Krisztike

Íme a századik bejegyzésem, amiben megemlékezem arról a kedves dologról, amiről délelőtt elfelejtettem (szégyellem is magam, komolyan), hogy a Drágámmal megünnepeltük ám az 1000. napunkat! Annyira édes volt az én Drágám, rám parancsolt, hogy sminkeljek + öltözzek fel csinosan, és aztán elvitt ugyanabba a (különben nagyon puccos) cukrászdába, ahol legelőször voltunk együtt, és ettünk nagyon finom sütit, és elbeszélgettünk róla, hogy milyen volt anno 1000 nappal ezelőtt ebben a cukrászdában, és elmeséltem neki, hogy pontosan mit ettünk és hol ültünk és mi történt és egyáltalán (mert persze a pasiagy ilyen távlatban már erősen szelektál), és annyira aranyos, kedves dolog volt ez Tőle, tisztára meg vagyok hatódva, komolyan... :)


Egyébként 10 hónap alatt írtam 100 bejegyzést, ami azt jelenti, hogy átlag 3 naponta egyet, és ez a rendszeresség nálam több, mint nagy szó, úgyhogy büszke vagyok magamra. Mondjuk kommentekkel rém el vagyunk maradva, kedves Olvasóim, azokból még csak 78 gyűlt össze az én válaszaimmal együtt, úgyhogy húzzatok bele!!! :)


Na, legyen ennyi ez a századik, pussz és pá Mindenkinek! :)

TP:           Harry Potterről tudsz valamit?

Anyám:     Igen, a dinoszaurusz alatt van.

TP:           De miért ott???

Anyám:     Mert lapos, és ott pont elfér.

Természetesen újságokról van szó, a Harry Potter címűről meg a Dinoszaurusz címűről. A Zanyukámnak ez természetes, ezért nem is értette, hogy miért feküdtem ki a röhögésről, amikor ezt a párbeszédet elmesélte nekem.

Na de én meg beteg voltam-vagyok, illetve ma már azt mondhatom, hogy jobban vagyok, mármár jól. Újra érzek ízeket és szagokat, ami kimondottan kellemes élmény például reggel 1/2 7-kor a biztosítóban, ahol frissen főzött kávé illata lengedez, ellenben elég kellemetlen élmény akkor, amikor egy BKV busz pöfög előttem a dugóban, vagy amikor a már régebben emlegetett leírhatatlanul borzalmas ízű echinacea cseppet iszogatom. Hétfőn kezdődött torokfájással és orrfolyással, később orrdugulással, ez utóbbinak (valamint a tündéri Pedró által kölcsönzött újabb nyomasztó, elmebeteg filmszemétnek, a Silent Hillnek) köszönhetően hétfőről keddre éjjel azt álmodtam, hogy én egy rendkívül rusnya, hatalmas, szürke bőrű, nagyfejű szörny vagyok, a karjaim a testemhez vannak nőve, szám eleve nincs, az orrom pedig épp készül benőni, tehát alig jut be rajta levegő, ettől roppant kétségbeesett és dühös voltam, fel-alá rohangálva, nyögdécselve rémítgettem az embereket, közben az orrom egyre jobban nőtt be, egyre jobban fuldoklottam, és végig az járt a fejemben, hogy mitől lettem én hirtelen ez a félelmetes szörny. Végül a megfulladás előtti utolsó ezredmásodpercben felébredtem, és az orrspray segítségével újfent lélegzőképes állapotba hoztam magam, de addigra már totálisan levert a víz, borzasztó volt. Komolyan, soxor megfogadtam már, hogy Pedrótól kölcsönkapott filmet nem nézek...

Egyébként tegnap tetőzött a betegségem, rém pocsékul voltam, na de ma reggel már úgy ébredtem fel, hogy már-már jól vagyok, tényleg jó ez az echinacea csepp, csak az íze förmedvény... Egyébként más különösebb újság nincs, Drágámmal holnap leszünk 1000 naposak, és ma délutánra az időjárás-előrejelzéssel ellentétben esőzés prognosztizálható, ugyanis épp ágyneműt mosok és azt a kertbe szándékozom kiteregetni.

Ja, múlt 7en találtam 1000 forintot, viszont akkora vehemenciával hajoltam le érte, hogy a jobb mutatóujjam körmét teljes lendülettel belecsaptam a vaskorlátba, keresztben el is repedt (mármint a körmöm, nem a vaskorlát). Viszont ha azt nézem, hogy egy köröm felrakása 360 forint, akkor még mindig megérte :)

Ja, meg még arról is akartam írni, hogy mostanában többször is úgy jött ki, hogy BKV-val közlekedtem a Nyugatiig, hogy onnan vonattal jussak le a Drágámhoz, és a BKV utazóközönségét megfigyelve egy egészen elképesztő felismerésre jutottam. A magyar (budapesti) emberek valami borzasztóan rosszulöltözöttek!!!!! Ez egyébként már néhány hete motoszkált bennem, konkrétan akkor kezdődött, amikor Viki barátnőm "dögös, szexi ruhadarabok" vásárlásának céljával (új pasi a láthatáron) betért egy üzletbe, majd onnan a kiválasztott ruhadarabok mms-eivel bombázott, mely ruhadaraboknak én az összes szükséges szempont figyelembevételével a halvány közelébe se mentem volna.

Na de vissza a BKV buszra, ahol az első sokk ért: nagyjából korombeli, harmicas csaj száll fel az egyik megállóban, váll (vagyishogy mell feletti rész, érted) nélküli, ámde nyakbakötős ruhában, mindehhez egy hagyományos, jó széles vállpántú, tönkremosott melltartóban. Ezek után az egyik kezét felnyújtva megkapaszkodik, miáltal előtűnik a legalább egy hete nem borotvált hónalja, tüskeszerűen meredező 0,5 centis szőrökkel, amiket viszont jó alaposan és vastagon bedörgölt valami fehér színű, krémes állagú dezodorral. Hát hallod?!?!? És akkor azt most hagyjuk, hogy a ruha pamutból volt, olyannyira kibolyhosodva, hogy én már otthonra se venném fel, hogy a nő hasa jócskán kidomborodott a testre simuló fazonból, hogy a mellei a rendkívül feltűnő melltartó ellenére is lógtak, habár ebbe is belemehetnénk, úgy is mint "Tanuljunk meg megfelelő melltartót vásárolni" (de leginkább az alkatunknak megfelelően öltözködni) tanfolyam,  de ezt most hagyjuk, tényleg, viszont ha egy hete nem borotválkozom, nem veszek fel váll nélküli ruhát!!!! Ha mégis, nem veszek fel alá egy hátizsákpántos melltartót!!!! De ha mindezt mégis valami elmebajból kifolyólag megteszem, akkor nem megyek emberek közé!!!!!!! Ha valami fatális véletlen folytán mégis úgy alakulna, hogy ebben a felszerelésben kell buszra szállnom, akkor viszont legalább a menthetőt próbálom menteni, és nem kapaszkodok a buszon a felső kapaszkodóba!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Emberek!!!! Nők!!!! Kapjatok már a fejetekhez, úristen!!!! Ez csak a legkirívóbb példám volt, mert nem akarok 197516 sort írni, de megemlíthetném még a rendkívül csinos középkorú nőt, akin egy nagyon klassz drapp felső volt, hozzáillő térdnadrággal, igazi csinos, nyári együttes, klassz anyagból - és mindehhez egy UV-zöld mostanában divatos otromba műanyag klumpaszerű papucs... könyörgöm, tudom én, hogy kényelmes, és nekem is van, de nők vagyunk, öltözködjünk már nőiesen, az ilyen förmedvény lábbeliket meg tartogassuk a strandoláshoz, vagy a hétvégi piacozáshoz: melegítőhöz, rövidnadrág-póló összeállításhoz még elmegy... az egyik kedvencem különben egy pasi volt a metrón, csíkos, elegáns ingben, aktatáskával, élére vasalt térdnadrágban és mezítlábas szandálban!!!!!!!! Azt hittem, elsírom magam, vagy röhögőgörcsöt kapok, vagy valami, rettenetes!!!! Emberek tökéletesen össze nem illő, az alkatuknak a legkevésbé sem megfelelő, lehetetlen anyagból készült, elképesztő színű ruhadarabokban, otromba műanyagpapucsokban, tépőzáras túraszandálokban, fiatal nők lapos sarkú, belebújós nagymamaszandálokban, hát sikítanom kell... Hófehér bőrhöz nem veszünk fel fehéret, csinos ruhához nem veszünk fel edzőcipőt, kis mellhez nem veszünk fel mély dekoltázst, nagy segghez nem veszünk fel szűk nadrágot derékig érő felsővel, vastag lábra nem veszünk bokapántos szandált, széles vállra nem veszünk vállpántosat, és még sorolhatnám, ezeket nekem soha senki nem mondta, de egyszerűen a szépérzékem így kívánja. És most nem a divatról, a márkákról, az olcsó vagy drága ruhákról beszélek, mert én sem öltöztem soha a divat, a márkák, vagy az árcádula alapján, egyetlen dolgot vettem figyelembe: hogy az adott cucc jól álljon rajtam, jól nézzek ki benne. Hangsúlyozza ki, amit ki kell, és rejtse el, amit el kell. És egyszerűen fáj, elborzaszt, hogy emberek pont ezt az egyetlen ésszerű szempontot hagyják figyelmen kívül. És komolyan, mostmár kezdem megérteni a pasikat, hogy miért vannak annyira megőrülve a csinos, dögösen öltözött, tűsarkús csajokért. Hát hallod, nap mint nap ennyi lompos tramplit látva tényleg felüdülés egy-egy csinos csaj látványa, még nekem is, pedig mi sem áll távolabb tőlem, mint a leszbikusság. Persze ugyanez igaz fordítva is: ha nekem kellene nap mint nap hosszú órákon át szandál-zoknis balf@sz lúzer forma pasiutánzatokat látnom, hát összetenném a két kezem egy igazán dögös, jól öltözött pasi láttán. Nekem még jó dolgom van különben, mert ritkán vegyülök el ilyen tömegekben, és ritkán szembesülök ilyen gigantikus mértékű formában a rosszulöltözöttséggel. És akikkel sokat vagyok együtt, azok pedig hál'Istennek hasonló elveket vallanak az öltözködésről, mint én, tulajdonképpen ha belegondolok, egy-két kivételtől eltekintve szinte csak jól öltözött ismerősöm van.

Na, miután ilyen alaposan és jólesően kipuffogtam magam egy újabb igen kardinális társadalmi problémán, lassacskán veszem a búcsúmat, nemsokára elmegyek aZanyukámért a dolgozójába (és igen, oda is nyáriruhában és magassarkú szandálban megyek, mert nő vagyok és nem trampli, pedig még a kocsiból sem szállok ki), aztán délután muszáj takarítanom, mert ezt az igen magasztos tevékenységet jó ideje hanyagoltam, szóval nem fogok unatkozni. Na, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek! :)

Na, hát először is Isten éltesse az Ibolyákat, merthogy a nevüknek napja van, ellenben mostmár kezdek begorombulni, mert nem elég, hogy a szülinapomra, de a 2 nappal ezelőtti névnapomra sem érkeztek meg a nagyösszegű készpénzadományok, így aztán beadtam az önéletrajzomat a lidlibe, részmunkaidős droid munkakörre, úgyis csak ülök itthon egész nap, éppen beleférne az időmbe egy kis plusz meló - na meg a zsebembe egy kis plusz lóvé.

Amúgy meg elkezdtem rendszeresen tévézni. Ugyanis évek óta először (nincsenek véletlenek) a kezembe került egy tévéújság, és az első, ami kibökte a szememet, az a Tüskevár című 5 részes magyar filmsorozat volt a Duna tévén délután 5-től 5 napon át. Ezennel elárulok egy titkot magamról: mindörökkön legkedvesebb és legkedvencebb könyvem Fekete István Tüskevára, ami 9 éves koromban életem első kiolvasott könyve volt, és igen meghatározó élmény: azóta is falom a betűket, imádok olvasni - és imádom a Tüskevárat. És azóta is vágyom rá, hogy a könyvben olvasott és elképzelt embereket, tájakat, történéseket láthassam is, és most a tévéújságban kiböktem, hogy eljött végre a 21 éve várt alkalom. Nos, valamilyen szinten fel voltam készülve a csalódásra, mert anno az én Édesapukám mesélt nekem a filmről, és nem elismerőleg, merthogy ő látta. De EKKORA csalódásra azért nem voltam felkészülve. Most, 2 rész megtekintése után csuklóból fel tudnék sorolni 27 pontot, ahol a film mélységesen eltér a könyvtől, nem kicsit, hanem homlokegyenest. Szerintem fontos és jelentős részletek ki vannak hagyva, teljesen át vannak írva, a párbeszédek még csakcsak a helyükön vannak, de például a szocialista filmgyártás mindenhová beszivárgó propagandatevékenységével nem tudok mit kezdeni, ezek ugyanis Tutajos szájába olyan mondatokat adnak, miszerint ő a favágástól a tűzrakáson át a horgászatig mindent az úttörőknél tanult és próbázott is belőlük... ???????? Mivan????? Szegény Fekete István szerintem elsírta magát, amikor meglátta az elkészült filmet, bár állítólag Fejér Tamás mellett ő is részt vett a rendezésben - de a szocializmussal nyilván nem harcolhatott. Az alapvető tárgyi ferdítések is komolyan bosszantanak, például, hogy Piri mamát konkrétan Nagymamának hívják (holott a könyv egyértelműen leírja, hogy ő Tutajos anyjának a testvére, tehát nagynéni és véletlenül sem nagymama), Nancsi nénit Náncsi néninek nevezik, ő pedig következetesen keresztapának szólítja Matula bácsit, pedig a regényben szó nincs róla, hogy köztük ilyen rokoni szálak lennének. Ezen túlmenően a szereplőválogatással is komoly gondjaim vannak: a rendkívül testes, félelmetesen nagydarab, kontrabasszus hangú István bácsi szerepét például a nagyszerű Zenthe Feri bácsira osztották, akit én rém kedvelek ugyan, de azért lássuk be, ő aztán sosem volt az a sudár termetű vasgyúró, sokkal inkább alacsony és köpcös... Matula bácsit pedig egy olyan idős színész alakítja, akit szégyellem ugyan, de nem ismerek, mindenesetre élénken el tudom képzelni, amint az aluljáróban tántorogva, piaszagúan odalép hozzám aprót kunyerálni... Na, hát ennyit a filmkritikáról, azért megnézem a többi részt is, hátha találok bennük olyan részt, ami nosztalgikusan megmelengeti a szívemet.


Aztán csomó mindenen elgondolkodtam ám mostanában, például azon, hogy ugye a világon Vízöntő jegyű emberből van a legkevesebb, és hogy ez vajon úgy globálisan mit jelenthet. Biztosan szemet szúrt ez már nálam sokkal kompetensebb embereknek is, és biztosan végeztek erre vonatkozóan komoly kutatásokat (miért pont erre ne?), és én rendkívül kíváncsi lennék az eredményekre. Vajon azt jelenti ez, hogy a január végén-február elején született (születendő) gyerekeknél nagyobb a csecsemőhalálozási/koraszülési/magzatkatasztrófa arány? Vagy az emberek április végén-május elején kevesebbet szexelnek?

Meg azon is gondolkodtam, hogy mennyit csesztetik a jó magyar népet az elhízás miatt, merthogy az mennyi betegséget okoz, és az Egészségügyi Minisztérium mindenféle programokat meg kampányokat dolgoz ki, hogy megelőzzék az embereknél a túlsúly kialakulását, az elhízottakat meg lefogyasszák. Hát vazze, az erre költött pénzt inkább osszák szét a túlsúlyos emberek között, ugyanis azért hízunk, mert szemetet eszünk, mert csak arra telik! Ép ésszel nem gondolhatja senki komolyan, hogy 399 ft/kiló áron húsból készült párizsit kap, mégis megvesszük, mert az 1300 forintosra nincs pénzünk, és hogy mit eszünk meg 399 ft / kiló árért, abba jobb bele se gondolni. Mert az, hogy hasznos anyag nincs benne, még hagyján, de igazból örülhetünk, ha káros, mérgező anyag nincs benne elbújtatva a rengeteg állományjavító, dúsító, ízfokozó, aroma, tömegnövelő, stabilizáló, tartósító, és egyéb cuccok között, amikből tulajdonképpen létrehozzák a mi párizsinkat. És akkor abba ne is menjünk bele, hogy ha megveszem az 1300 forintos, húsból készült párizsit, abban vajon mit eszek meg, merthogy a sertéshús a sertéssel megetetett tápból lesz, ami viszont szintén a fent felsorolt összetétel szerint készül... És ezeket a mesterséges szemeteket a szervezetünk nem tudja feldolgozni, csak mérgeződünk tőlük szépen, gyűjtögetjük őket magunkban, miközben a szükséges tápanyagokat meg baromira nem kapjuk meg. És ne áltasd Magad, hiába eszel zöldséget-gyümölcsöt, akkor sem. Szerinted mennyi hasznos tápanyag lehet az olyan zöldségben-gyümölcsben, amit 40 évig DDT-zett földben termesztenek??? (a DDT roppant erős, mérgező gyomirtó, a táptalajban kábé 200 év alatt bomlik le, ha egyáltalán...) Vagy esetleg fóliasátrakban mesterséges tápanyagokkal (receptjét lásd fent), mesterséges gázokkal érlelnek napfényt sose látva??? Eszünk, mert éhesek vagyunk, eszünk egyre többet, mert a szervezetünk egyre nagyobb és egyre több éhségérzetet produkál, mivel nem érzékeli tápanyag felvételét, eszünk, hízunk, és megbetegszünk. Hahóóó, nem feltétlenül a túlsúlyos ember hibája, hogy ő elhízott, hanem az életszínvonaláé, a megmérgezett, kiégetett termőföldeké, a mesterséges adalékanyagoké. Vajon miért vannak tele a reklámok recept nélkül kapható puffadásgátlókkal? Mert az emberek 99%-a puffad. És mitől puffad? Hát nem attól, hogy babot eszik tonnaszám. Hanem a sok szeméttől, amit megeszik, és aminek ilyen hatása van az emésztésre. Mozogjak? Meg étkezzek egészségesen? Vazze, adjatok rendes élelmiszereket és elég pénzt rájuk!!! Na, jó alaposan kipuffogtam magam, bár még tudnám folytatni, azt hiszem, ezt a témát bármeddig képes lennék boncolgatni, mert például a "sajt"ot még meg sem említettem, azon belül is főleg az olyanokat, amikre már nem is engedik ráírni, hogy sajt, csak "növényi alapanyagból készített, zsíros ömlesztett készítmény"-ként szerepelhetnek, meg "szendvicsfeltét"ként, hát gondolj már bele, ezeket miből készíthetik??? Atyaúristen... és akkor még csesztetik a jónépet az elhízás miatt???? Ez nagyjából ugyanaz a kategória, mint az állami dohányzásellenes kampányok, miközben az egés állami költségvetés összeomlana, ha hirtelen mindenki leszokna a cigiről, és egyik napról a másikra megszűnnének a nagy adóbevételek. És ugyanez a helyzet a tömegközlekedés népszerűsítésével: azon túlmenően, hogy azonnal összeomlana a BKV, a MÁV és az összes Valamilyen Volán társaság, ha egyszercsak az emberek leraknák az autóikat, ugyan mihez kezdene a költségvetés a töbmilliárdos benzinadó kieséssel? Hát halló! Kapjunk már a fejünkhöz! Na, többek között ezért nem érdekel a politika, az ország vezetése, az állam, a választások és semmi ilyesmi. Oyan mélységesen hülyének néznek, hogy az már becsületsértés-számba megy. Nincs pénz utak építésére???? Sebaj, dumáljuk be az embereknek, hogy nem az út kevés, hanem az autó túl sok, győzzük meg őket, hogy a saját szemétségüknek köszönhetik a dugókat, az utak rossz állapotát, mert köcsög bunkók és csakazértis kocsival járnak. Hát hallod?!?! Letolják a torkunkon és mi megesszük. Csont nélkül, az utolsó falatig.


Na meg ha már itt tartunk, gyártottam egy összeesküvés elméletet is a panelházakról. Ezeket ugye 30-50 évre tervezték. Részemről a saját szememmel láttam a 11 emeletes ház tetején hasalva, a ház szélén a panelok vonalába belenézve, hogy ennél többet tényleg nem fognak kibírni. Az egyik panel befelé dől, a másik kifelé, alig-alig fedik-tartják egymást, úgy össze fognak dőlni a panelházak, mint a kártyavár. Namost ezt ugye nem kellene megvárni, mert annyi halottal, sebesülttel, hajléktalannal, nincstelennel járna a bekövetkezése, hogy a két világháború együttesen elbújhatna mellete, a tömeghisztériát,a nemzetközi közfelháborodást, az unios retorziókat, a sokszázezer ember lakhatásának megoldásával járó problémákat, milliárdos kiadásokat nem is említve. Üldözzük hát ki valahogy az embereket a panellakásaikból. Hogyan? Rém egyszerű! Emeljük a csillagos égig a távfűtés árát, a fűtéskorszerűsítés feltételeit pedig szabjuk meg úgy, hogy 1000 házból 1-nek legyen lehetősége azt kivitelezni. Idén februárban a volt paellakásunkban az 53 m2-re 32 ezer forint fűtésszámlát fizettem ki. A kollegám 72 m2-es panellakására ugyanez 57 ezer forint volt. Azóta ezt még kétszer emelték. Mondhatom, jól halad a projekt, a távfűtést küldik, ha kell, ha nem, egyedileg lecsatlakozni róla nem lehet, a számlát kifizetni 10-ből 8-an nem tudják, az adósság gyűlik, a lakások úsznak elfelé, majd pár év alatt lassacskán kiürülnek. Állam bácsi hibája??? Dehogy, kérem! A lakók hibája, a számlákat fizetni kell és punktum! Ma már ott tartunk, hogy 6 millióért luxusszinten felújított panellakást vehetsz, havi 30 ezerért bérelhetsz. De nem kell a kutyának sem. Naná, mert akinek annyi pénze van, hogy kifizesse egy panel rezsijét, az inkább már kertes házba megy. Megoldottuk az összedőlő panel lakótelepek problémáját? De meg ám!

Szóval ilyesmik jutnak eszembe mostanában. Téyleg jó lesz elmennem valahová másodállásban dolgozni, akkor kevesebb időm marad gondolkodni :))) Aztán ki tudja, lehet, hogy erre már nem kerül sor, mert ha valami ÁVH-s elolvassa a blogomat, mehetek uránt fejteni egy szibériai bányába, vagy ilyesmi. Szóval ha mostantól huzamosabb ideig nem jelentkeznék, akkor a Gulág-szigetvilágban keressetek. Addig is legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek! :)

Valami istenit aludtam tegnap este 1/2 10-től ma délelőtt 1/2 11-ig, jaj, de nagyon rám fért már... ugyanis a nyaralásom sem kimondottan a pihenésről szólt... volt ott kakaskukorékolás, hajnali kukásautó, bagzó macskák nászdala, szakadó eső dörgő éggel... na de először is elindultunk csütörtökön, nagyjából félúton akkora felhőszakadásba kerültünk, hogy alig láttunk, később ezt elhagytuk és kisütött a nap, aztán zseniálisan elsőre odataláltunk, a szállást tulajdonképpen elsőre korrektnek találtuk 2500/fő/éjért, igaz, tetőtérben volt, úgyhogy mire a 200 fős menekülttábor komplett felszerelésének megfelelő mennyiségű cuccunkat felhordtuk, már a nyelvünkön álltunk. Na de sebaj, bontsunk ki egy üveg bort, koccintsunk a szerencsés megékezésre. Hoztunk dugóhúzót? Nem, de sebaj, elvégre itt "felszerelt konyhá"-val állunk szemben, nosza, keresgéljünk. Keresgéltünk. Végül az, hogy dugóhúzó nem volt, eltörpült a többi felfedezésünk mellett... például a pohárkészlet 4 főre kimerült három darab egydecis borospohárban + 1 darab műanyag fogmosópohárban, ettől Gyöngyi persze azonnal idegrohamot kapott, és hosszas, igen emelt hangú puffogás után leküldte Anitát a főbérlőhöz (aki szerencsére még ott volt), hogy hozzon még poharakat. Közben Joe egy fakanál nyelével beletolta a dugót a borba, később ezt minden üvegnél megismételte, mert dugóhúzó továbbra se került. Spagettit terveztünk főzni, persze tésztaszűrő sem volt, de a falon találtunk egy érdekes dísztányért, ami itt-ott lukas volt, hát leszűrtük azzal a tésztát. Szerencse különben, hogy levest nem akartunk főzni, mert speciel merőkanál se volt, de mélytányér is csak három.  Arra már gondolni se mertem, hogy ha ne adj' Isten rántott húst akartunk volna, akkor azt ugyan hogyan kivitelezzük, mert persze húsklopfoló se volt, na de villából legalább megvolt a 4 darab, késből is akadt néhány, az meg, hogy kanálból csak kettő volt, nem nagyon kavart fel minket, mert ugye nem akartunk levest enni. Meg ha akartunk volna, se tudjuk a fazékból kimerni ugye, úgyhogy a kanál hiánya már tényleg nem okozott volna nagy traumát. Na de talán pakoljunk ki. Oké, de hova? Anitáék szobájában volt egy nagy ruhásszekrény, de nálunk csak vitrines szekrény volt, az is tele könyvekkel. Úgyhogy 4 napig bőröndből öltöztünk, sebaj, mi jól érezzük magunkat. Na, nem akarok elveszni a részletekben, a lényeg, hogy madártávlatból egy egyenlő szárú háromszög egyik sarkában sikerült szállást találnunk, míg a másik két sarok volt a motorostalálkozó helyszíne illetve a strand, és a háromszög oldalai 3 km hosszúak voltak... szombatig lejártam a lábamat, aztán elegem lett és úgy döntöttem, én inkább nem iszok, de mostantól kocsival járunk. A motorostalálkozónak különben az idei koncepciója a "hozzuk be az utca népét is" alapra épült, ezért aztán olyan zenekarokat is sikerült meghívni, mint az Anti Fitness Club vagy a Roy és Ádám... hát a koncepció nem vált be, az utca népe igen gyéren csordogált, ellenben a motorosok közül sokat elriasztott a nem mindennapi program, vagyis tumultus nem volt, viszont a meghívott rockzenekarok kritikán alul teljesítettek... ha van nálam rohadt paradicsom, a köcsög Rudán Joe-t például feltétlenül meghajigálom, mert amit moslék részegen a színpadon művelt, az vérlázító volt... az, hogy a számok címét nem tudta, még hagyján... a szöveget elfelejtette, hát istenkém, elénekelte kétszer ugyanazt a versszakot... az, hogy a mozgáskoreográfiája nem volt túl változatos, mert leginkább kapaszkodott valamibe, nem olyan nagy baj, mert legalább megpróbálta a közönséget megénekeltetni, igaz, közben majdnem beejtette a mikrofonállványt az emberek közé, aztán majdnem magát is... de amikor az Éjféli harangban jópofáskodva cigányos dialektusban előadta, hogy leült a ördög a orgonáho', hát akkor azért már elegem lett... a többit nem részletezem, viszont a Zorall előtt le a kalappal, bár nem szeretem őket, de minden elismerésem, mert nagyon profik voltak, nagyon jól szóltak, egyszerűen minden tökéletesen a helyén volt, és ezzel messze az egyetlenek voltak az összes fellépő közül. Na, ezen kívül többször eláztunk, mert vihar aztán volt, viszont én már vasárnap este sehová sem voltam hajlandó menni, se kocsival, se sehogy, úgyhogy a teraszon üldögéltem, és bár bazi messze voltunk mindentől, a kilátás gyönyörű volt, a teraszról az egész Balatont látni lehetett, és olyat láttam, mint még soha. A vihar valahogy a Balaton túloldaláról jött, és ahogy néztem a Balaton túlsó partját, villódzott az egész, mert folyamatosan villámlott valahol, hol itt, hol ott, de tényleg másodpercenként, irtó jól nézett ki, pláne a biztonságos, fedett teraszról nézve :) Amúgy minimum éjfélig, 1 óráig mindennap fenn voltunk, reggel viszont mindig volt ébresztő, mint azt az elején már részleteztem volt, szóval túl sokat nem pihentünk, viszont a strandra kétszer is lejutottunk, úgyhogy mostmár elmondhatom, hogy idén is megfürödtem már a Balatonban, mint ahogy az elmúlt 31 évben mindig, de mindent összevetve vasárnap este Gyöngyivel megállapítottuk, hogy nem éreztük jól magunkat. Én csak halálra untam magam, és utáltam, hogy mindentől messze vagyunk, Gyöngyi viszont végigcirkuszolta a 4 napot, neki amúgy is lételeme a háborgás, és itt aztán talált mindig alapot hozzá. Valamint azt is megállapítottuk, hogy öregek vagyunk mi már az ilyen többnapos banzájokhoz, csütörtökön még lelkesek voltunk, pénteken szinte jól éreztük magunkat, szombaton már kezdett elég lenni, vasárnapra meg aztán végképp besokalltunk. Persze azért röhögtünk is sokat, meg minden, de azért az egész alaphangulatot meghatározza az, hogy semmi sem úgy működik, hogy "na ugorjunk ki a strandra", vagy "na nézzünk le a bulira, milyen koncert van éppen", mert csak a gyaloglás oda-vissza 2 óra, szóval mindennek annyira neki kellett készülni, hogy a kedvünk is elment tőle...

Na, hát ennyi talán elég is az én nagy nyaralásomról, most viszont szalma vagyok, mert a Drágám utazott le a Balatonra és szerdáig haza sem jön, pedig irtóra hiányzik...

Most viszont őszintén szólva eléggé meguntam az írást, úgyhogy veszem a búcsúmat, majd megpróbálok kicsit sűrűbben írni, addig is legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)

... pedig amióta hazajöttem, minden áldott nap le akartam írni az élményeimet, a nyaralásosokat is meg a többit is. Itt vannak a kész mondatok a fejemben. De minden áldott nap történt valami, ami olyan szinten felkúrta az agyamat, hogy egyszerűen nem bírtam ideülni és megírni a jópofa sztorikat. Ez a valami általában az anyám cirkuszolása volt. Most inkább hagyjuk, hogy miért, de a lényege az, hogy én vagyok az egyetlen, aki valamit is tett az elmúlt hetekben azért, amit ő szeretett volna, kértem, könyörögtem, szaladgáltam, intézkedtem, telefonálgattam, jópofáskodtam és ordítottam, zsaroltam és hisztiztem, az Atyaúristennel is összevesztem, mégis halál nyögvenyelősen megy a dolog, és ezért örökösen én vagyok lekúrva. Én, aki csinál is valamit, míg a méltóságos anyám ül és vár, hogy elintéződjön, amit ő szeretne. Szóval elegem van mindenből.

Rémesen irigylem az olyan embereket, mint amilyen a Drágám is, aki sokszor megharagszik, sokszor ordít, válogatatlanul vágja a másik fejéhez a szidalmakat, de aztán nyom nélkül el is felejti az egészet. Én csak egyszer haragszom meg. Csak egyszer ordítok úgy istenigazából. Csak egyszer engedem meg magamnak, hogy elveszítsem a fejem, és cenzúrázatlanul őszintén kiordítsam mindazt, ami akkor és ott a számra jön. Csak egyszer. De akkor örökre. És onnantól kezdve az illető előttem ember már nem lehet. Én nagyon sokáig nem haragszom. Nem, mert tudom magamról, hogy az nálam végleges. Nagyon sokáig nem hiszem el, hogy valaki tényleg gonosz, rosszindulatú, aljas, kétszínű, vagy bármi rossz. Nagyon sokáig hiszem, hogy igenis jó ember, mentegetem magamban, próbálom a jó oldalról megmagyarázni a tetteit, keresem a mentségeket számára, még a számonkérést is kerülöm, inkább próbálom magamtól kitalálni a logikáját, a tetteinek az indítékát, keresem a jót a dolgok legalján éveken át, hogy ne kelljen megharagudnom rá, ne kelljen csalódnom benne. De aztán ennek egyszercsak vége szakad. Amikor annyi elnézett, megmagyarázott, kimosdatott kis szemétség összegyűlik, hogy kicsordul a bili, akkor aztán megharagszom. Nagyon és örökre. 

És ma, az egész heti itthoni banzáj után valakinek sikerült ebbe beleszaladnia. Valakinek, aki évek óta változik nagyon rossz irányba, de nem és nem voltam hajlandó tudomásul venni. Mindig kimentettem. "Nem akart ő rosszat, csak most éppen..." mert szerettem, nagyon szerettem. Születésétől fogva imádtam, babusgattam, dédelgettem, segítettem, óvtam, védtem, terelgettem, tanítgattam, próbáltam neki egy olyan értékrendet átadni, ami a szereteten, a bizalmon, az egymás segítésén alapszik és ami szerintem jó. És 20 évig úgy tűnt, hogy sikerült. Aztán pár éve elkezdődött egy folyamat, ami nekem nem tetszett, de azt hittem, ez csak a látszat, valójában ő belül még mindig a régi, csak most éppen...  Aztán ma kiderült, hogy nem. És én üvöltöttem, az elmúlt évek összes csalódását, megbántottságát, fájdalmát kiköpködtem magamból, a szemére hánytam mindent, amit valaha is tettem érte, olyan stílusban, hogy így utólag már sajnálom őt. És nem vagyok rá büszke. De rohadtul fáj, amikor valakiben, aki ennyire közel áll hozzám, ekkorát kell csalódnom. És nem vígasztal, hogy igazat adott nekem. Mindenben. A rá vonatkozó jelzőimben is. És csak még rátesz egy lapáttal az egész történetre, hogy évek óta hallgatom mindenkitől, hogy méltatlan ő az én nagy szeretetemre, a sok segítségre. És én mindig megvédtem, én mindenkivel szembeszálltam érte, nem hagytam, hogy bántsák, hogy rosszat mondjanak róla. És most mindenkinek igaza lett. És én voltam a hülye. 

És mostmár dühös se vagyok, pedig úgy remegett a gyomrom, hogy azt hittem, hányni fogok, olyan idegroham jött rám, hogy egyszerre tudtam volna bőgni és hisztérikusan röhögni, rohangáltam fel-alá a lakásban, és azt hajtogattam, hogy ilyen nincs, ilyen nincs, ilyen nincs... elmúlt. Mostmár csak szomorú vagyok, nagyon szomorú. Plusz mostanában ugye az anyámmal itthon is rém jó a hangulat. És ezt az állapotot rémesen utálom. Szívem szerint elköltöznék most innen, el mindentől és mindenkitől, jelen állapotomban rendkívül vonzónak tűnik a hegyi remete  státusz, vagy a hajótörött egy lakatlan szigeten. Na jó, nem bánom, a Drágám néha meglátogathatna, de csak ha nem cirkuszol velem, hanem olyan szép és klassz és szuper lesz minden, mint most volt kedden-szerdán, amikor itt volt nálam. Mert az most tényleg nagyon jó volt.

De se remetének se hajótöröttnek nem mehetek most el, úgyhogy 2 óra múlva elmegyek az anyámért, aztán pedig vodka-tonikot fogok vacsorázni. 

Tudom, tudom, így közel egy hét után illene valami értelmes, ne adj' Isten tartalmas bejegyzést írnom, de momentán erre képtelen vagyok, ugyanis hihetetlenül izgatott, ezzel együtt ólmosan fáradt vagyok, ugyanis holnap délben indulunk Gyöngyi barátnőmmel, az ő 21 éves lányával és annak pasijával Zamárdiba motorostalálkozóra!!!!! Pedig lenne miről beszámolnom, mert volt ám az elmúlt 7ben egy igazán nagyon jól sikerült kerti parti is, annyi röhögéssel, hogy az már törénytelen, meg például tegnap éjfélkor megérkezett hozzám a Drágám és irtó jó érzés arra ébredni, hogy mászik be mellém az ágyba, ma viszont irtó rossz volt, mikor elment, mert most csomó ideig nem látom majd és máris hiányzik... :((( Meg még az is volt, hogy Drágám kölcsönkérte nekem Pedró Skodálatos járművét, hogy ne vonattal kelljen mennünk a Balcsira, és Pedró oda is adta, és ezért örök hála és köszönet neki!!! :) De sajnos most nincs türelmem részletezni az elmúlt eseményeket, mert minden idegszálammal az idei NYARALÁSOMra koncentrálok, ugyanis nagy valószínűséggel ez a 4 nap lesz az összes, amit idén ilyen léhaságokkal tudok tölteni, mint nyaralás, szóval ennek minden pillanatát ki kell élvezni :) Szóval 4 napra megyünk, hétfő este szándékozunk hazajönni, addig pedig bulizás, napozás, fürdés, röhögés, italozás, koncertlátogatás van betervezve ipari mennyiségben :)
Nagyon jól haladok különben, mert eddig már kétszer átrámoltam a bőröndömet, és így nem kevés ruhaneműt sikerült végül itthonhagyhatónak minősíteni, de sajnos még mindig Himalájának látom az eddig be nem pakolt dolgokat, úgy is, mint rúd szalámi, kiló darálthús, kiló sajt, két liter tej, kávé, bőrdzseki (megjegyzem, Gyöngyi még wesco csizmát is hoz), 6 üveg bor, gyékény, pokróc, komplett fürdőszoba-eszköztár... vazze. Legközelebb gumijárgányt kell szereznünk, ami a csomagok méretének és mennyiségének megfelelően tágul.

Na szóval ez most itt egy elbúcsúzós post, mert húzok Zamárdiba, jövő 7en jövök, addig is legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek! :)

Na, a mai napot szerintem egy az egyben törölni kellene a történelemből. Akivel csak beszéltem ma, plusz én is, annyira agyonütött, dekoncentrált, nyúzott, kedvetlen és kínlódós, hogy az valami dráma. Biztosan a fronthatás, az időjárás, a klímaváltozás, az ár-apály helyzet, a holdfázis, a kisbolygók ártó együttállása, vagy a Nagy Csillagközi Földönkívüli-konferencia az oka, őszintén szólva nekem tökmindegy, de nem szeretem ezt a napot... viszont az elmúlt kettőt eléggé szerettem, mert itt volt velem a Drágám, csak ilyenkor nagyon rossz, hogy megint nincs itt. Tegnap este, amikor elment, volt a legrosszabb, mert az előbb még itt volt, hozzábújhattam, meg minden, most meg már nincs... annyira rövid időkre találkozunk, és ez annyira nem bír elég lenni, irtózatos restancia halmozódott már fel ölelés- és pusziegységekből és sosincs elég idő rá, hogy behajtsam a tartozásokat... :(

Na de megint öregebb lettem egy évvel, és ezúton is köszönöm mindenkinek, aki felköszöntött, Lcd-nek külön köszönet a fantasztikus tortáért, és főként azért, mert a kedvenc blogja szerzőjének nevezett és ezzel rendesen meghatott... de csakazért sem pityeredek el, leküzdöm a hülye, szentimentális Rák-énemet (bár ezt a szót, hogy szentimentális, alig bírtam leírni), inkább puffogok kicsit, mert a nagy összegű készpénzadományok baromira nem érkeztek ám meg ajándék gyanánt, valamint hiába vártam a tüzijátékot, a csippendél csapatot, a Grand Cherokee-t és a Cullinan I (avagy Great Star of Africa) nevezetű gyémántot is, és ezt erősen nehezményezem. Ellenben egész nap mosogattam, komolyan mondom, a mosogatnivaló önállóan teremti magát, vagy mi. A Drágámtól meg kaptam egy olyan gyönyörű liliomcsokrot, hogy csak pislogtam, meg egy hatalmas Eszterházy tortát (ez utóbbitól ő később kiborult, mert eleve kisebbet akart venni, de azt mondták neki a cukrászdában, hogy a 12 szeletes TÚL kicsi, ezért 24 szeletest vett, ez viszont óriási, de tényleg, és ráadásul megközelítőleg sem olyan jó, mint a külön, szeletként vásárolt Eszterházy, szerintem attól még finom, de Drágám szerint cirkuszt fog csinálni a cukrászdában, mert ez átverés).

Részemről nem is nagyon forszíroznám tovább ezt a szülinap-kérdést, de aZanyukám határozottan követelte, hogy de igenis, tartsunk gárdenpártit, ami azt eredményezi, hogy megint 1 csomó meló szakadt a nyakamba, ma például ki kell rámolnom a fél garázst, hogy hozzáférjek a kerti bútorokhoz és a grillsütőhöz, de az még baromira kevés, ha előszedem őket, a java az lesz, hogy mindezeket le is kell takarítanom... momentán nem vagyok hajlandó abba belegondolni, hogy milyen állapotban lehetnek a fent nevezett tárgyak, szerintem elég lesz ezt a sokkot akkor megélnem, amikor előkerülnek... ezen túlmenően holnap vásárolnom kell (NEKEM!!!!), majd salátákat kell kreálnom a grillezett cuccokhoz szombatra, merthogy akkor esedékes a párti. Határozottan krumplisalátában (olyan németes, olajos-ecetes-mustáros-apróravágotthagymás fajtában) és majonézes tésztasalátában (csíkokra vágott sonkával-gombával-sajttal-uborkával) gondolkodom. Meg kötélben hogy inkább felkössem magam, esetleg pisztolyban, a főbelövéshez. Mert a takarításról még nem is beszéltem, és a pártit követő mosogatástól is kiráz a hideg már előre. Különben meg aZanyukám máris kigondolta, hogy ő meg főz majd egy nagy kondér pacalt, bár ezt az atrocitást maximálisan kikértem magamnak, mégiscsak az én szülinapom, vagy mi, de lehurrogott, mert a szutymákos, büdös frottírtörölköző-pörköltet állítólag rajtam kívül mindenki szereti. Ezt igazán nagyszerűnek tartom különben, csak azt nem értem, hogy az én Édes Jó Anyám mi a csipkés francért nem rendez akkor a saját szakállára egy pacalpartit, miért kell az én szülinapomat előrángatni ürügynek?!?! Na mindegy, viszont ha már takarítás, elújságolom, hogy a Drágám megdícsért, hogy milyen gyönyörű rend van itt nálam, és őszintén szólva én is roppant büszke vagyok magamra, ugyanis nem hogy rend van, de képes vagyok folyamatosan rendet tartani magam körül immár 4 hónapja, és ez igen komoly teljesítmény :) Főleg, ha arra gondolok, hogy gyerekkoromban mennyivel könnyebben elbírt velem a lustaság, minek következtében a szobám örökké úgy nézett ki, mintha bomba robbant volna, de szó szerint, a földet térdmagasságig borította a... tulajdonképpen nem is tudom mi, mindenesetre ösvények voltak hagyva közte az ajtótól az ágyig meg az íróasztalig, és az iskolatáskámat például úgy pakoltam be, hogy elkezdtem túrni a földön, egyik kupacból áthajigáltam a másik kupacba a dolgokat, és közben mindig találtam itt-ott egy másnapra éppen szükséges tankönyvet, füzetet, tolltartót, ilyesmit. Tulajdonképpen tanszerekkel volt tele a padló leginkább azt hiszem, meg szennyes ruhával, meg könyvekkel, újságokkal, meg kazettákkal, meg ilyesmi... na, erre mostmár egyáltalán nem vagyok büszke. A mostani szobámra viszont nagyon. :)


Most viszont veszem a búcsúmat, mert több, mint 2,5 órája kínlódok ezzel a bejegyzéssel, de egyébként is, ma semmivel se haladok, és ha a párti-kellékek előrámolása és szutyoktalanítása is ilyen ütemben fog haladni, akkor rám virrad a hajnal a garázsban. Szóval áldás, békesség, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek! :)

Tulajdonképpen nekem ma van a szülinapom. Legalábbis az exférjem szerint. Együtt voltunk már vagy 3 éve, amikor egyszercsak lelkesen azt mondta nekem, hogy milyen furcsa, hogy eddig neki még fel sem tűnt, hogy én 77. 7. hó 7-én születtem?!?!  Tájékoztattam róla, hogy ez eleddig bizonyára azért nem tűnt fel neki, mert nem is akkor születtem. Hanem 2 nappal később. A névnapom viszont augusztus 5-én van, na arra meg rétette a 2 napot és 7-én köszöntött fel. Na persze értem én, hogy pasiaggyal nehéz ez a sok bonyolult dátum... 

Na de inkább beszámolok a 7végémről, amikoris szalma voltam ugyan, de azért nem unatkoztam, eleve péntek este hullafáradtan Gyöngyi barátnőmmel még elmentünk kocsmázni - mosott rongy állapotunkban ez kimerült 1, azaz egy darab boroskóla elfogyasztásában, valamint 2 óra pofázásban-röhögésben-pasikibeszélésben, majd tetemes mennyiségű gyaloglással megspékelt villamosozás útján hazajöttünk, Gyöngyi hazakísért, aztán ment tovább Antihoz, én meg 11 körül beájultam az ágyba és szombaton a déli harangszó ébresztett, istenit aludtam. Aztán szombat este Antinál Gárden Párti volt (így, fellengzősen), konkrétan hármunk részvételével, a rendkívül szeles időjárásra való tekintettel elektromos grillsütővel, na meg leértékelésben vásárolt grillkolbásszal és rengeteg borral, eszméletlen sokat röhögtünk, aztán 1 óra magasságában drága vendéglátóim hazakísértek, állításuk szerint azért, hogy nehogy valami bajom legyen egyedül az utcán eme késő éji után (kábé 5-6 sarok távolság, kertváros), de valójában biztosak akartak lenni benne, hogy megszabadultak tőlem, pláne, mert egy ezeréves közös szállóigénk szerint "az illedelmes vendég 10 órakor hazamegy", én meg ezt ugye már rég túlléptem :) Antinál különben pontosan ez okból mindig van egy óra, ami éppen 10-et mutat, és néha jelentőségteljes célzásokat tesznek rá, szóval halálosan jókat tudok röhögni velük :)

Na de vasárnap basszus felébredtem 1/2 9-kor, és nem és nem bírtam tovább aludni, pedig fájtak a szemeim az álmosságtól, de akkor sem, úgyhogy felkeltem, kóvályogtam, kávéztam, közben öcsémék látogatást tettek nálunk, velük dumáltunk, aztán felhívtam Gyöngyit, hogy akkor megyünk-e strandra, ahogy beszéltük. Mondta, hogy persze, egy óra múlva itt vannak, na ez persze lett vagy 1,5 óra, de dél körül azért elindultunk Gyömrőre a Tófürdő és Szabadidőközpont elnevezésű, Gyöngyi kolleganője szerint szuperklasszis strandolóhelyre. Anti zseniálisan odatalált, az első sokk a belépőjegy-fizetésnél ért minket, ugyanis kolleganő szerint 250 forint, a valóságban 800. Majd beljebb érve szemünk elé tárult a látány, miszerint a tó nagyjából teniszpálya nagyságú, ka partján U alakban (tehát nem is teljesen körbe, csak 3 partján a tónak) egy kábé 10 méteres sáv a strand, aztán meredek partoldal, árnyék alig, emberek tízezren, hűha... Gyöngyi persze azonnal hisztérikus rohamot kapott, Antival próbáltuk nyugtatni, nagy nehezen lecsillapodott, és úgy döntött, megpróbálja a lehetőségekhez mérten a lehető legjobban érezni magát, ezzel párhuzamosan viszont Anti cukrosodott be egyre jobban, mert a tenyérnyi árnyékos helyen, amit találtunk, a később érkezők lazán becuccoltak a szánkba, meg egyébként is nőttön nőtt a tömeg, máskülönben a talajzat dimbes-dombossága miatt se ülni, se feküdni nem volt kényelmes, a nap égetett, a víz rém hideg volt, szóval egyre kevésbé élveztük a programot, úgyhogy 3/4 4-kor hazaindultunk. Itt a Kőhídnál Gyöngyiék tudtak egy nagyon frankó kis éttermet, úgyhogy beterveztük, hogy hazafelé ott eszünk valamit - természetesen, ahogy az már ilyenkor lenni szokott, időközben tulajdonos-, személyzet- és étlapváltozás történt, a gyérnél is kisebb kínálatból végül nagy nehezen választottunk valamiket, amire aztán tulajdonképpen panaszunk nem lehetett, jó kaja volt és óriási adag, szóval irtóra bekajáltunk. Gyöngyiék hazahoztak, lezuhanyoztam és beájultam az ágyba, de rém rosszul esett ám 4-kor felkelni. Aztán a 1/2 7-kor kezdődő felhőszakadás sem tette igazán rózsássá a kedvem, de az egészre a koronát az egyik tündéri megrendelőm tette fel: édesem, végülis tényleg jót akart, már a kapuban várt esernyő alatt toporogva, hogy ne kelljen nekem a szakadó esőben ázva várnom rá, én kiugrottam a kocsiból, nyújtottam a kaját, ő közelebb lépett, nyújtotta a pénzt, közben megbillent az esernyője, és kábé 3 deci víz ömlött róla nyílegyenesen a fejem tetejére, onnan meg folyt végig az arcomon, be a nyakamba-hátamra... hát, nem esett nehezemre megállni a röhögést...

Ja, és haldoklik a bambuszom. Máskülönben az összes virágunk, de a bambuszról azt hittem, hogy az valami igazán nekem való, strapabíró növényzet. Hát nem az. Szárad elfele, miközben a szára-gyökere rohad bele a vízbe, eddig sárgásbarna színben tette ezt, mostanában meg vöröses a vize, de egyformán rohadalom-büdös... már többször kinyilvánatottam volt, hogy a botanikai ismereteim nagyjából kimerülnek a liliom felismerésében (mivel az a kedvenc virágom), ezért bizonyára tévedek, de nekem határozottan úgy rémlik, hogy a bambusz a távolkeleten őshonos, és vízben-melegben-párában érzi jól magát (na meg pandák kajálják a rügyeit, de ez momentán az én bambuszom szempontjából abszolút irreleváns, márcsak azért is, mert ha lennének rajta rügyek, azt ÉN kajálnám meg, lévén, hogy imádom a bambuszrügyet). Ezért aztán azt gondoltam, hogy a déli fekvésű, folyamatosan napsütötte, 40 fok celsius napi átlaghőmérsékletet üzembiztosan hozó konyhánkban jó helye lesz neki. Be kell látnom, nem lett. De máshova meg nem bírom tenni basszus, mert nincs hely. Ebben az egész lakásban nincs egy sarok, ahová például virágtartót lehetne tenni. Mondjuk a szobámban áll még egy oszlop dobozokból, ha azt kirámolnám végre, talán annak a helyén elférnének a virágok, de igazából nem feltétlenül szeretném pálmaházzá alakítani a privát szférámat... ráadásul ez északi fekésű szoba, kevés fénnyel, mittudomén, az jó lenne-e egyáltalán... szóval még nem tudom, mit fogok tenni szegény bambusszal, és a vele együtt a konyhában sínylődő további 8 cserép virággal... a bambuszt esetleg megehetném, ha egy kínai megmondja, melyik része ehető, és azzal mit kell tennem, hogy fogyasztható legyen :)

Na, most viszont már tényleg totál K.O. vagyok, úgyhogy veszem a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)

Írhattam volna a címben azt is, hogy VÉGRE péntek, mert ez nekem most nagyon jó, hogy vége a 7nek... dögfáradt vagyok...

Na de azért felvidításképpen jut mostanában némi kielégülés az igazságérzetemnek is, és megintcsak be kell látnom, hogy az életben mindig minden visszajár. És nem kell nekünk bosszút állni senkin sem, a Sors elrendezi a számlákat, mindig. Most is elrendezte a kintlévőséget, személy szerint aZanyukám kolleganőjével, Piroskával. Aki már egy teljes éve újságos, és ezért azt gondolja, hogy ő tojta a spanyol viaszt, és mivel ő már egy éve ott van, aZanyu meg csak 2 hete, így feljogosítva érzi magát, hogy főnökösködjön. Arról nagyvonalúan megfeledkezik, hogy aZanyukám 3 évig volt újságos, így pontosan ismeri a rajzot, csupáncsak az elmúlt néhány évben született új újságokat nem ismeri, valamint kicsit lassan kezdi kiismerni magát Piroska drága rapszodikus újságelrámolási rendszerében, és ebből adódik némi zökkenő. Na, Piroska az összes ilyen zökkenőt, apró hibát, tévedést azonnal ordítva reagálta le, mert "ilyesmi nem fordulhat elő", "ennek egyszerűen nem szabad megtörténnie", "ilyenekre oda kell figyelni, itt nem lehet hibázni", majd kijelentette, hogy ő soha nem téved, ő soha nem hibázik. Na most alapvetően milyen intelligenciahányadosra vall már az, ha egy közel 60 éves ember azt meri állítani, hogy ő soha nem hibázik?!?!? Vazze, aki soha nem hibázik, az nem ember, hanem robot - vagy soha nem csinál semmit. Mert aki dolgozik, az hibázik. És őszintén szólva aZanyukám mindösszes hibája egy 210 forintos hiány (!!!) és egy még aktuális időszakban visszaküldött újság néhány példánya volt (amit vagy kiküldenek újra, vagy amikor ténylegesen vissza kellene küldeni, elszámolják). Valamint Tévedhetetlen Piroskának az sem tetszett, hogy aZanyukám vásárolt egy összecsukható vasalószéket, ami pont elfér a parányi üzletben, ha meg nagy pörgés van és úgysem lehet ücsörögni, akkor összecsukva félre lehet tenni, és mégsem az ingatag, törött, 3 fokú létra 15 centi széles felső fokán kell kényelmetlenül ücsörögni. Tévedhetetlen Piroskának (továbbiakban: TP) ugyanis az a szék állandóan útban volt, nem fért el tőle, nem tudott tőle dolgozni, és örökösen puffogott miatta, szóval aZanyukám inkább állandóan hozta-vitte a széket, hogy ne legyen ebből konfliktus. Na de aztán szép lassan elkezdtek a dolgok törlesztődni. Először is előkerült legalább 70 db különféle régen lejárt újság, amit TP a maga idejében elfelejtett visszaküldeni (ezáltal legalább 2-3 ezer forintos hiányt produkált), és az előkerülés pont akkorra esett, amikor a főnök épp tiszteletét tette az üzletben. Hoppácska. Majd TP totálisan összekutyult 2 féle DVD mellékletet, amikből csak az egyiket kellett volna visszaküldeni, ő viszont ömlesztve-összekeverve visszaküldte a kétfélét, természetesen a hibát azonnal visszajelentették a Lapkertől, tehát kiderült. Erre TP megpróbálta aZanyura kenni a dolgot, mondván, hogy ő leszedte a polcról a nem visszaküldendőt is, ezért lett visszaküldve. AZanyukám pedig ártatlan arccal közölte, hogy persze, hogy leszedte, hiszen küldték az újat, a régit viszont még nem kérték vissza, "téged idézlek, Piroska, ilyenekre oda kell figyelni, nem mindent kell automatikusan visszaküldeni, ami le van szedve, te mondtad a múlt héten". TP némileg leforrázódott, aztán ráadásul a törött létra végképp megadta magát, és amit küldtek helyette, az csak kétfokú, amire ha ráül, a feje sem látszik ki a pult felett, ráadásul van egy magas keret a tetején, ami alá be se fér a nagy hátsója. Nos, TP két napig durcásan és hősiesen végigállta a műszakját, aztán ma szerényen megkérte aZanyut, hogy ugyan, hagyja már ott a vasalószékét, mert neki annyira fáj már a dereka az ácsorgástól... hm, hm. És a hab a tortán: tegnap új pénztárgépet is küldtek a Lapkertől, ami tépte-gyűrte-szaggatta a szalagot, TP tegnap egész délután szalagot szerelt-igazgatott-cserélt... Vagyis TP igen furfangos, ámde rendkívül hatékony módon, legalább 3 ízben csinált akkora hülyét magából, mint ide Jeruzsálem, és mindezt még tetézi az a tudat, hogy alapvetően magát akarta jobb színben feltüntetni az okoskodással+cirkuszolással, végül pedig oda jutott, hogy a föld alá szégyellheti magát, és összeteheti a két kezét, hogy a főnökük egy tényleg átlagon felül normális, kedves, toleráns, segítőkész, elnéző pasi és nem rugdossa ki az embereit minden apróság miatt.

Hát így áll az újságos-helyzet, nálam különben más hír nem nagyon van, Gyöngyi barátnőmék holnapra valami fellengzősen "kerti party"-nak titulált össznépi móka-kacagást terveznek, vasárnapra meg strandolást, azt hiszem, részt veszek majd a programokon, mivel Drágám ismét munkával ünnepli a 7végét, úgyhogy tisztára el vagyok magányosodva, és őszintén szólva nem és nem fér a fejembe, hogy mitől képesek a pasik ilyennyire fejvezéreltek lenni... Tudja, hogy neki most dolgoznia kell, ezért bár megbolondul, annyira hiányzom neki, de mégis otthon marad és dolgozik... egyrészt felnézek rá, hogy ennyire erős és ellenálló a kísértéssel szemben, másrészt viszont én ha az ég a földdel összeszakad, is megoldanám valahogy a találkozást... persze jó érzés hallani, érezni a hangján, hogy mennyire hiányzom neki, mennyire szeretne velem lenni, de akkor miért nem intézi úgy, hogy együtt tudjunk lenni? Ráadásul mostanában reklamálja, hogy én nem mondom neki, hogy hiányzik, miközben pont ő kérte ki magának, hogy ilyesmikkel gyilkoljam a lelkét... fura ez a pasilélek... mert ő csak addig látja ezt a dolgot, hogy hiányzik a másik, és ezen sóhajtozunk, én viszont nem tudom itt félbeszakítani a gondolatot, én azt is látom még hozzá, hogy akkor ezt oldjuk meg és találkozzunk, legyünk együtt. Ez viszont őt már frusztrálja, mert nem érti, miért nem értem, hogy most ez nem megy. Őszintén szólva mindattól, hogy én ezt ilyen klasszul tudom és levezetem, még nem lesz jobb, a helyzet továbbra is patt. Kénytelen leszek újra megszokni a kamaszkoromban rendszeres plátói szerelmet. Mondjuk nem hiszem, hogy most jobban élvezném, mint akkor... elég utálatos érzés, hogy akiért meg vagy veszve, az távolról elkerül, aki viszont érted van megőrülve, attól te kapsz viszketegséget/röhögőgörcsöt/idegrohamot... Jesszus, mennyi ilyen volt az én életemben!!! Nem mondom, mindig akadtak fiúk, akik érdeklődtek utánam, de milyen fiúk, atyaúristen?!?! A mai napig őrzöm a kis szerelmes leveleiket (már csak azért is, hogy bebizonyítsam, igen, én is kaptam ilyeneket), de bezzeg akiért én rajongtam, az rám se bagózott. Vagy ha mégis, az csak jópár év után derült ki, és akkor is jobb lett volna, ha nem derül ki, mert a kérdésre, miszerint akkor mégis miért nem kezdeményeztél???, az volt a válasz, hogy ciki lett volna a haverok előtt, ha ő a többiektől eltérően nem az épp ügyeletes bombanőre hajt (hanem beéri velem is), pedig igazából az ügyeletes bombacsaj neki full nem is volt az esete, de hát a haverok, meg a látszat... Hát kösz... Na hát kérlek, az ilyen sztorikat abszolút nem sírom vissza, de a plátói szerelem többi vonatkozását sem, mindazonáltal most mégis sanszos a történet replay-változata. Gondolkodtam is, hogy tán átmenetileg beköltözhetnék valami apácazárdába, de aztán rájöttem, hogy a szexuális önmegtartóztatáson kívül minden más napirendi ponttal komoly hadilábon állnék, különös tekintettel az Istenhitre, az imádkozásra, valamint az alkohol- és cigitilalomra.
Na viszont úgy látom, megint szómenésem lett, úgy látszik, ez péntekenként már-már rendszeres, pedig most még nem is ittam (de tervezem, csak még korán van), de muszáj azt is elmesélnem, hogy beszereztem végre a szúnyogírtó készséget potom 1200 forintért, ami viszont azt ígéri, hogy a konnektorba dugván 240 órán át (vagyis 10 napon avagy 30 éjszakán át)biztosítja számomra zárt térben a szúnyog- és légymentességet. Majd a biztonsági okosságoknál határozottan felhívja a figyelmemet arra, hogy ne üzemeltessem a készüléket huzamos ideig zárt térben. Kúl. Mindenesetre a kedves háziszúnyogom szerintem megijedt a fenyegetéstől, mert amióta írtam, hogy bosszút esküdtem ellene, eltűnt. Mindenesetre a szúnyogírtó balhét ma éjjelre már üzembe helyezem, és akár van szúnyog, akár nincs, én írtok, mint a fene. Amúgy szeretem az ilyen használati utasításokat. Összeszedtem a netről pár kedvencet is, most közzéteszem, hadd szeresse őket más is:

(Gyermek Superman jelmez dobozán) Az ember alapvetően nem tud
repülni. Ezt a tényt a jelmez viselete sem befolyásolja! (No comment.....)

(Japán konyhagépen) A másik célra ne használja! (Nem mondom, állati
kíváncsivá tett!)

(Karácsonyfa izzókon) Csak kültéri, illetve beltéri használatra!
(Esetleg hol máshol használhatnám még?)

(Vasaló dobozán) Ne vasalja a ruhát saját testén! (Pedig ezzel
mennyi időt spórolhatnánk!)

Altató tabletta dobozán: Álmosságot okozhat. (Még szerencse...)

(Pudingos dobozon) A termék melegítés után forró lesz! (Mint ahogy
az éjszaka után nappal jön.)

(Mélyhűtött mirelit árun) Felhasználási javaslat: Kiolvasztani.
(Persze ez csak javaslat. Ehetjük jégbe fagyva is?)

(Sears hajszárítón) Alvás közben ne használja! (Pedig ilyenkor kéne,
hogy jól nézzen ki a hajam!)

Na de a mindenekfeletti, örök überkedvenc az elektromos csellentyűcske, íme:

Használati útmutat

A játék neve: ELEKTROMOS CSELLENTYÜCSKE. Biztos nágy az örom !

Hogy a gyermek eztet a játék neki, ünneplő alkalom kezébe venni,  által kissé tanulás célzatából kaptál. Tehátakorlá Suk !

 1. A doboz tetővel bír. Ez leszedés után szabad benyujtás a kéznek, négyszögalak ELEKTROMOS CSELLENTYÜCSKE.

2. Alapos és kézbentartva alányulva óvatosan dobos fenekéről első játék bekezdését.      FUGYULIM !  Felszólít !

3. Mindezután meg lehet kezdeni játszását a játéknak vele.

4. Fogjátok a drót alfelét a kéz magsujja közzé, és  job kezetek föl-le mozgat, majd onnét villany be-kapcsol, hirtelen smrioli erősen, különben nem jön a villany se át, se hosszu, se tyü.  

5. Egyfejü magánjáték. Ha vagytok egyed és nincs játszó, önmagatokból is összerakni, és az nyer, aki előbb.

MINDENFEJÜ VÉTELEMBERNEK ÜZEN KEDVES JÁTSZÁS ?                                        

GYÁRTMÁNYTÓ CÉG

Na meg aztán van még a DVD-játékos is, de azt mostmár nem másolom ide, ennyi elég volt a vigadásból szerintem :)

 Ja, és 8-9 hónap után végre rájöttem, hogyan tudom prolongálni a betűtipusomat bekezdésről bekezdésre: hát 

Shift+Enterrel!!!! Vazze, nyugdíjba megyek, mire ezt a szájbatekert fríblogot megtanulom...  



És most asszem, megőrült a bejegyzésszerkesztőm (lehet, hogy besokallt a szómenésemtől), ugyanis elfelejti 

sorokba tördelni amit írok, csak nyúlik, nyúlik végeláthatatlanul a sor, amíg entert nem ütök... 

hogy ez a blogban hogy fog megjelenni, még nem tudom...



(megnéztem a blogban, és most utólag beenterezgetem, mert frankón 2 km hosszú sorokat 

csinált ez az elmebeteg, úgyhogy a fura tördelés most ezért lesz)



Mindenesetre biztos, ami tuti, most inkább veszem a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, 

pussz és pá Mindenkinek :)

A nap (de talán az évszázad) pozitív csalódása: Okosújság hasznosnak bizonyult!!! Választ adott ugyanis a gyötrő zoológiai problémámra, miszerint mi a fészkes, szájbagyűrt francért rajzanak a csigák esőben, miért kell nekik az eső???? Hát hogy ne száradjanak ki. Ilyen egyszerű. Máris könnyebb az én lelkem, köszönöm, Okosújság! Ezért a hasznos információért cserébe most nem savazom le a többi X oldal cikkeit, tanácsait, riportjait. Jajjjj, pedig olyan őrült jól esne!!!! Fracba. Na mindegy. Egyébként olyan ájulósan fáradt vagyok, hogy eddig már vagy 42× ütöttem mellé, pedig alig írtam 5 sort... rájöttem ám, hogy dehogyisnem alszom kevesebbet, mint szoktam, ugyanis aZanyukámnak délelőttös hete van, így 1/4 5-kor kell vele itthonról indulnom, hogy el tudjam vinni a dolgozójába, ehhez viszont 4 helyett már 3/4 4-kor fel kell kelnem. Sőt, 7főn még korábban mentünk, akkor 1/2 4-kor keltem. Szóval gyűjtögetem a deficiteket alvás-ügyben, ráadásul ez a tikkasztó hőség is eléggé energiavámpír-üzemmódban dzsal, tehát fittnek és üdének távolról se nevezném magam.

Na de van ám még a mai napnak híre másik is!!! Még tavaly decemberben feltűnt a színen az én Drágám engem megelőző barátnője (http://witch77.freeblog.hu/archives/2007/12/03/Hmmmm_hat_ez_isteni_volt_p/), akkor éppen azon ötlettel, hogy a Drágám nem akarna-e vele összeköltözni, mármint közös albérletbe. Én már akkor mondtam, hogy ez a tündéri leányzó "csak a szépre emlékezem" jelszóval fel akarja melegíteni azt a káposztát, ide a rozsdás bökőt. Drágám kételkedett, én tudtam, amit tudtam: a lány feldobta a labdát, várja a lecsapást. Eltelt 1-2 hónap, a labda nem csapódott le, egyszercsak sms-ben érkezett egy vicc a lánytól (nevezzük a továbbiakban az egyszerűség kedvéért B-nek), majd reakció híján másnap még egy. Mondtam a Drágámnak, hogy ez már megint kapcsolatfelvételi próbálkozás, és meglátja, ha nem fog reagálni, néhány napon belül előkerül egy "Képzeld, rólad álmodtam", vagy egy "képzeld, megtaláltam a közös fényképeinket" sms avagy telefonhívás. Drágám mélységes hitetlenkedésének adott hangot, a pasik rém értetlenek tudnak lenni néha a nők által sugárzott jelekre... végülis tévedtem, mert nem néhány nap, hanem nagyjából két hónap múlva került elő a "Képzeld megtaláltam azt a fényképet rólad, tudod..." egy telefonhívás képében. Majd hosszas, elbűvölő telefonfecsej végeztén feldobódott az immár harmadik labda, miszerint találkozniuk kéne, hogy a rendezetlen anyagi ügyeiket nyugodtan megbeszélhessék. Ez kábé 2 hete történt, Drágám pedig nem nagyon törte magát találkozó-ügyben, úgyhogy felgyorsultak a történések, ma újabb telefon érkezett B-től, melyben már egészen félreérthetetlen, agresszív labdafeladás zajlott: előszöris B informálta a Drágámat a vadonatúj céges telefonszámáról, majd felajánlotta, hogy mivel momentán éppen ingatlanügynök (is), így szívesen meglátogatná a Drágámat, hogy készítsen néhány fényképet a házukról, és segítsen eladni, végül megemlítésre került egy éppen rendkívül nedves bugyi is... hát hallod?!?!? Ez a spiné nem fog leszállni a Drágámról, amíg ő kőkeményen el nem küldi a sunyiba - vagy meg nem dugja. Azt is előre borítékolom, hogy ha mégis létrejön a B által hőn áhított találkozó a pénzügyek megbeszélése, avagy a ház eladása végett, akkor valami eszméletlen dögös szerkóban fogja magát tenni-venni, amiről bejelenti, hogy most vette (kimondva-kimondatlanul neked édes, mert készültem ám a találkozónkra) nosztalgikusan közös élményeket emleget majd és nem győz majd aranyoskodni, elbűvölősködni, csábítósdit játszani. Hát eldobom az agyam. Egyébként az elmúlt 2 hétben B már vagy háromszor szerepelt az álmaimban, azért nem kevéssé foglalkoztat, hogy ugyan miért akarja lenyúlni a pasimat?!?! Pláne mert nem kevés információval rendelkezem arról, hogy anno 3 évvel ezelőtt hogyan is érezte ő magát a kapcsolatukban, ugyanis pont a sógoromat használta lelki szemetesládának, aki aztán később elrettentésképpen mesélgetett nekem ezen panaszokból. Persze elrettentenie nem sikerült az én Drágámtól, mert én inkább kihívásként értékeltem B panaszait, hogy majd én bebizonyítom, hogy nálam másképp lesz, és nagy része másképp is lett. Mindazonáltal nem fér a fejembe ez a dolog, mert ha én szakítok egy pasival, akkor én azért szakítok, mert az a kapcsolat visszafordíthatatlanul, megmásíthatatlanul megromlott, vége van, kész, a pasit a hátam közepére se kívánom többé. Soha, egyetlenegyszer még csak eszembe se jutott, hogy egy általam elhagyott exszel akármit is újrakezdhetnék, hiszen azért szakítottam vele, mert rossz volt vele, most mitől lenne jobb???? Ráadásul a rossz emlék az utolsó, az vésődik be, és ha hébe-hóba találkozom is egy exemmel, határozottan elővesz a viszketegség, a viszolygás, a menekülhetnék, plusz bónuszban a hitetlenkedés, hogy atyaúristen, én ezzel a pasival valaha is?!?!?! És erre most jön B és félreérthetetlenül, egyértelműen a pasimat akarja, az ő exét, akivel a végén már annyira kínlódott, hogy inkább haza se járt, hogy ne kelljen találkozniuk. Hát ez nekem magas. Ja, a Drágám most sem hiszi ám el, hogy nem fogja tudni lerázni a csajt, amíg így vagy úgy, de egyértelműen színt nem vall. Mindenesetre kíváncsian várom a fejleményeket, hogy mire vetemedik még a drága B??? Például véletlenül Vácon jár és beugrik a Drágámhoz. Esetleg valami egetrengető bajba kerül, amiből csakis a Drágám mentheti ki / meg, ezért kétségbeesett, segélykérő telefonokkal bombázza majd. Netalántán véletlenül elküld a Drágámnak magáról egy aktfotót ímélben vagy smsben, minekutána rögvest postáz egy rakás hosszadalmasan sűrű elézéskérést és a "hogyan esedezhetnék hatékonyabban bocsánatodért?" kérdés valamely formáját. Tisztára szappanoperás lett a helyzet, komolyan. Mindenesetre ígérem, beszámolok a köetkező epizódról is, amint bekövetkezik. Most viszont veszem a búcsúmat és húzok az ágyamba, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)

Vasárnapról 7főre virradóra észleltem a környezetemben az idei szezon első szúnyogját. Már régen hiányoltam, ugyanis hosszú-hosszú évekig MINDIG június 14-én találkoztam először a fajtájával (ők általában azonnal egy -több-  csípéssel üdvözöltek, míg részemről heves hadonászással, csapkodással fejeztem ki a viszontlátás örömét), most viszont a történet több, mint két hetet késett. Igazság szerint semmi bajom a szúnyogokkal, ugyanis a bőröm elég jól tűri a szúnyogcsípés atrocitásait: először persze viszket, mint az állat, de ez már néhány perc múlva enyhül, fél óra (extrém esetekben néhány óra) múlva pedig már semmi sem látszik a bőrömön, szóval semmi bajom a vérszívókkal egészen addig, amíg a fülembe nem zümmögnek azon a rettenetes, vékony, magas hangon, mert attól hisztériarohamot kapok. Ez a fent említett idei első példány természetesen a fülemnél tette első alkalommal tiszteletét az éjszaka közepén holt sötétben, és mivel ahhoz túl fáradt voltam, hogy villanyt kapcsolva vadászni kezdjek rá, így ellegyezgettem a fejemtől, mondván, csípkedjen csak össze, mit bánom én, csak ne zümmögjön a fülembe, hagyjon aludni. Tulajdonképpen hagyott is, bár később ezt a legyezgetést többször meg kellett ismételtem, aznap éjjel is, kedden éjjel is, ma éjjel viszont komolyan berágtam a kis dögre, úgyhogy muszáj lesz valami írtószert beszereznem. Ugyanis tanulékony a kis mocsok, már nem zümmög a fülembe, ellenben 1/2 11-kor arra ébredtem, hogy a takaró alól klógó mindkét lábfejem izzik, perzsel, éget, lángol, viszket, mint az állat, szerintem legalább 8-10 helyen megcsípte a lábaimat a kis dög, és mindez néhány másodperc leforgása alatt bekövetkezhetett, mivel még fel is ébredtem rá. Reggel már nem tudtam összeszámolni a csípéseket,mert azok addigra már rég felszívódtak, de vendettát fogadtam, és ma éjjel leszámolok a mocskos kis minidrakulával. Egyébként mielőtt bárki irigyelni kezdené a bőrömet, közlöm, hogy azért nem csak előnyei vannak ám az én bőrömnek, ugyanis például nem szívja be a krémeket se, még órák múltán is tiszta síkos vagyok a testápolótól, igaz, nem nagyon reagál a rovarcsípésekre sem, viszont a napon percek alatt képes vagyok ropogósra sülni, és a csapvízben való hosszú fürdőcskézés számomra teljesen kizárt, mivel a klórtól (vagy más egyéb vegyszertől) kábé 10 perc után tenyérnyi viszkető piros foltok ütnek ki rajtam. Ezt különben vízminősége válogatja, például Vácon a Drágámnál akár 20 percet is tudok ülni egy kád vízben viszketés nélkül. 

Na. Egyébként 7végén voltam a Drágámnál, szombat este mentem hozzá, aztán vasárnap lementünk a Dunára Pedróval együtt, istenit fürödtünk, tényleg nagyon jó volt a víz, én sokkal jegesebbre számítottam, de tök kellemes volt, na de a kavicsos meder ?!?!?! Kifelé már négykézláb másztam, mert nem bírtam tovább a talpamat gyilkoló köveket, másnap pedig alig bírtam lábra állni, annyira fájt a talpam... soha életemben nem fürödtem még a Dunában, úgyhogy eléggé félelmetes volt különben a bazi erős sodrás, a derékig érő vízben már egyszerűen nem bírtam állva maradni, aztán a Drágám meg Pedró megfogták kétfelől a kezemet és tartottak, én meg hanyattfeküdtem a sodrásban, na, az viszont felért egy jakuzzizással, isteni volt, éppen csak fél perc után azt éreztem, hogy vállból kiszakadnak a karjaim, ahogy a fiúk tartottak vissza. Végül kicsit átadtuk magunkat a sodrásnak és hagytuk, hogy lejjebb vigyen minket, aztán kimásztunk, hogy a parti sétányon visszagyalogolunk a törölközőinkhez, ekkor viszont a kövek által agyonnyomorgatott talpamat még meg is sütögette a naptól felforrósodott aszfalt, vagyis tanulságképpen levonható, hogy legközelebb csakis papucsban szabad a Dunára menni, mert ha a lábamat ért atrocitásokat levonom, akkor isteni volt az a délelőtt :) Még kicsit frizbiztünk is, aztán hazamentünk ebédelni, aztán a Drágámmal megnéztük a Constantin, a démonvadász című filmet, hát... egyszer meg lehet nézni, na. Viszont Gábriel arkangyalt nő játszotta benne, és nekem eddig Gábriel valahogy férfi volt, úgyhogy kissé furcsállottam, de lehet, hogy ennek csak a foghíjas teológiai jártasságom az oka. 

Egyébként iszonyatosan fáradt és álmos vagyok, de annyira, hogy ez már természetellenes, és nem nagyon tudom, miért van most ez, mert nem alszom kevesebbet, mint szoktam, mégis csak vonszolni vagyok képes magam. Pedig ma például jön a főbérlőnk is, úgyhogy kéne valami rendet meg tisztaságot csinálnom, de még a gépeléshez emelgetni a kezemet is nehezemre esik...

Mindenesetre írom a halállistát, néhány szomszéd, pár kutya és a szomszéd kisközért (kocsma) teljes vásárlóközönsége szerepel már rajta (akik a kerítésen áthallatszó, igen emelkedett hangvételű társalgásból leszűrve korábban egyesével rettegésben tartották az egész várost/országot/földrészt, minimum leszerelt tengerészgyalogosok, de persze a légiót is megjárták, aztán hosszasan működtek, mint nehézváltósúlyú boxbajnokok/súlyemelők/utcai harcosok, viszont ránézésre a helyi óvoda kommandós különítményével sem bírnának el), plusz a közért kenyérszállítója, aki éjjel 1/2 1 és 1 óra tájékán érkezik az ablakom elé, rommá hajtott csörgő dízelmotoros furgonjával, iszonyatos döndülésekkel becsapkodott kocsiajtókkal és a járdán csikorogva végigtolt műanyag rekeszekkel. A szembeszomszédok a kedvenceim, akik most hál' Istennek elutaztak nyaralni, de papa, mama, gyerekek, plusz alkesz nagyfater csak és kizárólag az utcára nyíló teraszukon képesek családi és társadalmi életet élni, persze ordítozós hangerővel. Ehhez már csak hab a tortán a szemben kettővel balra lakó család, akik újdonat terasz kivitelezésébe kezdtek, ámde a munkálatokra csak munkaidő után és hétvégén érnek rá, így este 6-tól 9-ig és 7végente reggel 7-től akármeddig jár a betonkeverő, sivít a flex, valamint hozzájárul még a totális zártosztály-hangulathoz az elmebeteg, ámde öblös hangú, nagytestű kutyájuk, ami még a lehulló faleveleket is hosszú percekig ugatja éjjel-nappal... 

Szóval végülis minden rendben, az élet szép, a madarak csiripelnek, én meg egy hét múlva ünnepelem fennállásom 31. évfordulóját, és tájékoztatom a T. Nagyérdeműt, hogy ez alkalomból igen szívesen fogadok nagyösszegű készpénzadományokat. Most viszont veszem a búcsúmat, megpróbálok némi tettvágyat csiholni magamban a rendrakáshoz-takarításhoz, Ti pedig legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)

Mivel nem tolongtatok tornagyakorlat-helyettesítési tanácsokkal, így sajna kénytelen leszek ma is a rohadt, szájbaszexuált kitörésekkel kínlódni basszus... na de addig még ücsörgök meg írogatok 1 kicsit, mert olyan iszonyatosan álmos és fáradt vagyok, mint már régen... ráadásul hajnalban, amikor csörgött az óra, egy röpke pillanatig az futott át az agyamon, hogy atyaúristen, milyen rohadt álmos vagyok és még csak kedd van... retenetes érzés volt, de szerencsére hamar tisztult a kép és rájöttem, hogy már csütörtök van, hurráhurrá. Annyira azért nem ébredtem fel, mert ezek után 1,5 percig melegítettem a mikróban a semmit, ugyanis a reggeli időspórolás végett már este be szoktam készíteni egy bögre vizet a mikróba a kávémhoz - tegnap azonban a Zanyukám még valamit melegített, ezért kivette a bögrémet, majd elfelejtette visszarakni, nekem meg baromira nem tűnt fel a mikró tetején a bazi piros bögrém. Úgyhogy ásítozva vártam, hogy megmelegedjen végre a víz, amikor úgy gondoltam, hogy kész van, akkor kinyitottam a mikrót és irtó bután néztem az üres üvegtálra ott benn... aztán kivettem a szekrényből egy másik piros bögrét, akkurátusan kimértem bele a vizet (rém háklis vagyok ám a kávémra, hajszálpontosan tudom, mennyi víz és mennyi kávé és mennyi tej kell bele, hogy jó legyen, és ezen mértékektől akár csak minimálisan is eltérő mennyiség számomra azonnal sz@r besorolású kávét eredményez), beraktam melegedni és közben rám vigyorgott a mikró tetejéről a tökéletes mennyiségű vízzel feltöltött előző esti bögrém... szóval jól indult ez a nap, hadd ne mondjam. 

Na de tegnap meg tegnapelőtt tényleg nagyonnagyon jó napjaim voltak, ugyanis kedden délután eljött hozzám a Drágám és szerda délutánig végig itt volt és nem volt rohangálás, telefonálgatás, zsezsegés, semmi nem volt, csak ő meg én és ez már 2 hónap után rémesen hiányzott, úgyhogy most nagyon jó volt nekem. És ráadásul az én szuperügyes Drágám összekalapálta a 25 pontot a vállalkozásában, meglettünk Supervisorok, és ez azt is jelenti, hogy máris kaptunk a cégtől egy jutalomhétvégét Porecban, Horvátországban egy szuper szállodában teljes ellátással!!! Irtó büszke vagyok a Drágámra és nagyonnagyon várom már október 3-át, amikor utazunk!!! :) Viszont így, hogy itt volt a Drágám, a megszokottnál némileg kevesebb időm jutott alvásra, ezért vagyok most kicentrifugált marcipántorta állapotban...

Egyébként túl sok újság nincs velem, kicsit utálom ezt a kánikulát, persze a Balatonparton határozottan élvezném, de így, hogy dolgoznom kell, azért annyira nem tapsikolok tőle. Na de végülis nyár van, mit akarok, nem eshet a hó.

Ja, viszont mivel a Drágám megrögzött tévémániás, így az elmúlt 2 napban én is tévéztem (továbbra is meggyőződésem, hogy nem maradok le semmiről, ha ezt nem sűrűn teszem),  és egy reklámnál megkérdezte a Drágám, hogy jajj, annyira jó ez a reklám, láttad már??? Aztán amikor hülyén néztem rá, akkor észbe kapott, én meg elgondolkodtam, hogy nem is tudnám megmondani, tornavideó nézegetésen kívül mikor kapcsoltam be utoljára a dobozt... 

Na, meg kedden végre feltaláltam a spanyol viaszt,  miután hetek óta majd' megdöglök éjszakánként a melegtől és csuromvizesre leizzadva ébredek reggelente, rájöttem, hogy jelentősen mérsékelhetem a jelenséget, ha kiveszem a takarót a huzatból és csak a huzattal takarózom. Régen, amíg lakótelepen laktunk, ezt teljesen rendszeresen műveltem minden nyáron, csak azt nem értem, hogy most miért nem jutott hamarabb eszembe. Ez már a szenilitás? Hja, kérem, 13 nap múlva 31 leszek... hiába, az elhülyülést nem lehet elég korán kezdeni.

Na, most más nem jut eszembe, még nyünnyögök itt egy kicsit, aztán ráveszem magam a tornára, aztán meg nem tudom... mindenesetre most veszem a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)

Léccilécci, könyörgöm, aki profi tornaügyben, az mondjon nekem egy gyakorlatot a kitörés helyett, mert én ebbe belebetegszem... utálom, gyűlölöm és meg se tudom csinálni, sose elég nagy a terpeszem, és a bokám elé megy a térdem, ami nem jó, ha nagyobb terpeszt csinálok, akkor kicsúszik a hátsó lábam, de ha véletlenül megfelelő pozíciót sikerül felvennem, akkor meg tutira elvesztem az egyensúlyomat és eldőlök, és ehhez már csak hab a tortán, hogy ha mindezen nehézségeken mégiscsak úrrá leszek valahogyan, akkor képbe kerül a totális edzetlenségem és nagyjából 4 kitörést bírok végrehajtani, mielőtt összeesnék. Szóval irtó fontos tényleg, könyörgöm, írjatok nekem javaslatokat a kitörés helyettesítésére!!!!!! Köszönöm :)

Na, fentiekből bizonyára kiderült, hogy ma ismét tornáztam, immár harmadszor, így bebiztosítottam holnapra is az izomlázamat, viszont sikerült a belső combomban meghúznom egy olyan izmot, amit meg sem találok, hogy kicsit masszírozgassam, ellenben rohadtul fáj... ennek ellenére rém büszke vagyok magamra, mert a fenék- és hasizomgyakorlatokat már kábé 90%-ban meg bírtam csinálni!!! :) De persze remeg kezem-lábam, amikor vége lett a gyötretésnek és indultam ki zuhanyozni, szó szerint rogyadoztak a lábaim, úgyhogy hamar visszafogtam a hűvös víz iránti vágy okozta lendületemet, és szépen, óvatosan, langsam spazieren haladtam a zuhany felé. Aztán vettem a bátorságot és kiteregettem a kertbe, teljesen kizárt, hogy a mai melegrekorddöntögető kánikulában esni kezdjen az eső :)

Na, a 7égémet amúgy itthon töltöttem, hatalmasakat aludtam (szombaton és vasárnap is  délig, amit már iszonyat régen nem műveltem), kiolvastam a Katedrális folytatását (mármint nem két nap alatt, csak befejeztem a kiolvasását :) ) Most viszont a Drágám bejelentette magát hozzám holnapra, úgyhogy a tornát kénytelen leszek megfejelni egy kis takarítással is... márpedig most még buzog bennem némi tettvágyra emlékeztető érzület (valószínűleg ebben közrejátszik az is, hogy torna közben a földön hemperegve igen közelről kellett szembesülnöm a kosz megnyilvánulásaival, és ez az élmény még elég friss és kicsit sem kellemes), úgyhogy ezennel veszem a búcsúmat, húzok takarítani, aztán meg kipihenni a nap fáradalmait, szóal legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek! :)

Egy hirtelen legyűrt jéghideg vodka-tonik hatására úgy éreztem, sablont kell váltanom. Momentán ez a tipus sokkal jobban kifejezi az aktuális lelkiállapotomat, úgyhogy fogadjátok soxeretettel.

Egyébként meg gyorsan próbálok írni, mielőtt a vodkázás letális hatásai érvényesülhetnének, ellenben rendkívül csapongóak és szétszórtak a gondolataim (bizonyára az agyam hárítja az igazi problémával való foglalkozást), úgyhogy ne nagyon keressetek majd összefüggéseket a továbbiakban.

A Zanyukám egyik kedvenc száma a Pet Shop Boys-tól az It's a Sin...  pár hete repesve újságolta: "Képzeld, volt a rádióban az a jó szám... tudod... az a... Peep Show Boys" Na, nesze neked, Freud, ehhez vajon mit szólnál a 62 éves Anyukám szájából?????

Éppen Bols vodkát iszom, és eszembe jutott, hogy anno egy nagyon kedves pincérsráccal kooperálva sajnálatos módon "eltörem" egy poharat, azaz hazahoztam magammal, egy gyönyörű, keskeny, magas, vastag falú Bols vodkás poharat... miért az ilyen szerzeménypoharak törnek el leghamarabb????? Amikor ANNYIRA gyönyörű volt... De ha már pohártörés, a volt férjemnek volt mániája, hogy hazamentette a neki tetsző poharakat és egyszer Gazembers koncerten a jó kis rockertarisznya volt velünk, úgyhogy abba rejtette a szerzeményt (amiről egyébként nem tudtam, mert ez szerintem határozottan lopás, mindenütt lehet találni nagyon kedves, kooperációra hajlamos pincérsrácot, és akkor már ajándék, és nincs vele semmi baj, szóval valószínűleg ezért titkolta előlem a cselekményt). Aztán jöttünk-mentünk, táska cibálódott, dobálódott, rugdosódott, majd  mit sem sejtve belenyúltam valakinek a cuccáért, amit ránk bízott és indult volna haza, úgyhogy kellett neki, szóval belenyúltam a tarisznyába és iszonyú éles fájdalmat éreztem, kirántottam a kezem és szépen folyt belőle a vér, szanaszéjjel vágta a hurcibálás következtében összetört pohár. Határozottan szemrehányó voltam az ex felé, ő viszont baromira nem látta be, hogy ő lenne a hibás, elvégre nem ő törte össze a poharat... na ja vazze, de ki akarta ellopni???? Ha megkeresed szépen a fent többszörösen említett kedves, kooperációra hajlamos pincérsrácot, akkor maradhatott volna az asztalon az a tetves pohár, és közvetlenül a hazaindulásunk előtt elég lett volna a táskába tenni és nem szabdalja össze a kezem... végülis begyógyult a seb persze, sőt, még a helye sem maradt meg, nem úgy, mint amikor egyszer rám szakadt a szobaajtóból a tábla üveg... talán 8 éves lehettem, de lehet, hogy 10, az én drága Édesapukám, mivel házgondnok volt, épp fogadóórát tartott, szóval a Zanyukámmal voltunk otthon kettesben, téli este volt, talán november, mert hó nem volt, de korán sötétedett, és egyszercsak hirtelen feltámadt a szél. Rohantunk a Zanyuval bezárogatni az ablakokat, ő beszaladt a szobámba, én utána, láttam, hogy rendesen küzd az ablakkal, mert annyira erős volt a szél, hogy alig bírta visszanyomni, segíteni akartam neki, de rám kiabált, hogy siessek a konyhába és csukjam be az ablakát. Közben úgy tűnt, leküzdötte az ablakot, már fordította rá a kilincset, úgyhogy elindultam kifelé, de ahogy kiléptem a szobámból, a szél kitépte a Zanyu kezéből az ablakot, a huzat feltámadt és iszonyat erővel bevágta mögöttem az üvegezett ajtót, úgy, hogy abból kirobbant az üveg a hátamra-fejemre-karomra... csodával határos módon két kis vágást szereztem csak be a két kézfejemre, mert a dörrenéstől megijedve azonnal elkezdtem összegörnyedni és már kaptam a fejemhez a kezem, hogy védjem magam, így sikerült a kézfejemnek kapni a szilánkokat, de az a mai napig látszik.

Na, közben felhívott a Drágám, és beszéltünk potom 29 percet, mely időtartam kimondottan előnyére vált a vodkának, hogy kifejthesse a hatását, ámde különösen hátrányosan befolyásolta a blogozási képességeimet.  Viszont a hirtelen jött szómenésemet ezáltal szegény Drágámra árasztottam, és mindezeket ide a blogba mégeccer leírni már marhára nincs kanalam...  most vagyok különben abban az állapotban, amikor eléggé ki vagyok borulva, plusz ráittam egy kicsit, és ettől lelőhetetlenné váltam. Ezt különben nem nagyon szeretem magamban, amikor ilyen vagyok. Mert valahol azért érzékelem, hogy mélységesen az agyára megyek szegény hallgatóságomnak, senkit nem hagyok szóhoz jutni, mindenről eszembe jut valami és végeérhetetlenül jár a szám és ez a hallgatóságomnak bizonyára terhes. Márpedig én nagyon nem szeretek senkinek a terhére lenni. Sőt, általában igyexem mindenhol mindig mindenkinél az az ember lenni, aki a legkevesebb problémát-odafigyelést-gondot okozza. És az ilyen alkalmak bizony totálisan ellentmondanak ennek az alapelvemnek. Mentségemre szolgáljon, hogy kábé évente egyszer fordul ilyesmi elő velem, és utána mindig bocsánatot szoktam kérni. Viszont ezért van az is, hogy engem senki sem ismer igazán. Mert általában én vagyok az, aki hallgat, meghallgat másokat. Aztán igény szerint véleményt mond, együttérez, vígasztal, lecsesz, segít, támogat, meggyőz, lebeszél, rábeszél, szóval ALKALMAZKODIK. És jelen állapotomban nem alkalmazkodom. Csak beszélek (írok) össze-vissza minden hülyeséget, talán mert azt remélem, hogy bár nem a valós problémát beszélem ki magamból, de mégiscsak megkönnyebbülök azáltal, hogy beszélek (írok). És általában az emberek aranyosak körülöttem, és odafigyelnek rám (vagy legalábbis úgy csinálnak, mintha), és a bocsánatkérésemet azzal szokták fogadni, hogy örülnek, hogy most én is beszéltem egy kicsit, de én nem feltétlenül örülök. Ilyenkor kijönnek belőlem olyan dolgok is, amiknek nem biztos, hogy ki kellene, mert sebezhetővé, támadhatóvá, bánthatóvá tesznek, mert belőlem, rólam árulnak el valamit, valamit, ami nem feltétlenül az, mint amit egyébként mutatni szeretnék. Hú, sszem, kezdek nagyon lila lenni. Na nem baj, akit nem érdekel, az úgyse olvassa el, nekem viszont jól esik most leírni - kiírni magamból. Szóval az egész az önvédelemről szól. Tudod: bánts meg egy Rákot, és biztos lehetsz benne, hogy az a tüske örökre benne marad. Ezt próbálom elkerülni, próbálok minél kisebb felületet adni arra, hogy bánthassanak. Minél kevesebbet tud rólam valaki, annál kevésbé bánthat. És nagyon kevés ember van, akiben meg merek bízni. És egyre kevesebb lesz, mert az ilyen emberek 99%-a visszaélt már a bizalmammal, és bántott. És ebbe mindannyiszopr belebetegszem. Pedig soxor tudom, hogy nem is akart bántani, de mégis úgy sikerült. Pedig én elmondtam, hogy mire reagálok megbántódással. És mégis. És ez rohadtul fáj. Ezt most a Drágámmal való telefonbeszélgetéás hozta amúgy ki belőlem. Olyan dolgot várt volna el tőlem, amit már soxor adtam magamtól, de olyan reakciót kaptam rá válaszul, hogy a fal adta a másikat. Úgyhogy mostmár nem mondom. Nem kell mégegyszer az a válasz, amitől egy hétig egy irányba szaladtam. Csakhogy neki most meg hiányzik, ő most hallani szeretné. De én nem tudom többet mondani. Nem, mert eleve nehezemre esett, amikor mondtam, mert tudtam, hogy ezáltal sebezhetővé válok, és ő le is csapta a labdát és megsebzett. És ez egy nagyon rohadt helyzet. 

Viszont mostmár végképp az agyamra mentem saját magamnak is, úgyhogy bocsánat mindenkitől, akit leterheltem a szómenésemmel, de itt az örömhír: veszem a búcsúmat és megyek aludni, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)  

Na hát az, hogy izomlázam van, abszolút nem árnyalja elég kifejezően a helyzetet... igen komoly mozgáskoordinációs nehézségeim vannak, konkrétan nem bírok rendesen járni (rendetlenül is alig), leülni csakis vérfagyasztó sikolyok közepette vagyok képes és egyáltalán minden mozgásforma rendkívüli fájdalommal jár... komolyan, amikor egy-egy kirakatüvegben vagy valamiben megláttam a tükörképemet, ahogy sántítva vonszolom magam, azonnal a Notre Dame-i toronyőr ugrott be... a combomban kívül-belül-elöl-hátul, valamint a fenekemben hátul-oldalt-alul momentán izzó acélsodronyok laknak izmok helyett, ilyen izomlázam szerintem még életemben nem volt... de ez sem akadályozhatott meg benne, hogy ma elmenjek a kedvenc nőgyógyász bácsimhoz (avagy lukológusomhoz), aki az általam esztétikai problémaként számon tartott bigyómra közölte, hogy ez a "bigyó" egy klassz kis vírusfertőzés tünete, és mostantól élethosszan számíthatok a felbukkanására, ellenben ő most ír rá egy kenőcsöt, amivel egy időre megszabadulok tőle. Megjegyzem, egy adag szívgyógyszert is írhatott volna mellé, mert horrorisztikus összegbe kerül a mindössze 5 gramos kenőcs... a patikus úgy kezdte, hogy elmondta az orvos, hogyan kell használni? Mire én: igen. Erre ő: és azt is, hogy milyen drága??? Majd kíméletlenül becsipogtatta a pénztárgépbe a cuccot 5367 forintért... diszkréten hörrentem egyet és pillanatok alatt elátkoztam magamban az összes exemet, akiktől ezt a remek vírust beszerezhettem - az már persze sosem fog kiderülni, hogy melyikük a hunyó, de felmerült bennem, hogy mindegyiküket meggyanúsítom, aztán majd minden alkalommal egy másikkal fizettetem ki ezt a méregdrága krémet. Szóval momentán abban az állapotban vagyok, amikor nagyon nem esik nehezemre megállni a röhögést, ellenben holnap valamikorra beígérte magát hozzám a Drágám, úgyhogy muszáj lesz nekiállnom takarítani, vagyis a hangulatom további fokozódása várható.

Viszont ma 1/4 órával korábban kellett kelnem, mert aZanyukámat vinnem kellett 1/2 5-re dolgozni, úgyhogy legalább a szokottnál is álmosabb vagyok... na de nem baj, az élet szép, a madarak csicseregnek, és mivel elhatároztam, hogy ma délután kifexem a kertbe napozni, természetesen be van borulva az ég, mint állat. Egyelőre nem esik, mert a mosást még nem határoztam el, de biztos vagyok benne, hogy amint megfogan a fejemben a kertbe teregetés gondolata, abban a szent másodpercben megérkezik a zápor-zivatar.

Na, most viszont veszem a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)
 

Irtó büszke vagyok magamra, ugyanis ma tornáztam!!!! 

Beláttam végre, hogy a tornabérlet-vásárlás nálam több, mint reménytelen ügy (ráadásul ha én egyszer hazaértem, akkor már piszok nehezen indulok el itthonról még egyszer), úgyhogy előszedtem szépen a Norbi Rékájának a videokazettáját, összecsuktam az ágyat, kölcsönvettem a Zanyukámtól a szőnyeg alá való csúszásgátló hálót, beöltöztem szépen fitneszbe és elindítottam a kazettát. Kicsit úgyis fáztam itt az Északi Sarkon, gondoltam, legalább kissé kimelegszem. Na, ebben nem is volt hiba, szerintem mostanra még a szőnyegből is csavarni lehet a verítéket, pedig őszintén szólva a nulla edzettségemmel a felét sem bírtam megcsinálni a gyakorlatoknak. Alapetően 20 perc töményen gyilkos combizom-gyötréssel indul a történet, 5 perc után már reszkettek a lábaim, 10 perc után végképp feladtam, az utolsó 5 percet pedig nemes egyszerűséggel áttekertem, ugyanis lihegve, izzadtan a földön ücsörögve marha unalmas volt már Réka mosolygó kitöréseit nézni (amiből különben legalább 240-et kellett volna csinálni, de nekem egyetlen szabályos kitörés elvégzése is gondot okozott, gondolhatod, akkor mennyit bírtam belőle csinálni...) Ettől függetlenül most mindkét combomban reszkető kocsonyákat érzékelek izmok helyett, és mivel Réka a nyújtást nagyvonalúan kihagyta a műsorból, így holnapra embertelen izomláz prognosztizálható. Mondjuk azt is megemlíteném azért, hogy Réka a kommunikáció terén igen komoly kihívásokkal küszködik... Addig minden stimmelt, hogy "ez az, nagyon jól csinálod!" meg "ne add fel, gyerünk, csináld!", de attól már kicsit cukros lettem, hogy a gyakorlatok negyedénél azzal buzdított, hogy mindjárt vége (persze, ennek a sorozatnak, de aztán van még 4 sorozat, csak erről elfelejtett szólni), valamint minden kedvesen személyesnek szánt biztató mondatba belesült, egyébként pedig végig küzdött a mikroportjával, amit következetesen "műizmom"-nak hívott és a küzdelmet kommentálta is (nem férek el a műizmomtól, de nem tudtam máshová tenni, kiveszem, látod, tényleg mikroport, nem csaplak be), de a legjobb mondata így hangzott: "dolgozzuk le azt a csúnya... (hosszú szünet, arcára fagyott műmosollyal egyenesen a kamerába nézve őrülten kutat valami megfelelő szó után)... lovaglóizmot onnan a popsi alól!" Bevallom, ennél a pontnál feladtam, és négykézlábazásból hasra esve hosszasan röhögtem a szőnyegen... Ezzel együtt a kazetta határozottan jó minősítést ért el nálam (bár ez az első és egyetlen ilyen videokazettám, ezt is ajándékba kaptam még anno a FE-nél, ráadásul névre szólóan dedikálva), mert határozottan felismertem a tornabérletes korszakom gyakorlatait, amiknek garantált a hatása, még emléxem rá. Szóval Réka marad, majd beszámolok róla, hogy a későbbiekben hogy bírom, de addig is most büszke vagyok magamra és pont.

Na, amúgy megint elszaladt közel két hét, és ebből az időszakból a legemlékezetesebb esemény a 7-i Citadella volt, ahol kivételesen  Pistike is tiszteletét tudta tenni - na meg az eső dézsából öntött formában... Ilyen szinten még életemben nem áztam el, a bőrdzsekim úgy megszívta magát vízzel, hogy legalább 40 kiló volt és 3 nap alatt száradt ki, a farmeromat este alig bírtam levenni magamról, pontosan annyira volt vizes, mintha kimosnám, de a centrifugázástól eltekintenék, és a dögös tűsarkú farmercsizmámból minden lépésemre kiszortyogott 1/2 deci víz, mintha egy szivacsot nyomkodtam volna kifelé... szóval brutális volt, ellenben a megfázást megúsztuk szerencsére :)

Amúgy alig több, mint 3 hét múlva itt a szülinapom, Drágám eszméletlen ügyesen építgeti az új vállalkozását, a sérvem szinte teljesen rendbejött, Anyukám talált munkát és már holnaptól újra újságos, és feltétlenül olvassátok el Ken Follett Katedrálisát, ha jó könyvet kerestek. 

Most hirtelen ennyi, igyexem kicsit rendszeresebb lenni a jövőben, addig is legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :) 

Ez a nap megint nem tűnik nagyon az én napomnak... kivittem a szemetet és amikor jöttem vissza, a bejárati ajtón levő kisablak (mint utóbb kiderült, persze nem volt kilincsre zárva) kivágódott, én pedig lendületesen belecsaptam a fejemet a sarkába, azt hittem, azonnal összeesek... közben elkészült a petrezselymes újkrumpli (amit egyszerűen imádok, mmmmm...), gondoltam, megvígasztalom magam a nagy baleset után, csak úgy a lábasból bekapok egy szem krumplit. Bekaptam és tönkreégettem vele a nyelvemet meg a szájpadlásomat, majd kiköptem a tenyerembe, úgyhogy a tenyeremet is. Végezetül nekikészültem a blogozásnak, de beszabadult egy mocskos légy a szobámba és a fejem körül repkedett, zümmögött, úgyhogy a kezemben lévő mappával hirtelen átmentem offenzívába és hevesen hadonászni kezdtem, minek következtében sikerült kiadósan orrba gyűrnöm magam a mappa kemény sarkával. Most egy kicsit úgy érzem, elég. Amúgy a légy valószínűleg megrettent a támadásomtól, mert már nem repked itt (pedig tutira nem találtam el), úgyhogy legalább zümmögésmentes a helyzet. Rendkívül irritál a bogarak zümmögése, pláne, ha a fejemhez közelítenek - a szúnyogokkal se lenne semmi bajom, szívja ki a véremet, lakjon jól, bánom én, CSAK NE ZÜMMÖGJÖN A FÜLEMBE, mert attól sikítozós hisztériarohamot kapok. Amúgy is betegesen irtózom a 4-nél több lábbal rendelkező élőlényektől, klasszul elvagyok az egérrel, békával, siklóval, bármivel, de a bogarakkal, depláne a pókokkal a világból ki lehet üldözni.. . Különben is nem értem a repülő, ámde madárnak nem minősülő lényeket, hogy mi a jó fészkes francért jönnek be a lakásba, átküzdve magukat a függönyön, vagy a nyíló ajtónál besurranva, amikor meg aztán nem győzik magukat az ablaküvegnek verdesni, hogy kijussanak?????? Vagy ha már bejönnek, de később ki is akarnak jutni, akkor miért nem jegyzik meg az útvonalat??? Engem akarnak az őrületbe kergetni az ablaküvegen kopogtatós, zümmögős produkcióval???? Pedig annyira élvezem ezt a kertvárosi csendet, hogy a nyitott ablakon árad be a nyárillat, hangosan csicseregnek a madarak, van egy madár, aminek különösen szeretem a csicsergését, mert olyan dallamos, trillázós (sajnos fogalmam sincs, hogy hívják, talán az lehet a rigó? Tudod: panelnemzedék...), erre jön egy idióta légy (darázs, méhecske, bármi) és az agresszív zümmögésével belerondít nekem az idillbe. Hát fákk. (Egyébként most végszóként megérkezett az idillembe a femili frosztos kocsi az ablakom alá és éppen hallgatom az igen találóan "Szólj anyádnak, hozzon pénzt!" megszövegezéssel ismert dallamot végtelenített formában... )

Na, tegnap kaptam a főbérlőnktől egy szőnyeget... na nem mintha kértem volna, de megértem őt persze, mert (ezt különben ki is fejtette nekem) nyilván jobban jön ki, ha egy szőnyeg megy tönkre, mint ha parkettát kell csiszolni, de neki meg fogalma sincs róla, hogy én 28 év padlószőnyeg után mennyire utálom már a szőnyeg minden formáját, és mennyire imádtam ezt a tiszta, sima parkettát, amibe nem gyógyulnak bele a hajszálak, a macskaszőrök, a világon a legegyszerűbb takarítani és sokkal tágasabb, szellősebb látványa van a szobának, mint szőnyeggel. Ráadásul köztünk szólva ezt a parkettát nem miattam kell majd csiszolni, mert már az ideköltözésünkkor gyalázatos állapotban volt, de ez mindegy. Szóval van szőnyeg. Különben nem néz ki rosszul, nem az az ordenáré, csiricsáré-mintás sokszínű parasztszőnyeg, hanem nagyon kellemes, egyszínű, anyagában néhol téglalap-mintás darab - sajnálatos módon az egyébként tényleg szép vörösbor- (vagy meggylé-) színével a legkevésbé sem passzol az élénksárga és faszínű szobám kompozíciójához. Ha hasonló színvilágú szoba lenne, akkor egyszerűen tökéletes lenne ez a szőnyeg, így viszont nem tudom, mihez fogok kezdeni vele... vagy vásárolok harmonizáló színű ágytakarót, terítőt, függönyt, díszpárnát, hogy ne üssön el annyira (amiket egyébként egyáltalán nem kívántam mostanáig beszerezni, úgyhogy kicsit hülyén jönne ki egy ajándék szőnyeg miatt több tízezres kiadásba verni magam, ráadásul ez egy igen klasszul kényes szín, amihez nagyon nehéz passzoló színeket találni), vagy befestem (be lehet egyáltalán a szőnyeget festeni? és ha igen, mennyibe kerülhet?), vagy veszek helyette egy másik szőnyeget valami megfelelő színben (ez is sok tízezres kiadás, ami eleddig egyáltalán nem szerepelt a terveim között), ezt pedig köszönettel visszaadom, mert mostantól itten szőnyegnek lennie kell. Szóval elég komoly dilemmába taszított most ez az ügy...

Viszont megfűztem aZanyukámat, hogy panírozza be nekem azt a 20 darab kockasajtot, amit a múltkor vett nekem (szegény, ha tudta volna, hogy vele paníroztatom majd be, akkor biztosan nem vesz ilyen lelkesen ekkora dobozzal :D), ő pedig bepanírozta, én pedig éhes vagyok, úgyhogy megyek és sütök belőle néhányat. Vagyis ezennel veszem a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)

Jaj, basszus, olyan lusta vagyok, mint a föld... csomószor akartam már írni, de aztán végül mindig elmaradt, most viszont itt van a nyár, itt van újra, döglődünk a melegben, na de tegnap megfogadtam, hogy én aztán többet az életben nem teregetek ki az udvarra... eddig kétszer próbáltam (tegnap másodszor), s mindkétszer 1/4 órán belül elkezdett szakadni az eső. Hát anyád. Nem elég, hogy eleve órákat bénázok, mert kötélre csipesszel teregetni rohadtul nem egyszerű ám, én meg ugye a panelnemzedék oszlopos tagjaként fregoliban vagyok csak májer, de még miután nagy nehezen felküzdöttem végre a rongyokat a széteső csipeszekkel (gzdaságos csipesz 2000 db 25 forint, vagy valami ilyesmi, Te ne vegyél belőle, elég, hogy én megszívtam), rohanhatok ki lélekszakadva a hirtelen jött záporban és kapkodhatom le a cuccokat a kötélről, amiket olyan fáradságos melóval kínlódtam fel oda, közben rommá ázok, sáros lesz a lábam és állhatok neki bent a lakásban újra teregetni... persze, mindeközben a szomszédok nyilván kitűnően szórakoznak rajtam, naná, én is röhögnék egy ilyen szerencsétlen balf@szon... ráadásul tegnap akkora zivatar kerekedett, hogy rendesen rettegtem, de komolyan, és egy pillanatra olyan érzés futott át rajtam, mint gyerekkoromban, hogy most elsírom magam és átrohanok a Zanyukámhoz, hogy védjen meg... amúgy tök furcsa volt, mert egyetlen pillanatra tényleg igazán kisgyereknek éreztem magam újra, valahonnan a tudatalattimból hirtelen előkúszott ez a reakció, amikor egy fülsüketítően hatalmasat dördült az ég, és borzasztóan megijedtem, hogy sírni és szaladni a Zanyukámhoz, és már mint a rugók löktek volna fel a lábaim a székről és már jött volna a sírás is, amikor egy pillanat alatt észbekaptam és visszaültem, és hősies felnőttként féltem tovább. Aztán fél perc múlva bejött a Zanyukám és megkérdezte, hogy nagyon megijedtem? Lehet, hogy ő is várta a kivágódó ajtót és a zokogva a nyakába repülő kislányát :) Ja, merthogy világéletemben rettegtem a dörgéstől. Nekem rettenetesen megfoghatatlan, titokzatos, földöntúli, félelmetes dolog ez, mert nem látom, mi adja ezt a borzasztó hangot, és hiába tudom fizikából, hogy mi történik ilyenkor, nekem ugye tudnom kevés a dolgokat...

Na mindegy, különben szalma voltam a 7végén, Drágám kétnapos képzésre ment Almádiba (legalábbis ezt állítja), én meg szombaton egy tatabányai gyár családi napjára a Totallal - mi vittük és árultuk a kaját és az üdítőt potom 4500 embernek kábé huszan... hajnali 1/2 7-kor már Tatabányán voltam (5-kor indultam itthonról) és este 1/2 7-kor szabadultunk, és közben összesen ha egy órát ültem, akkor sokat mondok, a többi 11 órában meg úgy pörögtünk, mint a búgócsiga, pisilni délután 4-kor jutottam el először, rettenetes volt... eleve reggel átpakoltuk a 6 kamionrakománnyi üdítőt és eszközöket, amiket csak lekúrtak a sátor közepére, aztán 10-kor megrohantak minket a szomjas emberek üdítőért és sörért, aztán 1/2 12-kor megérkezett a kaja, és onnantól kezdve jött az ereszd-el-a-hajam... kapkodás, fejetlenség, rohangálás, káosz, 40 fok meleg a sátorban, elfogyott minden, rekedtre ordibáltam magam, hogy töltsék már a pultokat  nekünk, közben embertömeg tülekedett előttünk, veszekedés, cirkusz, lökdösődés, mindez 4 teljes órán keresztül... szóval borzalmas volt. 3/4 8-kor estem haza, koszosan, büdösen, izzadtan, a ruhám úszott a pörköltben, uborkalében, undorító zsírszagú volt még a zoknim is, villámgyorsan lezuhanyoztam, magamévá tettem egy stresszoldó vodka-tonikot, aztán aludtam, mint a bunda... Viszont hazafelé autózgatván kaptam a Drágámtól egy sms-t, miszerint "Csinálunk gyereket?" Nem tudom, mitől kapta el hirtelen a babaláz, de megmelengette a szívemet az ötlet, még ha momentán rengeteg akadályba ütközne is a megvalósítása... :)

A tegnapi napot aztán főként regenerálódással töltöttem (értsd: kábán kóvályogtam a lakásban, vagy bambán ültem a számítógép előtt), na meg mosással, és a fent részletezett teregetési mizériával. A mai napom eddig egészen jól telt, bár nemrég felhívott a Drágám, aki kissé szét van csúszva és ettől idegbeteg, úgyhogy 4 perc alatt legyártottam neki a táblázatot amivel éppen kínlódott, hogy legalább annyival is kevesebb gondja-dolga-frusztrációja legyen, és ettől kissé megnyugodott, úgy vettem észre :) Különben holnap leszünk pontosan 2,5 évesek, azaz 913 naposak :) És augusztus 29-re péntekre esik majd a milleneumunk, az ezredik nap :) 

Ja, meg még nagy hír, hogy a Gyöngyi barátnőm elhívott egy 4napos motorostalálkozóra Zamárdiba július 17-21. között, amit a Zsolt barátunk (és az ő motoros klubja) szervez, én pedig úgy döntöttem, megyek, úgyhogy most éppen szállásvadászatban vagyunk, ha valaki tudna erre az időpontra 4 éjszakára szállást 4 vagy 5 embernek max. 2500 ft/fő/éj áron, lehetőleg az autóskemping közelében, annak imába foglalnám a nevét :)

Ja, és mielőtt elfelejteném : az egy hónapja fogyasztott táplálékkiegészítőim hatására a sérvem javul, ha mozdulatlanul ülök, állok vagy fekszem, akkor már egyáltalán nem fáj, hajolgatásra, emelgetésre azért még érzékeny, de mindez úgy, hogy 3 napja nem vettem be egy szem gyógyszert sem :)

Na, más most tényleg nem jut már eszembe, úgyhogy ezennel veszem a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :) 

Ezúton keresek egy önként jelentkezőt, aki mostantól egy jó ideig élné helyettem az életemet. Irtó fontos lenne. Én addig élném az övét. Vagy hibernáltatnám magam. Vagy bármi. De ha így mennek tovább a dolgok körülöttem, lassacskán begolyózok. Pedig annyira kevéssel beérném. Komolyan. Szeretnék hajnalban elmenni dolgozni, aztán hazajönni, estére hazavárni a pasimat, azt a pasit, akit 15 éve megálmodtam magamnak és akit 2,5 éve végre bevonzottam az életembe, együtt leülni vacsorázni, beszélgetni, összebújni és együtt elaludni, nyugalomban, békében, finom, puha, meleg, szuszogós biztonságban, abban a nyugalmas, békés biztonságban, amiért 2 évig küzdöttem, harcoltam. Na, mostanában ezekből annyi stimmel, hogy hajnalban elmegyek dolgozni. És az összes többi hiányzik. És közben még nekem kell sz@rul éreznem magam, mert a rám fordított idő (ami különben szinte nem is létezik) tulajdonképpen elfecsérelt idő, hiszen nem visz közelebb a célok megvalósításához. Ellenben (bizonyára, hogy mindezeken ne legyen túl sok időm agyalni) azért feladatokkal és elintéznivalókkal bőven el vagyok látva, de ha ezeketől egyszercsak besokallok, azért is sz@rul kell éreznem magam, mert nem szép tőlem, hogy nem akarok segíteni. Istenem, annyira utálok panaszkodni, de most nagyon ki van borulva a bili... És az a legnagyobb baj, hogy ezek a dolgok csak nekem okoznak problémát, én viszont egyedül totálisan tehetetlen vagyok, egyszerűen nincs rá lehetőség, hogy megoldjam, hogy változtassak. Amit én adni szeretnék, arra mostanában rohadtul nincs szükség, amit viszont kapni szeretnék, arra rohadtul nincs keret... Jelen állás szerint választok a rossz, a még rosszabb és a legeslegrosszabb közül. Tulajdonképpen nem is értem, vajon miért érzem olyan piszkosul kilátástalannak a helyzetemet...
 

A Drágám szerint rengeteg elfojtott agresszió van bennem. És igaza lehet. Elalvás előtt, abban a furcsa félálomban, amikor már nem vagyok magamnál, de még nem is alszom mélyen, soxor azt "álmodom" (de ez nem igazi álom, csak úgy képek megjelennek a szemem előtt), hogy valakit ütök, rúgok, gyilkolok, és erre néha magamhoz térek, néha nem - ilyenkor később nem is emléxem ezekre a dolgokra. De amikor felébredek rá, akkor emléxem is mindenre pontosan, és mindig valaki olyannak a fejét pépesítettem épp, akivel valamikor valamilyen konfliktusom volt, ami a mai napig nem rendeződött le megnyugtatóan. Legalábbis számomra megnyugtatóan. Ezek általában olyan dolgok, amiken mások két percig sem idegeskednének, engem viszont évek óta bosszantanak, például hogy a hülye Rixernek anno a FE-nél nem mondtam meg, hogy milyen iszonytatóan utálom a büdös bunkó paraszt stílusát, és már a látványától is kinyílik a bicska a zsebemben, és ha megszólal, akkor a pofájára tudnék mászni, és amikor egyszer a konyhán a köcsögsége miatt nézeteltérésbe keveredtünk, akkor szót fogadtam a területi vezetőnek és inkább elmentem onnan, és nem vágtam tiszta erőből úgy gyomron, hogy lerepül a feljáróról a parkoló kocsik közé... más ilyeneken túllép, nekem nem sikerül, mert olyan felháborítóan igazságtalan volt az egész sztori velem szemben, hogy a mai napig felmegy a vérnyomásom az egekbe, ha rágondolok. Mert ő szólt be nekem, miközben egyáltalán nem volt igaza, aztán ő gerjesztette a vitát tovább, és amikor kirobbantam és üvölteni kezdtem vele, akkor a Zsolt engem kezdett csitítani, és én voltam, aki nagy levegőt vettem, elhallgattam és sétáltam egyet. Tehát én maradtam alul, övé volt az utolsó szó. És persze van ennek egy másik nézőpontja is, hogy "okos enged", meg ilyenekkel nem érdemes leállni, meg csak magammal csesztem volna ki, ha nekiugrok, mert annak csakis rám nézve lehettek volna hátrányos következményei, de ugyanakkor a másik oldalról nézve meg nem álltam ki magamért, nem védtem meg magam bármi áron, nem harcoltam ki az igazamat, hanem feladtam, és neki lett igaza. És bennem meg bennem maradt elfojtva az a tiszta erőből kivitelezett gyomros, meg az a teli tüdőből kiüvöltött vélemény, amit fent már részleteztem, aztán most meg a tudatalattim szépen elégtételt szolgáltat ezekkel az álomféleségekkel. (Természetesen ezekben a félálmokban a Rixer fejét is szoktam pépesíteni). És ahogy múlik az idő, egyre több ilyen lezáratlan konfliktus halmozódik fel bennem, és utálom, hogy nem megyek bele teljes gőzzel az ilyen konfliktusokba és nem harcolom ki az igazamat, hanem mindig inkább én vagyok, aki meghátrál, mert nem kell a cirkusz, jobb a békesség, utálom a feszültséget, a veszekedést, aztán meg én iszom a levét míg élek. Meg a szegény Drágám a múltkor, amikor itt aludt nálam, ő ugyanis sokáig dolgozott, én meg elaludtam, aztán később dabújt hozzám, próbált átölelni + simogatni, erre én (állítólag) ingerülten dobálni kezdtem magam, hadonásztam, végül hátat fordítottam neki, erre ő újra próbálkozott, én pedig megint dobáltam magam, és azt állítja, hogy mindeközben végig nyitva volt a szemem és csúnyán néztem rá. De én ebből egy villanásnyira sem  emléxem!!! Valószínűleg akkor is épp egy múltbeli sérelmem megtorlásával voltam elfoglalva... És tudom, hogy ezeken a dolgokon túl kellene lépnem, el kellene engednem őket, de jó Rákhoz méltón erre képtelen vagyok. Bánts meg egy Rákot (pláne igazságtalanul!) és biztos lehetsz benne, hogy örökre beledöfted azt a tüskét. Bakker, egész kisgyerek koromig visszamenőleg fel tudnám idézni az összes igazságtalanságot és bántást, ami ért, még akkor is, ha azt nem is bántásnak szánták, csak épp nekem rosszul esett. És nem azért, mert dédelgetem ezeket a sérelmeket, és agyalok rajtuk, hanem egyszerűen eszembe jutnak, tök váratlanul akár. Lehet, hogy pszichológushoz kellene járnom? 

Na, miután ilyen kellemesen kianalizáltam magam, elújságolom, hogy végülis tegnap gyönyörű rendet raktam, gyönyörűen kitakarítottam, erre a Drágám közölte, hogy ő nem is biztos, hogy jön hozzám szerdán, mert lehet, hogy csak bejön Pestre, elintézi a dolgát és hazamegy, aztán pénteken meg visszajön (merthogy akkor jön a másik Misi). Persze, ettől függetlenül is elfért már ez a rendrakás és takarítás, de csak úgy biztos nem álltam volna neki... ma viszont értekezletre kell mennem, rettentően örülök ám neki... ahogy a reggeli-délelőtti felhőszakadásokkal tarkított folyamatos esőnek is rendkívül örültem. Mostanra persze kisütött a nap, ellenben hajnalban csak az első 3 címemet sikerült eső nélkül megúsznom, onnantól kezdve áztam folyamatosan. Isteni volt. A múlt hetet sokkal jobban élveztem, amikor délutánonként-esténként esett és délelőtt ragyogó idő volt...

Egyébiránt valahogy elég nyünyi vagyok, tegnap is már 7-kor aludtam, aztán 4-kor mégis alig bírtam felkelni, bizonyára most is sokat hadakoztam különben a démonjaimmal,  mert rommá össze volt reggelre gyűrődve a paplanom a huzatban, szóval kezdek aggódni magam miatt... azért persze nem viszem túlzásba az aggodalmat, ellenben most veszem a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek! :) 

Nos hát, nekiálltam a takarításnak, igen.

És valamiért meggyőződésem volt, hogy az (egyébként sztem a funkciójának a legkevésbé sem eleget tevő) Pronto Por Stop ugyanúgy működik, mint az illatosító (lévén ugyanolyan a flakonjuk, csak más van ráírva), miszerint a flakon csúcsán van a permetezőrésze. Ennek megfelelően a fejjel lefelé tartott flakont ráirányítottam a kezemben tartott portörlő rongyra és fújtam. Bőségesen. Majd miután a rendkívül kellemes, jázminillatú Pronto Por Stop a hasamig átáztatta a pólómat, rájöttem a tévedésemre.

Azt hiszem, ezek után az illatosítót is leellenőrzöm majd, mielőtt kiadósan hasba fújom magam vaníliaillattal is.

Máskülönben lehet, hogy a múltkor az illatosítóval takarítottam. Tököm ebbe a sok hülye házimunkába, hát nem vagyok én Hamupipőke vazze. Ellenben nagyszerű zöld süteményeket tudok gyártani. Pont.

Lenne bőven miről írnom, nem unatkozom, de nyavajgással nem szoktam fárasztani a T. Nagyérdeműt, pozitív történések meg eléggé mérsékelt számban fordulnak elő mostanában az életemben... Drágámmal elég zűrös időszakon megyünk éppen keresztül, az új vállalkozása lefoglalja őt teljesen, én pedig őszintén szólva ezt eléggé rosszul viselem... 7végén fel is lázadtam, úgyhogy született valami kompromisszumféle, még nem tudom, mennyire lesz működőképes, már csak azért is, mert a problémát megint kétféleképpen látjuk - illetve nekem probléma, neki fel sem tűnt. De imádom érte, hogy ennek ellenére hajlott a kompromisszumra, kereste a megoldást, úgyhogy végülis szombat estétől vasárnap délutánig nála voltam Vácon és hetek óta először igazán jól éreztem magam vele :) És mielőtt a gyanú árnyéka vetülne rám, közlöm, hogy nem vagyok egy hülye hisztis hp, és nem azért lázadoztam, mert keveset voltunk együtt, hanem mert abban a kevés időben, amikor velem volt, akkor sem velem volt, hanem csak mellettem és én ezt mindig túlérzékenyen reagálom le. 

Na, azt hiszem, a magánéletbeli válságomból ennyi elég, ellenben elújságolom, hogy múlt csütörtökön némi ruhatárfrissítést végeztem :) Persze, nem ment a dolog annyira egyszerűen, mert először is kaptunk a postaládánkba egy prospektust a nagyszerű Takko ruhaüzlettől, amiből azonnal kinéztem egy nyáriruhát + két felsőt, és hirtelen felindulásból kézen fogtam az a Zanyukámat, hogy akkor most menjünk vásárolni. Csütörtökön indult a prospektusban szereplő akció, mi csütörtök déli 1 órakor látogattuk meg a hozzánk legközelebb eső kirendeltséget, ahol is közölték velem, hogy az akciós cuccok mind egy szálig elfogytak. Azért a biztonság kedvéért rákérdeztem, jól értettem-e: ma reggel 9-kor indult az akció és 13 órakor már egy darab sincs az akciós ruhákból????? A válasz: igen. Ekkor úgy gondoltam, sürgősen ismeretséget kötök egy arab terroristával, és felrobbant(at)om ezt az egész kicseszett rohadt kócerájt, mert ez már tényleg túlmegy minden határon, hogy van merszük ennyire pofátlannak lenni. Azt már nem merik megtenni, hogy nem tartanak a meghirdetett akciós dolgokból egy huncut darabot sem "nem érkezett meg a szállítmány" jelszóval, mert ezért már kőkeményen bírságol a fogyasztóvédelem, úgyhogy most azzal szórakoznak, hogy 3-4 darabot kiraknak belőle, mert ugye mégiscsak legyen valamennyi, aztán ha eladták, hát ez van, ha már odament a veréb vásárló, úgyis vesz valami mást.  Hát én aztán nem, ha rajtam múlik, felőlem ott megy csődbe az összes szájbaszexuált, tetves tróger áruházlánc, amelyik így próbálja átverni a népeket, mert én ott egy kabátgombot se veszek és nem csak most, de az életben soha többet be se teszem hozzájuk a lábamat, az tuti. Úgyhogy agyvérzésközeli állapotban átrángattam aZanyukámat a szomszédos cipőüzletbe, ahol tulajdonképpen semmit sem akartam venni, végül mégis egy eszméletlen dögös cipővel távoztam, amit már többen megdícsértek, úgyhogy egyre kevésbé fáj az a közel 6 rongy, amit otthagytam érte. Némileg lehiggadva rádumáltam kedvenc felmenőmet, hogy menjünk ki a Sárkány Centerbe, mert én már elhatároztam, hogy veszek magamnak két felsőt, csak nem mehetek haza egy pár cipővel?!?! A meggyőzés nem tartott sokáig, lévén Édes Ősöm megrögzött soppingmániás, imád császkálni, nézegetni (velem ellentétben), úgyhogy elmentünk a Sárkányba. A kapun belépve az első üzletből rám vigyorgott a felső, amit kerestem, felpróbáltam, isteni, választottam egy másik hasonlót is, fizettem és boldog voltam. Fennhangon is kinyilvánítottam azon véleményemet, miszerint ez a vásárlás azon formája, amit én felettébb kultiválok: idejöttem, az első helyen megláttam, megvettem, mehetünk haza. Erre Édes Jó Anyám arca kissé elborult és közölte, hogy márpedig ő még soha nem volt itt, úgyhogy nézegetni akar, ha már végre eljutott ide (komolyan, mintha a Marson jártunk volna, holott 4,5 perc tőlünk kocsival). Ekkor tájékoztattam róla, hogy a legvékonyabb talpú, legtűsarkúbb szandálom van rajtam és 42 fok van, egyik körülmény sem ideális az általa lazán "nézegetésnek" titulált többórás gyalogtúrához. Némi vita után viszont beláttam, hogy tényleg nem tehetem meg vele, hogy most hazamegyünk, ha már eljött velem, hadd legyen neki is valami öröme, úgyhogy kiegyeztünk kettő darab pavilon végigjárásában. Sajnálatos módon szinte azonnal belefutottam egy eszméletlen jó 6XL-es ingbe, amit muszáj volt megvennem a Drágámnak, elvégre a legritkább esetekben sikerül rá való cuccokat találni, az meg pláne külön öröm, ha az a cucc még extra jól is néz ki, szóval nem lehetett otthagyni... aztán körömlakkot is kellett venni, mert a pedikűrös legutóbbi műalkotása nyomán úgy néztek ki a körmök a lábamon, mintha egy különösen fertőző, egzotikus gombafajta támadta volna meg őket. Aztán vattapamacsot is kellett venni ugye a kömlakk-lemosóhoz. Aztán még majdnem vettem egy szuper nadrágot, és egy szuperszexi hálóingszerű izét is, de ezekről már sikeresen lebeszéltem magam, végül 1,5 órányi kóválygás után sikerült kikormányoznom végre aZanyukámat a parkolóba, és bár igen komoly szemrehányásokkal illetett, azért csak hazajöttünk. Azt hiszem, legalább fél évre kisoppingoltam magam megint. :)

Aztán ma meg az egyik kollegámtól kaptam egy kisebb vagyonnal felérő motoroscucc-csomagot, csak pislogtam, mondtam is neki, hogy megsüthette a nap a fejét, hogy ilyen hülyeségeket csinál... kaptam tőle egy zsír új hosszúszárú bőrkesztyűt, egy láncspray-t, egy gumihálót, meg egy protektoros cordurakabátot!!!! Iszonyú nagy kár, hogy a kabát rém nagy rám, a könyékprotektor konkrétan 5 centivel a könyököm alatt kezdődik és a csuklómig ér... talán borkatomival sikerül bizniszelni valamit és becseréli nekem egy kisebbre, vagy valami :) Ezúton is mélységes hála és köszönet a drága Hereceg Zolinak :)

Na, azt hiszem, mára eleget írtam pláne, mert ezer dolgom lenne, pl. takarítanom kellene, ugyanis szerdán jön a Drágám, én meg csak ma érek rá, mert holnap értekezletem lesz... szokás szerint nem sok kedem van nekiállni, de sajnos muszáj... úgyhogy ezennel veszem a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :) 

Tegnap azt hittem, X-Akta történt velem, de aztán kiderült a nagyon is földhözragadt magyarázat... úgy kezdődött a dolog, hogy amióta ideköltöztünk és másik telefonközpontból kapjuk az adsl-t, elég soxor nem volt netünk, meg megszakadt, szóval eléggé kínlódós volt a történet, de aztán előbb-utóbb helyreállt a rendszer. Na, tegnap nem állt helyre. Reggeltől délutánig nem volt net, már a számítógép összes tetves beállítását ellenőriztem, 47× újraindítottam, már leellenőriztettem a netszolgáltatóval a kapcsolatot, a matávval a vonalat, minden rendben volt, nekem mégse volt netem. Végül a netszolgáltató azt javasolta, hogy iktassam ki a routert és kössem közvetlenül a modemre a gépemet, akkor ki fog írni egy hibakódot a csatlakozási cucc, és az alapján talán fog tudni valami okosat mondani, ő ugyanis azt látja, hogy én folyamatosan csatlakozva vagyok. Na király, az ilyen átkötözgetős témakörre ugyanis az én műszaki zsenim aztán végképp nem terjed ki, benéztem az asztal mögé, és máris idegrohamot kaptam az ott tekergőző kábelrengetegtől, már abban lefáradtam teljesen, hogy egyáltalán végigkövessem a router-modem-számítógép triászt összekötő madzagokat, végül a Drágám telefonos útmutatásának köszönhetően csak sikerült a dolog, és a következő hibaüzenetet kaptam: A csatlakozás nem sikerült, mert a felhsználónév és/vagy jelszó a tartományban érvénytelen. Netszolgáltató visszahív, hibaüzenet bediktál, majd keresztkérdések a telefonszámomra, lakcímemre, előfizetőre vonatkozóan, végül kiderül, hogy engem azért nem enged fel a rendszer a netre, mert valaki más valahol máshol az én nevemmel és jelszavammal éppen netezik!!!! Totálisan ledöbbentem, ugyanis 4 éve ugyanazt a nevet-jelszót használjuk, amit még anno a szerződéskötéskor kaptunk, és ráadásul mindkettő számítógép által véletlenszerűen generált karaktersor, még megjegyezni is lehetetlenség, nem hogy feltörni... végül adtam egy új jelszót, ezzel sikerült csatlakoznom, miközben a műszaki ember a telefonomban tájékoztatott róla, hogy a "valaki más"-nál most bontott a kapcsolat, és folyamatosan próbálkozik újra belépni az én adataimmal, úgyhogy erre az új jelszóra nagyon vigyázzak, nehogy ezt is ellophassák... én folyamatosan levegőért kapkodtam, hogy ugyan ki, hol és hogyan tud netezni az én adataimmal, végül egyedül az öcsém jutott eszembe, merthogy anno ez a szerződés az ő nevére lett kötve és maradhatott nála egy példány, amiben benne van a név+jelszó, úgyhogy felhívtam, de mondta, hogy nála egyrészt semmi sincs, másrészt ahol ő lakik, ott még telefonvonal sincs, úgyhogy használni se tudná. Na, itt aztán már végképp földöntúli jelenség lett a dolog, de mindegy, net van, új, biztonságos jelszó van, akárki nyúlta is le a netemet, mostantól bekaphatja, már csak a routert kellett újra üzembe helyeznem (potom 1,5 óra és néhány próbaagyvérzés árán), és minden szuper volt.

Aztán egyszercsak visszahív az öcsém és közli, hogy úgy gondolja, megtalálta a tettest. Méghozzá kretén exfőnököm irodáját, ahol jelenleg ő is dolgozik, és most észlelte, hogy nincs netük. Megnézte a hálózati kapcsolatuk adatait, és mit talált???? Az én adataimat benne. Merthogy az a gép, amin ők most dolgoznak, volt egy ideig nálam is otthon, amíg az irodát nem nyitottuk meg és otthonról dolgoztam - természetesen a saját nethozzáférésemmel. És az adatok benne maradtak attól függetlenül, hogy az irodában már másik hozzáférést használtunk. Aztán kretén exfőnököm tavaly 4-5 hónapig nem fizette a netszámlát, ezért letiltották őket. Ők pedig addig próbálkoztak mégis netezni, míg a számítógép hálózati kapcsolatok menüpontjában találtak egy kapcsolatot (az enyémet), amivel láss csodát, mégis tudtak netezni. És még intelligens emberhez méltón röhögtek is a netszolgáltatón, hogy milyen bénák, rosszul tiltották le őket, úgyhogy akkor mostantól pláne felesleges fizetni a számlát, ingyen neteznek. És amíg ide nem költöztünk és ezáltal egy telefonközpontra nem kerültünk velük, ezzel nem is volt gond. De most lett. És nekem most nagyon örül a lelkem, az én kis, gonosz kárörvendő lelkem. Mert megszívta az a kretén. Pár hónapig ugyan az én zsebemre netezett, de most rohadt sok elmaradást ki kell fizetnie, hogy újra legyen netjük, ami nélkül nem tudnak dolgozni. És mindez pont kedden zajlott le, amikor náluk a nagyüzem van, kora hajnaltól késő éjszakáig özönlenek az e-mailek. Most csak özönlöttek volna... Jajjjjjjjj, istenem, de nagyon megérdemelték ezt, de mennyire nagyon!!!!!! Nem hiába mondom én: az élettől mindig minden visszajár... ez most csak egy "apró" bosszúság volt nekik, de mégiscsak szívás. És még mennyi, de mennyi ilyen lesz nekik, mire az Univerzum visszatörleszti az összes szemétséget, amit eddig ők osztottak...

Most lehet engem utálni, lehet jönni a "ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel" című bölcsességgel, nemkülönben a "szeresd felebarátodat" című parancsolattal, de nekik nem és nem vagyok képes megbocsátani, és szerintem míg élek, nem fogok tudni. Azt hiszem, szentelek majd ennek egy bejegyzést, hadd tudja meg mindenki, milyen kedves, rendes, segítőkész, jóindulatú családom is van...

Most viszont veszem a búcsúmat, mert eszek még valamit, aztán délre megyek kozmetikushoz, hogy újra simabőrű legyek, szóval legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek! :) 

Azért marha jó, hogy már csütörtök van és már csak egyszer kell melózni mennem a 7en... megvisel ez a munka most 4 nap pihi után... viszont ma rádöbbentem, hogy én halálosan utálok szoláriumba járni!!!! Persze, logikus, miért is szeretnék, amikor alapvetően irtózom minden egyéb nőcis tevékenységtől is (mint már többször említettem volt, nem rólam mintázták a tipikus nőt)... egyetlen dolgot szeretek benne, hogy viszonylag kevés fáradsággal és kényelmetlenséggel olyan klassz bőrszínt sikerül elérnem, amit magamtól (napsütéstől) soha az életben nem bírnék produkálni. De ma rájöttem, hogy engem még ez a "viszonylag kis fáradság és kényelmetlenség" is megvisel. Ott kezdődik, hogy kint is meleg van, bent meg hőség, úgyhogy eleve leizzadok, mire magamra csukhatom az ajtót (ettől meg később megégek). Aztán dilit kapok attól, hogy örökké valami elmebeteg után következem én az adott szoliágyban, aki minimumon használta a ventillátort (vagy elfordította!!!!!), fejjel lefelé hagyta a fejtámaszt és 200 decibelre feltekerte a rádiót - amin természetesen csakis Roxy vagy Rádió1 tud szólni, aminek a repertoárjától idegrohamot kapok. Ja, és természetesen a fóliát úgy tépkedte le, hogy alig bírom felvakarni a végét, hogy tudjak magamnak egy réteget húzni magam alá. Mire levetkőzök, megküzdök a fóliázással, eligazgatom a fejtámaszt, visszarángatom a helyére a ventillátort, és a tropa derekammal elhelyezkedek végre fekvő helyzetben, addigra már a gutaütés kerülget, de sebaj, indul a gép, és... IGEN, a rádió hangerőgombjáról megfeledkeztem, úgyhogy azonnal légkalapácsként kúr fejbe a Roxy rádió, amitől majd' kiugrok a gépből... anyád. Lehalkítom, hallgatom a gép és a ventillátor zümmögését, de valahogy rohadtul melegem van, izzadok, hát persze, a ventillátort még át kell állítani maximumra. Király, ezek után már csak azon puffogok, hogy ki az a kretén, aki az arcbarnítós szolikat tervezi, és vajon hány évtized múlva fogja észrevenni, hogy a testbarnító részt az arcbarnítótól elválasztó cirka 15 centis műanyag sáv alatt rohadtul nem barnul a test egyik legfeltűnőbb része: méghozzá a mellkas, a nyak és a váll.  Egészen isteni, hogy csokibarna lesz a hasam + a fejem, de egészen hülyén néz ki a kettő között a fehér dekoltázs vazze. Ennek ellensúlyozásaképpen félidőben hasra szoktam fordulni, de ez sem megy ám egyszerűen, azt azért elmondanám: a fólia ugyanis időközben természetesen rávákumozta magát a hátuljamra tarkótól bokáig (véletlenül sem a szoli plexijére, amin fexem, neeeeeem), úgyhogy nagyjából a selyemhernyó kibábozódási erőfeszítéseivel felérő küzdelmembe kerül ez a megfordulás, és akkor még a "most hova tegyem a fejemet?" kérdéskör problematikáját is meg kell oldanom. Ugyanis az orrom hegyén nem bírom megtartani az egész fejemet, ha a fejtámaszra rakom a homlokomat, akkor a homlokom marad fehér, ha az államra támasztom a fejem, az egyrészt fáj, másrészt esetleg leég az állam, ha az egyik arcomat fektetem a plexire, akkor az jobban barnul, szóval egy dráma... És mindez lezajlik potom 8 perc alatt, komolyan, nekem kész megváltás, amikor kikapcsol a gép, felöltözhetek és kijöhetek végre, mert olyan küzdelmes perceket élek át, hogy totál lestrapálódok... És nyilván én vagyok a hülye béna (ehhez is, mint annyi minden máshoz), hogy nem tudom élvezni azt a nyugodt 8-10 percet, ami csak az enyém, fexem kényelmesen a finom melegben és hallgatom a zenét (merthogy mások ilyeneket szoktak mondani). De azért én erőteljesen gyanaxom... hogy valójában minden nő ennyit kínlódik az ilyen elfoglaltságokkal, de mivel ezek olyan "trendi" meg "cuki" meg "nőcis" dolgok, így nem sikkes a velük járó macerákról beszélni, ezeket a dolgokat inkább élvezni illik (vagy legalábbis úgy nyilatkozni róluk, hogy mennyire élvezetesek). Hát én nem élvezem és pont. Vazze. Az eredményüket, azt igen. De most őszintén, mi a fészkes francot élvezzek azon, hogy szombaton felkelek hajnalban, elmegyek a fodrászhoz, 40 percet ülök a gyötrelmes szagú hajfestékben halálra únva magam, aztán a hajmosással együtt megejtem a reggeli tusolást is (legalábbis derékig, mert addig folyik be a víz), aztán további 40 percet ülök a székben, míg a fodrász levágja, fésülgeti, végül megszárítja a hajamat - ez utóbbi tevékenység alkalmából enyhébb égési sérüléseket okozva a fülemen, nyakamon, fejemen, majd mindezek végeztével otthagyok egy kisebbfajta vagyont nála?!?!?! Rémes, komolyan. Viszont azt élvezem, hogy a fodrász tök klasszul kivasalja a hajamat. Úgyhogy a két hónap múlva esedékes szülinapomra hajvasalót kértem a Drágámtól. De ő kategorikusan kijelentette, hogy nem kapok hajvasalót. Ugyanis meg van veszve a hatalmas, dús, hullámos sörényemért (idézet tőle). És megpróbál rábeszélni mindenféle kenceficékre. Engem. Aki tiszta vízzel megmosom az arcom és már menekülök is a fürdőszobából kifelé. Lehet, hogy kompromisszumot kötünk és kérek még egy tetkót tőle. Mondjuk hátra a derekamra. Most úgyis vettem egy farmert, amihez pont jó lenne, ha lenne a derekamon tetkó, mert olyannyira csípőnadrág, hogy majdnem a fenekem is kint van belőle. De a tetkó legalább elterelné erről momentumról a figyelmet...

Na mindegy. Egyébként muszáj lesz vennem egy napozóágyat. Ugyanis nem tudom, említettem-e már, de a szobám ablaka észak felé néz. Így aztán ide soha nem süt be a nap. Ebből következik, hogy kint 27 fok van, itt bent pedig megfagyok. Viszont ha átmegyek a lakás túlsó végére és kilépek a kertbe, ami ugye pont délre néz, hát az valami isteni érzés... szóval kell egy napozóágy, amibe így délutánonként szépen kihevernék és  melegednék, mert imádom a napsütést és a nap melegét. Napelemmel üzemelek, vagy mi, de napsütés nélkül tisztára olyan dermedtnek érzem magam, mint a hüllők.

Na, azt hiszem, eleget puffogtam, úgyhogy ezennel veszem is a búcsúmat, áldás, békesség, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek! :)

Lcd-nek nem akartam elhinni, hogy ilyen létezik, de most az én blogomra is megérkezett az első olyan látogató, aki a google-t tudakozóként használja, jelen esetben így: szabad e terhesen motorozni... szegény gugli erre nem tudta a választ, de azért kidobta neki az oldalamat, merthogy ezen szavak mindegyike fellelhető az eddigi szösszeneteimben, de én őszintén szólva nem hiszem, hogy választ kapott volna a kérdésére... vazze... vakondok kiírtása, meg szabad e (és így!!!! Nem kötőjellel!!!) terhesen motorozni... na meg mazochista, tűsarkú csizma és fűtéskompenzáció... Hagyjuk.

Imádom a klassz tavaszi időt, mondtam már? :) Olyan szuper ez a napsütés, a madárcsicsergés, és ráadásul tegnap elfelejtettem írni, hogy az irodás Kata kolleganőm mit mondott nekem... voltunk ugyanis pár hete a Drágámmal egy "céges vacsorán" (páran a kollegáimmal, Főnökanyámmal beültünk Csepelen egy pizzéria-étterembe, mondjuk az is megérne egy misét, de inkább most hagyjuk), és a Kata tegnap mondta nekem, hogy annyira szép pár vagyunk együtt a Drágámmal, olyan jó volt ránk nézni, mert látszott rajtunk, hogy harmonikus + boldog a kapcsolatunk, és milyen jó nekünk :) És ez nagyon jól esett ám a lelkemnek. :)

És ezzel a szép gondolattal most veszem is a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)

A Zanyukám irtó ügyes: az előbb kicserélte az étkezőben a csillárt (vagy lámpát, vagy ahogy tetszik, szóval azt a világítóalkalmatosságot, ami a plafonból lóg lefelé). Tök büszke vagyok rá. A redőnyét is átfűzte a múltkor, amikor elszakadt a gurtnija.  Még a Drágám is csak pislogott, hogy nahát, ezt hogy tudta megcsinálni. Szóval tök klassz Anyukám van ám.

Én viszont már kora hajnalban átestem egy próbainfarktuson egy hülye fehér macskának köszönhetően. Na de ez ott kezdődött, hogy a Drágámmal a hosszú 7végén minden szabad percünkben X-Aktákat néztünk, és volt egy olyan rész, amit nekem nem lett volna szabad megnéznem... egy fehér husky-forma vérengző kutyáról szólt, aki tulajdonképpen ember volt, de amikor akart, át tudott változni, és kutyaformában vörösen izzott a szeme, véres volt a pofája és mindig morgott és +támadott és leölt egy csomó embert és egyáltalán az egész film irtó félelmetesen volt megcsinálva, folyton éjszaka volt meg köd és/vagy eső, és akkor ott osont az a parázslószemű kutya, szóval nem kellett volna megnéznem. De már késő, megnéztem, és azóta a sötét lakásban is 200-as pulzussal megyek ki a konyhába, amikor meg indulok dolgozni, folyton a hátam mögé nézegetek a kertben, hogy nem jön-e éppen utánam az a vérengző dög. Ma is eléggé zaklatott lelkiállapotban voltam már, mire a kapuig elértem, de úgy gondoltam, megúsztam, ma se támadott rám a rémkutya, úgyhogy elkezdtem kihúzgálni a kukákat. Na de amikor az elsőt megmozdítottam, fújva-prüszkölve-nyávogva kiugrott mögüle az említett fehér macska (ugyan milyen más színű lehetett volna?!?!?), én meg azt hittem, menten összeesek vazze... ha akkor van a kezemben egy pisztoly, habozás nélkül lelövöm, az tuti... 

Na de ma arra is rájöttem, hogy a csigák problémamegoldó képessége nagyjából nulla. Ugyanis hajnalban szakadt az eső (ez mostmár nehezen hihető a szikrázó napsütésben és 25 fokban), ettől pedig rajzottak a csigák. Egész reggel szlalomban szaladgáltam, hogy ne tapossam szét a minden talpalatnyi helyet elborító csigagarmadát. Aztán míg felcsöngettem egy helyre és vártam, hogy kaput nyissanak, láttam két csigát, akik összeütköztek vazze! Komolyan, olyan rohadt nagy ez a bolygó, olyan kicsik a csigák és olyan irtó lassan közlekednek, de bakker, ezek mégis képesek voltak összeütközni! Ezek után ácsorogtak ott egymásra merőlegesen, meg nem mozdultak, az egyik csiga feje benne oldalról a másik csiga házában. Majd az oldalról érkezett csiga halálkomolyan nekiállt átmászni a másikon vazze, hogy majd akkor ő azon keresztül megy tovább!!! Levontam a következtetést: a csigák rém buta állatok. Arról viszont gőzöm sincs, hogy miért gerjednek ennyire az esőre?!? Biztosan műveletlen vagyok és bunkó, de sejtelmem sincs, hogy mire kell nekik az eső. Vagy például a gilisztáknak mire kell az eső? Lécci, ha valaki professzor az ilyen zoológiai problémákban, ossza már meg velem a tudását, mert nem halhatok úgy meg, hogy ne tudjam, miért rajzanak a csigák (és a giliszták) esőben! Köszönöm.

Egyébként nekem most takarítanom kellene, ugyanis holnap jön a Drágám és irtó háklis ám a koszra, főleg a macskaszőrre (arra mondjuk én is). Épp a múltkor beszéltük meg, hogy mennyire nem vagyunk egyformák (pozitívabban szólva milyen jól kiegészítjük egymást hehe), engem ugyanis halálosan bosszant a rendetlenség, mániákusan pakolászok el mindent magam után (hogy ne egyszerre, kampányszerűen kelljen órákon át rendet rakni majd), mert olyan jól esik szétnézni úgy a szobában-lakásban, hogy szép rend van és nem bosszant folyamatosan a "rendetkellraknom" gondolat,  nem frusztrál a még elvégzésre váró feladat, hanem nyugodtan ülhetek a fenekemen, ugyanakkor némi porcicával, poros polcokkal, pucolásért kiabáló ablakokkal azért egészen jól elvagyok (na jó, csak egy darabig, de azért elég magas a tűrőképességem). A Drágám viszont pont ellenkezőleg, kiválóan elvan a rendetlenségben, nem zavarja, ha tele van az egész asztal + az összes polc "átmenetileg" éppen lerakott kacatokkal, viszont legyen tisztaság, az ablakon ki lehessen látni és pormentes legyen a tévéképernyő. Szóval ma neki kell állnom takarítani. Pedig rohadtul utálom ám, valószínűleg ezért fejlesztettem ki a magas kosztűrő képességet. De muszáj lesz elkezdenem, akkor előbb végzek. Fúj, de utálom... Viszont gyönyörű rend van :)))

Na, most viszont veszem a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :) 

Könyörgöm, valaki mondja meg, mióta pogácsa a kisütött sóliszt gyurma, mióta töltött káposzta a szőlőlevélbe göngyölt darálthús, és mióta számít komplett vacsorának egy uborkasalátából, az imént említett szőlőleveles cuccból és egy cukorszirupba mártogatott sült tésztából álló háromfogásos valami... ha valaki ismert embernek számít ebben a porszemnyi kis országban, azzal törvényszerűen együtt jár, hogy totálisan balf@sz a bevásárláshoz, a konyhához, a főzéshez, és úgy egyáltalán a kajákhoz?!?!?!?! 

Na, többek között ezért nem nézek tévét, mert halálosan fel tudom magam idegesíteni az ilyen dolgokon... komolyan, én alapkövetelménnyé tenném az "Önmagunk ellátása" című tantárgyból az érettségi vizsgát, basszus tanuljon már meg minden ember legalább annyi minimális készséget, hogy ki tudja mosni a gönceit, azokat ha kell, ki tudja vasalni,  ki tudja takarítani a vackát a mocsokból és képes legyen néhány értelmes és ehető dolgot főzni. Nem is értem soxor, hogy embereknek tényleg nincs igényük arra, hogy ne legyenek már másokra szorulva?!?!?! Hát halálra szégyellném magam, ha folyton másoknak kellene ellátniuk engem, ráadásul halálra bosszantana, ha örökké azt kellene ennem, amit főznek nekem, és azt kellene felvennem, amit épp kimostak nekem... de mindezeken felül ha lustaságból, igénytelenségből, vagy bármilyen okból kifolyólag mégis ilyen lennék, SOHA nem állnék ki porrá égetni magam egy tévéműsorba töbmillió néző elé...

És most, miután alaposan kipuffogtam magam, tényleg veszem mára a búcsúmat és megyek vissza az ágyamba, a tévét pedig azt hiszem, kikapcsolom... nem kell nekem ez a stressz...

Basszus, annyira régen írtam már ide, hogy a böngészőm nem emlékezett a címre, újra be kellett írnom, hogy fríblog.hu...

Meg sem próbálom az elmúlt 2 hetet bepótolni, úgyis reménytelen, ellenben az elmúlt 4 napos 7vége bővelkedett eseményekben, inkább abból szemezgetnék... szóval tegnap például kábé 42 ponton diagnosztizáltam izomlázat a szervezetemben, ma viszont a HKM (heveny kétoldali munkaundor) félreismerhetetlen tüneteit fedeztem fel magamon, vagyis kissé ramaty az állapotom mostanság... 

Na de kezdjük az elején: az elmúlt 3 napos munkahét olyan gyötrelmes volt, mintha 3 hónap lett volna, ezáltal szerdára tökéletesen leamortizált állapotba kerültem, és ezen kicsit sem segített a városszerte tapasztalható közlekedési káosz, amit a ballagások és a  városból való tömeges menekülés generált. Azért nagy nehezen leautóztam Vácra, ahol a Drágám épp a kórházban beteglátogatott a Koszos haverjánál, akit motorostól elütött egy teherautó - no comment... ő szerencsésebb volt, mint borkatomi anno, "csak" a jobb csuklója törött ripityomra... szóval úgy volt, hogy Drágáméknál találkozunk, na de jött Pistike, bár akkor még csak telefonon, és a Drágám valami homályos ígéretféléjére hivatkozva a Jupátba parancsolt minket, mondván, hogy a Repi is ott lesz. Ez az informció bizonyára Repit is meglepte, mivel épp Verőcén biciklizgetett, de készségesen hazaindult, hogy aztán 1,5-2 óra múltán csatlakozni tudjon hozzánk. Amikor ez a tényállás világossá vált számunkra, akkor azért nem volt igazán őszinte a mosolyunk, mert hullafáradtak voltunk, koszosak és éhesek, na de mindegy, amin lehetett, segítettünk: ittunk kávét + ettünk hamburgert. Ez utóbbi később nem bizonyult túl jó ötletnek, az éjszaka közepén akut gyomorgörcsök közepette unikumos gyógykezelésre szorultunk, bár a hasmenést ez sem akadályozhatta meg. Következtetés: a Jupátban mostantól csak sültkrumplit eszünk. 

Azt hiszem, Pistike igazán megér annyit, hogy egy külön bekezdésben foglalkozzak vele. Nos, a Gyépés (gyógypedes) Pistike névre egy tavaly nyári egynapos balatoni túrán tanúsított kitartó szerencsétlenkedése következtében sikerült szert tennie - és hát ööööö... szóval igen, én voltam a keresztanya, bevallom. Mindazonáltal le kell szögeznem, hogy Pistikét kedveljük. Tényleg. Tök jó szakács, tök ügyesen motorozik, kedves, segítőkész, udvarias, meg ilyenek. És ha az ember kellő nagyvonalúsággal és elnézéssel viseltetik irányába, akkor még szórakoztató is. Komolyan. Mint például most a Jupátban. Amikor cigivel a kezében, összeráncolt szemöldökkel, rendkívül gyanakvóan és gondterhelten igen hosszasan fixírozott egy földre döntött biciklit, miközben a bokrok mögött gyerekek zenét hallgattak. Pistike pedig hallgatta a zenét és mereven bámulta a gyanús bringát. Az meg egykedvűen hevert ott tovább. A zene is szólt tovább. Pistike egyre jobban gyanakodott. Végül megszántuk, és rászóltunk, hogy egyrészt  eleget bámulta már azt a kerót, másrészt NEM A BICIKLI ZENÉÉÉÉÉL!!!!!!!! Egyébként Pistike nem fogyatékos vagy ilyesmi, mielőtt valaki félreértené, csak nem egy műszaki zseni, na. Viszonylag hamar túlestünk a zenélő bicikli problematikáján, aztán megérkezett a Repi is és muszáj megemlítenem, hogy igen kellemesen csalódtam benne. Vagy olvassa a blogomat, vagy elvitték az ufók és átprogramozták, vagy nemtom, de basszus, figyel rám! Meghallgatja, amit mondok és közben még rám is néz!!! Sőt, mi több, válaszol is nekem, ha úgy adódik!!!

Na de végül már ájulósan fáradtak voltunk, úgyhogy  a távozás mezejére léptünk, és részemről hatalmasat aludtam - ezt a 4 nap során többször is megismételtem, a Drágámat némileg kiborítva ezzel, mivel neki épp olthatatlan mehetnékje volt, de legalább nagyjából kipihentem magam.

Péntek este Sütivel voltunk Jupátolni, szombaton meg lángosozni mentünk reggel, hmmmm, isteni volt, és lángoseszegetés közben érkezett a villámcsapás (speciel a hentesgyerek képében), hogy bakker, ma Citadella van!!! Na, romboltunk haza készülődni, Drágám közben kooperált a múltkor említett exbarátnőjével és annak férjével, először nem akartak kötélnek állni, de végül ők is jöttek, olyannyira, hogy még este Gödre is közösen mentünk halat enni (részemről rántott sajtot). Végülis a Citadellán csak kicsit áztunk rommá, basszus az egész városban szikrázott a napsütés, de a Gellért hegyben azért megakadt egy bazi esőfelhő és szakadt a víz, úgyhogy a nagy teraszernyő alatt vagy 150-en szorongtunk, aztán az indulás is kicsit macerás volt, nem kaptunk rendőri felvezetést, szóval mindent összevetve több, mint 4 órát ültem a Drágám mögött a motoron, és ebből ered a szerteágazó izomlázam, de ettől függetlenül jól éreztem magam, klassz nap lett :) Pláne ha még azt is hozzáteszem, hogy még délelőtt kaptam a Drágámtól két nadrágot is :) Ja, és azért az elmúlt 2 hétből is van még említendőm: Drágámtól kaptam egy új telefont is, nagyonnagyon gyönyörűséges kis szuper kütyüt :)

Na, aztán tegnap már nagyon utáltam az egész világot, hogy vasárnap van, hogy holnap melózni kell, hogy nekem haza kell vonatoznom a két köbméter cuccommal, és még Anyák napja is van és virág + bonbon + különben is...  A Drágámnak ráadásul dolga volt délután, úgyhogy még egyedül is voltam... Aztán Drágám Anyukája megkért, hogy vigyem le őt a városba, a Gerit meg a vonathoz, mert megy dolgozni Pestre, mondtam, oké. Amikor a Gerit kiraktuk az állomáson, még gondoltam is, hogy be kellene mennem vele és megvenni a jegyet nekem is, úgyis 1 óra múlva megyek én is, de végül győzött a lustaságom, és milyen igazam lett!!! Ugyanis 1 óra múlva épp indulni akartunk a Drágámmal az én vonatomhoz, amikor telefonált Éva, hogy a Geri még mindig az állomáson van, ugyanis Gödnél elütött valakit a vonat, nem járnak a vonatok, nem tudnánk-e segíteni Gerinek valahogy, hogy bejusson Pestre. Ideális és számomra roppant kényelmes megoldás született: Drágám kölcsönadta az autóját, elromboltam a Geriért, beszáguldottam vele a Nyugatihoz a melóhelyére, aztán hazakocsikáztam :) És ami döbbenet: majdnem 1/4 6 volt, amikor Vácról indultunk, és 6 előtt 5 perccel kiraktam a Gerit a Szerájnál, úgyhogy tulajdonképpen még csak el sem késett! Pedig egy forintot nem adtam volna azért, hogy 6-ra ott leszünk...

Aztán itthon Anyukám isteni rántott sajt és süti hegyekkel várt, eszméletlen módon teleettem magam, utána meg a nagy kipihentségemnek köszönhetően órákig csak forgolódtam, nem bírtam aludni... hajnalban viszont örömmel konstatáltam, hogy 1/2 5-kor már világosodik, és olyan kellemes langyos idő volt, hogy egy szál pólóban mehettem dolgozni. Mondjuk ettől nem lett nagyobb a lelkesedésem, valahogy nagyon nyögvenyelősen ment ez a nap, de majdcsak belerázódom... és a következő 7vége is 3 napos lesz!!! :)

Most viszont már eleget kopogtattam, úgyhogy veszem a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek! :) 

Nos, őszintén szólva fogalmam sincs, hogy hogyan került az oldalamra az az illető, aki a keresőbe a "vakondok kiírtása" kifejezést írta be, de gyanítom, hamar rádöbbent szegény, hogy nem én vagyok a Bálint gazda... sorry :)

Tulajdonképpen nem nagyon van írnivalóm, viszont örülök a melegnek, a napsütésnek, a madárcsicsergésnek, de legfőképpen annak, hogy mi a Drágámmal ilyen jól megvagyunk :) Komolyan: mostanában annyi kínlódós kapcsolat van körülöttünk, és valahogy hirtelen minden nőnemű lénynek a környezetemben én lettem a bizalmasa, és olyan dolgokat hallok tőlük, hogy csak esek egyik döbbenetből a másikba... és végül mindig arra jutok, hogy eszméletlen jó dolgom van, nekünk a Drágámmal tökéletesen ideális, harmonikus, nyugodt és békés a kapcsolatunk, és tulajdonképpen nekem a legjobb a világon :) És marhára nem akarok most itt bölcselkedni, okoskodni + filozofálgatni, de basszus akkor is állítom, hogy ez a dolog azon múlik, hogy egy nő ismeri-e önmagát és tisztában van-e vele, hogy milyen pasit is akar. Mert különben csak örökös próbálkozás az élet, és nem értik, miért nem működik ezzel a pasival se meg azzal se.

Na, amúgy mi meg ma készülünk új hűtőt venni és ez igen komoly "csaknem-ünnep" az életünkben, és persze egyáltalán nem biztos, hogy ma már rögtön vásárolni is fogunk, de legalább körülnézni elmegyünk, szóval fontos nap ez a mai :)

Ja, és azt elfelejtettem tegnap írni, hogy vasárnap 3 hét után végre motoroztam megint, és mostmár határozottan kezdem élvezni, mert egészen kezdek belejönni a dologba :) Bizonyára nagymértékben köszönhető ez a Drágámtól kapott kézerősítő vastag gumikarikának is, amivel addig gyötör, míg legalább 30× össze nem nyomom, és tényleg erősödött tőle a kezem, mostmár nem akart két kör után csuklóból leszakadni a kuplungolástól :)

Na, azt hiszem, mára ennyi, veszem a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :) 

Hűűű, jó sok minden történt az elmúlt 2 hétben, csak a blogozás maradt el valamiért mindig...

Először is Gyöngyi barátnőmmel elkezdtünk újra Callanetics tornázni, ami azzal az igen örvendetes eredménnyel járt, hogy az első (és eleddig sajnos utolsó is) alkalom után 1,5 hétig rendben volt a sérvem gyógyszer nélkül!!!!! Sajnos, most megint újra fáj, de annyira, hogy majd' megzavarodok, ellenben a torna kényszerűségből hanyagolódik... Gyöngyi barátnőm lányát ugyanis két kisebbségi megtámadta a nyílt utcán és 3 helyen eltörték az orrát + megrepedt a homlokcsontja is, úgyhogy Gyöngyinek most épp a tornára van legkevésbé kapacitása a kórház-rendőrség látogatások mellett... persze, tornázhatnék egyedül is, de ez rengeteg akadályba ütközik sajnos, amiket még felsorolni is fárasztó...

Na de igazából nem akarom túl részletesen bepótolni az elmúlt 2 hetet, inkább csak címszavasan: volt benne  kocsmázás, meg egy szombat este, amikor Gyöngyi+Anti átjöttek hozzánk és itt tök jó kis spontán bulit csaptunk, aztán volt egy vasárnap, amikor a Drágám motoros túrázni ment egyedül (illetve Pistikével), aztán volt autótakarítás, olajcsere, Annácskával+Pistikével lángosozás, bekötötték a tévénket is alig 7 hét után, a Zanyukám szobájában is leszakadt a redőny, összepolitechnikáztuk a Drágámmal az étkezősarkot végre, ja és a legfontosabb: a válsághelyzet hál'Istennek a múlté, sőt, még kretén exfőnököm is küldött megint némi lóvét a tartozásából, bár ezzel nem sokat szépített azon a tényen, hogy viszont a Zanyukámat volt pofája kirúgni. Ez utóbbi hírt inkább nem is kommentálom, mert agyvérzést kapok a dühtől, ha belemegyek...

Ja, meg a Drágám megint volt velem dolgozni egyik nap, és folyamatosan Starskynak hívott és egész nap hajtogatta, hogy "ez az Starsky, gyerünk, nyomjad neki" - utóbb kiderült, hogy  eme poénkodással a saját félelmét igyekezett oldani, mert néhány próbainfarktuson átesett a vezetési stílusom következtében, holott én csak dinamikusan közlekedtem a megszokott útonalamon, még csak neccesebb helyzet sem adódott...

Ja, meg a tévébekötés is jó sztori volt:  felhívott még előző héten a szerelő, hogy kedden este 6-ra jön, ez tuti biztos, és szedhetem rá a ciánt. Mondtam, oké, szeretettel várom. Még hétfő este is felhívott, hogy tutira itthon leszek-e, nehogy blindre jöjjön. Megnyugtattam, hogy 6 ökörrel se vontathatnának el itthonról, mert már epedve várjuk, hogy legyen digitévénk. Ehhez képest kedden délelőtt 1/2 11-kor megáll egy digitévés kocsi a ház előtt, kiszáll belőle két srác, majd amikor a Drágám megy kaput nyitni, név szerint engem keresnek. Gondoltam, király, ezek tényleg hozzám jöttek, hát hogy este 6 helyett délelőtt 1/2 11-kor, hát istenkém, örüljünk, hogy ideértek. Nekiálltak itt az antennaszerelésnek, miegymásnak, a végét nem tudtam kivárni, mert rohantam értekezletre, de a Zanyukám és a Drágám itthon maradtak és mire hazaértem, minden működött kiválóan, hurráhurrá. Ezek után este 6-kor megcsörren a telefonom, és közli velem a digitévés szerelő, hogy akkor ahogy megbeszéltük, ő itt lenne a kapu előtt és jönne be szerelni. Mivel a hangazonosítóm még eléggé kezdetlegesen működik, így eddig a hívásáig nem is tudtam, hogy délelőtt nem ő volt itt, úgyhogy egy kicsit néztem bután, aztán mondtam, hogy nekem már ma egyszer beszerelték a cuccot, de ha gondolja, én beengedem és felőlem felrakhat a tetőre még egy antennát. Erre bizonyára ő nézett bután, merthogy hallgatott nagyokat, aztán kibarchobázta belőlem az itt járt szerelők személyleírását, puffogott valamit, majd elnézést kért a kavarodásért és elköszönt. Hát így esett, hogy majdnem kétszer kötötték be nálunk a tévét.

Na de az elmúlt 2 hétből elég ennyi, ugorjunk a jelenbe: még egy ilyen hülye idióta, mint én, nincs a Földön, ez tuti... tegnap este megint eljátszottam vazze, hogy 4:05 helyett 5:05-re állítottam a csörgőórámat, annyi volt a mákom, hogy egész éjjel iszonyatosan görcsölt a hasam, nagyjából óránként ébredtem fel rá, hogy parázs izzik a hasamban és már csurom le vagyok izzadva, annyira fáj, na, az utolsó ilyen felriadásom 1/2 5 előtt 5 perccel volt, de valami gyanús lehetett már akkor a tudatalattimnak, mert felültem és megnéztem a videon az órát... bakker, még anyázni se volt időm, de ezt kevésbé sajnáltam, mint azt, hogy kávézni és fogat mosni se, szóval jól elindítottam a klassz kis 6napos munkahetet, de végülis a melót kezdeni már pontosan sikerült. Annyi problémám adódott még, hogy annyira elkezdett fájni a derekam, hogy a sírógörcs határán voltam, de még a Drágám megkért, hogy menjek be a Nefelejcsbe CD-ket venni, úgyhogy bementem. Aztán az egyik CD-t vigyem be a virágpalettás haverjának a László tanyával szemben levő kertészetbe. Oké, beviszem. Bementem, mondom, kit keresek, erre néznek rám hülyén, hogy itt olyan nem dolgozik. Király. Hívom a Drágámat, nem veszi fel. 5 perc múlva megint hívom, megint nem veszi fel. Na, akkor már tényleg az idegösszeomlás határán voltam, úgyhogy hazarohantam, és összeestem az ágyon... 

És jött a nap megkoronázása: estére hatalmas vihart jósolnak dió nagyságú jégesővel, így a Zanyukámmal megbeszéltük, hogy kivételesen berakjuk a kocsit a garázsba. Igen ám,  de a Drágám itthagyta a motorját a garázsban. Közvetlenül a garázsajtóban. És még a tárcsazárat is rajta, hogy ne lehessen eltolni. Drágám szerint meg kell emelni az első kerekét és a hátsón tolni. Oké, 195 kiló egy keréken billegve, emelni + húzni + tartani, hogy el ne dőljön, mindez a sérves derekammal igazán gyerekjáték. Majd ehhez a slusszpoén: de nagyon kérlek, el ne döntsétek!!! Na, itt kipukkadtam, nem elég, hogy kivitelezhetetlen módszert ajánl, de még hülyének is néz, mintha nem vigyáznék arra a szájbalökött motorra, mintha csakis az telne ki tőlem, hogy felborítsam, mintha egyenes következménye lenne a motor felborulása annak, hogy odébb akarom rakni. Amúgy is van bennem egy tüske ezzel a motorral kapcsolatban, de ezt most hagyjuk, szóval kiakadtam, összevesztünk, aztán a Zanyukámmal kitaláltuk a megfelelő megoldást: én tartottam egyensúlyban a dögöt + egy kézzel rángattam a seggét, a Zanyukám meg két kézzel emelte a seggét, és így oldalra el tudtuk cibálni, hogy befért mellé az autó.  Huhhh... és most pihenkélek.

Egyébként mindettől függetlenül jó kedvem van és imádom az én Drágámat, és most veszem a búcsúmat, mert eleget kopogtattam itt mára, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)

Őszintén szólva a hangulatom feldobásához a mai BKV-MÁV kombinált sztrájk nem sokban járult hozzá... 3/4 8-ig még időben voltam, de az onnan hátralévő 10 cím (25 km) 3 órámba került.

Mondjuk nem idegeskedtem, mert számítottam a közlekedési káoszra, engem csak az borít ki, hogy egyáltalán ma még Magyarországon bárki megengedi, megengedheti magának a sztrájkot, mert elégedetlen a fizetésével/munkahelyével/akármivel. Hát bakker, ha nem tetszik a meló, ott az ajtó, menj, oszt keress másikat, sajna ma már ilyen világot élünk. Arról nem is beszélve, hogy milyen alapon követel magának 1/4 millió forintot az a senki vasutas a cégrész eladásából származó bevételből???? Hát mi a túró köze van hozzá???? Örüljön, hogy megmaradt a munkája, aztán áldás, békesség. Hát hol jönnék én ahhoz, hogy bejelentsem a főnökömnek, hogy sztrájkolok??? Meg hogy teszem azt, most adott el 10 db céges autót, akkor abból ugyan szíveskedjen már nekem kiutalni a számításaim szerint rám eső 250 ezer forintot?!?!? Hát halló!!!! Kapjanak már a fejükhöz, hé! És még akkor arról nem is beszéltem, hogy ezzel a monumentális sztrájkkal aztán végképp nem a BKV meg a MÁV vezéreket szívatták meg, hanem azt a jónéhány ezer szerencsétlen melóst, aki a megélhetéséért rettegve nem mert otthon maradni, hanem megpróbált bejutni a munkahelyére akár vidékről, akár csak a szomszéd kerületből. Hát hol fogja ez meghatni a bársonyszékben ücsörgő fejeseket??? 

Eleinte az első MÁV sztrájknál még megértő és toleráns voltam. De mostmár pofátlanságnak tartom, amit művelnek. Úgysem érnek el vele semmit, akkor meg minek cirkuszolnak???? Egyáltalán kinek jutott eszébe ez a kretén baromság, hogy majd a fejesek szétosztják a dolgozók közt az eladásból származó bevételt???? Nem a Vöröskereszt ez bakker, nem azért adtak el egy egyébként jövedelmező üzletágat, hogy aztán jótékonykodjanak belőle!?!?!?!  Ilyet még a világ nem hallott, esküszöm.

Na jó, nem puffogok tovább. Lett ma gyönyörűséges körmöm, lábam, és méghozzá Anikótól utoljára, mert mire legközelebb mennék hozzá, ő már Spanyolországban lesz a fiánál, úgyhogy állhatok neki körmöst keresni. Van már néhány jelöltem, de nem lesz egyszerű, mire megtalálom azt, aki szépen, olcsón dolgozik és még emberileg is kijövök vele...  na de mindegy, valahogy majd csak lesz, olyan még nem volt, hogy ne lett volna sehogy, és holnaptól beígérték végre a felmelegedést, a tavaszt, sőt, 7végére 20-25 fokot jósoltak, úgyhogy javul az idő, mindazonáltal ma teljesen őrült az időjárás, hol beborul, besötétedik és szakad az eső, hol meg gyönyörűen, szikrázóan süt a nap, csak kapkodom a fejem... viszont mostmár kezdek nagyon éhes lenni, úgyhogy megkeresem a csilisbab lelőhelyét és táplálkozni fogok, Ti pedig legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)

Mélységesen mély válságban vagyok minden-ügyileg. Abszolút rosszul érzem magam a bőrömben, az életemben, a helyzetemben mindenféle tekintetben. Ezért is hanyagoltam a blogozást. Bizonyára ezért van az is, hogy az eddig leírt 2,5 sorban már 4× ütöttem mellé.

A válságot enyhítendő nemrég magamévá tettem két hatalmas tányér isteni csilisbabot 4 szelet kenyérrel, valamint egy teljes marcipánrudat csokibevonattal (175 gramosat). Válságenyhítési célzattal ittam tegnap este is a két vodka-tonikot (a mennyiséget hatványozza, hogy a hónapok óta szedett gyógyszeremre nem lenne szabad alkoholt inni). A válságenyhítést cálozta az a potom 147 soros ímél is, amit a Drágámnak írtam. Bizonyára nem mondok újdonságot: a válság nem enyhült, ellenben biztosra vehetem, hogy kockacukor méretűre zsugorodik a májam, viszont szakajtóméretűre növekedik a seggem, és még az ujjaim is tövig kopnak. Vagyis a válság fokozódik. 

Na de. Tegnap többé-kevésbé véletlenül elmentem a Drágámmal a Citadellára. Ugyanis eleve úgy volt, hogy ő se megy. Aztán úgy volt, hogy megy és közben engem lerak valahol egy metrómegállónál és én hazajövök. Aztán végül valahogy mégis mindketten a motorostalálkozón kötöttünk ki. Részemről abszolút felkészületlenül, smink nélkül, tré ruhában, kócosan, és a válsághelyzetnek megfelelő lelakott-elhasznált külsővel, minek hatására begyűjthettem néhány "jézusomdeszarulnézelki" tipusú bókot, ami már csak azért is zokon esett kissé, mert többek között a Drágám azon haverjától érkezett, aki mindezidáig csak szuperlatívuszokban nyilatkozott rólam. Most viszont odáig ragadtatta magát, hogy ijesztőnek nevezett. Kúl. Ezek után a Drágámnak az az isteni ötlete támadt, hogy bemutatja nekem az egyik exbarátnőjét, aki mondanom sem kell, gyönyörű, dögös, szexi és tündérien aranyos. Nem igazán tudom, hogy miért, de nem éreztem kimondottan ideálisnak az időzítést. Persze azért mosolyogtam és illedelmesen bemutatkoztam. Nagyszerűen éreztem magam. Éjjel is csak 37 percet bőgtem megállás nélkül, utána már akár 1/4 órákra is abba tudtam hagyni.

Szóval egyszerűen szuper a helyzet, és akkor olyan apróságokat még nem is újságoltam, hogy leesett egy körmöm (még jó, hogy holnap megyek körmöshöz), az outlookommal képtelen vagyok ímélt küldeni, alig aludtam, folyamatosan szabotál ez a tetves V betű (igyexem pótolni, de ha valahonnan mégis kimaradt, akkor gondoljátok oda lécci) és majd' megfagyok, pedig ezerrel megy a konvektor .

Ha ezek után bárkinek az a zseniális ötlet jutna eszébe, hogy vígasztalásképpen olyanokat mond / ír nekem, miszerint "fel a fejjel" meg "az élet szép" meg "nézd, milyen szépen süt a nap" vagy bármi hasonló, azt kérdezés nélkül lelövöm. Egyelőre a hajszárítómmal, mert semmilyen más fegyverformájú eszköz nincs a birtokomban, de amíg ezt a hiányosságot pótolom, addig is professzionális szintre fejlesztem majd a húsklopfoló, mint tomahawk használatának művészetét. Esetleg örökbecsű Rejtő Jenő Babette anyójához hasonlóan jövök majd a harci lavórral. Szóval félelmetes vagyok, úgyhogy csak és kizárólag olyan dolgokkal merjen bárki közelíteni felém, amitől 1) azonnali hatállyal fogyok 20 kilót;  2) azonnali hatállyal 1 milliárd forint kerül a bankszámlámra (nincs is bankszámlám bakker, úgyhogy inkább a párnám alá)  3) azonnali hatállyal a föld összes lakója csúnyább és szegényebb lesz nálam.

Na. Miután ily szemléletesen érzékeltettem jelen lelkiállapotomat, a távozás mezejére lépek, utánam a vízözön, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)

Na kérlek szépen, nem mondhatnám, hogy tökéletesen nyugodt a lelkem... történt ugyanis, hogy ma a központba visszaérve a Főnökanyámat és az ügyfélszolg.vezetőnket Ágit épp a dohányzóban találtam, beálltam közéjük füstölni egyet, Ági pedig kitörő lelkesedéssel közölte velem, hogy ma éjjel rólam álmodott és álmában 8 hetes terhes voltam. Itt még tudtam nevetni és mondtam neki, hogy ilyen marhaságokkal hiába riogat, tegnap jött meg, a dolog kizárt. Erre Főnökanyám tájékoztatott róla, hogy ő speciel az első fiával két hónapig menstruált, és csak azért ment el dokihoz, mert nagyon fájt a hasa, és akkor derült ki, hogy 9 hetes terhes. Erre már nem nagyon tudtam nevetni, de azért még elég magabiztosan mondtam, hogy oké, de én gyógyszert is szedek. Mire Főnökanyám: na és? Én is szedtem. Erre azonnal eszembe jutott, hogy a Drágám Anyukájának 6 hónapon belül unokát jósolt a mindezidáig tökéletesen csalhatatlan jósnője. És még poénkodtunk is vele, hogy a 3 fia közül vajon hol kopogtat majd a gólya, merthogy még sehol nem tudnak-tudunk terhességről, márpedig 6 hónap múlva itten unoka lesz, az tuti, eddig soha nem tévedett a jósnő semmiben (a büdös qrva). Meg az is eszembe jutott, hogy ma reggel a konyhán úgy megszédültem, ahogy még soha életemben, meg kellett kapaszkodnom. Meg az is, hogy bár a túrós csusza sosem tartozott a kimondottan kedvenc kajáim közé, de hetek óta ölni tudnék érte. Most meg itt ülök a dilemmában, hogy tejóatyaúristen, mit csináljak, ha terhes vagyok??? Mindezt elmeséltem a Drágámnak is telefonon, az ő véleménye szerint jöjjön csak, ha jönni akar, egy szájjal több, vagy kevesebb tökmindegy, biztosan klasszul elleszek majd a gyerkőccel + a háztartással itthon. Erre megkérdeztem, hogy az mind oké, de akkor mégis miből fogok élni + lakbért fizetni + ilyenek??? Na, erre már előbújt az én igazi Drágám és közölte velem, hogy fogjam vissza magam, nem ám ilyen trükkökkel csőbe húzom őt, aztán meg várom, hogy eltartson!? Biztosítottam róla, hogy egy piszok dög és utálom, ő pedig úgy közönt el tőlem, hogy vigyázzak a babára. Bakker. Annyira imádnám, ha a Gergő bejelentené, hogy a nője terhes. Vagy Pedró, hogy tőle (valamelyik exnőjétől) várható a gólya... borzasztó, hogy már a feltételezés tudatára is hányingerem van a cigitől. Segítség.

Na, tereljük el a gondolatokat. Szóval volt egy húsvét. Olyan rettenetes pacsuliszaga még embernek nem volt, mint nekem 7főn, alig vártam, hogy hajat moshassak, erre mi történik kedden???  Az egyik kretén megrendelőmön kitör a nők iránti tisztelet és jó alaposan körbefújkod valami görényolaj-kivonattal (vagy hasonlóval). És ezek után még két puszit is kizsarol. És közben nekem úgy kell tennem, mintha örülnék!!!! Na király. Különben a 7vége jól telt a Drágámnál, nagyokat aludtam, pénteken még ANnácska is átjött, dumcsiztunk egy kicsit, motorozni is voltunk egy kicsit, ettünk-ittunk (azt sokat), 7főn Lalit látogattunk, anyukája hatalmas traktával várt minket, aztán Drágámmal együtt hazajöttünk és ő megpróbálta nekünk megosztani a netet, hogy aZanyukámnál is legyen. Erre kiderült, hogy az a megosztó balhé, ami majdnem olyan, mint a router, csak switchnek hívják és a Drágámtól kaptam kölcsönbe és 30 rongyba kerül, eltűnt. Feltúrtuk az összes dobozt, zsákot, garázst, és sehol sincs. Tisztára lelkibeteg lettem, már csak egyetlen reményünk van, hogy a régi lakásban maradt. Talán. Remélem. Vazze. Aztán tegnap az én imádnivaló Drágám kicserélte végre a vécétartályunkat, aztán meg hazament, úgyhogy most egyedül tengetem a 7 hátralevő részét. És elhatároztam, hogy kipakolom a könyveket a dobozokból. Valamikor a héten. Tutira. Becsszó. 

A múlt 7en nem újságoltam, de kretén exfőnököm volt annyira gyökér és idióta, hogy kirúgta a Drágámat. Hál'Istennek ezzel a lépésével csakis saját magával sikerült kikúrnia, de kőkeményen, mert ha eddig nem túl jól mentek a dolgok (legalábbis szerinte), akkor eztán meg pláne drámák lesznek, de nem is ez a lényeg, hanem hogy ettől az én Drágámnak jó sok szabadideje lett, és ennek keretében múlt szerdán például eljött velem dolgozni. Én nagyon élveztem, ő meg nagyon csodálkozott, hogy én tényleg mennyit szaladgálok, ugrálok, pörgök :) Biztosan azt hitte, hogy csak ködösítek mindig, amikor azt mondom, elfáradtam a szaladgálásban, pedig nem :)

Na most viszont hirtelen nem jut eszembe más említésre méltó, úgyhogy veszem a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :) 

Azért ez mégiscsak nonszensz, hogy hivatalosan ma lenne a tavasz első napja, ehhez képest hajnali 5-kor a Soroksári úton hatalmas, sűrű pelyhekben esett a hó!!!!

Szerencsére aztán elállt, sőt, míg dolgoztam, végig sütött a nap, ettől persze meleg nem lett, de a közérzete mégiscsak jobb az embernek napsütésben, mint hóesésben. Március végén... hát hallod?!?!?! Ezúton is üzenem a Sándoroknak, Józsefeknek és Benedekeknek, hogy nagyon benézték ezt a rajzot, baromira rossz zsákot hoztak, és mihamarabb induljanak vissza a meleg-zsákokért, különben nem leszünk jóban! :)

Amúgy nincs ám időm írni, merthogy a Drágám közel 3 hónap után tegnapelőtt hazament tőlem, így ma újra vonatoznom kell, és persze siessek, mint mindig, szóval 1 óra körül hazajön Anyukám, elvisz engem a Nyugatiba és a a 14:05-kor induló zónázóval már húzok is Vácra, aztán hétfő estig haza se jövök.

Úgyhogy most pár napig újfent nélkülöznötök kell az írásaimat, azért nagyon ne sírjatok, viszont legyetek rosszak és erkölcstelenek, kellemes húsvéti ünnepeket, a lányoknak sok locsolót, a fiúknak piros tojásokat, pussz és pá Mindenkinek :) 

VÉGRE!!!!!!!!

Alig 4 héttel a megrendelést követően ripsz-ropsz máris áthelyezték a telefononalamat a nettel együtt!!! Mondjuk megjegyezném, hogy a tisztelt telefontársaság információi szerint ha folyamatos üzemeltetéssel kérem az áthelyezést (vagyis az utolsó pillanatig üzemel az előző helyen a vonal), akkor az általában 10 munkanapon belül megtörténik. A tény: 20 munkanapon belül történt meg az áthelyezés. Eredmény: teljesen feleslegesen kifizethetem az elmúlt hónapra vonatkozó telefonszámlámat, hiszen a régi lakásban nem használhattam már a folyamatosan üzemelő vonalat, az újba pedig nem hozták. Mindenesetre ebbe a történetbe inkább nem is kezdek el belemenni, elég annyi, hogy aki még nem költözött, az elképzelni sem tudja, milyen Canossajárást jelentenek olyan egyszerűnek tűnő dolgok, mint hogy legyen az új lakásban telefon, internet és kábeltévé.  

A költözést és az elmúlt heteket sem szeretném hosszasan ecsetelni, csak néhány címszó:

- 6,5 óra költöztetést kellett kifizetnem, de a hatalmas vihar előtt 1/4 órával készen lettünk - ezúton is mélységes hála és köszönet Annácskának, Pistikének, Pedrónak és persze az én Drágámnak a rengeteg segítségért! :)

- a régi lakásban a mai napig vannak zsákok, szemetek, ezek-azok

- az új lakásban dobozokból és zsákokból élünk, még nincs összerakva az étkezősarok, nincs konyhaszekrény és fürdőszobaszekrény, nincs felrakva az új víztakarékos vécétartály, így leginkább vödrözünk, mert a 217 éves tartály kábé 15 liter izet ürít le egyszerre, én meg nem akarom a gatyámat is kifizetni vízszámlára

- a beköltözés óta leszakadt a redőny a szobámban, egy hétig vakond üzemmódban léteztem a kukksötétben

- tönkrement a mosógép (szerencsére a Drágám meg tudta csinálni)

- beázott a konyha, konkrétan folyt a plafonból a víz

- gyakoroltam a motorozást, egyszer már eldőlnöm is sikerült vele

- bevásároltunk borkatominál, vettünk nekem iszonyat jó bukósisakot, csizmát és kesztyűt

- szomszédbácsi lecseszte a Drágámat, hogy a mi lakásunk feladata lenne a kukák ki- és behúzgálása, mert az övé például a fűnyírás, úgyhogy ő nem fogja a kukákat húzogatni, Drágám pedig tájékoztatta szomszédbácsit a régi nagy bölcsességről, miszerint néma gyereknek... ennek ellenére egyheti kukázásból kimaradtunk, így rendkívül felgyűlt a szemét, még nemtom, hogy' szabadulunk majd meg tőle (amúgy Drágámmal megbeszéltük, hogy jól jártunk, mert ha mondjuk a fűnyírás jutott volna ránk, az sokkal sz@rabb lenne, mindazonáltal elgondolkodtam rajta, hogy az emeleti lakóknak vajon mi lehet a feladatuk? Merthogy fűnyíráson és kukahúzogatáson kívül elképzelésem nincs, hogy mi tennivaló lehet még itt a ház körül...)

- végigjártam az elméleti tanfolyamot a jogsimhoz, soksok újdonságot tanultam :) 

-  ma egész nap Mosó Masaként üzemeltem, mert az elmúlt egy hét minden szennyesét kimostam, ezáltal most a szobám gőzfürdőként is funkcionál, konkrétan az ablakon folyik le a pára (vagy gőz vagy víz vagy mittomén), merthogy a fürdőszobai fregoli dugig megtelt, így muszáj volt a szobámat is teleteregetni

És végre elkészült A KÉP is, íme:

hát Ő lenne az én dögös, fekete, vagány motorom... és megjegyezném, hogy a rendszáma UHU... elvégre egy boszorkánynak kell egy bagoly, nem? ;) Mostmár van macskám, baglyom, csak a kristálygömböt kell beszereznem, de addig is én most elhúzok zuhanyozni, aztán az ágyikómba és TÉVÉT FOGOK NÉZNI. ÉN. IGEN, jól értetted. Mónika sót meg Balázst meg Főzőcskedeokosant, meg mittomén még mit, bármit, ami jön a dobozból és kellően lebutít, mert rongyokban vannak az idegeim. 

Szóval veszem a búcsúmat, kellemes húsvéti ünnepeket, legyenek pirosak a tojásaitok, vagy mi, és persze legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :) 

Hűűűűűűű, hát ilyen keményen már régen kúrtam ki magammal... mivel pénteken a 7végi kaját is előre kihordjuk, ezért át szoktam állítani az ébresztőórámat 10 perccel korábbra, hogy legyen időm rendesen bepakolni. 4:05-ről 3:55-re állítom ilyenkor, na ez tegnap úgy sikerült, hogy a percet át is állítottam 55-re, de az órát nem sikerült 4-ről 3-ra... eredmény: az óra 4:55-kor ébresztett. És még csak észre se vettem, szépen kimentem a fürdőbe, megmosakodtam, aztán konyha, megetettem a macskát, megcsináltam a kávémat és befelé jövet láttam csak meg az órát, amin 5 óra múlt. Mondom magamban: milyen furcsa, eddig fel sem tűnt, hogy már megint nem állítottuk át ezt az órát (ez szokásunk ugyanis, mert túl magasan van a falon az óra, létra kell hozzá + minden, szóval macerás), bementem a nappaliba, leültem, rágyújtottam a kávéhoz, ránéztem a videora és vazze, az is 5:02-t mutatott!!!! Aztaqurvarohadt... eldobtam mindent, felrángattam a ruháimat, se kávé, se fogmosás, semmi, csak száguldottam, végülis 1/2 óra csúszással bírt elindulni a napom, azt a rohanást, amit én ma műveltem, azt el nem tudjátok képzelni, de 1/4 8-ra behoztam magam... akkor viszont úgy fejbevágott a fáradtság, hogy alig bírtam a szemem nyitva tartani... egészen addig hajtott, pörgetett a stressz, de akkor meg úgy bekómáztam, hogy az nem is emberi, frankón alig láttam, rémes volt. 

Aztán beromboltam az OBIba Drágám utasítására akkus csavarozót venni. Az ukáz így hangzott: a legolcsóbb, 1500 forintosat vedd meg, csak szétcsavarozom vele a szekrényeket, nem kell ide drága cucc. Oké. A legolcsóbb is 5ezerbe kerül. Kúl. Mindegy, vettem egy akciósat 7ezerért, azon a 2 rongyon már nem múlik semmi, és ez legalább 18 voltos, ami nemtom, mit jelent, de a Drágám azt mondta, minél nagyobb voltos, annál jobb, és az ötezer forintos csak 12 voltos volt. 

Aztán központ, elszámolás, haza, Anyukám ma nem dolgozik, így nem kell érte mennem, hurrá, lehet nekiállni a maradék pakolásnak, a nagy részén mostanra túl vagyok, úgyhogy most úgy döntöttem, leülök ide kicsit és írogatok, amíg még lehet, mert aztán az elkövetkezendő napokban nem nagyon lesz erre lehetőségem, mivel a másik lakásban még nincs net. Ellenben tévét már rendeltem, mármint műholdas csatornákat, potom 4-6 hét, mire bekötik, úgyhogy tévézni se nagyon fogok, mondjuk eddig sem vittem túlzásba. 

Jaj basszus, rohadtul fáradt vagyok, fizikailag, idegileg, szellemileg, mindenhogyan elfáradtam teljesen, nagyon szeretnék már 2 nappal öregebb lenni, hogy túllegyünk ezen az egész káoszon végre... az egész lakásban csak oldalazva és szlalomozva lehet közlekedni, mindenhol zsákok, dobozok, batyuk vannak, és ráadásul mindent nem is tudtunk becsomagolni, mert egyszerűen fizikai képtelenség több dobozt-zsákot-batyut bárhova is pakolni, így aztán a lakás szerves részét képező beépített szekrények még tele vannak, azokért vasárnap kell visszajönnünk majd, rettenetes... Drágám ma még kiköti a mosógépünket, leszereli a lámpabúráimat és a fürdőszobaszekrényeimet, kiköti a számítógépet, tévéket, ilyesmi, aztán reggel 8-ra jönnek a költöztetők...

Azért furcsa, hogy már csak ma alszom itt... amióta az eszemet tudom, mindig itt laktam, 3 éves koromban költöztünk ide, néha rövidebb-hosszabb időre elköltöztem, de aztán visszajöttem, ez volt nekem a szülői ház, a biztos pont, a háttér, a biztonság, ahova mindig (vissza)jöhettem, ahol mindig volt helyem. És most ez nem lesz. Mostantól csakis magamra számíthatok, ha megteremtem magamnak a lakhatásomat, lesz hol laknom, ha nem, akkor mehetek a híd alá. Nagyon furcsa érzés belépni a bizonytalanba, bár tudom, emberek milliói élnek albérletben, és tulajdonképpen itt is csak bérlők voltunk, de volt egy szerződésünk róla, hogy kapunk egy lakást. Az én drága Édesapukám erre tette fel az életét, ezért húzott itt le huszon-egynéhány évet, mert ott volt a zsebében egy papír, hogy ha nyugdíjba megy, kap egy lakást. Nyugdíjba ment és rá egy hónapra meghalt. Nem kapott lakást. Nekünk pedig nem jár, azt mondják. És most már perelnek is minket, hogy költözzünk el. Úgyhogy megyünk. Bele a semmibe. Végülis nem mondom, hogy rossz érzés, mert van bennem várakozás + kiváncsiság is, hogy hogy tudok majd megállni a saját lábamon, de azért bizonytalanság is van bőven. És szomorú vagyok egy kicsit, vagy inkább nagyon, ha az én Édesapukámra gondolok, meg a Zanyukámra, hogy mennyire siralmas is ez: fiatal, életerős emberekként jöttek ide egy kisgyerekkel, és úgy gondolták, bebiztosították a jövőjüket, aztán most itt van szegény Anyukám 62 éves kisnyugdíjasként jóformán egyedül és mehet albérletbe, de oda is csak azért, mert legalább az egyik gyerekének fontos, hogy mi van vele. Úgyhogy ezekre a dolgokra igyexem inkább nem is gondolni, holnap vagy vasárnap valószínűleg végigjárom majd mégegyszer az üres lakást és jó alaposan kibőgöm magam, aztán meg majd felemelem a fejem és megyek tovább, valahogy majdcsak lesz, olyan még nem volt, hogy ne lett volna sehogy :)

Ja, és jövő 7végén két napig motorozni fogok, az majd jól kiszór minden hülyeséget a fejemből :)

Na, mára ennyi, egy ideig biztosan ez az utolsó bejegyzésem, de azért ne felejtsetek el, ahogy tudok, írok majd, addig is feltétlenül legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)

... hát az van, hogy rohadt nehezen állok neki a pakolásnak... már fél órája győzködöm itt magam, de most még iszok egy kávét és aztán télleg, becsszó...

Szóval voltam beiratkozni és  jövő keddtől járok motorostanfolyamra, és svej!!! :-DDD

Nem lesz gyenge menet, mert 8 munkanapon át tart az elmélet déltán 5-től este 8-ig, szóval prolongálom a jelenlegi mosottfos állpotomat, de legalább annyi előnyöm van, hogy ha nagyon nem akarok, akkor nem kell bejárnom, mivel B kategóriás elméletre kell járnom, merthogy külön motoros nincs, és azon ugye én már 13 éve túl vagyok. Ettől a tényállástól mondjuk kaptam egy akut agyvérzést, mert ez már aztán minden határon túlmegy, hogy hivatalosan végig kellene járnom mégegyszer ugyanazt a tanfolyamot, amin már rég túl vagyok, nem hivatalosan viszont elég kifizetnem is, hát mekkora patkányság ez már???? Elsősegély tanfolyam meg vizsga nem kell mégegyszer, az csak 7800 forint lenne, de a 22 ezres KRESZ tanfolyamra bezzeg köteleznek mégegyszer, holott annak a meglétét ugyanúgy igazolja a jogosítványom, mint az elsősegélyét. Tiszta lehúzás az egész, de úgy döntöttem, hogy ha már kifizettem, akkor megyek is amikor csak tudok, végülis vizsgát is kell tennem mégegyszer, és vizsgaelőkészítőnek nem árt átismételni az elméletet... mert azt ugye tudjuk, hogy a gyakorlat köszönőviszonyban sincs a vizsgalapon JÓ-ként megjelölendő válaszokkal.

Mondjuk a múltkor nekiálltam a neten KRESZ teszteket töltögetni, és bár közel 13 éve vezetek napi rendszerességgel, és még soha nem volt önhibás balesetem, 5 tesztből 3szor megbuktam volna, mert csomó kérdésre a tapasztalataim alapján adtam választ, és kiderült, hogy a szabályok kőkeményen mást mondanak... szóval végülis tényleg nem baj, ha mégegyszer végigjárom a tanfolyamot, de szerintem lehetne ezt rövdebben, egyszerűbben és olcsóbban is csinálni, mert ez így vérlázító.

Ja, azt nem írtam, hogy a Drágám még sosem evett csilisbabot, és igazából nem volt tőle nagyon elájulva, pedig ez most tényleg extrán finom lett, de majd szoktatom az ilyen kajákhoz is :) Ezt ugyanis megfőzöm egy kondérban, aztán csak melegíteni kell a mikróban, nem frissen sütögeni esténként, szóval jóval kevésbé macerás a tarjáknál :) Azért ma este sütök tarját is az én Drágámnak, mert ugyan nem túl sok lelkesedéssel, de bekanalazta a csilisbabot is :) 

Hát, akármilyen lassan ittam is, elfogyott a kávém sajnos, úgyhogy mennem kell, szóval áldás, békesség! :) 

Hát most is épp csak pár sort van időm írni, iszonyat rohanásban vagyok napok óta, ellenben ma qrva drágán sikerült hazajönnöm... tapasztaltam a fokozott rendőri jelenlétet, a központból balra a Soroksárira történt kikanyarodásom után azonnal jelen lettek az eldugott kis mellékutcából és úgy kezdték, hogy feljelentenek, ez 20-nál kezdődik meg kapok 4 pontot a jogsimra... anyád. Szerencsére hajlandóak voltak tárgyalni, nagyvonalúan felajánlottam 10 ezret helyszíni bírság gyanánt, nagy nehezen megegyeztünk, erre kiderült, hogy csak 8 van nálam, az is ezresekben meg kétszázasokban... nem mondom, hogy nem égtem... hú vazze. Persze, ha arányaiban nézem a dolgot, akkor baromi olcsón megúsztam, tekintve, hogy csak igen elvétve közlekedem szabályosan, mondjuk ha ismeretlen helyen járok, vagy ilyesmi, de speciel a biztonsági övem akkor sincs bekötve, szóval ha mindenért fizetnem kéne, amit elkövetek, akkor már tízmilliós nagyságrendről beszélhetnénk, tehát nem panaszkodom. Csak nem jött jókor így a költözés közepén...

Bár tegnap felcsillant egy halvány reménysugár, amikor a Drágám megkérdezte, hogy mi lenne, ha a hitelkártyájával vásárolgatnék? Gyanús volt, hogy megőrült, vagy valami, de azért lecsaptam az ötletre azonnal, hogy oké, hol van???? De aztán persze kiderült, hogy csak arról van szó, hogy szeretné készpénzben a kezében tudni a hitelkártyája keretét, de azt felvenni nem lehet teljes egészében, ezért úgy gondolta, hogy én vásároljak a kártyával, és a vásárlásom összegét meg adjam oda neki. Nabazz... megint (még mindig) nincs olyan pasim, aki eltartana. Mondjuk, már megszoktam. Így aztán ma hajnalban is felkeltem 4-kor és elmentem dolgozni, pedig nagyon zokon esett, tekintve hogy tegnap összesen nem voltam itthon 1 órát se, egész nap rohangáltam, befejező akkordként 4 órát festegettünk az új lakásban este 8-ig, viszont aztán a Zanyukám isteni csilis babbal várt minket :)

Na de a festegetés azért nem teljesen zökkenőmentes, ugyanis a Drágám alapvetően felhúzott idegállapotban van, ha valamit csinálni kell, és ez úgy nyilvánul meg, hogy engem b@szogat, miszerint "Azt hittem, már leragasztod a fóliát, mire jövök", "Nem látod, hogy itt kimaradt egy csík? Hogy festesz te?" "Most ezt miért így csinálod, amikor megmutattam, hogy úgy kell?" "Ott még nem vagy kész???" "Kend már le végre itt is, hogy haladhassak", és így tovább, miközben én életemben először festettem falat (mivel mindig tapétás lakásban éltünk, mint említettem volt és megjegyezném, hogy tapétázni TUDOK is, festeni viszont nem), és ha a huszonnyolcadik beszólásra már felcsattanok, hogy hagyjon már békén, hát nem értek hozzá, úgy csinálom, ahogy tudom, akkor persze felháborodik és kiadósan összeveszünk. Ezt már eljátszottuk múlt csütörtökön is, és tegnap folytattuk, ráadásul még hozzátesz a hangulatomhoz, hogy a fal alapvetően zöld volt és a sárga festék nem fedi tökéletesen még két rétegben sem... vagyis momentán sárga falam van zöld foltokkal, konkrétan terepszínű, végülis egészen egyéni meg minden, de valahogy nem így akartam. Valószínűleg rákerül majd egy harmadik réteg is, bár rajtam már így is több a festék, mint kéne, összefestettem a jövő hetet is, hiába na, kézügyességem aztán sose volt... 

Ellenben tegnap közölték a költöztetők, hogy ha nem szedem szét a szekrénysort, akkor nem vállalják a költöztetést. Én viszont tudom, hogy ha szétszedem a szekrénysort, akkor abból újra szekrény már nem lesz, mert a csavarok másodjára visszarakva nem fognak tartani. Most alkudozok velük, hogy tán az erkélyen keresztül leengedhetnék, mivel 2,5 méter magasan van az erkély, a szekrény meg 2,2 méter, oldják már meg basszus... hihetetlen, még az lesz a vége, hogy én tanítom meg a költöztetőket pakolni vazze. 

Na de lássuk a jó híreket is: pénteken átvettük a motoromat!!!! És gyönyörű és dögös és imádom!!!!!!!!! És vasárnap már tanulgattam rajta elindulni, megállni meg ilyenek, merthogy vettem ugyan egy motort egymillióért, de motorozni azt nem tudok, úgyhogy  már tegnap be akartam menni az autósiskolába beiratkozni, de egyszerűen nem jutottam oda, ma viszont már muszájlesz :) Amúgy a Drágám és Pistike szerint is igen ügyesen motorozgattam ott a parkolóban, Pistike szerint a kanyarban ügyesen döntöttem, szerintem meg dőlt a motor magától, merthogy én nem döntöttem, az tuti, de nagyon élveztem! Isteni idő volt és most is isteni idő van és én motorozni akarok! Sokat! Ehelyett viszont most a Zanyukámért kell mennem+vásárolni+beiratkozni+várnak a dobozok és zsákok, ma már muszáj pakolnom, eddig ugyanis elsumákoltam, amivel csak az a baj, hogy senki nem csinálta meg helyettem...

Na, most viszont muszáj mennem, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :) 

MEGVAN A MOTOROM!!! MEGVAN A MOTOROM!!! MEGVAN A MOTOROM!!! MEGVAN A MOTOROM!!! MEGVAN A MOTOROM!!! MEGVAN A MOTOROM!!! MEGVAN A MOTOROM!!! MEGVAN A MOTOROM!!! MEGVAN A MOTOROM!!! MEGVAN A MOTOROM!!! MEGVAN A MOTOROM!!! MEGVAN A MOTOROM!!! MEGVAN A MOTOROM!!! MEGVAN A MOTOROM!!! MEGVAN A MOTOROM!!! MEGVAN A MOTOROM!!! MEGVAN A MOTOROM!!! MEGVAN A MOTOROM!!! MEGVAN A MOTOROM!!! MEGVAN A MOTOROM!!!

Tegnap hívták a Drágámat az Amargotól, hogy minden rendben, mehetünk a motorért, úgyhogy holnap elhozzuk! :)  

Amúgy is zajlik az élet, írni se nagyon van időm, tegnap például költöztetőt kerestem és találtam és rendeltem, meg festéket kevertettünk - vettünk, ez utóbbihoz csak a nagylétránkat kellett beapplikálnom a kocsiba, átmenni a lakásba és lemérni a falak magasságát, meg az ablakokat, szóval alig 2 órás program volt, közben még a körmösömnél is voltam a múlt 7en letört körmömet megcsináltatni végre, aztán meg randiztam a Váci úti OBInál Pedróval és Madárnorbival, akik újabb adag csempét jöttek venni és elhozták a Drágám motoroscuccait, ugyanis ő fogja majd a motoromat (AZ ÉN MOTOROMAT, érted!?!?) levinni hozzájuk Vácra.

Ez a randi potom 3 órásra sikeredett, mert egy órát araszoltam oda a dugóban, egyet vissza, egyet meg az áruházban küzdöttünk. Merthogy. Költséghatékony módszerként kifutó készlet című csempét vettünk az egyik vécébe, amit az okos Lali úgy rakott fel a falra, hogy 3 falon felcsempézett egy plusz sort a megbeszélthez képest (merthogy túl nagy a csempe és 1,5 méterig felrakva hülyén néz ki, így viszont 1,80-ig van), miáltal a negyedik falon két sornyi hiány keletkezett, valamint kimaradt az ajtó két oldalán is egy-egy csík. És lazán kiadta az ukázt, hogy Pedróék vegyenek még egy doboz csempét. A kifutó készlet tényállásról viszont mit sem tudott, ellenben mi tegnap szembesültünk a problémával, miszerint a múlt alkalommal valószínűleg Magyarország utolsó 3 doboznyi OLYAN csempéjét vettük meg, amihez mostmár még csak hasonlót sem lehet kapni. Még bazidrága dekoros csempéből sincs nem hogy olyan, de hasonló se. Kúl. Pedró hívta Anyukáját, hogy mi legyen, ő teljesen tanácstalan volt. Aztán Madárnorbival nekiálltak azzal próbálkozni, hogy a bordó padlólaphoz és a fehér alapon szürkével  márványozott csempéhez választanak egy bézs árnyalatú csempét a hiányzó  falrészre, na ettől kiborultam teljesen, de elég sokáig nem adták fel, ezáltal némileg lesújtó véleményt voltam kénytelen alkotni a képzelőerejük, vizuális képességük, ízlésük vonatkozásában... Közben végighallgattam telefonon a Drágám 20 perces rohamát, amiben főleg a Lalit emlegette igen kevéssé méltatólag, hogy mégis hogy lehetett ennyire kretén, hogy így csempézett, meg hogy 15 év után végre lehetne egy szép, igényes vécéjük, erre most az elkövetkezendő 15 évre megint valami gányolt, tákolt bénasággal kell megalkudniuk, végül nagy nehezen sikerült megértetnem vele, hogy mostmár igazán kár azon cirkuszolni, hogy miért alakult így ez a helyzet, ez van, változtatni nem lehet rajta, jobban járnánk, ha a megoldásra koncentrálnánk, ami végül is az alábbi formában került kidolgozásra: vettünk a padlólappal azonos színű csempéből egy doboznyit, ez menjen az ajtó két oldalára, a hiányzó sorokhoz pedig Lali ne nyúljon, míg Misi haza nem ér és el nem dönti, hogy oda polc, tükör, szekrény, esetleg szintén padlólap színű csempe kerüljön valami dekorációval. Szerénységem tiltja az öntömjénezést, de a megoldási javaslat természetesen az én fejemből pattant ki, valamint terápiás nővérként is elég jól funkcionáltam, mert végül egészen jól sikerült lenyugtatnom a tomboló Drágámat. :)

Aztán egyszerre értünk haza a Drágámmal, felcipeltettem szegénykémmel a 16 kilónyi festéket, aztán sült oldalasok, tarják, sült krumpli, saláta, rizs, zöldség, valamint csokis puding képében némi idegnyugtatást is eszközöltem, aztán még tévéztünk, aztán beájultam.

Jaaaa, és még egy jó hírről elfelejtettem beszámolni: kretén exfőnököm úgy döntött, hogy az anno a közös vállalkozásunkba befektetett pénzemet visszaadja, és már el is küldte az első részletet belőle!!!!!  Szóval igenigen jól haladnak a dolgaim!!! És ettől igenigen jó kedvem van, csak ezen a zűrös-költözéses időszakon legyek már túl... ma este megyünk a Drágámmal festeni, végülis a sárga színnél maradtam, legfeljebb majd átfestjük a jövőben, ha mégis rábukkannék valami ideálisabb színre :) Viszont örömmel konstatáltam, hogy a festés nagyságrendekkel olcsóbb a tapétázásnál!!! Én eddig mindig tapétás lakásban laktam és egy tapétázás bizony súlyos tízezrekbe kerül még egy kisszobánál is, míg bő 2 szobára való festéket színkeveréssel, dekorcsíkkal együtt 8800 forintért szereztem be. Nyilván ez egy köztudomású információ különben, mármint hogy a festék ennyivel olcsóbb a tapétánál, de én nem tudtam, ezért aztán igen kellemes meglepetésként ért. :)

Na, asszem, eleget írtam mára, meg kezdek éhen halni is, úgyhogy ezennel veszem a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)

Csoda történt: mára mintha elfújták volna a betegségemet. Az orrom még kicsit folyik, de amúgy tök jól vagyok :) És gyönyörűen süt a nap, itt a tavasz, tökjó idő van, dőlnek a megrendelők a járatomba, és amúgy is tök büszke vagyok magamra, ugyanis fogytam, bár mérleg szerint nemtom mennyit, mert a mérlegünk rossz (minden alkalommal mást mutat 2-5 kiló eltéréssel), de az tuti, hogy a derekamból lement 3 centi! Tudom, ez még nem túlzottan nagy és látványos dolog, de azért én büszke vagyok rá :) A nadrágjaimon már érzem :)

Na szóval eddig tökjó volt a mai napom, még a tegnapról elmaradt telefonszámla-befizetést is elintéztem, aztán délután sajnos mennem kell értekezletre, de valahogy majd azt is túlélem :)

Elenben a bankból még nem hívták a Drágámat, hogy meglenne a hitel, pedig mostmár nagyon időszerű lenne,  úgyhogy ezúton is kérek Mindenkit, küldje az energiákat a pozitív hitelbírálat ügyében, köszönöm :)

Tulajdonképpen más írnivalóm most nincs, úgyhogy veszem is a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :) 

Zajlik, zajlik rendesen... szóval péntekre tökéletesen kitört rajtam ez a hülye betegség és tart azóta is, pedig literszámra iszom azt az undorító echinacea cseppet. de csak a gyomrom forog tőle, boaaaa... szóval pénteken hamar elaludtam és szombat reggel mentünk a Drágámmal az Amargoba motorhitelt intézni!!! Már minden le volt beszélve, beletörődtem a kék színű motorba, beletörődtem a borítás nélküli motorba, beletörődtem mindenbe, úgy volt, hogy csak a hiteligénylést aláírni megyünk be, deeeee.... kiderült, hogy közben megérkezett az ÉN MOTOROM is: gyönyörű, dögös, fekete, 2 éves mindössze 5000 km-rel és olyan árat írtak rá, hogy csak pislogtam... kitolták nekem, ráültem, imádtam :) Gyorsan átbeszéltük még, hogy pontosan mi hogyan legyen, így aztán az árat feltornáztuk 1 millióra, hogy mindenki jól járjon, Drágám aláírt mindent, és most várjuk, hogy a bank azt mondja: oké, megvan a hitel :) Ehhez azért kellett ma még némi rohangálás, mert ugyanannál a banknál igényelünk most, ahol a Drágámnak már van motorhitele, vagyis alapvetően őt szereti ez a bank, mert 4 éve fizet nekik rendesen, épp csak az utolsó részlet volt csúszóban, de azt ma befizettem, szóval mostmár tényleg minden rendben :) 

Na de szombaton még telefonon rendeltünk lángost, Drágám berohant érte a piacra, aztán mentünk hozzájuk, és onnantól kezdve a Drágámat nem is láttam, mert beleveszett a vécéfelújítási munkálatok zűrzavarába, majd mindezt folytatta vasárnap is, rajtam viszont olyan elemi erővel hatalmasodott el a betegség, hogy az ágyból sem bírtam kimászni, pedig tervben volt némi Jupátolás, de sajnos a rusnya megfázásom meghiúsította... :(

Vasárnap a nagy munkálatok (és az ezzel járó családi cirkuszok - mindenki jobban ért a dolgokhoz, mint a másik 3 :-DDD) lezajlása után 3 körül elindultunk Pestre, Pedró és Madárnorbi követtek minket az első OBI-ig, ahol megpróbáltuk beszerezni a hiányzó ezeket-azokat több-kevesebb sikerrel, aztán Drágámmal mi jöttünk hozzánk, Pedróék vissza Vácra, útközben szereztem két pizzát a Pizza Hutból, mert beteg-agyonütött állapotomban főzésre nem vállalkoztam (mondjuk nem volt egyszerű menet, mert a roppant IQ bajnok pultoslányka folyamatosan valaki másnak a pizzáit próbálta rám sózni, mígnem az a valaki más a sor végéről kiabálni kezdett, hogy ugyan, oda ne adja már nekem az ő kajáját, akkor egy ideig úgy tűnt, nincs is meg a rendelésem, végül megkerült, szóval kissé küzdelmesen jutottam a vacsoránkhoz), aztán itthon vacsoráztunk és én kidőltem aludni...

Még ma is elég ramatyul vagyok, úgyhogy nem esett jól hajnali 4-kor kelni, ráadásul metsző, jeges szél volt, plusz mindenfelé dugók, plusz elém került az összes idióta gyök2-vel  közlekedő barom, szóal elegem volt, de a motorhitel rendbetétele miatt még be kellett mennem a József Attila utcába, cirka 27 perces körbeautókázás után parkolóhelyet is találtam, bankban alig 1/4 óra után befizethettem a pénzemet hurráhurrá, onnan még el kellett mennem a Nyugatihoz valami mást is befizetni, de kiderült, hogy ott nem lehet, menjek át Budára a Tölgyfa utcába, mert csak ott van pénztár, oké, boldog vagyok, át Budára, 38 perc keringés után betaláltam végre az egyirányú utcák dzsungelében a megfelelő irányból a Tölgyfa utcába, oppsz, sarkon OTP, nekem az is kell, OTP-be be, 25 perc sorban ülés után végre itt is hagyhattam néhány húszezrest jajdejó, rohanás az eredeti célhoz, pénztár, mondom: a későbbi elszámolási problémák miatt a ma aktuális, kamatokkal terhelt, levonásokkal csökkentett összeget szeretném befizetni. Pénztáros: akkor a 10 ezer forint részletet szeretné befizetni? Mondom: Drága hölgyem, ha azt szeretném befizetni, akkor bementem volna a kezemben  lobogtatott csekkel az első postára és befizetem, csakhogy a postai átfutási idő miatt maguknál napi kamatok keletkeznek, és mivel ez az utolsó részlet a kölcsönből, így szeretném elkerülni a napi kamatok utólagos elszámolását, a mai nappal itt vagyok, mondja meg, mennyit fizessek be, hogy nullán legyek. Erre pénztáros: azt ő nem mondhatja meg, mert a tartozás nem az én nevemen van. Akkor nem fizethetek be? Kérdem én. Erre ő: de befizethet, csak nem mondhatom meg, mennyit. Ekkor már hisztérikusan vihogtam és megkérdeztem, hogy akkor most barkobázzunk???? Nem vette a lapot, valahogy a bankban dolgozóknak munkaköri kötelesség a humorérzék utolsó morzsáig való kiírtása, úgyhogy mondtam neki, hogy tudja mit? Akkor én most itthagyok 11 ezret és a visszajáró nagyjából 217 forinttal meg majd dolgozzanak maguk minimum négyen minimum 2 napot, és majd postázzák vissza. Hát ez egy vicc komolyan. Értem én a személyiségi jogokat, de amikor ott a csekk a kezemben, amikor minden adatát helyből köpöm a papíron szereplő adósnak, akkor miért nem lehet azt mondani, hogy 783 forint a kamat????

Na, ily módon rendberakott idegrendszerrel még bementem a központba elszámolni, és az már csak hab a tortán, hogy a Drágámnak ma 1/2 7-re kellett reggel bemennie, így a Zanyukámnak is, őt viszont ilyenformán 1/2 11-kor kellett volna a melóból elhoznom, de felhívtam, hogy ez kizárt dolog,valahogy jusson haza, mert 1 óra előtt nem érnék oda érte, mondta, hogy oké, de akkor vegyek neki cigit a kúton, mondtam jó, meg is álltam hazafelé a kúton, ott meg közölték velem, hogy zárva vannak, 1/2 óra múlva nyitnak... hadd ne mondjam, fel tudtam volna gyújtani az egész tetves mocskos benzinkutat, pláne, hogy ezt rendszerint hajnal 1/2 5-kor is megpróbálják eljátszani velem, megvárják, hogy tankoljak, aztán közlik, hogy várjak 1/4 órát... egyszer emiatt megrugdostam az üvegajtajukat, ezért beengedtek és akkor elmagyaráztam nekik, hogy nem jókedvemből jövök hajnal 1/2 5-kor tankolni, hanem mert most megyek dolgozni és nem tudok 5 percet se várni, ugyanis időre megyek. Azóta mondjuk nem tankolok ott hajnalonta, mostantól cigit se veszek ott, az tuti. Csak az a baj, hogy egyetlen más benzinkút se esik útba... mindegy, ma is el kellett mennem a távolabbi kúthoz, de addigra már mindenkit meg tudtam volna ölni, aki csak az utcára merészkedett...

Nagy nehezen hazaértem, kávéztam, ettem, nekiestem két szekrénynek, bedobozoltam - kiselejteztem a cuccokat, bedobtam a vacsorát a sütőbe, aztán fürödtem, hajat mostam, és most  itt puffogva várom a Drágámat haza, akinek kretén exfőnököm már megint programot csinált: székeket pakoltat vele a Lurdyban este 6-kor, miközben már reggel 1/2 7-kor bent volt egy idióta fejtágtítás miatt... na hagyjuk is... 

Viszont  sikerült rávennem a Drágámat, hogy fesse át nekem az új lakásban a rettenetes orvosirendelő-zöld szobámat!!!! :) Igaz, irtózik a sárgától, de a kedvemért kifesti majd, csak a festéket kell megvennem :) Mindazonáltal én nem ragaszkodom feltétlenül a sárgához, éppen csak nem vagyok képes másik színt találni, ami nem rikító, hanem semleges, meleg, világos, vidám szín és megy a sárga kanapémhoz és a világos- és sötétbarna színű szekrényekhez. Mindenesetre ha valakinek van színötlete, annak megköszönném, ha tanáccsal szolgálna! :) Ja, a barackszín ki van lőve, évek óta ebben a színben pompázik a fürdőnk és vécénk és még az erkélyünk is és már meguntam... :-sss

Na, viszont mára veszem a búcsúmat, eleget kopogtattam már itt, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :) 

Lcd-től plagizálok, aki tart macskát, annak azért, aki nem, annak meg azért:

Lebuktak a macskák, elfogtuk a kérdőívet!

Most hamarjában csak ennyi, még lehet, írok ma, addig is áldás, békesség :)

Fáradt vagyok, iszonyúan fáradt... és beteg, ill. az leszek, reggel óta folyamatosan folyik az orrom, kapar a torkom, ég a szemem, émelyeg a gyomrom és eddig 317-et tüsszentettem... mindehhez még ráadásként úgy is érzem magam, mint akit rommá vertek, aztán kicentrifugáztak és végül még egy úthengert is átküldtek rajta... ja, és ma reggel letört egy körmöm, illetve nem letört, hanem a műkörmöm egy darabban szépen levált a körmömről... úgyhogy most nagyon furcsa gépelni.

Ellenben ma voltunk az új lakásban méregetni, úgyhogy mostmár elkezdhetném megtervezni, hogy mit hova rakunk, és az ilyen foglalatosságokat általában szeretni szoktam, de most még ehhez sincs kedvem. Viszont basszus, nem tudom, ki tervezte azt a házat, de olyan méretek vannak benne, hogy el se hittem, semmi se kerek szám... 83, 298, 39, 117 meg ilyenek... bakker még az ablak is 203 centi széles, nem 200 és nem 205, hihetetlen...

Amúgy ettől a költözéstől + motorvásárlástól hihetetlenül nagyon izgatott vagyok, csak az a baj, hogy ez nálam főként alvászavarban és az ebből is fakadó ingerlékenységben csapódik le... halálosan idegesít például, hogy ha bele akarok nézni a szatyorba, hogy jó kaját viszek-e befelé éppen, akkor az a tetves szatyor tutira úgy fordul, gyűrődik, hogy véletlenül se lássam a kaján a betűt, üvölteni tudnék, amikor pakolnám a kaját a szatyorba és hirtelen feltámad a szél, amitől az az istenverte szatyor kifordul, átfordul és sehogy se megy bele a kaja, megőrülök tőle, hogy a hagymának egycentis darabokban jön le a héja és 12 perc, mire megpucolom, kedvem lenne hisztérikusan rángatózni és a földhöz csapdosni magam, amikor tömögetem befelé a joghurtokat a hűtőbe és azon a qrva rácson rohadtul nem állnak meg a talpukon, hanem felborulnak, pláne kiesnek és persze kilyukadnak, és fel kell takarítanom a kifolyt trutyit, ordítok, amikor ki akarok dobni valamit és überfullon van a szemetesünk, amit persze kiviszek, mert ki más vinné ki, de amikor szedem ki a zsákot a vödörből, akkor a túltöltött állapot következtében szétszóródik 4 deka hamu, 2 joghurtospohár (ebből kifolyik a maradék), meg 3 cigicsikk, ordítok és szét tudnám verni az egész ajtót, amikor rohannék ki, de a kilincsbe beleakad a ruhám, ordítok és fel tudnám  gyújtani az egész kib@szott qrva szekrénysort, amikor valamitől nem csukódik vissza rendesen az a szájbaszexuált fiók, egyáltalán folyamatosan hisztérikus vagyok és ordítok, abszolút túlreagálom a legapróbb, legjelentéktelenebb hülyeségeket is... szóval jobb, ha mostanában mindenki vigyáz velem, amíg ez a sok herce-hurca le nem zajlik... tulajdonképpen azt hiszem, a felelősség nyomaszt, amit épp a vállamra venni készülök az albérlettel + a motorhitellel, de meg fogom oldani, tudom.

Na. El se hiszitek, mi történt velem tegnap...  rossz volt az egyik címemen a lift. Na melyik címemen???? Hát persze, hogy a 11. emeletin... amit én ott mondtam, azt ide inkább nem írnám le... ellenben mostmár csak izomlázam sincs a 22 emelettől. Kúl. Mi a f@sz az a tornabérlet?!?!?!? :-DDDD

Tegnap amúgy voltunk a Drágámmal csempét, padlólapot, vécécsészét, ilyeneket vásárolni és mindezt még Vácra is leszállítottuk, aztán ma meg Valentin nap lett, minek alkalmából vásároltam némi boldogsághormont a Zanyukának és a Drágámnak, valamint megragadnám az alkalmat, hogy ezúton küldjek mindazoknak némi virtuális szivecske-valamit, akiket különösen kedvelek és / vagy szeretek : Öcsémnek, Főnökanyámnak, Annácskának, Pistikének, Évának, Pedrónak, és persze világbéke :)

Ja, a nap sztorija: egyik irodaházban együtt várom a liftet egy nagyon-fitnesz pasival: nagyon menő melegítő, nagyon kapucnis pulcsi, nagyon vastag talpú fitneszcipő, nagyon dögös válltatyó, amiből persze kilóg a nagyon márkás fitneszital szopókás kupakos nyaka, és a pasi nagyon nyugodtan vár 8,5 percet a liftre, majd felliftezik velem a másodikon levő fitneszterembe!!!! Hát vazze... nagyonfitneszpasi nagyon sokat ad a látszatra, de a másodikra nem lépcsőzne fel... erről ennyit.

Amúgy momentán vár a teregetni való ruha, a megsütni való krumpli, úgyhogy ezennel veszem is a búcsúmat, csak jelezni akartam, hogy még élek, szóval áldás, békesség :) 

Hűűűűűűűűű, a tegnapi nap aztán fordulatosra sikeredett... először is, mostmár 99%, hogy

LESZ MOTOROM!!!!!!

már csak a bankon múlik, hogy hajlandó-e a Drágámnak hitelt adni, és miért ne lenne, és akkor Ő

az enyém lesz :) 

Ő egy GS 500, a leborított változatról végülis a fiúk (Drágám + a motorosboltos) egyöntetűen lebeszéltek, merthogy ha azzal borulok-dőlök egyet, az százezreknél kezdődik, ezen viszont maximum bukócsőcsere 17 ezerért, szóval hagytam magam meggyőzni, és annyira jó a hitel, hogy még adnak egy kilót készpénzben is, amiből megcsinálhatom a jogsimat - saját motorral még olcsóbban is + némi ruhafélét és bukósisakot tudok belőle vásárolni :) És most nagyonnagyon lelkes vagyok és várom, hogy szombat legyen és menjünk az Amargoba elindítani a hitelkérelmet :)

És szintén a tegnapi nap jó híre, hogy

KÖLTÖZÜNK!!!!!

Aláírtuk a szerződést, kifizettük a kauciót, március 1-től már egy nagyon klassz 4 lakásos társasház egyik földszinti lakásának a lakói leszünk kerttel, garázzsal, madárcsicsergéssel!!!! Eszméletlenül izgatott vagyok, ma már elkezdtem intézni a kábeltv és net- lemondást, a telefonátszerelést, stb, aztán majd átmegyünk lemérni pontosan a szobákat, hogy azt is el tudjuk tervezni, mit pontosan hová rakunk, mert már csak 2 hetünk van, jaj, már nagyon várom... elképesztő mennyiségű cuccunk lesz, az tuti, így 28 év gyűjtögetés után, de annyira nagyon jó lesz ott lakni békében, nyugalomban... persze, vannak kis aggodalmaim is, mert a motor + a lakás nem kis anyagi megterhelés lesz, de meg fogom oldani, tudom.

És ezúton kérem minden kedves barátomat, rajongómat, ismerősömet, hogy március 29-én reggel 8-kor szíveskedjen felsorakozni az ajtóm előtt és egy délutáni pizzázás fejében támogassa lehetőségeihez képest a költözési törekvéseimet! :) Köszönöm :)

Mindezen belelkesülések következtében tegnap nem bírtam elaludni, így most már szédülök az álmosságtól, és tartok tőle, hogy ez az állapot néhány hétre állandósulni is fog, mert folyamatosan tiszta izgatott vagyok, és egyfolytában csak a klassz motoromon és a klassz új lakáson jár az eszem és tervezgetek, álmodozok :)

Fentiek tükrében remélem, megbocsájtjátok nekem, hogy most nem számolok be semmi földhözragadt, hétköznapi hülyeségről, ellenben veszem a búcsúmat, megyek vissza a konyhába pipőzni, hogy a Drágámnak legyen vacsorája, és közben szövögetem tovább az álmaimat. :) Szóval szokás szerint legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)

Hűűűűű, hát jó hosszúra sikerült a 7vége, nem is tudom, hol kezdjem... talán a péntek délutánnal, amikoris kőkemény elhatározással 1/2 2-kor lefeküdtem, hogy 1/2 6-ig alszom.  Mondanom sem kell, hogy nagyjából 4 óra volt, mire elaludtam, és 1,5 óra alvás után úgy keltem fel, mint akit kicentrifugáztak... égtek és fájtak a szemeim, kóválygott a fejem, émelygett a gyomrom, rettenetes volt, azért adtam vacsorát a Drágámnak, összepakoltam, zuhanyoztam és még Vácra is levezettem. Ugyanis a Drágám vett nekem hátsó fékbetétet, és mondta, hogy kicseréli, ehhez viszont az autómat le kellett juttatni Vácra. Két autóval menni viszont hülyeség, így a Drágám autója maradt Pesten, és mentünk az enyémmel, amit viszont a Drágám nem akart vezetni, így nekem kellett. Útközben még bementünk az OBI-ba Drágámék tervben levő mellékhelység-felújítási projektjéhez árakat gyűjteni, kábé 1/2 9-re értünk Vácra, én pedig a legnagyobb erőfeszítéseim ellenére is elájultam 1/2 10 körül. 

Szombat reggel 9-kor Pistike agresszív  telefonálására ébredtünk, miszerint ő már Annácskával a lángososnál an és mi ugyan hol vagyunk. (később észrevételeztem Pistike egy 1/2 9-es zaklatási kísérletét is, amit szerencsére a telefonom kikapcsolt állapota meghiúsított). Tájékoztattuk róla, hogy alsó hangon 1/2 óra, mire mi lángosképes állapotba kerülünk, így Pistike hazafuvarozta Annácskát és eljött értünk, majd nyélbeütöttük a rituális lángosozást, isteni volt... :P

Hazaérve Pedrón újfent kiütött az autótakarítási hiszti, Drágám pedig nekiállt a fékbetétjeimnek, ezzel fél délután elvoltak, majd érkezett egy telefon Pistikétől, miszerint kinézett magának egy motort Iszapszentgumicsizma alsón és a Drágám legyen már olyan kedves, hogy elmegy vele megnézni. Drágám velem együtt volt olyan kedves, úgyhogy Pistike jött, elindultunk, de még mielőtt Vácról kiértünk volna, felhívta az eladót, hogy akkor jönnénk megnézni a motort, most indultunk. Válasz: bocs, de most épp vásárolni vagyok, és majd csak pár óra múlva érek haza... utazás storno. Pistike állította, hogy kicsivel korábban az eladó azt állította, hogy haza tud ugrani, ha kell, mi viszont fogtuk a fejünket. Pistike ekkor felajánlotta, hogy üljünk be a Jupátba egyrészt várakozni, hátha belátható időn belül telefonál a csávó, hogy mégis mehetünk, másrészt meg meghívna minket valamire. Nagy kegyesen hagytuk magunkat rábeszélni a dologra, részemről kávét és melegszendvicset fogyasztottam, aminek később meglett a böjtje, de ne ugorjunk ennyire előre. 6-kor feladtuk a Jupátot, merthogy már teljesen besötétedett, sötétben úgysem lehetne motort nézni, megbeszéltük az esti csocsózást 1/2 9-re és hazamentünk, vacsizni, fürdeni, ilyenek. Aztán este vissza, megint ettünk-ittunk, ámde a fiúk nem nagyon sokat csocsóztak, így Annácskával nem sikerült hosszas eszmecserébe bonyolódnunk, mindenesetre vagy 1/2 11-ig ott voltunk, aztán haza és alvás. Illetve próbálás aludni. Ugyanis olyan rettenetesen elkezdett fájni a hasam, mintha valaki izzó parazsat rakott volna a két medencecsontom közé... nagy nehezen elaludtam egy egész órára, aztán iszonyatos fájdalomra ébredtem, aztán valahogy sikerült megint egy óra alvás, megint iszonyú fájdalom -  felébredtem, ez így ment hajnali 4-ig, mire szegény szervezetem többé-kevésbé meg tudta emészteni azt az átok melegszendvicset és meg tudtam szabadulni tőle... hiába, vannak dolgok, amik nem változnak. Mint például a Jupátban a melegszendvics. Tulajdonosok, alkalmazottak jönnek-mennek, a melegszendicsben biztos lehetsz: megeszed, és hasmenést kapsz. Ez tuti, ebben bízhatsz.

Vasárnap Drágám elment Pistikével a délelőttre áthelyezett motorvizitet megtartani, de sajnálatos módon feleslegesen, mert a motort nem érdemes megvenni, aztán mikor hazajött, ebédeltünk és nemsokára el is indultunk Pestre, merthogy a Drágám nagyon klassz programot szervezett nekem: elmentünk a Red Baronba motort nézni!!!! Húúúúúúúúúú, mennyi nagyon klassz dögös motor van ott... volt néhány darab az általam tavaly kinézett GSF 500-ból is, meglepően jó áron (1 millió alatt és 10%-kal elhozható), egyre fel is ültem, jaj, azt hiszem, nagyon tudnám szeretni... aztán később eszembe jutott, hogy ez a motor újonan is csak 1,3 millió körül volt tavaly, gyorsan megnéztük a neten az Amargoban, és kiderült, hogy még lejjebb is ment az ára: csak 1,2 millió ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉS most 0%-kal elhozható havi 15-16 ezres részletre, plusz még adnak 100.000 ft készpénzt!!!!! És tavaly itt alkudta ki nekem a Drágám, hogy kifizetik a jogsimat is! Azt hiszem, motort veszek :)

Aztán 5 óra körül hazértünk és a Drágám azt mondja nekem, adjam oda a kocsikulcsát. Mondom, nálam nincs. Nála sincs. És a lakásban sincs.  Kiderült, hogy a Drágám a kocsiját ugyan itthagyta, de a kocsikulcsot hazavitte, és otthon még ki is rakta a zsebéből. Vagyis kocsi Pesten, kocsikulcs Vácon. Kúúúúúúl. Ellenben itt megemlíteném, hogy mélységesen hálás vagyok Pistike készséges intézkedő hajlamáért, ugyanis első szóra ugrott, elment a Drágám kocsikulcsáért és zseniálisan megoldotta, hogy az a következő távolsági busszal Pestre kerüljön, szóval ezer köszönet neki!!!! Valamint köszönet illeti azért is, mert szombat délben, amikor a Drágám a fékbetéteket cserélte, szintén első szóra ugrott és ment nekem csavart venni a kerekemhez, nem az ő hibája, hogy nem kapott. Szóval a kulcs Pestre került, Drágám elautózott érte, jött a happy end, még csak elénk sem ült, vacsoráztunk, tévéztünk, aludtunk.

És ma nagyon utáltam dolgozni. És vásárolni is. De isteni finomságokat vásároltam, ez némileg kárpótol. És 3 nap múlva Valentin nap. Eléggé utálom az ilyen csinált ünnepeket, de azért majd veszek valamit a Drágámnak :)

Most viszont már halálosan unom a kopogtatást, pedig még a Drágám Repi haverjának is össze kell hoznom egy önéletrajzot, ugyanis Ebédet mindenkinek! felkiáltással úgy döntött, próbálkozik egyet nálunk, én meg írok neki egy tuti önéletrajzot és elküldöm a Főnökanyámnak.

Szóval veszem a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :) 

Megüt a guta... kábé 5 hónap után újra elkezdett működni a live space-en a tárhelyem, és azt írja, hogy még nem osztottam meg semmit!!!! Vazze, és akkor a fél évig írt blogom, a rengeteg feltöltött fényképem, az egész adatlapom ugyan hova a fészkes fenébe lett????? Nincs nevem, fényképem, eltűnt minden, ellenben megmaradtak a barátaim, na ezt add össze. Tisztára kiborultam, mert egészen mostanáig abban reménykedtem, hogy az a blog még megkerül... mostmár nem fog tutira.

És ma reggel mi történt már megint???? Persze, hogy rossz volt a lift az egyik címen, de itt "csak" a nyolcadikra kellett felgyalogolnom. Hallod, már fel sem háborodtam, komolyan. Szépen nekiindultam, aztán fellépcsőztem. Pedig itt még kapukulcsom is van, épp csak szomszéd lépcsőház nincs, hogy ott felliftezve a tetőfolyosón átsétáljak, ugyanis ez egy teljesen különálló tömbház. Szóval rendesen rádolgoztam az izomlázamra, ami a tegnapelőtti 11 emelet következtében lett, ráadásul ez a 8. emeleti cím pont a 11. emeleti előtt van és átvillant az agyamon az eshetőség, hogy mi van, ha ott meg megint szintén rossz a lift, akkor azért 19 emelet le-fel 10 percen belül kicsit sok lenne már a jóból... de ott jó volt a lift szerencsére. Na, ezért utálom a lakótelepi címeket. Valahogy a lakótelepen élő emberek csakis abban az esetben bírnak kaját rendelni, ha a hatodik emeletnél magasabban laknak.  5 db lakótelepi címem van, ebből két 10. emelet (kapu a pinceszinten, tehát 11. emelet), egy 9. emelet, egy 8. emelet és egyetlen darab 4. emelet, de valójában az is ötödik, mert az is pincés ház. És elmondanám, hogy az ötből négyre már kellett gyalog mennem vazze. Az ötödik valószínűleg azért maradt ki, mert még csak 1  hónapja rendel kaját. Tényleg nem kell tornabérlet.

Viszont rém álmos vagyok, a tegnapra tervezett délutáni alvásom természetesen kimaradt, mert utófőzést kellett eszközölnöm ebből-abból, ráadásul este 10-kor még bőven nem aludtam, úgyhogy most még az is rémesen nehezemre esik, hogy az íráshoz emelgessem az ujjaimat-kezemet... mindjárt lefordulok innen. De a hajamat már megmostam, most mindjárt megyek és kenek rá egy kis hajhabot, aztán bizonyisten lefexem és 1/2 6-ig alszom.

Úgyhogy ezennel veszem a búcsúmat, jó 7végét, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :) 

Na, tegnap elfelejtettem leírni a nap sztoriját. Az utolsó címemen épp nem volt benn az irodában a megrendelő, és amíg vártam rá, addig a kolleganője elkezdett velem beszélgetni. Néhány általános, a munkámra vonatkozó menüpont után a következő roppant éleselméjű kérdést bírta feltenni: és kocsival jár? Kedvem lett volna azt válaszolni neki, hogy nem, reggel a konyhán a hátamra kötöm a 150-160 adag kaját és felszállok vele a villamosra. Idióta. Nem győzök néha csodálkozni az emberi hülyeség határtalanságán...

Ma reggel meg a piros lámpánál állva hátulról nekem jött egy BKV busz. Hát hallod?!?!? Békésen bambultam kifelé a fejemből, vártam a zöldre, egyszercsak arra lettem figyelmes, hogy baromira sziszeg mögöttem egy légfék és nagyon csikorog egy busz, belenéztem a tükörbe, amiben akkor már csak egy nagy kékséget láttam, de szerencsére volt annyi lélekjelenlétem a pánik közepette, hogy leugrottam a fékről, mert ugye kisebb az ütközés ereje, ha el tud lökni, a másik szerencse, hogy volt némi hely köztem és az előttem álló kocsi között (szóval lett volna hova löknie), a harmadik szerencse pedig, hogy a buszos is rutinos volt, ügyesen, pumpálva fékezett a nyálkás, csúszós úton, úgyhogy végülis annyi történt, hogy összekoppant a két műanyag lökhárító. Kiszálltam, hátramentem, megnéztem, addigra már a buszos is ugrott lefelé, de hál' Istennek tényleg nem látszik még egy karcolás sem az autón, aztán a buszos valami olajfoltról kezdett magyarázni, meg elnézést kért, meg bizonygatta, hogy nem történt semmilyen kár, aztán visszaültünk és az éppen zöldre váltó lámpán át továbbhaladtunk, mindenesetre a rendszámát beleírtam a telefonomba, ha esetleg a későbbiekben mégiscsak úgy látnám, hogy leszakadt a kocsim fél hátulja, vagy valami... Aztán jutott csak eszembe, hogy a busz reggel 1/2 8 lévén tömve volt, az utasok bizonyára élvezték, amint krumpliszsák módjára dőltek-borultak a vészfékezés következtében, szóval a sofőr anyukája valószínűleg sűrűn csuklott szegény.

Na. Tegnap voltam körmösnél, lett megint szép kezem-lábam, és korszakalkotó felfedezést tettem: a pedikűröz(tet)és nem felesleges, úri fakszni, amit azok vesznek igénybe, akik unalmukban már nem tudnak mit kezdeni a pénzükkel, mint ahogyan azt közel 30 évig gondoltam!!! Tényleg hasznos, sokkal szebbek a lábujjkörmeim, és sokkal finomabb a bőr is a lábamon, mióta 3 hetente rendszeresen pedikűröztetek, és már el is felejtettem, hogy régen mennyi bajom volt főleg télen a harisnya, a hideg, a szép-ámde-hordhatatlan cipők és egyebek következményeivel. Egyébként ugyanezt a fodrásszal kapcsolatban is el kell ismernem, anno úgy gondoltam, tök felesleges pénzkidobás, befesteni én is be tudom a hajamat itthon, a végéből is le tudok vágni, aztán nő magától, nem kell vele foglalkozni. Tulajdonképpen nőtt is, mert volt nekem fenékig érő hosszú hajam, de valahogy sosem volt igazán szép meg olyan igazán ápoltnak tűnő a hajam. Aztán levágattam egész rövidre, és azóta újra növesztem, de már rendszeresen fodrászhoz járva, és össze sem lehet hasonlítani az eredményt. Ugyan még nem ér a hátam közepéig sem, viszont sokkal jobban néz ki.

Na de hagyjuk ezt a szépészeti értekezést, az jutott még eszembe, hogy sokan itt a fríblogon az első bejegyzésükben bemutatkoznak pár sorban, hogy aki olvasni kezdi őket, az nagyjából tudja, kinek a blogjába fog bele, és nekem ez eddig még csak eszembe sem jutott. Úgyhogy úgy döntöttem, jobb későn, mint soha, ezennel megejtem a bemutatkozást, bár nekem nem fog menni pár sorban, az tuti, úgyhogy akit nem érdekel a dolog nagy terjedelemben, az ne olvasson most tovább:

BEMUTATKOZÁS

nevem Krisztina, 1977-ben születtem a Rák jegyében, Rák aszcendenssel, ámde Kos holdjeggyel, amit az asztrológusom szerint nehezítésként kaptam az életfeladatom végrehajtásához. Mármint a Kost a két Rák mellé. Az életfeladatom ugyanis az alkalmazkodás, önfeláldozás megtanulása, a saját érdekeim háttérbe szorítása másokéval szemben, és ezzel elég jól is haladok, de a Kos azért néha fellázad. Hihetetlen módon jól működnek a megérzéseim, igen rövid idő alatt meg tudok ismerni embereket, mert egyszerűen megérzem, milyenek, mire hogyan reagálnak, és a megérzéseim alapján máris alkalmazkodom hozzájuk. Ugyanakkor rémesen idealista is vagyok, így gyakran előfordul, hogy túlzottan pozitív következtetéseket vonok le dolgokból, és aztán kiderül, hogy az a valaki mégsem annyira olyan... Az asztrológiában feltétel nélkül hiszek, és nem a napilapok horoszkóprovatára gondolok, hanem a személyreszabott születési horoszkóp elkészítésében, ami ugyan nem predesztinál, de mindenképpen hajlamosít, és irányt mutat az elégedett élethez, szóval érdemes szem előtt tartani.

Alapvetően lusta és kényelmes vagyok és nincs bennem nagyravágyás, általában megelégszem azzal, ami van, alkalmazkodom a körülményekhez. Persze egy minimum elvárásom azért van az életben: legyen hol laknom, legyen mit ennem és legyen miből élnem, egy alapszintű létbiztonságra vágyom. Momentán ezzel akadnak némi problémák az életemben, úgyhogy nem is mondhatom tökéletesen nyugodtnak a mostani időszakomat, de már dolgozom a megoldáson.

Egyébként vendéglátóipari szakközépiskolában érettségiztem 1996-ban, közben és aztán dolgoztam elég sokat német nyelvterületen, úgyhogy mondhatom, hogy beszélek németül, sokáig ebből éltem kisebb-nagyobb cégeknél külkereskedelmi ügyintéző munkakörben, aztán rájöttem, hogy nem nagyon sokáig van nekem türelmem napi 8-10-12 órában egy irodába zárva nálam fényévekkel hülyébb főnökök ugráltatásaihoz, és akkor rátaláltam az ebédszállítói-területi képviselői munkára, ami nagyon bejött: viszonylag kevés munkával viszonylag sok pénzt kerestem, és ezért hajlandó voltam a munkával járó kényelmetlenségek elviselésére. Közben együtt éltem, majd hozzámentem az első komoly pasimhoz, majd igen hamarosan el is váltam tőle és összejöttem, majd összeköltözem egy kollegámmal. Aztán vele együtt kaptunk egy lehetőséget Spanyolországban, ami sajnos nem jött be, ellenben hazaérve még kimentünk Ausztriába is dolgozni, és az időközben eltelt két év alatt rájöttem, hogy ő sem igazán az a pasi, aki nekem kell, úgyhogy szakítottam vele. Ezután elkezdtem együtt dolgozni a sógorommal egy "közös vállalkozásban", ami az én nagyszerű alkalmazkodóképességemnek és béketűrésemnek is köszönhetően a leggázosabb főnök-beosztott viszonnyá fajult, és a sógorom elnyerte nálam a keresztségben a kretén exfőnököm megszólítást, a feleségéről, aki a nővérem volt valamikor, pedig nem szeretnék hosszasan értekezni, a lényeg, hogy munka- és családi ügyek következtében is kihúzta nálam a gyufát, minek következtében ma már ott tartok, hogy szembeköpném, ha találkoznék vele.

Az én Drágámat viszont kretén exfőnökömnek köszönhetem, ők ugyanis baráti viszonyt ápoltak, így ismerkedtünk mi meg, aztán a Drágám is elkezdett velünk dolgozni a fent említett "közös vállalkozásban", és szegény azóta is ott küzd az ipari mennyiségben árasztott hülyeséggel, míg én tavaly június elején végképp beelegelve a rabszolgaságtól a távozás mezejére léptem és megkerestem a volt főnökasszonyomat (az ebédszállító cégnél), ő pedig kérdés nélkül azonnal felvett. Azóta újra ebédet szállítok és jól érzem magam :)

A Zanyukámmal élek együtt többé-kevésbé kényszerből, mert én ha nagyon akarnám, megengedhetném magamnak, hogy egyedül éljek, de ő sajnos a nyugdíjából nem, és ugyan két gyereke van, de valamiért csak nekem fontos, hogy mi van vele, így próbálom megkönnyíteni az életét amennyire tudom. Néhány évig az öcsém is itt lakott velünk, aki tulajdonképpen az unokaöcsém, mert a "nővérem" fia, de mivel csak 6 év van köztünk, így olyan, mintha testvérek lennénk, meg jó ideig az ő barátnője is velünk lakott, szóval kicsit kommunás volt a hangulat, de mostmár csak ketten vagyunk a Zanyukámmal. Ja, plusz a macska. :) Apukám sajnos 2001-ben meghalt rákban.

A Drágámmal 26 hónapja jöttünk össze, nem sokkal azután, hogy a kudarcos kapcsolataim végeztén leültem magammal és hosszas gondolkodás után felismertem végre, milyen pasira van szükségem, és ezt pontokba szedve, írásba foglalva megfogalmaztam. És lett az én Drágám, aki az utolsó ékezetig kimeríti azt a listát, miszerint laza, vagány, nagydumás, jófej, értelmes, intelligens, erős, kemény, domináns, irányító alkatú pasi, aki magas, szélesvállú, szőrös mellű, tetovált, dögös, motoros, IGAZI FÉRFI és a rockzenét szereti. És itt visszakanyarodnék az aztrológiához, ugyanis baromira nem véletlen, hogy én ilyen pasit kerestem és találtam is, ugyanis nála tökéletsebben senki nem segítene hozzá az életfeladatom végrehajtásához :) Az én Nyilas Drágám maximálisan szabad, öntörvényű és önző, ezzel együtt imádnivaló, és mellette aztán megtanulhatom a lemondást, elfogadást, alkalmazkodást és önfeláldozást. Az első néhány hónap harcai és küzdelmei után egészen jól optimalizálódott a kapcsolatunk és azt hiszem, jól működünk együtt.

Különben 167 centi magas vagyok, a hajam vörösesszőke (pedig én már egy éve szőke szeretnék lenni, de valahogy a fodrászomnak ez nem akar összejönni, a gyári hajszínem szintúgy vöröseszőke), és örökös súlyproblémákkal küzdök, alapvetően kimondottan nőies alkat vagyok, de rémesen hajlamos a hízásra. Viszont ha igazán nekidurálom magam, akkor viszonylag gyorsan és könnyen fogyok, ehhez csupán a kedvenceimről kell lemondanom: az édességekről és a bő zsírban sült rántott dolgokról vödörnyi tartármártással/majonézzel. A szemem kékesszürke vagy szürkéskék, és szeplőim is vannak, bár az évek múltával egyre kevesebb.

Egyébiránt a Vágó-kvízben nem indulnék, de azért az alapműveltséget magamra szedtem, intelligenciatesztet egyszer csináltam, az 144-ig mért és maximális pontszámra teljesítettem, imádom a rockzenét, imádok aludni és napi 12-14 órát minden különösebb gond nélkül tudnék is, dohányzom, alkalomszerűen iszom is főként vodka-tonikot, immár 4 hónapja aktív gerincsérvem van, szeretek olvasni, napi 5-6 liter vizet megiszok, és általában, vagány, jófej, belevaló csajnak szoktak mások jellemezni.

Hirtelen ennyi, ez sem kevés, remélem, sikerült kielégítenem a kiváncsiságát annak, aki ezt a bemutatkozást esetlegesen igényli, én mindenesetre igyekeztem :)

Most viszont veszem a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)

Úgy döntöttem, mostantól címként mindig a pontos dátumot fogom megadni, sokkal praktikusabb.

Na. A mai napom már hajnali 6-kor el lett cseszve, ugyanis a negyedik címemen rossz volt a lift. Kitalálod hányadikra kellett felgyalogolnom????? Naná, hogy a tizedikre. Plusz a ház kapuja a pinceszinten van, tehát 11 emelet. Nagyjából a nyelvemen álltam, mire felértem és akkor még a drága megrendelő megkérdi: hogyhogy ilyen sokára ért fel? Mondom (lihegem): rossz a lift. Erre ő: de hát akkor miért nem ment be a szomszéd lépcsőházba, fel lifttel a tizedikre és a tetőfolyosón átjött volna ide, a kapukulcs nyitja a szomszéd kaput is. Mondom: az lehet, de nekem nincs kapukulcsom, ön szokott beengedni a kaputelefonon keresztül. Erre ő: jaaaaaaa, téééééényleg... Imádom, amikor hülyének néznek. Mindenesetre mire leértem, úgy éreztem, hogy a lábaimban izmok helyett reszkető kocsonyák vannak csak, mostanra viszont már határozottan érzem a kezdődő izomlázat. Szép nap ez a mai, ezen a héten se veszek tornabérletet. Már csak azért sem, mert pont egy órával ezelőtt hagytam ott a postán 22 ezer forintot, cserébe kaptam néhány lebélyegzett sárga cetlit. Aztán a postáról kifelé jövet megállított egy csövi és 200 forintot próbált leakasztani rólam, mondván kenyérre kéri, miközben beleárasztott az arcomba fél köbméter pálinkabűzt. Meglobogtattam neki a feladott csekkjeimet és mondtam, hogy épp most adtam fel az utolsó fillérjeimet is, mielőtt kikapcsolják a villanyomat és még magamnak sem tudok kenyeret venni... erre még ő kezdett puffogni. Hát vazze.

Na de azt még nem is írtam, hogy tegnap este feltúrtam a lakás összes ágyneműtartóját (van belőle nem kevés, mert ágyunk aztán van) és találtam a Drágámnak egy akkora párnát, hogy a földre téve simán elfunkcionálna mint puff, én viszont huzatot húztam rá és bekészítettem az ágyba, én aztán nem fogok mégegyszer közelharcot vívni a paplanomért :D Ellenben én még jól jártam, ugyanis a Drágám elmesélte, hogy volt már hasonló incidense az engem megelőző barátnőjével, csak az rosszabbul sült el. Az ágynemű-begyűjtési kényszere folytán akkor is elzsákmányolta az összes paplant, és amikor szegény lány megpróbálta a sajátját visszaszerezni, akkor az én Drágám öntudatlan állapotában, ámde érzékelve, hogy most őt éppen kirabolják, keresetlenül elküldte a próbálkozót a k...a anyjába... majd mindebből semmire sem emlékezve reggel megdöbbenve konstatálta a durcát. Szóval én még szerencsés vagyok :)

Viszont tegnap este a Drágám majdnem 9 órakor ért csak haza, úgyhogy újfent sikerült rém keveset aludnom, és olyan álmos vagyok, hogy szerintem a körmösnél le fogok ájulni a székről...

Ja, és basszus, már a rádióban is reklámozzák a tegnap emlegetett Szerelem (a) kolera idején című remekművet... hurrá.

Na, most viszont más nem jut eszembe, úgyhogy veszem a búcsúmat, áldás, békesség :)

Van abban valami szörnyen lehangoló, amikor tudatosul benned, hogy immárom egy teljes órája gályázol a konyhában, és tulajdonképpen még semmit a világon nem főztél, éppen csak az előkészítésen vagy túl (húsnyiszatolás, húsklopfolás, hagyma-, fokhagymapucolás és -aprítás, szalonnakockázás, nokedlitészta keverés, ilyenek). Aztán még lehangolóbb, amikor újabb másfél óra gálya múltán mosogatástól rommá szétázott kezekkel, sajgó derékkal végre leülsz a gép elé egy nyugodt cigire és tudatosul benned, hogy neked tulajdonképpen még mindig nincs mit enned, mert mindaz amit eddig kiviteleztél, az messze nem fogyókúrás. 

Na, itt tartok most. Ellenben a Zanyukám kiteregette helyettem az utolsó adag mosást. És mindettől függetlenül imádom az én Drágámat és remélem, este meg tudom várni, míg hazaér, mert ma még csak nem is beszéltünk, és tegnap este óta már hiányzik ám... :( 

Na, áldás és békesség Belétek:) 

Szerelem a kolera idején????? Hát ez meg milyen filmcím vazze????? Jó, hogy nem rögtön Leprától leszáradt karral is ölellek vagy ilyesmi... mennyi romantika van már abban, hogy kolera idején????  Aszongya Bálint napi filmbemutató nem csak szerelmeseknek... hát hallod, elképzelem, ahogy a fülig szerelmes rózsaszín szemüveges lány édesen odabújik az őt rajongva, csillogó szemekkel imádó fiújához és érzelmesen azt sóhajtja, kérlek, nézzük meg azt a kolerás filmet! Még szerencse hogy a film nem csak szerelmeseknek szól... most nemtom, hogy tényleg ez a film címe, vagy csak a szokásosan idióta magyar keresztségben nyerte el ezt a fantasztikus címet, mindenesetre eléggé szerencsétlen választás volt szerintem... 

Na de ez most csak hirtelen jutott eszembe a főoldalon látott ajánlóból, tulajdonképpen azzal akartam kezdeni, hogy rém strapás éjszakám volt... hajnali 2-kor arra ébredtem, hogy a Drágám húzza le rólam a takarót. Rövid ráncigálás után visszaszereztem és visszaájultam alvósba. Ámde 3-kor megint arra ébredtem, hogy húzza le a takarómat, akkora vehemenciával, hogy muszáj volt teljesen felébrednem és visszarángatnom, aztán megnéztem, hogy hol van az ő takarója, nos hát: a takarója a feje alá volt behajtogatva párna gyanánt, ő pedig egy kispárnával próbált takarózni, miközben másik két párna a földön figyelt. Miután felismertem a helyzetet, cirka 1,5 percben eléggé felindult beszédet intéztem hozzá, miszerint rajta fekszik a takaróján, és talán azt kellene kivenni a feje alól, betakarózni vele, a helyére tenni a lehajigált párnákat, és nem az én takaróm lenyúlásával próbálkozni, miközben tettleg is demonstrálni próbáltam a mondandómat és cibáltam volna ki a feje alól az ő takaróját. Lehet, hogy a fenti mondókát hajnali 3-kor nem sikerült tökéletes artikulációval abszolválnom és ezért maradt hatástalan, mindenesetre megdöbbentően heves ellenállásba ütköztem hangos nyögdécselős méltatlankodás, kapálózás, valamint a takaró feje alá történő erőteljes visszarántása képében. Na, akkor úgy döntöttem, hogy pukkadjon meg, és fagyoskodjon tovább, visszaájultam aludni. 4-kor az óra csörgésére felébredve újfent takaróeltulajdonítási kísérletet érzékeltem, de ekkor már engedtem az erőszaknak, szépen betakargattam a Drágámat az én takarómmal és az elégedett mümmögésétől kísérve elhagytam a csatatérként funkcionáló ágyat. Most komolyan. 3, azaz három darab párnát bocsátottam a Drágám rendelkezésére, hogy az esti tévézéshez legyen mivel megtámasztania a hátát. Erre ő begyűri még a paplant is a feje alá, aztán persze elalszik, álmában túl magasnak érzékeli a fejét, ezért kihajigálja a párnákat, az egyikkel azért még betakarózik és aztán megpróbálja elzsákmányolni az én paplanomat. És még ő mondja, hogy mellettem aztán nem egyszerű aludni, mert addig-addig fészkelődök, míg nem sikerül keresztbe feküdnöm az ágyon. Hát bakker. Én legalább nem akarom elrabolni az ágyneműjét. Szóval kalandos volt az éjszaka, na :DDD

Aztán újfent némi indiszponáltságról tettem tanúbizonyságot meló közben, az egyik sütiből 14, a másikból 11 volt, én pedig fordítva vittem ki, de megoldódott szerencsére, mert az ilyenformán bent felejtett 3 sütim csodák csodájára nem tűnt el, úgyhogy 1/4 10-kor mint az őrült visszavágtattam a központba, gyorsan le is számoltam, kidobtam a Startautóhoz a hiányzó 3 sütit és jöttem haza.

Ja, még tegnap este megnéztük azt a jónak tűnő lakást, hát inkább hagyjuk... nem az a baj, hogy egy garázsból alakítják át épp, mert láttam már nagyon pöpec garázs-lakást. A baj az, hogy fantázia nélkül álltak neki, a garázs hosszában jobb oldalon csináltak egy folyosót, ebből nyílik balra egy kisszoba, aztán egy nagyobb szoba, végül a konyha. Na de ablak csak a garázs elején meg a hátulján van. Vagyis került középre egy szoba, aminek nincs ablaka vazze! Az egyik fala ugye a folyosó, a másik a szomszéd épület, a harmadik az első szoba, a negyedik a konyha. Erre azt mondja a tulajdonos: hát gondoltam, hálószobának jó lehet... na most eleve még aludni is milyen már egy ablaktalan barlangban, ráadásul akkor miért ezt a szobát csinálta meg nagyobbra????? Istenem, annyira hülyék az emberek... 

Na, ma különben pipőzős napom lesz  megint, a Drágám újfent bakonyit rendelt, plusz tegnap vásároltam még egy csomó további főznivalót is és ma mindennek a végére szeretnék járni, plusz még 2-3 adag mosni (és teregetni-)való is van, ami a mai nap elintézendője, mert holnap körmöshöz megyek, csütörtökre meg úgy ki leszek már dőlve, hogy szerintem aludni fogok, pénteken meg ugye már készülődnöm kell, szóval csak a mai napom van ilyen célra. Meg most mindjárt a Zanyukámért is mennem kell, úgyhogy veszem is a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)

Írnom kellene valamit, de nem nagyon tudom, mit... pénteken voltunk vacsizni a Drágámmal, isteni volt, aztán szombaton lángosozni is voltunk, az is jó volt, bár most valahogy furcsán sült meg a lángosom, de azért finom volt. Aztán végigasszisztáltam a Drágám és Pedró hirtelen fellángolásból elkövetett (és az eső miatt majdnem meghiúsult) autótakarítási akcióját, amihez még polírozógépet, több köbméter pamutpólót és néhány liter polírpasztát is elhasználtak, ja, meg közben főztem rizst is (ezt rendszeres kötelességként megnyertem Drágáméknál, mert állítólag jobb állagúra kivitelezem, mint Éva, az Anyukájuk), aztán este lett és mivel mindenki elhúzott a szélrózsa ezer irányába (Pedróék + Süti, Pistike dolgozott), így a Jupát kimaradt, pedig végre nem felejtettem el az esküvői fényképalbumomat elvinni magammal, amit azt hiszem, egyszer megígértem Annácskának. Így most a bemutatása elmaradt, de legalább már Vácon van :)

Aztán tegnap 26 hónaposak lettünk a Drágámmal, bizonybizony :) El akartunk menni a nagyon hirdetett imax moziba azért a bizonyos 3D élményért, de mire jegyet foglaltunk volna, addigra már csak nagyon későre volt hely, úgyhogy ez kimaradt. Ellenben hazafelé beültünk egy McDonald's-ba és kiadós bűnt foganatosítottam a fogyókúrám ellen...

Ja, és még azt megemlíteném a 7végéből, hogy szombat este 8-tól vasárnap 1/4 12-ig bírtam aludni. Kicsit álmos voltam...

Na, dióhéjban ennyi a  7vége, ámde ma este megint megyünk lakást nézni a Zanyukámmal, remélem, holnap jó hírekről számolhatok be. Most viszont tényleg nincs más írnivalóm, úgyhogy veszem a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)

Semmi különös nem történik mostanában, szépen, nyugalmasan, egyformán telnek a napjaim, így nagyon írnivalóm sincs. Valahogy béke van mostanában, és ez nekem valahogy jó is most. Esténként hazavárom a Drágámat, összebújunk, beszélgetünk, elalszom, hajnalban kelek, kiszórom a kajákat, hazajövök és egész nap várom, hogy este legyen és a Drágám hazajöjjön, nagyjából ennyi a napi program :)

Ellenben ma valami hasznosat is műveltem: keresgéltem görög utakat a neten és egészen bíztató first minute akciókat találtam, egyetlen apró hibával: május végén-június elején kellene menni, és akkor 30 alatt megúsznánk az utiköltség + szállás című tételt. Sőt, olyannyira 30 alatt, hogy már 23-ért is találtam ajánlatot. És őszintén szólva nekünk van egy bazi nagy előnyünk: minket meglepetés már nem érhet a tavalyi balatoni kalandtúra után :DDD A tenger nem száradhat ki, akkor meg mi bajunk lehet??? Annál trébb szállást egyszerűen képtelenség prezentálni, mint ahol Siófokon laktunk, úgyhogy nagy trauma nincs kilátásban :DDD Mindazonáltal nem árt csipkedni magunkat, mert néhány helyen már február 29-ig le kell foglalni a nyaralást ahhoz, hogy first minute áron legyen. Szóval azt hiszem, az elkövetkezendő napok a görögországi nyaralás bűvkörében telnek majd. Aztán meglátjuk. Lehet, hogy a végén idén is Balaton lesz belőle :DDD

Na. Drágám mai bejelentése: már rosszul van a  szendvicsek látványától is. Bakker, idáig is eljutottunk, hogy a sajtos stangli - téliszalámi - paprika - sajt összeállítás gyomorforgást eredményez a Drágámnál. Gondolna csak az afrikai éhezőkre... Na de ettől aztán tök tanácstalan lettem, hogy akkor mégis mi a fészkes francot csomagoljak neki kaját????  Azért mindenképpen pozitívum a történetben, hogy  momentán ez a legégetőbb problémám, úgyhogy tényleg jól vagyok, rendben van a világ :)

Na, tényleg nem nagyon van miről beszámolnom, úgyhogy veszem a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenk, pussz és pá Mindenkinek :) 

Ma szembesülnöm kellett a Drágámtól az alábbi kérdéssel: Mi ez a rengeteg kaja, amit pakoltál nekem??? Nem a frontra megyek! Hát bakker, lassan már ott tartunk, hogy bocsánatot kell majd kérnem, mert kaját csomagolok neki... Holott megjegyzem, nem volt túlzó a mennyiség a Drágám mai 12 órás munkaidejét tekintve: 1 adag hús krumplival, rizzsel + saláta + öntet + két szelet süti (ebédnek gondoltam), meg 3 szendvics (reggelire, uzsira meg elővacsorára, míg hazaér). Na jó, meg egy joghurt (csak úgy nasinak). Igaz, a krumpli meg a rizs mellé nem fért már a saláta, így azt külön dobozba raktam. Meg külön üvegbe a salátaöntetet. Meg külön dobozba a sütit. Meg a szendvicsek is bazi méretű sajtos stangliból készültek. De akkor is. Csak köbméterre olyan sok az. Szerintem. És tulajdonképpen akartam még mellérakni egy banánt meg egy narancsot is, csak azt elfelejtettem. És még felháborodik, pedig csak kicsit el akarom kényeztetni. Aztán este meg nem győz lelkendezni, hogy neki ilyen jó dolga még sosem volt, amikor tálcán behozom a vacsorát, desszertet, sört, ilyesmiket. Nesze, itt ismerd ki magad! :)

Na. Asszem, említettem már, hogy a szépségesen fekete új billentyűzetem valamiért néha szabotálja a v betűt, így ha az itt-ott kimaradna a bejegyzésemből, akkor lécci gondoljátok oda, én leütöttem, becsszó. :)

Amúgy nem csak én tudok hülyét csinálni magamból (ld: az ebédre hoztam a titkárságot), ma az egyik megrendelőm is alakított :DDD Menetrendszerűen működünk már: ő ajtót nyit, én mondom: jó reggelt és nyújtom a kaját, ő is mondja: jó reggelt és elveszi a kaját, én mondom:  jó étvágyat hozzá, ő mondja: köszönjük, aztán viszlát-viszlát. Erre ma ajtót nyit, én mondom: jó reggelt, nyújtom a kaját, erre ő: jó étvágyat. Mondom köszönöm :DDDD Ja, viszont rájöttem, hogy a hajnali utálatos kutyám bazi rosszul lát, viszont pöpecül hall. Ezért nem zaklat, ha nem mozdulok, viszont azonnal nekitámad a kerítésnek, ha mozgok, merthogy suhog a ruhám, zörög a szatyor a kezemben, stb... mindenesetre értékes információ, ma reggel már ki is használtam és kicseleztem a dögöt :)

Ééééééééés a mai nap jó híre: egy hét után ma reggel tudtam először tökéletesen békés gyomorral kávézni!!!! És van még egy jó hír: a Drágám vacsorameghívást helyezett kilátásba a hétre. Mármint hogy ő meghív engem vacsorázni. Ez fennállásunk történetében nagyjából negyedszer fordul elő (közel 26 hónap alatt), pedig köztudottan étterembejárási mániám van (lenne), szóval újfent erősen gyanaxom. Szerintem valamit jóvá akar tenni. Szerinte hálából van, mert hetek óta itt van nálam és gondoskodom róla + pénzt költök rá. Szerintem nekem van igazam. :)

Ja, a cégünknél kiárusítják a céges autókat (gondolom, újakat vesz Apánk), 3-4 éves Caddy-k (figyeled??? Megtanultam linkelni!!!!), igaz, cégesautóknak megfelelő, leharcolt állapotban, ellenben mindössze 600 ezer forintért, és részletre is lehet. Drágám szerint vennem kellene, ő segítene rendberakni. Szerintem nem tudom, akarok-e autóhitelt venni a nyakamba. Pláne, mert ha lesznek új autók, akkor lehet, kapok én is egyet. Viszont tény, hogy nagyon praktikus az ilyen dobozos autó, tudnám szeretni. Szóval nemtom. 

Viszont megint nem jut eszembe az a rengeteg minden, amit napközben gondolok, hogy majd jól leírom, úgyhogy veszem a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)

És megint 7fő van, ami most valahogy nem kavar fel olyan mértékben, mint szokott, ámde jó hír, hogy bár 7végén még nagyon tropa volt a gyomrom, ma tök jól vagyok. És remélem, ez így is marad. Amúgy jól teltek az elmúlt napok, szombaton voltunk lángosozni is, még Pistike is jött, aztán este Jupátban, ahol végre sikerült kicsit dumcsizni Annácskával, míg a fiúk a csocsóasztalnál bűvészkedtek, bár azért a társalgásunk nem volt éppen egymásszavábavágós-pörgős-fordulatos csevely, mivel mindketten asztal alá esősen álmosak voltunk, Annácska szegény az egész heti éjszakázásnak köszönhetően (lévén vizsgaidőszak van a zegyetemen) én meg a gyomorgorgatós betegségem szövődményeképp, de azért örülök, hogy találkoztunk, és ezúton is köszönet neki a szolidáris virrasztásért :) Végül 11 körül már végképp nem bírtam tovább és a fiúkat hátrahagyva hazaindultam, és sikeresen bejutottam a lakásba is, bedőltem az ágyba és hatalmasat aludtam.

Aztán vasárnap 11-ig bírtam aludni, később újfent  megcsillogtattam rizsfőző tudományomat, aztán ettünk (részemről igen óvatosan, minden falat után alaposan megfontolva, hogy vajon örül-e a gyomrom a következő villányi cuccnak is), aztán a Drágám még sütizni is meghívott (ismét komoly kihívás a gyomromnak), aztán este hazajöttünk, kreáltam hamburgert (újabb komoly küzdelem a kifelé kívánkozó gyomrommal, brrrr), lezuhanyoztam, odafészkelődtem a Drágámhoz és megintcsak hatalmasat aludtam...

Ellenben ma olyannyira indiszponált voltam, hogy a 8 hónapja ismert és nap mint nap megtett járatomban kétszer is eltévedtem és csak pislogtam, hogy hol a fenében vagyok és hogy kerültem ide... illetve nem tévedtem el, mert tudtam, hol vagyok, csak azt nem értettem, hogy minek jöttem erre/ide. Valahogy nagyon nem ott voltam agyilag... aztán bementem a teszkóba vásárolni, mindenféle finomságokat vettem, eszméletlen mennyiségű pénzt otthagyva, de ha minden jól megy, akkor a hétre szükséges kajamennyiség jelentős részét ezennel beszerzettnek nyilváníthatom. Aztán központ, elszámolás, haza, és most ülök, kávézok és elvagyok.

Tulajdonképpen semmi érdemleges nincs, amiről be tudnék számolni, úgyhogy azt hiszem, ezennel veszem is a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :) 

Elhamarkodtam a tegnapi kijelentésemet, miszerint  szinte jól vagyok, ma hajnalban ugyanis megint úgy keltem, hogy le tudtam volna hányni a világot és egész mostanáig tart is a dolog, forog a gyomrom, fáj a fejem, szédülök, és iszonyatosan gyenge vagyok... :-sss

A Drágám szerencsére könnyebben viseli ezt a dolgot, ő megúszta az első napi rohamot, amúgy is tök mázlista, mert minden betegséget a második nappal kezd, illetve azzal, ami engem a második-harmadik napon szokott elővenni, az első nap szélvészként söprő lábrólledöntős tünetorgiája nála mindig kimarad, amibe én majd' belepusztulok... persze, ehhez biztosan kell a drákói szigorom is, amivel az első tünetek jelentkezésekor nekiállok gyógy-izékkel tömni, tegnap például nem adtam neki vacsorát, illetve adtam, üres tea, háztartási keksz, főtt krumpli és széntabletta képében. Ezt ő erősen nehezményezte, de arra jutottam, hogy se nem éhes, se nem lenne jó a gyomrának a rendes kaja, csak az evés élményét és élvezetét hiányolta, úgyhogy szigorú maradtam. Illetve amíg ébren voltam, szigorú voltam, aztán elaludtam, utána nem tudom, mit csinált az én Édesem, de az én lelkiismeretem tiszta :) Amúgy köszönhetően a tegnapi roppant kipihentségemnek, volt vagy 10 óra, mire elaludtam, és lehet, hogy a 6 óra alvás volt, ami ennyire megviselt, de most pocsékul vagyok... Megyek is hajat mosni, fürödni, aztán lefexem aludni, míg a Drágám jön, hátha az alvás segít.

Na, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :) 

Eltűntem, igen... de most van mentségem, és a gyenge gyomrúak itt ugorjanak egy bekezdést, ugyanis a mentségem az, hogy kedd délután elkezdtem hányni, mint a vízfolyás, valamint ezzel párhuzamosan ment a hasam is. Szerencsére a kétféle késztetés általában felváltva ösztönzött a budi felkeresésére, de azért megtapasztaltam azt is, hogy milyen felemelő érzés, amikor hasmenéstől görcsölő hassal ülsz a csészén és közben azt centizgeted, hogy vajon a két combod között be tudnál-e hányni a résen... na, nem részletezem tovább, rettenetes volt, de a legrosszabb az, hogy olyan gyenge vagyok, mint a harmat, bár ma már szinte jól vagyok, a tegnapi nap volt a leggázosabb, krétafehér arccal, forgó gyomorral, szédülve kóvályogtam címről címre és folyamatosan az ájulást fontolgattam, aztán pedig átaludtam a napot, este a Drágámhoz kicsit felkeltem, aztán aludtam tovább ma hajnalig és mostmár azt mondhatom, hogy jól vagyok. Már csak abból is gondolom ezt, hogy momentán épp kávézom (ezt még ma reggel sem bírta a gyomrom), valamint éhes vagyok!!! És ha kajára gondolok, akkor nem megfordul a gyomrom, hanem megkordul. Effektíve hétfő este óta nem ettem semmit pár szem háztartási kekszen kívül... persze, nem mondom, rámfért a böjt, de a tegnapi napomat az ellenségeimnek sem kívánom, huhh...

Amúgy  hétfő-kedden meg egy XI. kerületi kollegám körének egy részében helyettesítettem, merthogy a kollega lebetegedett (vazze, csak én vagyok ilyen hülye, hogy félhullán is megyek melózni), volt némi FE-es nosztalgiám, de nagyrészt tökismeretlen helyen levő címek jutottak rám, soxor azt sem tudtam, hol vagyok, iszonyat szívás volt, hétfőn még hagyján, mert csak 5 cím volt, de kedden 17, amiből mindössze kettőt ismertem hétfőről és mindehhez a kaját 11-kor kaptam meg a Simon Gabitól, aki kihozta a konyháról... 1/2 2-re végeztem, és azért ez is nagy teljesítmény, aztán hazaestem és azt éreztem, hogy nagyon fáradt vagyok, sokkal jobban, mint amennyire a pluszmeló indokolná és valahogy nem jó a gyomrom... pár óra múlva összeszedtem magam, hogy megfürdök, de csak a vécéig jutottam, ahonnan aztán másnap hajnalig jóformán ki se jöttem...

Na de mindegy, mostmár kimásztam belőle többé-kevésbé, most viszont szegény Drágámnak görcsölt egész éjjel a hasa, remélem, rajta nem tör ki ennyire elementárisan ez a hülye vírus...

Amúgy túl sok újság nincs velem, Drágám itt van nálam, ahogy ez már-már szokásos, és ez nekem még mindig nagyon jó, mert esténként mindig van egy klassz pasi az ágyamban, akihez hozzábújhatok :)

Ellenben a 17-18 órás alvásnak köszönhetően egészen fitt vagyok így csütörtökön, ami merőben szokatlan, viszont jó esetben azt eredményezheti, hogy most nem alszom el a péntek avagy szombat esti csocsozós programot, mint általában... szóval remélem, lesz valami valamelyik estén, ha már ilyen kipihent vagyok :)

Most viszont veszem a búcsúmat, és így közel 3 nap után eszem valamit, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :) 

Okosújság (Anyukám mániákusan vásárol ilyesmiket, én meg amilyen hülye vagyok, nagy unalmamban még olvasom is néha), frizuratipp: hogyan készítsünk banánkontyot? Aszongya:

1. lépés: fésülködjünk meg, hajunkat fogjuk lófarokba

2. lépés: a lófarkat csavarjuk banánhoz hasonló alakba

3. lépés az elkészült banánkontyot tűzzük meg hajtűkkel, vagy hullámcsatokkal.

Hát vazze!!!!! Ennyi erővel azt is írhatták volna, hogy recept: marinált mustáros halszem lekváros majonézzel, 1. lépés: vásároljunk be hozzá 2. lépés: marináljuk a halszemet 3. lépés: tálaljunk hozzá lekváros majonézt . Anyád. Most komolyan, ha értelmeset nem tudnak írni, hülyeséget minek írnak????????

Amúgy hullafáradt vagyok. És a Drágám csak 1/2 7 - 7 körül ér haza. És én hamburgert ígértem neki, amit akkor frissen kell megcsinálnom, hogy jó legyen. És a mosogatóból már kiburjánzik a mosogatnivaló. Én meg mindjárt leájulok innen...

Na mára már tényleg pá Mindenkinek! 

Előrebocsátom, hogy plágium, amit művelek, a csaknem-ünnepről ugyanis a Nők Lapjában olvastam anno - van már legalább 15 éve, és napok óta keresem-kutatom a neten, de nem létezik, nincs, viszont nekem fontos és talán másnak is az lehet, úgyhogy most közzéteszem, ami visszarémlik belőle - és amit még hozzágondoltam.  Tulajdonképpen ez a cikk volt az, ami elsőként igazán megtetszett ebben az újságban, azóta vagyok Nők Lapja - fanatikus, mert emberi, őszinte, IGAZI hetilap. A többi próbálkozót csak egyszerűen amblock Okosújságnak hívom.

Na szóval a csaknem-ünnep egyetlen naptárban sem szerepel piros betűkkel, csakis bennünk létezik, nekünk fontos, egy egyszerű 7köznap, ami számunkra valamiért ünneppé változott. Csaknem-ünnep volt például a minap egy idős házaspár életében, amikor hosszú évek kuporgatása után végre elérkezett az idő, hogy egy gyönyörű, új szekrénysort vásároljanak maguknak. A bácsi megborotválkozott szépen, ragyogó, keményített fehér inget húzott, a néni kontyba fésülte ősz haját, felvette a legszebb ruháját, kopott bevásárlókosarát retikülre cserélte és izgatottan, zavarban, mosolyogva nekivágtak az útnak, be a városba, a fényes-csillogó bútorüzletbe. Egymásba karolva - kapaszkodva, mintegy támogatva egymást sodródtak a városi tömegben az üzletig, sűrűn össze-összemosolyogtak cinkosan, pajkosan, mint a gyerekek, amikor valami nagyon különleges csínytevésre készülnek, aztán félénk- ünnepélyesen beléptek a boltba, és megilletődötten, szinte suttogva elmondták, miért is jöttek. Az eladó nem volt barátságtalan, csupán olyan, mint máskor : fáradt, nyegle, nemtörődöm és fásult. Flegmán odavezette a zavarban levő idős embereket a szekrényekhez, látványosan az óráját nézegette mellettük, ha félve kérdezni mertek, a szemét forgatta tudatlanságuktól, majd rábeszélte őket egy szekrénysorra, félszavakkal eldarálta a szükséges információkat a szállításról, átadta a számlát, megszámolta az évekig gyűjtögetett, súlyos bankókat, és hopsz, az idős házaspár máris az ajtó előtt találta magát. A néni szemébe könnycseppek tolultak, segélykérőn nézett férjére, de az csak komoran összeszorította a száját és elindult a pályaudvar felé. Nem értették, mi történt, miért csalódottak, miért érzik úgy, hogy mégiscsak értelmetlen dolog volt ennyi keservesen megtakarított pénzt elpazarolni, talán mégiscsak másra kellett volna költeni, talán mégsem kellett volna... Tönkretették a csaknem-ünnepüket. És csaknem ünnepe van annak a lánynak is, aki épp ma kapta kézhez a felvételi értesítőjét, miszerint, sikerült, igen, bejutott a hőn áhított intézménybe, és efeletti szertelen örömében ugrándozva, nevetve szalad, hogy mielőbb elújságolhassa az örömhírt valakinek - de pechjére csak egy morcos BKV ellenőr akad az útjába, aki bizony kirámoltatja a táskáját azért az átok bérletért és még meg is feddi, mert rendetlen és szétszórt. A lány ezután leforrázva kullog tovább, odalett a csaknem-ünnep. És csaknem ünnepe van annak a férjnek is, akit ma megdícsért a főnöke, előléptetést és fizetésemelést helyezve kilátásba, és aki ettől szinte szárnyakat kapva, lelkesen rohan haza, de otthon csak egy házimunkától holtfáradt, ideges feleséget talál, aki szemrehányásokkal illeti őt az elfelejtett bevásárlás miatt. Vége a csaknem-ünnpnek. 

Nekem, neked, mindenkinek vannak csaknem-ünnepei. Nekünk is fáj, amikor mások tönkreteszik. Figyeljünk egymásra egy kicsit jobban, ne rontsuk el mások ünnepét, még ha az nekünk közömbös is. 

Hát nagyjából ennyi volt, de engem hihetetlenül megfogott. Annyiszor, de annyiszor eszembe ötlik ez a kifejezés és minden, ami mögötte van, hozzátartozik, hogy csaknem-ünnep, mert olyan szép és olyan kifejező. És azóta is figyelek rá, legalább a szűk környezetemben, legalább azoknál az embereknél, akiket kedvelek-szeretek, hogy ne rontsam el a csaknem-ünnepüket. Ha ehhez nem illő mondanivalóm lenne, azt inkább elteszem máskorra, igyexem nem elrontani mások örömét, még ha az csak egy tányér finom étel is, ami nekem mondjuk pont nem ízlik, inkább nem kritizálom, hagyom a másikat örülni. És nyilván nem sikerül mindig, de legalább törexem rá, és olyan soxor eszembe jut, hogy mások miért nem??? 

Na, ennyit a megható dolgokról, csak ez már nagyon régen kikívánkozott belőlem, úgyhogy leírtam.

Különben édességben a kedvenceim a marcipános és a diós dolgok, a kettő együtt pedig maga a mennyország! Ez arról jutott eszembe, hogy most ettem meg egy szelet diós-marcipános sütit, és valami mennyei volt :) A lidliben sikerült Anyukámnak zsákmányolnia, nem tudom, mennyit van arcuk elkérni érte, de gyanítom, hogy az árát kénytelen leszek belekalkulálni a költségvetésembe, mert kizártnak tartom, hogy én enélkül a továbbiakban élni tudjak. :)

Ja és a mai blogomban a Drágámat feltétlenül hosszasan dicsérni szándékoztam, mert tegnap ezt elfelejtettem, annyira beleéltem magam a párkapcsolat=rabszolasors című puffogásomba, és fogom is dicsérni, de előbb mindig a dorgálást kell foganatosítani és a végén a pozitív dolgokkal lezárni az ilyesmit, úgyhogy ezúton közlöm, hogy közvetlenül a diós-marcipános élvezet előtt 8 liter vizet szedtem fel a füdőszobában, mert a Drágám tegnap fürdött és ennek kénylmesebbé tételéhez kivette a mosógép kivezetőcsövét a kádból. Én viszont ma hazaérve összeszedtem némi szennyest, és elindítottam egy mosást. A mosógép pedig mos. Aztán kiengedi a koszos vizet. A padlóra!!!!! Vazze!!!! Krisztike meg hallja a furcsa csobogást, lehányja magáról a laptopot, kiküzdi magát a madzagokból, gerincsérves-elegáns jármódjában fénysebességgel a fürdőbe vonszolja magát, bokáig gázol a habokba, visszadobja a csövet a kádba és nem mond szépeket. Aztán kirámolja a fürdőszobaberendezést és a nyeles moppal vizet szedeget 12 percig. Majd ennek végeztével megjutalmazza magát egy diós-marcipános sütivel. Na, itt tartottunk az előbb, úgyhogy innen folytatva jöjjék a dícséret: a Drágám annyira édes, annyira élvezi, hogy itt elkényeztetem, etetem-itatom és mindig mindent annyira megköszön, hogy már tisztára én vagyok zavarban soxor, szóval neki aztán öröm szorgoskodni :) Remélem, így is marad és nem szokik hozzá, hogy ez neki jár, mert akkor azonnal megcsappan a lelkesedésem :) Persze máris manipulálgat, az "ennyire finom szendvicset ő még életében nem..." és a "neki ezt még eddig egy nő sem..." kezdetű mondatokkal :D

Ja, még azt is el akarom már mesélni tök régóta, hogy van egy kedvenc címem egy idióta kutyával. Reggel 3/4 6-kor vagyok ott, csak be kellene akasztanom a kerítésre a kaját, de ha az öregasszony még nem kelt fel és nem zárta el a kutyát, akkor az mind a 90 kilójával őrjöngve ugrik a kerítésnek, ha közelítek, ugat, vicsorog, morog és minden, és lehetetlenné teszi a kerítésen való benyúlást.  Úgyhogy folyamatosan cseleznem kell, már leoltott lámpával, alapjáraton, osonva gurulok az autóval a ház elé,  kiugrok a kocsiból, szaladok a kerítéshez, átlódítom a kaját és már rohanok is vissza. Ha szerencsém van, a kutya épp hátul van és mire tudatosul benne az érkezésem, én már vissza is ugrottam a kocsiba és söprök elfele, hiába ugrik acsarogva a kerítésnek. Persze párszor nincs szerencsém - ahogyan ma sem-, a kutya épp elöl van és természetesen azonnal észrevesz. Na ilyenkor vagy várok, hogy hátha felébred az öregasszony és elhívja a kutyát, vagy megpróbálok trükközni még valamit. Ma ez utóbbit tettem és bejött! Lépésenként közelítettem a kerítést, kivártam a kutya rohamát, aztán meg azt, hogy mivel nem mozdulok, átmenetileg elveszíti irántam az érdeklődését és szalad egy kört. Ekkor megint tettem egy lépést. Újabb roham, újabb lenyugvás, újabb kör, nekem újabb lépés. Végül sikerült annyira megközelítenem a kerítést, hogy a kutya következő köre alatt oda tudtam ugrani, be tudtam akasztani a kaját és vissza is tudtam ugrani, huhh. Aztán mutattam egy fityiszt a dögnek, beültem a kocsiba és jöttem tovább. Hát hallod?!?! Szegény ebédszállítónak miket meg nem kell oldania?!?! Van egy másik hasonló címem is, ott meg mire odaérek reggel 7-re, elzárják a kutyát, a kapukulcsot beteszik a postaládába nekem, én azt kiveszem, bemegyek, ablakpárkányra rakom a kaját, aztán kulcs vissza a postaládába, mehetek. Tökjól működött is, mígnem egyik reggel nagy lendülettel vágtázok befelé, a kutya meg üvöltve kiront a ház mögül. Hát bakker, azonnal átestem néhány próbainfarktuson, alig bírtam kihátrálni és bevágni a vérengző vadállat előtt a kaput, azt hittem, ott helyben összeesek... kénytelen voltam kicsöngetni szegény öregeket, bár az se ment egyszerűen, mert a kutya halálkomolyan a fejébe vette, hogy a kerítésen átdugva a fejét letépi a karomat, miközben csöngetek, de végül itt is a mozdulatlanul kivárás taktikáját alkalmaztam. Ellenben azóta alig merek oda bemenni, ugyanis minél jobban közelítem az ablakpárkányt, annál kevésbé látok a ház mellé, hogy támad-e a fenevad, szóval tiszta pánikban vagyok minden reggel... nem kicsit kezdtem el félni a kutáktól, azt azért elmondanám... Na szóval vannak akadályozó tényezők a melómban :)))

Viszont mára már annyit írtam, hogy csak győzzétek elolvasni, úgyhogy ezennel veszem a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :) 

Rémesen béna vagyok: tegnap három helyen vágtam el a kezem főzőcskézés közben... elszoktam már ettől a rendszeres pipőzéstől (pipőzés=Hamupipőkézés, azaz konyhai robot - a szerk.).

Tulajdonképpen ha jobban belegondolok, 4 éve már, hogy én utoljára rendes házasszony módjára naponta meleg kaját kreáltam, méghozzá a volt férjemnek, akitől ennek ellenére megkaptam, hogy pocsék háziasszony vagyok, mert szombatonként nem járok piacra (úgy, mint például az ő Anyukája - ez csak az én kiegészítésem). Nabazz... szóval pocsék háziasszony az, aki mos-vasal-takarít a férjére, mindennap meleg vacsorával várja haza, elétesz mindent, szendvicseket csomagol neki a melóba, még a fürdővizet is megengedi neki, ellenben nem jár piacra szombatonként, mert végre egyszer a héten szeretné kialudni magát. Hát fuck. A mostani agyammal valószínűleg azt mondanám neki, hogy akkor menjél szépen vissza Anyukádhoz és vedd őt feleségül, meg még ennél sokkal durvábbakat is, amit itt most inkább nem írnék le, akkoriban viszont ezen nagyon megbántódtam. A szakításunk után el is határoztam, hogy nem lesz még egy pasi, akit ennyire ki fogok szolgálni, az is biztos. Aztán jó sokáig nem is lett, a következő pasim ugyanis szakács volt, valamint mélységesen szerelmes belém, és nem hogy segített mindenben, de jóformán ő csinált mindent a főzéstől kezdve a mosáson át a takarításig, valamint étterembe hordott vacsorázni meg minden, csak hogy minél jobban kimutathassa a szerelmét, szóval elkényeztetett rendesen. Azóta pedig nem volt együttélős kapcsolatom, magam miatt meg én neki nem állok főzőcskézni, legalábbis napi rendszerességgel biztosan nem. Most egyelőre még élvezem a szorgoskodást a Drágámnak, de azért arra felhívtam a figyelmét, hogy ez addig marad így, amíg nem kezdi el természetesnek venni, elvárni, aztán már számonkérni és kritizálni a dolgokat. Én ugyanis azt gondolom, hogy a barátnő/feleség nem a háztartási robotgép szinonímája, nem természetes és kézenfekvő dolog az, hogy ha pasi van a közelemben, akkor szolgálólánnyá vedlek, igenis köszönettel tartozik érte a pasim/férjem, ha főzök, mosok, takarítok rá. Ahogyan én sem várom el tőle, hogy megjavítsa az autómat, a csapomat, összeszerelje az asztalomat, és ha felajánlja, vagy megkérem rá és megteszi, akkor hálás vagyok érte és megköszönöm neki minden alkalommal. Szerintem egy kapcsolat nem rabszolgaság egyik fél részéről sem, én még soha semmit nem felejtettem el megköszönni pasimnak, néha még azt is megköszönöm inkább, amit nem kell. 

Na mindegy, ott tartottam, hogy eléggé kijöttem a főzőcske-gyakorlatból, és bakonyit is elég régen csináltam, úgyhogy tegnap elővettem szépen a szakközepes ÉKT könyvemet és kinéztem belőle a megfelelő anyaghányadokat, mert 4 év távlatából már nem bíztam úgy a szemmértékemben, pedig kellett volna... mindegy, azért finom lett, de tudom, hogy tudok én ennél finomabbat is. Viszont a gomba vagdosás közben olyan szinten fogta össze a kezemet, hogy most a mutatóujjamon minden apró kis repedés, redő full fekete, olyan trógerul nézek ki, mint egy homlessz csöves.... remélem, hamar lekopik...

Ja, még a bénaságomhoz tartozik, hogy ma az egyik címemen a kaputelefonba "a titkárságra hoztam az ebédet" helyett "az ebédre hoztam a titkárságot"-ot bírtam mondani. Kúl. Imádok hülyét csinálni magamból. 

Egyébként a tegnapi vásárlás nem volt olyan vészes szerencsére, csak a postai csekkfeladás, na hát az egy dráma itt nálunk a madaras teszkóban...  befelé eleve annyian voltak, hogy be sem álltam a sorba, kifelé egész rövid volt a sor, úgyhogy beálltunk, de annyira lassan haladt a dolog, hogy hatan álltunk a sorban, amikor kiszólt a postáskisasszony, hogy már ne engedjünk a sor végére állni senkit, mert 1/2 óra múlva zár. Király. Vagyis saját bevallása szerint 6 ember / fél óra ütemben képes dolgozni. Addigra már amúgy is telítődtem a sopping hangulattal, plusz rámmelegedett a kabát, fájt a derekam, dőlt rólam a víz, minden bajom volt, végül Anyukám szerencsére felajánlotta, hogy kiállja ő a sort, menjek ki, addig pakoljak be a kocsiba. Huhh...

Amúgy nagyon nyünyi vagyok mostanában, félelmetesen keveset alszom így, hogy a Drágám jön minden este, viszont hihetetlenül jó nekem, hogy minden este hazavárhatom és hozzábújhatok , nagyon imádom ám:) 

Annyi minden van örökké eszemben, hogy ezt meg azt majd jól leírom, aztán most persze semmi nem jut eszembe... illetve van valami, amit már nagyon régóta le akarok írni, de az hosszabb lélegzetű történet, úgyhogy abba most nem fogok bele, mert momentán nagyon éhes vagyok, talán majd holnap, addig is legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :) 

Na, a mai nap aztán jól indult... hajnal 5-kor sikerült az expediáló előtt egy sötétben (plusz árnyékban) megbúvó pocsolyába bokáig merítkeznem. És sajnos momentán a "bokáig" nem költői túlzás, hanem a szó legszorosabb értelmében értendő. Aztán hogy szimmetrikus legyen a dolog, mindezt pár perc múlva megismételtem, csak a másik lábammal, ám ez alkalommal már olyan lendülettel, hogy a sár a combomig felcsapott - konkrétan eláztatva az egész lábszáramat - és a frissen mosott farmeromat.  A pocsolyavíz jéghideg volt, meg amúgy is esett az eső, párás, nyirkos, taknyos, undorító idő volt, szóval nem esett nehezemre megállni a röhögést. Utána egész nap ezerrel nyomattam a fűtést a lábamra, ennek csak két szépségibája volt: 1) a meleg levegőt az autó a sípcsontomra fújja, véletlenül sem a lábfejemre (elvégre így logikus, az embernek sokkal többször fázik a sípcsontja, mint a lábfeje), így a cipőm-zoknim-lábam kissé lassan száradozott 2) a szélvédőm totálisan bepárásodott és nem láttam. Szóval nem volt egyszerű napom, persze, mindezt tulajdonképpen csakis saját magamnak köszönhetem, mert ha egy hónappal ezelőtt az első hidegek beálltával előszedtem és hordható állapotba hoztam volna a téli bakancsomat, akkor ez az incidens nem lett volna ennyire felkavaró. De persze az is igaz, hogy ha a szüleimnek kereke meg áramszedője lett volna, akkor most én lennék a kisvillamos. Na hagyjuk is.

Egyébként ma úgy dolgoztam komolyan, mint akit rugdosnak. Minden címemen komoly erőfeszítésembe került, hogy rávegyem magam a kocsiból történő kiszállásra, rémesen kínlódtam, viszont igen nagy örömömre szolgál, hogy ma egy vezetőségi értekezlet miatt kimondottan tilos bemenni a központba, így leraktam az utolsó címet és söpörtem haza, eléggé elég volt mára...

Ja, és ezúton is drukkdrukkdrukk Annácskának, aki ma vizsgázik a zegyetemen, azt sajnos képtelen vagyok követni, hogy mikor miből, de most 9 óta tutira van valami vizsgája, és én drukkolok neki :)

Aztán majd ma még 1/2 1 körül elmegyek a zanyukámért és elmegyünk vásárolni, mert a szegény túletetett Drágám bakonyit rendelt és be kell vásárolnom a hozzávalókat, hogy létrehozhassam a kívánságát :) Mondjuk nem gyenge tortúra lesz a nulla problémamegoldó-képességű Édesanyukámmal vásárolni menni, szóval meg fogok én szenvedni azért a bakonyiért, de remélem, nem lesznek sokan, akkor azért kivitelezhetőbb a történet. Annácskának részleteztem pont most a 7végén, hogy a zanyukám súlyosan az agyamra tud menni a bevásárláskor szokásos viselkedéskultúrájával, mert ugyanolyan totyogós, szöttyögős, birka pórnéppé változik, mint a többi 600 balf@sz az adott áruházban: bizonytalanul nézegetve kóvályog, mintha múzeumban lenne, mindezt azt út közepén a böhöm bevásárlókocsival, aztán ha meglát valami érdekeset, akkor elhajítja a kocsit és törtet a polc felé, mint egy felbőszült faltörő kos, és fel van háborodva, ha valaki őt a haladásban akadályozza. Képtelen bárkit vagy bármit kikerülni, ő át akar menni ott és úgy, ahol és ahogyan ő ezt kitalálta és képes hangosan megjegyzéseket tenni arra a másik szerencsétlenre, aki szintén vásárolni szeretne - igaz, hasonlóan kretén módon, mint ő. Szóval borzalmas. Amit még különösen imádok, amikor valaki (a zanyám is megcsinálja, he nem tépem ki a kezéből a kocsit!!!!) a kocsiba kapaszkodva megy oda a polchoz, és hogy más is odaférjen a polchoz, a kocsit lazán kifordítja maga mögé-mellé KERESZTBE A KÖZLEKEDŐKNEK!!! Hát vazze!!!! Eleve nem fér a fejembe, miért kell a kocsit örökösen magával vonszolni, attól fél, hogy valaki kifizeti helyette és hazaviszi, amit ő válogatott össze????? De ha már úgy félti azt a keservesen megszerzett 17 deka párizsiját, akkor miért nem képes odafigyelni rá, hogy ne zárja le vele keresztben az egész sort???? Ez a vásárlásnak álcázott szerencsétlenkedés másokban is idegesít nem kicsit, de bakker, hogy még a saját anyám is ilyen, ez kiborít teljesen...  Basszus, ha én vásárolni megyek, én mindig figyelek arra, hogy másnak ne legyek útban, a sor végén lerakom a kocsit, nem törtetek át vele a tömegen és pontosan tudom, mit akarok venni, úgyhogy célirányosan közlekedek, nem kóválygok álmodozva, zavaros tekintettel a polcok között... ha mégis megakadok, akkor félreállok szépen és véggigondolom, mi kell még, aztán tempósan haladok tovább, hogy mielőbb végezzek. Na, tudnám még részletezni, de azt hiszem, így is eléggé megvilágítottam, hogy micsoda tortúra nekem a vásárlás, többek között ezért utálom a soppingolást. Egyszerűen fel nem foghatom, hogy más nőknek mi örömet okoz bamba, birka tömegben, tülekedve, közelharc árán megszerezni dolgokat... nem vagyok tipikus nő. Tényleg. Még csak bunda-, cipő - és ékszermániám sincs. Nem hiába vártak engem fiúnak. Akkor most Attila lennék és pár napja lett volna a névnapom. Így viszont, mivel Anyukám leblokkolt, hogy az ő fia lánynak született, Apukám keresztelt el és Krisztina lettem, majdnem-örök emléket állítva ezzel a battonyai utcavégen lakó idős, fogatlan, ráncos és álnok néninek, aki Apukámat gyerekkorában soxor rávette a diófájának leszüretelésére, majd fizetségképpen a rohadt, férges diót adta neki, és akire a hajnal 3-kor vaksin pislogó Apukám szerint feltűnően emlékeztettem a gyűrött, vörös, fogatlan, ordító fejemmel. Megjegyzem, ennél azért több eufóriát vártam volna, tekintettel arra, hogy éveket vártak rám, arról a plusz két hétről nem is beszélve, amivel később érkeztem a kiírthoz képest. Na mindegy.

Viszont pontosan egy órája kopogtatok itt, úgyhogy azt hiszem, mára elég lesz belőlem, veszem  a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :) 

Szivatnak anyám stop most sem élvezem stop

Főnökanyám ma finoman utalt rá, hogy 11 előtt nem kellene bemenni a központba. Kúl. Mit fogok csinálni mostantól délelőttönként 2 órán át??? Okéoké, szórólapozok... de heti 6-8 órában????

Na hagyjuk is inkább. A 7vége jól telt, voltunk lángosozni is, meg szombat este még Annácskával, Pistikével és Sütivel Jupátban is, és ezen alkalom már csak azért is emlékezetes, merthogy picivel előbb Annácska és Pistike eljegyzése zajlott, ezúton is gratula nekik :) Vagy részvétem. A nemkívánt törlendő. Amúgy a dolog Annácskát jelentősen megviselte, még a cipősarkát is kitörte, de ezt a mozgáskoordinációs nehézséget abszolút feltűnésmentesen sikerült kiküszöbölnie, szóval igen ügyes volt :) Sikerült némi pletykaestet is abszolválni, amíg a fiúk csocsóztak, bár valamiért éppen szómenésem volt, így szegény Annácskát elég keveset hagytam szóhoz jutni, de legközelebb igyexem majd visszafogni magam. 

Aztán tegnap este a Drágámmal eljöttünk hozzánk, Édesemet természetesen megint túletettem, aztán aludtunk, de részemről olyan rémesen pocsékul, hogy az valami dráma. Valami lehetett a levegőben, mert ma többen is panaszkodtak erre, részemről óránként felébredtem, egyszer fel is ültem és meredten néztem a video világító óráját, és igyekeztem nem pánikba esni, amikor 5:44-et láttam rajta. Jól is jött az igyekezet, mert az álmosságtól vaksin hunyorogva végül kisilabizáltam, hogy csak 3:44 az az 5:44, vagyis még alhatok... huhhh.

Valahogy utálom a 7főket. A mait is. És ma megyek körmöshöz, aki megszabadít az ünnepi fekete-ezüst kombinációtól és visszakapom a szokásos franciát, bár nekem határozottan tetszett ez a fekete-ezüst, mert ez nagyon én vagyok, de az viszont egy katasztrófa, hogy a lakkozás után már néhány órával lekopik a körmeim végéről a fekete és ritka trógerul néz ki... :(

Na, most viszont mást nem tudok írni, úgyhogy legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :) 

Berágtam a fríblogra, ugyanis a héten már több bejegyzést is szültem, ámde közzétenni egyiket sem sikerült bizonyos szerverkarbantartási munkálatok miatt, amiknek mindaddig semmiféle jelük nem volt, míg a kemény munkával megírt bejegyzésem végeztén rá nem kattintottam a ment és bezár című gombra. Akkor viszont hosszas kínlódás következett, majd kisablakban hibaüzenet, abból kilépve pedig eltűnt a bejegyzés és az esetleges frissítés után megérkezett a kistürelmetkarbantartás vagy valami hasonló üzenet is. Hát fuck. Úgyhogy berágtam és mostanáig sztrájkoltam. 

Igazából most meg nem nagyon tudok mit írni, mert annyira fáradt vagyok, hogy még az agysejtjeim is működésképtelenek, valahogy keveset alszom mostanában.  Ennek viszont van pozitív vonatkozása is, méghozzá az, hogy azért alszom keveset, mert a Drágám itt van nálam 7fő este óta! :) És ez nekem jó :) Csak keveset alszom, mert ő viszonylag későn ér haza (mármint hozzám), és akkor még zuhanyozik, meg vacsorázunk, meg kicsit örülünk egymásnak, és hipphopp 1/2 9- 9 óra van. De nem baj, itt a 7ége, nekem már közel 4 órája, és visszatérve a hagyományaimhoz, hatalmasakat fogok aludni :) Ez tulajdonképpen mindenkinek jó, mert amíg én alszom, addig a Drágám mindenféléket tud csinálni, amit nélkülem akar csinálni, nekem meg azért jó, mert pihenek :) Ellenben ebből következett az a kellemes párbeszéd is, melynek során a Drágámnak azt bírtam mondani, hogy áááá, nem ismersz te engem... mire ő: tényleg nem, csak arról szoktam tudni, hogy te vagy az, hogy itt alszol az ágyamban. A piszok :DDD

Szóval azon még gondolkodom, hogy a holnapi lángosozásban részt vegyek-e, viszont múlt 7en nem lángosoztunk, merthogy Pesten voltunk szombaton, DEEEE!!! Nyertünk majdnem 1000 forintot a lottón!!!! Illete a Drágám nyerte egészen konkrétan, mert az ő számai közül húztak ki kettőt :) Lottót most is veszünk biztosan és ezúton tájékoztatom a T. Nagyérdeműt, hogy másoknak nem érdemes lottót venniük, a 2,2 milliárdot ugyanis mi fogjuk megnyerni. A múlt héten bemelegítettünk a kéttalálatossal, most már a telitalálat jön :)  Ja, és rádumáltam a Drágámat a Luxorra is, amivel ugyan nem nyertünk, de megtetszett neki, úgyhogy biztosan azt is veszünk majd. Azon már legalább nyertem életemben, sőt, azon nyertünk egyszer az exemmel negyven-valahányezer forintot is :) Ja, meg nekem egyszer volt kettesem is a lottón, a KöKin vártam egy haveromat, amikor megtalált egy cigányasszony, lehúzott némi lóvéval, cserébe jósolt nekem (a büdös banya basszus megjósolta a volt férjemet!!!!!), plusz adott 4 lottószámot és aszonta, írjak hozzá egy ötödiket, és meglátom, ötösöm lesz. Hát, az általam hozzáírt számmal lett meg a kettes, de a szerelmi életemre vonatkozó jóslása bejött, holott így utólag mindenképpen azt mondom, hogy fordítva jobban jártam volna...

Na de mindegy, az élet szép, a kedvem és a dolgok körülöttem javulóban, csak ez a francos ködös-jeges idő múlna már el... A hét folyamán természetesen előadtam néhány önkéntelen akrobatamutatványt a jeges utcákon, az utolsót például ma hajnalban, minek következtében szépen bekékült a könyököm, de a keddi értekezleten kiderült, hogy nem vagyok ám egyedül, az egyik kollegám például úgy seggre ült, hogy megrepedt a farokcsontja, nem bír ülni, kész kínlódás neki az autóvezetés, és ezzel nagyjából semmit nem is tudnak csinálni, várni kell, míg összeforr. Szóval sorstársam lett, mert a gerincsérv ugyanezen tüneteket produkálja... :(

Ó, és a nap híre: a Drágám ma bejelentette, hogy ő itt nálam túl van etetve, merthogy mindennap csomagoltam neki 4 szendvicset, plusz valami főtt kaját ebédre, plusz vacsorára is volt mindig főtt kaja. Erre még egy pasim sem panaszkodott, de úgy látszik, ennek is el kellett jönnie :) Még a végén sztrájkolni is fog a Drágám és majd kiborogatja a kaját, amit adok neki, tisztára bostoni teadélután lesz... :DDD Na de inkább túletessem, mint hogy éheztessem, különben is: a pasikat a gyomrukon keresztül lehet megfogni :) Tudom, meg egy jó arasszal lejjebb is, de azon már túl vagyunk :D

Na, mostmár tényleg semmi más nem jut eszembe, remélem, ez a post már ki bír kerülni  a blogomra, jó 7végét, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)

Totál KO vagyok, tegnap vagy 11-ig nem bírtam aludni, pedig jó volt nekem, mert a Drágám itt aludt és hozzábújhattam, az viszont kevésbé jó, hogy beteg szegény, nem kicsit, olyan dögerős antibiotikumot kapott, amiből naponta csak egyet vehet be, ellenben szemenként 800 forint.

Na de fő a pozitív gondolkodás, úgyhogy a mai nap híre, hogy máris megjavították Anyukám reggel 7-kor elromlott tévéjét, hurráhurrá. És nem az a hír, hogy elromlott, nem, mert az negatív.  

Viszont Mindenkinek ezúton is békében, szeretetben, örömökben, egészségben, sikerekben gazdag új évet kívánok!!!!

Sajnos én elég rossz időszakomat éltem-élem, valahogy semmi nem úgy akart sikerülni, ahogyan kellett volna neki, na de megírta a gonoszpókom, hogy az idei év aztán majd valami csodálatos és fergeteges lesz, úgyhogy bizakodva tekintek a jövőmbe - igaz, momentán alig látok a fáradtságtól, de azért bizakodok és tekintek is.

Na de aki ezt a havazást csinálta,  az nálam jó ember már nem lehet, az tuti. Tegnap zsír napom volt, úgy is, mint első munkanap, térdig érő hó, kezdődő latyak, autómban ablakmosó egy csepp sem, minden címem után két marék havat kellett a szélvédőre vágnom, hogy le tudjam törölni és ki is lássak, esetleg ha túl messze volt a két cím és már nagyon nem láttam, akkor menet közben letekertem az ablakot, felnyúltam a kocsi tetejére, onnan vettem havat és rácsaptam a szélvédőre magam előtt, nem unatkoztam, na. Viszont eljátszottam a szokásos jelenetemet, amit pont nemrégiben gondoltam, hogy milyen régen is fordult elő velem: piros lámpa, kábé 15 centire letekert ablaknál dohányzom, szemből teherautó, nagy slunggal bele egy pocsolyába, pocsolya beteríti az autómat - és a 15 centis ablakrésen át persze engem is. Arcom, nyakam, hajam tiszta sár, kezemben az elázott spangli és nézek bután, nos igen, hozom a formám. Aztán ma az egyik címemen akkorát taknyoltam, mint az ólajtó. Kkicsúszott alólam egy jégfolton a lábam, féltérdre estem, de közben a másik lábam is kicsúszott, így elfeküdtem szépen. Kecmergek fel, dolgozó igyexik be a céghez, ahova én is, aszongya: megütötted magad? Vazze, hogy lehet ilyen marhaságot kérdezni, mit gondolsz, légpárnás a térdem???? Hangosan persze csak ennyit mondtam: aha, meg. Mire dolgozó együttérzően: és fáj? Naná, mit gondoltál, kiműttettem a receptoraimat????? Hangosan: aha, eléggé. Mire ő fancsali arccal: jaj, szegény... Hát, kösz az együttérzést, ezzel a beszélgetéssel aztán pont nem mentünk semmire te idióta. Hangosan: á, azért túlélem, kösz. 

Most komolyan, az emberek maguktól ennyire bugyuták???? Anyámat bírom még, amikor a lakásba lépek és megkérdi, hogy "megjöttél?"... Nem, nem jöttem meg.  Vagy:  "jééééé, csizmát vettél fel?" Aha, pedig egészen papucsnak látszik, mi???? De a telefonban is kedvencem, amikor valaki azt mondja, szia, én vagyok. Nahát, én is én vagyok, akkor most ki a skizofrén? Ha már telefon, azt is imádom, amikor kiírja az illető nevét a telefonom, merthogy benne van a telefonkönyvben és már eleve úgy veszem fel, hogy szia xy. Erre ő: szia, xy vagyok. Mondom: tudom. És erre öszezavarodik, merthogy megzavartam a jól felépített telefonálási stratégiáját, oda a forgatókönyv.

Na hagyjuk, kicsit puffogós vagyok ma így az újév örömére... ráadásul az anyám laptopján pötyögök és most vettem észre, hogy  körmeim máris megkoptatták a billentyűket... ciki. Remélem, ő nem veszi észre, én meg istenbizony átszokok a saját gépemre, bár az meg beteg szegény, újra kellene telepíteni, mert folyton leáll benne egy valami32 című program, ami szorosan összefügg az internettel és olyankor újra kell indítani, különben nem megy a net, aztán vagy órákig megy, vagy 3 percig... :(

Igazából csak be akartam jelentkezni, hogy élek még, úgyhogy ezennel veszem is a búcsúmat, megyek punnyadni, mert rém nyünnyedt vagyok, legyetek rosszak és erköcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)

Hát ezt muszáj leírnom vazze... amit én tegnap a szilveszteri hidegtálgyártással szívtam, az nem is emberi... :@@@

Eleve úgy fájt a fejem, hogy rendesen rosszul voltam (ahogy szoktam, a nagymamai örökség részeként, fejfájás=hányinger, szédülés, ájulékonyság) és már 3 gyógyszert beszedtem, mire enyhülni kezdett, lett is délután 3 óra, mire nekiálltam tartármártást gyártani. Első lépésként robotgép összerak, tojások szétválaszt (még szerencse, hogy szét kell választani, mert a 6 tojásból az ötödik záp volt bakker), tojássárgájába pici ecet, robotgép bekapcs, olaj lassan hozzáönt és már alakul is a tuti majonéz... namost, tanulmányaim és tapasztalataim szerint 6 tojás sárgája felvesz 1 liter olajat. Így aztán 4-5 deci olaj után és a már kemény majonéz láttán nem hátráltam meg, önöttem tovább az olajat. ERRE ÖSSZEMENT AZ EGÉSZ!!!! VAZZE!!! Sárga, darabos trutyi lett belőle, tetején úszott az olaj. Anyád. Ilyen még sosem történt velem, pedig az elmúlt 15 évben azért konyháztam eleget. Mindegy. Gondoltam, csinálok még 2 tojásból majonézt, és majd apránként hozzákeverem ezt a trutyit, és akkor jó lesz. Robotgép elmos, szárazra töröl, újabb 2 tojás szétválaszt, robotgép bekapcs, olaj lassan hozzácsorgat és a cucc tojik nekem majonéz lenni!!!! :@@@@ Anyád. Cucc kidob, robotgép elmos, Krisztike felöltöz, elrombol újabb adag tojást és olajat vásárolni. Úgyis kell mosogatószer is, üzletbe be, sor végigáll, kocsihoz ki, vazze, mosogatószert nem vettem... oké, másik közértbe át, én ezt a sort ki nem állom még egyszer, végre haza, újabb adag majonéznek nekiáll. 6 tojás sárgája (közben a tojásfehérje már 6 bögrét elfoglal, micsinálok majd vele, gőzöm nincs, mindegy), olaj hozzáönt, 4-5 deci olajnál megáll, és láss csodát: az eredmény kőkemény majonéz!!! Hurráhurrá mégiscsak ügyes kislány vagyok én. Ámde mivel a 6 tojás nem vette fel a liter olajat, így rém kevés ez a majonéz... és valójában olyat még sosem csináltam, hogy az elcseszett majonézt hozzákevergessem a jólsikerülthöz, csak olvastam, hogy az úgy jó, szóval nem mertem felhasználni az első 6 tojásos trutyit, de sebaj, mostmár semmi nem állíthat meg, robotgép elmos (immár harmadszor, anyád), újabb 6 tojás vételez, újabb adag majonéznek nekiáll. ÉS VAZZE MÁSODSZOR IS ELJÁTSZOTTAM, HOGY TÚL SOK OLAJAT ÖNTÖTTEM BELE!!!!! Pedig esküszöm, fél liter sem volt, amiről úgy gondoltam, hogy ez már belemegy! Persze, nem ment bele, összement. Na, akkor már úgy gondoltam, egy életem, egy halálom, én ezt ki nem dobom, megpróbálom hozzákevergetni a jó majonézhez, aztán vagy jó lesz, vagy nem, ha nem, akkor kivágok mindent az ablakon és zsíroskenyeret eszünk Szilveszterkor. De sikerült! Hurrá! Robotgép elmos negyedszer is, majonézből tartármártás gyárt, véletlenül nagyon finomra sikerül, szuper, nagy vájling krumplira fele ráönt (a másik fele kell a franciasalátához), összekever, nagy vájling krumplin a fél adag (máskülönben 12 tojásból készült!!!!!) tartár meg sem látszik... na neeeeeeeeeee... hadd ne mondjam, végül a krumplira ráment az egész tartár, a franciasalátára egy csepp sem maradt, és akkor én úgy döntöttem, hogy most kicsit elég. Máskülönben este 6 óra volt, és én nyakon ragadtam a lakásban fellelhető egyetlen alkoholos flaskát, ami amaretto likőrt tartalmazott és leültem szépen egy kiadósan teli pohárral meg egy cigivel tévét nézni. Közben azon tűnődtem, hogy tán az ilyen napokra illik az a kifejezés, hogy nem kimondottan az én napom.

Mindegy, a likőr öntött belém némi tettvágyat, nekiálltam sokadszor is a majonéznek, ezúttal 4 tojásból és nagyon óvatosan, jó is lett,  tartár is lett belőle (bár ez már annyira nem sikerült jól, mint az első, mert némileg kisebb volt a lelkesedésem), zöldségre ráöntöttem, erkélyre kivittem, ötödször is elmostam azt a szájbalökött robotgépet, rendet raktam és befejezettnek nyilvánítottam a napot. Azért némi sikerélményt jelentett, hogy időközben tormakrémet is gyártottam a sonkatekercshez, ami viszont tökéletesre sikerült :)

Na, egyébként a Drágámat viszont tegnap 11-kor kretén exfőnököm hazaengedte, és ő Vácig meg sem állt, úgyhogy  magányosan tengettem ezt a csodálatos tegnapi napot meg fogom estig a mait is, de fenti kalandok ismeretében talán jobb is ez így, aztán ma még asszem bekeverem a fasírtot, betekergetem a sajtos virsliket szalonnába, meg összekészítem a vinnivalót, és várom, hogy este legyen és a Drágám jöjjön értem és menjünk Hozzájuk. Aztán megpróbálom valamilyen furmánnyal holnaputánig hozzáférhetetlené tenni a finomságokat, különben tényleg zsíroskenyér lesz az ünnepi menü :DDD

Na, most más nem jut eszembe, ha addig már nem jelentkeznék, akkor  boldogságos újévet, legyetek továbbra is rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)

Oké, oké, tudom, nem ezt ígértem, de a derekam még mindig... igen, bár már javul, de azért rohadtul fáj, annyi a változás, hogy a sérvem már tök oké, ellenben a 3 hónapos rossz testtartásnak köszönhetően totálisan össze vannak ugorva-görcsösülve az izmaim az egész bal csípőmben-lábamban. Hmmm... na jó,egészen konkrétan a fenekemben a leggázosabb a helyzet, ott van egy olyan nagy és vastag izom, ami folyamatosan görcsöl, tudod, olyan érzés, mint amikor nyújtott lábbal a földig akarsz hajolni és akkor érzed hátul a lábadon végig azt a nagyon kényelmetlen és elviselhetetlen húzódást, na, ez nekem folyamatosan ilyen és amikor ülök, akkor egyre fokozódik és borzalmas. Szóval kész kínlódás nekem írni, most is rémesen idióta pózban nyomom, ráadásul időm sincs sok, mert ma kell bemennem a központba bázisozni, aztán meg Anyukámért a dolgozójába aztán meg a szilveszteri kajákat kell csinálgatnom, hogy ne az utolsó pillanatban kelljen... persze, így meg fennáll a veszélye, hogy szilveszterre semmi nem marad belőle, mert ha a Drágám tudomást szerez az elkészült kajákról, akkor természetesen megdézsmálja és a sok dézsma következtében lehet, hogy zsíros kenyeret eszünk szilveszterkor hidegtálak helyett :DDD

Ja, mert a Drágámmal tegnapelőtt este eljöttünk ide hozzánk, Édesem összerakta a vadonatúj Jézuska-hozta gépemet és azóta is itt vagyunk nálunk, Drágám innen jár dolgozni, merthogy neki kell sajnos... a gépemen még net nincs sajna, de ez csak egy túl rövid kábel miatt van, egyébként tökszuper minden, és az én Édesem nem elég, hogy fekete házat, fekete billentyűt és fekete egeret vett nekem, de még a monitort is lefújta feketére, úgyhogy iszonyat klasszul néz ki a cucc :) Ja, és még karácsony előtt vettem egy klassz sarok számítógépasztalt, amit a Drágám összerakott nekem, úgyhogy mostmár csak egy szék kellene hozzá, mert momentán egy fotel van odarakva, ami tulajdonképpen megfelel, de azért mégis...

Na, amúgy a karácsony tökjól telt a Drágáméknál, meghozta a Jézuska a szép új aranypiercingemet is, amit a Drágám cirka 1.5 óra alatt bírt beoperálni a hasamba, merthogy a luk már kicsit összenőtt, én már leizzadtam, sírtam, ájuldoztam, Drágám bökdöste a hasamba a cuccot, próbálta átszúrni a félig benőtt lukon, én kiabáltam, és ráadásul a Drágám még piszok is volt,  néha csomó ideig nem matatott a hasamon, olyankor felnéztem, hogy mi van és minden alkalommal valami brutális szerszám volt a kezében (nagyolló, nagykés, csavarhúzó) és nézett rám nagyon gonoszul... a dög :DDD De végül sikerült és szép nagyon :) Aztán még a Drágámtól kaptam egy isteni parfümöt is, ő meg tőlem egy pulóvert, ami természetesen nagy lett rá, egy inget, amibe viszont beleszeretett hál'Istennek, meg sólámpát és sómécsest meg csokikat - ezek nagy részét sajnos én pusztítottam el, mert valamelyik este rémes édességéhség jött rám és elkunyeráltam tőle... :$ A sólámpával különben bebuktam, mert 23-án (!!!!) Drágám Anyukája vásárolni volt és felhívta a Drágámat, hogy látott sólámpát és megvegye-e. Szerencsére a közelben voltam és ezerrel tiltakoztam, erre a Drágámnak persze rögtön leesett, hogy akkor ez benne lesz a csomagjában... na mindegy.

Még csomó minden lenne persze, amit írnék, de mostmár készülődnm kell, nemtom, mikor bírom rávenni magam megint az írásra, de addig is legyetek rosszak és erkölcstelenek, boldogságos újévet és pussz Mindenkinek :)          

Íme a folyt, bár kissé nehézkesen írom, mert alapvetően vannak problémáim a laptop billentyűzetével, nehezen szokom, ráadásul most félkönyékre támaszkodva, az oldalamon fekve írok, mert csak így bírom elviselni a derékfájásomat, ez meg így nagyon gáz, szóval előre is elnézést a félreütésekért, hibákért. Ja, és még az is van, hogy már túl hosszú a körmöm és folyton beleakad a page up billentyűbe, miáltal 3 sorral feljebb sikerül folytatnom a megkezdett szót vagy mondatot és amikor ezt csak 1,5 perc után veszem észre, akkor különösen boldognak érzem magam...    

Na de ott hagytam abba, hogy kitakarítottam a szobát, felszámoltam a szekrény mögötti és a tévéállvány alatti rejtekhelyeket (kereskedelmi mennyiségű csomagolópapírt és ajándékzacskót találtam vastag fekete porral lepetve, celluxtekercseket, plüssmackót, 2 évvel ezelőtti falinaptárat, meg ilyeneket) és nekiláttam, hogy bekössem a videót és újfent rém büszke voltam magamra, mert sikerült!!!!! Drágám persze ezúttal is lehűtötte a lelkesedésemet, merthogy szerinte egy video bekötése totál egyértelmű könnyű és logikus, de most sem hagytam magam, mert neki lehet, hogy az, de nekem a totál női agyammal baromira nem logikus meg egyszerű, mivel sejtésem sincs róla, hogy mi az az RCA kábel meg mi viszi a hangot meg mi a képet meg ilyenek, ellenben volt egy csokor madzagom , egy videóm és egy tévém és a hármat úgy akartam összekötni, hogy a videón keresztül is tudjak tévét nézni és megtalálja egymást a két készülék, merthogy azonos márkájúak és ha felismerik egymást, akkor összehangolódnak és egy csomó kényelmi funkció keletkezik. És ezt minden hozzáértés nélkül megoldottam. És büszke vagyok magamra. És most az a pasi kezdjen el fanyalogni, aki képes létrehozni első nekifutásra egy bakonyi sertésbordát galuskakörettel, merthogy az is tök egyszerű, könnyű és logikus.

Na szóval kezdek berendezkedni, ellenben észrevételeztem, hogy öcsikém eltörte a tévém elején található kis ajtócskát, ami mögött a mindenféle bemenetek rejtőznek. Illetve csak az ajtócska zárját. Így most nem leht becsukni. Grrrrrrrrrr...

A rendezkedésem közepette Anyukám megelégelte a 3 hónapja tartó kínlódásomat és megbeszélte a tündéri természetgyógyász és csontkovács Tanács Feri bácsival, hogy csütörtökön (azaz tegnap) az öcsikém a szlovén termékekkel együtt engem is leszállít hozzá Szegedre és megnézi a derekamat. Hát ide rohantam tegnap, ezért nem tudtam az írást folytatni. Öcsikémmel randiztunk a Gilice téren, gyorsan bedobtunk egy hamburgert, aztán irány Szeged. Jól eldumáltunk útközben, aztán megérkeztünk, Feri bácsi rám húzott egy papucsot és már vitt is a vizsgálóba. Először egy rezgős székbe ültetett, ami nagyon finom volt, és elkezdte fölöttem húzogatni a tenyerét, mint egy kézrátétellel gyógyító guru és közölte, hogy a derekamnál megszakad az energiaáramlásom, de ő most újra beindítja. Mondtam oké, én ebből ugyan mit sem érzékelek, de ő tudja. Aztán valami vérnyomásmérő-szerű kütyüt húzott előbb az egyik aztán a másik karomra, és az eredmények alapján diagnosztizált egy rémes gyulladást a szervezetemben, aztán megint simogatta felettem a levegőt és azt mondta, hogy a gyulladás a számban van, és a szájban levő gyulladások az izületekre húzódnak át. Mintegy mellékesen megjegyezte, hogy gerincsérvem (hivatalosan porckorong-sérvem) van, méghozzá kettő, ebből egy aktív momentán és a számban levő gyulladás következménye. Szedjek propolisztablettát marékszámra, el fog múlni tőle a gyulladás és rendbe fog jönni a derekam. Őszintén szólva eléggé fenntartásokkal kezelem az ilyen energetikusokat, gyógyítókat és az általuk felállított diagnózisokat, de Feri bácsi annyi ismerősömnek kikezelte már mindenféle nyavalyáját, hogy kénytelen vagyok hinni neki... na de ezután jött az igazi kezelés, Feri bácsi mint csontkovács úgy megrángatott, hogy azt hittem, kiugrik a szemem, recsegett-ropogott minden izületem, minden csontom, de utána 3 órán át nem fájt semmim! Este már megint igen, meg ma is borzalmasan, de a Drágám szerzett nekem propolisztablettát, szedem hármasával és jövő csütörtökön megyek újra Feri bácsihoz egy rángatásra. Mindenesetre csókoltatom a rheumatológus doktornőmet, aki fizikoterápiát írt fel a gerincsérvemre. 

Még egy csomó mindent akartam ám írni, csak ilyen idióta pozitúrában fekve nagyon lassan haladok, és még ennem kell valamit, aztán az Anyukámért menni, aztán meg készülődni, mert péntek van és én megyek a Drágámhoz, úgyhogy most muszáj befejeznem, jövő héttől majd igyexem utolérni magam az írással, addig is legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)

Meglepetéééééééééés!!! :DDDDD A beígért három hét helyett máris itt vagyok és elsősorban is bocsánatot kell kérnem mindazoktól, akiknek tegnapra már beígértem a blogot, ez sajnos nem sikerült, mert... de menjünk csak sorjában :)

Szóval  múlt szombaton megtartottuk a szülinapokat, én eleinte rémesen kínlódtam a derekammal, de aztán elkezdett hatni a gyógyszer (néhány vodkával karöltve :D ) szóval attól függetlenül, hogy tulajdonképpen fel sem keltem a lépcső harmadik fokáról (ami egyébként bazi kemény volt és idővel komoly zsibbadást okozott a fenekemben, így végül lecseréltem a fotelra) végülis jól éreztem magam, sikerült Annácskával végre némi diskurzust abszolválni, szóval nekem jó volt a buli - erről Annácska kissé máshogyan emlékezett meg a blogjában, mármint az ő szórakozását illetően, de ezúton is üzenem neki, hogy no para, imádkoztunk már mindannyian ennél kiadósabban is a Porcelánistenhez :D Amúgy az volt csak a baj, hogy Annácska (még) nem nagyon van felvértezve Pedró hathatós rábeszélő módszere ellen, de idővel kifejlődnek ezek a hárító-képességek :) Na amúgy sikerült a Drágámnak ajándékoznom többek között egy pulóvert, ami nagy lett rá!!! Aki ismeri, tudja, hogy ez mármár művészet-számba megy, de különben szerintem nem annyira vészes a túlméret,  azért el tudja hordani. Pistike természetesen remekelt vacsora-ügyben - legalábbis mások állítása szerint,  ugyanis sikeresen lebeszéltem a dubarry módra sertésbordáról, mivel a karfiol nem kedvencem, ellenben az ezt helyettesítő pácolt csirkecombot nem sikerült kivédenem, vagyis részemről a menü ezen (máskülönben egyetlen) pontja nem került fogyasztásra, de szerencsére Drágámék Anyukája intézett némi hidegtálas tápot is, úgyhogy végül nem maradtam éhen :)

Vasárnap a Drágám megpróbálta beüzemelni a többé-kevésbé elkészült számítógépemet, ez sajnos nem sikerült neki, később viszont fél órát álltam az állomáson, mert éppen vasárnapi hatállyal változtattak a menetrenden... mindegy, végülis hazajutottam, az adventi koszorú gyertyáját természetesen elfelejtettem meggyújtani - erre 7főn hívta fel a figyelmemet Édesanyukám, aki 7végén megint kretén exfőnököméknél kutyafelvigyázott... hát sorry... Na de még vasárnap gondoltam, hogy mivel öcsikém sikeresen elköltözött, máris birtokba veszem a szobámat. Na, ez kivitelezhetetlen terv volt, mert akkora rumlit hagyott, mintha nem is el, hanem éppen befelé költözne, de aztán 7fő este jött és nagyjából elrámolt, szóval immár 3 napja újra birtoklom a szobámat, juhéj!!!! :D

És még a 7fő jó híre, hogy született egy laptopunk!!! :) A blogot is ennek segítségével sikerül kiviteleznem, de azért ez nem volt ilyen egyszerű történet. Anyukám úgy döntött, hogy márpedig ő nem élhet számítógép nélkül, vesz egy laptopot részletre, elmentünk ide, szétnéztünk ott, végülis a hitel-részlet kérdés nem úgy jött össze, ahogy tervben volt, de ezt most nem részletezném, az a lényeg, hogy megvettük, hazahoztuk, feltöltöttük, bekapcsoltuk, és... a laptop tök üres volt! Semmilyen operációs rendszer nem volt rajta. Na vazze. Anyukám elindult körbekoldulni a házat, a negyedik szomszédtól sikerült szereznie egy vindóz telepítő cd-t - ami viszont nem indult el. Már Pedrót is felhívtam tanácskérés végett, mindent végrehajtottam, ami eszébe jutott - és semmi. Fasza. Másnap áruházba vissza, eladó megkeres, mondom: gáz van, ez a gép tök üres, nincs rajta oprendszer. Eladó válasza: és? Az miért kellene rá? MIVAN??????? Mondom, tán azért, hogy használni tudjam a gépet, ugyanis nem vitrindísznek vettem 115 ezerért (köcccsög). Eladó nyegle válasza: akkor ott a sarokban a PC klinika. Hurrá. Újabb sorbanállás, PC klinikus telepítő cd-t hoz és neki elindul. Vazze. Kúl. Haza, további szomszédlátogatások telepítő cd - lejmolási célzattal, mentőötlet: Apukám barátja volt fickó 3 házzal arréb,b alkoholista ugyan, de számítógépőrült, neki tutira van. S lőn. Volt, áthoztuk, és ÉN EGYEDÜL feltelepítettem a laptopot!!! Elképesztően büszke vagyok magamra, bár azóta a Drágám már természetesen felvilágosított, hogy nem kell ennyire elszálltnak lennem magamtól, egy xp-t telepíteni aztán nem művészet, csak ráklikkelsz, hogy ok és csinál mindent magától, bezzeg anno, amikor még DOS-ban kellett telepíteni, na az volt a valami... de nem hagyom befolyásolni magam, igenis büszke vagyok a teljesítményemre, mert lehet, hogy annak, aki ért hozzá, ez már nem nagy cucc, de például ha én most nem vagyok, akkor Anyukám, aki nem élhet számítógép nélkül, most a vitrinben nézegetné a laptopját, mert szegénykém még azt sem tudja, mi az az operációs rendszer, vagy mi az a windóz. 

Szóval kedd délután óta van laptopunk, még internetet is csináltam rá, egyedül hangot nem sikerült, így most néma szegénykém, de hát minden nem lehet tökéletes. És már tegnapra beterveztem a blogolást, de tegnap tragikus állapotban érkeztem haza, annyira elkezdett fájni a derekam, hogy már rendesen rosszul voltam a fájdalomtól, totál le voltam izzadva, ájuldoztam és szó szerint zokogva rogytam az ágyra, mikor hazaértem és egyszerűen nem bírtam felkelni, mert elsírtam magam, ha megpróbáltam. Hanyattfekve a hasamra tettem a laptopot, de úgy meg nem bírtam írni. Szóval iszonyúan kínlódtam, de azért történt valami nagyon jó is: Anyukám itthonfelejtette a gyógyszereit és a Drágám hozta haza értük, így pár percet a Drágám ölében is fekhettem, ami nagyon jó volt, mert nagyon hiányzik ám hétközben... Aztán bevettem a létező legerősebb gyógyszeremet, ez a fekvéssel együtt néhány óra múlva azt eredményezte, hogy ki tudtam porszívózni az új szobámat, ami hihetetlen módon ráfért, nem tudom, ismeritek-e a pornak azt az állapotát, amikor hosszú hónapok alatt vastag fekete réteget képez a szőnyegen az elmozdítatlan bútorok mögött-mellett... na, itt ez tömegesen jelen volt, szóval nem is részletezem, küzdöttem eleget...

Ellenben most muszáj befejeznem, mert dolgom van és készülődnöm kell, de folytköv és akkor majd írok a videó bekötéséről meg a mai programomról is - még nem tudom, hogy alakul, de lehet, hogy az írás még ma sikerül, addig is legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)

Íme az utolsó blogbejegyzésem – legalábbis az elkövetkezendő 3 hétre biztosan.

Fáj a torkom, nem kicsit, viszont elég nagyon, és fáj a fejem is és valami rettenetesen agyonütöttnek érzem magam, momentán egyetlen dolog van, amit igazán szeretnék: lefeküdni és egy hatalmasat aludni… de ez nem megy sajnos. Viszont péntek van és én megyek a Drágámhoz, aki viszont ma sem jött dolgozni, így az akciót vonattal kell kiviteleznem, valahogy most nem tapsolok a dolognak annyira… ellenben vettem echinacea cseppeket, mert az megfázásra, torokfájásra jó, de olyan brutálisan sz@r íze van, hogy az elmondhatatlan… és a használati utasítás szerint a szájnyálkahártyán szívódik fel a leggyorsabban, úgyhogy tartsam kicsit a számban, mielőtt lenyelem. Hát anyád.Tutira valami szadista gyógyszerész volt ez a doktor Theiss, és kicseszésből kísérletezte ki a cuccot is, meg a használati útmutatót is. Mindegy, megiszok én bármit, ha használ, én becsülettel megittam az összes pocsék ízű kanalast is, amitől más hányt, szóval megiszom ezt is, csak mondjuk elég könnyen megállom a röhögést, miközben a számban tartom.

Na de. Mivel a Drágám szerda óta nem jutott fel Pestre, így az övtáskám sem, benne a pénzemmel meg az irataimmal, ami nem is lenne túl nagy tragédia, viszont még lenne mit vásárolnom indulás előtt, csakhogy nincs egy vasam sem. Illetve van, csak Vácon. Szóval a helyzet jó, remélem, Anyukámnak van némi anyagi tartaléka, hogy vasárnapig némi hitelt nyújtson nekem…

Amúgy voltam ma fizikoterápián is, de lótúrót sem ért, amivel jobb lett a derekam, az a 10 perc fekvésnek köszönhető, viszont annyira nyúzott vagyok, hogy abban a 10 percben majdnem sikerült elaludnom… ami nálam irtó nagy szó ám, mert alsó hangon ½ óra, míg elalszom. Különben jól is nézek ki, az előbb szembejöttem magammal az előszobatükörben: holtsápadt vagyok, ellenben a szemeim dagadtak, vörösek és karikásak, vagyis momentán újfent nem vagyok szépségem és erőm teljében… és még annyi dolgom van mára… brühühühühühűűűűűű…

És holnapra valami csodát kell művelnem magammal, mert buli lesz, szülinapi, amit már annyit emlegettem és szeretném a Drágámat jó kiadósan megünnepelni :) Édesem… nagyon hiányzik ám már, meg én is neki, zaklatott is már, hogy minél előbb menjek hozzá, és mennék is, ha nem lenne még ezer dolgom, de van, így megint csak estefelé fogok Vácra érkezni. Viszont most láttam az elvirán, hogy minden óra 55-kor megy zónázó Vácra, úgyhogy legalább a menetrendet nem kell nagyon fejben tartanom :)

Ja, a nap híre: a céges bulinkat átrakták jövő péntek estéről jövő szombat délre!!! Hát bakker, milyen idióta találta ezt ki???? Pedig szeretem a céges bulikat, de ezt speciel lehet, hogy kihagyom, basszus, most azért jöjjek fel Vácról szombat délben, vegyem el a Drágámtól az időt, költsek benzinre vagy vonatra, hogy egy órát mosolyogjak a kollegáimmal?!?!?! Mekkora hülyeség már ez?!?!?

Na mindegy, ma egyébként elég jó napom volt, annyira időben végeztem, hogy 9-kor már a Gubacsi úti Tescoban voltam (aminek a létezése számomra x-akta volt egy ideig, mert észre se vettem az építkezést, sőt, nem is tudtam az áruházról egyáltalán, és így mélységes döbbenettel fedeztem fel anno, hogy jééé, egyszercsak idelett egy Tesco) és a maradék pénzemen még vettem ezt-azt, aztán központ, aztán fizikoterápia, aztán haza, aztán most próbálom összevakarni magam, hogy nekiálljak végre a dolgaimnak, brrr…

Na de ha muszáj, akkor muszáj, úgyhogy készülődök lassan és ezennel veszem a búcsúmat, mint fent említettem volt, legalább 3 hétre, de addig is legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)

Jó hosszúra sikerült a tegnapi nap… de megérte, mert olyan csacsi-ragyi, pöpec autót vettünk Pedrónak olyan nevetséges áron, hogy csak pislogtunk :-o Ezúton is soksok gratula az új autótulajdonosnak és kívánom, hogy legyen nagyon-nagyon sok öröme a járgányban!!! :)

Na de úgy kezdődött tegnap, hogy elromboltam mikulást vásárolni… sikerült a közértben az utolsó 3 nagyot és a közért előtt áruló nénikétől az utolsó 8 kicsit megvásárolnom, plusz még némi ezt-azt, aztán mentem Anyukámért, és aztán vele kispestre lakást nézni, de addigra már halál éhes voltam, mert tegnapelőtt 4-kor ettem utoljára, szóval bementünk az Europarkba és ettem, aztán mentünk a kecóhoz, és naggyon király a lakás!!!!! Igazából házrész, merthogy egy nagy épület fel van osztva négy lakásra, a bal hátsó várt ránk, vagyis kertre néz, kertrész is van hozzá persze, fel van újítva és egyszerűen tökéletes lenne – ha sikerülne visszanyitni az egyik szoba külön bejáratát (amit kretén módon lezártak és egymásból nyílóra alakították a szobákat) és ha belemennének a tulajok abba a fizetési metódusba, amit mi ajánlottunk. Most várjuk a válaszukat, kérem a drukkokat! :)

Szóval teljesen felvillanyozva sétáltam át az Ibis szállóhoz, ahol a randi volt megbeszélve Pedróékkal, akik természetesen ¼ órát késtek, mert beleszaladtak a Hungárián a dugóba. Mindegy, végre megérkeztek, Drágám küldött nekem mikulás csomagot, édesem… csak ma sikerült tüzetesebben átnéznem a csomagot, csomó aranyos mindenfélét belepakolt az én Drágám :) Na szóval elindultunk, irtó nagy örömömre Enikő is elkísérte Balázst, úgyhogy ketten ültünk hátul, pedig én abban reménykedtem, hogy az úton majd elfexem a hátsó ülésen és pihentetem a derekamat, mert a hosszas üldögélést bírom a legrosszabbul, de ez nem jött be, úgyhogy bevettem egy bikaerős fájdalomcsillapítót az útra, amivel végülis elég jól bírtam a megpróbáltatásokat, csak ma érzem, hogy sok volt a derekamnak ez a tegnapi nap… :S

Na mindegy, szóval elindultunk, én nekiálltam mikuláscsomagokat gyártani, aztán beszélgettünk, rengeteget röhögtünk és mentünk és mentünk és mentünk… az útvonaltervező szerint az út Siklósig 3 óra, ami bizonyára így lenne, ha mindenhol lehetne az útra megengedett legnagyobb sebességgel közlekedni, ezt azonban jelentősen gátolta a kamionforgalom, néhány útépítés és egy gigantikus dugó Pécsen. Így aztán 4 óra alatt tettük meg az utat, viszont amikor megláttuk az autót, még a szavunk is elállt, tényleg annyira nagyon egyben van, annyira gyönyörű, annyira megkímélt, mintha új lenne. Balázs körbenézte, megvizsgálta, elmentek vele egy körre, de valójában már az első pillanatban eldőlt, hogy az autó hazajön velünk, szóval megírták a papírokat és ¾ 7-kor elindultunk haza. Én hoztam a fehér autót, Balázs meg az újat, eleinte még egész jól bírtam, de mire Pest közelébe értünk, én már alig láttam, végül majdnem ¼ 11 volt, mire ideértünk hozzánk, addigra már mindenem fájt, égett a szemem, úgyhogy gyorsan feljöttem, még felhívtam a Drágámat, aztán aludtam. Pedró még megfenyegetett vele, hogy majd meghálálja a segítségemet, amit be is hajtok istenbizony, mert irtó sokat kell majd pedáloznia addig, míg megbocsájtom neki, hogy a hazafeleútra összezárt az Enikővel… jesszusom, az a csaj?!?!? Odafelé egy kukkot nem szólt, de hazafelé ezt bőségesen bepótolta, biztosan ez is közrejátszott a totális lefáradásomban…

Jaj, a Drágám annyira édes volt különben, annyira aggódott értünk, mint egy tyúkapó, ¼ óránként hívogatott, hogy merre járunk, minden rendben van-e, kapcsoljuk be a biztonsági övet, hazafelé én jöjjek elöl, csak ott előzzünk, ahol biztonságos, édesem… ja, és megtapasztalhattam, hogy a mesében nincs annyi körforgalom, mint a 6-os úton, már belebetegedtem a körforgalmakba, jézusom…

Sikerült jó kiadósan vagy 5 órát aludnom, 4-kor keltem, telefon bekapcsol, sms a Drágámtól éjjel ½ 2-es keltezéssel: a kocsiban felejtettem az övtáskámat. Kúl. Benne az összes iratom, pénzem, belépőkártya az egyik címemhez, kulcs a másikhoz, és mindez Vácon tartózkodik, isteni. Drágám ma se jött dolgozni, még egy nap betegállományt kizsarolt kretén exfőnökömből, úgyhogy remény sincs rá, hogy ma megkapjam a cuccaimat, de végülis rájöttem, hogy nem olyan nagy tragéia, a címeimen megoldottam a bejutást, pénzzel úgyis tartozott még egy csomó megrendelőm, azokat ma kíméletlenül behajtottam, papírok nélkül meg közlekedik más is.

Ellenben ma reggel elkezdett nekem is kaparni a torkom, és mostanra a kezdődő betegség a kevés alvással karöltve olyan mértékű pocsék közérzetet, fáradtságot és nyünnyedtséget okoz, hogy azt hiszem, ma lesz a napja annak, hogy TÉNYLEG hatalmasat fogok aludni, befejezem ezt a postot, kiadósan megfürdök egy nagy kád forró vízben és már megyek is az ágyamba.

Pedig lenne dolgom, valahogy mostanában nagyon nem vagyok topon a felkészüléssel dolgokra, ahogy a mikulásvásárlás kiesett, úgy az is, hogy a Drágámat már holnapután ünnepeljük szülinapja alkalmából, vagyis szét kellene végre válogatnom az ajándékait, hogy mit adjak neki oda most, mi marad karácsonyra, csomagolóeszközöket kellene szerezni, csomagolni kellene, plusz eszembe jutott még egy ajándék, amit meg kellene vennem neki és lehetőleg már most szülinapjára, mert karácsonyig még képes és vesz ő egyet magának… és akkor arról még nem is beszéltem, hogy se Pistikének, se Madárnorbinak nem sikerült még ajándékot beszereznem… és még a cuccaimat is ki kellene mentenem erről a gépről… de mindezt most egyszerűen nem bírom, totál K.O. vagyok…

Úgyhogy veszem is a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)

Hű, de összeszaladt most minden… úgy kezdődött, hogy Anyukám lebeszélt tegnap egy lakásnézést ma ½ 2-re. Aztán hívott a Drágám, hogy kinéztek Pedrónak egy alkalmi vétel kategóriás autót – Siklóson, és Pedrót a Balázs leviszi, de szeretnének megkérni rá, hogy menjek el velük és az új szerzeményt én hozzam haza, mert Pedrónak egyelőre talán nem kellene ekkora útra vállalkozni. Mondtam, oké, akkor jöjjenek el értem 2-re a Határ úthoz és menjünk. Siklós kábé 3 óra oda meg 3 vissza, úgyhogy öreg este lesz mire hazaérek, ráadásul látatlanban megyünk autót venni, úgyhogy egyszer sem biztos, hogy megéri a tortúra és tényleg új autóval jövünk vissza, de nem is ez a baj, hanem hogy nekem ma volt a pénzszedős napom, plusz az Örsre vissza kellett mennem mert berendelt egy csaj egy ½ 10-kor nyitó üzletbe, plusz még fizikoterápia is, úgyhogy 11-re értem haza, most pont annyi időm van, hogy igyak egy kávét, írjak ide pár sort, megfürödjek, aztán elromboljak Anyámért, aztán lakást nézni, aztán Siklós, és mindehhez még ma villámcsapásként hasított belém a felismerés, hogy vazze, holnap Mikulás és én még egy darab szaloncukrot se vettem, szóval még egy csokimikulás-beszerző körutat is meg kellene ejtenem… hűűű bakker… Na mindegy, úgy szép az élet, ha zajlik :)

Egyébként csak remélni tudom, hogy ma még lehet egyáltalán csokimikulást vásárolni, tavaly ugyanis kőkeményen megszívtam a szokásos utolsó pillanatra halogatom taktikámat, mert egy huncut darab mikulást sem kaptam már december 5-én… úgyhogy lehet, hogy idén is Sport szelet + ilyenek kerülnek a csizmákba, mikulás, virgács, ilyesmi nem…

Ja, és mivel a számítógép 2 nap múlva költözik innen, még el kellene kezdenem róla a saját dolgaimat CD-re írogatni is. És hogy teljesen kerek legyen a történet: női bajos napjaim ma kezdődtek, és ez az első nap nálam elképesztő méretű vérszegénységgel és ebből eredő kábasággal, fáradtsággal, agyonütöttség-érzéssel jár, ilyenkor csak egy ágyat szeretnék, abba beledőlni és aludni…

Na, szóval összeszaladtak most a dolgok, nem unatkozom, kicsit megint elkapott a csak-rohanok-magam-után érzés és azt sem tudom, hol áll a fejem, viszont már csak 13 napot dolgozom Karácsonyig :)

Szegény Drágám meg végképp lebetegedett és mára szabadnapot igényelt, amit úgy tudom, meg is kapott, úgyhogy most reményeim szerint otthon pihen és kúrálja magát – bár ma még nem is hívott, úgyhogy gyanús nekem, hogy mit csinálhat… :DDD

Na, most veszem is a búcsúmat, rohanok a dolgomra, holnap jövök, addig is legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)

Ja, és tökre imádok kommenteket olvasni, úgyhogy kedves látogatóim, kommenteljetek bátran, ha úgy érzitek, köszönöm :)

Ma nem sok minden történt, ellenben tegnap elfelejtettem elbüszkélkedni vele, hogy mennyire megerőltettem magam… ugyanis még múlt héten kimostam az anno fehér, de immár gyalázatos színű edzőcipőmet, de egyszerűen képtelen voltam rávenni magam, hogy visszafűzögessem bele a fűzőket. Úgyhogy szegény cipők tisztán, kimosva, hófehéren álldogáltak a szekrénynek támasztva, én pedig minden reggel elhatároztam, hogy na, ma már befűzöm őket, de addig is elmegyek a feketében dolgozni. Aztán tegnap végre rávettem magam erre az utálatos, pepecselős, aprólékos, ocsmány dologra : és befűztem őket végre, így ma gyönyörű tiszta fehér cipőben mentem dolgozni, csak úgy vakított! :D Mondjuk erőteljesen közrejátszott önmagam megerőszakolásában az a tény, hogy a fekete cipőmet túlzottan sajnálom melóra befogni, túl jó és túl drága volt ahhoz, hogy tönkrehordjam…

Na, ma végre már gyönyörű idő volt, szikrázóan sütött a nap, igaz, hogy eszementen hideg szél fújt, viszont mindenki fizetés után volt és 10 vagy 20 ezressel akart fizetni, alig bírtam annyi pénzt beszedni, hogy ma nullázni tudjak, senkinek nem tudtam visszaadni… aztán már az utolsó címem felé tartottam, amikor hív az ügyfélszolgálat, hogy a Patkó Joli néni már nagyon ideges, hogy mikor érek oda a kajával. Mondom, a Joli nénihez nem megyek, mert mára nincs kajája. Ügyfélszolg: de van. Mondom: nincs. Ügyfélszolg: de van, itt van a gépben, és várja a kaját, mert ilyenkor már rég ott szoktál lenni nála. Mondom: nincs, és egy órája jártam felé, de nem mentem be, mert mára nincs rendelése. Ügyfélszolgálaton némi csönd, majd bizonytalanul: milyen nap van ma? Mondom: kedd. Ügyfélszolgálat: basszus, én azt hittem, szerda, ne haragudj. Mondom : nem haragszom, jól elbeszélgettünk. Végül kiderült, hogy szegény Joli néni is meg volt róla győződve, hogy szerda van, meg az ügyfélszolgos Alida is és közös erővel aggódtak értem, hogy mi történhetett velem, hogy még nem értem oda. Még jó, hogy én tudom, milyen nap van basszus :D

Már csak azért is tudom különben, mert már csak 14 napot kell dolgozni Karácsonyig :) És azért 14-et, mert a december 24-et, a szenteste hétfői napját 22-én szombaton ledolgoztatják velünk. Hát vazze. Ki a bánat fog még kaját rendelni arra a szombatra???? Ráadásul mi a két ünnep között alapvetően nem dolgoznánk, már 24-én sem, de azért ledolgoztatják velünk azt a napot. Így is van 8 nap szabadságom még erre az évre, amit amúgy is –tekintve, hogy 4 órában vagyok bejelentve- csak 16 nap alatt tudnék kivenni, de azért még egy napot ledolgoztatnak velem… hát hurrá.

Na de mindegy, az élet szép, a nap süt, és hajnalban, amikor az óra csörgött, nem arra ébredtem, hogy megfagytam, hanem hogy leizzadtam. Hiperjó. Ahogy kimásztam az ágyból csuromvizesen, azonnal elkezdtem vacogni…

Ja, és jövő 7 végén, egészen pontosan pénteken lesz a céges évzáró buli. Szóló parti, a Drágámat sajnos nem vihetem magammal, viszont az általam meginni kívánt piát muszáj lesz, ugyanis Apánk (cégünk tulajdonosa) gavallérosan megvendégel bennünket : enni ad, inni nem.

Drágámmal ma sajnos nem tudtam randizni, csak telefonon beszéltünk, de szegénykémnek rémesen duda hangja van, nagyon beleesett ebbe a megfázásba, mondta, hogy alig lát, könnyezik a szeme egyfolytában, be van dugulva az orra és fáj a torka… szegénykém…:(

Egyébként ma még 3-kor megyünk megnézni egy házrészt Anyukámmal, aztán hagyom, hogy úrrá legyen rajtam a tespedés, és ezekkel a szép kilátásokkal veszem a búcsúmat, legyetek rosszak és satöbbi :)

Na, blogoljunk még egy kicsit, amíg le nem szédülök innen… Öcsikém ugyanis hazaszáguldott, majd elszáguldott, de a kettő között még megkért, hogy írjak neki pár dévédét (pár = amennyit csak bírok), úgyhogy most írok. Dévédét is + blogot is :) Amíg el nem alszom és le nem dőlök a székről :)

Szóval amikor délután abbahagytam az írást, gondoltam, megfürdök egy jó nagy kád forró vízben, ahogy szoktam, meg hajat is mosok, mert a pénteken alkalmazott kereskedelmi mennyiségű extra strong hajhab mágnesként ragasztotta magához a koszt, plusz ma még az eső is rátett egy lapáttal, szóval koszos, összeragadt szénaboglya ült a fejemen és még piszkosul viszketett is. Nosza rajta, a gondolatot tett követte – volna, de délután 2-kor még mindig nem volt a fürdőszobánkban melegvíz!!!! És 3-kor sem! És még 4-kor sem!!! Ekkor viszont már nem bírtam tovább, és azt mondtam, egy életem, egy halálom, én pedig fürödni akarok, fogtam a vödröt és elkezdtem hordani a melegvizet a kádba a konyhából. Hát hadd ne mondjam… leizzadtam, mire átvödröztem a 80 liter melegvizet a lakás egyik végéből a másikba, és közben még áldhattam az eget, hogy nem mondjuk olyan házban lakom, mint a Drágám, ahol a konyha a földszinten, a fürdő a másodikon van… végül hosszasan szemeztem a mosogatóval, mint a lakás azon egyetlen pontjával, ahol a hajmosás kivitelezhető lenne, de egyszerűen nem vitt rá a lélek, hogy a tropa derekammal a miniatűr mosogató felett akrobatamutatványokat adjak elő, meg különben is… vannak ilyen hülye beidegződéseim, hogy mindennek megvan a maga helye és ideje. Namost a hajmosásnak nem a mosogatóban van a helye és pont. Szóval úgy döntöttem, inkább vakarózok holnap egész nap, mint egy tetves, de a mosogatóban nem. A fürdést megejtettem, aztán mivel a gép előtt ülni már nem bírtam, mert rémesen fájt a derekam, így ettem, aztán érdekességképpen bekapcsoltam a tévét. És beleszaladtam a Mónika sóba. Hát bakker?!?! Mindazonáltal újabb folklórral gazdagodtam, miszerint hazudgál. Ez a hazudozik megfelelője, briliáns pengelogikával kikövetkeztettem. A többit inkább hagyjuk, egészen siralmas ez a műsor, illetve nem is ez borzaszt el, hiszen a műsor csak egy igényt szolgál ki. A borzasztó az , hogy van rá igény. Hogy ERRE van igény. Huhhh….

Na de még jó dolog is történt velem délután : kretén exfőnökünk (momentán in Berlin) ritka kegyes hangulatában leledzett ½ 4 tájt és telefonon keresztül hazaengedte a beteg Drágámat gyógyulni, aki beugrott még hozzám kicsit, pusziegységek újfent elmaradtak, de néhány ölelés és simogatás azért kijutott, szóval jókedvem lett :)

És ½ 7-kor észrevételeztem, hogy született melegvizünk, halleluja!!! Gyorsan meg is mostam a hajamat, szóval ha nem fájna a derekam, egészen jól is érezném magam :)

Ezzel a remek hírrel veszem a búcsúmat mára már tényleg és persze a szokásos: legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :) (LRÉEPÉPM)

Hmmmm… hát ez isteni volt :p Most végeztem ki egy mogyorókrémes kiflit, ami valami mennyien finom, pláne, hogy még meleg volt, friss, ropogós… igaz, hogy 160 forintba kerül, és igaz, hogy abban a pékségben a sima kifli is 30 forint, de amit ott árulnak, azt nevezem én péksüteménynek, és nem lehet a napnak olyan szakában bemenni oda, hogy ne állna sor, pedig nincs nagyon jó helyen a bolt, parkolni sem igazán lehet, de mégis imádják az emberek, mert ott bármit vesznek, az ugyan drága, de JÓ, olyan, amilyennek lennie kell(lene mindenhol). Szóval vettem mogyorókrémes kiflit, meg 6 db sima kiflit, merthogy semmi, de semmi kaja nincs itthon és  valamit azért enni kell. Hát igen. Isteni a nyugalom így, hogy Anyukám nincs itthon, de azért vannak hátrányai is. Ő szokott például vásárolni. Most nem szokik senki. Illetve nekem muszáj, ha enni akarok, vagy valami, de nagyon nehezemre esik.

Meg az a hülye adventi koszorú is. Hát persze, hogy elfelejtettem, pedig Anyu szólt. Aztán este ½ 8-kor felhívott, hogy gyújtottunk már gyertyát? Nabazz… még jó, hogy nem aludtam el, még megsértődött volna a Jézuska. Vagy valaki. Mittudomén. Egyáltalán mire való ez az egész adventi koszorú dolog??? Minek gyújtogatjuk vasárnaponként a gyertyát? Mi ennek a célja vagy értelme vagy jelentősége vagy bármije? Mindegy, fő a békesség, előkerestem a koszorút (pár évvel ezelőtt nagyon szépre sikerült Anyukám műve, azóta évről évre újrahasznosítjuk), meg tányért, meg alá szalvétát. Szalvéta csak zöld van, a koszorú kék, mindegy, én szeretem a kéket a zölddel. Meg előszedem a gyertyákat is. Szép gyertyák, vagy 30 centi magasak. A gyertyatartó tüskéje vagy 1,5 centi. Biztosan megtartja, mi??? Eleve gyertyák hermetikusan lecelofánozva, plusz körbecelluxozva. Vazze, ki csomagolja ezt???? Mindegy, kihámozom. Felszúrom a gyertyatartóra. Gyertyatartót a koszorúba. Leborul. Eldől. Csálén áll. Mitbánomén, lángolt már nálunk az ebédlőasztal máskor is, hol egy gyufa???? Gyufa megvan, gyertya meggyújt, öcsémet mélységesen nem érdekli, egyszál magamban álldogálok a koszorúval, vigyázok, le ne dőljön a lángoló gyertya, álmos vagyok hisztis és nyűgös, miért kell engem ilyenekkel zaklatni???? Mindegy, elfújtam, letudtam. Huhh…

Aztán ma hajnalban óra előtt vagy ½ órával ébredek: rohadtul fázom. Takaró fejemre húz, majd belehelem, basszus, biztosan hozzászoktam a 7végén a Drágámnál a jó finom meleghez. Vacogok, aludni próbálok. Végre óra csörög, felkelek, nézem a hőmérőt, 19 fok. Na bakker. Nézem a radiátort: jéghideg. Fürdőszoba, melegvízcsap, diszkrét hörgés, kruttyogás, melegvíz egy szál se. Kúl. Legalább hamarabb felébredek, hideg vízzel isteni fogat mosni. Sunyi káröröm: ma mások is korán kelnek ám ebben a hidegben, nem csak én :DDDD

Házból kilépve mély megdöbbenésemre kellemesen langyos levegő fogad, tisztára mintha tavasz lenne, élveztem is egészen 6 órág, amíg el nem kezdett szakadni az eső. Fákk. Mindegy, az 5ajtós autó előnye, hogy legalább amíg a csomagtartóban pakolok, addig nem ázok. Egyébként minden isteni, pöpec jó időben vagyok, még a Drágámmal is sikerül randiznom az autókereskedésnél, de szegénykémnek nem ennyire jó a napja: rémesen fáj a torka. Így a fertőzésveszélyt elkerülendő pusziegységeket nem vételezek, viszont megyünk tovább a szakadó esőben. Jó időben végzek, Határ útnál lesöprök egy ajándékboltba bonbont venni, merthogy tegnap Melcsi névnap volt és az irodai mindenesünket mindenképpen illik felköszönteni, aztán be a központba, csörög a telefonom, Drágám hív. Iszonyatosan fáj a torka, léccilécci vegyek valami torokgyulladás elleni cuccot a patikában, de olyat, ami használ, mert nagyon kínlódik. Szegénykém… :( Szóval központban gyors leszámolás, rohanás patikába, gyógyszerésszel hosszas alkudozás, végül valami csodabogyóra hagyom magam rábeszélni, rohanás a Drágámhoz, hogy minél előbb megkapja a cuccot, aztán fizikoterápia, persze tömeg, na basszus, ülhetek itt órákat… mélységes meglepetésemre az első körben szólítanak, előadom szokásos monológomat: a bal oldalra kérném, és mehet jó erősen. Megkapom. Éget. Még jobban éget. Jesszus, vazze, leperzseli a derekamat. Eltelt 8 perc, mindjárt vége. Hmmm, viszont egyre kevésbé fáj. Belekönnyezek, úgy éget, biztosra veszem, hogy a kis érintkezők beleégtek a derekamba, mint a marhákba a billog, de mit számít, érzem, hogy jó!!! Eltelt 10 perc, mindjárt jönnek és leveszik. Frászt. 12 perc. 14. 16. Végre jönnek, már alig látok, „jesszus, ez a hülye gép magától felerősödött, miért nem szólt, hogy nagyon erős????” . Hát bakker. Én fegyelmezett beteg vagyok, és mazochista, nem hisztizek. Azonkívül tényleg hatott a villany, így legalább éreztem, hogy van haszna. Szerdán jövök újra, köszönöm, viszlát.

Hú, végre mehetek haza, basszus, ¼ 12, hol egy cigi… hopp, pékség, nincs otthon semmi kaja, ide be kell menni, cigi ugrott. És innentől már részleteztem fentebb. Hát eddig a mai napom, ja, és még mindig szakad az eső…

DEEEE!!! Ma vagyunk a Drágámmal 2 évesek!!!! Ezúton is nagyonnagyon boldog évfordulót kívánok neki (meg persze magamnak) :) Egyébként ha egészen pontos akarok lenni, akkor még van kábé 4 óra a 2 évhez… de estére már a második leghosszabb kapcsolatomról beszélhetek majd :)

Jaj, de a 7végéről még nem is írtam… hát, hogy mik történnek?!?! Péntek estéről szombat reggelre eltűnt a piercingemről a golyó. És nem is lett meg, ki kellett szednem és csak remélni tudom, hogy 3 hét alatt nem gyógyul be a luk, merthogy Anyukámtól és öcsikémtől aranypiercinget kapok Karácsonyra. És azért felettébb érdekes a dolog, mert pont egy hete mondtam a Drágámnak, hogy olyannyira össze van gyógyulva a piercingem, hogy Karácsonyra gondoskodjon majd fogóról, amivel szét tudja tekerni, hogy az újat be lehessen rakni. Erre simán magától letekeredik az a golyó, amit kézzel megmozdítani se bírtam… X-akta. Biztosan az ufók voltak.

Szombaton különben kettesben lángosoztunk a Drágámmal, mert senki sem jelentkezett a meghirdetett túrára, ráadásul Pedró mint villanyszerelő produkálta magát Apával a lebetegedett Zsombor helyett, szóval kettesben voltunk, viszont elég későn, így a vasárnapi tarjasütögetést megúsztam, mert mire a henteshez értünk, elfogyott a tarja.  Egyébként persze megint rengeteget aludtam, ami nekem nagyon jó volt, aztán vasárnap már a ¼ 5-ös vonattal hazajöttem, és azt hiszem, igazán említésre méltó esemény nem történt a 7végében… ja, de!!! Drágám azt mondta, számítógépet kapok tőle Karácsonyra!!!!! :) Édesem, annyira imádom… :) Ja, és még valami, hát ez irtóra tetszett: Drágámat szombaton felhívta az engem megelőző barátnője, hogy nem akarna-e vele összeköltözni. Márminthogy közös albérletbe. Hát kész voltam tőle. Aki ismeri a lányt + a sztorit, az nagyjából tudja értékelni ezt a fordulatot, aki nem, annak azért annyit megemlítenék, hogy anno ők együtt éltek, de a történet jócskán elmérgesedett, már ott tartott a helyzet, hogy a Drágám tüdőgyulladással feküdt, a lány meg haza se nagyon járt, egy tál levest elé nem rakott volna, plusz még néminemű mai napig rendezetlen anyagi problémák is felmerültek, szóval nem szépen lett vége a dolognak és ennek tükrében kissé meghökkentő a fenti ötlet – túl azon, hogy azért nem kicsit meredek történet egy exszel együtt lakni, azért na…

Viszont az öcsém 7végén elköltözik (és vele a számítógép), úgyhogy valószínűleg most pénteken fogok utoljára blogot írni, aztán majd csak jövőre, vagy legkorábban a két ünnep között, attól függően, hogy a Drágámmal hogyan tudjuk majd intézni a dolgainkat, végig nála leszek-e Vácon, vagy ha be kell jönnie dolgozni, akkor hazajövök vele, aztán szilveszterre vissza, szóval még semmi sem biztos.

Csak az, hogy az eső épp most zendített rá újult erővel, huhh, de nem szeretnék most az utcán lenni… ellenben Isten éltesse a Ferenceket, meg a Szigetváriék Pistikéjét, aki ugyan tegnap ünnepelte fennállásának 21. évfordulóját, de azért ma is, ezúton is boldogságost neki :) Aztán majd szombaton kiadósan megünnepeljük őt + a Drágámat és persze Madárnorbit is :)

Na, most viszont semmi más érdemleges nem jut eszembe, úgyhogy ezennel veszem a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)

Mit láttam ma?!?! A Kozma utcai börtönnél lekanyarodva beleszaladtam kisebbségi apuka szabadulási ünnepségébe, hát nem volt gyenge… legalább 16 autóval vagy 50 rokon karonülőtől a 90 évesig tolongott a járdán-úttesten, énekeltek, táncoltak, a férfiak könnyes szemmel ölelgették a frissen szabadultat, az meg meghatódva, szintén könnyes szemmel nézegette a népes pereputtyot, a nők hangos zokogókórust alakítottak, a gyerekek körbe-körbe rohangáltak,  igaz, csak néhány másodpercre láttam őket, de épp elég volt belőle… nem bírom az ilyen harsány, a mi kultúránktól véridegen megnyilvánulásaikat…

Na de hagyjuk is ezt, a lényeg, hogy péntek van, vagyis itt a 7vége és én este megyek a Drágámhoz és most jól érzem magam :) Igaz, szokás szerint rém fáradt vagyok, de szerintem megint beiktatok majd hosszas alvásokat a 7végébe :) Öcsikém ma Debrecenből haza sem jön, mert Berekfürdőn 7végézik a haverjaival, Anyukámat is sikerült már leráznom, merthogy hazahoztam ugyan, de aztán nemrég el is tűzött vásárolni, aztán vissza kretén exfőnökömékhez, úgyhogy újfent élvezhetem az egyedüllétet és a nyugalmat. Ráadásul az utált, péntek délutáni renoválásomon is túl vagyok már, már össze is pakoltam, egyedül a sminkelés maradt hátra, de azt az indulás előtti utolsó pillanatban szoktam kivitelezni, mert nem mindig sikerül vigyáznom rá, és így legalább addig biztosan rendben van, míg a Drágám ideér értem… :)

Ja, tegnap elfelejtettem írni, hogy a fríblogba való belépésemkor láttam a felhívást, hogy a fríblog közvélemény kutat ás és szívesen vennék, ha válaszaimmal segíteném őket, blabla… gondoltam, miért ne? Legalább jelezhetem a gondjaimat, miszerint 1.0-ás Júzerként nem érzékelem túlzottan felhasználóbarátnak a rendszert… aztán hamar szembesültem azzal, hogy a közvéleménykutinak halvány segéd köze nincs a fríbloghoz, ellenben tartalmaz vagy 100 kérdést, amiből minden tizedik úgy szól, hogy „az alábbi weboldalak közül melyeket látogatta az elmúlt egy hónapban?”, és válaszlehetőségekként felsorolnak 15 olyan oldalt, amit nem, hogy nem látogattam az elmúlt egy hónapban, de még csak nem is hallottam róluk… alig egy-kettő volt ismerős tényleg, de azokat sem látogattam még soha életemben… szóval rá kellett döbbennem, hogy valószínűleg nem én leszek a reprezentatív minta ennél a kutatásnál. Sem. Merthogy más kutatásokban sem szoktam az lenni. Imádom például, amikor a vásárlási szokásaimról próbálnak érdeklődni. Hát bakker, nincsenek vásárlási szokásaim, mivel vásárolni sem szoktam. Csak a kisközértben cigit meg rágót, amikor beviszem az ebédet. Egyszerűen utálok vásárolni, és bizonyára 100 nőből 99 megszállottan imád soppingolni, de akkor én vagyok az az egy, a századik. Aztán jönnek még a tévézési szokásaimmal. Na vazze. Én nem tévézek. De, persze, van tévém, hogy legyen miről port törölgetni. De a manapság iperi mennyiségben ömlesztett, nívótlan, primitív műsorok valahogy nem érdekelnek. Nem mondom, van egy-két műsor, amit szívesen megnéznék, de általában azok is kimaradnak ezért-azért, és százszor inkább leülök egy jó könyvvel, mint hogy a tévével bámultassam magam. Aztán van még a mi a véleményem a napi politikáról című pont… hát… nem követem a napi politikát, nem érdekel. Mi a fenének kövessem azt az unalmas, primitív szardobálást, amit nálunk politikának hívnak???? Egyik párt, egyik képviselő sem azt nézi, hogy az embereknek jobb legyen, hanem hogy a másiknak ne legyen igaza. És ha már itt tartunk, nem, választani sem szoktam elmenni. És méghozzá azért nem, mert egy mélységesen demagóg átverésnek tartom a választásokat. Ígérnek a pártok fűt-fát, amelyik szebbet, jobbat, többet ígér, azt megválasztják, de hogy aztán az a párt 4 évig mit csinál, abba már úgysincs beleszólása a népnek. Akkor meg minek az egész cirkusz? Ígéretekkel tele van a padlás, ha számonkérni nem lehet, akkor nem mindegy, ki ül ott fenn??? Úgyis mindegyik azt csinál, amit akar. Na meg nagy kedvencem még a nyaralási szokásaim témakör. Hát én úgy szoktam nyaralni, hogy megkeresem a Balatonon a legolcsóbb nyaralási lehetőséget, valahogy kiszorítom a minimális költségekre szükséges lóvét, aztán igyexem jól érezni magam. Anyád.

Na, inkább hagyjuk ezt a közvéleménykutatós témát is, mert csak felhúzom magam…

Ellenben fázom, hideg van. Ma is. És nem kicsit. És tegnap még tiszta szerencsés voltam, mert délután megfürödtem (jó nagy kád forró vízben, ahogy szoktam), merthogy szegény öcsikémnek, amikor 6 óra körül hazaért, már nem volt meleg víz. Már megint. Épp, hogy langyoska volt csak a víz, úgyhogy szegénykém a betervezett fürdés helyett csak egy 1,5 perceset zuhanyozott, így is vacogva jött ki a fürdőből. Valahogy kezdem már soknak érezni ezt a sok melegvízkimaradást nálunk felé…

Viszont a családi szappanopera úabb fejezetére tettem szert: úgy néz ki, öcsém végleg szakított az ostobácska nőjével!!!! Illetve a nő végre felismerte, hogy ezért a kapcsolatért leginkább ő kapálózik, öcsikém meg csak úgy van és egyre jobban kínlódik, úgyhogy Évike feladta. Már vagy 1,5 hete fel sem hívta öcsémet, aki viszont fellélegzett. Persze, ez a lehető leggázosabb módja a szakításnak szerintem, hogy úgy hagyjuk elaludni a dolgot, majd csak észreveszi a másik, hogy nem kéne ezt erőltetni, de azt is tudom, hogy ha az öcsém a szemébe mondja a lánykának, hogy ennyi volt, akkor meg kezdődik a sírás + könyörgés + ígérgetés… szóval lehet, hogy tényleg így a legjobb, vagy legalábbis a legcélravezetőbb.

Rájöttem, hogy ügyes vagyok. Mivel a hajam kezd már elég jó hosszú lenni és ezáltal elég jó súlyos, így hétről hétre megkínlódok vele, hogy ne lapuljon a fejemre, hanem legyen valami tartása. Mélységesen elegem van ebből, úgyhogy ma hajmosás után a kezembe kaparintottam Anyukám extra strong besorolású hajhabját és bőségesen alkalmaztam. Ennek következtében momentán éppen betonná keményedik a hajam. Hogy mennyire lesz tartása, az most még nem látszik, de hogy kőkemények lesznek a hajszálaim, az tuti. Vazze. Mondom én, hogy ezt a szépségápolási mizériát nem nekem találták ki…

Viszont a Drágámmal 3 nap múlva 2 évesek leszünk :) Úgyhogy vettem is neki egy kis picike meglepit :)

És ezzel a kellemes gondolattal veszem is a búcsúmat erre a 7re, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)

U.I: ja, és aki érintett, tudjon róla: holnap szokás szerint lángosozó járat indul 9:30 tájékán a rezeda utcából, a részvételi szándékot kérjük még ma jelezni! :)

Természetesen tegnap is írtam egy novellányi bejegyzést és ezzel még a felénél sem tartottam az írnivalómnak, amikor a végvonagló egerünknek köszönhetően elszállt az egész… az egerünk ugyanis újabban háromféle hibát váltogat: vagy megfagy az egérmutató, ahol van és nem mozdul, vagy eltűnik, vagy iszonyatos, szemmel követhetetlen sebességgel elkezd száguldozni ide-oda és közben aktiválja az összes létező gombját, kattintgat mindenre, mindent bezár, áthelyez, kitöröl, miközben a gép a „túl-sok-gombot-nyomsz-le-egyszerre-te-kretén” csipogással tiltakozik az atrocitás ellen. Ez utóbbi hiba következtében mindig rácsodálkozom egy-egy újonnan keletkezett ikonra az asztalon és visszarámolom a lomtárból a kitörölteket, valamint hisztérikusan üvöltök a bezáródott fríblog oldal és a félig megírt blogbejegyzésem miatt. Ebből már azt hiszem, kitalálható, tegnap melyik hibát produkálta a drága.

De most kicseszek az egérrel, ezt a bejegyzést wordben írom, percenként automatikusan mentve, és amikor kész lesz, majd egyben bemásolom.

Mielőtt megkérdeznétek, miért nem veszek 800 forintért egy egeret, máris közlöm: mert a számítógép az öcsikémé, és jövő héten elköltözik – mármint a számítógép a gazdájával együtt, ergo én már ebbe a gépbe 2 forintot sem fektetek. És IGEN, jól olvassátok: öcsikém elköltözik!!!!!!!!! Ez ugyan anyagilag lényegesen megterhelőbb lesz, mivel a rezsi felét immár nem fogja fizetni, ellenben lényegesen kényelmesebb, mert visszakapom a szobámat, a tévémet és a nyugalmamat, ami már nagyon rám fér :) Igaz, számítógépem nem lesz, így a napi blogozás veszélybe kerül, bár öcsikém felajánlotta, hogy cseréljünk: a tévémért cserébe itthagyja nekem a gépet, de erről sürgősen lebeszéltem. Egy olyan alapgépet, ami nekem a netezéshez kell, 20-30 ezer forintért bárhonnan leakasztok, egy 72 centis Panasonic tévét viszont nem. Szóval tévém lesz, gépem nem – legalábbis egy ideig.

Na, különben meg baromira tél lett. Ma hajnalban már jeget kellett kaparnom az autóról és áldom a sorsomat, hogy lakótelepen lakom, mert itt ha elég közel áll az ember a házhoz (és 27 év alatt még azt is kitapasztalta, hogy hol futnak a föld alatt a fűtéscsövek), akkor viszonylag olcsón meg lehet úszni a jégvakarást, mert ma jártam olyan kertvárosos környéken, ahol centi vastag jégpáncél borította a parkoló autókat, hát annak a lekapargatásához aztán nem sok vonzalmam lenne hajnali ½ 5-kor… Viszont tényleg iszonyatosan hideg volt, az autóban a vízhőfokjelző mutató üzemi hőmérsékleten hajszálpontosan a skála közepéig kúszik fel, ma egyszer sem jutott tovább a negyednél…

Ellenben a Drágám által szerzett fékbetéteket ma meló után az egyik címemen az autószerelő srác kicserélte, úgyhogy végre elhagytam a foglazító csikorgást, ami eddig kísért – és be kell vallanom, rémesen becsapott a fülem, pedig büszke szoktam lenni a jó hallásomra… én folyamatosan, hónapok óta hátulról hallottam a csikorgást, a Drágámmal is a hátsó fékeket szedettem szét, most pedig kiderült, hogy az elsők csikorogtak, ugyanis az új fékbetétekkel csend van… Úgy látszik, öregszem…

Ja, és tartozom némi helyesbítéssel az előző bejegyzésemhez: borkatomi balesete nem hétfőn, hanem szombaton volt és nem bénult le, „csak” eltörött a jobb keze kivételével az összes végtagja, leginkább szilánkosra, nyílt töréssel és többszörösen, valamint még néhány bordája, a bal válla izületestől, és a busz lökhárítójának egy darabja csontig beépült a combja hátsó részébe, 3 óra alatt bírták kiszedni belőle az orvosok… és még szerencséje van, hogy a gerince, koponyája nem sérült. És persze igazam lett: nem a borkatomi hibázott, ő szabályosan kanyarodott a balra a balra kanyarodó főúton, vagyis mindenkivel szemben elsőbbsége volt, amikor balról érkezett a busz, ami egyenesen akart továbbmenni – a borkatomin keresztül, akit ezáltal teljesen tisztán, fullgázzal kapott oldalba. És még annyi vér sincs a buszsofőr pucájában, hogy bement volna a kórházba és azt mondja : bocs, ezt elkúrtam. Inkább nem is véleményezem.

Drágám viszont bent volt tegnap a Tominál, akit közben kiengedtek az intenzívről, kicsit felvidította, megnevettette, meg vitt neki aloés cuccokat, hogy gyorsabban javuljon.

További újság: kretén exfőnökömék tegnap elutaztak Berlinbe egy gyerekkori barátjának a szülinapját ünnepelni és csak jövő kedden jönnek haza, így Anyukám odaköltözött hozzájuk kutyafelvigyázónak, öcsikém meg tegnap Szlovénban volt, így csodálatosan egyedül voltam itthon, isteni volt… ma már annyira nem, mert Anyukám hisztérikusan haza akart jönni, így hazahoztam, vásároltunk, aztán számítógépezett, macskázott, aztán elmentünk postára és végre visszavihettem… de holnap is haza kell majd hoznom, nem bír ott nyugton megülni a fenekén sajnos… öcsikém viszont ma Szeged felé félúton lerobbant a zöld autóval, nemtom, mi baja az autónak, de trélert kellett szerezni hozzá, hogy haza tudják hozni, Kispeti ment utána átpakolni a cuccost és tovább Szegedre, szóval az élet nem unalmas, és mindez persze akkor történik, amikor kretén exfőnökömék nincsenek itthon… nyilván meg lesz róla győződve, hogy nem vigyáztak eléggé az autóra, hogy ő kiteszi a lábát és máris hülyeségeket csinálnak nélküle, brrrrrrr… szegény Drágám, mit fog hallgatni majd tőle ?!?!

Máskülönben rém nyünnyedt vagyok… azt az átok könyvet képtelen vagyok letenni esténként, eszméletlen jó könyv tényleg, mindenkinek csak ajánlani tudom (Wilbur Smith: A folyó istene), de én szívok vele, mint állat… bár tegnap már ½ 8-kor aludtam, mert annyira KO voltam, hogy azt elmondani nem tudom… persze, ma is elhatároztam, hogy majd korán lefexem :D

Na, most hirtelen nem jut más eszembe, úgyhogy ezennel veszem a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)

Írok, írok, Annácska, ne aggódj :))))

Bár most éppen annyira fáradt vagyok, hogy helyből felszállva el bírnék aludni... történt ugyanis, hogy kezdek a cégnél pesztra posztot betölteni, Főnökanyám előszeretettel testálja rám a próbanapos új jelentkezőket és mára is kaptam egyet. Oké, valamilyen szinten kijárt nekem, mert a csaj a Drágámnál panaszkodott, hogy meló kéne, ő ajánlotta be hozzánk, én vittem be az önéletrajzát, bár még csak nem is ismertem, telefonon hívott csak párszor... hát ma megismertem. Elöljáróban le kell szögeznem, hogy tündéri, aranyos, jófej, kedves, mosolygós, kommunikatív, barátságos, pozitív és értelmes. DE. Csacsogcsacsogcsacsogcsacsog, csivitelcsivitelcsivitel, beszélbeszélbeszél, már a fejem is belefájdult, komolyan, annyira lefárasztott, mint egy kétnapos képzés, mert én szeretek odafigyelni, ha beszélnek hozzám, de ez már sok volt... teljesen lényegtelen és érdektelen sztorikat 12 percen keresztül bírt részletezni... és 43 éves, ami alapvetően nem lenne baj, mert tényleg nem egy besavanyodott, szürke fap..a, de azért a felfogásán már látszik néha a kor, ő már nagyon meggondolja, hogy mit vállal el és mennyiért, hogy neki mi éri meg és mi nem, és neki garancia kell arra, hogy mennyit kell majd dolgoznia és mennyiért... hűűűűű... oké, értem én a gondolkodását, de ez nem egy olyan meló, ahol bármit garantálni lehetne, ez nem egy gyár, ahol összeraksz egy műszak alatt ötven széklábat és ezért megkapod a 80 rongyodat... persze, már tegnap este gyanús lehetett volna, mert felhívott, hogy akkor reggel hol és mikor. Mondtam, jöjjön be a központba, de úgy kellene csinálni, hogy kijön velem az ő autójával, és azt valahol lerakjuk járat közben, mert nekem 1/2 2-től értekezletem van, és nem akarom őt járat után visszavinni a központba az autójáért, hazajönni, vissza a központba értekezletre és megint hazajönni. Erre közölte, hogy ő pedig sehol nem hagyja ott az autóját, mert neki már lopták el régebben kocsiját... na bakker. Végülis abban maradtunk, hogy itt lakik a Gyömrői úton, elmegyek érte reggel 1/2 5-re és aztán hazaviszem, végülis csak 25 perccel kellett emiatt korábban kelnem... 3 óra 40-kor bakker!!! Na mindegy. Tulajdonképpen azt hiszem, az a baj, hogy igazából nincsenek megélhetési gondjai, a férje eltartja, így aztán filózik, válogat... hát tegye. Mindenesetre engem halálosan lefárasztott, és engem ma még vár egy értekezlet...

Aztán a másik jó hír: tegnap felhívott az ügyfélszolgálat, hogy felvettek nekem egy rendelést a Gyakorló utcába, de 3/4 7-ig oda kéne érnem. Mondtam, kizárt dolog, mert a Gyakorló utca a járatom legtávolabbi vége, és van ott vagy 10 címem a környéken, ahova viszont nem mehetek 8 előtt, egyetlen cím miatt nem fogok reggel odaszáguldani, aztán vissza az elejére, aztán 8 után vissza ugyanoda, úgyhogy megoldhatatlan... megadták a megrendelő számát, megbeszéltem vele, ő meg visszahívta az ügyfélszolgálatunkat, hogy akkor inkább átkérné a megrendelt kaját a munkahelyére a II. kerületi Kapás utcába. Erre mit csinál az ügyfélszolgálat??? Átírja a címet és rajtam hagyja... vazze. És mire ezt reggel észrevettem, a II. kerületi járat már rég ki is ment, nem tudtam neki átadni... végül 8 után felhívtam a Főnökanyámat, ő meg mondta, hogy pótsofőrje nincs, úgyhogy még nem tudja, mit fog csinálni, de majd valahogy megpróbálja kijuttatni a megrendelőnek a kaját... végül nem tudom, mi lett vele, de én direkt már a konyháról se hoztam ki a kajáját, nehogy még a végén nekem kelljen felmennem Budára a Kapás utcába...

Most egyébként csak írok, írok, de momentán eltűnt az egérmutatóm, nem tudom, hová lett, így lehet, hogy elmenteni nem fogom tudni, amit írtam...

Na, asszem a fríbloggal volt gond, mert végülis az egerem nem került elő, így billentyűkombinációkkal kimentettem az eddigieket egy wordpad-be, aztán kikapcsoltam a gépet, visszakapcsoltam és a www.freeblog.hu beírásakor az jelent meg, hogy internal server error... :-o Mindegy, most úgy néz ki, működik, egerem is van meg minden...

Na szóval azért a mai napnak van jó híre is: a Drágám jövő7főre várt ajándékai zseniális gyorsasággal már tegnapra megérkeztek, csak öcsikém autójában felejtődtek, de ma este már biztosan megkapom őket, és így a szülinapján már biztosan nem fogok ajándék nélkül kínosan mosolyogni, persze, még az sem lenne baj, ha kiderülne, hogy tényleg megfelelő, amit vásároltam... azért így látatlanban, kép alapján, centiben megadott méretek alapján elég nehéz bármit is vásárolni... de remélem, hogy minden rendben lesz :)

Basszus, be kellene tiltani az ilyen könyveket, mint A folyó istene...  valami hihetetlenül lebilincselő az egész, egyszerűen letehetetlen, midenkinek csak ajánlani tudom, tényleg, de én szívok vele, mint állat... tegnap megint nem bírtam lerakni, 1/2 9-kor már megint erőszakot kellett elkövetnem magamon, hogy aludni menjek végre, és így aztán pláne rémesen korán lett 3:40... és nagyon őszintén mondom, hogy a mai értekezlethez sincs a legeslegkisebb vonzalmam se... boáá...

Na, viszont még nem is meséltem Édesanyukám és öcsikém zseniális tranzakcióját... Anyukám kitalálta, hogy öcsikém anyjának (nem és nem vagyok hajlandó nővéremnek nevezni!!!) ékszerdobozt vegyenek Karácsonyra, ketten összefogva valami komolyabb, értékesebb, szép bőr tükrös cuccot. Neki is álltak nézelődni a kedvenc német licitálós oldalunkon, és addig addig válogattak, míg rátaláltak egyre, ami jól is nézett ki, az ára is korrekt volt és licitálás nélkül egyetlen kattintással a kikiáltási áron megvehető volt. Nosza rajta, kattintottak, megvették. Aztán persze kiabáltak értem, hogy akkor most jöjjek és levelezzem le a részleteket az eladóval, merthogy vásárolni remekül tudnak németül, de kommunikálni már egyáltalán nem. Oké, megírtam a megírnivalót és csak kíváncsiságból megnéztem, mit vettek. És én megláttam azt is, amit ők nem, hogy a doboz bár szép és klassz és jó áron van, de mindösszesen 12×11×11 centi, alig nagyobb, mint 4×4 darab gyufaskatulya összerakva... na, ettől totálisan pánikba esett a család, jött az óhaj, hogy könyörögjem ki, hogy be lehessen cserélni egy másikra, nagyobbra, amit kiválasztottak (szerencsére egy kereskedő az eladó, akinek több doboza is szerepel ezen az oldalon). Oké. Ég a pofám, mint állat, mert én vagyok annyira a hülyeségig büszke, hogy ha már ilyen béna voltam, akkor így jártam, benyelem, ez van, nem könyörgök, hogy bocsobocsi, benéztem, léccilécci csináljuk vissza, de most az ő kedvükért megtettem... az eladó kedves volt és készséges, de mire a levélváltás lezajlott, a kinézett másik dobozt már valaki más megvette. Újabb keresgélés, újabb levélváltás, újabb probléma: a kiválasztott doboz nincs narancssárgában... Végül az eladó beelegelt, elküldte a webáruházának az összes szóba jöhető linkjét és írta, hogy de ezekből mostmár tényleg válasszak, mert más hasonló már tényleg nincs... égés felsőfokon... szerencsére ebből már sikerült választanunk, már el is rakták nekünk, de akkora kínos a szitu, hogy még most is lángol a fejem... ennek a szerencsétlen eladónak szerintem már simán a mumusai lettünk, ha még egyszer felbukkan a nevünk valahol, inkább visszavonja a licitre bocsájtott cuccát, mint hogy mi vegyük meg... 

Szóval zajlik az élet, nem unatkozom, ha esetleg bárkinek úgy tűnt volna... Basszus és már mindjárt 1/2 12... NEMAKAROMNEMAKAROMNEMAKAROM!!!!!! Itthon akarok maradni, beülni egy kád forró vízbe, pihenni, aludni, utálomazegészvilágot... na jó, ez persze nem igaz :) 

Drágámmal 6 nap múlva kétévesek vagyunk :) Ja, és még egy jó hír (bár ezt lehet, hogy írtam már) az említett licitálós oldalon vettem magamnak egy isteni dögös csizmát...  most megpróbálom feltölteni ide a képet róla, de elővigyázatosan előbb kimentek innen mindent, mielőtt megint elszáll az egész...

Huhh, hát sikerült, de nem ment egyszerűen, nekem valahogy annyira nehézkes ez a fríblog... pedig az elmúlt években már annyit fejlesztettek rajta, de nekem valahogy még mindig nem igazán felhasználóbarát... tudomtudom, velem van a baj,  én beismerem, hogy én csak egy Júzer 1.0 verzió vagyok, de szerintem vagyunk még ezzel így páran, és például attól is sikítófrászt tudok kapni, hogy a szóköz UTÁN nem működik a törlőbillentyű (nem jut eszembe a neve), se a delete, vagy ha kijelölök egy egész sort, hogy kitöröljem, mert mégis máshogyan akarok fogalmazni, az ilyen formában lehetetlen, és még sorolhatnám... nehezen szokom. Mindazonáltal íme a csizmám, szerintem egyszerűen gyönyörű, kinagyítva még az is látszik, hogy végig a lábfején úgy van az anyag megcsinálva, mintha pikkelyes lenne, megláttam, és beleszerettem... ritkán vagyok így különben, minden vásárlást alaposan meggondolok, hogy valóban szükségem van-e rá (és alaposan végiggondolva legtöbbször az a válasz, hogy tulajdonképpen eddig is egészen jól eléldegéltem nélküle, nem létszükséglet), de erre a csizmára speciel most igenis szükségem van, mert a régi már-már hordhatatlan és ráadásul ez még tényleg gyönyörű is... egyetlen gondom, hogy a szára elég szűknek tűnik, de mivel farmervászonból van (ami szintén nem látszik a képen), így reményeim szerint rá lehet majd bírni némi tágulásra :) 

Jaj, a 7végéből még azt sem meséltem, hogy lángosozás után a Drágám végigsétáltatta velem fél Vácot (na jó csak a piactól a vasútállomás utcájáig, nem tudom, hogy hívják ezt az utcát, de a Csányi másik oldala a piachoz képest), hogy nézzünk nekem karácsonyi ajándékot, mert ő kitalált valamit és akkor azt most együtt megnézzük... tűsarkú cipőben, 1,5 órás, minuszokban történt piaci ácsorgás után, jeges szélben, átfagyva nem sok kedvem volt a programhoz, de nem akartam a Drágámat megbántani, hát mentünk. Odaértünk. És kiderült, hogy az üzlet megszűnt, utazási iroda van a helyén. Na vazze... 

És most hívott a Drágám, hogy ő két napja kétségbeesetten keresi a borkatomit, aki a motorosboltos barátja, és nem tudja elérni, erre ma kiderült, hogy borkatomi tegnap motorral ment haza Dunakeszi irányába és egy busz elütötte... nem gyengén, a borkatomi intenzíven van, bár magánál van, de csak a jobb kezét tudja mozgatni semmi mást... hogy rohadna el az összes tetves figyelmetlen paraszt bunkó köcsög szemét autó- és buszvezető. Borkatomi nem tegnap óta motorozik, tudja, ismeri, féli és kikerüli a balf@sz autósok lehetséges baromságait, most is biztos vagyok benne, hogy nem ő hibázott. És mégis lehet, hogy az egész élete tönkrement. Pedig egy értelmes, megfontolt, nem is fiatal, felelősségteljes ember, halál normális, jólelkű, segítőkész, becsületes fickó, látástól vakulásig dolgozik, hogy jusson valamire, hogy el tudja tartani a családját, nem az a vagány, őrült, menőző, kihaénnem motoros, erre jön egy kretén buszos és nesze intenzív meg lebénulás...

Hát, szerettem volna jókedvűbben lezárni ezt a mai postot, de ez van... kérek mindenkit, hogy drukkoljon a borkatominak, és kérek minden sofőrt  ezúton is: FIGYELJENEK A MOTOROSOKRA, ők is csak közlekedni akarnak, ők is emberek és a motoron ezerszer sérülékenyebbek, mint a figyelmetlen sofőrök az autójukban... 

Na, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek. 

7fő van, és én ennek nem mondhatnám, hogy kirobbanóan örülök, viszont isten éltesse a Virágokat. És persze utólag a Katalinokat, akik közé az én drága Főnökanyá, is tartozik, így ma délre névnapozás ügyben jelenésem van a központban. Ennek köszönhető, hogy ma 1/4 10-kor már itthon voltam, viszont egy óra múlva meg indulhatok el újra és ezt rémesen utálom... ha már egyszer hazaértem, akkor szeretnék nyugodtan ülni a fenekemen... na mindegy.

Az időjárás viszont megőrült, amikor az utolsó előtti címemre mentem, olyan felhőszakadás kerekedett havasesőből, hogy nem bírta az ablaktörlő, most meg süt a nap :-o És mára még havazást is jósoltak, kijut mindenből.

Egyébként nincs nagyon jó kedvem, mondhatnám, kissé gondterhelt vagyok. Persze, momentán mások gondjai terhelnek engem, amiket nem kellene feltétlenül magamra vennem, de hozzám nagyon közel álló emberről van szó és közvetve engem is érintenek az ő gondjai. Hát persze, a Drágám az emlegetett , reggel sikerült randiznunk a Fehér úton, puszi- és ölelésegységeket vételeztem, de nem volt az igazi, mert az én szegény Drágám eléggé depis volt... eddig a 7főket még egészen jól bírta, de most már ma reggel úgy ment dolgozni, mintha rugdosnák, amit mélységesen meg tudok érteni, hiszen én is jártam ugyanebben a cipőben, és őszintén szólva én eddig is nagyon csodáltam őt, hogy még mindig bírja azt a rengeteg sz@rt, ami őt ott éri... Nekem óriási szerencsém volt, hogy el tudtam onnan jönni és még jobbat is találtam, neki viszont momentán eléggé kilátástalan a történet... és ez nekem is nagyon rossz, egyrészt mert nagyonnagyon szeretnék segíteni neki, de nem tudok, másrészt meg a rosszkedvének én is iszom a levét... Persze, jöhetne hozzánk dolgozni, Főnökanyám azonnal felvenné, ha én kérném, tudom, és hangulatilag biztosan jobb lenne neki itt, de anyagilag meg nagyon nem... és nagyon rossz volt a Drágámat így látni, mert eddig legalább dac volt benne, hogy tesz mindenre és mindenkire, elvégzi a munkáját és mindenki szakadjon meg, de mostmár ez sincs... Na mindegy, sajnos ezen momentán nem tudunk változtatni, úgyhogy nem is részletezem tovább, de ha valaki tudna a Drágámnak Vác környékén egy klassz melót, mindenképpen jelentkezzen :) 

Szombaton sikerült végre egy isteni lángost ennünk a Sanyinál, visszatértek a régi megszokott ízek, aztán este Pedró össznépi iszogatást rendezett, ami sajna eléggé siralmasra sikeredett... se a Drágámnak, se nekem nem volt igazán kedvünk a történethez, tiszta nyünnyedt voltam, így ezúton is elnézést kérek Annácskától, aki elég kitartóan próbált beszélgetni velem, de sajnos nem nagyon sikerült... Pedró próbálta menteni a menthetőt sztorizgatással, ez azért átmenetileg eredményezett némi jókedvet, de összességében a lapos hangulat nem bírt feldobódni, úgyhogy viszonylag korán Süti indításával szedelőzködni kezdett a társaság. Drágám Repi haverját Süti fuvarozta, ezért elsőként ők ketten távoztak - ezt olyan nagyon nem bántam, mert Repit valahogy nem és nem bírom megkedvelni, pedig annyira próbálkozom. Az a csávó egy idióta bunkó. Olyan mélységes ellenszenv és lenézés van benne a nők iránt, hogy képtelen velem (vagy más nővel) két normális, értelmes mondatot váltani. Nem mondom, hogy egy igazi humorzsák vagyok, de azért néha van egy-két poénom, ami elég heves tetszést tud kiváltani, Repi ezeken csak fanyalog és lesír az arcáról a "te csak egy hülye nő vagy" kifejezés. Ha normálisan próbálok vele beszélgetni, például megkérdem, mi újság, hogy van, előfordul, hogy nem is válaszol, átnéz rajtam, vagy elnéz mellettem. Ugyanakkor hosszasan képes cikiző megjegyzéseket sorolni olyan dolgokra, amikkel kapcsolatban én tetszést nyilvánítok, és ezek a reakciói bennem mindig pofánverési késztetést idéznek elő. Léccilécci, hadd tetszen már nekem Billy Idol zenéje, a Suzuki GSF750, vagy bármi más, ha valaki ennyire antiszociális más érdeklődési körével szemben, akkor inkább fogja be a pofáját :@@@@ Komolyan mondom, nagyon soxor a Drágámra vagyok csak tekintettel, különben úgy elküldeném ide-oda, hogy a fal adja a másikat... na de ott tartottam, hogy Süti és Repi távoztak, majd a Drágám felvetette, hogy tán induljunk aludni, erre Annácska és Pistike is szedelőzködni kezdett, végül Pedró maradt Balázzsal és Enikővel - de ők hajnali 5-ig bírták :) Közben azért némi hasznosat is műveltünk, lefixáltuk a Nagy Össznépi Szülinapozást jövő szombatra - a Drágám, Pistike és Madárnorbi ünnepli majd együtt a szülinapját :) Pistike eléggé forszírozta a most szombatot, merthogy neki úgy jönnek ki a szabadnapjai, de erről sikeresen lebeszéltük, és megállapodtunk, hogy elcseréli a jövő péntekjét. Mondjuk nem gyenge szívás lett volna nekem, ha a most szombatot hozzuk össze, mert a Drágám neten rendelt ajándékai leghamarabb jövő 7főn érkeznek meg, úgyhogy legfeljebb egy forró öleléssel tudtam volna az ajándékozásban részt venni... :)

Aztán tegnap, azaz vasárnap főzőcske-nap volt nekem - palacsinta helyett nagy mosdatlan sertéshúsokat kellett sütögetnem és rostélyos hagymát, ami iszonyat pepecs meló, viszont legalább még mindig bűzlök a hagymától... este hazavonatoztam, beestem az ágyba, de újraolvasom Wilbur Smith A folyó istene című könyvét, és azt egyszerűen képtelenség letenni... 9-kor már rendesen meg kellett erőszakolnom magam, hogy hagyjam abba az olvasást és próbáljak meg aludni.  

Ma meg dolgoztam, semmi extra, mint már említettem volt, 1/4  10-re itthon voltam, azóta itt írogatok, és lassan készülődök újra...

Közkívánatra a családi szappanopera újabb epizódja: ostobácska sógornőm kitartóan otthon lakik, öcsém néha látogatja - néha meg egy másik csajt visz teázni, vagy máshova, és én ezt a törekvését maximálisan támogatom :))) Évikének különben jó az új melója (pláne mert a cég még be sem indult igazán), nyugis, békés, eddig még sikerült produkálnia, amit elvártak tőle, ellenben öcsikém is eléggé szenved már kretén exfőnökömmel, szerencsétlen látástól vakulásig dolgozik, de tényleg reggel 8-kor elmegy itthonról és este 8 előtt sose ér haza, ráadásul 7végére is mindig jut valami, vagy könyvezés, vagy rendezvény a Lurdyban, úgyhogy eléggé sorstársak a Drágámmal. Az a baj, hogy az a kretén idióta exfőnököm baromira nem veszi észre, hogy pont a legjobb embereit zsigereli ki a végsőkig fizikailag, szellemileg, idegileg, és ha ne adj' Isten egyszerre lesz elege a Drágámnak, az öcsémnek és az "új" irodás csajnak a köcsögségeiből, akkor ő ottmarad a f@szfej fiával meg annak a balf@sz nőjével hármasban, aztán akkor majd nézegethet nagyokat... A fent említett három ember pakolja a zsebébe a milliókat havonta, és ahelyett, hogy megbecsülné őket, csak elégedetlenkedik, morog, b@szogat, hisztizik, és akkora paraszt, hogy orbitból is kolbászos kéne neki. Mindegy, nem is részletezem ezt inkább tovább, mert hihetetlen módon fel tudom húzni magam azon, hogy ekkora köcsög bunkó létezik a világon.

Na, azt hiszem, elég volt mára ebből a depis hangulatból, pontosan 4 hét múlva Karácsony, és ezzel a szép gondolattal veszem mára a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)

Végre vége ennek a 7nek, valahogy rém fárasztónak éreztem, tegnap el is határoztam, hogymár délután lefexem aludni, és hajnalig alszom is, mint mormota, de ebből persze semmi nem lett végül... Drágámmal isméthosszas telefoneszmecserét folytattunk 8-ig és csak akkor mentem aludni, de akkor már ájulásszerűen... és persze ma megint nagyon hamar lett 4 óra...

És ismét csak dicséret illeti a kedves, előzékeny és figyelmes hajnali kollegáimat, akik az új Paradicsom Magazint, amit ma kellett volna kiosztani,  tonnaszámra pakolják a kocsijukba, ami természetesen újfent azt eredményezte, hogy néhányunknak már egy huncut darab sem jutott belőle :@@@ Viszont mivel magazint ma nem osztottam, és a Startautós lányok is időben bent voltak, 1/2 9-re sikerült végeznem. Még 8 körül felhívott Főnökanyám, hogy a Szállás utcában vegyek át egy csomagot és vigyem be neki, na, ezzel is megvoltam 3/4 9-re, úgyhogy elmentem a Lurdyhoz lemosatni az autót, nagyon ráfért már szegénykémre. De ezzel együtt is még 1/2 órát ültem a kocsiban, mire bemehettem elszámolni... aztán még Anyám összepakolt a XVIII. kerületi új kollegának egy bent felejtett Alexandra menüt, kollegát iderendeltem hozzánk a sarokra, odaadtam neki, ő meg elkerekedett szemekkel kérdezte, hogy már végeztem???? Mondtam, ja, sőt, már itthon is vagyok. Basszus, bele is betegednék, ha nekem még 11-kor meg délben is kajákkal kéne rohangálnom, pont elég ez 1/4 6-tól 9-ig... 

Na, egyébként túl sok újság nincs, viszont még mindig bosszant, hgy tegnap elszállt az egész irományom, annyi mindent írtam benne... na mindegy, valamiért annak az írásnak nem kellett publikus fórumra kikerülnie, lehet, hogy Sztahanov elvtárs szelleme akadályozta meg bosszúból, merthogy róla például és az ő mozgalmáról igen hosszasan és igen kevéssé méltatólag értekeztem...  

Na de mostmár tényleg minden mindegy, mert 7vége van, nekem már egy órája, és este megyek a Drágámhoz és holnap lángosozni, a többi meg majd alakul, addig még persze túl kell esnem egy fizikoterápián, egy szolin, és az utált heti renováláson (fürdés, borotválkozás, hajmosás, sminkelés), de aztán 2 nap teljes nyugalom és pihenés... na jó, egy palacsintasütést lehet, hogy beiktatok a fiúk kedvéért, Drágám már hetek óta pedzegeti, hogy süthetnék újra, Pedró már a múltkor a manipulálásommal is megpróbálkozott, miszerint olyan isteni palacsintát senki sem süt, mint én, de ellenálltam :D Végül felvetődött, hogy ugyan miért is mindig én gályázzak náluk palacsintaügyben, Dórika például miért nem sütöget ott soha? Ettől az ötlettől Pedró mély hallgatásba burkolózott, úgyhogy ejtettük a témát :D

Na de most úgy döntöttem, hogy veszem a búcsúmat, mert éhes is vagyok, szerzek valami kaját, aztán nekivágok a teendőknek, 7főn jövök, addig is utánam a vízözön, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)

Bakker, 2 óra alatt megírtam egy kisregény-szerű blogbejegyzést és elszállt az egész... ez a tetves fríblog nem kérdezte meg, hogy akarom-e menteni, mielőtt elnavigálok innen... nem írom újra, pedig nagyon jó volt. Menten felrobbanok. 

Ezt azért nézzétek meg, érdemes: http://www.kamazutra.be/shoppenboys

Na pá. 

Hűűűűűűűűű vazze, tegnap inkább nem is írtam, mert olyan síkidegbeteg voltam, mint már nagyon régen... kezdődött azzal, hogy 7fő este öcsikém drága elvitt az autóért, merthogy persze nem lehetett levizsgáztatni, nekem viszont keddre kellett. Tehát Csepel, Beki becenevű májercsávó, exkuzálja magát nagyon, végül abban maradunk, hogy kedden amikor végzek, felhívom, és majd együtt elmegyünk vizsgáztatni. Oké, kedden 1/2 11-kor végzek, hívom, menjek ki hozzá Csepelre, onnan indulunk, addigra megérdeklődi, hova lehet menni, mert több helyen is vizsgáztat. Szuper, odaérek, kiderül, az uticél Dunakeszi. Nem baj, csak menjünk, legyek már túl rajta. Meglepően gyorsan leértünk Dunakeszire (Opel Gaál, ha valaki ismerős arra), Beki mindent bevisz, lebeszél, elrendez, aztán visszajön, mondja, hogy ő akkor megy, minden el van intézve, üljek be az autószalonba, vannak ott székek+minden, 1 de maximum 1,5 óra múlva kész a történet. Oké, 1,5 órát még elücsörög az ember egy autószalonban, bemegyek. Ittam egy kakaót az automatából, játszottam a telefonommal, 1,5 óra alatt majdnem tökéletesen lemerítettem, úgyhogy végül abbahagytam, kisétáltam, rágyújtottam, és akkor láttam, hogy az autóm ugyanott van, ahol hagytam, még csak hozzá se szagoltak... na, akkor már kezdett gyűlni bennem a feszültség, nem részletezem, de végül több, mint 3 órát voltam ott, a derekam annyira fájt, hogy már majd' megzavarodtam, éhes voltam, szomjas, koszos, büdös, fáradt és hisztérikus, a várakozás vége felé már halál komolyan fontolóra vettem, hogy felkapok egy széket és belevágom az egyik földig érő kirakatba, annyira ideges voltam, hogy azt éreztem, menten felrobbanok... délután 3-kor szabadultam, 4-re értem haza, de komolyan mondom, a pipától nem láttam. És mindez 22 ezer forintomba került...

És a tegnapi nap csalódása: még anno, amikor Spanyolországban éldegéltem, megismertem ott egy jégkrémet, ami olyan leírhatatlanul isteni, hogy teljesen függővé váltam tőle és az elmúlt 3,5 év során többször sérelmeztem, hogy nálunk nem lehet kapni. És most végre betört Magyarországra a gyártó cég, elsősorban nyitottak az újdonat Aréna plázában egy fagyizót (a Drágámnak be is ígértem, hogy oda elviszem fagyizni, kerül, amibe kerül, mert addig nem élt amíg ezt meg nem kostólta), másodsorban pedig beköltöztették a mannát a madaras teszkó hűtőpultjába. Tegnap hazaérkezésem után Anyukám vásárolni ment, felfedezte a hűtőpultot és azonnal felhívott, hogy melyik ízűt vegye meg. Hozzátenném, aranyárban van, egy fél kilós doboz 1800 forint (ha valaki nincs tisztában az árakkal, csak viszonyításképpen: a Magyarországon kapható legelitebb jégkrém a Carte d'or 9 deciliteres változatban 1000 forint körül kapható, ez tehát pont a duplájába kerül), de mivel Spanyolországban ő is függő lett, úgy döntött, befektet. Megállapodtunk a kedvenc ízemben, drága Anyukám nagy lelkesen söpört vele haza, szedtem belőle, megkóstoltam, vártam, hogy a régen tapasztalt mennyei íz eláradjon a számban, és.... EZ NEM AZ!!!!!!!!!!!! Finom, finom, de a leghalványabb segéd köze nincs a spanyolországihoz, akkora csalódás volt, hogy elmondani nem tudom...  Ott Spanyolországban együltő helyemben megettem egy egész dobozzal belőle, ebből itt megettem 2 evőkanálnyit és mondtam, hogy köszönöm, elég volt... és most nem tudom, vigyem-e fagyizni a Drágámat, mert ha az Arénabeli fagyizóban is ugyanilyen sz@r a cucc, akkor csak felesleges pénzkidobás, és még a Drágámnak sem tudok örömet szerezeni, nem tudom neki megmutatni, hogy mi is az a FINOM JÉGKRÉM... teljesen lekibeteg vagyok... :(

Egyébként egy kicsit mostmár kezd tele lenni a kiscipőm basszus... az elmúlt hetekben én annyit rohangáltam, intézkedtem, fizettem, megoldottam, megszerveztem, hogy mostmár elég... alaphangon kétnaponta rohanok a szájbalökött fizikoterápiára, emellé jött az akkumlátor-mizéria, néhány nőgyógyászati látogatás, a lomtalanítás, a téligumi-cirkusz, ez a vizsgáztatós történet, internetes ajándékvásárlás, elegem van. Annyira szeretnék mostmár egy kicsit lógva maradni, folyamatosan űzött vadnak érzem magam, csak rohangálok örökké, mint egy mérgezett egér, ma is tökjó, hogy már 3/4 10-kor itthon voltam, de mennem kell fizikoterápiára, aztán Anyámért, aztán körmöshöz (ahova jövő 7főn mentem volna, de jövő 7re berendelték kórházba a körmösömet valami egyhetes kezelésre, nem jön jól most ez a pluszkiadás, hadd ne mondjam) és most ülhetek itt 1,5 órát nyugiban, de aztán megint délután 4 óra lesz, mire hazaérek... 

Ja, és ma még ráadásul extra fáradt is vagyok, pedig 8-kor már aludtam (a Drágám telefonjára még 1/4 9-kor felébredtem, de csak jóéjt kívántunk egymásnak), mégis annyira nehezen keltem reggel, hogy az valami hihetetlen... iszonyú mélyen aludtam pont, és épp nagyon álmodtam is (különben épp egy emeletes marhaságot, de mindegy) és roppantul zokon esett az ébresztőóra csipogása, irtó nehezen vakartam össze magam, egész reggel tiszta nyünnyedt voltam... és nem múlt el :(

Viszont reggel fogmosáskor annyi vért köptem, hogy rendesen megijedtem... nem tudom, mit csináltam, de amikor kikapcsoltam a fogkefét és kivettem a számból, merő vér volt, aztán amit kiköptem, az is tömény vér volt némi fogkrémhabbal, egy pillanatra pánikba estem, de miután kiöblítettem a számat, nem találtam meg a vérzés forrását. Aztán öblögettem még és akkor már tiszta vizet köptem ki, úgyhogy teljesen X-akta a dolog... nem is fájt az ínyem sehol, hogy leradírozta volna a fogkefe vagy valami... na mindegy.

Léccilécci valaki küldjön nekem egy kis nyugit, egyébiránt pedig ezennel veszem a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :) 

Mazochista vagyok, ez ma orvosilag is bizonyítást nyert. Ugyanis a potom 300 forintos vizitdíj ellenében megrendezésre került rheumatológiai konzultációmon újabb 10 alkalomra szóló fizikoterápiás bérletet nyertem, és az első alkalomra máris sort kerítettem. Lefeküdtem szépen, rám rakosgatták a villanyozókat, és az asszisztensnő elkezdte adagolni a delejt. Tekerte, tekerte, aztán mondta, hogy van egy határ, amin túl már a betegek sikoltozni szoktak, mert égési sérüléseket okoz a műszer, és most vagyunk azon a határon. Én pedig természetesen ezen a határon kezdtem érezni, hogy történik is a derekammal valami. Klassz. Ez egyébként szöges ellentétben áll azzal (az egyébként maximálisan helytálló) kijelentésemmel, hogy nem bírom a fájdalmat, de ez bizonyára azért van így, hogy az ellenséget meg tudjam téveszteni. Különben tényleg nagyon nem bírom a fájdalmat, egy egyszerű fejfájástól (ha néhány órán keresztül nem jutok fájdalomcsillapítóhoz) képes vagyok elájulni. Ezt állítólag az apai Nagymamámtól örököltem, ő viszonyult hasonlóan a fájdalmakhoz, de szerintem ez összefüggésben lehet az alacsony vérnyomással (ami szintén apai felmenőim öröksége), mert fájdalom hatására csökken a vérnyomás, és ha valakinek eleve alacsony (mint például nekem), akkor annál a szervezet eme védekező reakciója simán ájuláshoz vezethet.

Na de hagyjuk az egészségügyi értekezést, inkább nézzük, mi is történt velem az elmúlt néhány napban.

Pénteken szegény Drágám közel egy órás késéssel tudott csak szabadulni a melóból, és mivel neki is vizsgára kell vinnie az autóját, kölcsönkapta kretén exfőnökömtől a zöld autót. Biztos, ami tuti alapon mondta, hogy én vezessem az övét, ő meg jön a zölddel, mert sose lehessen tudni, ha ne adj' Isten bármi történik a zölddel, mégiscsak szebb a sztori, ha azt ő vezette. Igaza is volt ebben speciel, nekem eleve a vezetéssel volt bajom, mert olyan rémesen nyünnyedt voltam, hogy alig vártam, hogy beeshessek mellé az autóba és szépen elandalogjak a vállán 1,5 órácskát... na, ez a menüpont ugrott, kénytelen voltam a Kis Fehér Csodát vezetni, amivel egyébként semmi gond nincs, épp csak a Drágám ment előttem a zölddel, ami klasszisokkal erőteljesebb járgány és úgy otthagyott minden elsőbbségadós helyzetben, hogy csak a füstjét láttam, és mivel ő különleges rejtekútvonalakon közlekedik Vác irányába (amit én nem is szoktam figyelni a fent említett andalgásaim következtében), így néha azért meglegyintett a pánik szele. Végül mindig megvárt, és végül az általam is ismert M3-2/B-2/A útvonalon mentünk, de aztán már nem is hagyott el, mert nagyon igyekeztem utána :) Viszonylag gyorsan leértünk Vácra és túl sok mindenre nem is emléxem a péntek estéből, mert nagyon kész voltam, azt hiszem, hamar elaludtam, a Drágám meg még ment a Zekébe, aztán később talán felébredtem, hogy hazajött, de akkor meg ment fürödni, valami ilyenek voltak...

Szombaton elég nehezn sikerült magamhoz térnem 9 óra magasságában, végül 1/2 10 után indultunk lángosozni, útközben felvettük Ádámot is, de a lángos ismét kisebb csalódást okozott : nem volt annyira gáz, mint a múlt héten, de olyan igazi sem, amilyen előtte fél évig rendszeresen... azért finom volt, de mivel tudjuk, hogy ez a cucc mennyire isteni is tud lenni, így mégiscsak némi csalódást okozott... délután persze elaludtam szokás szerint, megint sikerült vagy 5-ig aludnom, aztán este vagy 3/4 10-ig bírtam a fennlétet, akkor mondta a Drágám, hogy mennek ki Pedróval a garázsba motort szerelni, menjek ki vele. Mondtam oké, de én elalszom. Mondta nem baj, majd felébreszt. De végül nem ébresztett fel, 1/2 3-kor ébredtem fel arra, hogy feljött, aztán legközelebb 3/4 10-kor ébredtünk együtt, szóval megint hatalmasakat aludtam :) És viszont vasárnap arra az örömhírre ébredtem, hogy nem fájt a derekam!!!! Illetve csak nagyon ritkán és nagyon enyhén fájt és olyan felszabadult jó érzés volt, hogy ezt, aki nem szabadult 2 hónapig tartó fájdalomtól, fel sem tudja fogni. A baj csak az, hogy nem tudom, minek volt köszönhető ez a javulás, a pénteken elfogyott gyógyszerem helyett bevett másfajta bogyónak, a szombati sűrű nyomkodásnak-masszírozgatásnak, vagy a szombat este a Drágámmal eltöltött különösen szenvedélyes és mozgalmas egy órának... őszintén szólva én ez utóbbira tippelek, úgyhogy szerintem növelni kell a szenvedélyes és mozgalmas óráink számát :)))

Sajnos a javulás átmenetinek bizonyult, mire este hazaértem, már megint iszonyúan fájt, meg ma reggel is, ezért került sor a fenti rheumatológiai konzultációra és az újabb fizikoterápiák beütemezésére... :(

Ellenben ma van a napja, hogy az autóm vizsgázik, 22 ezer forint ellenében. Úgyhogy szegény Anyukámat felvertem hajnali 4-kor, elvitettem magam vele a központba (aztán az Anyu öcsikémmel elvitte az autót a vizsgát intéző fickóhoz), onnan pedig egy Csabi nevű pótsofőrrel és az ő roppant dögös és nagyon tuningolt és nagyon hűmegha Honda Civicjével mentem járatba. Az autó különben tényleg klassz, éppencsak erre a melóra tökéletesen alkalmatlan - főleg az én tropa derekammal, mert az egész autó megközelítőleg olyan magas, mint egy sámli. Ráadásul srác éppen a tuningolás közepén tart vele, és kivette belőle a turbót, állítólag ez okozta azt az elviselhetetlen mértékű zajártalmat, amit az autó gázadásnál produkált, az én kis Suzim még törött kipuffogóval sem ért ennek a közelébe bakker, szóval enyhén halláskárosult lettem. A gyerek különben van vagy 19 éves, tipikus mai kis nyálas menő csávó, rosszul voltam tőle, pláne mert állítólag egész 7végén összesen sikerült 4 órát aludnia, ettől még tompa is volt, mint egy túlszedált elmebeteg, néha megértette, amit mondtam neki, néha nem jutott el a tudatáig, hogy a következő utcánál jobbra és nekiállt előzni... mindegy, hagyjuk, jó időben végeztünk (mert alig volt címem), hazahozattam magam vele, aztán elromboltam az SZTK-ba GYALOG!! ÉN!!! Illetve gyalog és villamossal, nem volt katartikus élmény, azt azért elmondanám, pláne mert oda és vissza is kifogtam azt a kocsit, amiben 1-2 csövi is utazott gyomorforgató ordenáré bűzt árasztva, boooááááá.... Aztán még meglátogattam a patikát az újabb doboz butítóm kiváltása ügyében, és jöttem hazafelé. Itt a sarkon belefutottam a kisebbségiek egy kisebb, közmunkát végző csoportjába, alapvetően a házak előtti kiskertek gyomlálása, levélgyűjtés, ilyesmi lett volna a dolguk, ehelyett mély átéléssel támasztották a gereblye- vagy kapanyelet, és az egyikük engem meglátva menten dalra is fakadt, miszerint: Ádzsál nékém szárnyákát, jójistennemmmm, hádd répüljék edzs szép lyány utánnnnn.... gondoltam magamban, rád is férne tényleg néhány szárny vazze, legalább elrepülnél, aztán nem kéne a kornyikálásodat hallgatnom, de végül nem mentem bele a szóváltásba, inkább téptem haza ezerrel, annyira kellett már pisilnem, hogy azt hittem, a lakásig sem érek fel...

Na de szerencsésen felértem, és leültem ide írni, közben csörög a telefonom, a vizsgáztató csávó, hogy otthonfelejtette a papírt, amire az Anyu -mint tulajdonos- adatait felírta, diktáljam már be. Oké. 1/2 óra múlva újabb telefon: egész Budapesten leállt a vizsgáztató rendszer, ma már nem lesz vizsga, csak holnap. Mondtam klassz, merthogy Főnökanyám direkt kérdezte, hogy ugye holnap már lesz autóm, mert holnapra már nem tud pótsofőrt adni, én meg mondtam, hogy persze, 1000 %. Szegény srácnak annyira sipákoltam, hogy a végén még azt is felajánlotta, hogy ad nekem kölcsön holnapra egy autót (életemben nem láttam még a fickót, csak öcsém apjának valami cimborája), végül abban maradtunk, hogy ha ma helyreáll a rendszer, akkor levizsgázik az autóm, ha nem, akkor délután elhozom, holnap elmegyek vele dolgozni és ő meg intéz nekem egy holnap 11 utáni vizsgaidőpontot, amire oda tudok majd érni... Hát bakker, hogy semmi nem megy egyszerűen?!?!?!

Hiába na, a hétfőket be kellene tiltani, régóta mondom én már. Viszont már így is rémesen sokat írtam, úgyhogy ezennel veszem is a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)

Végre eljött a 7vége, nekem személy szerint már közel 1 órája, és tudom, emiatt sokan utáltok, de újra csak azt tudom mondani, hogy azért nem egy leányálom 4-kor kelni és esőben-hóban-szélben-40 fokban autóba ülni és menni... ma különösen utáltam a jéghideg, permetszerű esőt, szerencsére már elállt (és hál'Istennek a beígért bokáig érő hó sem esett le). Ja, és folyamatosan van felvétel hozzánk, aki irigykedik, jöhet dolgozni :)))

Erről jut eszembe a Judit kolleganőm, akiről egy hete írtam, Főnökanyám meséli, hogy volt benn a 7en leszámolni, és továbbra is halálosan be van sértve, merthogy ő megszokott egy  életszínvonalat, amihez neki havi 2 kilóra van szüksége és ez a cég ezt már nem tudta neki nyújtani... hát csillagom, te nem tudtad magadnak nyújtani baszki. Ráadásul se kutyája, se macskája, se kisnyugdíjas szülei, senki és semmi, amit el kellene tartania, de neki a havi két kiló az életszínvonal... persze, tulajdonképpen ez nem is olyan sok, tekintve, hogy a céges telefonszámlája az elmúlt 1,5 hónapban 79 ezer forint volt, még jó, hogy volt bent 100 rongy kauciója, legalább le tudták vonni tőle... Aztán ma a másik kretén kollegám, Lacika, aki szintén megy a cégtől, szintén csinált egy 200 ezres körből 60 ezrest, szintén halálosan be van sértve, és ma ott hisztizett szegény Melcsivel, hogy ő nem írja alá a bérjegyzéket, merthogy az a 4 órás minmálbérről szól ugye, és ő múlt hónapban nem is keresett annyit. Na de bakker, amikor meg többet keresett, akkor alá tudta írni???? És különben is, most mi a csipkedíszes, halványlila lóf@sz történne, ha aláírná???? És mennyivel jobb neki így, hogy nem írta alá????? És a harmadik barom kollegám még ráadásnak: szerdán az N betűjelű kajához külön kisdobozban volt kovászosuborka, és mivel ez nem sűrűn fordul elő, így sokan elfelejtették a megrendelőnek odaadni a kajával (vagy eleve bent felejtették a konyhán), ő is. Ilyenkor ha a megrendelő betelefonál, akkor jóváírják neki, a szállító visszaad némi pénzt és ezt a központban befizetendő összegéből is levonják, de most Anyám beelegelt és azt mondta, hogy ez teljesen a szállító hibája, ha elfelejtette, hát fizesse is ki, ő nem vonja le a befizetendőből. Szerintem ez tök korrekt, de a hülye kollegám szerint meg lehúzás és ott cirkuszolt rajta, egyébként asszem, vagy 120 forintról volt szó, igaz, neki kétszer 120, mert két megrendelőjének nem vitte ki az uborkát... Miért ilyen hülyék az emberek, most komolyan????

Na de hagyjuk mára a puffogást, inkább örülök, hogy péntek van, örülök, hogy megyek a Drágámhoz, és egyáltalán örülök, hogy élek :)))  

Amúgy az én Drágám tiszta vaksi... már másodszor fordult elő a héten, hogy jöttem szembe vele és nem vett észre, pedig ma még dudáltam is rá... fel szokott hívni, hogy most van a Sugárnál, de ez mindig halálpontosan akkor következik be, amikor én épp bekanyarodok a Finommechanika gyárterületére, így szoktam mondani, hogy valószínűleg akkor megint elkerüljük egymást. De azért szoktam sietni, mert ha én hamar végzek a gyárban és hamar visszaérek a Fehér útra, a Drágám viszont lassan ér a Sugártól a Fehér útra, akkor még láthatjuk egymást szembejönni. Ritkán sikerül, de most a héten én kétszer is láttam őt, ő viszont egyszer sem engem, mert ő már akkor nem figyel, ha azt mondtam, elkerüljük egymást, akkor ő már nem is figyel... Édesem :)

Mindazonáltal ma megint rekordot döntöttem, 9-kor végeztem, holott erre abszolút nem volt szükség, mert így megint 40 percet ültem a parkolóban, mielőtt felmehettem volna a központba, holott ez egy akkora hülyeség, basszus, ha én produkálom, amit elvárnak tőlem, ha hozok új címeket, ha növelem a forgalmamat, akkor miért nem mehetek be 1/4 10-kor??? Ha egyszer vagyok olyan rutinos, hogy meg tudok csinálni 50 címet 4 óra alatt, akkor mit csesztetnek a korai bemenetelért??? Basszus, ez még így is lightos, anno a Foodnál 80 címre volt 3,5-4 órám, és azt is megcsináltam, mert muszáj volt... Na mindegy, nem puffogok, ezzel együtt is szeretek itt dolgozni, bár Anyám ma extra feldúlt volt, úgyhogy gyorsan leszámoltam a Melcsinek és menekültem is haza :))) Ja, meg még kértem hétfőre egy pótsofőrt, merthogy akkor megy vizsgázni az autó, aztán szaladtam :)

1/2 11-re itthon is voltam, aztán leültem ide a kis kávécskámmal és most gyűjtöm az erőt, hogy aztán elinduljak Anyukámért, aztán pakoljak, fürödjek, hajat mossak, sminkeljek, stb... mint tudjuk, ezek nekem rémesen fárasztó foglalatosságok, úgyhogy komoly erőfeszítéseket kell tennem :) Viszont éhes is vagyok, úgyhogy megyek kaját melegíteni és ezzel a momentummal veszem is a búcsúmat erre a hétre, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :) 

Tulajdonképpen semmi kedvem nem volt most írni, de aztán rájöttem, hogy ha nem írnék, akkor unatkoznék, úgyhogy mégis belefogok... bár igazából aludhatnék is, ha most lefeküdnék, 13 órát alhatnék még, ami rám férne, de ez momentán több (pillanatnyilag részletezni nem kívánt) okból se kivitelezhető. Szóval írok.

Kezdem a mai nappal: 4 "új" téligumi felrakva: minusz 16 ezer... ugyanis az erkélyen tároltunk 4 db autógumit, ami még abból az időből származott, amikor Anyukám használta az autót, és valahogy az a legenda kapott szárnyra, hogy az ottan 4 db téligumi a Suzukira, öcsikém apja szerezte. Ma tehát rekordot döntve 9 óra 10-kor hazaestem, a szakadó esőben 2 fordulóban felhordtam a lakásba a termodobozaimat és a rekeszeket, majd újabb két fordulóban lecipeltem a 4 gumit az erkélyről és elmentem Jancsika apjához a gumisműhelybe. Ott pedig idősebb Jancsikától az alábbi információkra tettem szert: a 4db gumiból 2 ifjabb Jancsika autójára való téligumi (1 számmal nagyobb a kelleténél) a másik 2 pedig nyári gumi. Kissé megzuhantam. Végül id. Jancsika térült-fordult és hozott 4 gumit, de sajnos bármennyit alkudozott is a kollegáival, végül ez a 4 gumi egy tizesembe került, ami tényleg korrekt ár, csak most nem voltam rá felkészülve. Plusz kifizettem a szerelést 6ezerért, meg lebeszéltem a vizsgát jövő hétfőre 25-ért. Ehhez hozzátenném, hogy a héten már ajándékvásárlásra is költöttem nem keveset, ami tulajdonképpen tökjó, mert klassz dolgokat vásároltam a Drágámnak (bővebben később), de ha minden összeadok, akkor ez egy hét alatt kábé 55-60 ezer forint kiadás, szóval legyezgetett ám az infarktus szele, hadd ne mondjam... még jó, hogy Anyukámnak kiutalták a 13. havi nyugdíját, így volt kitől kölcsönkérnem, de a szombati fodrászt pánikszerűen lemondtam... hogy őszinte legyek, mindennek így Karácsony közeledtével annyira nem tapsolok. És tulajdonképpen el akartam büszkélkedni vele, hogy a heti forgalmam csúcsot dönött, így a jövő héten aktuális fizetésem 50 ezer körül lesz, de a Karácsonyra eddig félretett tízezresemmel együtt is ez épp, hogy a nullszaldóhoz lesz elég. Bakker. telisteli van a kiscipőm azzal, hogy ettől a pénz körüli cirkusztól nem bírok végre szabadulni, ha kicsit jobb a fizetésem, és elkezdhetnék végre spórolni, akkor rögtön beüt valami b@zdmeg és még kölcsön is kell kérnem, hát rohadtul unom már.

Na de nézzünk inkább valami vidámabb dolgot: Adrienn barátnőmnek ha minden igaz tegnap vagy ma megszületett a kisfia Zétény, ezúton is gratula és sok boldogságot!!! :)

Kedden sikerült a Drágámnak 3 ajándékot vásárolnom, aminek nagyon örültem, mert ezzel a szülinapi- és karácsonyi ajándékának tetemes részét elintéztem, és szerintem nagyon klassz dolgokat sikerült vennem neki :) Mivel a háromból egyet mindenáron szeretett volna már most megkapni, így kénytelen voltam elmondani neki, mit vettem, hogy válasszon: 1) félredugás-visszajelző (mármint ami rajta van és nekem jelez); 2) műnő-antifanatizáló berendezés; 3) beszerelmesítő spray, amivel majd jól lefújom. Komoly dilemmába taszítottam, végül a beszerelmesítő spray-t választotta, szerinte mégiscsak az a legveszélytelenebb. Erre én megígértem neki, hogy alkalomadtán kiadósan bokán rúgom, de azért imádom ám és hiányzik, mert már megint csomó ideje nem láttam... :(

Tegnap délután voltunk az egyik bankban hitel után érdeklődni, mert valami zseniálisan nagyszerű új konstrukciót hirdettek, hát, az egész program csak arra volt jó, hogy beszereztem a Drágámnak egy negyedik ajándékot is, mert a zseniális hitelkonstrukció egy röhej, inkább hagyjuk is. Viszont legalább jó bonyolult, Anyukámnak hazafelé a kocsiban magyaráztam el, mert ő meg sem értette. Na mindegy.

Viszont lejárt a 10 alkalmam a fizikoterápián, és mostmár merem állítani, hogy elkezdett javulni a derekam. Tudom, eddig is írtam már ezt néha, aztán mégse úgy volt, de most már 4 napja azt érzem, hogy jobb, mint volt, szóval ez már biztos. Vasárnap óta Algopyrint se kellett bevennem, pedig előtte már reggel 7-8 körül muszáj volt, mert iszonyatosan fájt. Azért kértem időpontot a reumás dokinőhöz vissza, merthogy a gyógyszerem is elfogy holnap, és még azért messze nem tökéletes a helyzet, ma mehettem volna hozzá délre, de ezt a téligumis történet miatt el kellett halasztanom, így hétfőn megyek 11-re.

Kevésbé vidám hír, hogy ma estére már bokáig érő havat jósoltak az okosok, ellenben holnap már péntek, és ez azért vígasztaló :)

És már csak 5 hét van Karácsonyig. Nagyon vacillálok rajta, hogy menjek-e a Drágámékhoz, mert ugye volt olyan édes, hogy meghívott, de nem tudom, mennyire tudnám feldolgozni azt a helyzetet, hogy tulajdonképpen egy idegen betolakodó vagyok egy család békés, meghitt, intim szeretetünnepében... én nagyon-nagyon boldog voltam két éve, amikor a Drágám karácsonyozott velünk és azt egy tökéletesen rendben levő helyzetnek éreztem, de fordítva valahogy vannak fenntartásaim... egyelőre még fontolgatom a másik lehetőséget is, hogy Anyukámmal szentestézek itthon kettesben, aztán csak később, ahogy tavaly is, megyek a Drágámhoz... majd még meglátom, de addig is gőzerővel el kell kezdenem megint spórolni, hogy másoknak is tudjak majd ajándékot venni :)

Rengeteg dolog volt eszemben az elmúlt 3 napban, amit úgy gondoltam, hogy majd megörökítek, de most persze nem jutnak eszembe, úgyhogy ezennek veszem a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)

Hétfő, hétfő, de utállak... erről persze nem a 7fő tehet, ő is csak egy ugyanolyan nap, mint a többi, de én utálom, nagyon. Pedig alapvetően nem volt túl rossz ez a nap, egy jövendő kolleganő jött velem melónézegetőbe, és iszonyat jól eldumáltunk, halál jófej, normális kiscsaj, és a "kis" momentán a méreteire utal, mert tényleg picike és nagyon vékony alkat, ellenben 32 éves, és már hajnalban az expediálóban olyan klassz közös hullámhosszt találtunk, hogy simán bent felejtettem 3 sütit... amiből persze 2 el is tűnt, úgyhogy a Startautóhoz csak egyet tudtam meló után pótolni, plusz egy rakat ajándék kaját, hú, de gáz volt... viszont a forgalmam iszonyat jó, azért még kicsit rádolgozok, hadd legyen a pletykából valóság :)

Na de ami jó volt a mai napban: Főnökanyámmal hihetetlen jót dumáltunk, és megint kiderült, hogy mennyire számít rám, mennyire ad a véleményemre, ugyanis újdonat kolleganőt kimondottan azért küldte velem és nem mással, mert az én véleményemtől tette függővé, hogy jöhet-e tényleg a lány, vagy sem. És ez nagyon klassz érzés :) Plusz még egy titkos szombati programra is meghívót kaptam tőle, amire nagyonnagyon szeretnék elmenni, de asszem, nem fogok, merthogy 5 rongyos programról van szó, ráadásul pesti a program, én meg ugye Vácon leszek, úgyhogy ehhez plusz jön némi utiköltség, és ráadásul a Drágámtól venné el az időt is, ami megintcsak nem lenne jó, de azért klassz, hogy lehetőségem lenne ott lenni, hogy Főnökanyám ennyire megbízik bennem, hogy elhívott, szóval kapott ma az önbecsülésem egy nagy adag pozitív lökést, na. :)

Aztán meló után beromboltam a kilencedik fizikoterápiámra, potom 40 percet kellett csak várnom, szétégett a derekam, de nagyon nem érzékelek javulást továbbra sem, így aztán ma megkísérelek egy újabb időpontra szert tenni a reumás doktornőnél, hogy tegyen végre valami csodát, mert mostmár nagyon kezd elegem lenni...

Egyébként a 7vége klasszul telt, bár nagyon gyorsan, amiben valószínűleg az is ludas, hogy effektíve az egészet átaludtam... szombaton voltunk lángosozni, de nem volt az igazi, valami másmilyen tarját pakolt a Sanyi a lángosba, amitől elég ízetlen lett a cucc, szóval eléggé csalódás volt, ráadásul én olyan álmos voltam, hogy fájtak a szemeim, a fejem, szédültem, forgott a gyomrom, rémes volt, úgyhogy délután 1-től este 6-ig aludtam még egy jó nagyot :) Ez nem gátolt meg abban, hogy este 9 tájékán újra elaludjak és vasárnap reggel 3/4 10-ig fel se keljek, szóval jó nagyot pihentem.:)

Aztán tegnap (azaz vasárnap) dél körül elkezdett szakadni a hó, és csak esett, és esett, aminek annyira nem örültem, merthogy az autómon még mindig a tönkrekopott nyári gumik vannak, és azokkal hóban dolgozni egy dráma... mindenesetre még pénteken sikerült végre akkumlátort vennem, úgyhogy az én édes Drágám hazahozott, hogy berakja az autómba, így legalább vonatoznom nem kellett ebben a tré időben (meg idegeskednem, hogy a Nyugatiba autóval elém érkező Anyukám mit alakít a havas-csúszós úton a fent említett rommá kopott nyári gumikkal...). Aztán ma hajnalra a hó már elolvadt szerencsére, de azért gyalogosan és autóval is sikerült néhány spontán kűrt előadnom a hómentes, ámde itt-ott jégfoltos úton, de végül egyben hazaértem. :)

Viszont valahogy nagyon nyünnyedt vagyok, valószínűleg ez a hülye hideg tél készít ki, rémesen utálom, mikor lesz már tavasz???????  Nekem téli álmot kellene aludnom, komolyan... Na, nem kínlódok tovább, ezennel veszem a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)

Péntek, péntek, végre péntek, és ennek nem azért örülök kirobbanóan, mert én vagyok Robinson, hanem mert ezzel vége a heti melónak (nekem már egy órája, bibibiiii), és este megyek a Drágámhoz, és ráadásul ma még egy újabb pletykát is hallottam, ami rám nézve nagyon kedvezően alakíthatja a dolgokat, ráadásul az irodai mindenesünktől Melcsitől ma egy csomó dicséretet is kaptam, és irtó jó érzés, hogy szeretnek, ő is + a Főnökanyám is és én is nagyon imádom őket, és nem győzök örülni annak, hogy megtettem azt a fontos lépést, hogy idejöttem dolgozni és nem kínlódtam a kretén exfőnökömmel tovább, mert összehasonlíthatatlanul jobb érzés itt dolgozni, ilyen légkörben. Szóval most hepi vagyok nagyon :) Azért a pletykán kívül még nekem is kell egy kicsit tennem a kedvező fordulat bekövetkeztéért, úgyhogy hétfőtől megemberelem magam, és szórólapozok egy kicsit, hogy történjen valami a körömmel :)

Egyébként tegnap elfelejtettem írni, hogy nem csak melegvizünk nem volt, hanem fűtés sem, úgyhogy este 6-ra mire lett melegvíz (és fűtés), át is fagytam rendesen, aztán végre beülhettem a kád forró vizembe, hihetetlenül jól esett... aztán 1/2 7-kor beestem az ágyba és 1/2 8-kor már aludtam is, mint a bunda, iszonyúan fáradt voltam, és tulajdonképpen most is az vagyok, nem nagyon sikerült 8,5 óra alatt kialudnom magam... persze, én nem is merek panaszkodni, mert szegény Drágám este 7-kor küldött sms-t, hogy még csak Miskolcot pakolja, ami normál esetben délre már kész szokott lenni, úgyhogy ha valakinek, hát neki aztán igazán sz@r napja volt tegnap...

Amúgy ömlik az eső, szerencsére a melót megúsztam elázás nélkül, 9-re végeztem és pont akkor kezdett el esni, úgyhogy mázlim volt, ellenben a Judit nevű kolleganőmnek annyira nem volt szerencsés ez a mai napja, ugyanis hétfőtől már nem kell jönnie dolgozni... akkora sértett arccal ücsörgött ott benn a Főnökanyámnál, hogy rossz volt nézni, holott ő főzte a dolgot, egy 300-as körből csinált egy 100 ezrest, amikor Anyám egy hónappal ezelőtt piszkálgatni kezdte, besértődött és kikérte magának, végül Anyám elvette a céges autóját és adott neki 3 hetet, hogy valami növekedést produkáljon, csakhogy ezen ő aztán végképp besérült, akkortól már csakazértsem csinált semmit, viszont elkezdett fenyegetőzni, hogy ki fog innen lépni, így nem lehet dolgozni, ezt meg Anyám igen rosszul tűri, hogy a beosztottja nem dolgozik, de még őt fenyegeti, úgyhogy ma azzal várta meló után, hogy akkor hétfőtől már nem kell jönnie. Őszintén nem is értem, mit gondolt, hogy majd a cég könyörögni fog neki, hogy jajjaj Judit drága ne menj el, inkább visszaadjuk a céges autót is, csak maradj itt és produkáld a kis megszokott 100 ezres körödet???? Hát bakker, én egy 400-as kört csinálok saját autóval, néha már az első ülést is telepakolom kajával, annyit viszek, és még soha nem háborogtam, soha nem hisztiztem, Anyám nem tudott még olyat kérni tőlem, amit azonnal ne rohantam volna megcsinálni, basszus, én dolgozni akarok és itt akarok dolgozni. 14 munkahelyem volt eddig, pontosan tudom milyen a sz@r munkahely, és pontosan tudom, hogy ez nem az, úgyhogy oda kell tennem magam, ha azt akarom, hogy maradjon is minden így. Nem magamat akarom fényezni, csak annyira nem értem mások hozzáállását ezekhez a dolgokhoz... Na mindegy.

Most viszont más nem jut eszembe, úgyhogy ezennel veszem a búcsúmat, hétfőig biztosan, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)

Lomolás=lóvé, bizony!!! Tegnap délután (bár azt hittem, összecsinálom magam, úgy fájt a derekam, és mielőtt nekiálltam a pakolásnak, bevettem a derékfájás-csillapító butítómat, mire végeztem, el is múlt a fájás, hurrá. ) nekiálltam a szekények alját kiselejtezni, mert ott nagyon gyűlnek a lomok. Legalábbis nálam. Nem tudom, mások hogyan csinálják, de nekem a ruhásszekrény alja nagyjából méter magasan megtelik a lomokkal újra és újra.Hát ennek láttam tegnap neki. Többek között találtam egy zsákot, amit még tavaly az Anyukám rejtett el, merthogy jöttek a fűtéskompenzáció miatt környezettanulmányra, és a dolgozóasztalomról drága Anyukám mindent belehajigált egy zsákba, azt pedig besuvasztotta a szekrény aljába. Tulajdonképpen nem is értem, miért tartottam azt a rengeteg vackot az asztalomon, merthogy azóta sem kellett semmi abból a zsákból, de most úgy döntöttem, azért átnézem, mi van benne, aztán megy a lomok közé. És nekiálltam válogatni a rengeteg papírt, bankszámlakivonatot, cetlit, névjegykártyát, cédét, irodaszereket, felfirkált megrendeléseket, borítékokat, ilyeneket, és jó Rákhoz illően elnosztalgiázgattam, elmeditálgattam, szóval nem haladtam túl gyorsan, de nem is ez a lényeg, hanem amit találtam!!! Egy felirat nélküli, szűzfehér borítékban találtam egy ötezrest!!!!! Hát bakker?!?!? Mekkora jó, hogy nem hajítottam ki egyben az egész zsákot, mondván, hogy ha egy évig nem kellett belőle semmi, akkor eztán sem fog!!!! Meg hogy még az üres borítékokat is kiforgattam, hátha valami érdekes, nosztalgikus élmény lapul benne!!! A leghalványabb sejtelmem sincs, honnan került egy évvel ezelőtt a dolgozóasztalomra egy borítékban egy ötezres, de akárhonnan is, hála és köszönet érte (szerintem szinte biztos, hogy nem az enyém volt, egyrészt sose hiányoltam ötezer forintomat, másrészt mi a fenének dugdosnék pénzt egy asztalon kallódó borítékba), most nagyon jól jött! :) El is raktam, valószínűleg akkumlátor lesz belőle, ha végre az egyetlen helyre megérkezik az akkumlátorszállítmány, ahol 8 ezerért akciós lesz :)

Na, folytatom, merthogy közben eltelt 1,5 óra, ugyanis Anyukám felhívott, hogy 1 óra helyett délre menjek érte, úgyhogy elrohantam még fizikoterápiára meg szoliba is, aztán érte és most jöttünk haza. A fizikoterápiás asszisztensnők meg kapják be, mert azt mondták nekem, hogy az áram erősségétől nem függ a kezelés hatásossága, közben meg rájöttem, hogy de. Sajnos csak ma, a nyolcadik alkalommal jöttem rá, ugyanis valahogy nem éreztem, hogy bizsergetne a cucc, tekertek rá még, akkor se éreztem, tekertek még, akkor se, aztán végre elkezdtem érezni, de baromi erősen, mondtam, hogy mostmár jó lesz, már nem akartam hülyét csinálni magamból, hogy jaj, vissza, vissza, izzott is a derekam, de aztán kellemesen elzsibbadt és melegített a villany, és  most összehasonlíthatatlanul jobbnak érzem, mint az eddigi kezelések után. Ha erre már az első kezeléskor rájövök, lehet, hogy már rég nem fájna a derekam basszus.

Na de térjünk vissza a lomtalanításra, merthogy előkerültek ám érdekes dolgok, például megtaláltam a válóperes végzésemet + jegyzőkönyvet, hogy véglegesen és helyrehozhatatlanul megromlott, meg a házasság felbontását felek egyező akaratnyilvánítással kérik, meg ilyenek, jót mosolyogtam rajta :) Aztán rátaláltam egy régebbi "kiírom magamból" tipusú naplómra, hát az valami rettenetes, végig se bírtam olvasni, tömény kínlódás az egész, de annak idején hatásos volt, arra emléxem :) Meg a kezembe kerültek a zsenge ifjúkoromban véghezvitt verseim-dalszövegeim, hát, azokra se vagyok büszke, pedig akkoriban eszméletlen jónak tűntek :D És megváltam a már-már muzeálisnak számító music centeremtől (anno 1995.), az első komoly értéktől, amit saját magamnak a saját magam által keresett pénzből vásároltam (leszámítva a magasszárú Puma cipőt 4 évvel korábban :D ) és erre nagyon büszke voltam, és a mai napig is a nosztalgia miatt őrizgettem, de most végre elszántam magam az elválásra. Pedig nagyon klassz kis cucc volt, még mindig működőképes (ki is tépték a lomosok azonnal a kezemből, ahogy leértem vele a kapu elé :D ), annak idején 20 ezer forintnak megfelelő osztrák schillingért vettem a németországi három hónapos szakmai gyakorlatomról hazafelé tartván, ami egy gyengébb havi fizetésnek felelt meg akkor. Aztán heveny ordítozás közepette rávettem Anyukámat, hogy szakadjon ki a számítógép elől, ezzel a módszerrel elértem még további két szekrény kiselejtezését is, a végén 12 nagy szatyornyi lomot hordtam le, plusz 3 bazi kartondobozt, ezen rendesen fel is húztam magam, merthogy egyedül rohangáltam le-fel-le-fel, mint egy megkergült teherlift, Anyukám meg mindezt békésen végignézte, mintha nekem és csak nekem egyedül lenne dolgom a hurcolkodás, de mondjuk az egész lomtalanításhoz így állt hozzá, hát vazze. Lakik még itt rajtam kívül más is. Soxor azt érzem, hogy amióta meghalt az én drága Édesapukám, azóta Anyukám hallgatólagosan full áttestálta rám mindazon dolgokat, amiket előtte Apukám csinált, és ez eléggé bosszant. Nem vagyok az Apám pótléka, ha ketten maradtunk, akkor ketten megosztva kellene a dolgokat csinálnunk, nem mindig mindent csak tőlem várni basszus. Na mindegy, ezt most hagyjuk.

Aztán este még próbáltam beszélgetni a roppant rosszkedvű Drágámmal is, nehezen ment, de azért imádom őt :) 1/2 8 körül beájultam az ágyba és istenit aludtam hajnal 4-ig, aztán mentem melózni és ma megint eszembe jutott úgy 3/4 6 magasságában, hogy van azért egy fílingje ennek a hajnali melónak. Végignézni, ahogy lassan hajnalodik, ébrednek az emberek, erősödik a forgalom, egyre tömöttebbek a buszok, nézni a félkómás fejeket, miközben én már egy órája dolgozom, szóval ha elég pozitívan tudom nézni ezt a dolgot, akkor még élvezem is egy kicsit :)

És ma a Drágámnak egy órával korábban kellett jönnie melózni, így sikerült randiznunk a régi helyen, a Sparnál,  és annyira jó volt 4 nap után megint látni ezt a klassz pasit :) Behajtottam az elmaradt ölelés- és pusziegységeim egy részét, aztán mentünk tovább :)

Ja, nálunk ma megint nincs melegvíz. Bakker, idén már vagy hatodszor nincs, és én ettől ki vagyok borulva. Most például bazi jól esne elhevernem egy nagy kád forró vízben, de nem lehet, úgyhogy kapja be a Melegvízkészítő Vállalat.

Azért jó, hogy ma már csütörtök van és holnap péntek, valahogy iszonyatosan fáradt vagyok, rámfér majd a pihi. Meg azért se lesz baj, ha véget ér már ez a hét, mert egész tűrhető a forgalmam, ami jövő hétre tűrhető fizetést eredményez, ami nagyon rám fér, mert a 3 napos múlt hétre 27 ezer forintot kaptam, amiből tizet rögtön beletankoltam az autóba, és kiadásom is volt azért bőven, szóval eléggé nadrágszíjmeghúzós ez a hét... De legalább szépen süt a nap :) Igaz, közben akkora jeges szelek rohangálnak, hogy rendesen ellen kell feszülni, ha rajtam múlna, én az egész őszt-telet kihagynám a francba, kezdődhetne a tavasszal újra minden, de persze szigorúan eső nélkül. Utálom az esőt.

Ellenben most veszem a búcsúmat, nézegetek a Drágámnak ajándékot, meg meg kell írnom pár emilt is, úgyhogy utánam a vízözön, legyetek rosszak és erköcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :) 

Szuper, 3/4 10 van, és én már itt ülök a gép előtt átöltözve, friss, forró kávéval, cigivel - és rém nyünnyedten... Drágámmal este 1/2 10-ig bírtunk telefonon traccsolni, miközben én már 8-kor aludni szoktam, és nagyon megéreztem, hogy 8 óra helyett csak 6 óra alvás jött össze, hű, de nehezen keltem... ellenben az idei fűtési szezonban ma éjjel volt először, hogy nem fáztam, eddig ugyanis nagyon takarékosan küldték a meleget, jó, ha 20-21 fok bírt keletkezni a lakásban, ami (nekem legalábbis) alváshoz kimondottan hűvöske. Úgyhogy szokás szerint este hermetikusan zártam ajtót-ablakot, erre elkezdtek úgy fűteni, hogy hajnalra totál leizzadtam, és még most napközben is van 24-25 fok a lakásban, pedig ilyenkor takarékon szokott menni csak a fűtés, éjjel biztosan volt vagy 28.

Viszont ma már szerda van, ami alapvetően egy jó hír, mert már csak kétszer kell a héten korán kelnem, és holnapután már megyek a Drágámhoz :)

Egyébként mostanában valahogy egyre sűrűbben felmerül köztünk az összeköltözés lehetősége, mint távlati terv (így közel 2 év után), amit én tulajdonképpen nem erőltetnék, mert szeretném is + nem is, de ahogy észreveszem, a Drágám is így van ezzel. Momentán még főként anyagi akadályai vannak ennek a dolognak, de ezek előbb-utóbb elhárulnak, és akkor viszont komoly dilemmában leszünk. Egyrészt egy kapcsolatnak azért egy idő után mégiscsak az az egyetlen értelmes perspektívája, hogy együttélés, netán erről papír is, gyerek(ek), ilyesmi. Másrészt viszont a Drágám annyira szabad, független és autonóm személyiség, hogy nem szednék rá ciánt, hogy valaha is maradéktalanul boldognak tudná érezni magát egy ilyen helyzetben. Neki szüksége van néha magányra, egyedüllétre, szüksége van a családjára, szüksége van arra, hogy a barátait, a szeretteit a közelben tudhassa és hogy ha bármikor úgy érzi, akkor mehessen, és én ebben egy pillanatig sem gátolnám (ahogy eddig sem tettem soha) és még Vácra is hajlandó lennék leköltözni, tehát eddig még megoldható a történet, viszont az együttélés alapvetően kizárja a magányt, az egyedüllétet, nem nagyon működik az, hogy magamra csukom az ajtót és mindenki hagyjon békén, pláne, ha már mondjuk gyerek is van, és ez az egész helyzet tulajdonképpen még ha szándéktalanul is, de valahol egy lelki terror, egy kötődés, egy rabság, egy muszáj-helyzet, ami a Drágámnak igencsak frusztráló lenne. És én hiába tennék meg mindent azért, hogy ezt ne érezze, hogy ne így érezze, hiába csinál akkor és azt, amikor és amit akar, hiába nem kérem soha számon, hogy hol-volt-mikor-és-kivel-és-mit-csinált-és-ilyenkor-kell-hazajönni-és-így-tovább, azért neki mégiscsak nehéz helyzet lenne, és innentől kezdve nekem is. És nem az lenne a baj, hogy velem nem érzi jól magát, hanem az egész helyzetben nem érezné jól magát. Na mindegy, tulajdonképpen felesleges még a mostani stádiumban erről ennyit értekeznem, csak úgy elgondolkodtam ezen a dolgon, és egyébként az, hogy mostanában ilyen problémákon agyalunk, tulajdonképpen egy hatalmas pozitív változás a mi kapcsolatunkban, mert egy évvel ezelőtt például fel sem merült az összeköltözésnek még a lehetősége sem, a kapcsolatunk csak és kizárólag úgy tudott működni, hogy hétközben külön, hétvégén együtt, mert huzamosabb együttlét alatt meggyilkoltuk volna egymást. Nagyon sokáig az volt a kapcsolatunk jelszava, hogy "Menj el most, add meg nekem az esélyt, hogy hiányozhass" (ezt Annácskánál is olvastam, nagy igazság :P ). Aztán a Drágám változott egy hatalmasat nagyon pozitív irányba (ami előtt egyébként elég sokáig értetlenül álltam és nem tudtam mit kezdeni a helyzettel és tisztára válságba kerültem), úgyhogy mostmár a fenti problémánál tartunk, és ez mindenképpen minőségi változás :)

Na, ma már kóddal jöttem be a kapunkon, és roppantul élveztem, még soha nem laktam olyan helyen, ahol ilyen pöpec kaputelefon lett volna :) És viszont ma van a legeslegutolsó lehetőségem a lomtalanításra, mert holnap már elszállítják, de valahogy nem sok vonzalmam van hozzá...

Jaj, ma reggel nagyon kiakadtam az egyik kollegámra! Tudni kell róla, hogy nem sokkal utánam jött a céghez, és az az igazi tipikus idióta balf@sz, aki a karácsonyi buli szervezésekor, amikor felmerül, hogy a Huszgabi egyik haverjának a vendéglőjébe mehetnénk, akkor elengedi a következő mondatot: erre rendezvényre egy olyan szerződés lenne praktikus az étteremmel, ami szerint egy adott összegért korlátlan étel-italfogyasztást kapunk. Mivan, vazze????? Eszednél vagy???? Rendezvény???? Meg szerződés??? Meg korlátlan fogyasztás???? Bakker, egy páran beülünk vacsizni a Huszgabi haverjához, mi bajod van neked, miről beszélsz????? Ez a fickó laptoppal a hóna alatt jár ebédet szállítani (merthogy ő zenél, elektronikus zenét csinál, és minden percben eszébe juthat egy jó téma... jesszus), ezen kívül ha valahol leparkol az expediáló előtt, akkor tuti, hogy legalább ketten nem tudnak kiállni miatta, ha elkezdi pakolni a kajáját, akkor azt is tutira a legsz@rabb helyen teszi, hogy mindenkinek útban van, és ha mondjuk véletlenül meglökik, vagy megkérik, hogy menjen odébb, vagy szólnak neki, hogy itt nem lesz jó helyen, akkor besértődik és puffog. Párszor én is szóltam neki ezért-azért, látszik is rajta, hogy nem kedvel különösebben (például az étterem-szerződés dumáját se bírtam szó nélkül hagyni), de engem olyan nagyon nem izgatott eddig. Ellenben ma reggel úgy sikerült leparkolnia, hogy zsinórban négyen álltunk egymás mögött, és tőle nem bírtunk kiállni, megkérdeztem tőle, hogy hátrébbállna-e egy kicsit, hogy elférjünk. Erre közölte velem, hogy neki a töke tele van azzal, hogy neki hozzám kell alkalmazkodnia. Hát hallod!?!?!? Én úgy ledöbbentem, hogy inkább nem is szóltam semmit, de teljesen kiakadtam rajta... te nyomorult idióta, nem hozzám kell alkalmazkodnod, hanem mindenkinek kell mindenkihez, próbálj már meg annyira szociális lenni, hogy tekintettel legyél másokra, és ne akadályozz senkit a munkájában, te kretén!!!!!!!!!!!! Nagyjából ezt tudtam volna mondani neki ott rögtön hirtelen felindulásból, de ezt a mondatot inkább lenyeltem, és annyit válaszoltam neki, hogy tulajdonképpen alkalmazkodhatok én is hozzád bakker, ne állj hátrébb, majd behúzom a magassági kormányt és átugorlak. Viszont asszem, előbb-utóbb tisztázni kell vele néhány kérdést. Például, hogy az expediáló körül senkinek nincs bérelt parkolóhelye, és hiába szeretne ő közvetlenül az ajtó elé parkolni, ha én érek oda előbb, akkor én állok oda, és nem vagyok kiváncsi a puffogására. Mellettem, mögöttem van még bőven hely, ÉN ugyanis figyelek rá, hogy másokat ne akadályozzak, és ha másra nem is, legalább arra legyen tekintettel, hogy egyrészt nő vagyok, ő meg egy 90 kilós pasi, másrészt én 2 hónapja kínlódok a derekammal, ne várja már el tőlem, hogy én cipeljem soksok méteren át a kajámat, miközben ő közvetlenül az ajtó előtt szöszöl! Egyébként nem szoktam elvárni senkitől tényleg, hogy bármiben is tekintettel legyen rám, de ez a csávó akkora paraszt, hogy szívesen elmagyaráznám neki az udvariasság és előzékenység, mint fogalmak létezését. Vazze.

Na, most jól kipuffogtam magam :)

Ja, különben ma van november 7., az nagy Szovjetúnió Nagy Októberi Szocialista Forradalmának évordulója:) Pár éve ez még ünnep volt, vonultunk a szép kisdobos- meg úttörő-egyenruhánkban, szóltak a recsegő hangszórókból a jó kis mozgalmi dalok, a szovjet himnusz, szavalták a verseket, lengtek a zászlók, és mindenki roppant ünnepélyes és karótnyelt volt, jesszus, micsoda élmények! :D Ezekről a mai ifjúságnak halvány sejtelme sincs :D Vazze, milyen öreg vagyok a 30 évemmel, elképesztő. Múltkor is mondtam Pedrónak, hogy tudod, amikor megnyílt a határ Ausztria felé és ment a nagy kávébiznisz, öööö... akkor jöttem rá, hogy bakker, ő akkor született, amikor én az anyámékkal már kávét meg kétkazettás sztereó magnót csempésztem Bécsből, halvány segéd fogalma nincs, miről beszélek! :D :D :D Mit tudja ő, mi az a valutakeret, hogy mekkora királyság egy Gorenje hűtőláda, és hogy mennyi tetriszezés kellett ahhoz, hogy 120 kiló kávé beférjen úgy a Zsiguliba, hogy abból egy darab se látszódjon!? :D Ő még a csattogós falepkét tologatta a homokozóban, amikor én már a nyári szünetben délután öttől hajnal egyig egy sörözőben dolgoztam, 14 évesen napi 60-80 korsó sört lecsapoltam, felszolgáltam, mosogattam, hogy meg tudjam venni a magasszárú Puma cipőmet :D Hát, vitathatatlanul más generáció vagyunk, holott csak 10 év van köztünk, de közben hatalmasat fordult a világ :)

Na, asszem a bölcselkedésből elég lesz mára, amúgy is már több, mint egy órája írogatok itt, úgyhogy úgy döntöttem, megkímélem a T. Nagyérdeműt a további agymenéseimtől :) Ezennel veszem a búcsúmat,utánam a vízözön, meg a vízkereszt, vagy amit akartok, különben meg legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)

Töredelmesen be kell vallanom : ma megcsaltam a Drágámat... igaz, a partnerem csupán egy hüvelyi ultrahang-készülék volt, és olyan apró, hogy még csak nem is éreztem (hát igen, nagyobb méretekhez vagyok én szokva... :P ), ráadásul az egész rákszűrés fedőnéven történt. Mindenesetre az már biztos, hogy nem nőgyógyászati probléma miatt fáj a derekam, úgyhogy a vizsgálat után leballagtam a szokásos kis fizikoterápiámra is, ami túrót sem ér, de legalább megvan az az illúzióm, hogy teszek valamit a gyógyulásomért.

Ellenben zseniális vagyok, ezt újfent meg kellett állapítanom. Még az ősblogomban írtam ugye, hogy lökött öcsikém butuska barátnőjének megírtam az önéletrajzát, hogy minél előbb menjen dolgozni, minél kevesebb ideig ücsörögjön itt a nyakunkon. És most végre lett munkája, méghozzá a rendkívül meggyőző önéletrajzának köszönhetően, amivel teljesen levette a lábáról a jövendő munkaadóját. Hát bakker, tényleg zseni vagyok, hol egy Nobel díj? Vagy valami? Akkora jó önéletrajzot tudok írni, hogy képes voltam eladni még ezt az ostoba ludat is I-R-O-D-A-V-E-Z-E-T-Ő-N-E-K!!!! Más kérdés, hogy holnap kezd és bizonyára a leendő főnökének is hamar feltűnik majd a lánykából áradó átható, sűrű sötétség, ami viszont legalább agresszióval párosul, úgyhogy tökéletes. Mármint akkor agresszív, ha úgy érzi, támadják, ergo: semmiért nem lehet szólni neki, mert azonnal úgy szól vissza, hogy attól a bicska kinyílik a zsebemben. Emiatt aztán gyűlik is már a számára néhány füles a tenyeremben, de moderálom magam, elvégre szocializált, értelmes lény vagyok, tudok én együtt élni, ha muszáj... márpedig muszáj, de ha jól mennek a dolgok, már nem sokáig. Mindenesetre kíváncsi vagyok, a jövendő főnöke vajon hogyan viseli majd az ostobaságait. Na mindegy, a lényeg, hogy zseni vagyok. Lehet, hogy kellene egy önéletrajz-író vállakozást indítanom? :P

Na, a mai napom különben tiszta rohangálás volt, bementem 10-kor leszámolni, persze kiderült, hogy értekezlet van ma, hurrá. Rohanás haza, zuhany, rohanás nőgyógyászhoz, onnan fizikoterápia, onnan haza visszaöltözni melósba, rohanás vissza értekezletre, onnan rohanás haza, mert úgy volt, hogy megyünk nézni egy házat, de közben elkelt, úgyhogy ez legalább elmaradt. Viszont roppantul lomtalanítanom kellene, csak se időm, se energiám hozzá boááá...

Persze egész nap tele volt a fejem egy csomó mindennel, amit majd jól leírok a blogomba, most meg semmi sem jut eszembe... De leírhatom például, hogy a Drágáméknál szombaton megint sütöttem vagy 60 palacsintát. Meg hogy még szerda este a madaras teszkóban a Drágám vett Pedrónak egy tévét a tönkrement helyett, ami bazi jól néz ki, bazi nagy és tök jó áron volt. Meg hogy akkumlátort még mindig nem bírtam 11 ezer alatt találni. De ezek a dolgok nem érdekesek. Legalábbis engem nem nagyon foglalkoztatnak most.

Igazából tök nyünnyedt vagyok, csak bambulok ki a fejemből, éjszaka megint jó pocsékul sikerült aludnom, ugyanis megérkezett a lomtalanítás előszele: az előre kipakolt lomok között éjjel-nappal túrnak a kisebbségiek, és persze az éjszaka közepén jut eszükbe összebalhézni egy pár 40 éves bordó plüssfotelen, természetesen az ablakom alatt. Meg asszem, az is a bajom, hogy hülye idealistaként már megint nagyon beleéltem magam ebbe a nagyon is ideálisnak tűnő házba, és nagyon nem esett jól, hogy elhalászták az orrunk elől...

Ja, viszont szereltek nálunk új kaputelefont! Szenzoros, meg kódos, meg minden, meg szép fehér az a része, ami az előszobánk falán van. ami sokkal lélekemelőbb látvány, mint az elődje, a 27 éves házgyári fogkrémzöld bakelit volt. Azért megtarthattuk a bakelitet is, ami nagyon kúl, mert momentán épp szabadulni akarnánk a lomoktól, erre születik még egy, amit még csak ki se dobhatunk, merthogy nyilván benne van a lakásleltárban.

Na, asszem, nem kínlódok tovább, totál üres az agyam, pillanatnyilag lehet, hogy még a saját nevem sem jutna eszembe, úgyhogy ezennel veszem a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)

Hát, eltelt a szép hosszú 4 napos 7vége, de sajnos nem olyan jól, mint szerettem volna... csomó sz@r dolog volt, például a Madárnorbi leöntötte a Drágám telefonját fehérborral. Annácska nem jött se társasozni, se lángosozni, nem hogy dumálni nem tudtunk, még csak nem is találkoztunk, nem is tudom hány hete már, de mindegy, biztosan így kell ennek lennie, tudja, mit miért csinál. Drágámnak folyamatosan voltak programjai, hol garázstakarítás, hol motorszerelés, hol Citadella, hol ez, hol az, egy nyugodt napunk nem volt. És a slusszpoén: az autómban lemerült az akkumlátor, szerencsére a Drágám felajánlotta a segítségét, vasárnap kora délután hazahozott és az volt a terv, hogy veszünk egy akkumlátort, kicseréli nekem és minden rendben lesz. Mondanom sem kell, akkumlátort 4 órás rohangálás után sem kaptunk, tiszta kiborító volt, az egyik helyen majdnem a pultot is ráborítottuk a nyegle eladóra, mindegy, hagyjuk is, csak felidegesítem magam, a vége az lett, hogy a Drágám átrakta nekem az ő akkumlátorát, az övét meg a rossz aksival betoltuk, így beindult, hazajutott, sőt, azt mondta, tölt annyit a generátor, hogy szerinte pár napot simán eljárkál még vele. Ez azért korlátozottan jó hír, mert akkor viszont lehet, hogy az én autómban a generátor rossz, aminek nagyon nem örülnék, mindenesetre első lépésben most akkumlátort hajtunk, Drágám körbeérdeklődi az ismerőseit, ki tud olcsón szerezni, mert ma a Startautóban is megkérdeztem és a kedvezményünkkel együtt sincs 11 rongy alatt akksi, úgyhogy tele van a kiscipőm...

Apropó: Startautó: ma reggel azt láttam a tálalómon, hogy a Startautónak nincs rendelése. Király. Minusz 160 ezer a forgalmamból, a ma reggeli adatok alapján 16 ezer a fizetésem. Überkirály. Aztán 8-kor nyomozásba kezdtem, kiderült, hogy van rendelés, csak későn adták le, ezért mára már nem rögzítettek nekik kaját. Extra kúl. Járat után rohanás vissza a központba, a konyhán megmaradt összes kaja összepakol. rongyolás vissza a Startautóba, hogy azért valamit mégis egyenek, ott meg úgy néztek rám, mint a véres rongyra, mintha én tehetnék róla, hogy nem vittem nekik rendes kaját 1/2 8-kor, hanem csak maradékot 11-kor. Tájékoztattam az egybegyűlteket, hogy a hiba az ő készülékükben van, ettől némileg megenyhült a hangulat, de nem voltam népszerű. Hát bakker. Ja, és azt még nem is írtam, hogy este elromlott a Total fóliázógépe, ezért pattintós műanyag fedeleket raktak a kajákra, amik vagy pattantak, vagy nem, de inkább nem, nap végére kábé 1/2 kiló kiszóródott rizs volt a kocsimban, az egyetlen, amit lefóliáztak, az a paradicsomleves volt, de akkor már kínlódott a gép és azt is sz@rul fóliázta le, úgyhogy folyt, mint állat, vagyis paradicsomlevesből is volt vagy 3 deci a dobozomban. Meg néhány deci a ruhámon. És mindehhez hozzájött még, hogy letört egy körmöm, ami nem túl nagy para, mert ma megyek körmöshöz, épp csak a körmöst igazából át akartam rakni jövő hétfőre, mert akksit kell vennem (esetleg generátort is), és így kissé túl sok kiadásom van megint, de így nem tudom a körmöst más napra tologatni...

Ráadásul pocsékul aludtam éjjel, legalább 6× felébredtem, valamiért tiszta pánikban voltam, hogy elalszom, egyszer azt álmodtam, hogy kint már világos van, nézem az ébresztőórát és észreveszem, hogy nem kapcsoltam be a csörgőjét, totál leizzadva felriadtam, kint mély sötétség, silabizálom az ébresztőórát, 3/4 4, csörgő bekapcsolva, vazze.... aludtam még 20 percet. Tiszta megváltás volt az ébresztő, de azért eléggé paráztam, hogy mi van, ha a Drágám akksijával se indul be az autó, mert valami más baj van, mondjuk zárlat vagy valami, hajnali 1/2 5-kor kit kerítsek, hogy tolja be az autót? De beindult és egész nap indult pöccre, remélem, így is marad a helyzet.

Úgy gondoltam, hazafelé  bemegyek a kis szokásos fizikoterápiámra, de tündéri Anyukám felvitte a lakásba az autó elválaszthatatlan tartozékának számító térképet, amiben én a kezelőlapomat tartom (épp azért, mert az mindig nálam van), úgyhogy ezt a menüpontot ki kellett hagynom. Amúgy sem javul semmit a derekam, viszont mostmár többen mondták, hogy a derékfájást nőgyógyászati probléma is okozhatja, úgyhogy holnapra bejelentkeztem a nőgyógyászomhoz, potom 27 hívásomba került, mire egyszer nem volt foglalt, de aztán az asszisztensnő meglepően kedves volt, úgyhogy lenyugodtam.

Amúgy hiányolom a szmájlikat innen a fríblogból nagyon. Na mindegy. Holnapután van lomtalanítás, tulajdonképpen ma és holnap selejteznem kellene, meg a Drágámnak szülinapi-karácsonyi ajándékot keresgélni a neten, meg hajat mosnom, meg körmöshöz mennem, meg fizikoterápiára, meg szoliba, meg nőgyógyászhoz, meg 1 órára Anyámért a melójába, meg tele van a tököm.

Úgyhogy ezennel veszem a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :) 

Végre eljött ez a szerda, a 4 napos 7vége kezdete, és ez hihetetlen jó érzés most nekem... bár momentán baromira fel vagyok bolydulva épp, mert szokásosan hatféle dolgot kéne csinálnom egyszerre, hogy 1/2 6-ra, mire a Drágám jön értem, teljesen elkészüljek, de most leestem ide a gép elé és pihenésképpen írok egy kicsit. Úgyis csomó dolgot csináltam már ma: dolgoztam, elszámoltam, postán voltam, fizikoterápián voltam, szoliban voltam, fürödtem, hajat mostam meg egyéb fürdőszobai tevékenységeket végezetem (szokásos véráldozatomat meghoztam a szőrtelenség oltárán), úgyhogy most igenis jár nekem egy kis nyugis ücsörgés. Hozok egy kávét is hozzá.

Na, kávé megvan, szuper :) Szóval tegnap este a Drágám még meglátogatott hazafelé mentében, vételeztem néhány ölelés- és pusziegységet, de természetesen keveselltem az adagot, szerencsére most lesz 4 napom, hogy kiadósan feltöltsem a raktáramat :)

Viszont a tegnapi beszámolóból kifelejtettem, hogy az egyik címemen egy balf@sz nő nekitolatott az autómnak... bakker, akkora hely volt előtte, hogy egy Boeing landolhatott volna, erre tolt egy rükvercet és csatt a parkoló autóm eleje... én már a cím kapujában álltam, visszafordultam, nő kiszáll, jól konzervált ötvenes, szemüvegben, kosztümben, illatfelhőben, rám néz és tétován megkérdi: jesszus, mit csináltam? Megnéztem, és mondtam neki, hogy az én autómmal hál'Istennek nem sokat, de az övé elég sz@rul néz ki... aztán otthagytam sopánkodni, elvégre én rohanok :))) Szerencsére nálam tényleg semmi nem látszott, az eleve eléggé megviselt állapotú rendszámtáblámon horpasztott még egy kicsit, de az ő szép meggypiros autójának a színrefújt lökhárítóján szépen ottmaradt a rendszámomról a betűk fekete festéke. Hát, így járt.

Na meg tegnap este a Drágámmal még hosszas telefoneszmecserét folytattam, minek során felvetődött a kérdés, hogy mi bajom is van nekem tulajdonképpen Balogh Bélával és az ő "világomban minden rendben van", "ellazultam, tökéletes harmóniában és boldogságban lebegek" stb CD-jével... és én elgondolkodtam, hogy tényleg, mi bajom is van vele, miért kelt bennem irtózást ez az erőltetetten behízelgő mély hang, a relaxálást célzó monoton, halk beszéd, és a köznyelvben véletlenül elő nem forduló mondatok. Nos, azt hiszem rájöttem: mert manipulálni próbál! A tudatalattimba próbál beférkőzni, és azon keresztül megváltoztatni engem, rávenni valamire, és én ettől egyszerűen rosszul vagyok, azonnal bezárul az agyam, és csak a feszültség, az ingerültség növekszik bennem minden alkalommal, amikor ez a CD megszólal (vagy bármi más hasonló). És hiába tudom, hogy ezt be kellene engednem, mert ez nekem jót akar, és tényleg jó is lenne nekem, ha el tudnám engedni magam és be tudnám engedni ezt a dolgot, egyszerűen nem megy. Valószínűleg azért, mert a manipulálást rendkívül aljas dolognak tartom, az életben is mindig észreveszem, ha manipulálni próbálnak, akár jó, akár rossz irányban. Van, aki ezt élvezi (Pedróval például már beszélgettünk erről egyszer, ő a manipuláció nagymestere és még élvezi is), de én egy aljas átverésnek, becsapásnak, behúzásnak érzem ezt a dolgot. Persze a másik fele ennek az, hogy aki hagyja magát manipulálni, az meg is érdemli, hogy megtegyék vele, ha nem veszi észre, hogy most épp hülyét csinálnak belőle. Aki meg mesterien tud manipulálni, az bizonyára elszáll attól az érzéstől, hogy hatalma van mások felett. Oké, elfogadom, biztosan szuper lehet, csak engem hagyjanak ki belőle, mert én ettől hányok. Én sem próbálkozom soha senkivel, nem trükközök, nem ravaszkodok, nem aljaskodok. Nem próbálok meg fondorlatos módon rávenni embereket arra, hogy azt csinálják, azt akarják, amit valójában nem is akarnak. Szerintem ez nagyon mocsok dolog. És nem állítom, hogy igazam van, egyszerűen csak én ilyen vagyok, így érzek. Nyilván a manipuláció is lehet kisebb horderejű, kisebb jelentőségű, bizonyos dolgokban én is hagyom magam manipulálni, igen, de közben végig TUDOM, hogy mi történik. És ez a nem mindegy. Hogy eldönthetem-e, hogy hagyom magam, vagy sem. A hajszőkítésben például hagytam magam :) A Drágám meg van vadulva a szőke nőkért, ha rajta múlna, minden nő szőke lenne, és ez a téma annyiszor elő-előkerült, hogy végül úgy döntöttem: oké, engedek az "erőszaknak", és lecserélem a mindörökkön vörös hajamat szőkére. De én döntöttem úgy, hogy oké, legyen, eleget teszek a ki nem mondott kérésnek, hagyom magam manipulálni és szőke leszek.

Na jó, erről azt hiszem, eleget értekeztem mára :) Viszont a hajamnak igen sürgősen meg kellene száradnia, mert 1/4 5-re kell mennem körmöshöz... meg pakolnom is kellene, igazán kitalálhatná már valaki az önjáró ruhákat... rémesen fáradt vagyok, meg éhes is, de még egy szendvicset gyártani sincs energiám... de legalább feldob a tudat, hogy megyek a Drágámhoz és 4 szuperklassz napot együtt leszünk és tervben van egy társasjáték-party is (ami a múltkor elmaradt), és nagyon rám fog férni a lazítás :)

És ezennel veszem a búcsúmat, minimum jövő 7főig, addig is legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)

Hát akkor kezdjünk neki, rengeteg írnivalóm van, bár a múlt hetet meg sem próbálom bepótolni, kezdjük inkább a 7végével, ami ugyan rémesen rövidre sikerült, de annál szuperebb volt :)

Először is péntek este isteni dolgot műveltem: átállítottam az ébresztőórámat 4:05-ről 4:30-ra, aztán sokáig gyönyörködtem ebben a beállításban, hogy mennyire sokáig is alhatok majd szombaton. Aztán szombaton 5-kor elhúztam dolgozni és hála a megrendelőkkel történt előzetes kooperálgatásnak, 8 után 5 perccel már végeztem is, és 9-re Vácon voltam. Pedró drága zokon is vette, hogy ilyen jó dolgom van, más még ilyenkor el se indul dolgozni, én meg már dolgoztam és Pestről Vácra értem, de szerintem ő csak ne háborogjon, mert most például egész héten szabin van én meg húzom az igát, momentán extra szopatós műfajban, de erről majd később. Szóval szombat reggel 9 óra Vác, Drágámmal és Pedróval indulás lángosozni, útközben randi Pistikével, majd vásárlás a Naszályban, aztán kitaláltuk, hogy mivel Pistikének úgyis ingyenbérlete van parkolásban, üljünk át hozzá és menjünk úgy a piacra. A tervet ki is viteleztük azzal a csekély szépséghibával, hogy Pistike előzetes tervéhez képest (ami természetesen volt neki) 1/2 óra késésben voltunk. Ez mondjuk csak később lett zavaró, amikor a 10-re hazaígért autója után elkezdett érdeklődni a családja, miközben mi még bőven a lángosozás közepén tartottunk. Kiadósan kilángosoztuk magunkat, én még gyereklángost is kaptam a Sanyitól, mert nem éreztem eléggé jóllakottnak magam a tarjás után, úgyhogy kértem repetát is, de ezt nem kellett volna tennem, mert aztán este 6-ig kajára gondolni se tudtam... na mindegy, ezután a Drágám mégiscsak visszament az ő autójáért Pistikével, hogy Pistike mehessen haza, mi meg addig Pedróval még kávéztunk egyet - de nem a Sanyinál, mert nála rettenetes a kávé...

Aztán haza, én úgy gondoltam, aludni fogok, amíg a Drágámék a garázsban rendrakás címén molyolnak, végül sorozatos telefoncsörgések hatására mégsem aludtam, hanem lementem hozzájuk és jelenlétemmel jelentősen emeltem az akció fényét (leginkább egy felfordított vödrön üldögélve). Közben Pedró kérést intézett a Drágámhoz, miszerint kedvenc high-tech szarka barátunkkal, Madárnorbival együtt kéne nekik egy fuvar Romhányba, és kérése teljesíttetett: 4-kor befutott Madárnorbi és mentünk Romhányba, majd visszafelé jövet a Drágám felvetette, hogy meghívna engem Bánkon a Tengerszembe vacsorázni... én meg csak pislogtam és persze sűrűn bólogattam, de mélységesen gyanakodtam, hogy vajon mi rosszat csinált, amiért én most vacsit kapok... ezt egyébként azóta sem sikerült kiderítenem, ő állítja, hogy egyszer anno megígért nekem egy vacsit, ami elmaradt, de erre én nem emléxem, és ez felettébb különös, mivel általában neki szitaszerű a memóriája és én vagyok, aki mindent számon tart... Mindenesetre istenit kajáltunk, és ahhoz képest, hogy Bánk mennyire puccos hely, meg az étterem-panzió se egy kutyaól, meglepően szolíd árakon, és nagyon klasszul éreztem magam :)

Aztán jött az óraátállítós éjszaka, amikoris én este 9-től reggel 9-ig aludtam és ez esetben ez 13 órát jelentett, őrült jól esett, az viszont már kevésbé, hogy a mocorgásomra szintén ébredező Drágám bekapcsolta a Balogh Béla CD-t, és fél órán át hallgattam a "világomban minden rendben van"-t és társait, huhh... Ja, de még éjszaka felébredtem ám 1/4 2-kor, hogy a Drágám nincs mellettem... aztán 1/2 3-kor arra, hogy bejön a szobába egy tálcával, amin ipari mennyiségű kenyeret, szalonnát és hagymát szállítmányozott magának, és nekiállt vacsorázni. Vagy reggelizni. Vagy valami. Reggel kiderült, hogy nem bírt aludni az én Édesem, ezért lement, felkeltette Anyukáját és éjjel 2-ig beszélgettek :)

Vasárnap már igazából nem csináltunk sokmindent, 1/2 2 körül Drágám elindult Pedróval Auchanba Anyukájuk számítógépéhez ezt-azt vásárolni, én meg hazajöttem és nyünnyedtem, olyan álmos voltam, mintha nem is aludtam volna 13 órát, úgyhogy korán lefeküdtem, miután átállítottam az összes órát, nehogy egy órával átverjem magam.

Hétfőn szépen bementem dolgozni, és találtam egy Gastrodate-es tálalót is a sajátom mellett (from Sóher Norbi), merthogy az a cég tönkrement, és velünk kötöttek szerződést erre a hétre, hogy szállítsuk ki a kajájukat. Hát kúl. Mindegy, kivittem a saját címeimet, aztán nekiláttam a 7 norbisnak, de akkorát szívtam velük, mint állat, megtalálhatatlan, eldugott, idióta címek, a kaja csomagolásán értelmezhetetlen kódok, azt se tudtam, kinek mit adjak, ha végre megtaláltam egy címet, és közben kiderült, hogy a GD-esek nem hagyják ám magukat, éjszaka lefőzettek egy rahedli vargabélest a FE-szel, amit most hordanak ki - ugyanoda, ahova mi a rendes kajájukat, és közben győzködik a megrendelőket, hogy nincs csőd, minden oké, tőlünk ne fogadják el a kaját, ne fizessék ki, stb. Nekem szerencsére nem volt ezzel gondom, de volt kollegám, akit majdnem megvert a megrendelő, ráadásul a GD-esek keresgéltek minket, és mintha mi tehetnénk a nyomorukról, fenyegetőztek, egy kolleganőmnek összeragasztgatták GD matricával az autóját, egy kollegámnak meg megszerezték a névjegyét és telefonon megfenyegették, hogy lelövik, ha bemegy a címeikre. (mondjuk ezzel pont betaláltak, mert a csávó akkora, mint egy hegyomlás, engem például paddal együtt úgy odébb rakott tegnap délután, hogy csak pislogtam). Na, ezekből én szerencsésen kimaradtam, tulajdonképpen minden rendben volt, épp csak délre végeztem a sok keresgélés miatt, meg még sikerült belefutnom a Kozma utcai irdatlan dugóba is, amit a közelgő halottak napja generált az Új Köztemető környékén, szóval épp elég volt a tegnapi napból. Elvileg délre kellett bemennünk az én imádnivaló Főnökanyám szülinapját megünnepelni, én másodikként futottam be 1/4 1-kor, de mire nekiálltunk a tüzijátékgyújtásnak, már 2 óra volt persze, de közben legalább meghallgattam a kollegáim sztorijait az atrocitásokról, és huhhogtam, hogy én megúsztam... Szóval 2-kor volt tüzijátékos torta, virág, meg ilyenek, Főnökanyám elpityeregte magát, de megnyugtattuk, hogy ne bőgjön, leszünk még mi is ilyen öregek, megettük a tortát, aztán végre 1/2 3-kor szabadultam, de akkor már se a fizikoterápiához, se szolihoz, se semmihez nem volt kedvem, jöttem haza, mint a nyíl. Este 3/4 7-kor jött a slusszpoén: Főnökanyám sms-t küldött, miszerint az összes beszedett GD-es pénzt vissza kell adni a megrendelőknek és egyúttal ki is szállunk a bizniszből. Hurrá és fanfárok. Így tehát a mai napon pénzt osztogattam, ami már csak azért is király, mert így a cégemnek nincs bevétele, nekem nincs jutalékom, ergo ingyen dolgoztam tegnap plusz 2,5 órát (ma már csak felet) és buktam a plusz 50-60 kilométerre jutó benzinpénzt. Extra kúl. Mindegy, mostmár nem húzom fel magam rajta, csak legyen már vége ennek a 3 napnak, aztán jön a 4 napos pihi, hihetetlenül várom már...

Ma hazafelé beiktattam a fizikoterápiát, szolihoz már nem volt kanalam, majd holnap, úgyis mennem kell a körmösömhöz, mert 7végén sikeresen letörtem megint egy körmömet, majd azzal együtt letudom a szolit is. 

Egyébként rettentően élvezem, hogy az óraátállítás miatt már 3/4 6-kor kezd világosodni, így az ötödik címemen már kezdem is látni, hogy mit pakolok, ami azért nem egy hátrány :)

Viszont kiborít ez a fríblog, hogy minden enter után alaphelyzetbe rakja a betűméretemet, azt hiszem, Annát meg kell interjúvolnom ennek a dolognak a működéséről, remélhetőleg a 4 napban sikerül összehozni egy (több) jó kis dumapartit, mert hetek óta nem találkoztunk már :( Pedig ő annyira üditően tud hatni rám, hihetetlen jól érzem magam, amikor jól ki tudjuk dumálni magunkat :) Asszem különben rájöttem a trükkre: folyamatosan írok, aztán majd a végén enterezgetem be a bekezdéseket, velem aztán nem fog kicseszni ez a rendszer :)))) 

Na, miután a történéseket ilyen jól naplóztam, lássuk, hogy is vagyok én.

Hát. Rémesen fáj a derekam immár 6 hete, és nagyon tele van vele a kiscipőm, ráadásul az ünnepek miatt fizikoterápiára se olyan rendszerességgel tudok járni, ahogy kéne, bár mintha ma valami javulásfélét érzékelnék... de legalábbis változást, ma már ugyanis nem folyamatos, erősödő tompa fájdalom volt a csípőmben, hanem folyamatos, de nem erősödő, és elviselhető mértékű tompa fájdalom - igaz, belenyillaló éles fájdalommal párosulva. Remélem, hogy ez a javulást jelenti :)

A Drágámmal sajnos nem sikerül mostanában randiznunk reggelente,  amit eléggé fájlalok, de holnap már vége a hétnek és én megyek hozzá és szuper 4 napot fogunk együtt tölteni, amit már nagyon várok, mert nagyon imádom és nagyon hiányzik :)

Lökött öcsém már megint békülőben van a masszívan munkanélküli, ostobácska nőjével, ennek annyira nem tapsolok, de hál'Istennek mostanában főként öcsém látogatja Évikét az otthonában, legalább nem a csaj boldogít minket - és nem utolsósorban nem nekünk kell eltartanunk... meg a kutyája sincs a nyakunkba sózva.

És 56 nap múlva Karácsony. Elég jól haladok a spórolással, de ha mától kezdve mindennap elraknék egy ezrest, akkor se tudnám mindenkinek azt venni, amire igazán vágyik, mindazonáltal idén több jut egy emberre, mivel kretén exfőnökömék kiestek a megajándékozottak köréből, a Drágáméknál viszont mindenkinek megtiltom, hogy nekem bármit vegyen, én se fogok senkinek. Vagyis ez minusz két fő. Ellenben a maradék megajándékozni kívánt személy komoly dilemmát okoz, mindig ki szoktam tudni találni klassz ajándékokat, de most totál tanácstalan vagyok... várom az isteni szikrát :)

Az isteni szikra egyelőre késik, én viszont ezennel veszem a búcsúmat, így is teleírtam a fríblog fél tárhelyét, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)

Hát akkor szüljünk még egy blogot... fennállásom óta a harmadikat, bár én a másodikkal tökjól ellettem volna, ha el nem tűnik... X-akta. Na mindegy.

Momentán nincs kedvem írni épp, csak el akartam kezdeni, hogy aztán legyen mit folytatni. Úgyhogy utánam a csóközön, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)