Hát akkor kezdjünk neki, rengeteg írnivalóm van, bár a múlt hetet meg sem próbálom bepótolni, kezdjük inkább a 7végével, ami ugyan rémesen rövidre sikerült, de annál szuperebb volt :)
Először is péntek este isteni dolgot műveltem: átállítottam az ébresztőórámat 4:05-ről 4:30-ra, aztán sokáig gyönyörködtem ebben a beállításban, hogy mennyire sokáig is alhatok majd szombaton. Aztán szombaton 5-kor elhúztam dolgozni és hála a megrendelőkkel történt előzetes kooperálgatásnak, 8 után 5 perccel már végeztem is, és 9-re Vácon voltam. Pedró drága zokon is vette, hogy ilyen jó dolgom van, más még ilyenkor el se indul dolgozni, én meg már dolgoztam és Pestről Vácra értem, de szerintem ő csak ne háborogjon, mert most például egész héten szabin van én meg húzom az igát, momentán extra szopatós műfajban, de erről majd később. Szóval szombat reggel 9 óra Vác, Drágámmal és Pedróval indulás lángosozni, útközben randi Pistikével, majd vásárlás a Naszályban, aztán kitaláltuk, hogy mivel Pistikének úgyis ingyenbérlete van parkolásban, üljünk át hozzá és menjünk úgy a piacra. A tervet ki is viteleztük azzal a csekély szépséghibával, hogy Pistike előzetes tervéhez képest (ami természetesen volt neki) 1/2 óra késésben voltunk. Ez mondjuk csak később lett zavaró, amikor a 10-re hazaígért autója után elkezdett érdeklődni a családja, miközben mi még bőven a lángosozás közepén tartottunk. Kiadósan kilángosoztuk magunkat, én még gyereklángost is kaptam a Sanyitól, mert nem éreztem eléggé jóllakottnak magam a tarjás után, úgyhogy kértem repetát is, de ezt nem kellett volna tennem, mert aztán este 6-ig kajára gondolni se tudtam... na mindegy, ezután a Drágám mégiscsak visszament az ő autójáért Pistikével, hogy Pistike mehessen haza, mi meg addig Pedróval még kávéztunk egyet - de nem a Sanyinál, mert nála rettenetes a kávé...
Aztán haza, én úgy gondoltam, aludni fogok, amíg a Drágámék a garázsban rendrakás címén molyolnak, végül sorozatos telefoncsörgések hatására mégsem aludtam, hanem lementem hozzájuk és jelenlétemmel jelentősen emeltem az akció fényét (leginkább egy felfordított vödrön üldögélve). Közben Pedró kérést intézett a Drágámhoz, miszerint kedvenc high-tech szarka barátunkkal, Madárnorbival együtt kéne nekik egy fuvar Romhányba, és kérése teljesíttetett: 4-kor befutott Madárnorbi és mentünk Romhányba, majd visszafelé jövet a Drágám felvetette, hogy meghívna engem Bánkon a Tengerszembe vacsorázni... én meg csak pislogtam és persze sűrűn bólogattam, de mélységesen gyanakodtam, hogy vajon mi rosszat csinált, amiért én most vacsit kapok... ezt egyébként azóta sem sikerült kiderítenem, ő állítja, hogy egyszer anno megígért nekem egy vacsit, ami elmaradt, de erre én nem emléxem, és ez felettébb különös, mivel általában neki szitaszerű a memóriája és én vagyok, aki mindent számon tart... Mindenesetre istenit kajáltunk, és ahhoz képest, hogy Bánk mennyire puccos hely, meg az étterem-panzió se egy kutyaól, meglepően szolíd árakon, és nagyon klasszul éreztem magam :)
Aztán jött az óraátállítós éjszaka, amikoris én este 9-től reggel 9-ig aludtam és ez esetben ez 13 órát jelentett, őrült jól esett, az viszont már kevésbé, hogy a mocorgásomra szintén ébredező Drágám bekapcsolta a Balogh Béla CD-t, és fél órán át hallgattam a "világomban minden rendben van"-t és társait, huhh... Ja, de még éjszaka felébredtem ám 1/4 2-kor, hogy a Drágám nincs mellettem... aztán 1/2 3-kor arra, hogy bejön a szobába egy tálcával, amin ipari mennyiségű kenyeret, szalonnát és hagymát szállítmányozott magának, és nekiállt vacsorázni. Vagy reggelizni. Vagy valami. Reggel kiderült, hogy nem bírt aludni az én Édesem, ezért lement, felkeltette Anyukáját és éjjel 2-ig beszélgettek :)
Vasárnap már igazából nem csináltunk sokmindent, 1/2 2 körül Drágám elindult Pedróval Auchanba Anyukájuk számítógépéhez ezt-azt vásárolni, én meg hazajöttem és nyünnyedtem, olyan álmos voltam, mintha nem is aludtam volna 13 órát, úgyhogy korán lefeküdtem, miután átállítottam az összes órát, nehogy egy órával átverjem magam.
Hétfőn szépen bementem dolgozni, és találtam egy Gastrodate-es tálalót is a sajátom mellett (from Sóher Norbi), merthogy az a cég tönkrement, és velünk kötöttek szerződést erre a hétre, hogy szállítsuk ki a kajájukat. Hát kúl. Mindegy, kivittem a saját címeimet, aztán nekiláttam a 7 norbisnak, de akkorát szívtam velük, mint állat, megtalálhatatlan, eldugott, idióta címek, a kaja csomagolásán értelmezhetetlen kódok, azt se tudtam, kinek mit adjak, ha végre megtaláltam egy címet, és közben kiderült, hogy a GD-esek nem hagyják ám magukat, éjszaka lefőzettek egy rahedli vargabélest a FE-szel, amit most hordanak ki - ugyanoda, ahova mi a rendes kajájukat, és közben győzködik a megrendelőket, hogy nincs csőd, minden oké, tőlünk ne fogadják el a kaját, ne fizessék ki, stb. Nekem szerencsére nem volt ezzel gondom, de volt kollegám, akit majdnem megvert a megrendelő, ráadásul a GD-esek keresgéltek minket, és mintha mi tehetnénk a nyomorukról, fenyegetőztek, egy kolleganőmnek összeragasztgatták GD matricával az autóját, egy kollegámnak meg megszerezték a névjegyét és telefonon megfenyegették, hogy lelövik, ha bemegy a címeikre. (mondjuk ezzel pont betaláltak, mert a csávó akkora, mint egy hegyomlás, engem például paddal együtt úgy odébb rakott tegnap délután, hogy csak pislogtam). Na, ezekből én szerencsésen kimaradtam, tulajdonképpen minden rendben volt, épp csak délre végeztem a sok keresgélés miatt, meg még sikerült belefutnom a Kozma utcai irdatlan dugóba is, amit a közelgő halottak napja generált az Új Köztemető környékén, szóval épp elég volt a tegnapi napból. Elvileg délre kellett bemennünk az én imádnivaló Főnökanyám szülinapját megünnepelni, én másodikként futottam be 1/4 1-kor, de mire nekiálltunk a tüzijátékgyújtásnak, már 2 óra volt persze, de közben legalább meghallgattam a kollegáim sztorijait az atrocitásokról, és huhhogtam, hogy én megúsztam... Szóval 2-kor volt tüzijátékos torta, virág, meg ilyenek, Főnökanyám elpityeregte magát, de megnyugtattuk, hogy ne bőgjön, leszünk még mi is ilyen öregek, megettük a tortát, aztán végre 1/2 3-kor szabadultam, de akkor már se a fizikoterápiához, se szolihoz, se semmihez nem volt kedvem, jöttem haza, mint a nyíl. Este 3/4 7-kor jött a slusszpoén: Főnökanyám sms-t küldött, miszerint az összes beszedett GD-es pénzt vissza kell adni a megrendelőknek és egyúttal ki is szállunk a bizniszből. Hurrá és fanfárok. Így tehát a mai napon pénzt osztogattam, ami már csak azért is király, mert így a cégemnek nincs bevétele, nekem nincs jutalékom, ergo ingyen dolgoztam tegnap plusz 2,5 órát (ma már csak felet) és buktam a plusz 50-60 kilométerre jutó benzinpénzt. Extra kúl. Mindegy, mostmár nem húzom fel magam rajta, csak legyen már vége ennek a 3 napnak, aztán jön a 4 napos pihi, hihetetlenül várom már...
Ma hazafelé beiktattam a fizikoterápiát, szolihoz már nem volt kanalam, majd holnap, úgyis mennem kell a körmösömhöz, mert 7végén sikeresen letörtem megint egy körmömet, majd azzal együtt letudom a szolit is.
Egyébként rettentően élvezem, hogy az óraátállítás miatt már 3/4 6-kor kezd világosodni, így az ötödik címemen már kezdem is látni, hogy mit pakolok, ami azért nem egy hátrány :)
Viszont kiborít ez a fríblog, hogy minden enter után alaphelyzetbe rakja a betűméretemet, azt hiszem, Annát meg kell interjúvolnom ennek a dolognak a működéséről, remélhetőleg a 4 napban sikerül összehozni egy (több) jó kis dumapartit, mert hetek óta nem találkoztunk már :( Pedig ő annyira üditően tud hatni rám, hihetetlen jól érzem magam, amikor jól ki tudjuk dumálni magunkat :) Asszem különben rájöttem a trükkre: folyamatosan írok, aztán majd a végén enterezgetem be a bekezdéseket, velem aztán nem fog kicseszni ez a rendszer :))))
Na, miután a történéseket ilyen jól naplóztam, lássuk, hogy is vagyok én.
Hát. Rémesen fáj a derekam immár 6 hete, és nagyon tele van vele a kiscipőm, ráadásul az ünnepek miatt fizikoterápiára se olyan rendszerességgel tudok járni, ahogy kéne, bár mintha ma valami javulásfélét érzékelnék... de legalábbis változást, ma már ugyanis nem folyamatos, erősödő tompa fájdalom volt a csípőmben, hanem folyamatos, de nem erősödő, és elviselhető mértékű tompa fájdalom - igaz, belenyillaló éles fájdalommal párosulva. Remélem, hogy ez a javulást jelenti :)
A Drágámmal sajnos nem sikerül mostanában randiznunk reggelente, amit eléggé fájlalok, de holnap már vége a hétnek és én megyek hozzá és szuper 4 napot fogunk együtt tölteni, amit már nagyon várok, mert nagyon imádom és nagyon hiányzik :)
Lökött öcsém már megint békülőben van a masszívan munkanélküli, ostobácska nőjével, ennek annyira nem tapsolok, de hál'Istennek mostanában főként öcsém látogatja Évikét az otthonában, legalább nem a csaj boldogít minket - és nem utolsósorban nem nekünk kell eltartanunk... meg a kutyája sincs a nyakunkba sózva.
És 56 nap múlva Karácsony. Elég jól haladok a spórolással, de ha mától kezdve mindennap elraknék egy ezrest, akkor se tudnám mindenkinek azt venni, amire igazán vágyik, mindazonáltal idén több jut egy emberre, mivel kretén exfőnökömék kiestek a megajándékozottak köréből, a Drágáméknál viszont mindenkinek megtiltom, hogy nekem bármit vegyen, én se fogok senkinek. Vagyis ez minusz két fő. Ellenben a maradék megajándékozni kívánt személy komoly dilemmát okoz, mindig ki szoktam tudni találni klassz ajándékokat, de most totál tanácstalan vagyok... várom az isteni szikrát :)
Az isteni szikra egyelőre késik, én viszont ezennel veszem a búcsúmat, így is teleírtam a fríblog fél tárhelyét, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)
