No, úgy tűnik, vagy valamelyik szamizdat segítőtársam, akivel titkos titokként megosztottam ezt az új blogot, vagy az Univerzum közbelépett... esetleg tényleg használt az a péntek esti beszélgetés, amelyben tájékoztattam Rockert arról, hogy részemről befejeztem, elég volt, nem vagyok hajlandó több energiát, érzelmet, igyekezetet fektetni abba, hogy jó legyen nekünk együtt, hogy működjön ez a kapcsolat, hogy boldogok legyünk. Mostantól leülök, várok és figyelek. Mostantól az ő dolga működtetni ezt a dolgot. Tőlem ne várja, hogy a kedvét, az örömét keressem, úgy érzem, elég ideig próbáltam - és elég emberes pofánveréseket kaptam rá válaszul, én ennek a továbbiakban nem vagyok hajlandó kitenni magam. Rocker a válaszában kifejette, hogy ő egy emeletes seggfej, mert majdnem mindent végképp tönkretett úgy, hogy még csak észre sem vette. Végre önmagától is felismerte az alapproblémát, ami benne, az ő fejében létezik és a seggfej-szerű viselkedését generálta, kimondta és szembenézett vele. És elkezdett TENNI dolgokat. Együtt főztünk, elmosogatott helyettem, eljött velem vásárolni, szombat este nemet mondott az Érseknek egy bálra, nem ivott, aranyos volt, kedves és szerelmes. Én pedig meglehetősen tartózkodó, és még mindig nem merem elkiabálni, hogy talán jó irányba fordulnak a dolgok. Még reménykedni is csak a legnagyobb titokban merek, vagy még úgy sem, annál is inkább, mert ma este elvileg próba van, ami általában jelentős alkoholmennyiséggel és ennek minden hátrányos következményével jár... őszintén szólva inkább rettegek, hogy ez megint csak egy átmeneti fellángolás, egy hamvába holt kísérlet részéről, hogy normális életet éljen - velem. És az ilyen próbálkozásokba már rémesen belefáradtam, miközben mindennél jobban szeretném, ha bebizonyítaná nekem és magának, hogy meg tudja tenni.
Na, elég a lelkizésből. Vasárnap meglátogattuk Csepelen az ásványbörzén Gabcsi barátnőmet, aki mostanában főként csillámtetoválásokat készít (meg hennát, arcfestést és ilyesmiket) és kaptam tőle egy olyan gyönyörű, ezüst színű CSAM logót a bukósisakomra, hogy azóta sem tudok betelni vele, imádom!!! Meg egy csillám-boszit is a vállamra :) Meg motorral mentem, ami már nagyon hiányzott, és megbeszéltem az Univerzummal, hogy hagy motorozni, feltartja az esőt addig, amíg vissza nem érünk a műhelybe - és megtette :) A visszafelé úton ugyan esett már pár csepp, de csak akkor érkezett a zuhi, amikor leszálltam a motorról és Rocker betetriszezte a helyére :) Aztán az eső és a rendkívüli hideg szerencsésen elmosta a Zanyukám azon tervét, miszerint a 49 éves lányát, a 36 éves lányát és a 30 éves unokáját gyereknap alkalmából elviszi játszótérre, aztán vesz nekünk fagylaltot. Pedig összekészítette a kislapátot, gereblyét, vödröt, még lufit is, vizet, és papír zsebkendők tucatjait. Sőt, mivel a program az én tavalyi reklamálásom eredménye volt (hogy nem kaptam semmit gyereknapra), még én is előkerestem két hajgumit, hogy copfokat gyártsak a fejemre, és hajlandó lettem volna térdzokniban, a Zanyám kezét fogva, homokozóeszközöket cipelve vonulni a játszótérre, és nekiállni homokvárat építeni. De végül a program az időjárásra való tekintettel nem jött létre, csak a fagyizás maradt belőle, pedig érdekes látványosság lettünk volna. Persze, lehet, hogy azóta már egy nagy házban laknánk kedves, fehér ruhás nénik és bácsik között, ahol az ablakokon rács lenne, rajtunk pedig csinos, hátul megkötős kabátka... úgyhogy talán jobb is, hogy így alakult :) Mondjuk a nővéremmel eltöltendő délután eshetősége nem töltött el különösebb boldogsággal, de végső soron ő is a Zanyám gyereke és rendkívül disztingvált voltam.
Most pedig mosok, mint Mosó Masa, mert valahogy a szennyes ruhák termelődési sebessége nálunk a végtelenhez konvergál - bár ehhez bizonyára hozzájárul a mosógépem rendkívül kis kapacitása is... de hát pici lakás, pici mosógép. Merthogy életem első, önálló lakásában lakom - ami ugyan albérlet és a kicsinél is kisebb minigarzon, de rendkívül költséghatékony és egy emelet választja el a Zanyukámtól, így rendkívül praktikus. Persze, egy kisebbfajta vagyont emésztett fel a berendezése, úgyhogy a "szabadságomból" hátralevő 6 hét fogtechnikus üzemmódban fog telni, de aztán megyek vissza Svájcba további vagyonokat keresni. Na, azt hiszem, mára ennyi, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek! :)
