No az első válságon is túl vagyunk, valamint engem is elkezdett utálni az anyósjelöltem, ahogy eddig is mindenkit, aki Rocker mellett feltűnt, úgyhogy azt hiszem sínen vagyok... épp csak átment rajtam a vonat.

Volt egy rémesen pocsék 7végém és most lett egy gyönyörű is, azért hihetetlen, hogy sikerül folyton olyan pasikat találnom, akikkel vagy pokol van, vagy mennyország, átmenet nem nagyon. Ellenben nem kevés, Rockert régóta ismerő embertől hallottam vissza, hogy ez a pasi szerelmes, ilyennek még sosem látták... állítólag megváltozik, ellágyul az egész ember, amikor rólam beszél, ragyog az arca, csillog-nevet a szeme, és olyan szépeket mond rólam, hogy a lázát kezdik mérni. Jól esik ezt mástól hallani, jól esett a legutóbbi mennyországos hétvégén ezt tőle érezni. És nagyon nem esett jól a poklos 7végén házsártos, hisztis, idegbeteg, veszekedős szipirtyónak lenni, amit kihozott belőlem. Kiadósan megdolgoztatja a reagáló-központomat, az biztos... nem unatkozom :)  Különben kiderült róla az aljas horoszkópból, hogy egy skizofrén talány, a környezete tonnaszámra kénytelen miatta szedni a toleranciatablettákat, és igazából emberek is már csak azért vannak körülötte, mert jól főz és jó az ágyban... azóta káderezem az összes barátunkat, hogy vajon a két képesség melyike miatt vannak a közelében... kissé zavarba ejtő, amikor egy hímnemű illetőről kiderül, hogy még sosem evett Rocker főztjéből... pffffff..... :DDD

Na, különben a poklos 7végén teljes 24 órát csöveztünk az Érseknél, minek keretében vasárnap este 7-kor a két pasi a kezembe nyomott 1,5 kiló fagyott lapockát, hogy főzzek pörköltet. Meghatottan megemlékeztem néhány nőnemű felmenőjükről, aztán egy teljes órát pipőztem azzal, hogy 3 percenként cserélt forró vízben kiolvasszam a cuccot (nem, nem tettem be a mikróba olvasztó fokozatra, ezt a hibát csak egyszer követtem el életemben, és amikor megláttam a belül jeges, kívül megfőtt végeredményt, akkor nem mondtam szépeket). Bekevertem a nokedlitésztát is és felraktam a pörköltet. Mikor már előrehaladott állapotban volt, kérdeztem az Érseket, hol van a nokedliszaggatója, mert csak a lapátját találtam meg. Erre odajött a konyhaszekrényhez, kotort egy kicsit, majd a kezembe nyomta ezt (na jó, egy ugyanilyet):  azzal a kommenttel, hogy ennek a nagylyukú részén lehet nokedlit szaggatni, nem??? Na, itt már végképp nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek, inkább az utóbbi mellett döntöttem és nekiálltam este 1/2 10-kor almareszelőn nokedlit szaggatni... különben jól sikerült. És a pörkölt is életem eddigi legjobbja lett, lehet, lassan megtanulok magyaros kajákat főzni. :)

Különben kezdek depresszióba esni... még 15 napot vagyok itthon. Már most megszakad a szívem. Francba, hogy miért jut ez nekem mindig???? Miért dobja az Élet újra meg újra elém azt a lehetőséget, amit mindennél kevésbé kívánok, de a világ legnagyobb idiótája lennék kihagyni??? Miközben mások a kezüket összetennék egyetlen lehetőségért, nekem ez már a 8. alkalom lesz az életemben, hogy külföldre megyek dolgozni. Miközben mások a fél karjukat odaadnák érte, hogy a helyemben lehessenek, és alig várnák, hogy indulhassanak, én napról napra nehezebben küzdöm le a sírógörcsöt és legszívesebben megállítanám az időt. Miközben mások lelkesen ugrálnának a nagy, érdekes kaland lehetőségétől, én már most kiszámoltam, hogy hány napot, hány órát kell máshol lennem és nem itthon, és máris alig várom, hogy hazajöhessek, pedig még elmenni is csak két hét múlva fogok. Meg kellene végre tanulnom ebből valamit, hogy ne kapjam vissza mindig újra és újra ugyanazt a helyzetet. Talán hogy álljak végre önállóan a saját lábamra. Talán hogy hagyjam már el a (sokszor értelmetlen) ragaszkodást emberekhez, tárgyakhoz, helyekhez. De én ezt nem akarom megtanulni. Én nem akarok egyedül, függetlenül megállni a lábamon. Én szeretetet akarok, boldogságot, harmóniát, biztonságot, békét, jó kedvet - társsal, társakkal. Utálom, hogy ezért a mocskos pénzért itt kell hagynom a szeretteimet és át kell lényegülnöm vadidegen emberek között érzelmek nélküli robotgéppé, miközben én egy barlangban is ellaknék bogyókat gyűjtögetve, csak legyen bennem és irántam szeretet, boldogság. Na.

Most veszem a búcsúmat, mert még a végén tényleg bőgni fogok, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)