ALAPTÖRVÉNY: AZ A JÓ, AMIBŐL KEVÉS VAN!!!!
Szemléltető példák:
- Ha a reggelihez kétféle méretű tányér van kirakva, mindenkinek kötelező abból a stócból tányért vennie, amelyikből kevesebb van (hiszen abból azért van kevesebb, mert mindenki abból vett, tehát az a jó!!!) Ha a gonosz felszolgáló csakazértis darabra ugyanannyit rakott ki mindkét tányérból (pláne, ha épp ráér szemétkedni is, úgyhogy még menet közben is figyeli, hogy egyformák maradjanak a stócok), akkor kéretik zavart tipródásba jönni, tanácstalanul, segélykérően körbenézegetni, esetleg megpróbálni rejtetten kifigyelni, másoknál milyen tányér van.
- Ha a reggelizőbüfében 15 deka sonka, ellenben 1,5 kiló szalámi van a tálcán – akkor csakis sonkát szabad elvenni, majd miután elfogyott, reklamálni kell. A reggeliztetők imádják később a főnökük dörgedelmeit hallgatni, hogy hogyan maradhatott meg 1 kiló felszeletelt szalámi, minek kellett ennyit kirakni, ha nem fogyott el, és van-e egyáltalán fogalmuk arról, mennyi pénz ez, ami megy a kukába.
Ugyanez természetesen érvényes a kenyér / zsömle / kifli dilemmára is – hiába van 4 kiló kenyér és 8 db zsömle kirakva, 3 vendégnek kötelező az utolsó 2 kiflit elosztania (esetleg újabbakat rendelni).
- Ha az étteremben / teraszon egyetlen, árva lerámolatlan asztal van és 15 gyönyörűen lerámolt, letakarított, akkor természetesen kötelező az egyetlen, mosatlannal, morzsával, kilocsolt itallal teli asztalt választani – mert nyilván az a jó hely, ahol már mások is ültek. A többi 15 asztal rossz. Nagyon rossz. Sárkányok laknak alattuk és mozgásérzékelős halálsugárral is védve vannak.
Ha sikerült eme biztonságos erődítményt megkönnyebbülten magunkévá tenni, természetesen azonnal tologassunk be mindent az asztal közepére, magunktól a legtávolabb – és a továbbiakban semmiféle hajlandóságot ne mutassunk arra, hogy ne legyünk útban. Nyugodtan és derűsen nézzük végig, ahogyan a felszolgáló a hónunk alatt, a fejünk felett, a vállunk mellett nyújtózkodva próbálja lepakolni az általunk jó távolra tologatott szennyest, és ronggyal körbetörölgeti az asztalon a könyökünket (opcionális lehetőség: szelíd mosollyal hallgassuk végig a főnök dörgedelmeit a felszolgálóhoz, amiért nem volt lerámolva az asztal).
Ha a felszolgáló esetleg látván úti célunkat, ELŐTTÜNK érne a kiválasztott lerámolatlan asztalhoz, és fénysebességgel nekiállna elfogadható állapotba hozni azt, akkor igyekezzünk a lehető leglátványosabban kinyilvánítani asztalfoglalási szándékunkat: már-már erotikus közelségbe álljunk mögé – mellé, legyünk útban, akadályozzuk meg az asztal körbejárásában, próbáljuk meg kikerülni-kicselezni őt és azonnal leülni, de legalábbis megmarkolni és magunk felé húzni egy széket.
1. SZÁMÚ ALSZABÁLY – A TÖMEGVONZÁS SZABÁLYA, avagy csordaszellem-axióma
1.a) pont
Ha egy étterem parkolójában akár egyetlen motorkerékpár is parkol, ott az összes motorosnak kötelező megállni és az étterembe betérni! Fokozottan igaz ez akkor, ha éppen látjuk, amint egy motoros beáll a parkolóba – ez esetben fővesztés terhe mellett kötelező az összes környéken közlekedő motorosnak haladéktalanul követnie őt!!! Csakis ezáltal valósulhat meg az az ideális helyzet, hogy 2 percen belül 12 asztal telik meg, és a szerencsétlen egyedül dolgozó felszolgálónak egyidejűleg kellene 15 helyen lennie. (Természetesen a motorosokon kívül biciklisekre is érvényes ez a szabály, de harckocsizókra, űrsiklósokra és műjégtáncosokra is. )
1.b) pont
Ha a teraszon 8 asztal árnyékban, 8 pedig napon áll, és a véletlenek szerencsétlen összejátszásának folyományaként az a felettébb kínos helyzet áll elő, hogy elsőként érkezünk, úgy tetszés szerinti sorrendben kötelező végigpróbálni az asztalokat az alábbi szempontok súlyozott figyelembevételével:
- napos / árnyékos
- szeles / szélvédett
- fentiek 4 féle kombinációja
Mindezen szempontokat szofisztikálja továbbá az a törvény, miszerint egyedül, vagy másodmagukkal érkező vendégek csakis a 6 vagy 8 személyes asztalok közül válogathatnak; 3-4 fős társaságok kizárólag 2 személyes asztalhoz próbálhatnak meg bepréselődni, míg a 4 fő feletti csoportoknak kötelező 4 személyes asztalt választaniuk (illetve számukra opcionális lehetőség még a teraszon fellelhető összes 2 személyes asztal felhasználásával, a betontalpú 5 méteres napernyők félrehúzogatásával egy hosszú asztal létrehozása – lehetőleg faltól falig, hogy semerről se lehessen kikerülni).
Fontos, de halálfontos kitétel: az összes végigült asztalnál kötelező a székeket kihúzva, a hamutartót belehamuzva, a párnákat összehurimálva hagyni!!! Természetesen a teljesen átrendezett teraszt is kötelező átrendezett állapotban hagyni!!!
Amennyiben az a szerencsés helyzet áll elő, hogy többedikként érkezhetünk a teraszra, úgy az asztalválasztás elsődleges szempontja: HOL ÜLNEK A TÖBBIEK?!?!?!?
Ha az összes napos asztal szabad, az árnyékosak foglaltak, akkor mi is árnyékosat akarjunk (illetőleg fordítva), teljesen függetlenül attól, hogy szeretjük-e a napsütést élvezni, vagy sem. Ha nincs már szabad asztal az árnyékban, akkor kéredzkedjünk oda egyhez, ahol viszonylag kevesen ülnek (lásd a fenti levezetést a létszámok és asztalméretek összefüggéséről).
1.c) pont
A felszolgáló „Mit hozhatok inni?” című kérdésére kétségbeesetten, segélykérően nézzünk körül és villámgyorsan csekkoljuk le, MIT ISZNAK A TÖBBIEK???? Tétován mutassunk rá valamire egy másik asztalnál, hogy „olyat”, tévedhetetlenül kiválasztva
- antialkoholistaként a legütősebb alkoholszázalékú italt
- alkoholra vágyván valami üdítőt
- vagy egyszerűen csak a legbonyolultabb, 5 féle összetevőből álló koktélt
majd amikor kiderül, mit rendeltünk, sürgősen és lehetőleg méltatlankodva cseréltessük ki valami olyanra, amiről közben eszünkbe jutott, hogy szeretjük.
1.d) pont
Kávét rendelni és fizetni csak és kizárólag az összes jelen lévő vendégnek egyszerre szabad! Így elérhetjük, hogy a tetűlassú kávéfőzőnek, illetve az asztalról-asztalra számlahordás-fizettetés igen nehézkes menetének köszönhetően a felszolgáló hosszú percekre le legyen kötve, és véletlenül se tudjon újonnan érkező vendégekkel törődni, megürült asztalokat lerámolni, kirándulóknak útbaigazítást adni, vagy bármi egyéb, a legkevésbé sem fontos teendőkkel törődni.
A fizetésre érvényes további szabályok még:
- társaságok egyben kérjék ki a számlát, majd a számla megérkeztekor jelentsék csak be, hogy külön akarnak fizetni, így a felszolgáló szaladhat még egy kört részszámlák készítése végett
- önállóan is alkalmazható szabály, de az előbbivel kombinálva sokkal ütősebb: a számla alapos áttanulmányozása után jelentsék csak be, hogy euróval (vagy kuvaiti dínárral, esetleg gyöngykavicsokkal) akarnak fizetni, ez ugyanis újabb kört jelent a felszolgálónak az eurós számla kiállítása és az eurós pénztárca prezentálása végett
- svájci frank, mint fizetőeszköz megléte esetén fontos, hogy csakis 100 frankos címletnél nagyobbat – illetve 10 frankosnál kisebbet hordjunk magunknál (100-assal a 10 frank alatti tételek fizetendők, 1-2-5 frankos, vagy még kisebb érmékkel pedig a 10 frank felettiek).
No, mára elég a készülő könyvem beharangozójából – legközelebb újabb részleteket osztok majd meg Veletek :D Remélem, sokan hasznát veszitek majd a leírtaknak, elengedhetetlen tudnivalók ezek a felszolgálók mihamarabbi gutaütésének létrehozásához :D Tulajdonképpen egy mondatban összefoglalható a lényeg: ha bementek egy étterembe, egyetlen önálló gondolatotok se legyen!!! :D Szép estét és jó mulatást! ;)
