Úgy döntöttem, mostantól címként mindig a pontos dátumot fogom megadni, sokkal praktikusabb.
Na. A mai napom már hajnali 6-kor el lett cseszve, ugyanis a negyedik címemen rossz volt a lift. Kitalálod hányadikra kellett felgyalogolnom????? Naná, hogy a tizedikre. Plusz a ház kapuja a pinceszinten van, tehát 11 emelet. Nagyjából a nyelvemen álltam, mire felértem és akkor még a drága megrendelő megkérdi: hogyhogy ilyen sokára ért fel? Mondom (lihegem): rossz a lift. Erre ő: de hát akkor miért nem ment be a szomszéd lépcsőházba, fel lifttel a tizedikre és a tetőfolyosón átjött volna ide, a kapukulcs nyitja a szomszéd kaput is. Mondom: az lehet, de nekem nincs kapukulcsom, ön szokott beengedni a kaputelefonon keresztül. Erre ő: jaaaaaaa, téééééényleg... Imádom, amikor hülyének néznek. Mindenesetre mire leértem, úgy éreztem, hogy a lábaimban izmok helyett reszkető kocsonyák vannak csak, mostanra viszont már határozottan érzem a kezdődő izomlázat. Szép nap ez a mai, ezen a héten se veszek tornabérletet. Már csak azért sem, mert pont egy órával ezelőtt hagytam ott a postán 22 ezer forintot, cserébe kaptam néhány lebélyegzett sárga cetlit. Aztán a postáról kifelé jövet megállított egy csövi és 200 forintot próbált leakasztani rólam, mondván kenyérre kéri, miközben beleárasztott az arcomba fél köbméter pálinkabűzt. Meglobogtattam neki a feladott csekkjeimet és mondtam, hogy épp most adtam fel az utolsó fillérjeimet is, mielőtt kikapcsolják a villanyomat és még magamnak sem tudok kenyeret venni... erre még ő kezdett puffogni. Hát vazze.
Na de azt még nem is írtam, hogy tegnap este feltúrtam a lakás összes ágyneműtartóját (van belőle nem kevés, mert ágyunk aztán van) és találtam a Drágámnak egy akkora párnát, hogy a földre téve simán elfunkcionálna mint puff, én viszont huzatot húztam rá és bekészítettem az ágyba, én aztán nem fogok mégegyszer közelharcot vívni a paplanomért :D Ellenben én még jól jártam, ugyanis a Drágám elmesélte, hogy volt már hasonló incidense az engem megelőző barátnőjével, csak az rosszabbul sült el. Az ágynemű-begyűjtési kényszere folytán akkor is elzsákmányolta az összes paplant, és amikor szegény lány megpróbálta a sajátját visszaszerezni, akkor az én Drágám öntudatlan állapotában, ámde érzékelve, hogy most őt éppen kirabolják, keresetlenül elküldte a próbálkozót a k...a anyjába... majd mindebből semmire sem emlékezve reggel megdöbbenve konstatálta a durcát. Szóval én még szerencsés vagyok :)
Viszont tegnap este a Drágám majdnem 9 órakor ért csak haza, úgyhogy újfent sikerült rém keveset aludnom, és olyan álmos vagyok, hogy szerintem a körmösnél le fogok ájulni a székről...
Ja, és basszus, már a rádióban is reklámozzák a tegnap emlegetett Szerelem (a) kolera idején című remekművet... hurrá.
Na, most viszont más nem jut eszembe, úgyhogy veszem a búcsúmat, áldás, békesség :)
