(Mindjárt megüt a guta, vagy 4 órán át melóztam ezzel a bejegyzéssel, majd a mentés gombra kattintva elszállt a sztratoszférába az egész... kezdhetem újra.. megpróbálom reprodukálni az előzőt...)
Ha valaki számára nem lenne egyértelmű, akkor ezúton tájékoztatásul közlöm:
- lusta vagyok, mint a föld és gyűlölöm a kényelmetlenséget
- utálom a zűrös, problémás, rendszerezetlen, átláthatatlan, megoldandó dolgokat
- rettegek a gyerekektől, mert nem tudok mit kezdeni velük
- képtelen vagyok taktikázni, helyezkedni, sakkozni, trükközni, érdekből élni
- nem szeretem a punk zenét
- lételemem a csend, a nyugalom, a béke, a seggemen ücsörgés
- azt szeretem, ha minden flottul, simán, problémamentesen működik
- imádom a szabadságomat, hogy soha sehová nem kell kötelezően, időre mennem.
Fentiek tükrében íme a 10 pontos kérdés: kell-e nekem az alábbi paraméterekkel rendelkező pasi?
- 50 km-re lakik
- egyedül neveli a 2 éves kislányát
- a kislány anyja (2 további gyermekével együtt) mindössze 2 héttel korábban távozott az életéből
- a kapcsolat (és a tervezett közös családi élet) kudarcának feldolgozása folyamatban gyermekelhelyezési/gyámügyi/láthatási nyűgök színesítik a napjait
- az otthona tele van papagájjal, akváriummal, tengerimalacokkal
- egy (több) punkzenekarban énekes (egyébként már több, mint 20 éve)
- koncert/turné/menedzselési hercehurcákkal teli az élete
- zenészeknek álcázott sértődékeny, duzzogó, hisztis vénasszonyokkal van körülvéve
Na, vajon mi volt a válaszom???? :D
Igen, immáron 17 napja újfent nyertem egy zenészt, akinek momentán élete minden területén extrém macerái vannak, plusz egy örökmozgó, folyamatos figyelmet követelő kislánya... viszont FÉRFIból van (legalábbis nagyrészt :D ), de leginkább EMBERből, van humorérzéke (már amikor használja), hagy aludni akár délután 1/ 2-ig (most még), bírja a hisztijeimet (bár még csak ízelítőt kapott belőle :D ) és péntek óta már azt is tudom, hogy a színpadon látva pocsolyává olvadok Tőle...
Valójában nem kívántuk az életünkbe egymást, kicsit sem. Mégis megakadt a szemem Rajta - és az Övé rajtam, pedig az az éjszaka különösen terhelt volt egy rendkívül tudatmódosult dobossal, 400 kilós lóf@szokkal és egyebekkel... :D Aztán eltelt 2 hét és megint találkoztunk, majd átcseteltük a következő hét minden éjszakáját. Az értékrendünkön kívül nem sok közös pont akadt, a vonzás mégis működni kezdett... óvatosan, viccesedések álcázva, menekülésre készen, a flörthatáron beszélgettünk - többek között felkértem rá, hogy legyen az alibi-pasim, a Legkéretlenebb Kérőmet lerázandó, Ő pedig készségesen belegyezett a hülyeségembe. Pedig megpróbáltam ám elriasztani is, elmeséltem, milyen lusta, hisztis, házsártos, vérszívó boszorkány vagyok. Azt mondta, nem fél, kemény, mint a kád széle. Így aztán eljött az a péntek, amikor a Zsoltok ünnepeltek, zajlott a 36 órás Fesztivál, tartottuk a Route 2. szülinapját - Kád Széle és én pedig hajnaltájt magasabb szintre emeltük az ismeretségünket... vasárnapig tartott ez a péntek, és azóta volt már vagy 3 olyan nap is, amikor nem találkoztuk :D Napokat átbeszélgetünk, elképesztően működik a kémia, gyakorlom a Kissárkány-kezelést, lassan a zenéjét is megszeretem, rohangálunk az ő városa és az enyém között (gyerek, háziállatok, a Zanyám, két háztartás, Route-ügyek, és a többi), alig eszünk, alig alszunk, a lehetőségekhez mérten éljük a rock and roll életet - és nagyrészt élvezzük :) Nem titkoljuk, de nem is verjük nagydobra (feleslegesen nem szolgáltatunk támadási felületet), viszont szerencsére a Legkéretlenebb Kérőmet azért sikerült ólomsúlyosan lesokkolnunk :D Rajta kívül eddig úgy tűnik, hogy mindenki örül nekünk, sőt, Apa (a piszok dög :D egyébként szeretnivaló, kedves koala :D ) már az első pillanatban tudta, hogy ebből kőkemény vonzalom lesz... :) Na meg mondjuk azt is mondta, hogy már dugnia kell előlem a kandúrokat... :D Bahhhhh, mintha valami éhes kékharisnya lennék, aki minden újonnan érkező hímneműre lecsap... :D Pedig nem... csak Rá... mert Ő FÉRFIból van... :) És különben tényleg kemény ám: alig 2 hét után már megkritizálta a főztömet - és nem félt!!!! Asszem, valamit rosszul csinálok :D
Egyébiránt már a 42-es farmerjaimból is kifogyok, épül végre a garázsom, itt a tavasz (vagy a nyár :D ) - na meg szinte folyamatos sztrájkban vannak körülöttünk a mobiltelefonok, a motoromról lejárt a műszaki és főztem ma egy ótvarpocsék raviolit... :D De az élet szép és csupa trallala, ebben a szellemben búcsúzom most, legyetek rosszak és erkölcstelenek, áldás, békesség, pussz és pá mindenkinek! :)
