Lomolás=lóvé, bizony!!! Tegnap délután (bár azt hittem, összecsinálom magam, úgy fájt a derekam, és mielőtt nekiálltam a pakolásnak, bevettem a derékfájás-csillapító butítómat, mire végeztem, el is múlt a fájás, hurrá. ) nekiálltam a szekények alját kiselejtezni, mert ott nagyon gyűlnek a lomok. Legalábbis nálam. Nem tudom, mások hogyan csinálják, de nekem a ruhásszekrény alja nagyjából méter magasan megtelik a lomokkal újra és újra.Hát ennek láttam tegnap neki. Többek között találtam egy zsákot, amit még tavaly az Anyukám rejtett el, merthogy jöttek a fűtéskompenzáció miatt környezettanulmányra, és a dolgozóasztalomról drága Anyukám mindent belehajigált egy zsákba, azt pedig besuvasztotta a szekrény aljába. Tulajdonképpen nem is értem, miért tartottam azt a rengeteg vackot az asztalomon, merthogy azóta sem kellett semmi abból a zsákból, de most úgy döntöttem, azért átnézem, mi van benne, aztán megy a lomok közé. És nekiálltam válogatni a rengeteg papírt, bankszámlakivonatot, cetlit, névjegykártyát, cédét, irodaszereket, felfirkált megrendeléseket, borítékokat, ilyeneket, és jó Rákhoz illően elnosztalgiázgattam, elmeditálgattam, szóval nem haladtam túl gyorsan, de nem is ez a lényeg, hanem amit találtam!!! Egy felirat nélküli, szűzfehér borítékban találtam egy ötezrest!!!!! Hát bakker?!?!? Mekkora jó, hogy nem hajítottam ki egyben az egész zsákot, mondván, hogy ha egy évig nem kellett belőle semmi, akkor eztán sem fog!!!! Meg hogy még az üres borítékokat is kiforgattam, hátha valami érdekes, nosztalgikus élmény lapul benne!!! A leghalványabb sejtelmem sincs, honnan került egy évvel ezelőtt a dolgozóasztalomra egy borítékban egy ötezres, de akárhonnan is, hála és köszönet érte (szerintem szinte biztos, hogy nem az enyém volt, egyrészt sose hiányoltam ötezer forintomat, másrészt mi a fenének dugdosnék pénzt egy asztalon kallódó borítékba), most nagyon jól jött! :) El is raktam, valószínűleg akkumlátor lesz belőle, ha végre az egyetlen helyre megérkezik az akkumlátorszállítmány, ahol 8 ezerért akciós lesz :)
Na, folytatom, merthogy közben eltelt 1,5 óra, ugyanis Anyukám felhívott, hogy 1 óra helyett délre menjek érte, úgyhogy elrohantam még fizikoterápiára meg szoliba is, aztán érte és most jöttünk haza. A fizikoterápiás asszisztensnők meg kapják be, mert azt mondták nekem, hogy az áram erősségétől nem függ a kezelés hatásossága, közben meg rájöttem, hogy de. Sajnos csak ma, a nyolcadik alkalommal jöttem rá, ugyanis valahogy nem éreztem, hogy bizsergetne a cucc, tekertek rá még, akkor se éreztem, tekertek még, akkor se, aztán végre elkezdtem érezni, de baromi erősen, mondtam, hogy mostmár jó lesz, már nem akartam hülyét csinálni magamból, hogy jaj, vissza, vissza, izzott is a derekam, de aztán kellemesen elzsibbadt és melegített a villany, és most összehasonlíthatatlanul jobbnak érzem, mint az eddigi kezelések után. Ha erre már az első kezeléskor rájövök, lehet, hogy már rég nem fájna a derekam basszus.
Na de térjünk vissza a lomtalanításra, merthogy előkerültek ám érdekes dolgok, például megtaláltam a válóperes végzésemet + jegyzőkönyvet, hogy véglegesen és helyrehozhatatlanul megromlott, meg a házasság felbontását felek egyező akaratnyilvánítással kérik, meg ilyenek, jót mosolyogtam rajta :) Aztán rátaláltam egy régebbi "kiírom magamból" tipusú naplómra, hát az valami rettenetes, végig se bírtam olvasni, tömény kínlódás az egész, de annak idején hatásos volt, arra emléxem :) Meg a kezembe kerültek a zsenge ifjúkoromban véghezvitt verseim-dalszövegeim, hát, azokra se vagyok büszke, pedig akkoriban eszméletlen jónak tűntek :D És megváltam a már-már muzeálisnak számító music centeremtől (anno 1995.), az első komoly értéktől, amit saját magamnak a saját magam által keresett pénzből vásároltam (leszámítva a magasszárú Puma cipőt 4 évvel korábban :D ) és erre nagyon büszke voltam, és a mai napig is a nosztalgia miatt őrizgettem, de most végre elszántam magam az elválásra. Pedig nagyon klassz kis cucc volt, még mindig működőképes (ki is tépték a lomosok azonnal a kezemből, ahogy leértem vele a kapu elé :D ), annak idején 20 ezer forintnak megfelelő osztrák schillingért vettem a németországi három hónapos szakmai gyakorlatomról hazafelé tartván, ami egy gyengébb havi fizetésnek felelt meg akkor. Aztán heveny ordítozás közepette rávettem Anyukámat, hogy szakadjon ki a számítógép elől, ezzel a módszerrel elértem még további két szekrény kiselejtezését is, a végén 12 nagy szatyornyi lomot hordtam le, plusz 3 bazi kartondobozt, ezen rendesen fel is húztam magam, merthogy egyedül rohangáltam le-fel-le-fel, mint egy megkergült teherlift, Anyukám meg mindezt békésen végignézte, mintha nekem és csak nekem egyedül lenne dolgom a hurcolkodás, de mondjuk az egész lomtalanításhoz így állt hozzá, hát vazze. Lakik még itt rajtam kívül más is. Soxor azt érzem, hogy amióta meghalt az én drága Édesapukám, azóta Anyukám hallgatólagosan full áttestálta rám mindazon dolgokat, amiket előtte Apukám csinált, és ez eléggé bosszant. Nem vagyok az Apám pótléka, ha ketten maradtunk, akkor ketten megosztva kellene a dolgokat csinálnunk, nem mindig mindent csak tőlem várni basszus. Na mindegy, ezt most hagyjuk.
Aztán este még próbáltam beszélgetni a roppant rosszkedvű Drágámmal is, nehezen ment, de azért imádom őt :) 1/2 8 körül beájultam az ágyba és istenit aludtam hajnal 4-ig, aztán mentem melózni és ma megint eszembe jutott úgy 3/4 6 magasságában, hogy van azért egy fílingje ennek a hajnali melónak. Végignézni, ahogy lassan hajnalodik, ébrednek az emberek, erősödik a forgalom, egyre tömöttebbek a buszok, nézni a félkómás fejeket, miközben én már egy órája dolgozom, szóval ha elég pozitívan tudom nézni ezt a dolgot, akkor még élvezem is egy kicsit :)
És ma a Drágámnak egy órával korábban kellett jönnie melózni, így sikerült randiznunk a régi helyen, a Sparnál, és annyira jó volt 4 nap után megint látni ezt a klassz pasit :) Behajtottam az elmaradt ölelés- és pusziegységeim egy részét, aztán mentünk tovább :)
Ja, nálunk ma megint nincs melegvíz. Bakker, idén már vagy hatodszor nincs, és én ettől ki vagyok borulva. Most például bazi jól esne elhevernem egy nagy kád forró vízben, de nem lehet, úgyhogy kapja be a Melegvízkészítő Vállalat.
Azért jó, hogy ma már csütörtök van és holnap péntek, valahogy iszonyatosan fáradt vagyok, rámfér majd a pihi. Meg azért se lesz baj, ha véget ér már ez a hét, mert egész tűrhető a forgalmam, ami jövő hétre tűrhető fizetést eredményez, ami nagyon rám fér, mert a 3 napos múlt hétre 27 ezer forintot kaptam, amiből tizet rögtön beletankoltam az autóba, és kiadásom is volt azért bőven, szóval eléggé nadrágszíjmeghúzós ez a hét... De legalább szépen süt a nap :) Igaz, közben akkora jeges szelek rohangálnak, hogy rendesen ellen kell feszülni, ha rajtam múlna, én az egész őszt-telet kihagynám a francba, kezdődhetne a tavasszal újra minden, de persze szigorúan eső nélkül. Utálom az esőt.
Ellenben most veszem a búcsúmat, nézegetek a Drágámnak ajándékot, meg meg kell írnom pár emilt is, úgyhogy utánam a vízözön, legyetek rosszak és erköcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)
