Irtó büszke vagyok magamra, ugyanis ma tornáztam!!!!
Beláttam végre, hogy a tornabérlet-vásárlás nálam több, mint reménytelen ügy (ráadásul ha én egyszer hazaértem, akkor már piszok nehezen indulok el itthonról még egyszer), úgyhogy előszedtem szépen a Norbi Rékájának a videokazettáját, összecsuktam az ágyat, kölcsönvettem a Zanyukámtól a szőnyeg alá való csúszásgátló hálót, beöltöztem szépen fitneszbe és elindítottam a kazettát. Kicsit úgyis fáztam itt az Északi Sarkon, gondoltam, legalább kissé kimelegszem. Na, ebben nem is volt hiba, szerintem mostanra még a szőnyegből is csavarni lehet a verítéket, pedig őszintén szólva a nulla edzettségemmel a felét sem bírtam megcsinálni a gyakorlatoknak. Alapetően 20 perc töményen gyilkos combizom-gyötréssel indul a történet, 5 perc után már reszkettek a lábaim, 10 perc után végképp feladtam, az utolsó 5 percet pedig nemes egyszerűséggel áttekertem, ugyanis lihegve, izzadtan a földön ücsörögve marha unalmas volt már Réka mosolygó kitöréseit nézni (amiből különben legalább 240-et kellett volna csinálni, de nekem egyetlen szabályos kitörés elvégzése is gondot okozott, gondolhatod, akkor mennyit bírtam belőle csinálni...) Ettől függetlenül most mindkét combomban reszkető kocsonyákat érzékelek izmok helyett, és mivel Réka a nyújtást nagyvonalúan kihagyta a műsorból, így holnapra embertelen izomláz prognosztizálható. Mondjuk azt is megemlíteném azért, hogy Réka a kommunikáció terén igen komoly kihívásokkal küszködik... Addig minden stimmelt, hogy "ez az, nagyon jól csinálod!" meg "ne add fel, gyerünk, csináld!", de attól már kicsit cukros lettem, hogy a gyakorlatok negyedénél azzal buzdított, hogy mindjárt vége (persze, ennek a sorozatnak, de aztán van még 4 sorozat, csak erről elfelejtett szólni), valamint minden kedvesen személyesnek szánt biztató mondatba belesült, egyébként pedig végig küzdött a mikroportjával, amit következetesen "műizmom"-nak hívott és a küzdelmet kommentálta is (nem férek el a műizmomtól, de nem tudtam máshová tenni, kiveszem, látod, tényleg mikroport, nem csaplak be), de a legjobb mondata így hangzott: "dolgozzuk le azt a csúnya... (hosszú szünet, arcára fagyott műmosollyal egyenesen a kamerába nézve őrülten kutat valami megfelelő szó után)... lovaglóizmot onnan a popsi alól!" Bevallom, ennél a pontnál feladtam, és négykézlábazásból hasra esve hosszasan röhögtem a szőnyegen... Ezzel együtt a kazetta határozottan jó minősítést ért el nálam (bár ez az első és egyetlen ilyen videokazettám, ezt is ajándékba kaptam még anno a FE-nél, ráadásul névre szólóan dedikálva), mert határozottan felismertem a tornabérletes korszakom gyakorlatait, amiknek garantált a hatása, még emléxem rá. Szóval Réka marad, majd beszámolok róla, hogy a későbbiekben hogy bírom, de addig is most büszke vagyok magamra és pont.
Na, amúgy megint elszaladt közel két hét, és ebből az időszakból a legemlékezetesebb esemény a 7-i Citadella volt, ahol kivételesen Pistike is tiszteletét tudta tenni - na meg az eső dézsából öntött formában... Ilyen szinten még életemben nem áztam el, a bőrdzsekim úgy megszívta magát vízzel, hogy legalább 40 kiló volt és 3 nap alatt száradt ki, a farmeromat este alig bírtam levenni magamról, pontosan annyira volt vizes, mintha kimosnám, de a centrifugázástól eltekintenék, és a dögös tűsarkú farmercsizmámból minden lépésemre kiszortyogott 1/2 deci víz, mintha egy szivacsot nyomkodtam volna kifelé... szóval brutális volt, ellenben a megfázást megúsztuk szerencsére :)
Amúgy alig több, mint 3 hét múlva itt a szülinapom, Drágám eszméletlen ügyesen építgeti az új vállalkozását, a sérvem szinte teljesen rendbejött, Anyukám talált munkát és már holnaptól újra újságos, és feltétlenül olvassátok el Ken Follett Katedrálisát, ha jó könyvet kerestek.
Most hirtelen ennyi, igyexem kicsit rendszeresebb lenni a jövőben, addig is legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)
