Ma nem sok minden történt, ellenben tegnap elfelejtettem elbüszkélkedni vele, hogy mennyire megerőltettem magam… ugyanis még múlt héten kimostam az anno fehér, de immár gyalázatos színű edzőcipőmet, de egyszerűen képtelen voltam rávenni magam, hogy visszafűzögessem bele a fűzőket. Úgyhogy szegény cipők tisztán, kimosva, hófehéren álldogáltak a szekrénynek támasztva, én pedig minden reggel elhatároztam, hogy na, ma már befűzöm őket, de addig is elmegyek a feketében dolgozni. Aztán tegnap végre rávettem magam erre az utálatos, pepecselős, aprólékos, ocsmány dologra : és befűztem őket végre, így ma gyönyörű tiszta fehér cipőben mentem dolgozni, csak úgy vakított! :D Mondjuk erőteljesen közrejátszott önmagam megerőszakolásában az a tény, hogy a fekete cipőmet túlzottan sajnálom melóra befogni, túl jó és túl drága volt ahhoz, hogy tönkrehordjam…
Na, ma végre már gyönyörű idő volt, szikrázóan sütött a nap, igaz, hogy eszementen hideg szél fújt, viszont mindenki fizetés után volt és 10 vagy 20 ezressel akart fizetni, alig bírtam annyi pénzt beszedni, hogy ma nullázni tudjak, senkinek nem tudtam visszaadni… aztán már az utolsó címem felé tartottam, amikor hív az ügyfélszolgálat, hogy a Patkó Joli néni már nagyon ideges, hogy mikor érek oda a kajával. Mondom, a Joli nénihez nem megyek, mert mára nincs kajája. Ügyfélszolg: de van. Mondom: nincs. Ügyfélszolg: de van, itt van a gépben, és várja a kaját, mert ilyenkor már rég ott szoktál lenni nála. Mondom: nincs, és egy órája jártam felé, de nem mentem be, mert mára nincs rendelése. Ügyfélszolgálaton némi csönd, majd bizonytalanul: milyen nap van ma? Mondom: kedd. Ügyfélszolgálat: basszus, én azt hittem, szerda, ne haragudj. Mondom : nem haragszom, jól elbeszélgettünk. Végül kiderült, hogy szegény Joli néni is meg volt róla győződve, hogy szerda van, meg az ügyfélszolgos Alida is és közös erővel aggódtak értem, hogy mi történhetett velem, hogy még nem értem oda. Még jó, hogy én tudom, milyen nap van basszus :D
Már csak azért is tudom különben, mert már csak 14 napot kell dolgozni Karácsonyig :) És azért 14-et, mert a december 24-et, a szenteste hétfői napját 22-én szombaton ledolgoztatják velünk. Hát vazze. Ki a bánat fog még kaját rendelni arra a szombatra???? Ráadásul mi a két ünnep között alapvetően nem dolgoznánk, már 24-én sem, de azért ledolgoztatják velünk azt a napot. Így is van 8 nap szabadságom még erre az évre, amit amúgy is –tekintve, hogy 4 órában vagyok bejelentve- csak 16 nap alatt tudnék kivenni, de azért még egy napot ledolgoztatnak velem… hát hurrá.
Na de mindegy, az élet szép, a nap süt, és hajnalban, amikor az óra csörgött, nem arra ébredtem, hogy megfagytam, hanem hogy leizzadtam. Hiperjó. Ahogy kimásztam az ágyból csuromvizesen, azonnal elkezdtem vacogni…
Ja, és jövő 7 végén, egészen pontosan pénteken lesz a céges évzáró buli. Szóló parti, a Drágámat sajnos nem vihetem magammal, viszont az általam meginni kívánt piát muszáj lesz, ugyanis Apánk (cégünk tulajdonosa) gavallérosan megvendégel bennünket : enni ad, inni nem.
Drágámmal ma sajnos nem tudtam randizni, csak telefonon beszéltünk, de szegénykémnek rémesen duda hangja van, nagyon beleesett ebbe a megfázásba, mondta, hogy alig lát, könnyezik a szeme egyfolytában, be van dugulva az orra és fáj a torka… szegénykém…:(
Egyébként ma még 3-kor megyünk megnézni egy házrészt Anyukámmal, aztán hagyom, hogy úrrá legyen rajtam a tespedés, és ezekkel a szép kilátásokkal veszem a búcsúmat, legyetek rosszak és satöbbi :)
