Na, blogoljunk még egy kicsit, amíg le nem szédülök innen… Öcsikém ugyanis hazaszáguldott, majd elszáguldott, de a kettő között még megkért, hogy írjak neki pár dévédét (pár = amennyit csak bírok), úgyhogy most írok. Dévédét is + blogot is :) Amíg el nem alszom és le nem dőlök a székről :)
Szóval amikor délután abbahagytam az írást, gondoltam, megfürdök egy jó nagy kád forró vízben, ahogy szoktam, meg hajat is mosok, mert a pénteken alkalmazott kereskedelmi mennyiségű extra strong hajhab mágnesként ragasztotta magához a koszt, plusz ma még az eső is rátett egy lapáttal, szóval koszos, összeragadt szénaboglya ült a fejemen és még piszkosul viszketett is. Nosza rajta, a gondolatot tett követte – volna, de délután 2-kor még mindig nem volt a fürdőszobánkban melegvíz!!!! És 3-kor sem! És még 4-kor sem!!! Ekkor viszont már nem bírtam tovább, és azt mondtam, egy életem, egy halálom, én pedig fürödni akarok, fogtam a vödröt és elkezdtem hordani a melegvizet a kádba a konyhából. Hát hadd ne mondjam… leizzadtam, mire átvödröztem a 80 liter melegvizet a lakás egyik végéből a másikba, és közben még áldhattam az eget, hogy nem mondjuk olyan házban lakom, mint a Drágám, ahol a konyha a földszinten, a fürdő a másodikon van… végül hosszasan szemeztem a mosogatóval, mint a lakás azon egyetlen pontjával, ahol a hajmosás kivitelezhető lenne, de egyszerűen nem vitt rá a lélek, hogy a tropa derekammal a miniatűr mosogató felett akrobatamutatványokat adjak elő, meg különben is… vannak ilyen hülye beidegződéseim, hogy mindennek megvan a maga helye és ideje. Namost a hajmosásnak nem a mosogatóban van a helye és pont. Szóval úgy döntöttem, inkább vakarózok holnap egész nap, mint egy tetves, de a mosogatóban nem. A fürdést megejtettem, aztán mivel a gép előtt ülni már nem bírtam, mert rémesen fájt a derekam, így ettem, aztán érdekességképpen bekapcsoltam a tévét. És beleszaladtam a Mónika sóba. Hát bakker?!?! Mindazonáltal újabb folklórral gazdagodtam, miszerint hazudgál. Ez a hazudozik megfelelője, briliáns pengelogikával kikövetkeztettem. A többit inkább hagyjuk, egészen siralmas ez a műsor, illetve nem is ez borzaszt el, hiszen a műsor csak egy igényt szolgál ki. A borzasztó az , hogy van rá igény. Hogy ERRE van igény. Huhhh….
Na de még jó dolog is történt velem délután : kretén exfőnökünk (momentán in Berlin) ritka kegyes hangulatában leledzett ½ 4 tájt és telefonon keresztül hazaengedte a beteg Drágámat gyógyulni, aki beugrott még hozzám kicsit, pusziegységek újfent elmaradtak, de néhány ölelés és simogatás azért kijutott, szóval jókedvem lett :)
És ½ 7-kor észrevételeztem, hogy született melegvizünk, halleluja!!! Gyorsan meg is mostam a hajamat, szóval ha nem fájna a derekam, egészen jól is érezném magam :)
Ezzel a remek hírrel veszem a búcsúmat mára már tényleg és persze a szokásos: legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :) (LRÉEPÉPM)
