tanmese a paranoiáról - saját élmény, true story :D
A Zanyukám bejelentette, hogy egy ideje elég nyugtalan, mert hallott egy új fajta, trükkös betörési módszerről, és bizony, veszélyben érzi magát. Az áldozatok természetesen idős és / vagy beteg emberek, a módszer lényege pedig, hogy a ravasz betörő lecsapja a lakáson kívül található villanyóra szekrényben lévő fő biztosítékot, majd a beállt áramszünet orvoslására érkező áldozatot leüti, lakását pedig kirabolja.
No, én szépen levezettem, ez hogyan kiviteleződne itt nálunk.
1) a Trükkös Betörő (továbbiakban TB) kiválasztja helyszínül a mi peremkerületi utcánkat, ami a világ végén van, ráadásul forgalmas főútról nyílik, és azon belül is ezt a 3 lakásos társasházat, ahol élünk. Nem, nem keres eldugottabb, zegzugosabb utcát, sem közvetlen szomszédoktól mentes önálló családi házat egyedül élő idős emberrel, nem. Itt és mi vagyunk a kiválasztott célpont és kész.
2) TB potenciális áldozatként kiválasztja a Zanyukámat. Nem, nem az első lakásban szálegyedül lakó 90 éves Erzsi nénit. A legideálisabb áldozatjelölt a Zanyukám, aki velem lakik együtt, plusz még egy ideggyenge kutyája is van, aki még az én éjszakai motoszkálásomat, jövés-menésemet is elviselhetetlen és megállíthatatlan ugatással-vonyítással kíséri, ha meg idegen jön, akkor végképp megőrül.
3) TB kifigyeli leendő áldozatát. Erről sajnos halvány elképzelésem sincs, hogy hogyan csinálja, lévén minden lakás bejárata és kertje is az utcafronttal ellentétes oldalon, a ház háta mögött van, és jóformán az egész életünk a ház mögött, az utcáról láthatatlanul zajlik, de TB dörzsölt és profi a szakmájában, megoldja. Mondjuk épít egy láthatatlan periszkópot, vagy idomított postagalambbal rejtett kamerát juttat a házba, vagy mittomén. A lényeg, hogy kifigyel és kész.
4) TB a tettek mezejére lép. Ahogy eljön a sötétség, álarcos nindzsaként áthussan a kerítésen és a villanyóra szekrényhez oson. Mind a 4 darabhoz. A bennük található cuzammen 7-8 darab villanyórából a magával hozott kristálygömb és / vagy jóskártya segítségével csalhatatlan biztonsággal kiválasztja a miénket és lekapcsolja a biztosítékot. Majd szépen felveri a sátrát, nekiáll tüzet rakni, szalonnát sütni, esetleg felállítja a távcsövét és csillagvizsgálni kezd, majd később bebújik a hálózsákjába és alszik pár órát, mivel az alaposan elvégzett környezettanulmányának köszönhetően pontosan tudja, hogy a Zanyám 100 méter mélyen alszik és reggel 8 előtt tutira nem veszi észre, hogy elment a villany.
5) reggel felé TB kipihenten ébred, sátrat bont, illedelmesen elbeszélget a harmadik lakásban lakó munkába induló szomszédokkal, esetleg kiszalad Erzsi néninek a boltba friss kenyérért, szóval elüti az időt 8-ig. Akkor kézbe veszi a furkósbotot, és a villanyóra szekrény közelében (ami egyébként az utcáról premier plánban látható, valamint 10 méteres körzetben minden rejtekhelyet nélkülöz, tehát TB a történet ezen pontján nyilván nindzsaképességeit használva láthatatlanná válik) támadóállásba helyezkedik és lesbe áll a Zanyukám érkezésére várva.
6) TB a Zanyukámat leütve boldogan a lakásba rohan. Az egyszerűség kedvéért tételezzük fel, hogy én pont nem vagyok itthon, a 1,5 kilós, fejhangon őrjöngő házőrzőt is nyilván könnyen kiiktatja, következhet a zsákmányolás. Mivel ékszert, készpénzt, betétkönyvet, értékpapírt nem tartunk a lakásban, TB gyorsan a hátára kapja a hűtőszekrényt, hóna alá csapja a két LCD tévét meg a két laptopot (orgazdai értéken mindösszesen körülbelül 50 ezer forintnyi értéket), és kezét dörzsölve, elégedetten távozik (esetleg kifelé menet udvariasan köszön Erzsi néninek, aki épp vitorlaméretű bugyijaival teregeti tele a kerítést, ami a szokásos egész napon átívelő elfoglaltsága).
No. Ennek a történetnek az életszerűségében hinni, és ezt reális veszélyként érzékelve nyugtalanná válni, HÁT EZ AZ IGAZI PARANOIA szerintem :D Bár a Zanyukám válasza, amikor ezt így elmondtam neki, így hangzott: sosem tudhatjuk. Lehet, hogy én vagyok túl könnyelmű és felelőtlen?! :D
