Lenne bőven miről írnom, nem unatkozom, de nyavajgással nem szoktam fárasztani a T. Nagyérdeműt, pozitív történések meg eléggé mérsékelt számban fordulnak elő mostanában az életemben... Drágámmal elég zűrös időszakon megyünk éppen keresztül, az új vállalkozása lefoglalja őt teljesen, én pedig őszintén szólva ezt eléggé rosszul viselem... 7végén fel is lázadtam, úgyhogy született valami kompromisszumféle, még nem tudom, mennyire lesz működőképes, már csak azért is, mert a problémát megint kétféleképpen látjuk - illetve nekem probléma, neki fel sem tűnt. De imádom érte, hogy ennek ellenére hajlott a kompromisszumra, kereste a megoldást, úgyhogy végülis szombat estétől vasárnap délutánig nála voltam Vácon és hetek óta először igazán jól éreztem magam vele :) És mielőtt a gyanú árnyéka vetülne rám, közlöm, hogy nem vagyok egy hülye hisztis hp, és nem azért lázadoztam, mert keveset voltunk együtt, hanem mert abban a kevés időben, amikor velem volt, akkor sem velem volt, hanem csak mellettem és én ezt mindig túlérzékenyen reagálom le.
Na, azt hiszem, a magánéletbeli válságomból ennyi elég, ellenben elújságolom, hogy múlt csütörtökön némi ruhatárfrissítést végeztem :) Persze, nem ment a dolog annyira egyszerűen, mert először is kaptunk a postaládánkba egy prospektust a nagyszerű Takko ruhaüzlettől, amiből azonnal kinéztem egy nyáriruhát + két felsőt, és hirtelen felindulásból kézen fogtam az a Zanyukámat, hogy akkor most menjünk vásárolni. Csütörtökön indult a prospektusban szereplő akció, mi csütörtök déli 1 órakor látogattuk meg a hozzánk legközelebb eső kirendeltséget, ahol is közölték velem, hogy az akciós cuccok mind egy szálig elfogytak. Azért a biztonság kedvéért rákérdeztem, jól értettem-e: ma reggel 9-kor indult az akció és 13 órakor már egy darab sincs az akciós ruhákból????? A válasz: igen. Ekkor úgy gondoltam, sürgősen ismeretséget kötök egy arab terroristával, és felrobbant(at)om ezt az egész kicseszett rohadt kócerájt, mert ez már tényleg túlmegy minden határon, hogy van merszük ennyire pofátlannak lenni. Azt már nem merik megtenni, hogy nem tartanak a meghirdetett akciós dolgokból egy huncut darabot sem "nem érkezett meg a szállítmány" jelszóval, mert ezért már kőkeményen bírságol a fogyasztóvédelem, úgyhogy most azzal szórakoznak, hogy 3-4 darabot kiraknak belőle, mert ugye mégiscsak legyen valamennyi, aztán ha eladták, hát ez van, ha már odament a veréb vásárló, úgyis vesz valami mást. Hát én aztán nem, ha rajtam múlik, felőlem ott megy csődbe az összes szájbaszexuált, tetves tróger áruházlánc, amelyik így próbálja átverni a népeket, mert én ott egy kabátgombot se veszek és nem csak most, de az életben soha többet be se teszem hozzájuk a lábamat, az tuti. Úgyhogy agyvérzésközeli állapotban átrángattam aZanyukámat a szomszédos cipőüzletbe, ahol tulajdonképpen semmit sem akartam venni, végül mégis egy eszméletlen dögös cipővel távoztam, amit már többen megdícsértek, úgyhogy egyre kevésbé fáj az a közel 6 rongy, amit otthagytam érte. Némileg lehiggadva rádumáltam kedvenc felmenőmet, hogy menjünk ki a Sárkány Centerbe, mert én már elhatároztam, hogy veszek magamnak két felsőt, csak nem mehetek haza egy pár cipővel?!?! A meggyőzés nem tartott sokáig, lévén Édes Ősöm megrögzött soppingmániás, imád császkálni, nézegetni (velem ellentétben), úgyhogy elmentünk a Sárkányba. A kapun belépve az első üzletből rám vigyorgott a felső, amit kerestem, felpróbáltam, isteni, választottam egy másik hasonlót is, fizettem és boldog voltam. Fennhangon is kinyilvánítottam azon véleményemet, miszerint ez a vásárlás azon formája, amit én felettébb kultiválok: idejöttem, az első helyen megláttam, megvettem, mehetünk haza. Erre Édes Jó Anyám arca kissé elborult és közölte, hogy márpedig ő még soha nem volt itt, úgyhogy nézegetni akar, ha már végre eljutott ide (komolyan, mintha a Marson jártunk volna, holott 4,5 perc tőlünk kocsival). Ekkor tájékoztattam róla, hogy a legvékonyabb talpú, legtűsarkúbb szandálom van rajtam és 42 fok van, egyik körülmény sem ideális az általa lazán "nézegetésnek" titulált többórás gyalogtúrához. Némi vita után viszont beláttam, hogy tényleg nem tehetem meg vele, hogy most hazamegyünk, ha már eljött velem, hadd legyen neki is valami öröme, úgyhogy kiegyeztünk kettő darab pavilon végigjárásában. Sajnálatos módon szinte azonnal belefutottam egy eszméletlen jó 6XL-es ingbe, amit muszáj volt megvennem a Drágámnak, elvégre a legritkább esetekben sikerül rá való cuccokat találni, az meg pláne külön öröm, ha az a cucc még extra jól is néz ki, szóval nem lehetett otthagyni... aztán körömlakkot is kellett venni, mert a pedikűrös legutóbbi műalkotása nyomán úgy néztek ki a körmök a lábamon, mintha egy különösen fertőző, egzotikus gombafajta támadta volna meg őket. Aztán vattapamacsot is kellett venni ugye a kömlakk-lemosóhoz. Aztán még majdnem vettem egy szuper nadrágot, és egy szuperszexi hálóingszerű izét is, de ezekről már sikeresen lebeszéltem magam, végül 1,5 órányi kóválygás után sikerült kikormányoznom végre aZanyukámat a parkolóba, és bár igen komoly szemrehányásokkal illetett, azért csak hazajöttünk. Azt hiszem, legalább fél évre kisoppingoltam magam megint. :)
Aztán ma meg az egyik kollegámtól kaptam egy kisebb vagyonnal felérő motoroscucc-csomagot, csak pislogtam, mondtam is neki, hogy megsüthette a nap a fejét, hogy ilyen hülyeségeket csinál... kaptam tőle egy zsír új hosszúszárú bőrkesztyűt, egy láncspray-t, egy gumihálót, meg egy protektoros cordurakabátot!!!! Iszonyú nagy kár, hogy a kabát rém nagy rám, a könyékprotektor konkrétan 5 centivel a könyököm alatt kezdődik és a csuklómig ér... talán borkatomival sikerül bizniszelni valamit és becseréli nekem egy kisebbre, vagy valami :) Ezúton is mélységes hála és köszönet a drága Hereceg Zolinak :)
Na, azt hiszem, mára eleget írtam pláne, mert ezer dolgom lenne, pl. takarítanom kellene, ugyanis szerdán jön a Drágám, én meg csak ma érek rá, mert holnap értekezletem lesz... szokás szerint nem sok kedem van nekiállni, de sajnos muszáj... úgyhogy ezennel veszem a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)
