Vasárnapról 7főre virradóra észleltem a környezetemben az idei szezon első szúnyogját. Már régen hiányoltam, ugyanis hosszú-hosszú évekig MINDIG június 14-én találkoztam először a fajtájával (ők általában azonnal egy -több- csípéssel üdvözöltek, míg részemről heves hadonászással, csapkodással fejeztem ki a viszontlátás örömét), most viszont a történet több, mint két hetet késett. Igazság szerint semmi bajom a szúnyogokkal, ugyanis a bőröm elég jól tűri a szúnyogcsípés atrocitásait: először persze viszket, mint az állat, de ez már néhány perc múlva enyhül, fél óra (extrém esetekben néhány óra) múlva pedig már semmi sem látszik a bőrömön, szóval semmi bajom a vérszívókkal egészen addig, amíg a fülembe nem zümmögnek azon a rettenetes, vékony, magas hangon, mert attól hisztériarohamot kapok. Ez a fent említett idei első példány természetesen a fülemnél tette első alkalommal tiszteletét az éjszaka közepén holt sötétben, és mivel ahhoz túl fáradt voltam, hogy villanyt kapcsolva vadászni kezdjek rá, így ellegyezgettem a fejemtől, mondván, csípkedjen csak össze, mit bánom én, csak ne zümmögjön a fülembe, hagyjon aludni. Tulajdonképpen hagyott is, bár később ezt a legyezgetést többször meg kellett ismételtem, aznap éjjel is, kedden éjjel is, ma éjjel viszont komolyan berágtam a kis dögre, úgyhogy muszáj lesz valami írtószert beszereznem. Ugyanis tanulékony a kis mocsok, már nem zümmög a fülembe, ellenben 1/2 11-kor arra ébredtem, hogy a takaró alól klógó mindkét lábfejem izzik, perzsel, éget, lángol, viszket, mint az állat, szerintem legalább 8-10 helyen megcsípte a lábaimat a kis dög, és mindez néhány másodperc leforgása alatt bekövetkezhetett, mivel még fel is ébredtem rá. Reggel már nem tudtam összeszámolni a csípéseket,mert azok addigra már rég felszívódtak, de vendettát fogadtam, és ma éjjel leszámolok a mocskos kis minidrakulával. Egyébként mielőtt bárki irigyelni kezdené a bőrömet, közlöm, hogy azért nem csak előnyei vannak ám az én bőrömnek, ugyanis például nem szívja be a krémeket se, még órák múltán is tiszta síkos vagyok a testápolótól, igaz, nem nagyon reagál a rovarcsípésekre sem, viszont a napon percek alatt képes vagyok ropogósra sülni, és a csapvízben való hosszú fürdőcskézés számomra teljesen kizárt, mivel a klórtól (vagy más egyéb vegyszertől) kábé 10 perc után tenyérnyi viszkető piros foltok ütnek ki rajtam. Ezt különben vízminősége válogatja, például Vácon a Drágámnál akár 20 percet is tudok ülni egy kád vízben viszketés nélkül.
Na. Egyébként 7végén voltam a Drágámnál, szombat este mentem hozzá, aztán vasárnap lementünk a Dunára Pedróval együtt, istenit fürödtünk, tényleg nagyon jó volt a víz, én sokkal jegesebbre számítottam, de tök kellemes volt, na de a kavicsos meder ?!?!?! Kifelé már négykézláb másztam, mert nem bírtam tovább a talpamat gyilkoló köveket, másnap pedig alig bírtam lábra állni, annyira fájt a talpam... soha életemben nem fürödtem még a Dunában, úgyhogy eléggé félelmetes volt különben a bazi erős sodrás, a derékig érő vízben már egyszerűen nem bírtam állva maradni, aztán a Drágám meg Pedró megfogták kétfelől a kezemet és tartottak, én meg hanyattfeküdtem a sodrásban, na, az viszont felért egy jakuzzizással, isteni volt, éppen csak fél perc után azt éreztem, hogy vállból kiszakadnak a karjaim, ahogy a fiúk tartottak vissza. Végül kicsit átadtuk magunkat a sodrásnak és hagytuk, hogy lejjebb vigyen minket, aztán kimásztunk, hogy a parti sétányon visszagyalogolunk a törölközőinkhez, ekkor viszont a kövek által agyonnyomorgatott talpamat még meg is sütögette a naptól felforrósodott aszfalt, vagyis tanulságképpen levonható, hogy legközelebb csakis papucsban szabad a Dunára menni, mert ha a lábamat ért atrocitásokat levonom, akkor isteni volt az a délelőtt :) Még kicsit frizbiztünk is, aztán hazamentünk ebédelni, aztán a Drágámmal megnéztük a Constantin, a démonvadász című filmet, hát... egyszer meg lehet nézni, na. Viszont Gábriel arkangyalt nő játszotta benne, és nekem eddig Gábriel valahogy férfi volt, úgyhogy kissé furcsállottam, de lehet, hogy ennek csak a foghíjas teológiai jártasságom az oka.
Egyébként iszonyatosan fáradt és álmos vagyok, de annyira, hogy ez már természetellenes, és nem nagyon tudom, miért van most ez, mert nem alszom kevesebbet, mint szoktam, mégis csak vonszolni vagyok képes magam. Pedig ma például jön a főbérlőnk is, úgyhogy kéne valami rendet meg tisztaságot csinálnom, de még a gépeléshez emelgetni a kezemet is nehezemre esik...
Mindenesetre írom a halállistát, néhány szomszéd, pár kutya és a szomszéd kisközért (kocsma) teljes vásárlóközönsége szerepel már rajta (akik a kerítésen áthallatszó, igen emelkedett hangvételű társalgásból leszűrve korábban egyesével rettegésben tartották az egész várost/országot/földrészt, minimum leszerelt tengerészgyalogosok, de persze a légiót is megjárták, aztán hosszasan működtek, mint nehézváltósúlyú boxbajnokok/súlyemelők/utcai harcosok, viszont ránézésre a helyi óvoda kommandós különítményével sem bírnának el), plusz a közért kenyérszállítója, aki éjjel 1/2 1 és 1 óra tájékán érkezik az ablakom elé, rommá hajtott csörgő dízelmotoros furgonjával, iszonyatos döndülésekkel becsapkodott kocsiajtókkal és a járdán csikorogva végigtolt műanyag rekeszekkel. A szembeszomszédok a kedvenceim, akik most hál' Istennek elutaztak nyaralni, de papa, mama, gyerekek, plusz alkesz nagyfater csak és kizárólag az utcára nyíló teraszukon képesek családi és társadalmi életet élni, persze ordítozós hangerővel. Ehhez már csak hab a tortán a szemben kettővel balra lakó család, akik újdonat terasz kivitelezésébe kezdtek, ámde a munkálatokra csak munkaidő után és hétvégén érnek rá, így este 6-tól 9-ig és 7végente reggel 7-től akármeddig jár a betonkeverő, sivít a flex, valamint hozzájárul még a totális zártosztály-hangulathoz az elmebeteg, ámde öblös hangú, nagytestű kutyájuk, ami még a lehulló faleveleket is hosszú percekig ugatja éjjel-nappal...
Szóval végülis minden rendben, az élet szép, a madarak csiripelnek, én meg egy hét múlva ünnepelem fennállásom 31. évfordulóját, és tájékoztatom a T. Nagyérdeműt, hogy ez alkalomból igen szívesen fogadok nagyösszegű készpénzadományokat. Most viszont veszem a búcsúmat, megpróbálok némi tettvágyat csiholni magamban a rendrakáshoz-takarításhoz, Ti pedig legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)
