Hűűűűű, hát jó hosszúra sikerült a 7vége, nem is tudom, hol kezdjem... talán a péntek délutánnal, amikoris kőkemény elhatározással 1/2 2-kor lefeküdtem, hogy 1/2 6-ig alszom. Mondanom sem kell, hogy nagyjából 4 óra volt, mire elaludtam, és 1,5 óra alvás után úgy keltem fel, mint akit kicentrifugáztak... égtek és fájtak a szemeim, kóválygott a fejem, émelygett a gyomrom, rettenetes volt, azért adtam vacsorát a Drágámnak, összepakoltam, zuhanyoztam és még Vácra is levezettem. Ugyanis a Drágám vett nekem hátsó fékbetétet, és mondta, hogy kicseréli, ehhez viszont az autómat le kellett juttatni Vácra. Két autóval menni viszont hülyeség, így a Drágám autója maradt Pesten, és mentünk az enyémmel, amit viszont a Drágám nem akart vezetni, így nekem kellett. Útközben még bementünk az OBI-ba Drágámék tervben levő mellékhelység-felújítási projektjéhez árakat gyűjteni, kábé 1/2 9-re értünk Vácra, én pedig a legnagyobb erőfeszítéseim ellenére is elájultam 1/2 10 körül.
Szombat reggel 9-kor Pistike agresszív telefonálására ébredtünk, miszerint ő már Annácskával a lángososnál an és mi ugyan hol vagyunk. (később észrevételeztem Pistike egy 1/2 9-es zaklatási kísérletét is, amit szerencsére a telefonom kikapcsolt állapota meghiúsított). Tájékoztattuk róla, hogy alsó hangon 1/2 óra, mire mi lángosképes állapotba kerülünk, így Pistike hazafuvarozta Annácskát és eljött értünk, majd nyélbeütöttük a rituális lángosozást, isteni volt... :P
Hazaérve Pedrón újfent kiütött az autótakarítási hiszti, Drágám pedig nekiállt a fékbetétjeimnek, ezzel fél délután elvoltak, majd érkezett egy telefon Pistikétől, miszerint kinézett magának egy motort Iszapszentgumicsizma alsón és a Drágám legyen már olyan kedves, hogy elmegy vele megnézni. Drágám velem együtt volt olyan kedves, úgyhogy Pistike jött, elindultunk, de még mielőtt Vácról kiértünk volna, felhívta az eladót, hogy akkor jönnénk megnézni a motort, most indultunk. Válasz: bocs, de most épp vásárolni vagyok, és majd csak pár óra múlva érek haza... utazás storno. Pistike állította, hogy kicsivel korábban az eladó azt állította, hogy haza tud ugrani, ha kell, mi viszont fogtuk a fejünket. Pistike ekkor felajánlotta, hogy üljünk be a Jupátba egyrészt várakozni, hátha belátható időn belül telefonál a csávó, hogy mégis mehetünk, másrészt meg meghívna minket valamire. Nagy kegyesen hagytuk magunkat rábeszélni a dologra, részemről kávét és melegszendvicset fogyasztottam, aminek később meglett a böjtje, de ne ugorjunk ennyire előre. 6-kor feladtuk a Jupátot, merthogy már teljesen besötétedett, sötétben úgysem lehetne motort nézni, megbeszéltük az esti csocsózást 1/2 9-re és hazamentünk, vacsizni, fürdeni, ilyenek. Aztán este vissza, megint ettünk-ittunk, ámde a fiúk nem nagyon sokat csocsóztak, így Annácskával nem sikerült hosszas eszmecserébe bonyolódnunk, mindenesetre vagy 1/2 11-ig ott voltunk, aztán haza és alvás. Illetve próbálás aludni. Ugyanis olyan rettenetesen elkezdett fájni a hasam, mintha valaki izzó parazsat rakott volna a két medencecsontom közé... nagy nehezen elaludtam egy egész órára, aztán iszonyatos fájdalomra ébredtem, aztán valahogy sikerült megint egy óra alvás, megint iszonyú fájdalom - felébredtem, ez így ment hajnali 4-ig, mire szegény szervezetem többé-kevésbé meg tudta emészteni azt az átok melegszendvicset és meg tudtam szabadulni tőle... hiába, vannak dolgok, amik nem változnak. Mint például a Jupátban a melegszendvics. Tulajdonosok, alkalmazottak jönnek-mennek, a melegszendicsben biztos lehetsz: megeszed, és hasmenést kapsz. Ez tuti, ebben bízhatsz.
Vasárnap Drágám elment Pistikével a délelőttre áthelyezett motorvizitet megtartani, de sajnálatos módon feleslegesen, mert a motort nem érdemes megvenni, aztán mikor hazajött, ebédeltünk és nemsokára el is indultunk Pestre, merthogy a Drágám nagyon klassz programot szervezett nekem: elmentünk a Red Baronba motort nézni!!!! Húúúúúúúúúú, mennyi nagyon klassz dögös motor van ott... volt néhány darab az általam tavaly kinézett GSF 500-ból is, meglepően jó áron (1 millió alatt és 10%-kal elhozható), egyre fel is ültem, jaj, azt hiszem, nagyon tudnám szeretni... aztán később eszembe jutott, hogy ez a motor újonan is csak 1,3 millió körül volt tavaly, gyorsan megnéztük a neten az Amargoban, és kiderült, hogy még lejjebb is ment az ára: csak 1,2 millió ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉS most 0%-kal elhozható havi 15-16 ezres részletre, plusz még adnak 100.000 ft készpénzt!!!!! És tavaly itt alkudta ki nekem a Drágám, hogy kifizetik a jogsimat is! Azt hiszem, motort veszek :)
Aztán 5 óra körül hazértünk és a Drágám azt mondja nekem, adjam oda a kocsikulcsát. Mondom, nálam nincs. Nála sincs. És a lakásban sincs. Kiderült, hogy a Drágám a kocsiját ugyan itthagyta, de a kocsikulcsot hazavitte, és otthon még ki is rakta a zsebéből. Vagyis kocsi Pesten, kocsikulcs Vácon. Kúúúúúúl. Ellenben itt megemlíteném, hogy mélységesen hálás vagyok Pistike készséges intézkedő hajlamáért, ugyanis első szóra ugrott, elment a Drágám kocsikulcsáért és zseniálisan megoldotta, hogy az a következő távolsági busszal Pestre kerüljön, szóval ezer köszönet neki!!!! Valamint köszönet illeti azért is, mert szombat délben, amikor a Drágám a fékbetéteket cserélte, szintén első szóra ugrott és ment nekem csavart venni a kerekemhez, nem az ő hibája, hogy nem kapott. Szóval a kulcs Pestre került, Drágám elautózott érte, jött a happy end, még csak elénk sem ült, vacsoráztunk, tévéztünk, aludtunk.
És ma nagyon utáltam dolgozni. És vásárolni is. De isteni finomságokat vásároltam, ez némileg kárpótol. És 3 nap múlva Valentin nap. Eléggé utálom az ilyen csinált ünnepeket, de azért majd veszek valamit a Drágámnak :)
Most viszont már halálosan unom a kopogtatást, pedig még a Drágám Repi haverjának is össze kell hoznom egy önéletrajzot, ugyanis Ebédet mindenkinek! felkiáltással úgy döntött, próbálkozik egyet nálunk, én meg írok neki egy tuti önéletrajzot és elküldöm a Főnökanyámnak.
Szóval veszem a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)
