Jaj, basszus, olyan lusta vagyok, mint a föld... csomószor akartam már írni, de aztán végül mindig elmaradt, most viszont itt van a nyár, itt van újra, döglődünk a melegben, na de tegnap megfogadtam, hogy én aztán többet az életben nem teregetek ki az udvarra... eddig kétszer próbáltam (tegnap másodszor), s mindkétszer 1/4 órán belül elkezdett szakadni az eső. Hát anyád. Nem elég, hogy eleve órákat bénázok, mert kötélre csipesszel teregetni rohadtul nem egyszerű ám, én meg ugye a panelnemzedék oszlopos tagjaként fregoliban vagyok csak májer, de még miután nagy nehezen felküzdöttem végre a rongyokat a széteső csipeszekkel (gzdaságos csipesz 2000 db 25 forint, vagy valami ilyesmi, Te ne vegyél belőle, elég, hogy én megszívtam), rohanhatok ki lélekszakadva a hirtelen jött záporban és kapkodhatom le a cuccokat a kötélről, amiket olyan fáradságos melóval kínlódtam fel oda, közben rommá ázok, sáros lesz a lábam és állhatok neki bent a lakásban újra teregetni... persze, mindeközben a szomszédok nyilván kitűnően szórakoznak rajtam, naná, én is röhögnék egy ilyen szerencsétlen balf@szon... ráadásul tegnap akkora zivatar kerekedett, hogy rendesen rettegtem, de komolyan, és egy pillanatra olyan érzés futott át rajtam, mint gyerekkoromban, hogy most elsírom magam és átrohanok a Zanyukámhoz, hogy védjen meg... amúgy tök furcsa volt, mert egyetlen pillanatra tényleg igazán kisgyereknek éreztem magam újra, valahonnan a tudatalattimból hirtelen előkúszott ez a reakció, amikor egy fülsüketítően hatalmasat dördült az ég, és borzasztóan megijedtem, hogy sírni és szaladni a Zanyukámhoz, és már mint a rugók löktek volna fel a lábaim a székről és már jött volna a sírás is, amikor egy pillanat alatt észbekaptam és visszaültem, és hősies felnőttként féltem tovább. Aztán fél perc múlva bejött a Zanyukám és megkérdezte, hogy nagyon megijedtem? Lehet, hogy ő is várta a kivágódó ajtót és a zokogva a nyakába repülő kislányát :) Ja, merthogy világéletemben rettegtem a dörgéstől. Nekem rettenetesen megfoghatatlan, titokzatos, földöntúli, félelmetes dolog ez, mert nem látom, mi adja ezt a borzasztó hangot, és hiába tudom fizikából, hogy mi történik ilyenkor, nekem ugye tudnom kevés a dolgokat...
Na mindegy, különben szalma voltam a 7végén, Drágám kétnapos képzésre ment Almádiba (legalábbis ezt állítja), én meg szombaton egy tatabányai gyár családi napjára a Totallal - mi vittük és árultuk a kaját és az üdítőt potom 4500 embernek kábé huszan... hajnali 1/2 7-kor már Tatabányán voltam (5-kor indultam itthonról) és este 1/2 7-kor szabadultunk, és közben összesen ha egy órát ültem, akkor sokat mondok, a többi 11 órában meg úgy pörögtünk, mint a búgócsiga, pisilni délután 4-kor jutottam el először, rettenetes volt... eleve reggel átpakoltuk a 6 kamionrakománnyi üdítőt és eszközöket, amiket csak lekúrtak a sátor közepére, aztán 10-kor megrohantak minket a szomjas emberek üdítőért és sörért, aztán 1/2 12-kor megérkezett a kaja, és onnantól kezdve jött az ereszd-el-a-hajam... kapkodás, fejetlenség, rohangálás, káosz, 40 fok meleg a sátorban, elfogyott minden, rekedtre ordibáltam magam, hogy töltsék már a pultokat nekünk, közben embertömeg tülekedett előttünk, veszekedés, cirkusz, lökdösődés, mindez 4 teljes órán keresztül... szóval borzalmas volt. 3/4 8-kor estem haza, koszosan, büdösen, izzadtan, a ruhám úszott a pörköltben, uborkalében, undorító zsírszagú volt még a zoknim is, villámgyorsan lezuhanyoztam, magamévá tettem egy stresszoldó vodka-tonikot, aztán aludtam, mint a bunda... Viszont hazafelé autózgatván kaptam a Drágámtól egy sms-t, miszerint "Csinálunk gyereket?" Nem tudom, mitől kapta el hirtelen a babaláz, de megmelengette a szívemet az ötlet, még ha momentán rengeteg akadályba ütközne is a megvalósítása... :)
A tegnapi napot aztán főként regenerálódással töltöttem (értsd: kábán kóvályogtam a lakásban, vagy bambán ültem a számítógép előtt), na meg mosással, és a fent részletezett teregetési mizériával. A mai napom eddig egészen jól telt, bár nemrég felhívott a Drágám, aki kissé szét van csúszva és ettől idegbeteg, úgyhogy 4 perc alatt legyártottam neki a táblázatot amivel éppen kínlódott, hogy legalább annyival is kevesebb gondja-dolga-frusztrációja legyen, és ettől kissé megnyugodott, úgy vettem észre :) Különben holnap leszünk pontosan 2,5 évesek, azaz 913 naposak :) És augusztus 29-re péntekre esik majd a milleneumunk, az ezredik nap :)
Ja, meg még nagy hír, hogy a Gyöngyi barátnőm elhívott egy 4napos motorostalálkozóra Zamárdiba július 17-21. között, amit a Zsolt barátunk (és az ő motoros klubja) szervez, én pedig úgy döntöttem, megyek, úgyhogy most éppen szállásvadászatban vagyunk, ha valaki tudna erre az időpontra 4 éjszakára szállást 4 vagy 5 embernek max. 2500 ft/fő/éj áron, lehetőleg az autóskemping közelében, annak imába foglalnám a nevét :)
Ja, és mielőtt elfelejteném : az egy hónapja fogyasztott táplálékkiegészítőim hatására a sérvem javul, ha mozdulatlanul ülök, állok vagy fekszem, akkor már egyáltalán nem fáj, hajolgatásra, emelgetésre azért még érzékeny, de mindez úgy, hogy 3 napja nem vettem be egy szem gyógyszert sem :)
Na, más most tényleg nem jut már eszembe, úgyhogy ezennel veszem a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)
