Hmmmm… hát ez isteni volt :p Most végeztem ki egy mogyorókrémes kiflit, ami valami mennyien finom, pláne, hogy még meleg volt, friss, ropogós… igaz, hogy 160 forintba kerül, és igaz, hogy abban a pékségben a sima kifli is 30 forint, de amit ott árulnak, azt nevezem én péksüteménynek, és nem lehet a napnak olyan szakában bemenni oda, hogy ne állna sor, pedig nincs nagyon jó helyen a bolt, parkolni sem igazán lehet, de mégis imádják az emberek, mert ott bármit vesznek, az ugyan drága, de JÓ, olyan, amilyennek lennie kell(lene mindenhol). Szóval vettem mogyorókrémes kiflit, meg 6 db sima kiflit, merthogy semmi, de semmi kaja nincs itthon és valamit azért enni kell. Hát igen. Isteni a nyugalom így, hogy Anyukám nincs itthon, de azért vannak hátrányai is. Ő szokott például vásárolni. Most nem szokik senki. Illetve nekem muszáj, ha enni akarok, vagy valami, de nagyon nehezemre esik.
Meg az a hülye adventi koszorú is. Hát persze, hogy elfelejtettem, pedig Anyu szólt. Aztán este ½ 8-kor felhívott, hogy gyújtottunk már gyertyát? Nabazz… még jó, hogy nem aludtam el, még megsértődött volna a Jézuska. Vagy valaki. Mittudomén. Egyáltalán mire való ez az egész adventi koszorú dolog??? Minek gyújtogatjuk vasárnaponként a gyertyát? Mi ennek a célja vagy értelme vagy jelentősége vagy bármije? Mindegy, fő a békesség, előkerestem a koszorút (pár évvel ezelőtt nagyon szépre sikerült Anyukám műve, azóta évről évre újrahasznosítjuk), meg tányért, meg alá szalvétát. Szalvéta csak zöld van, a koszorú kék, mindegy, én szeretem a kéket a zölddel. Meg előszedem a gyertyákat is. Szép gyertyák, vagy 30 centi magasak. A gyertyatartó tüskéje vagy 1,5 centi. Biztosan megtartja, mi??? Eleve gyertyák hermetikusan lecelofánozva, plusz körbecelluxozva. Vazze, ki csomagolja ezt???? Mindegy, kihámozom. Felszúrom a gyertyatartóra. Gyertyatartót a koszorúba. Leborul. Eldől. Csálén áll. Mitbánomén, lángolt már nálunk az ebédlőasztal máskor is, hol egy gyufa???? Gyufa megvan, gyertya meggyújt, öcsémet mélységesen nem érdekli, egyszál magamban álldogálok a koszorúval, vigyázok, le ne dőljön a lángoló gyertya, álmos vagyok hisztis és nyűgös, miért kell engem ilyenekkel zaklatni???? Mindegy, elfújtam, letudtam. Huhh…
Aztán ma hajnalban óra előtt vagy ½ órával ébredek: rohadtul fázom. Takaró fejemre húz, majd belehelem, basszus, biztosan hozzászoktam a 7végén a Drágámnál a jó finom meleghez. Vacogok, aludni próbálok. Végre óra csörög, felkelek, nézem a hőmérőt, 19 fok. Na bakker. Nézem a radiátort: jéghideg. Fürdőszoba, melegvízcsap, diszkrét hörgés, kruttyogás, melegvíz egy szál se. Kúl. Legalább hamarabb felébredek, hideg vízzel isteni fogat mosni. Sunyi káröröm: ma mások is korán kelnek ám ebben a hidegben, nem csak én :DDDD
Házból kilépve mély megdöbbenésemre kellemesen langyos levegő fogad, tisztára mintha tavasz lenne, élveztem is egészen 6 órág, amíg el nem kezdett szakadni az eső. Fákk. Mindegy, az 5ajtós autó előnye, hogy legalább amíg a csomagtartóban pakolok, addig nem ázok. Egyébként minden isteni, pöpec jó időben vagyok, még a Drágámmal is sikerül randiznom az autókereskedésnél, de szegénykémnek nem ennyire jó a napja: rémesen fáj a torka. Így a fertőzésveszélyt elkerülendő pusziegységeket nem vételezek, viszont megyünk tovább a szakadó esőben. Jó időben végzek, Határ útnál lesöprök egy ajándékboltba bonbont venni, merthogy tegnap Melcsi névnap volt és az irodai mindenesünket mindenképpen illik felköszönteni, aztán be a központba, csörög a telefonom, Drágám hív. Iszonyatosan fáj a torka, léccilécci vegyek valami torokgyulladás elleni cuccot a patikában, de olyat, ami használ, mert nagyon kínlódik. Szegénykém… :( Szóval központban gyors leszámolás, rohanás patikába, gyógyszerésszel hosszas alkudozás, végül valami csodabogyóra hagyom magam rábeszélni, rohanás a Drágámhoz, hogy minél előbb megkapja a cuccot, aztán fizikoterápia, persze tömeg, na basszus, ülhetek itt órákat… mélységes meglepetésemre az első körben szólítanak, előadom szokásos monológomat: a bal oldalra kérném, és mehet jó erősen. Megkapom. Éget. Még jobban éget. Jesszus, vazze, leperzseli a derekamat. Eltelt 8 perc, mindjárt vége. Hmmm, viszont egyre kevésbé fáj. Belekönnyezek, úgy éget, biztosra veszem, hogy a kis érintkezők beleégtek a derekamba, mint a marhákba a billog, de mit számít, érzem, hogy jó!!! Eltelt 10 perc, mindjárt jönnek és leveszik. Frászt. 12 perc. 14. 16. Végre jönnek, már alig látok, „jesszus, ez a hülye gép magától felerősödött, miért nem szólt, hogy nagyon erős????” . Hát bakker. Én fegyelmezett beteg vagyok, és mazochista, nem hisztizek. Azonkívül tényleg hatott a villany, így legalább éreztem, hogy van haszna. Szerdán jövök újra, köszönöm, viszlát.
Hú, végre mehetek haza, basszus, ¼ 12, hol egy cigi… hopp, pékség, nincs otthon semmi kaja, ide be kell menni, cigi ugrott. És innentől már részleteztem fentebb. Hát eddig a mai napom, ja, és még mindig szakad az eső…
DEEEE!!! Ma vagyunk a Drágámmal 2 évesek!!!! Ezúton is nagyonnagyon boldog évfordulót kívánok neki (meg persze magamnak) :) Egyébként ha egészen pontos akarok lenni, akkor még van kábé 4 óra a 2 évhez… de estére már a második leghosszabb kapcsolatomról beszélhetek majd :)
Jaj, de a 7végéről még nem is írtam… hát, hogy mik történnek?!?! Péntek estéről szombat reggelre eltűnt a piercingemről a golyó. És nem is lett meg, ki kellett szednem és csak remélni tudom, hogy 3 hét alatt nem gyógyul be a luk, merthogy Anyukámtól és öcsikémtől aranypiercinget kapok Karácsonyra. És azért felettébb érdekes a dolog, mert pont egy hete mondtam a Drágámnak, hogy olyannyira össze van gyógyulva a piercingem, hogy Karácsonyra gondoskodjon majd fogóról, amivel szét tudja tekerni, hogy az újat be lehessen rakni. Erre simán magától letekeredik az a golyó, amit kézzel megmozdítani se bírtam… X-akta. Biztosan az ufók voltak.
Szombaton különben kettesben lángosoztunk a Drágámmal, mert senki sem jelentkezett a meghirdetett túrára, ráadásul Pedró mint villanyszerelő produkálta magát Apával a lebetegedett Zsombor helyett, szóval kettesben voltunk, viszont elég későn, így a vasárnapi tarjasütögetést megúsztam, mert mire a henteshez értünk, elfogyott a tarja. Egyébként persze megint rengeteget aludtam, ami nekem nagyon jó volt, aztán vasárnap már a ¼ 5-ös vonattal hazajöttem, és azt hiszem, igazán említésre méltó esemény nem történt a 7végében… ja, de!!! Drágám azt mondta, számítógépet kapok tőle Karácsonyra!!!!! :) Édesem, annyira imádom… :) Ja, és még valami, hát ez irtóra tetszett: Drágámat szombaton felhívta az engem megelőző barátnője, hogy nem akarna-e vele összeköltözni. Márminthogy közös albérletbe. Hát kész voltam tőle. Aki ismeri a lányt + a sztorit, az nagyjából tudja értékelni ezt a fordulatot, aki nem, annak azért annyit megemlítenék, hogy anno ők együtt éltek, de a történet jócskán elmérgesedett, már ott tartott a helyzet, hogy a Drágám tüdőgyulladással feküdt, a lány meg haza se nagyon járt, egy tál levest elé nem rakott volna, plusz még néminemű mai napig rendezetlen anyagi problémák is felmerültek, szóval nem szépen lett vége a dolognak és ennek tükrében kissé meghökkentő a fenti ötlet – túl azon, hogy azért nem kicsit meredek történet egy exszel együtt lakni, azért na…
Viszont az öcsém 7végén elköltözik (és vele a számítógép), úgyhogy valószínűleg most pénteken fogok utoljára blogot írni, aztán majd csak jövőre, vagy legkorábban a két ünnep között, attól függően, hogy a Drágámmal hogyan tudjuk majd intézni a dolgainkat, végig nála leszek-e Vácon, vagy ha be kell jönnie dolgozni, akkor hazajövök vele, aztán szilveszterre vissza, szóval még semmi sem biztos.
Csak az, hogy az eső épp most zendített rá újult erővel, huhh, de nem szeretnék most az utcán lenni… ellenben Isten éltesse a Ferenceket, meg a Szigetváriék Pistikéjét, aki ugyan tegnap ünnepelte fennállásának 21. évfordulóját, de azért ma is, ezúton is boldogságost neki :) Aztán majd szombaton kiadósan megünnepeljük őt + a Drágámat és persze Madárnorbit is :)
Na, most viszont semmi más érdemleges nem jut eszembe, úgyhogy ezennel veszem a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)
