Rémesen béna vagyok: tegnap három helyen vágtam el a kezem főzőcskézés közben... elszoktam már ettől a rendszeres pipőzéstől (pipőzés=Hamupipőkézés, azaz konyhai robot - a szerk.).
Tulajdonképpen ha jobban belegondolok, 4 éve már, hogy én utoljára rendes házasszony módjára naponta meleg kaját kreáltam, méghozzá a volt férjemnek, akitől ennek ellenére megkaptam, hogy pocsék háziasszony vagyok, mert szombatonként nem járok piacra (úgy, mint például az ő Anyukája - ez csak az én kiegészítésem). Nabazz... szóval pocsék háziasszony az, aki mos-vasal-takarít a férjére, mindennap meleg vacsorával várja haza, elétesz mindent, szendvicseket csomagol neki a melóba, még a fürdővizet is megengedi neki, ellenben nem jár piacra szombatonként, mert végre egyszer a héten szeretné kialudni magát. Hát fuck. A mostani agyammal valószínűleg azt mondanám neki, hogy akkor menjél szépen vissza Anyukádhoz és vedd őt feleségül, meg még ennél sokkal durvábbakat is, amit itt most inkább nem írnék le, akkoriban viszont ezen nagyon megbántódtam. A szakításunk után el is határoztam, hogy nem lesz még egy pasi, akit ennyire ki fogok szolgálni, az is biztos. Aztán jó sokáig nem is lett, a következő pasim ugyanis szakács volt, valamint mélységesen szerelmes belém, és nem hogy segített mindenben, de jóformán ő csinált mindent a főzéstől kezdve a mosáson át a takarításig, valamint étterembe hordott vacsorázni meg minden, csak hogy minél jobban kimutathassa a szerelmét, szóval elkényeztetett rendesen. Azóta pedig nem volt együttélős kapcsolatom, magam miatt meg én neki nem állok főzőcskézni, legalábbis napi rendszerességgel biztosan nem. Most egyelőre még élvezem a szorgoskodást a Drágámnak, de azért arra felhívtam a figyelmét, hogy ez addig marad így, amíg nem kezdi el természetesnek venni, elvárni, aztán már számonkérni és kritizálni a dolgokat. Én ugyanis azt gondolom, hogy a barátnő/feleség nem a háztartási robotgép szinonímája, nem természetes és kézenfekvő dolog az, hogy ha pasi van a közelemben, akkor szolgálólánnyá vedlek, igenis köszönettel tartozik érte a pasim/férjem, ha főzök, mosok, takarítok rá. Ahogyan én sem várom el tőle, hogy megjavítsa az autómat, a csapomat, összeszerelje az asztalomat, és ha felajánlja, vagy megkérem rá és megteszi, akkor hálás vagyok érte és megköszönöm neki minden alkalommal. Szerintem egy kapcsolat nem rabszolgaság egyik fél részéről sem, én még soha semmit nem felejtettem el megköszönni pasimnak, néha még azt is megköszönöm inkább, amit nem kell.
Na mindegy, ott tartottam, hogy eléggé kijöttem a főzőcske-gyakorlatból, és bakonyit is elég régen csináltam, úgyhogy tegnap elővettem szépen a szakközepes ÉKT könyvemet és kinéztem belőle a megfelelő anyaghányadokat, mert 4 év távlatából már nem bíztam úgy a szemmértékemben, pedig kellett volna... mindegy, azért finom lett, de tudom, hogy tudok én ennél finomabbat is. Viszont a gomba vagdosás közben olyan szinten fogta össze a kezemet, hogy most a mutatóujjamon minden apró kis repedés, redő full fekete, olyan trógerul nézek ki, mint egy homlessz csöves.... remélem, hamar lekopik...
Ja, még a bénaságomhoz tartozik, hogy ma az egyik címemen a kaputelefonba "a titkárságra hoztam az ebédet" helyett "az ebédre hoztam a titkárságot"-ot bírtam mondani. Kúl. Imádok hülyét csinálni magamból.
Egyébként a tegnapi vásárlás nem volt olyan vészes szerencsére, csak a postai csekkfeladás, na hát az egy dráma itt nálunk a madaras teszkóban... befelé eleve annyian voltak, hogy be sem álltam a sorba, kifelé egész rövid volt a sor, úgyhogy beálltunk, de annyira lassan haladt a dolog, hogy hatan álltunk a sorban, amikor kiszólt a postáskisasszony, hogy már ne engedjünk a sor végére állni senkit, mert 1/2 óra múlva zár. Király. Vagyis saját bevallása szerint 6 ember / fél óra ütemben képes dolgozni. Addigra már amúgy is telítődtem a sopping hangulattal, plusz rámmelegedett a kabát, fájt a derekam, dőlt rólam a víz, minden bajom volt, végül Anyukám szerencsére felajánlotta, hogy kiállja ő a sort, menjek ki, addig pakoljak be a kocsiba. Huhh...
Amúgy nagyon nyünyi vagyok mostanában, félelmetesen keveset alszom így, hogy a Drágám jön minden este, viszont hihetetlenül jó nekem, hogy minden este hazavárhatom és hozzábújhatok , nagyon imádom ám:)
Annyi minden van örökké eszemben, hogy ezt meg azt majd jól leírom, aztán most persze semmi nem jut eszembe... illetve van valami, amit már nagyon régóta le akarok írni, de az hosszabb lélegzetű történet, úgyhogy abba most nem fogok bele, mert momentán nagyon éhes vagyok, talán majd holnap, addig is legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)
