Töredelmesen be kell vallanom : ma megcsaltam a Drágámat... igaz, a partnerem csupán egy hüvelyi ultrahang-készülék volt, és olyan apró, hogy még csak nem is éreztem (hát igen, nagyobb méretekhez vagyok én szokva... :P ), ráadásul az egész rákszűrés fedőnéven történt. Mindenesetre az már biztos, hogy nem nőgyógyászati probléma miatt fáj a derekam, úgyhogy a vizsgálat után leballagtam a szokásos kis fizikoterápiámra is, ami túrót sem ér, de legalább megvan az az illúzióm, hogy teszek valamit a gyógyulásomért.
Ellenben zseniális vagyok, ezt újfent meg kellett állapítanom. Még az ősblogomban írtam ugye, hogy lökött öcsikém butuska barátnőjének megírtam az önéletrajzát, hogy minél előbb menjen dolgozni, minél kevesebb ideig ücsörögjön itt a nyakunkon. És most végre lett munkája, méghozzá a rendkívül meggyőző önéletrajzának köszönhetően, amivel teljesen levette a lábáról a jövendő munkaadóját. Hát bakker, tényleg zseni vagyok, hol egy Nobel díj? Vagy valami? Akkora jó önéletrajzot tudok írni, hogy képes voltam eladni még ezt az ostoba ludat is I-R-O-D-A-V-E-Z-E-T-Ő-N-E-K!!!! Más kérdés, hogy holnap kezd és bizonyára a leendő főnökének is hamar feltűnik majd a lánykából áradó átható, sűrű sötétség, ami viszont legalább agresszióval párosul, úgyhogy tökéletes. Mármint akkor agresszív, ha úgy érzi, támadják, ergo: semmiért nem lehet szólni neki, mert azonnal úgy szól vissza, hogy attól a bicska kinyílik a zsebemben. Emiatt aztán gyűlik is már a számára néhány füles a tenyeremben, de moderálom magam, elvégre szocializált, értelmes lény vagyok, tudok én együtt élni, ha muszáj... márpedig muszáj, de ha jól mennek a dolgok, már nem sokáig. Mindenesetre kíváncsi vagyok, a jövendő főnöke vajon hogyan viseli majd az ostobaságait. Na mindegy, a lényeg, hogy zseni vagyok. Lehet, hogy kellene egy önéletrajz-író vállakozást indítanom? :P
Na, a mai napom különben tiszta rohangálás volt, bementem 10-kor leszámolni, persze kiderült, hogy értekezlet van ma, hurrá. Rohanás haza, zuhany, rohanás nőgyógyászhoz, onnan fizikoterápia, onnan haza visszaöltözni melósba, rohanás vissza értekezletre, onnan rohanás haza, mert úgy volt, hogy megyünk nézni egy házat, de közben elkelt, úgyhogy ez legalább elmaradt. Viszont roppantul lomtalanítanom kellene, csak se időm, se energiám hozzá boááá...
Persze egész nap tele volt a fejem egy csomó mindennel, amit majd jól leírok a blogomba, most meg semmi sem jut eszembe... De leírhatom például, hogy a Drágáméknál szombaton megint sütöttem vagy 60 palacsintát. Meg hogy még szerda este a madaras teszkóban a Drágám vett Pedrónak egy tévét a tönkrement helyett, ami bazi jól néz ki, bazi nagy és tök jó áron volt. Meg hogy akkumlátort még mindig nem bírtam 11 ezer alatt találni. De ezek a dolgok nem érdekesek. Legalábbis engem nem nagyon foglalkoztatnak most.
Igazából tök nyünnyedt vagyok, csak bambulok ki a fejemből, éjszaka megint jó pocsékul sikerült aludnom, ugyanis megérkezett a lomtalanítás előszele: az előre kipakolt lomok között éjjel-nappal túrnak a kisebbségiek, és persze az éjszaka közepén jut eszükbe összebalhézni egy pár 40 éves bordó plüssfotelen, természetesen az ablakom alatt. Meg asszem, az is a bajom, hogy hülye idealistaként már megint nagyon beleéltem magam ebbe a nagyon is ideálisnak tűnő házba, és nagyon nem esett jól, hogy elhalászták az orrunk elől...
Ja, viszont szereltek nálunk új kaputelefont! Szenzoros, meg kódos, meg minden, meg szép fehér az a része, ami az előszobánk falán van. ami sokkal lélekemelőbb látvány, mint az elődje, a 27 éves házgyári fogkrémzöld bakelit volt. Azért megtarthattuk a bakelitet is, ami nagyon kúl, mert momentán épp szabadulni akarnánk a lomoktól, erre születik még egy, amit még csak ki se dobhatunk, merthogy nyilván benne van a lakásleltárban.
Na, asszem, nem kínlódok tovább, totál üres az agyam, pillanatnyilag lehet, hogy még a saját nevem sem jutna eszembe, úgyhogy ezennel veszem a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)
