Természetesen tegnap is írtam egy novellányi bejegyzést és ezzel még a felénél sem tartottam az írnivalómnak, amikor a végvonagló egerünknek köszönhetően elszállt az egész… az egerünk ugyanis újabban háromféle hibát váltogat: vagy megfagy az egérmutató, ahol van és nem mozdul, vagy eltűnik, vagy iszonyatos, szemmel követhetetlen sebességgel elkezd száguldozni ide-oda és közben aktiválja az összes létező gombját, kattintgat mindenre, mindent bezár, áthelyez, kitöröl, miközben a gép a „túl-sok-gombot-nyomsz-le-egyszerre-te-kretén” csipogással tiltakozik az atrocitás ellen. Ez utóbbi hiba következtében mindig rácsodálkozom egy-egy újonnan keletkezett ikonra az asztalon és visszarámolom a lomtárból a kitörölteket, valamint hisztérikusan üvöltök a bezáródott fríblog oldal és a félig megírt blogbejegyzésem miatt. Ebből már azt hiszem, kitalálható, tegnap melyik hibát produkálta a drága.
De most kicseszek az egérrel, ezt a bejegyzést wordben írom, percenként automatikusan mentve, és amikor kész lesz, majd egyben bemásolom.
Mielőtt megkérdeznétek, miért nem veszek 800 forintért egy egeret, máris közlöm: mert a számítógép az öcsikémé, és jövő héten elköltözik – mármint a számítógép a gazdájával együtt, ergo én már ebbe a gépbe 2 forintot sem fektetek. És IGEN, jól olvassátok: öcsikém elköltözik!!!!!!!!! Ez ugyan anyagilag lényegesen megterhelőbb lesz, mivel a rezsi felét immár nem fogja fizetni, ellenben lényegesen kényelmesebb, mert visszakapom a szobámat, a tévémet és a nyugalmamat, ami már nagyon rám fér :) Igaz, számítógépem nem lesz, így a napi blogozás veszélybe kerül, bár öcsikém felajánlotta, hogy cseréljünk: a tévémért cserébe itthagyja nekem a gépet, de erről sürgősen lebeszéltem. Egy olyan alapgépet, ami nekem a netezéshez kell, 20-30 ezer forintért bárhonnan leakasztok, egy 72 centis Panasonic tévét viszont nem. Szóval tévém lesz, gépem nem – legalábbis egy ideig.
Na, különben meg baromira tél lett. Ma hajnalban már jeget kellett kaparnom az autóról és áldom a sorsomat, hogy lakótelepen lakom, mert itt ha elég közel áll az ember a házhoz (és 27 év alatt még azt is kitapasztalta, hogy hol futnak a föld alatt a fűtéscsövek), akkor viszonylag olcsón meg lehet úszni a jégvakarást, mert ma jártam olyan kertvárosos környéken, ahol centi vastag jégpáncél borította a parkoló autókat, hát annak a lekapargatásához aztán nem sok vonzalmam lenne hajnali ½ 5-kor… Viszont tényleg iszonyatosan hideg volt, az autóban a vízhőfokjelző mutató üzemi hőmérsékleten hajszálpontosan a skála közepéig kúszik fel, ma egyszer sem jutott tovább a negyednél…
Ellenben a Drágám által szerzett fékbetéteket ma meló után az egyik címemen az autószerelő srác kicserélte, úgyhogy végre elhagytam a foglazító csikorgást, ami eddig kísért – és be kell vallanom, rémesen becsapott a fülem, pedig büszke szoktam lenni a jó hallásomra… én folyamatosan, hónapok óta hátulról hallottam a csikorgást, a Drágámmal is a hátsó fékeket szedettem szét, most pedig kiderült, hogy az elsők csikorogtak, ugyanis az új fékbetétekkel csend van… Úgy látszik, öregszem…
Ja, és tartozom némi helyesbítéssel az előző bejegyzésemhez: borkatomi balesete nem hétfőn, hanem szombaton volt és nem bénult le, „csak” eltörött a jobb keze kivételével az összes végtagja, leginkább szilánkosra, nyílt töréssel és többszörösen, valamint még néhány bordája, a bal válla izületestől, és a busz lökhárítójának egy darabja csontig beépült a combja hátsó részébe, 3 óra alatt bírták kiszedni belőle az orvosok… és még szerencséje van, hogy a gerince, koponyája nem sérült. És persze igazam lett: nem a borkatomi hibázott, ő szabályosan kanyarodott a balra a balra kanyarodó főúton, vagyis mindenkivel szemben elsőbbsége volt, amikor balról érkezett a busz, ami egyenesen akart továbbmenni – a borkatomin keresztül, akit ezáltal teljesen tisztán, fullgázzal kapott oldalba. És még annyi vér sincs a buszsofőr pucájában, hogy bement volna a kórházba és azt mondja : bocs, ezt elkúrtam. Inkább nem is véleményezem.
Drágám viszont bent volt tegnap a Tominál, akit közben kiengedtek az intenzívről, kicsit felvidította, megnevettette, meg vitt neki aloés cuccokat, hogy gyorsabban javuljon.
További újság: kretén exfőnökömék tegnap elutaztak Berlinbe egy gyerekkori barátjának a szülinapját ünnepelni és csak jövő kedden jönnek haza, így Anyukám odaköltözött hozzájuk kutyafelvigyázónak, öcsikém meg tegnap Szlovénban volt, így csodálatosan egyedül voltam itthon, isteni volt… ma már annyira nem, mert Anyukám hisztérikusan haza akart jönni, így hazahoztam, vásároltunk, aztán számítógépezett, macskázott, aztán elmentünk postára és végre visszavihettem… de holnap is haza kell majd hoznom, nem bír ott nyugton megülni a fenekén sajnos… öcsikém viszont ma Szeged felé félúton lerobbant a zöld autóval, nemtom, mi baja az autónak, de trélert kellett szerezni hozzá, hogy haza tudják hozni, Kispeti ment utána átpakolni a cuccost és tovább Szegedre, szóval az élet nem unalmas, és mindez persze akkor történik, amikor kretén exfőnökömék nincsenek itthon… nyilván meg lesz róla győződve, hogy nem vigyáztak eléggé az autóra, hogy ő kiteszi a lábát és máris hülyeségeket csinálnak nélküle, brrrrrrr… szegény Drágám, mit fog hallgatni majd tőle ?!?!
Máskülönben rém nyünnyedt vagyok… azt az átok könyvet képtelen vagyok letenni esténként, eszméletlen jó könyv tényleg, mindenkinek csak ajánlani tudom (Wilbur Smith: A folyó istene), de én szívok vele, mint állat… bár tegnap már ½ 8-kor aludtam, mert annyira KO voltam, hogy azt elmondani nem tudom… persze, ma is elhatároztam, hogy majd korán lefexem :D
Na, most hirtelen nem jut más eszembe, úgyhogy ezennel veszem a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)
