A Drágám szerint rengeteg elfojtott agresszió van bennem. És igaza lehet. Elalvás előtt, abban a furcsa félálomban, amikor már nem vagyok magamnál, de még nem is alszom mélyen, soxor azt "álmodom" (de ez nem igazi álom, csak úgy képek megjelennek a szemem előtt), hogy valakit ütök, rúgok, gyilkolok, és erre néha magamhoz térek, néha nem - ilyenkor később nem is emléxem ezekre a dolgokra. De amikor felébredek rá, akkor emléxem is mindenre pontosan, és mindig valaki olyannak a fejét pépesítettem épp, akivel valamikor valamilyen konfliktusom volt, ami a mai napig nem rendeződött le megnyugtatóan. Legalábbis számomra megnyugtatóan. Ezek általában olyan dolgok, amiken mások két percig sem idegeskednének, engem viszont évek óta bosszantanak, például hogy a hülye Rixernek anno a FE-nél nem mondtam meg, hogy milyen iszonytatóan utálom a büdös bunkó paraszt stílusát, és már a látványától is kinyílik a bicska a zsebemben, és ha megszólal, akkor a pofájára tudnék mászni, és amikor egyszer a konyhán a köcsögsége miatt nézeteltérésbe keveredtünk, akkor szót fogadtam a területi vezetőnek és inkább elmentem onnan, és nem vágtam tiszta erőből úgy gyomron, hogy lerepül a feljáróról a parkoló kocsik közé... más ilyeneken túllép, nekem nem sikerül, mert olyan felháborítóan igazságtalan volt az egész sztori velem szemben, hogy a mai napig felmegy a vérnyomásom az egekbe, ha rágondolok. Mert ő szólt be nekem, miközben egyáltalán nem volt igaza, aztán ő gerjesztette a vitát tovább, és amikor kirobbantam és üvölteni kezdtem vele, akkor a Zsolt engem kezdett csitítani, és én voltam, aki nagy levegőt vettem, elhallgattam és sétáltam egyet. Tehát én maradtam alul, övé volt az utolsó szó. És persze van ennek egy másik nézőpontja is, hogy "okos enged", meg ilyenekkel nem érdemes leállni, meg csak magammal csesztem volna ki, ha nekiugrok, mert annak csakis rám nézve lehettek volna hátrányos következményei, de ugyanakkor a másik oldalról nézve meg nem álltam ki magamért, nem védtem meg magam bármi áron, nem harcoltam ki az igazamat, hanem feladtam, és neki lett igaza. És bennem meg bennem maradt elfojtva az a tiszta erőből kivitelezett gyomros, meg az a teli tüdőből kiüvöltött vélemény, amit fent már részleteztem, aztán most meg a tudatalattim szépen elégtételt szolgáltat ezekkel az álomféleségekkel. (Természetesen ezekben a félálmokban a Rixer fejét is szoktam pépesíteni). És ahogy múlik az idő, egyre több ilyen lezáratlan konfliktus halmozódik fel bennem, és utálom, hogy nem megyek bele teljes gőzzel az ilyen konfliktusokba és nem harcolom ki az igazamat, hanem mindig inkább én vagyok, aki meghátrál, mert nem kell a cirkusz, jobb a békesség, utálom a feszültséget, a veszekedést, aztán meg én iszom a levét míg élek. Meg a szegény Drágám a múltkor, amikor itt aludt nálam, ő ugyanis sokáig dolgozott, én meg elaludtam, aztán később dabújt hozzám, próbált átölelni + simogatni, erre én (állítólag) ingerülten dobálni kezdtem magam, hadonásztam, végül hátat fordítottam neki, erre ő újra próbálkozott, én pedig megint dobáltam magam, és azt állítja, hogy mindeközben végig nyitva volt a szemem és csúnyán néztem rá. De én ebből egy villanásnyira sem  emléxem!!! Valószínűleg akkor is épp egy múltbeli sérelmem megtorlásával voltam elfoglalva... És tudom, hogy ezeken a dolgokon túl kellene lépnem, el kellene engednem őket, de jó Rákhoz méltón erre képtelen vagyok. Bánts meg egy Rákot (pláne igazságtalanul!) és biztos lehetsz benne, hogy örökre beledöfted azt a tüskét. Bakker, egész kisgyerek koromig visszamenőleg fel tudnám idézni az összes igazságtalanságot és bántást, ami ért, még akkor is, ha azt nem is bántásnak szánták, csak épp nekem rosszul esett. És nem azért, mert dédelgetem ezeket a sérelmeket, és agyalok rajtuk, hanem egyszerűen eszembe jutnak, tök váratlanul akár. Lehet, hogy pszichológushoz kellene járnom? 

Na, miután ilyen kellemesen kianalizáltam magam, elújságolom, hogy végülis tegnap gyönyörű rendet raktam, gyönyörűen kitakarítottam, erre a Drágám közölte, hogy ő nem is biztos, hogy jön hozzám szerdán, mert lehet, hogy csak bejön Pestre, elintézi a dolgát és hazamegy, aztán pénteken meg visszajön (merthogy akkor jön a másik Misi). Persze, ettől függetlenül is elfért már ez a rendrakás és takarítás, de csak úgy biztos nem álltam volna neki... ma viszont értekezletre kell mennem, rettentően örülök ám neki... ahogy a reggeli-délelőtti felhőszakadásokkal tarkított folyamatos esőnek is rendkívül örültem. Mostanra persze kisütött a nap, ellenben hajnalban csak az első 3 címemet sikerült eső nélkül megúsznom, onnantól kezdve áztam folyamatosan. Isteni volt. A múlt hetet sokkal jobban élveztem, amikor délutánonként-esténként esett és délelőtt ragyogó idő volt...

Egyébiránt valahogy elég nyünyi vagyok, tegnap is már 7-kor aludtam, aztán 4-kor mégis alig bírtam felkelni, bizonyára most is sokat hadakoztam különben a démonjaimmal,  mert rommá össze volt reggelre gyűrődve a paplanom a huzatban, szóval kezdek aggódni magam miatt... azért persze nem viszem túlzásba az aggodalmat, ellenben most veszem a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek! :)