Íme a folyt, bár kissé nehézkesen írom, mert alapvetően vannak problémáim a laptop billentyűzetével, nehezen szokom, ráadásul most félkönyékre támaszkodva, az oldalamon fekve írok, mert csak így bírom elviselni a derékfájásomat, ez meg így nagyon gáz, szóval előre is elnézést a félreütésekért, hibákért. Ja, és még az is van, hogy már túl hosszú a körmöm és folyton beleakad a page up billentyűbe, miáltal 3 sorral feljebb sikerül folytatnom a megkezdett szót vagy mondatot és amikor ezt csak 1,5 perc után veszem észre, akkor különösen boldognak érzem magam...
Na de ott hagytam abba, hogy kitakarítottam a szobát, felszámoltam a szekrény mögötti és a tévéállvány alatti rejtekhelyeket (kereskedelmi mennyiségű csomagolópapírt és ajándékzacskót találtam vastag fekete porral lepetve, celluxtekercseket, plüssmackót, 2 évvel ezelőtti falinaptárat, meg ilyeneket) és nekiláttam, hogy bekössem a videót és újfent rém büszke voltam magamra, mert sikerült!!!!! Drágám persze ezúttal is lehűtötte a lelkesedésemet, merthogy szerinte egy video bekötése totál egyértelmű könnyű és logikus, de most sem hagytam magam, mert neki lehet, hogy az, de nekem a totál női agyammal baromira nem logikus meg egyszerű, mivel sejtésem sincs róla, hogy mi az az RCA kábel meg mi viszi a hangot meg mi a képet meg ilyenek, ellenben volt egy csokor madzagom , egy videóm és egy tévém és a hármat úgy akartam összekötni, hogy a videón keresztül is tudjak tévét nézni és megtalálja egymást a két készülék, merthogy azonos márkájúak és ha felismerik egymást, akkor összehangolódnak és egy csomó kényelmi funkció keletkezik. És ezt minden hozzáértés nélkül megoldottam. És büszke vagyok magamra. És most az a pasi kezdjen el fanyalogni, aki képes létrehozni első nekifutásra egy bakonyi sertésbordát galuskakörettel, merthogy az is tök egyszerű, könnyű és logikus.
Na szóval kezdek berendezkedni, ellenben észrevételeztem, hogy öcsikém eltörte a tévém elején található kis ajtócskát, ami mögött a mindenféle bemenetek rejtőznek. Illetve csak az ajtócska zárját. Így most nem leht becsukni. Grrrrrrrrrr...
A rendezkedésem közepette Anyukám megelégelte a 3 hónapja tartó kínlódásomat és megbeszélte a tündéri természetgyógyász és csontkovács Tanács Feri bácsival, hogy csütörtökön (azaz tegnap) az öcsikém a szlovén termékekkel együtt engem is leszállít hozzá Szegedre és megnézi a derekamat. Hát ide rohantam tegnap, ezért nem tudtam az írást folytatni. Öcsikémmel randiztunk a Gilice téren, gyorsan bedobtunk egy hamburgert, aztán irány Szeged. Jól eldumáltunk útközben, aztán megérkeztünk, Feri bácsi rám húzott egy papucsot és már vitt is a vizsgálóba. Először egy rezgős székbe ültetett, ami nagyon finom volt, és elkezdte fölöttem húzogatni a tenyerét, mint egy kézrátétellel gyógyító guru és közölte, hogy a derekamnál megszakad az energiaáramlásom, de ő most újra beindítja. Mondtam oké, én ebből ugyan mit sem érzékelek, de ő tudja. Aztán valami vérnyomásmérő-szerű kütyüt húzott előbb az egyik aztán a másik karomra, és az eredmények alapján diagnosztizált egy rémes gyulladást a szervezetemben, aztán megint simogatta felettem a levegőt és azt mondta, hogy a gyulladás a számban van, és a szájban levő gyulladások az izületekre húzódnak át. Mintegy mellékesen megjegyezte, hogy gerincsérvem (hivatalosan porckorong-sérvem) van, méghozzá kettő, ebből egy aktív momentán és a számban levő gyulladás következménye. Szedjek propolisztablettát marékszámra, el fog múlni tőle a gyulladás és rendbe fog jönni a derekam. Őszintén szólva eléggé fenntartásokkal kezelem az ilyen energetikusokat, gyógyítókat és az általuk felállított diagnózisokat, de Feri bácsi annyi ismerősömnek kikezelte már mindenféle nyavalyáját, hogy kénytelen vagyok hinni neki... na de ezután jött az igazi kezelés, Feri bácsi mint csontkovács úgy megrángatott, hogy azt hittem, kiugrik a szemem, recsegett-ropogott minden izületem, minden csontom, de utána 3 órán át nem fájt semmim! Este már megint igen, meg ma is borzalmasan, de a Drágám szerzett nekem propolisztablettát, szedem hármasával és jövő csütörtökön megyek újra Feri bácsihoz egy rángatásra. Mindenesetre csókoltatom a rheumatológus doktornőmet, aki fizikoterápiát írt fel a gerincsérvemre.
Még egy csomó mindent akartam ám írni, csak ilyen idióta pozitúrában fekve nagyon lassan haladok, és még ennem kell valamit, aztán az Anyukámért menni, aztán meg készülődni, mert péntek van és én megyek a Drágámhoz, úgyhogy most muszáj befejeznem, jövő héttől majd igyexem utolérni magam az írással, addig is legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)
