Lcd-nek üzenném, hogy nekem is sikerült létrehoznom a rántott semmit, bár nem a megadott recept alapján... csupáncsak sikerült az utolsó cseppig kifolyatnom a sajtot a panírból. Végülis finom volt a sült panír, és gyerekkorom óta vágytam rá, hogy ne legyen a panírban semmi, csak úgy üresen ehessem. Csak kicsit rossz volt az időzítés, mert most kimondottan rántott sajtra vágytam. A sajttal telefolyatott, megégetett olajra és a ráégett sajttal díszített serpenyőre viszont egyáltalán nem vágytam. De eszembe jutott a bölcsesség, miszerint "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk...". Azóta szuggerálom magamba, hogy én tulajdonképpen olthatatlanul vágyom arra, hogy a lefolyóba önthessek fél liter aranyárban kapható olajat, és órákig sikálhassak egy sajttal teleégetett serpenyőt. Egyelőre nem sok siker koronázza ezen tevékenységemet.
Viszont úgy gondoltam, addig is, míg sikerül a fenti vágyat kicsiholni magamból, kimosatom az agyam a tévével. Négyszer kapcsolgattam végig oda-vissza a 46 csatornát, és semmi olyat nem találtam, ami akár egyetlen percre is képes lett volna lekötni a figyelmemet. Reménytelen eset vagyok. Úgyhogy most megyek, és jégkrémet fogok enni. És máris szuggerálom magamba, hogy csillapíthatatlanul vágyakozom egy ragadós jégkrémmel megöntözött ágytakaróra és/vagy szőnyegre, de minimum egy pólóra és rövidnadrágra... Na, áldás, békesség! :)
2008.08.03. 15:05 witch77
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://witch77.blog.hu/api/trackback/id/tr495330062
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
