Szuper, 3/4 10 van, és én már itt ülök a gép előtt átöltözve, friss, forró kávéval, cigivel - és rém nyünnyedten... Drágámmal este 1/2 10-ig bírtunk telefonon traccsolni, miközben én már 8-kor aludni szoktam, és nagyon megéreztem, hogy 8 óra helyett csak 6 óra alvás jött össze, hű, de nehezen keltem... ellenben az idei fűtési szezonban ma éjjel volt először, hogy nem fáztam, eddig ugyanis nagyon takarékosan küldték a meleget, jó, ha 20-21 fok bírt keletkezni a lakásban, ami (nekem legalábbis) alváshoz kimondottan hűvöske. Úgyhogy szokás szerint este hermetikusan zártam ajtót-ablakot, erre elkezdtek úgy fűteni, hogy hajnalra totál leizzadtam, és még most napközben is van 24-25 fok a lakásban, pedig ilyenkor takarékon szokott menni csak a fűtés, éjjel biztosan volt vagy 28.
Viszont ma már szerda van, ami alapvetően egy jó hír, mert már csak kétszer kell a héten korán kelnem, és holnapután már megyek a Drágámhoz :)
Egyébként mostanában valahogy egyre sűrűbben felmerül köztünk az összeköltözés lehetősége, mint távlati terv (így közel 2 év után), amit én tulajdonképpen nem erőltetnék, mert szeretném is + nem is, de ahogy észreveszem, a Drágám is így van ezzel. Momentán még főként anyagi akadályai vannak ennek a dolognak, de ezek előbb-utóbb elhárulnak, és akkor viszont komoly dilemmában leszünk. Egyrészt egy kapcsolatnak azért egy idő után mégiscsak az az egyetlen értelmes perspektívája, hogy együttélés, netán erről papír is, gyerek(ek), ilyesmi. Másrészt viszont a Drágám annyira szabad, független és autonóm személyiség, hogy nem szednék rá ciánt, hogy valaha is maradéktalanul boldognak tudná érezni magát egy ilyen helyzetben. Neki szüksége van néha magányra, egyedüllétre, szüksége van a családjára, szüksége van arra, hogy a barátait, a szeretteit a közelben tudhassa és hogy ha bármikor úgy érzi, akkor mehessen, és én ebben egy pillanatig sem gátolnám (ahogy eddig sem tettem soha) és még Vácra is hajlandó lennék leköltözni, tehát eddig még megoldható a történet, viszont az együttélés alapvetően kizárja a magányt, az egyedüllétet, nem nagyon működik az, hogy magamra csukom az ajtót és mindenki hagyjon békén, pláne, ha már mondjuk gyerek is van, és ez az egész helyzet tulajdonképpen még ha szándéktalanul is, de valahol egy lelki terror, egy kötődés, egy rabság, egy muszáj-helyzet, ami a Drágámnak igencsak frusztráló lenne. És én hiába tennék meg mindent azért, hogy ezt ne érezze, hogy ne így érezze, hiába csinál akkor és azt, amikor és amit akar, hiába nem kérem soha számon, hogy hol-volt-mikor-és-kivel-és-mit-csinált-és-ilyenkor-kell-hazajönni-és-így-tovább, azért neki mégiscsak nehéz helyzet lenne, és innentől kezdve nekem is. És nem az lenne a baj, hogy velem nem érzi jól magát, hanem az egész helyzetben nem érezné jól magát. Na mindegy, tulajdonképpen felesleges még a mostani stádiumban erről ennyit értekeznem, csak úgy elgondolkodtam ezen a dolgon, és egyébként az, hogy mostanában ilyen problémákon agyalunk, tulajdonképpen egy hatalmas pozitív változás a mi kapcsolatunkban, mert egy évvel ezelőtt például fel sem merült az összeköltözésnek még a lehetősége sem, a kapcsolatunk csak és kizárólag úgy tudott működni, hogy hétközben külön, hétvégén együtt, mert huzamosabb együttlét alatt meggyilkoltuk volna egymást. Nagyon sokáig az volt a kapcsolatunk jelszava, hogy "Menj el most, add meg nekem az esélyt, hogy hiányozhass" (ezt Annácskánál is olvastam, nagy igazság :P ). Aztán a Drágám változott egy hatalmasat nagyon pozitív irányba (ami előtt egyébként elég sokáig értetlenül álltam és nem tudtam mit kezdeni a helyzettel és tisztára válságba kerültem), úgyhogy mostmár a fenti problémánál tartunk, és ez mindenképpen minőségi változás :)
Na, ma már kóddal jöttem be a kapunkon, és roppantul élveztem, még soha nem laktam olyan helyen, ahol ilyen pöpec kaputelefon lett volna :) És viszont ma van a legeslegutolsó lehetőségem a lomtalanításra, mert holnap már elszállítják, de valahogy nem sok vonzalmam van hozzá...
Jaj, ma reggel nagyon kiakadtam az egyik kollegámra! Tudni kell róla, hogy nem sokkal utánam jött a céghez, és az az igazi tipikus idióta balf@sz, aki a karácsonyi buli szervezésekor, amikor felmerül, hogy a Huszgabi egyik haverjának a vendéglőjébe mehetnénk, akkor elengedi a következő mondatot: erre rendezvényre egy olyan szerződés lenne praktikus az étteremmel, ami szerint egy adott összegért korlátlan étel-italfogyasztást kapunk. Mivan, vazze????? Eszednél vagy???? Rendezvény???? Meg szerződés??? Meg korlátlan fogyasztás???? Bakker, egy páran beülünk vacsizni a Huszgabi haverjához, mi bajod van neked, miről beszélsz????? Ez a fickó laptoppal a hóna alatt jár ebédet szállítani (merthogy ő zenél, elektronikus zenét csinál, és minden percben eszébe juthat egy jó téma... jesszus), ezen kívül ha valahol leparkol az expediáló előtt, akkor tuti, hogy legalább ketten nem tudnak kiállni miatta, ha elkezdi pakolni a kajáját, akkor azt is tutira a legsz@rabb helyen teszi, hogy mindenkinek útban van, és ha mondjuk véletlenül meglökik, vagy megkérik, hogy menjen odébb, vagy szólnak neki, hogy itt nem lesz jó helyen, akkor besértődik és puffog. Párszor én is szóltam neki ezért-azért, látszik is rajta, hogy nem kedvel különösebben (például az étterem-szerződés dumáját se bírtam szó nélkül hagyni), de engem olyan nagyon nem izgatott eddig. Ellenben ma reggel úgy sikerült leparkolnia, hogy zsinórban négyen álltunk egymás mögött, és tőle nem bírtunk kiállni, megkérdeztem tőle, hogy hátrébbállna-e egy kicsit, hogy elférjünk. Erre közölte velem, hogy neki a töke tele van azzal, hogy neki hozzám kell alkalmazkodnia. Hát hallod!?!?!? Én úgy ledöbbentem, hogy inkább nem is szóltam semmit, de teljesen kiakadtam rajta... te nyomorult idióta, nem hozzám kell alkalmazkodnod, hanem mindenkinek kell mindenkihez, próbálj már meg annyira szociális lenni, hogy tekintettel legyél másokra, és ne akadályozz senkit a munkájában, te kretén!!!!!!!!!!!! Nagyjából ezt tudtam volna mondani neki ott rögtön hirtelen felindulásból, de ezt a mondatot inkább lenyeltem, és annyit válaszoltam neki, hogy tulajdonképpen alkalmazkodhatok én is hozzád bakker, ne állj hátrébb, majd behúzom a magassági kormányt és átugorlak. Viszont asszem, előbb-utóbb tisztázni kell vele néhány kérdést. Például, hogy az expediáló körül senkinek nincs bérelt parkolóhelye, és hiába szeretne ő közvetlenül az ajtó elé parkolni, ha én érek oda előbb, akkor én állok oda, és nem vagyok kiváncsi a puffogására. Mellettem, mögöttem van még bőven hely, ÉN ugyanis figyelek rá, hogy másokat ne akadályozzak, és ha másra nem is, legalább arra legyen tekintettel, hogy egyrészt nő vagyok, ő meg egy 90 kilós pasi, másrészt én 2 hónapja kínlódok a derekammal, ne várja már el tőlem, hogy én cipeljem soksok méteren át a kajámat, miközben ő közvetlenül az ajtó előtt szöszöl! Egyébként nem szoktam elvárni senkitől tényleg, hogy bármiben is tekintettel legyen rám, de ez a csávó akkora paraszt, hogy szívesen elmagyaráznám neki az udvariasság és előzékenység, mint fogalmak létezését. Vazze.
Na, most jól kipuffogtam magam :)
Ja, különben ma van november 7., az nagy Szovjetúnió Nagy Októberi Szocialista Forradalmának évordulója:) Pár éve ez még ünnep volt, vonultunk a szép kisdobos- meg úttörő-egyenruhánkban, szóltak a recsegő hangszórókból a jó kis mozgalmi dalok, a szovjet himnusz, szavalták a verseket, lengtek a zászlók, és mindenki roppant ünnepélyes és karótnyelt volt, jesszus, micsoda élmények! :D Ezekről a mai ifjúságnak halvány sejtelme sincs :D Vazze, milyen öreg vagyok a 30 évemmel, elképesztő. Múltkor is mondtam Pedrónak, hogy tudod, amikor megnyílt a határ Ausztria felé és ment a nagy kávébiznisz, öööö... akkor jöttem rá, hogy bakker, ő akkor született, amikor én az anyámékkal már kávét meg kétkazettás sztereó magnót csempésztem Bécsből, halvány segéd fogalma nincs, miről beszélek! :D :D :D Mit tudja ő, mi az a valutakeret, hogy mekkora királyság egy Gorenje hűtőláda, és hogy mennyi tetriszezés kellett ahhoz, hogy 120 kiló kávé beférjen úgy a Zsiguliba, hogy abból egy darab se látszódjon!? :D Ő még a csattogós falepkét tologatta a homokozóban, amikor én már a nyári szünetben délután öttől hajnal egyig egy sörözőben dolgoztam, 14 évesen napi 60-80 korsó sört lecsapoltam, felszolgáltam, mosogattam, hogy meg tudjam venni a magasszárú Puma cipőmet :D Hát, vitathatatlanul más generáció vagyunk, holott csak 10 év van köztünk, de közben hatalmasat fordult a világ :)
Na, asszem a bölcselkedésből elég lesz mára, amúgy is már több, mint egy órája írogatok itt, úgyhogy úgy döntöttem, megkímélem a T. Nagyérdeműt a további agymenéseimtől :) Ezennel veszem a búcsúmat,utánam a vízözön, meg a vízkereszt, vagy amit akartok, különben meg legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)
