Nemrégen valaki rendkívül tenyérviszkettető módon közölte velem, hogy tapintatlan vagyok.

Azóta is ezen az idióta szón és a jelentésén jár az eszem... mert mit is jelent az, hogy tapintat? Leginkább azt, hogy ordító igazságokat nem mondunk a másik szemébe, mert... miért is????? Hogy az a szerencsétlen hülye csak hadd lovalja bele magát még jobban a hülyeségeibe???? Hogy véletlenül se vegye észre, hogy rettenetesen néz ki, rettenetes hülyeségeket beszél, rettenetes marhaságokat csinál, rettenetes baromságokat gondol, és így tovább???? És mindehhez azzal takarózunk, hogy mert szeretjük őt és nem akarjuk megbántani???? Tudod mit? Ha én valakit szeretek, ha valaki fontos nekem, akkor inkább megbántom őt pillanatnyilag, mint hogy hagyjam, hogy még hosszú ideig hülyét csináljon magából. És ezúton leszögezném, hogy a szeretteimtől én is ugyanezt várom. Mert lehet, igen, hogy akkor, ott, abban a pillanatban rosszul esik, amit mondanak, és nagy valószínűséggel vitába is szállok, próbálom megvédeni a saját hülyeségemet, de aztán csak elgondolkodom rajta, hogy nyilván azért mondták, amit mondtak, mert annyira idióta kretén vagyok, hogy magamtól nem vettem észre valami égbekiáltóan fontosat, tehát csakis köszönettel tartozhatok nekik, ugyanis ez segítség.  Segítség ahhoz, hogy egy másik nézőpontból is képes legyek látni dolgokat, és jobb döntést tudjak hozni. Segítség ahhoz, hogy hajlandó legyek végre a tényekkel szembenézni, még akkor is, ha az kellemetlen. Most komolyan, én képtelen lennék hálás lenni a tapintatért, ha mondjuk szanaszéjjel kenném a szemfestékemet, de senki sem szólna rám, hanem hagynának órákig lila-fekete monoklival mászkálva kiröhögtetni magam.. Ellenben hálás tudnék lenni azért, ha valaki azt mondaná, hogy te figyelj, ezt a ruhát azonnal vedd le magadról, mert 210 kilónak látszol benne. És ezen túlmenően ráadásul azt is gondolom, hogy mindenkinek joga van a véleményéhez, sőt, annak elmondásához is, ha akarom, meghallgatom, ha nem akarom, nem hallgatom meg. Ha viszont meghallgatom, akkor már el is gondolkodom rajta, hogy vajon neki miért az a véleménye, ami, vajon miért gondol teljesen mást, mint én? És mondjak valamit? Általában neki lesz igaza. Ugyanis az objektív szemlélő általában jobban látja a dolgokat, mint én.
Ezt gondolhatják mások máshogyan. Én így gondolom. Ha úgy tetszik, tapintatlan vagyok. Szerintem viszont minden eszközzel segíteni próbálok.

És most, hogy ezt kiszórtam magamból, véglegesen le is zárom a témát. Valamint egyúttal veszem a búcsúmat is, ugyanis munkaügyben iszonyatos káoszaim vannak, amiről majd idővel tájékoztatni fogom a T. Nagyérdeműt, ígérem, most viszont rohanok rendet tenni a káoszban. Ja, és ezúton is bocsánat mindenkitől, akinek e-maillel, átutalással, visszahívással, bármivel tartozom, semmi sincs elfelejtve, csak mostanában beköltöztem a munkahelyemre, de ha minden jól megy, jövő szerdán szabadulok, és bepótolok mindent.

Na szóval legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek! :)