TP: Harry Potterről tudsz valamit?
Anyám: Igen, a dinoszaurusz alatt van.
TP: De miért ott???
Anyám: Mert lapos, és ott pont elfér.
Természetesen újságokról van szó, a Harry Potter címűről meg a Dinoszaurusz címűről. A Zanyukámnak ez természetes, ezért nem is értette, hogy miért feküdtem ki a röhögésről, amikor ezt a párbeszédet elmesélte nekem.
Na de én meg beteg voltam-vagyok, illetve ma már azt mondhatom, hogy jobban vagyok, mármár jól. Újra érzek ízeket és szagokat, ami kimondottan kellemes élmény például reggel 1/2 7-kor a biztosítóban, ahol frissen főzött kávé illata lengedez, ellenben elég kellemetlen élmény akkor, amikor egy BKV busz pöfög előttem a dugóban, vagy amikor a már régebben emlegetett leírhatatlanul borzalmas ízű echinacea cseppet iszogatom. Hétfőn kezdődött torokfájással és orrfolyással, később orrdugulással, ez utóbbinak (valamint a tündéri Pedró által kölcsönzött újabb nyomasztó, elmebeteg filmszemétnek, a Silent Hillnek) köszönhetően hétfőről keddre éjjel azt álmodtam, hogy én egy rendkívül rusnya, hatalmas, szürke bőrű, nagyfejű szörny vagyok, a karjaim a testemhez vannak nőve, szám eleve nincs, az orrom pedig épp készül benőni, tehát alig jut be rajta levegő, ettől roppant kétségbeesett és dühös voltam, fel-alá rohangálva, nyögdécselve rémítgettem az embereket, közben az orrom egyre jobban nőtt be, egyre jobban fuldoklottam, és végig az járt a fejemben, hogy mitől lettem én hirtelen ez a félelmetes szörny. Végül a megfulladás előtti utolsó ezredmásodpercben felébredtem, és az orrspray segítségével újfent lélegzőképes állapotba hoztam magam, de addigra már totálisan levert a víz, borzasztó volt. Komolyan, soxor megfogadtam már, hogy Pedrótól kölcsönkapott filmet nem nézek...
Egyébként tegnap tetőzött a betegségem, rém pocsékul voltam, na de ma reggel már úgy ébredtem fel, hogy már-már jól vagyok, tényleg jó ez az echinacea csepp, csak az íze förmedvény... Egyébként más különösebb újság nincs, Drágámmal holnap leszünk 1000 naposak, és ma délutánra az időjárás-előrejelzéssel ellentétben esőzés prognosztizálható, ugyanis épp ágyneműt mosok és azt a kertbe szándékozom kiteregetni.
Ja, múlt 7en találtam 1000 forintot, viszont akkora vehemenciával hajoltam le érte, hogy a jobb mutatóujjam körmét teljes lendülettel belecsaptam a vaskorlátba, keresztben el is repedt (mármint a körmöm, nem a vaskorlát). Viszont ha azt nézem, hogy egy köröm felrakása 360 forint, akkor még mindig megérte :)
Ja, meg még arról is akartam írni, hogy mostanában többször is úgy jött ki, hogy BKV-val közlekedtem a Nyugatiig, hogy onnan vonattal jussak le a Drágámhoz, és a BKV utazóközönségét megfigyelve egy egészen elképesztő felismerésre jutottam. A magyar (budapesti) emberek valami borzasztóan rosszulöltözöttek!!!!! Ez egyébként már néhány hete motoszkált bennem, konkrétan akkor kezdődött, amikor Viki barátnőm "dögös, szexi ruhadarabok" vásárlásának céljával (új pasi a láthatáron) betért egy üzletbe, majd onnan a kiválasztott ruhadarabok mms-eivel bombázott, mely ruhadaraboknak én az összes szükséges szempont figyelembevételével a halvány közelébe se mentem volna.
Na de vissza a BKV buszra, ahol az első sokk ért: nagyjából korombeli, harmicas csaj száll fel az egyik megállóban, váll (vagyishogy mell feletti rész, érted) nélküli, ámde nyakbakötős ruhában, mindehhez egy hagyományos, jó széles vállpántú, tönkremosott melltartóban. Ezek után az egyik kezét felnyújtva megkapaszkodik, miáltal előtűnik a legalább egy hete nem borotvált hónalja, tüskeszerűen meredező 0,5 centis szőrökkel, amiket viszont jó alaposan és vastagon bedörgölt valami fehér színű, krémes állagú dezodorral. Hát hallod?!?!? És akkor azt most hagyjuk, hogy a ruha pamutból volt, olyannyira kibolyhosodva, hogy én már otthonra se venném fel, hogy a nő hasa jócskán kidomborodott a testre simuló fazonból, hogy a mellei a rendkívül feltűnő melltartó ellenére is lógtak, habár ebbe is belemehetnénk, úgy is mint "Tanuljunk meg megfelelő melltartót vásárolni" (de leginkább az alkatunknak megfelelően öltözködni) tanfolyam, de ezt most hagyjuk, tényleg, viszont ha egy hete nem borotválkozom, nem veszek fel váll nélküli ruhát!!!! Ha mégis, nem veszek fel alá egy hátizsákpántos melltartót!!!! De ha mindezt mégis valami elmebajból kifolyólag megteszem, akkor nem megyek emberek közé!!!!!!! Ha valami fatális véletlen folytán mégis úgy alakulna, hogy ebben a felszerelésben kell buszra szállnom, akkor viszont legalább a menthetőt próbálom menteni, és nem kapaszkodok a buszon a felső kapaszkodóba!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Emberek!!!! Nők!!!! Kapjatok már a fejetekhez, úristen!!!! Ez csak a legkirívóbb példám volt, mert nem akarok 197516 sort írni, de megemlíthetném még a rendkívül csinos középkorú nőt, akin egy nagyon klassz drapp felső volt, hozzáillő térdnadrággal, igazi csinos, nyári együttes, klassz anyagból - és mindehhez egy UV-zöld mostanában divatos otromba műanyag klumpaszerű papucs... könyörgöm, tudom én, hogy kényelmes, és nekem is van, de nők vagyunk, öltözködjünk már nőiesen, az ilyen förmedvény lábbeliket meg tartogassuk a strandoláshoz, vagy a hétvégi piacozáshoz: melegítőhöz, rövidnadrág-póló összeállításhoz még elmegy... az egyik kedvencem különben egy pasi volt a metrón, csíkos, elegáns ingben, aktatáskával, élére vasalt térdnadrágban és mezítlábas szandálban!!!!!!!! Azt hittem, elsírom magam, vagy röhögőgörcsöt kapok, vagy valami, rettenetes!!!! Emberek tökéletesen össze nem illő, az alkatuknak a legkevésbé sem megfelelő, lehetetlen anyagból készült, elképesztő színű ruhadarabokban, otromba műanyagpapucsokban, tépőzáras túraszandálokban, fiatal nők lapos sarkú, belebújós nagymamaszandálokban, hát sikítanom kell... Hófehér bőrhöz nem veszünk fel fehéret, csinos ruhához nem veszünk fel edzőcipőt, kis mellhez nem veszünk fel mély dekoltázst, nagy segghez nem veszünk fel szűk nadrágot derékig érő felsővel, vastag lábra nem veszünk bokapántos szandált, széles vállra nem veszünk vállpántosat, és még sorolhatnám, ezeket nekem soha senki nem mondta, de egyszerűen a szépérzékem így kívánja. És most nem a divatról, a márkákról, az olcsó vagy drága ruhákról beszélek, mert én sem öltöztem soha a divat, a márkák, vagy az árcádula alapján, egyetlen dolgot vettem figyelembe: hogy az adott cucc jól álljon rajtam, jól nézzek ki benne. Hangsúlyozza ki, amit ki kell, és rejtse el, amit el kell. És egyszerűen fáj, elborzaszt, hogy emberek pont ezt az egyetlen ésszerű szempontot hagyják figyelmen kívül. És komolyan, mostmár kezdem megérteni a pasikat, hogy miért vannak annyira megőrülve a csinos, dögösen öltözött, tűsarkús csajokért. Hát hallod, nap mint nap ennyi lompos tramplit látva tényleg felüdülés egy-egy csinos csaj látványa, még nekem is, pedig mi sem áll távolabb tőlem, mint a leszbikusság. Persze ugyanez igaz fordítva is: ha nekem kellene nap mint nap hosszú órákon át szandál-zoknis balf@sz lúzer forma pasiutánzatokat látnom, hát összetenném a két kezem egy igazán dögös, jól öltözött pasi láttán. Nekem még jó dolgom van különben, mert ritkán vegyülök el ilyen tömegekben, és ritkán szembesülök ilyen gigantikus mértékű formában a rosszulöltözöttséggel. És akikkel sokat vagyok együtt, azok pedig hál'Istennek hasonló elveket vallanak az öltözködésről, mint én, tulajdonképpen ha belegondolok, egy-két kivételtől eltekintve szinte csak jól öltözött ismerősöm van.
Na, miután ilyen alaposan és jólesően kipuffogtam magam egy újabb igen kardinális társadalmi problémán, lassacskán veszem a búcsúmat, nemsokára elmegyek aZanyukámért a dolgozójába (és igen, oda is nyáriruhában és magassarkú szandálban megyek, mert nő vagyok és nem trampli, pedig még a kocsiból sem szállok ki), aztán délután muszáj takarítanom, mert ezt az igen magasztos tevékenységet jó ideje hanyagoltam, szóval nem fogok unatkozni. Na, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek! :)
