Na, a mai napot szerintem egy az egyben törölni kellene a történelemből. Akivel csak beszéltem ma, plusz én is, annyira agyonütött, dekoncentrált, nyúzott, kedvetlen és kínlódós, hogy az valami dráma. Biztosan a fronthatás, az időjárás, a klímaváltozás, az ár-apály helyzet, a holdfázis, a kisbolygók ártó együttállása, vagy a Nagy Csillagközi Földönkívüli-konferencia az oka, őszintén szólva nekem tökmindegy, de nem szeretem ezt a napot... viszont az elmúlt kettőt eléggé szerettem, mert itt volt velem a Drágám, csak ilyenkor nagyon rossz, hogy megint nincs itt. Tegnap este, amikor elment, volt a legrosszabb, mert az előbb még itt volt, hozzábújhattam, meg minden, most meg már nincs... annyira rövid időkre találkozunk, és ez annyira nem bír elég lenni, irtózatos restancia halmozódott már fel ölelés- és pusziegységekből és sosincs elég idő rá, hogy behajtsam a tartozásokat... :(

Na de megint öregebb lettem egy évvel, és ezúton is köszönöm mindenkinek, aki felköszöntött, Lcd-nek külön köszönet a fantasztikus tortáért, és főként azért, mert a kedvenc blogja szerzőjének nevezett és ezzel rendesen meghatott... de csakazért sem pityeredek el, leküzdöm a hülye, szentimentális Rák-énemet (bár ezt a szót, hogy szentimentális, alig bírtam leírni), inkább puffogok kicsit, mert a nagy összegű készpénzadományok baromira nem érkeztek ám meg ajándék gyanánt, valamint hiába vártam a tüzijátékot, a csippendél csapatot, a Grand Cherokee-t és a Cullinan I (avagy Great Star of Africa) nevezetű gyémántot is, és ezt erősen nehezményezem. Ellenben egész nap mosogattam, komolyan mondom, a mosogatnivaló önállóan teremti magát, vagy mi. A Drágámtól meg kaptam egy olyan gyönyörű liliomcsokrot, hogy csak pislogtam, meg egy hatalmas Eszterházy tortát (ez utóbbitól ő később kiborult, mert eleve kisebbet akart venni, de azt mondták neki a cukrászdában, hogy a 12 szeletes TÚL kicsi, ezért 24 szeletest vett, ez viszont óriási, de tényleg, és ráadásul megközelítőleg sem olyan jó, mint a külön, szeletként vásárolt Eszterházy, szerintem attól még finom, de Drágám szerint cirkuszt fog csinálni a cukrászdában, mert ez átverés).

Részemről nem is nagyon forszíroznám tovább ezt a szülinap-kérdést, de aZanyukám határozottan követelte, hogy de igenis, tartsunk gárdenpártit, ami azt eredményezi, hogy megint 1 csomó meló szakadt a nyakamba, ma például ki kell rámolnom a fél garázst, hogy hozzáférjek a kerti bútorokhoz és a grillsütőhöz, de az még baromira kevés, ha előszedem őket, a java az lesz, hogy mindezeket le is kell takarítanom... momentán nem vagyok hajlandó abba belegondolni, hogy milyen állapotban lehetnek a fent nevezett tárgyak, szerintem elég lesz ezt a sokkot akkor megélnem, amikor előkerülnek... ezen túlmenően holnap vásárolnom kell (NEKEM!!!!), majd salátákat kell kreálnom a grillezett cuccokhoz szombatra, merthogy akkor esedékes a párti. Határozottan krumplisalátában (olyan németes, olajos-ecetes-mustáros-apróravágotthagymás fajtában) és majonézes tésztasalátában (csíkokra vágott sonkával-gombával-sajttal-uborkával) gondolkodom. Meg kötélben hogy inkább felkössem magam, esetleg pisztolyban, a főbelövéshez. Mert a takarításról még nem is beszéltem, és a pártit követő mosogatástól is kiráz a hideg már előre. Különben meg aZanyukám máris kigondolta, hogy ő meg főz majd egy nagy kondér pacalt, bár ezt az atrocitást maximálisan kikértem magamnak, mégiscsak az én szülinapom, vagy mi, de lehurrogott, mert a szutymákos, büdös frottírtörölköző-pörköltet állítólag rajtam kívül mindenki szereti. Ezt igazán nagyszerűnek tartom különben, csak azt nem értem, hogy az én Édes Jó Anyám mi a csipkés francért nem rendez akkor a saját szakállára egy pacalpartit, miért kell az én szülinapomat előrángatni ürügynek?!?! Na mindegy, viszont ha már takarítás, elújságolom, hogy a Drágám megdícsért, hogy milyen gyönyörű rend van itt nálam, és őszintén szólva én is roppant büszke vagyok magamra, ugyanis nem hogy rend van, de képes vagyok folyamatosan rendet tartani magam körül immár 4 hónapja, és ez igen komoly teljesítmény :) Főleg, ha arra gondolok, hogy gyerekkoromban mennyivel könnyebben elbírt velem a lustaság, minek következtében a szobám örökké úgy nézett ki, mintha bomba robbant volna, de szó szerint, a földet térdmagasságig borította a... tulajdonképpen nem is tudom mi, mindenesetre ösvények voltak hagyva közte az ajtótól az ágyig meg az íróasztalig, és az iskolatáskámat például úgy pakoltam be, hogy elkezdtem túrni a földön, egyik kupacból áthajigáltam a másik kupacba a dolgokat, és közben mindig találtam itt-ott egy másnapra éppen szükséges tankönyvet, füzetet, tolltartót, ilyesmit. Tulajdonképpen tanszerekkel volt tele a padló leginkább azt hiszem, meg szennyes ruhával, meg könyvekkel, újságokkal, meg kazettákkal, meg ilyesmi... na, erre mostmár egyáltalán nem vagyok büszke. A mostani szobámra viszont nagyon. :)


Most viszont veszem a búcsúmat, mert több, mint 2,5 órája kínlódok ezzel a bejegyzéssel, de egyébként is, ma semmivel se haladok, és ha a párti-kellékek előrámolása és szutyoktalanítása is ilyen ütemben fog haladni, akkor rám virrad a hajnal a garázsban. Szóval áldás, békesség, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek! :)