Egyébként döbbenetesen klassz pasim van, hihetetlenül jó vele élni - pláne mióta eldöntötte, hogy a megfelelő farkast fogja etetni Tulajdonképpen hálás lehetek a boszorkány anyósomnak, mert rendkívül jól idomított férfit kaptam. Bár ő állítja, hogy ez nem az anyja hatása, pedig szerintem meg de. Mert ők aztán megtanultak az apjával a fal mellett sunnyogva, szőnyeg szélén állva élni, a végtelenségig szenzitív módon a boszorkány kedvét keresni, hogy a Skorpió bosszúját elkerüljék, mert kíméletlenül beléjük vágta a mérgező fullánkját, ha valami nem az elképzelései szerint történt. Félelmetes, hogy milyen szinten képes egy nő tönkretenni, alázatos kiskutyává gyötörni férfiakat maga körül, de ez már egy külön poszt témája lenne és itt most egyáltalán nem is erről akartam írni. Hanem arról, hogy nálunk nincsenek földön kallódó szennyes zoknik, üres üvegek, nincsenek széthagyott tárgyak, ide-oda rejtett kajamaradékos tányérok, beszáradt poharak, nincs fogkrémmel összefröcskölt tükör, borostával behintett mosdókagyló, bokáig vízben ázó fürdőszoba, ilyen pasim van ám. Mindent a helyére tesz, ha nem tudja, hol a helye (vagy nincs helye), akkor oda teszi vissza, ahol találta, a kizuhanyozott vizet feltörli maga után, hajnyírás után még egy hajszálat sem találok a fürdőben, a ruháit a szennyestartóba pakolja, a tányérját a mosogatóba (ha hagynám, még el is mosogatná, aztán mosogatás után kitisztítaná a lefolyószűrőt és kimosná a mosogatót), sőt, még utánam is a hűtőben újra meg újra rendet rak, mert én oda csak behajigálok mindent az első szabad helyre, oszt jóvan. A legaranyosabb sztori erről különben a zuhanyfüggöny volt, amit én mindig visszahúztam, mert van egy ilyen heppem, hogy behúzva könnyebben és gyorsabban szárad, nem marad a hajtások között a koszos szappanhab meg a víz, és tutira nem penészedik be, és nem mocskolódik el olyan hamar, és szép marad. Ő viszont zuhanyzás után mindig elhúzva hagyta. Nem szóltam semmit, mert nem szeretem én szabályozni az embereket magam körül, csak mindig behúztam, ha a falhoz harmonikázva találtam. Ez ment pár napig, aztán egyszer csak elkezdte ő is behúzni maga után. Teljesen meghatódtam, de napokig elfelejtettem beszélni erről, aztán megemlítettem, hogy milyen klassz, hogy most már ő is behúzza a zuhanyfüggönyt maga után. Erre azt mondta, hogy feltűnt neki, hogy én mindig visszahúzom és ugyan fogalma sincs, hogy miért kell ezt, de ha én így csinálom, akkor az nyilván így jó, én így szeretem, tehát akkor ő is így csinálja, nem esik nehezére, hát miért ne tenne a kedvemre? És akkor most mondja valaki, ha ez nem az idomítás csodája :) Nem hogy szólni nem kell neki valamiért, de magától figyel, észreveszi, és bár nem érti és fogalma sincs, miért, de úgy csinálja, ahogy én... imádom :) És nem szól, kötözködik semmiért... ha nem takarítottam, ha nem raktam rendet, ha délig aludtam, ha nem mostam ki a kedvenc pólóját, legfeljebb annyit mond, hogy na és, de általában ennyit sem (mondjuk ugye ennek a folyománya, hogy az ellenkezőjét sem értékeli különösebben nagyra, de ez most mindegy). Még csak nem is kér például egy kaját sem, amit megkívánt; ha nem kérdezem meg, mit enne, akkor megeszik bármit, amit főzök, és ha nem kérdezem meg, hogy éhes-e, csináljam-e a vacsorát, akkor órákig ül éhezve és nem szól semmit - vagy nekiáll és gyárt magának kaját. Közben pedig bármire megkérem, azonnal ugrik megcsinálni, ha elmegy mellettem, megsimogat, ha hozzábújnék, eldob mindent és megölel, és mindezt úgy tudja előadni, hogy nem lesz tőle papucs, olyan férfias kisugárzása van, hogy folyamatosan olvadok a közelében. Ha nem látom, nem hiszem, hogy ilyen pasi létezik. :)
Azért persze ő sem tökéletes. A hamutartót például szinte sosem üríti ki maga után. Meg a tegnap hozott negyed görögdinnyét elejtette a kocsiból kiszállva, majd a kissé megviselt gyümölcsöt beleejtette a mosogatóba, ahol mosogatószeres vízben ázott néhány tányér, végül teleszórta dinnyemaggal a hűtő környékét. És néha cipőben járkál a lakásban. Ja, és könyörögni kell neki, hogy hozza haza a munkásruháját, hadd mossam ki végre, mert ő 3 hét után is állítja, hogy az még nem koszos. És ha vásárolni megyünk, soha nem nézi meg semminek a kilós árát, képes lenne megvenni 1000 forintért fél kiló kockázott pörkölthúst, miközben kimérve 90 dekát kapunk ugyanannyiért - igaz, azt itthon fel kell kockázni. És imád megalapozatlan kijelentéseket tenni főleg kajákkal kapcsolatban. Olyanokat, hogy nem szereti a köménymagot, az oregánót, a rizst, nem tudja megemészteni a sertéshúst, felfújódik a szénhidrátoktól, mindezt teljes meggyőződéssel (idomítás á la Boszorkány - vércsoport diéta témakörben - a Szerk.), majd miután erre csak legyintek, kissé megsértődik, és némileg duzzogva eszi a köménnyel is fűszerezett fasírtot, az oregánóval teleküldött szénhidrátdús milánói makarónit és a fokhagymás tejben pácolt, fűszeres sült sertéstarját sült krumplival és rizzsel, végül belátja, hogy szereti, megemészti, nem fújódik fel tőle, de valahogy mindig teremnek ilyen elméletek a fejében újabb és újabb kajákkal-fűszerekkel kapcsolatban. És nem tud bőrvágó ollóval vágni. Meg még mindig összekeveri, melyik szekrényben tartjuk a poharakat és melyikben a tányérokat. És nem tud a sziklából vizet fakasztani sem. Szóval tulajdonképpen tele van hibákkal. Igazából lehet, hogy elválok, mert ilyen rengeteg hibája van (mondjuk ehhez előbb el kéne érnem, hogy elvegyen feleségül, de ennyire még nem ment el az esze :D ).
De inkább mégiscsak azt hiszem, hogy jó nekem nagyon... és élvezem, hogy vele élhetek :)
