Na, az ömlengős lelkizésen kívül azért persze sztorik is vannak...
az említett barátnőmmel (Rocker volt élettársával) tombolunk a koncerten, lóbáljuk a hajunkat, csináljuk a műsort, ahogy szoktuk, egy másik zenekar énekese kocsányos szemekkel bámul ránk, egyszer csak elkapja a karomat majd az alábbi párbeszéd zajlik:
- Te tényleg a dobos nője vagy?
- Tényleg.
- És a barátnőd? Ő kinek a nője?
- Ő meg a dobosé volt...
Fickó sokkot kapott, majd a buli végén így búcsúzott Rockertől:
- Na, én megyek haza, ma már inkább nem csajozok többet...
Meg voltunk augusztus közepén egy kétnapos sátorozós zártkörű koncerttel kombinált szülinapi buliban, ahol a basszusgitáros Ádikától megtudtam, hogy házsártos vagyok. Ezt eddig még nem mondták rám, ellenben Rocker szerint meg makrancos - ez sem tűnt fel eddig senkinek. A boszorkányozást már megszoktam, próbálom kedveskedésnek venni. Ja, és Ádika szerint nem aludtam, hanem meghaltam, mert nem is lélegeztem - így aztán Rocker pánikszerűen ellenőrizte 5 percenként az arcom melegét, hogy nem kezdek-e kihűlni... azt nem kezdtem, csak ordítani, mert az éjszakai bulit a társaság a mi sátrunk előterében prolongálta.
Aztán augusztus végén Bánkon töltöttünk 4 feledhetetlen napot barátokkal, ahol többek között kiderült, hogy a Dobozi tulajdonképpen egy jakuzzi (jakuza), aki hamarosan Mata Harit (harakirit) fog elkövetni, ámde ennek ellenére számunkra ő nagyon szobafestő-gyógyszerész (szimpatikus… szín-patikus). Valamint ő a Nagy Zacskócsörgető. Egy szobában laktunk vele és minden áldott reggel arra ébredtem, hogy (mivel a szekrény használatát nagyvonalúan mellőzte) a táskájában turkál és hosszú perceken keresztül csomagolja ki csörgősnél zörgősebb szatyrokból a piperecuccait. Rocker pedig általában arra ébredt, hogy álomittas, kásás hangon ilyeneket nyögdécselek: ez az Pityu, csináld még, abba ne hagyd, így a jó, méééég akarom, masszírozd még a zacskóidat!!! – miközben az érdekelt sírva röhögött a szatyrai közt összeesve… a leggyönyörűbb reggel az utolsó volt, amikor is Czege érkezett a 2 éves cserfes utánpótlással a közvetlenül mellettünk található fürdőszobába, mely cselekményre Dobozi feleszmélt, és villámgyors csörgetést (ébresztőt) követően elvillámlott piperézkedni. Majd hosszas vízcsobogtatás után visszajött, észrevételezte, hogy ébren vagyunk és megkérdezte, mennyi idő van. Mivel nem reagáltunk, megnézte a telefonját és meg is válaszolta önmagának a kérdést: ¾ 7… ¾ 7????? Na, ekkor kezdtem el őt párnákkal dobálni, erre menekülőre fogta.
Ja, meg majdnem meghaltam… egy különösen hosszúra sikerült, kiadós mennyiségű alkohollal súlyosbított éjszaka utáni reggelen (na jó, legyünk őszinték: kora délutánon vagy legfeljebb késő délelőttön) olyan rémes fejfájásom volt, hogy bevettem egy Algopyrint. Plusz nem sokra rá az egy héttel korábban kezdődött (és egyébként azóta is tartó) köhögésemre rendszeresen szedett svájci eredetű gyógyszeremet is. Ez a kettő együtt pedig olyannyira toxikus volt, hogy nem is tudtam elmenni a többiekkel tekeregni, mert szédültem, ájuldoztam, reszkettem, vert a víz és émelyegtem. Lefeküdtem a tévé elé, gondoltam, alszom még egyet, és mire felébredek, addigra a rosszullét hipp-hopp eltűnik majd. Na, hát nem tudtam elaludni… az elalvás előtti utolsó pillanatban az agyam vészjelzést adott, iszonyatos szívdobogásom és légszomjam lett, és tökéletesen biztosan tudtam, hogy ha most elaludnék, meghalnék. És mindez újra meg újra, ahányszor átestem volna az alvásba. Borzalmas volt. 3-4 óra alatt lettem csak kicsit jobban, mire a többiek visszaértek, már fel tudtam kelni, de még további órákba telt, mire úgy-ahogy stabilnak éreztem újra az állapotomat. Egyébként szuper 4 nap volt, ki nem hagytam volna semmi pénzért!!!! :)
Aztán az is volt még, hogy most hetekig minden pénteken és minden szombaton koncert volt, ami tök jó, amíg nem muszáj... mert addig azért mész, mert kedved van, mert buli van, mert találkozol a haverokkal, isztok, dumáltok hajnalig és tök jó... ha viszont muszáj, akkor menni kell, ha tetszik, ha nem... ha épp a torkod magasságában liftezik a gyomrod, akkor is inni kell az emberekkel, ha épp egyetlen élőlényt nem akarsz látni a 100 méteres körzetedben, akkor is jófejnek kell lenni és dumálni hajnalig, ha már a lábadról leesel, mert 4 órát aludtál éjjel, akkor is kint kell állni a haverokkal a dohányzóban órákig és jópofa válaszokat generálni az olyan kérdésekre, beszólásokra, megjegyzésekre, mint például
- a pasid egy isten, úgy dobol, mint az álom! (köszi, bár inkább álmában dobolna már, otthon az ágyban, mert én speciel rögvest összeesek)
- hehe, mit csináltatok ti otthon, hogy az utolsó pillanatban estetek be (cinkos kacsintással kísérve)???? (hehe, el sem hinnéd, próbáltam kiimádkozni a pasim kezéből a borosüveget és beimádkozni őt a zuhany alá, miközben ő mantraszerűen ismételgette, hogy nemakarokmenni, nincskedvem, doboljonmás)
- jövő héten hol játszanak? (nemtom vazzeg, de ha tudnám, már most aláaknáznám még az oda vezető utat is, egyébként nem én vagyok a zenekarinfo, és amúgy meg remélem, SEHOL!!!!)
- hallod??? A pasid bent beszélget egy csajjal!!!?!?! (hallod???? Ez a dolga, kedves az emberekhez, mert építeni kell a népszerűséget, ezért vagyok én is ilyen negédes az olyan seggfejekkel, mint te… amúgy meg minden rezdülését figyelem az ablakon át, ne aggódj… )
- biztos, hogy vele mész haza? Nem jönnél inkább velem? (kösz az ajánlatot, de én már csak ilyen maradi vagyok: akivel jöttem, azzal megyek, különben pedig elmész te a búsba… )
Szokom. Muszáj. Viszont nem csak fárasztó, érdekes is így bekerülni a „reflektorfénybe”… Rockert és a zenekarát nyilván sokan ismerik, sokan rajongják. Rám mostanában kezdtek felfigyelni, mostanában tűnt fel, hogy nem csak 1-1 alkalomra szóló kísérő voltam, nem, én itt kérem szépen Az Állandó Barátnő státuszában szerepelek – hoppá… felhördülés, kíváncsiság, kóstolgatás indul! Ki-ki neme és vérmérséklete szerint játssza ezt, de így vagy úgy, sokan igyekeznek a közelembe jutni. A férfitársadalom körében megdöbbentő felívelést mutat a népszerűségi indexem – bár persze nem nekem szól ez, hanem Rockernek. Mert ő az a pasi, akit a többi pasi tisztel, felnéz rá és irigyli. Ebből következőleg ők valami földöntúli, különleges lénynek látnak engem, mert ha ennek a pasinak én vagyok a nője, annak csakis valamely magasan átlag feletti tulajdonságom lehet az oka, és persze mindenki ki akarja puhatolni, mi is ez bennem. Igazából fogalmam sincs, mire számítanak… mi derülhetne ki rólam???? Hogy 3 mellem van, hogy közelről 50 kilós szexbombává változom, vagy csak azt remélik, hogy rajtam keresztül Rocker közelébe kerülhetnek, a népszerűségéből részesülhetnek, barátjukká tehetnek egy „híres ember”-t??? Gőzöm sincs, de elég kitartóak… :) Ellenben Rocker az a pasi, akiért a nők totál odavannak, a nők pedig köztudomásúlag először messziről véleményeznek :) Tőlük természetesen kapom a sanda méregetéseket, a lesajnáló pillantásokat, az irigy tekinteteket, mert hiszen miben is lennék én különb, mint ők????? Hogy’ is választhatott ez a klassz, dögös, vagány, jófej dobos egy ilyen nőt, mint én?????? Hogy’ választhatott engem – ő helyettük????? Méricskélnek, kóstolgatnak. Én kitartóan kedves vagyok, szünet nélkül és mindenkire mosolygok, mint egy idült elmebeteg, nem rombolhatom a pasim és a zenekar ázsióját, nyilván. Így aztán lassacskán a nők is a közelembe kerülnek – jönnek. Lassacskán szóba állnak velem, néha már puszival üdvözölnek is, de azért … az irigységet még mindig érzem ám – kiadósan :) A csajok még mindig azon drukkolnak, hogy tűnjek el mielőbb balfenéken, és a legközelebbi alkalommal Rocker őket vigye haza éjszakára. Szóval fura dolog ez… persze a dolog teljességéhez hozzátartozik, hogy hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem élvezem, hogy ez a klassz pasi, akire irigyek a pasik és akiért odavannak a nők – az enyém. Hogy a színpadról engem keres a tekintete, a dobverővel rám mutat, hogy a koncert végén hozzám jön oda, engem ölel át, engem csókol meg, nekem hoz italt, élvezem, igen.
Amúgy jól vagyunk, köszönjük. Nem veszekszünk, sokat nevetünk, sokat beszélgetünk, sokat hallgatunk, keveset alszunk. Bár most kiadósan kihasználtuk a 4 napos hosszú 7végét, TÉNYLEG nem csináltunk semmit, vagy csak alig valamit. Én néha főztem valamit (kábé 4 órát összesen), Rocker kicsit autót szerelt (talán 3 órát összesen, ebből 1,5-et az én autóm zárjával bíbelődött), és egy kicsit mosdószifont Süti néninél (aki különben kicsit sem néni, viszont sütiboltja van a csepeli piacon). Nem mentünk sehová, semmilyen kocsmába, semmilyen koncertre, semmilyen emberek közé. Irtó jól esett :)
Na, azt hiszem, most kiadósan kielégítettem grafomán hajlamaimat, úgyhogy áldás, békesség, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek! :)
