Mélyen T. Nagyérdemű, ezennel veszem a búcsúmat.
A német/osztrák munka svájcivá változott, és olyannyira felpörögtek az események, hogy múlt pénteken derült ki, hogy holnap már mennem is kell. Csendes, kóválygós szomorúságban telt az elmúlt 3-4 nap, egyrészt fel sem tudtam igazán fogni, hogy ilyen ripsz-ropsz könnyedén lett munkám Svájcban, másrészt óránként kerülget a sírás, hogy egyszál egyedül nekivágok Európának, és október 31-ig nem jövök haza. Máris annyira hiányoznak a szeretteim, mintha évek óta nem láttam volna őket, pedig még itt vannak körülöttem, mosolygunk, kedveskedünk, hogy legyen miből töltekezni majd 4 hónapig, közben pedig belül bőgünk. Nagyszerű érzés... Persze, tudom, 4 hónap nem a világ, és kaland meg sok pénz meg ilyesmi, csak ezt a hülye Rák-énemnek nem bírom elmagyarázni.
Na mindegy, nem siránkozni akartam, csak tudatni Veletek, hogy holnap hajnalban indulok. Még nem tudom, lesz-e lehetőségem néha onnan is bejelentkezni, de ha sikerül, akkor írok majd néha pár sort.
Egyébiránt http://www.hotel-mira.ch/de/willkommen.html , itt kell keresni, ha véletlenül arra jártok, máskülönben november 1-jén jövök, addig is legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek! :)
