Tegnap este éjszakába nyúlóan elemezgettük a Drágámmal, hogy milyen lesz a kertünk majd amikor... próbálok szemléletes lenni, hogy élénken bele tudd élni Magad a leendő környezetembe:
nos hát ha az én Drárám minden vágya megvalósul, akkor a kapun beközlekedve először is egy üvegfalú őrbódé áll majd (persze biztonsági őrrel), majd egyik oldalon napraforgó-, másik oldalon kukoricaültetvények között vezet majd az út. A mezőgazdasági ültetvényeket elhagyva sebes sodrású kis patakhoz érünk, mely a "kert" közepén tavacskává van duzzasztva. A tavacska egyik oldala naturálisan burjánzó nádassal szegélyezett, míg a közepén gondozott kis japánkert-szerű szigetecske található, illatozó virágokkal, kecsesen faragott kőoszloppal, lámpással, és míves fahíd köti össze a parttal. A tavacsába csobogó is lesz beépítve, hogy folyamatosan hallatszódjon a csilingelő vízcsobogás, valamint minimum egy darab kacsa fog lakni benne. Kissé odébb rusztikus szaletli áll gerendaoszlopokkal, nádtetővel, míg maga a ház egy kastélyszerűen U alakban megépített mediterrán stílusú építmény, körben ízléses sziklakerttel. Itt-ott "elszórva" áll még néhány kopjafa, kelta kereszt, ez-az. A házat természetesen rejtett reflektorok világítják meg éjszaka és a kőlapokból álló sétaút némely lapjában is van lámpa. A kerítés mentén szőlőtőkék és málnabokrok sora húzódik (Drágám szerint ez a gyerekeknek majd irtó klassz szórakozás lesz, mármint a szőlőgondozás meg málnaszedés; részemről nem vagyok róla tökéletesen meggyőződve, hogy a kölykök énekelve húzzák majd hajnalonta a gumicsizmát és indulnak szőlőt kapálni, málnát szüretelni, de ez most mindegy). Az eddigieket megkoronázza a hipermodern feszített víztükrű medence, és a tömérdek illatozó virág, úgy is, mint jácint, estike, orgona, akác (ami nem virág, de azért illatozik). Továbbhaladva kerti grillt, tűzrakóhelyet és melegvizes jakuzzit találunk, valamint ping-pong asztalt, komposztálót és toronyórát lánccal. Fentieken túlmenően a "kert" tele van fenyőfákkal, avagy másmilyen fákkal, és csak hogy jól magad elé tudd képzelni: az egész ranch minden civilizációtól távol, egy erdős DOMBOLDALON terül el (azt már megbeszéltük, hogy muszáj lesz ferde vizet szereznünk, mert a sima víz ugye kifolyna a domboldalba épített medencéből.) Miután a flórát többé-kevésbé átbeszéltük, jöjjék a fauna: lesz egy vizslánk, egy pitbullunk, egy leonbergi pásztorunk, két kuvaszunk, a tóban ugye kacsa, valamint aranyhalak, néhány macskára is szükség lesz, és persze legalább két shetlandi minipóni fog még velünk lakni. Muszáj lesz a kertben élnie bagolynak is és persze rengeteg énekesmadárak.
Na, most nekem ehhez a kaotikusan eklektikus birtok-ábrándhoz kellene hozzászoktatnom magam. Nekem, akinek az ideális kert az, ami kilóméterhosszan gyönyörű, gondozott zöld pázsit, medence és néhány árnyas fa, slussz. Ja, és akkor még a hét gyerek... szerintem elmegyek markotányosnőnek Venezuelába, vagy valami.
Egyébként megvagyok, köszönöm, és korszakalkotó felfedezést tettem: csóró virágiám újabban nem a vízhiánytól haldoklanak, hanem a fényhiánytól. Ugyanis mivel reggel még szinte sötét van, amikor elmegyek itthonról, este pedig már sötét van, mikor hazaérek, így nem szoktam bajlódni a redőnnyel, leengedve van éjjel nappal. Illetve volt. Megesett a szívem szegény növényeken, ma reggel már felhúztam nekik a redőnyt, és mostantól minden reggel felhúzom majd.
Ja, és egy hét múlva ilyenkor már Malagán leszek a Drágámmal! :) Most pedig húzok aludni, mert úgy érzem magam, mint akin kétszer átment az úthenger, és a végén még ki is centrifugázták. Szóval legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek! :)
