Tegnap olvastam egy blogban, hogy nagyon kedves aranyos ismerősök Frankfurtban járva az istennek sem találták a temetőt, és végső kétségbeesésükben minden némettudásukat összeszedve egy rendőrhöz fordultak emígyen: "Herr Sicher, wo ist der kaputt Platz?". Hát ettől kifeküdtem. :)))
És az én nagyon kedves régi ismerősöm jutott eszembe, aki boldogult ifjúságában Németországban (akkor még NDK-ban) járva észrevételezte, hogy az ébresztőóráját itthon felejtette. Márpedig ébresztőórára valamely rejtélyes oknál fogva mindenképpen szüksége volt, keresett tehát egy megfelelő boltot, belépve kiválasztotta a legkedvesebbnek tűnő eladóhölgyet, és mivel németül egy kukkot sem tudott, hát Activity-szerűen mutogatni kezdett neki. Eljátszotta, hogy ő most alszik. A feje mellett áll egy asztal, rajta egy kerek izé, ami tik-takol. A kerek izé hirtelen berregni kezd, erre ő felébred. Majd újfent elbábozta a kerek tik-takoló izét, hogy konkrétan az az, amit ő venni szeretne. Az eladóhölgy szemében felismerés csillant, és mosolyogva felkiáltott: "Áháááá, Wecker!". Kedves ismerősöm némileg megroggyant a felismeréstől, hogy a teljesen hétköznapi vekker szó miatt csinált 12 percen át hülyét magából, majd megpróbált mosolyogni, és mondta, hogy "Ja, Wecker... izé... bitte".
És még egy jó sztori eszembe jutott: kretén exfőnököm és a Drágám Horvátországban egyszer úgy eltévedtek, mint annak a rendje és bementek egy autószervizbe érdeklődni, hátha kézzel-lábbal valahogy elmagyarázza nekik valaki, merre vannak arccal. A "Sprechen Sie deutsch?", a "Parlez-vous francaise?" és a "Do you speak english?" variációkból az utóbbit választották (bár nem tudom, milyen megfontolásból, mert nagyjából tökmindegy volt, egyikük se tudott angolul néhány szón kívül semmit, igaz, németül és franciául se), úgyhogy kerítettek nekik egy angolul beszélő ürgét, aki lelkesen magyarázni kezdett, szerencsére rajzolt is hozzá, így nagyjából képben voltak és igen könnyen sikerült úgy tenniük, mintha értenék az angol szpícset. Majd a sebtében rajzolt térképet átvéve megvidámodva kifelé indultak, de kretén exfőnököm még az ajtóból visszafordult és kedélyesen, jó hangosan visszakiáltott: Danke!!!!
Hiába na, a magyar nyelveket beszélő, művelt nép :)
Egyébként rendkívül utálom ezt a mai esős-borús napot, és nagy kedvem lenne egy meteorológussal elkonzultálni arról, hogy mi a különbség az általa közölt "záporok, zivatarok elvétve előfordulhatnak" című előrejelzés és az általam tapasztalt hajnali 5 óra óta tartó szinte folyamatos esőzés között. A meteorológiai szolgálat munkatársa különben képes volt még reggel 7-kor is szóról szóra a fenti szöveget közölni a Sláger Rádióban, miközben én akkor már 2 órája néztem a bazi felhőket és hallgattam az eső kopogását a kocsi tetején. Vazze, legalább az ablakon nézzen már ki!
Na mindegy, voltam ma bevásárolni a szombati partihoz, máris egy vagyont hagytam a lidliben, pedig még csomó mindent nem is vettem, de azokért saknos a madaras teszkóba kell vándorolni, ezt pedig ma inkább kihagytam, egy napra elég egy ilyen atrocitás is, mint a vásárlás. És ma még be kell pácolnom a húst, krumplisalátát kell csinálnom minimum 3 kiló krumpliból, plusz franciasalátát, bár azt holnap is ráér... nem vagyok lelkes. Ja, meg a takarítást se ártana elkezdeni, utálnám, ha minden holnapra maradna...
Na de most más nem jut eszembe, úgyhogy ezennel veszem a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek! :)
2008.09.10. szerda
2008.09.10. 09:35 witch77
Eszembe jutott, amit már tegnap is meg akartam írni: a legújabb kedvenc rádióreklámom!
Vágyakozó női hang: Olyan kisportoltak ezek a vizilabdás fiúk, úgy megnézném őket élőben is!!! Magabiztos férfihang válasza: Áááá, ha valami igazán sportosat akarsz látni, menjünk el a Mazda nyílt hétvégére!
És akkor jön a narrátortól a legújabb Mazda nemtomhányas sport verzió ajnározása...
Hát hallod?!?!? Ezt a reklámot csakis valami balf@sz, lúzer pasi agyalhatta ki, megnézném én azt a nőt, aki lecserélné a férfi vizilabda-válogatott testközelségét egy autónézegetésre!?!?!?! Siralmas reklámok vannak, komolyan mondom...
Na de én meg olyan rém nyünnyedt vagyok, hogy itt ülve el tudnék aludni asszem, ellenben tegnap irtó jó érzés volt arra gondolni, hogy már csütörtök van és már csak egy napot kell korán kelni... míg le nem esett, hogy tiszta hülye vagyok, még csak kedd van, hol van még a csütörtök?!?! Viszont a Drágám most 7végére kertiparti rendezést indítányozott, mármint hogy itt nálunk partizzunk, merthogy illik már végre visszahívni a Berecz családot, én pedig nem tiltakoztam az ötlet ellen, sőt, támogattam, bár azért a partival járó melót szívesen rátestálnám valaki másra... úgy is, mint bevásárlás, takarítás, hústrancsírozás-pácolás, salátagyártás, és igen, az átok grillsütő kipucolása (még mindig a kertben van változatlan állapotban).
Na, meg még egy jó hír: elkezdtem Viki barátnőm segítségével a Drágám szülinapi ajándékának intézését, ami ugyan csak 3 hónap múlva esedékes, de amit kitaláltam neki, az igen hosszas előszervezést igényel, már csak azt nem tudom, hogy hogyan fogom tudni titokban tartani az ajándék mibenlétét ilyen hosszú időn keresztül. Merthogy állítom, én sokkal izgatottabb vagyok, mint ő, mert tudom, hogy nagyon fog neki tetszeni és nagyon fog örülni, és annyira szeretném már látni az örömét!!! Persze, azért tegnap elkezdtem őt is felpiszkálni, hogy tudjon róla, hogy előkészületben van valami nagy meglepetés, ne egyedül izguljak már :)
Na, amilyen fáradt most vagyok, asszem, mára ennyi, legyetek rosszak és erköcstelenek, pussz és pá Mindenkinek! :)
Szólj hozzá!
2008.09.09. kedd
2008.09.09. 09:46 witch77
Ma komolyan elkezdtem félni az autóban, pedig ilyen nem sűrűn fordul elő. Évi 25-30 ezer kilómétert vezetek, ennek 90%-át Budapesten a csúcsforgalomban, és azt gondoltam, engem már nem érhet meglepetés. De tévedtem. Olyan őrületesen figyelmetlenek, bambák és bénák az autósok, hogy tényleg megijedtem. Olyan ostoba, igen, szó szerint ostoba baleseteket láttam az elmúlt napokban, de ma meg pláne, hogy teljesen elbizonytalanodtam. Keresztezi a barom a villamossíneket, de nem látja a villamost, az meg jön, nekimegy, tologatja a hülyét vagy 20 méteren át. Kifordul a kretén mellékutcából a főútvonalra, de nem veszi észre, hogy a főútvonalon a szemközti járdaszigettől szabályosan indexelve közben elindult egy másik autó, nem, ő nem néz, csak megy nagy slunggal, egyenesen neki a másik autónak. A széles, üres út kellős közepén az idióta beletapos a fékbe, mindenki arra számít ugye, hogy gázt fog adni, gyorsítani fog, hiszen Debrecenig nincs előtte senki, de nem, ő beletapos a fékbe, MAJD kiteszi az indexet, hogy bekanyarodik, közben mögötte vészfékez az egész sor, és ha valaki kiordít neki, még ő háborog. De megemlíthetném azt a majmot is, aki a múltkor leszakította a lökhárítómat, mert a balra kanyarodás kellős közepén megijedt attól, hogy Békéscsaba magasságában feltűnt egy szembejövő autó, és első rémületében tolt egy rükvercet, és nagy gázzal nekem tolatott, aki ott álltam mögötte. És ma rohadtul megijedtem, mert hiába próbálok én mindent és mindenkit figyelemmel tartani, hiába próbálom az összes körülöttem autózó összes lehetséges hülyeségét kitalálni és kivédeni, egyszerűen nem számíthatok mindenre, egyszerűen védtelen vagyok ekkora kreténséggel szemben, ami mostanában uralkodik az autósoknál. És lehet, hogy igazam van, meg elsőbbségem lett volna, de nagyon igaz a mondás, miszerint roppant hülyén néz ki sírfeliratnak, hogy "Elsőbbsége volt". Egyébként pontosan ezért utáltam mindig is vezetni, mert világ életemben a lehető legelőzékenyebb voltam, mindig folyamatosan figyelemmel kísérem az összes körülöttem levő autóst, szinte már átmegyek gondolatolvasóba, előbb tudom, milyen hülyeséget fog csinálni a másik, mint ő maga, felkészülök rá, és elkerülöm, de ettől az egész autóvezetés egy olyan rettenetesen feszült, koncentrált idegállapotot kíván tőlem, hogy totálisan lefáradok. Szóval nem szerettem vezetni eddig sem, de bíztam magamban, hogy tudok figyelni másokra és el tudom kerülni a rázós helyzeteket. És ma ezt a biztonságérzetet veszítettem el, hirtelen úgy kezdtem érezni, hogy túlnőtt rajtam ez a dolog, megfeszülök, a lehetőségeimen is túl próbálok koncentrálni, de már ez is kevés, egyszerűen annyira figyelmetlenek mások, hogy én már nem tehetek semmit, ekkora ökörségeket, amiket mostanában tapasztalok, már tényleg képtelenség kiszámítani és elkerülni. Vagyis beülök az autóba, aztán várom a jó szerencsét, vagy velem lesz, vagy nem. Ez borzalmas, komolyan. Mert arra például számítok, hogy ha a belső sávban megyek, a külsőben pedig valaki 30-cal szötymörög, akkor a mögötte levő előbb-utóbb becukrosodik, és körülnézés nélkül idegbetegen kivágódik mögüle az én sávomba előzési céllal, ez mindennapos, már megszoktam, fel vagyok készülve rá, nem megyek neki, ha tényleg kijön, hanem fékezek, elengedem. De arra már nem készülhetek fel, hogy a jobbra kanyarodó határozottan egyszemélyes, szűk sávba beáll mellém balról egy idióta, mert nem győzi kivárni, hogy kikanyarodjak, és majd ő mellőlem gyorsabban kikanyarodik, de miközben ezt kivitelezi, végiggyalulja a kocsim bal oldalát, majd nagy gázzal elsöpör a színhelyről (szerencsére nem velem történt, ezt is csak láttam). Szóval tisztára rettegek.
Egyébként még egy csomó dolog eszemben volt, amit írni akartam, de mostanra persze elfelejtettem... úgyhogy ezennel veszem a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek! :)
Egyébként még egy csomó dolog eszemben volt, amit írni akartam, de mostanra persze elfelejtettem... úgyhogy ezennel veszem a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek! :)
Szólj hozzá!
2008.09.08.
2008.09.08. 11:27 witch77
Ömmmmm.... szóval az úgy volt, hogy én akartam, tényleg. Legalább háromszor elhatároztam tegnap, hogy kimegyek a kertbe és felszámolom az elégett faszénnel púpozott grillsütő tényét, csak aztán annyira meleg volt (mondták is ma a rádióban, hogy megdőlt a melegrekord, meg hogy Budapesten belül pontosan itt nálunk Pestlőrincen volt a legmelegebb), meg különben is az éjjel 1 órás lefekvés után a Drágám hajnali 1/2 8-kor különféle inzultusokkal átrángatott az ébrenlétbe és ettől rendkívül kóválygós voltam, meg ugye az a szombat esti 7-8 deci vörösbor, szóval egyszerűen muszáj volt délután 1 órakor lefeküdnöm aludni 1/2 5-ig, aztán meg olyan nagyon rosszul voltam, fájt a fejem és szédültem és rettenetesen ki volt száradva a szám, és különben is... hát szóval az van, igen, hogy a grillsütő még mindig a kertben van, púpozva az elégett faszénnel - és mostmár csurig esővízzel. Nagyon csúnyán néz ki, komolyan, az előbb láttam. Brrrr....
Viszont most volt a 7végén az immár hagyományos lőrinci Szeptemberfeszt pörköltfőző versennyel + minden itt a Bókay kertben a sarkon, tőlünk mintegy 57 méterre. Az összes környező utcát lezárták, egyirányúsították, ezért aztán kocsival hazajönni csak úgy tudtam, ha a fél kerületet megkerültem, kissé idegbeteg voltam, hadd ne mondjam. Bár szerintem a pörköltfőző verseny résztvevői is könnyen megállták a röhögést, mert 42 fokban tűző napon bográcsozni bizonyára nem volt egy fáklyásmenet. Na de azért voltak kellemes vonatkozásai is a szeptemberfesztnek, az utcára se kellett kitennem a lábam, a Drágámmal a kertben kényelmesen ülve tökéletes minőségben végigélvezhettük a szombat esti P.Mobil koncertet (és nem a kappanhangú Tunyogival, hanem Deák Billel!!!!!!!), valamint az ezt követő tüzijátékot. Azért a 7égében mégiscsak az volt a legjobb, hogy péntek este jött hozzám a Drágám és vasárnap reggelig itt volt velem :)
A mai napot már jóval kevésbé élveztem, úgy eláztam, mint annak a rendje, egész délelőtt szakadt az eső, hát nem tapsoltam örömömben. Most viszont már irtóra éhes vagyok, úgyhogy keresek valami kaját és ezennel veszem a búcsúmat, legyetek Rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek! :)
2 komment
