Szóval vasárnap délelőtt a busz elindult haza... igazából túl sok történés innentől már nem volt, potom 8 óra alatt hazaértünk, igaz, közben felforrtunk, mert az előtte napokig borús-felhős-esős időjárás úgy döntött, hogy márpedig ő most átmegy vénasszonyok nyarába, és ráadásul egész hazaúton a mi oldalunkat perzselgette a nap, az idegrendszeremet pedig az én édes jó anyám, aki miközben épp Siófok magasságában buszozgattunk, felhívott és tájékoztatott róla, hogy kora reggel Balatonalmádiban rajta felejtette az autón (a munkaeszközömön, érted) a világítást, miáltal az akkumlátor totálisan lemerült és most nem tud elindulni Pestre... szerencsére Pedró és Pistike társaságában időzött, akik roppant segítőkészen orvosolták a problémát, de abban a 40 percben, míg nem tudtam, sikerül-e bebikázni az autót, feljut-e a Zanyám Pestre, tudok-e másnap dolgozni menni, éveket öregedtem... Komolyan, annyira figyelmetlen és béna lett a Zanyám, hogy ha rajtam múlna, nem engedném többet autót vezetni... na de mostmár ezen nem akarom magam idegesíteni, tulajdonképpen szerencsésen hazaérkeztünk mindannyian, és bár rém fárasztó és sűrű volt az a 7vége, annyira feldobott, annyi energiám lett, hogy a hétfői napot meg sem éreztem, ezért aztán egész héten kanyarban voltam a napokkal: szerdán azt hittem, még csak kedd van, csütörtökön, hogy szerda és így tovább, ilyenformán igen kellemes élmény volt a péntek, hiszen nekem akkor még csak csütörtöki érzetem volt :)

Tulajdonképpen úgy elszaladt a múlt hét, hogy nem is emléxem belőle semmire konkrétan, de az tuti, hogy csütörtökről péntekre itt aludt nálam a Drágám, aztán pénteken együtt mentünk le Vácra, de közben beugrottunk a rokonaihoz. Én még nem ismertem őket (máskülönben így közel 3 év után kábé 6 embert ismerek a 60 fős rokonságból), de azonnal a szívembe lopták magukat, jó középkorú (50-es) házaspár, olyan átlagos emberek, ezer bajuk van, de ilyen jókedélyű, pozitív, kedves, jófej, nyitott emberekkel már nagyon régen találkoztam, hihetetlenül feldobott, hogy örültek nekünk, jókedvűek voltak, nem panaszkodtak, nem siránkoztak, hanem viccelődtek, vidámkodtak, rengeteget nevettünk, szóval nagyon jól éreztük magunkat.

Aztán a 7vége főként macskázással telt, Pöcsöcske tényleg hatalmasat nőtt és ráadásul rettenetesen bevadult, úgy harap és karmol, hogy még mindig tiszta szabásminta mindkét kezem-karom, de ettől függetlenül továbbra is tüneményes egy dög :) Aztán vasárnapra kicsit elromlottak a dolgok, egyrészt mert már megint úgy beállt a derekam, hogy azt hittem, megzavarodok a fájdalomtól, másrészt meg ismét kiütközött kissé a Drágám és közöttem a mehetnék-otthonülhetnék ellentét, így végülis a hazajövetel mellett határoztam, Drágám pedig igen lovagiasan felajánlotta, hogy a derekamra való tekintettel hazahoz kocsival. Így egy kicsit talán csillapodott a mehetnékje is :)

Én meg azóta kínlódok a derekammal továbbra is, plusz küzdök a biztosítóval, akik a B10-es kártörténeti igazolásom helyett A0-t iktattak, ami a 4000 forintos kötelező helyett 10 ezres csekket eredményezett, valamint felettébb örvendezek a 6 napos munkahétnek, ami ráadásul nekem 7 napos lesz, ugyanis vasárnap még könyvet árulni is megyünk a Drágámmal, ami remélhetőleg anyagilag kellemesen fog érinteni minket, de pihenni nem nagyon fogok. Viszont aztán jövő 7en itt lesz a 4 napos hosszú 7vége, majd akkor pótolok mindent :)

Ja, sikerült beüzemelnem a kep.tar.hu/witch77 oldalt, úgyhogy aki igényli, mostmár megtekintheti a poreci kalandtúránk illusztrációit is :)

Na, most ennyi jutott eszembe, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek! :)