Az emberek hülyék. De nem kicsit. Na de előzmények: bemegyek a központba elszámolni, áll a bál, a mai T3 menükből kimaradt a leves, mert a konyhások nemes egyszerűséggel bent felejtették a leveseket a sokkolóban. Egyik megrendelő olyannyira veri a nyálát miatta, hogy pótsofőr kollega már indulna ki a lemaradt levessel, plusz egy ajándék T-menüs málnahabbal, bemondja a címet: Kispest, Vécsey utca. Nagylelkűen felajánlom, hogy pótsofőr kollega üljön csak a fenekén, nekem hazafelé útbaesik, bedobom a hisztis nőnek a lemaradt levesét meg az ajándék cuccot. Odamegyek, felliftezek, udvariasan, kedvesen, sűrű elnézéskérések közepette adom a levest és mondom, hogy van mellé egy ajándék édesség is, nő hisztériázik, neki nem kell ajándék édesség, pont azért rendel T menüt, mert fogyókúrázik, nem azért fizet ki havi 40 ezer forintot, hogy... Megakasztom, mielőtt belemelegedne: ez a T2 menüből való édesség, bőven belefér a T3 menübe, ugyanúgy fogyókúrás. Nő válasza, na jó, akkor kérem. Azért nem adja fel, követelőzni kezd, hogy neki a mai napi menüjét írják jóvá, mert ez felháborító, hogy csak a felét kapta meg. Kérdem, miért? Más is hiányzott? Mondja nem, csak a leves. Mondom, akkor minden oké, itt a leves. Mire ő: jó, de mikor hozta ezt a levest??? Ránézek az órára, mondom: 3/4 10-kor, és mivel úgyis az ebédhez van, így nem hiszem, hogy elkéstem volna vele, tehát nem fogjuk jóváírni az árát, az egész napi menüt meg depláne nem. Nő tajtékozva: mi van az ebédhez????? Eeeeez???? Mondom: igen, a leves az ebédhez van. Erre a nő lecsendesülve: na jó, akkor köszönöm. Mondom szívesen. Komolyan, tisztára gyógypedagógusnak érzem magam soxor. Pláne az ilyen megrendelőkkel, akiknek prolémája van, megoldjuk, csupán annyi kellemetlensége származott az egészből, hogy kétszer kellett ajtót nyitnia egy helyett, de azért cirkuszol, követelőzik, hisztizik, csak azért mert ő a megrendelő, aki ezt megteheti a pénzéért. Mondjuk valahol büszke vagyok magamra, mert elég jól tudok bánni az ilyen kreténekkel, anno a FE-nél is megnyertem az összes hisztis megrendelőt a szomszéd járatokból, aztán nálam már soha nem volt gondjuk, de azért fárasztanak. Amúgy is szellemileg, idegileg elég fárasztó 4 órán belül 37 különféle emberhez alkalmazkodni, jól lereagálni a háklijaikat, megtalálni a megfelelő hangot velük, viccelni, ahol lehet és kell, mindig mosolyogni, kedvesnek és készségesnek lenni, és akkor ehhez még hozzájön 1-2 ilyen problémás eset, és máris totálisan az ideggondozóban érzem magam.
Na de sebaj, az élet szép, a madarak csiripelnek, minden csupa trallala, én meg tegnap végigmsn-eztem a napot Viki barátnőmmel, azt hiszem, nagyjából 1720 éve nem dumáltunk már ennyit :) Amúgy kedvenc szomszédaim befejezték végre a teraszukat, most éppen kerítésfestéshez készülődnek, csiszolják a kerítés darabjait smirglivel, drótkefével, nagyszerűen nyiszorgó, csikorgó, foglazító alapzajt adva ezzel a nyári délelőttnek. Remélem, tetőt nem most akarnak cserélni, attól már tutira idegbajt kapnék...
Na, más újság most hirtelen nincs, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek! :)
2008.08.12.
2008.08.12. 10:46 witch77
2 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://witch77.blog.hu/api/trackback/id/tr1005330065
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ismeretlen_25181 2008.08.12. 11:29:50
Szerintem akár pszichomókusnak is elmehettél volna Anya!! :)
Ismeretlen_82566 2008.08.12. 12:57:17
Na még csak az kéne... ennyi pszichiáteri tevékenység bőven elég :-D
