Van abban valami szörnyen lehangoló, amikor tudatosul benned, hogy immárom egy teljes órája gályázol a konyhában, és tulajdonképpen még semmit a világon nem főztél, éppen csak az előkészítésen vagy túl (húsnyiszatolás, húsklopfolás, hagyma-, fokhagymapucolás és -aprítás, szalonnakockázás, nokedlitészta keverés, ilyenek). Aztán még lehangolóbb, amikor újabb másfél óra gálya múltán mosogatástól rommá szétázott kezekkel, sajgó derékkal végre leülsz a gép elé egy nyugodt cigire és tudatosul benned, hogy neked tulajdonképpen még mindig nincs mit enned, mert mindaz amit eddig kiviteleztél, az messze nem fogyókúrás.
Na, itt tartok most. Ellenben a Zanyukám kiteregette helyettem az utolsó adag mosást. És mindettől függetlenül imádom az én Drágámat és remélem, este meg tudom várni, míg hazaér, mert ma még csak nem is beszéltünk, és tegnap este óta már hiányzik ám... :(
Na, áldás és békesség Belétek:)
