Krisztike

Íme az utolsó blogbejegyzésem – legalábbis az elkövetkezendő 3 hétre biztosan.

Fáj a torkom, nem kicsit, viszont elég nagyon, és fáj a fejem is és valami rettenetesen agyonütöttnek érzem magam, momentán egyetlen dolog van, amit igazán szeretnék: lefeküdni és egy hatalmasat aludni… de ez nem megy sajnos. Viszont péntek van és én megyek a Drágámhoz, aki viszont ma sem jött dolgozni, így az akciót vonattal kell kiviteleznem, valahogy most nem tapsolok a dolognak annyira… ellenben vettem echinacea cseppeket, mert az megfázásra, torokfájásra jó, de olyan brutálisan sz@r íze van, hogy az elmondhatatlan… és a használati utasítás szerint a szájnyálkahártyán szívódik fel a leggyorsabban, úgyhogy tartsam kicsit a számban, mielőtt lenyelem. Hát anyád.Tutira valami szadista gyógyszerész volt ez a doktor Theiss, és kicseszésből kísérletezte ki a cuccot is, meg a használati útmutatót is. Mindegy, megiszok én bármit, ha használ, én becsülettel megittam az összes pocsék ízű kanalast is, amitől más hányt, szóval megiszom ezt is, csak mondjuk elég könnyen megállom a röhögést, miközben a számban tartom.

Na de. Mivel a Drágám szerda óta nem jutott fel Pestre, így az övtáskám sem, benne a pénzemmel meg az irataimmal, ami nem is lenne túl nagy tragédia, viszont még lenne mit vásárolnom indulás előtt, csakhogy nincs egy vasam sem. Illetve van, csak Vácon. Szóval a helyzet jó, remélem, Anyukámnak van némi anyagi tartaléka, hogy vasárnapig némi hitelt nyújtson nekem…

Amúgy voltam ma fizikoterápián is, de lótúrót sem ért, amivel jobb lett a derekam, az a 10 perc fekvésnek köszönhető, viszont annyira nyúzott vagyok, hogy abban a 10 percben majdnem sikerült elaludnom… ami nálam irtó nagy szó ám, mert alsó hangon ½ óra, míg elalszom. Különben jól is nézek ki, az előbb szembejöttem magammal az előszobatükörben: holtsápadt vagyok, ellenben a szemeim dagadtak, vörösek és karikásak, vagyis momentán újfent nem vagyok szépségem és erőm teljében… és még annyi dolgom van mára… brühühühühühűűűűűű…

És holnapra valami csodát kell művelnem magammal, mert buli lesz, szülinapi, amit már annyit emlegettem és szeretném a Drágámat jó kiadósan megünnepelni :) Édesem… nagyon hiányzik ám már, meg én is neki, zaklatott is már, hogy minél előbb menjek hozzá, és mennék is, ha nem lenne még ezer dolgom, de van, így megint csak estefelé fogok Vácra érkezni. Viszont most láttam az elvirán, hogy minden óra 55-kor megy zónázó Vácra, úgyhogy legalább a menetrendet nem kell nagyon fejben tartanom :)

Ja, a nap híre: a céges bulinkat átrakták jövő péntek estéről jövő szombat délre!!! Hát bakker, milyen idióta találta ezt ki???? Pedig szeretem a céges bulikat, de ezt speciel lehet, hogy kihagyom, basszus, most azért jöjjek fel Vácról szombat délben, vegyem el a Drágámtól az időt, költsek benzinre vagy vonatra, hogy egy órát mosolyogjak a kollegáimmal?!?!?! Mekkora hülyeség már ez?!?!?

Na mindegy, ma egyébként elég jó napom volt, annyira időben végeztem, hogy 9-kor már a Gubacsi úti Tescoban voltam (aminek a létezése számomra x-akta volt egy ideig, mert észre se vettem az építkezést, sőt, nem is tudtam az áruházról egyáltalán, és így mélységes döbbenettel fedeztem fel anno, hogy jééé, egyszercsak idelett egy Tesco) és a maradék pénzemen még vettem ezt-azt, aztán központ, aztán fizikoterápia, aztán haza, aztán most próbálom összevakarni magam, hogy nekiálljak végre a dolgaimnak, brrr…

Na de ha muszáj, akkor muszáj, úgyhogy készülődök lassan és ezennel veszem a búcsúmat, mint fent említettem volt, legalább 3 hétre, de addig is legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)

Jó hosszúra sikerült a tegnapi nap… de megérte, mert olyan csacsi-ragyi, pöpec autót vettünk Pedrónak olyan nevetséges áron, hogy csak pislogtunk :-o Ezúton is soksok gratula az új autótulajdonosnak és kívánom, hogy legyen nagyon-nagyon sok öröme a járgányban!!! :)

Na de úgy kezdődött tegnap, hogy elromboltam mikulást vásárolni… sikerült a közértben az utolsó 3 nagyot és a közért előtt áruló nénikétől az utolsó 8 kicsit megvásárolnom, plusz még némi ezt-azt, aztán mentem Anyukámért, és aztán vele kispestre lakást nézni, de addigra már halál éhes voltam, mert tegnapelőtt 4-kor ettem utoljára, szóval bementünk az Europarkba és ettem, aztán mentünk a kecóhoz, és naggyon király a lakás!!!!! Igazából házrész, merthogy egy nagy épület fel van osztva négy lakásra, a bal hátsó várt ránk, vagyis kertre néz, kertrész is van hozzá persze, fel van újítva és egyszerűen tökéletes lenne – ha sikerülne visszanyitni az egyik szoba külön bejáratát (amit kretén módon lezártak és egymásból nyílóra alakították a szobákat) és ha belemennének a tulajok abba a fizetési metódusba, amit mi ajánlottunk. Most várjuk a válaszukat, kérem a drukkokat! :)

Szóval teljesen felvillanyozva sétáltam át az Ibis szállóhoz, ahol a randi volt megbeszélve Pedróékkal, akik természetesen ¼ órát késtek, mert beleszaladtak a Hungárián a dugóba. Mindegy, végre megérkeztek, Drágám küldött nekem mikulás csomagot, édesem… csak ma sikerült tüzetesebben átnéznem a csomagot, csomó aranyos mindenfélét belepakolt az én Drágám :) Na szóval elindultunk, irtó nagy örömömre Enikő is elkísérte Balázst, úgyhogy ketten ültünk hátul, pedig én abban reménykedtem, hogy az úton majd elfexem a hátsó ülésen és pihentetem a derekamat, mert a hosszas üldögélést bírom a legrosszabbul, de ez nem jött be, úgyhogy bevettem egy bikaerős fájdalomcsillapítót az útra, amivel végülis elég jól bírtam a megpróbáltatásokat, csak ma érzem, hogy sok volt a derekamnak ez a tegnapi nap… :S

Na mindegy, szóval elindultunk, én nekiálltam mikuláscsomagokat gyártani, aztán beszélgettünk, rengeteget röhögtünk és mentünk és mentünk és mentünk… az útvonaltervező szerint az út Siklósig 3 óra, ami bizonyára így lenne, ha mindenhol lehetne az útra megengedett legnagyobb sebességgel közlekedni, ezt azonban jelentősen gátolta a kamionforgalom, néhány útépítés és egy gigantikus dugó Pécsen. Így aztán 4 óra alatt tettük meg az utat, viszont amikor megláttuk az autót, még a szavunk is elállt, tényleg annyira nagyon egyben van, annyira gyönyörű, annyira megkímélt, mintha új lenne. Balázs körbenézte, megvizsgálta, elmentek vele egy körre, de valójában már az első pillanatban eldőlt, hogy az autó hazajön velünk, szóval megírták a papírokat és ¾ 7-kor elindultunk haza. Én hoztam a fehér autót, Balázs meg az újat, eleinte még egész jól bírtam, de mire Pest közelébe értünk, én már alig láttam, végül majdnem ¼ 11 volt, mire ideértünk hozzánk, addigra már mindenem fájt, égett a szemem, úgyhogy gyorsan feljöttem, még felhívtam a Drágámat, aztán aludtam. Pedró még megfenyegetett vele, hogy majd meghálálja a segítségemet, amit be is hajtok istenbizony, mert irtó sokat kell majd pedáloznia addig, míg megbocsájtom neki, hogy a hazafeleútra összezárt az Enikővel… jesszusom, az a csaj?!?!? Odafelé egy kukkot nem szólt, de hazafelé ezt bőségesen bepótolta, biztosan ez is közrejátszott a totális lefáradásomban…

Jaj, a Drágám annyira édes volt különben, annyira aggódott értünk, mint egy tyúkapó, ¼ óránként hívogatott, hogy merre járunk, minden rendben van-e, kapcsoljuk be a biztonsági övet, hazafelé én jöjjek elöl, csak ott előzzünk, ahol biztonságos, édesem… ja, és megtapasztalhattam, hogy a mesében nincs annyi körforgalom, mint a 6-os úton, már belebetegedtem a körforgalmakba, jézusom…

Sikerült jó kiadósan vagy 5 órát aludnom, 4-kor keltem, telefon bekapcsol, sms a Drágámtól éjjel ½ 2-es keltezéssel: a kocsiban felejtettem az övtáskámat. Kúl. Benne az összes iratom, pénzem, belépőkártya az egyik címemhez, kulcs a másikhoz, és mindez Vácon tartózkodik, isteni. Drágám ma se jött dolgozni, még egy nap betegállományt kizsarolt kretén exfőnökömből, úgyhogy remény sincs rá, hogy ma megkapjam a cuccaimat, de végülis rájöttem, hogy nem olyan nagy tragéia, a címeimen megoldottam a bejutást, pénzzel úgyis tartozott még egy csomó megrendelőm, azokat ma kíméletlenül behajtottam, papírok nélkül meg közlekedik más is.

Ellenben ma reggel elkezdett nekem is kaparni a torkom, és mostanra a kezdődő betegség a kevés alvással karöltve olyan mértékű pocsék közérzetet, fáradtságot és nyünnyedtséget okoz, hogy azt hiszem, ma lesz a napja annak, hogy TÉNYLEG hatalmasat fogok aludni, befejezem ezt a postot, kiadósan megfürdök egy nagy kád forró vízben és már megyek is az ágyamba.

Pedig lenne dolgom, valahogy mostanában nagyon nem vagyok topon a felkészüléssel dolgokra, ahogy a mikulásvásárlás kiesett, úgy az is, hogy a Drágámat már holnapután ünnepeljük szülinapja alkalmából, vagyis szét kellene végre válogatnom az ajándékait, hogy mit adjak neki oda most, mi marad karácsonyra, csomagolóeszközöket kellene szerezni, csomagolni kellene, plusz eszembe jutott még egy ajándék, amit meg kellene vennem neki és lehetőleg már most szülinapjára, mert karácsonyig még képes és vesz ő egyet magának… és akkor arról még nem is beszéltem, hogy se Pistikének, se Madárnorbinak nem sikerült még ajándékot beszereznem… és még a cuccaimat is ki kellene mentenem erről a gépről… de mindezt most egyszerűen nem bírom, totál K.O. vagyok…

Úgyhogy veszem is a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)

Hű, de összeszaladt most minden… úgy kezdődött, hogy Anyukám lebeszélt tegnap egy lakásnézést ma ½ 2-re. Aztán hívott a Drágám, hogy kinéztek Pedrónak egy alkalmi vétel kategóriás autót – Siklóson, és Pedrót a Balázs leviszi, de szeretnének megkérni rá, hogy menjek el velük és az új szerzeményt én hozzam haza, mert Pedrónak egyelőre talán nem kellene ekkora útra vállalkozni. Mondtam, oké, akkor jöjjenek el értem 2-re a Határ úthoz és menjünk. Siklós kábé 3 óra oda meg 3 vissza, úgyhogy öreg este lesz mire hazaérek, ráadásul látatlanban megyünk autót venni, úgyhogy egyszer sem biztos, hogy megéri a tortúra és tényleg új autóval jövünk vissza, de nem is ez a baj, hanem hogy nekem ma volt a pénzszedős napom, plusz az Örsre vissza kellett mennem mert berendelt egy csaj egy ½ 10-kor nyitó üzletbe, plusz még fizikoterápia is, úgyhogy 11-re értem haza, most pont annyi időm van, hogy igyak egy kávét, írjak ide pár sort, megfürödjek, aztán elromboljak Anyámért, aztán lakást nézni, aztán Siklós, és mindehhez még ma villámcsapásként hasított belém a felismerés, hogy vazze, holnap Mikulás és én még egy darab szaloncukrot se vettem, szóval még egy csokimikulás-beszerző körutat is meg kellene ejtenem… hűűű bakker… Na mindegy, úgy szép az élet, ha zajlik :)

Egyébként csak remélni tudom, hogy ma még lehet egyáltalán csokimikulást vásárolni, tavaly ugyanis kőkeményen megszívtam a szokásos utolsó pillanatra halogatom taktikámat, mert egy huncut darab mikulást sem kaptam már december 5-én… úgyhogy lehet, hogy idén is Sport szelet + ilyenek kerülnek a csizmákba, mikulás, virgács, ilyesmi nem…

Ja, és mivel a számítógép 2 nap múlva költözik innen, még el kellene kezdenem róla a saját dolgaimat CD-re írogatni is. És hogy teljesen kerek legyen a történet: női bajos napjaim ma kezdődtek, és ez az első nap nálam elképesztő méretű vérszegénységgel és ebből eredő kábasággal, fáradtsággal, agyonütöttség-érzéssel jár, ilyenkor csak egy ágyat szeretnék, abba beledőlni és aludni…

Na, szóval összeszaladtak most a dolgok, nem unatkozom, kicsit megint elkapott a csak-rohanok-magam-után érzés és azt sem tudom, hol áll a fejem, viszont már csak 13 napot dolgozom Karácsonyig :)

Szegény Drágám meg végképp lebetegedett és mára szabadnapot igényelt, amit úgy tudom, meg is kapott, úgyhogy most reményeim szerint otthon pihen és kúrálja magát – bár ma még nem is hívott, úgyhogy gyanús nekem, hogy mit csinálhat… :DDD

Na, most veszem is a búcsúmat, rohanok a dolgomra, holnap jövök, addig is legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)

Ja, és tökre imádok kommenteket olvasni, úgyhogy kedves látogatóim, kommenteljetek bátran, ha úgy érzitek, köszönöm :)

Ma nem sok minden történt, ellenben tegnap elfelejtettem elbüszkélkedni vele, hogy mennyire megerőltettem magam… ugyanis még múlt héten kimostam az anno fehér, de immár gyalázatos színű edzőcipőmet, de egyszerűen képtelen voltam rávenni magam, hogy visszafűzögessem bele a fűzőket. Úgyhogy szegény cipők tisztán, kimosva, hófehéren álldogáltak a szekrénynek támasztva, én pedig minden reggel elhatároztam, hogy na, ma már befűzöm őket, de addig is elmegyek a feketében dolgozni. Aztán tegnap végre rávettem magam erre az utálatos, pepecselős, aprólékos, ocsmány dologra : és befűztem őket végre, így ma gyönyörű tiszta fehér cipőben mentem dolgozni, csak úgy vakított! :D Mondjuk erőteljesen közrejátszott önmagam megerőszakolásában az a tény, hogy a fekete cipőmet túlzottan sajnálom melóra befogni, túl jó és túl drága volt ahhoz, hogy tönkrehordjam…

Na, ma végre már gyönyörű idő volt, szikrázóan sütött a nap, igaz, hogy eszementen hideg szél fújt, viszont mindenki fizetés után volt és 10 vagy 20 ezressel akart fizetni, alig bírtam annyi pénzt beszedni, hogy ma nullázni tudjak, senkinek nem tudtam visszaadni… aztán már az utolsó címem felé tartottam, amikor hív az ügyfélszolgálat, hogy a Patkó Joli néni már nagyon ideges, hogy mikor érek oda a kajával. Mondom, a Joli nénihez nem megyek, mert mára nincs kajája. Ügyfélszolg: de van. Mondom: nincs. Ügyfélszolg: de van, itt van a gépben, és várja a kaját, mert ilyenkor már rég ott szoktál lenni nála. Mondom: nincs, és egy órája jártam felé, de nem mentem be, mert mára nincs rendelése. Ügyfélszolgálaton némi csönd, majd bizonytalanul: milyen nap van ma? Mondom: kedd. Ügyfélszolgálat: basszus, én azt hittem, szerda, ne haragudj. Mondom : nem haragszom, jól elbeszélgettünk. Végül kiderült, hogy szegény Joli néni is meg volt róla győződve, hogy szerda van, meg az ügyfélszolgos Alida is és közös erővel aggódtak értem, hogy mi történhetett velem, hogy még nem értem oda. Még jó, hogy én tudom, milyen nap van basszus :D

Már csak azért is tudom különben, mert már csak 14 napot kell dolgozni Karácsonyig :) És azért 14-et, mert a december 24-et, a szenteste hétfői napját 22-én szombaton ledolgoztatják velünk. Hát vazze. Ki a bánat fog még kaját rendelni arra a szombatra???? Ráadásul mi a két ünnep között alapvetően nem dolgoznánk, már 24-én sem, de azért ledolgoztatják velünk azt a napot. Így is van 8 nap szabadságom még erre az évre, amit amúgy is –tekintve, hogy 4 órában vagyok bejelentve- csak 16 nap alatt tudnék kivenni, de azért még egy napot ledolgoztatnak velem… hát hurrá.

Na de mindegy, az élet szép, a nap süt, és hajnalban, amikor az óra csörgött, nem arra ébredtem, hogy megfagytam, hanem hogy leizzadtam. Hiperjó. Ahogy kimásztam az ágyból csuromvizesen, azonnal elkezdtem vacogni…

Ja, és jövő 7 végén, egészen pontosan pénteken lesz a céges évzáró buli. Szóló parti, a Drágámat sajnos nem vihetem magammal, viszont az általam meginni kívánt piát muszáj lesz, ugyanis Apánk (cégünk tulajdonosa) gavallérosan megvendégel bennünket : enni ad, inni nem.

Drágámmal ma sajnos nem tudtam randizni, csak telefonon beszéltünk, de szegénykémnek rémesen duda hangja van, nagyon beleesett ebbe a megfázásba, mondta, hogy alig lát, könnyezik a szeme egyfolytában, be van dugulva az orra és fáj a torka… szegénykém…:(

Egyébként ma még 3-kor megyünk megnézni egy házrészt Anyukámmal, aztán hagyom, hogy úrrá legyen rajtam a tespedés, és ezekkel a szép kilátásokkal veszem a búcsúmat, legyetek rosszak és satöbbi :)

Na, blogoljunk még egy kicsit, amíg le nem szédülök innen… Öcsikém ugyanis hazaszáguldott, majd elszáguldott, de a kettő között még megkért, hogy írjak neki pár dévédét (pár = amennyit csak bírok), úgyhogy most írok. Dévédét is + blogot is :) Amíg el nem alszom és le nem dőlök a székről :)

Szóval amikor délután abbahagytam az írást, gondoltam, megfürdök egy jó nagy kád forró vízben, ahogy szoktam, meg hajat is mosok, mert a pénteken alkalmazott kereskedelmi mennyiségű extra strong hajhab mágnesként ragasztotta magához a koszt, plusz ma még az eső is rátett egy lapáttal, szóval koszos, összeragadt szénaboglya ült a fejemen és még piszkosul viszketett is. Nosza rajta, a gondolatot tett követte – volna, de délután 2-kor még mindig nem volt a fürdőszobánkban melegvíz!!!! És 3-kor sem! És még 4-kor sem!!! Ekkor viszont már nem bírtam tovább, és azt mondtam, egy életem, egy halálom, én pedig fürödni akarok, fogtam a vödröt és elkezdtem hordani a melegvizet a kádba a konyhából. Hát hadd ne mondjam… leizzadtam, mire átvödröztem a 80 liter melegvizet a lakás egyik végéből a másikba, és közben még áldhattam az eget, hogy nem mondjuk olyan házban lakom, mint a Drágám, ahol a konyha a földszinten, a fürdő a másodikon van… végül hosszasan szemeztem a mosogatóval, mint a lakás azon egyetlen pontjával, ahol a hajmosás kivitelezhető lenne, de egyszerűen nem vitt rá a lélek, hogy a tropa derekammal a miniatűr mosogató felett akrobatamutatványokat adjak elő, meg különben is… vannak ilyen hülye beidegződéseim, hogy mindennek megvan a maga helye és ideje. Namost a hajmosásnak nem a mosogatóban van a helye és pont. Szóval úgy döntöttem, inkább vakarózok holnap egész nap, mint egy tetves, de a mosogatóban nem. A fürdést megejtettem, aztán mivel a gép előtt ülni már nem bírtam, mert rémesen fájt a derekam, így ettem, aztán érdekességképpen bekapcsoltam a tévét. És beleszaladtam a Mónika sóba. Hát bakker?!?! Mindazonáltal újabb folklórral gazdagodtam, miszerint hazudgál. Ez a hazudozik megfelelője, briliáns pengelogikával kikövetkeztettem. A többit inkább hagyjuk, egészen siralmas ez a műsor, illetve nem is ez borzaszt el, hiszen a műsor csak egy igényt szolgál ki. A borzasztó az , hogy van rá igény. Hogy ERRE van igény. Huhhh….

Na de még jó dolog is történt velem délután : kretén exfőnökünk (momentán in Berlin) ritka kegyes hangulatában leledzett ½ 4 tájt és telefonon keresztül hazaengedte a beteg Drágámat gyógyulni, aki beugrott még hozzám kicsit, pusziegységek újfent elmaradtak, de néhány ölelés és simogatás azért kijutott, szóval jókedvem lett :)

És ½ 7-kor észrevételeztem, hogy született melegvizünk, halleluja!!! Gyorsan meg is mostam a hajamat, szóval ha nem fájna a derekam, egészen jól is érezném magam :)

Ezzel a remek hírrel veszem a búcsúmat mára már tényleg és persze a szokásos: legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :) (LRÉEPÉPM)

Hmmmm… hát ez isteni volt :p Most végeztem ki egy mogyorókrémes kiflit, ami valami mennyien finom, pláne, hogy még meleg volt, friss, ropogós… igaz, hogy 160 forintba kerül, és igaz, hogy abban a pékségben a sima kifli is 30 forint, de amit ott árulnak, azt nevezem én péksüteménynek, és nem lehet a napnak olyan szakában bemenni oda, hogy ne állna sor, pedig nincs nagyon jó helyen a bolt, parkolni sem igazán lehet, de mégis imádják az emberek, mert ott bármit vesznek, az ugyan drága, de JÓ, olyan, amilyennek lennie kell(lene mindenhol). Szóval vettem mogyorókrémes kiflit, meg 6 db sima kiflit, merthogy semmi, de semmi kaja nincs itthon és  valamit azért enni kell. Hát igen. Isteni a nyugalom így, hogy Anyukám nincs itthon, de azért vannak hátrányai is. Ő szokott például vásárolni. Most nem szokik senki. Illetve nekem muszáj, ha enni akarok, vagy valami, de nagyon nehezemre esik.

Meg az a hülye adventi koszorú is. Hát persze, hogy elfelejtettem, pedig Anyu szólt. Aztán este ½ 8-kor felhívott, hogy gyújtottunk már gyertyát? Nabazz… még jó, hogy nem aludtam el, még megsértődött volna a Jézuska. Vagy valaki. Mittudomén. Egyáltalán mire való ez az egész adventi koszorú dolog??? Minek gyújtogatjuk vasárnaponként a gyertyát? Mi ennek a célja vagy értelme vagy jelentősége vagy bármije? Mindegy, fő a békesség, előkerestem a koszorút (pár évvel ezelőtt nagyon szépre sikerült Anyukám műve, azóta évről évre újrahasznosítjuk), meg tányért, meg alá szalvétát. Szalvéta csak zöld van, a koszorú kék, mindegy, én szeretem a kéket a zölddel. Meg előszedem a gyertyákat is. Szép gyertyák, vagy 30 centi magasak. A gyertyatartó tüskéje vagy 1,5 centi. Biztosan megtartja, mi??? Eleve gyertyák hermetikusan lecelofánozva, plusz körbecelluxozva. Vazze, ki csomagolja ezt???? Mindegy, kihámozom. Felszúrom a gyertyatartóra. Gyertyatartót a koszorúba. Leborul. Eldől. Csálén áll. Mitbánomén, lángolt már nálunk az ebédlőasztal máskor is, hol egy gyufa???? Gyufa megvan, gyertya meggyújt, öcsémet mélységesen nem érdekli, egyszál magamban álldogálok a koszorúval, vigyázok, le ne dőljön a lángoló gyertya, álmos vagyok hisztis és nyűgös, miért kell engem ilyenekkel zaklatni???? Mindegy, elfújtam, letudtam. Huhh…

Aztán ma hajnalban óra előtt vagy ½ órával ébredek: rohadtul fázom. Takaró fejemre húz, majd belehelem, basszus, biztosan hozzászoktam a 7végén a Drágámnál a jó finom meleghez. Vacogok, aludni próbálok. Végre óra csörög, felkelek, nézem a hőmérőt, 19 fok. Na bakker. Nézem a radiátort: jéghideg. Fürdőszoba, melegvízcsap, diszkrét hörgés, kruttyogás, melegvíz egy szál se. Kúl. Legalább hamarabb felébredek, hideg vízzel isteni fogat mosni. Sunyi káröröm: ma mások is korán kelnek ám ebben a hidegben, nem csak én :DDDD

Házból kilépve mély megdöbbenésemre kellemesen langyos levegő fogad, tisztára mintha tavasz lenne, élveztem is egészen 6 órág, amíg el nem kezdett szakadni az eső. Fákk. Mindegy, az 5ajtós autó előnye, hogy legalább amíg a csomagtartóban pakolok, addig nem ázok. Egyébként minden isteni, pöpec jó időben vagyok, még a Drágámmal is sikerül randiznom az autókereskedésnél, de szegénykémnek nem ennyire jó a napja: rémesen fáj a torka. Így a fertőzésveszélyt elkerülendő pusziegységeket nem vételezek, viszont megyünk tovább a szakadó esőben. Jó időben végzek, Határ útnál lesöprök egy ajándékboltba bonbont venni, merthogy tegnap Melcsi névnap volt és az irodai mindenesünket mindenképpen illik felköszönteni, aztán be a központba, csörög a telefonom, Drágám hív. Iszonyatosan fáj a torka, léccilécci vegyek valami torokgyulladás elleni cuccot a patikában, de olyat, ami használ, mert nagyon kínlódik. Szegénykém… :( Szóval központban gyors leszámolás, rohanás patikába, gyógyszerésszel hosszas alkudozás, végül valami csodabogyóra hagyom magam rábeszélni, rohanás a Drágámhoz, hogy minél előbb megkapja a cuccot, aztán fizikoterápia, persze tömeg, na basszus, ülhetek itt órákat… mélységes meglepetésemre az első körben szólítanak, előadom szokásos monológomat: a bal oldalra kérném, és mehet jó erősen. Megkapom. Éget. Még jobban éget. Jesszus, vazze, leperzseli a derekamat. Eltelt 8 perc, mindjárt vége. Hmmm, viszont egyre kevésbé fáj. Belekönnyezek, úgy éget, biztosra veszem, hogy a kis érintkezők beleégtek a derekamba, mint a marhákba a billog, de mit számít, érzem, hogy jó!!! Eltelt 10 perc, mindjárt jönnek és leveszik. Frászt. 12 perc. 14. 16. Végre jönnek, már alig látok, „jesszus, ez a hülye gép magától felerősödött, miért nem szólt, hogy nagyon erős????” . Hát bakker. Én fegyelmezett beteg vagyok, és mazochista, nem hisztizek. Azonkívül tényleg hatott a villany, így legalább éreztem, hogy van haszna. Szerdán jövök újra, köszönöm, viszlát.

Hú, végre mehetek haza, basszus, ¼ 12, hol egy cigi… hopp, pékség, nincs otthon semmi kaja, ide be kell menni, cigi ugrott. És innentől már részleteztem fentebb. Hát eddig a mai napom, ja, és még mindig szakad az eső…

DEEEE!!! Ma vagyunk a Drágámmal 2 évesek!!!! Ezúton is nagyonnagyon boldog évfordulót kívánok neki (meg persze magamnak) :) Egyébként ha egészen pontos akarok lenni, akkor még van kábé 4 óra a 2 évhez… de estére már a második leghosszabb kapcsolatomról beszélhetek majd :)

Jaj, de a 7végéről még nem is írtam… hát, hogy mik történnek?!?! Péntek estéről szombat reggelre eltűnt a piercingemről a golyó. És nem is lett meg, ki kellett szednem és csak remélni tudom, hogy 3 hét alatt nem gyógyul be a luk, merthogy Anyukámtól és öcsikémtől aranypiercinget kapok Karácsonyra. És azért felettébb érdekes a dolog, mert pont egy hete mondtam a Drágámnak, hogy olyannyira össze van gyógyulva a piercingem, hogy Karácsonyra gondoskodjon majd fogóról, amivel szét tudja tekerni, hogy az újat be lehessen rakni. Erre simán magától letekeredik az a golyó, amit kézzel megmozdítani se bírtam… X-akta. Biztosan az ufók voltak.

Szombaton különben kettesben lángosoztunk a Drágámmal, mert senki sem jelentkezett a meghirdetett túrára, ráadásul Pedró mint villanyszerelő produkálta magát Apával a lebetegedett Zsombor helyett, szóval kettesben voltunk, viszont elég későn, így a vasárnapi tarjasütögetést megúsztam, mert mire a henteshez értünk, elfogyott a tarja.  Egyébként persze megint rengeteget aludtam, ami nekem nagyon jó volt, aztán vasárnap már a ¼ 5-ös vonattal hazajöttem, és azt hiszem, igazán említésre méltó esemény nem történt a 7végében… ja, de!!! Drágám azt mondta, számítógépet kapok tőle Karácsonyra!!!!! :) Édesem, annyira imádom… :) Ja, és még valami, hát ez irtóra tetszett: Drágámat szombaton felhívta az engem megelőző barátnője, hogy nem akarna-e vele összeköltözni. Márminthogy közös albérletbe. Hát kész voltam tőle. Aki ismeri a lányt + a sztorit, az nagyjából tudja értékelni ezt a fordulatot, aki nem, annak azért annyit megemlítenék, hogy anno ők együtt éltek, de a történet jócskán elmérgesedett, már ott tartott a helyzet, hogy a Drágám tüdőgyulladással feküdt, a lány meg haza se nagyon járt, egy tál levest elé nem rakott volna, plusz még néminemű mai napig rendezetlen anyagi problémák is felmerültek, szóval nem szépen lett vége a dolognak és ennek tükrében kissé meghökkentő a fenti ötlet – túl azon, hogy azért nem kicsit meredek történet egy exszel együtt lakni, azért na…

Viszont az öcsém 7végén elköltözik (és vele a számítógép), úgyhogy valószínűleg most pénteken fogok utoljára blogot írni, aztán majd csak jövőre, vagy legkorábban a két ünnep között, attól függően, hogy a Drágámmal hogyan tudjuk majd intézni a dolgainkat, végig nála leszek-e Vácon, vagy ha be kell jönnie dolgozni, akkor hazajövök vele, aztán szilveszterre vissza, szóval még semmi sem biztos.

Csak az, hogy az eső épp most zendített rá újult erővel, huhh, de nem szeretnék most az utcán lenni… ellenben Isten éltesse a Ferenceket, meg a Szigetváriék Pistikéjét, aki ugyan tegnap ünnepelte fennállásának 21. évfordulóját, de azért ma is, ezúton is boldogságost neki :) Aztán majd szombaton kiadósan megünnepeljük őt + a Drágámat és persze Madárnorbit is :)

Na, most viszont semmi más érdemleges nem jut eszembe, úgyhogy ezennel veszem a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)