Krisztike

Péntek, péntek, végre péntek, és ennek nem azért örülök kirobbanóan, mert én vagyok Robinson, hanem mert ezzel vége a heti melónak (nekem már egy órája, bibibiiii), és este megyek a Drágámhoz, és ráadásul ma még egy újabb pletykát is hallottam, ami rám nézve nagyon kedvezően alakíthatja a dolgokat, ráadásul az irodai mindenesünktől Melcsitől ma egy csomó dicséretet is kaptam, és irtó jó érzés, hogy szeretnek, ő is + a Főnökanyám is és én is nagyon imádom őket, és nem győzök örülni annak, hogy megtettem azt a fontos lépést, hogy idejöttem dolgozni és nem kínlódtam a kretén exfőnökömmel tovább, mert összehasonlíthatatlanul jobb érzés itt dolgozni, ilyen légkörben. Szóval most hepi vagyok nagyon :) Azért a pletykán kívül még nekem is kell egy kicsit tennem a kedvező fordulat bekövetkeztéért, úgyhogy hétfőtől megemberelem magam, és szórólapozok egy kicsit, hogy történjen valami a körömmel :)

Egyébként tegnap elfelejtettem írni, hogy nem csak melegvizünk nem volt, hanem fűtés sem, úgyhogy este 6-ra mire lett melegvíz (és fűtés), át is fagytam rendesen, aztán végre beülhettem a kád forró vizembe, hihetetlenül jól esett... aztán 1/2 7-kor beestem az ágyba és 1/2 8-kor már aludtam is, mint a bunda, iszonyúan fáradt voltam, és tulajdonképpen most is az vagyok, nem nagyon sikerült 8,5 óra alatt kialudnom magam... persze, én nem is merek panaszkodni, mert szegény Drágám este 7-kor küldött sms-t, hogy még csak Miskolcot pakolja, ami normál esetben délre már kész szokott lenni, úgyhogy ha valakinek, hát neki aztán igazán sz@r napja volt tegnap...

Amúgy ömlik az eső, szerencsére a melót megúsztam elázás nélkül, 9-re végeztem és pont akkor kezdett el esni, úgyhogy mázlim volt, ellenben a Judit nevű kolleganőmnek annyira nem volt szerencsés ez a mai napja, ugyanis hétfőtől már nem kell jönnie dolgozni... akkora sértett arccal ücsörgött ott benn a Főnökanyámnál, hogy rossz volt nézni, holott ő főzte a dolgot, egy 300-as körből csinált egy 100 ezrest, amikor Anyám egy hónappal ezelőtt piszkálgatni kezdte, besértődött és kikérte magának, végül Anyám elvette a céges autóját és adott neki 3 hetet, hogy valami növekedést produkáljon, csakhogy ezen ő aztán végképp besérült, akkortól már csakazértsem csinált semmit, viszont elkezdett fenyegetőzni, hogy ki fog innen lépni, így nem lehet dolgozni, ezt meg Anyám igen rosszul tűri, hogy a beosztottja nem dolgozik, de még őt fenyegeti, úgyhogy ma azzal várta meló után, hogy akkor hétfőtől már nem kell jönnie. Őszintén nem is értem, mit gondolt, hogy majd a cég könyörögni fog neki, hogy jajjaj Judit drága ne menj el, inkább visszaadjuk a céges autót is, csak maradj itt és produkáld a kis megszokott 100 ezres körödet???? Hát bakker, én egy 400-as kört csinálok saját autóval, néha már az első ülést is telepakolom kajával, annyit viszek, és még soha nem háborogtam, soha nem hisztiztem, Anyám nem tudott még olyat kérni tőlem, amit azonnal ne rohantam volna megcsinálni, basszus, én dolgozni akarok és itt akarok dolgozni. 14 munkahelyem volt eddig, pontosan tudom milyen a sz@r munkahely, és pontosan tudom, hogy ez nem az, úgyhogy oda kell tennem magam, ha azt akarom, hogy maradjon is minden így. Nem magamat akarom fényezni, csak annyira nem értem mások hozzáállását ezekhez a dolgokhoz... Na mindegy.

Most viszont más nem jut eszembe, úgyhogy ezennel veszem a búcsúmat, hétfőig biztosan, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)

Lomolás=lóvé, bizony!!! Tegnap délután (bár azt hittem, összecsinálom magam, úgy fájt a derekam, és mielőtt nekiálltam a pakolásnak, bevettem a derékfájás-csillapító butítómat, mire végeztem, el is múlt a fájás, hurrá. ) nekiálltam a szekények alját kiselejtezni, mert ott nagyon gyűlnek a lomok. Legalábbis nálam. Nem tudom, mások hogyan csinálják, de nekem a ruhásszekrény alja nagyjából méter magasan megtelik a lomokkal újra és újra.Hát ennek láttam tegnap neki. Többek között találtam egy zsákot, amit még tavaly az Anyukám rejtett el, merthogy jöttek a fűtéskompenzáció miatt környezettanulmányra, és a dolgozóasztalomról drága Anyukám mindent belehajigált egy zsákba, azt pedig besuvasztotta a szekrény aljába. Tulajdonképpen nem is értem, miért tartottam azt a rengeteg vackot az asztalomon, merthogy azóta sem kellett semmi abból a zsákból, de most úgy döntöttem, azért átnézem, mi van benne, aztán megy a lomok közé. És nekiálltam válogatni a rengeteg papírt, bankszámlakivonatot, cetlit, névjegykártyát, cédét, irodaszereket, felfirkált megrendeléseket, borítékokat, ilyeneket, és jó Rákhoz illően elnosztalgiázgattam, elmeditálgattam, szóval nem haladtam túl gyorsan, de nem is ez a lényeg, hanem amit találtam!!! Egy felirat nélküli, szűzfehér borítékban találtam egy ötezrest!!!!! Hát bakker?!?!? Mekkora jó, hogy nem hajítottam ki egyben az egész zsákot, mondván, hogy ha egy évig nem kellett belőle semmi, akkor eztán sem fog!!!! Meg hogy még az üres borítékokat is kiforgattam, hátha valami érdekes, nosztalgikus élmény lapul benne!!! A leghalványabb sejtelmem sincs, honnan került egy évvel ezelőtt a dolgozóasztalomra egy borítékban egy ötezres, de akárhonnan is, hála és köszönet érte (szerintem szinte biztos, hogy nem az enyém volt, egyrészt sose hiányoltam ötezer forintomat, másrészt mi a fenének dugdosnék pénzt egy asztalon kallódó borítékba), most nagyon jól jött! :) El is raktam, valószínűleg akkumlátor lesz belőle, ha végre az egyetlen helyre megérkezik az akkumlátorszállítmány, ahol 8 ezerért akciós lesz :)

Na, folytatom, merthogy közben eltelt 1,5 óra, ugyanis Anyukám felhívott, hogy 1 óra helyett délre menjek érte, úgyhogy elrohantam még fizikoterápiára meg szoliba is, aztán érte és most jöttünk haza. A fizikoterápiás asszisztensnők meg kapják be, mert azt mondták nekem, hogy az áram erősségétől nem függ a kezelés hatásossága, közben meg rájöttem, hogy de. Sajnos csak ma, a nyolcadik alkalommal jöttem rá, ugyanis valahogy nem éreztem, hogy bizsergetne a cucc, tekertek rá még, akkor se éreztem, tekertek még, akkor se, aztán végre elkezdtem érezni, de baromi erősen, mondtam, hogy mostmár jó lesz, már nem akartam hülyét csinálni magamból, hogy jaj, vissza, vissza, izzott is a derekam, de aztán kellemesen elzsibbadt és melegített a villany, és  most összehasonlíthatatlanul jobbnak érzem, mint az eddigi kezelések után. Ha erre már az első kezeléskor rájövök, lehet, hogy már rég nem fájna a derekam basszus.

Na de térjünk vissza a lomtalanításra, merthogy előkerültek ám érdekes dolgok, például megtaláltam a válóperes végzésemet + jegyzőkönyvet, hogy véglegesen és helyrehozhatatlanul megromlott, meg a házasság felbontását felek egyező akaratnyilvánítással kérik, meg ilyenek, jót mosolyogtam rajta :) Aztán rátaláltam egy régebbi "kiírom magamból" tipusú naplómra, hát az valami rettenetes, végig se bírtam olvasni, tömény kínlódás az egész, de annak idején hatásos volt, arra emléxem :) Meg a kezembe kerültek a zsenge ifjúkoromban véghezvitt verseim-dalszövegeim, hát, azokra se vagyok büszke, pedig akkoriban eszméletlen jónak tűntek :D És megváltam a már-már muzeálisnak számító music centeremtől (anno 1995.), az első komoly értéktől, amit saját magamnak a saját magam által keresett pénzből vásároltam (leszámítva a magasszárú Puma cipőt 4 évvel korábban :D ) és erre nagyon büszke voltam, és a mai napig is a nosztalgia miatt őrizgettem, de most végre elszántam magam az elválásra. Pedig nagyon klassz kis cucc volt, még mindig működőképes (ki is tépték a lomosok azonnal a kezemből, ahogy leértem vele a kapu elé :D ), annak idején 20 ezer forintnak megfelelő osztrák schillingért vettem a németországi három hónapos szakmai gyakorlatomról hazafelé tartván, ami egy gyengébb havi fizetésnek felelt meg akkor. Aztán heveny ordítozás közepette rávettem Anyukámat, hogy szakadjon ki a számítógép elől, ezzel a módszerrel elértem még további két szekrény kiselejtezését is, a végén 12 nagy szatyornyi lomot hordtam le, plusz 3 bazi kartondobozt, ezen rendesen fel is húztam magam, merthogy egyedül rohangáltam le-fel-le-fel, mint egy megkergült teherlift, Anyukám meg mindezt békésen végignézte, mintha nekem és csak nekem egyedül lenne dolgom a hurcolkodás, de mondjuk az egész lomtalanításhoz így állt hozzá, hát vazze. Lakik még itt rajtam kívül más is. Soxor azt érzem, hogy amióta meghalt az én drága Édesapukám, azóta Anyukám hallgatólagosan full áttestálta rám mindazon dolgokat, amiket előtte Apukám csinált, és ez eléggé bosszant. Nem vagyok az Apám pótléka, ha ketten maradtunk, akkor ketten megosztva kellene a dolgokat csinálnunk, nem mindig mindent csak tőlem várni basszus. Na mindegy, ezt most hagyjuk.

Aztán este még próbáltam beszélgetni a roppant rosszkedvű Drágámmal is, nehezen ment, de azért imádom őt :) 1/2 8 körül beájultam az ágyba és istenit aludtam hajnal 4-ig, aztán mentem melózni és ma megint eszembe jutott úgy 3/4 6 magasságában, hogy van azért egy fílingje ennek a hajnali melónak. Végignézni, ahogy lassan hajnalodik, ébrednek az emberek, erősödik a forgalom, egyre tömöttebbek a buszok, nézni a félkómás fejeket, miközben én már egy órája dolgozom, szóval ha elég pozitívan tudom nézni ezt a dolgot, akkor még élvezem is egy kicsit :)

És ma a Drágámnak egy órával korábban kellett jönnie melózni, így sikerült randiznunk a régi helyen, a Sparnál,  és annyira jó volt 4 nap után megint látni ezt a klassz pasit :) Behajtottam az elmaradt ölelés- és pusziegységeim egy részét, aztán mentünk tovább :)

Ja, nálunk ma megint nincs melegvíz. Bakker, idén már vagy hatodszor nincs, és én ettől ki vagyok borulva. Most például bazi jól esne elhevernem egy nagy kád forró vízben, de nem lehet, úgyhogy kapja be a Melegvízkészítő Vállalat.

Azért jó, hogy ma már csütörtök van és holnap péntek, valahogy iszonyatosan fáradt vagyok, rámfér majd a pihi. Meg azért se lesz baj, ha véget ér már ez a hét, mert egész tűrhető a forgalmam, ami jövő hétre tűrhető fizetést eredményez, ami nagyon rám fér, mert a 3 napos múlt hétre 27 ezer forintot kaptam, amiből tizet rögtön beletankoltam az autóba, és kiadásom is volt azért bőven, szóval eléggé nadrágszíjmeghúzós ez a hét... De legalább szépen süt a nap :) Igaz, közben akkora jeges szelek rohangálnak, hogy rendesen ellen kell feszülni, ha rajtam múlna, én az egész őszt-telet kihagynám a francba, kezdődhetne a tavasszal újra minden, de persze szigorúan eső nélkül. Utálom az esőt.

Ellenben most veszem a búcsúmat, nézegetek a Drágámnak ajándékot, meg meg kell írnom pár emilt is, úgyhogy utánam a vízözön, legyetek rosszak és erköcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :) 

Szuper, 3/4 10 van, és én már itt ülök a gép előtt átöltözve, friss, forró kávéval, cigivel - és rém nyünnyedten... Drágámmal este 1/2 10-ig bírtunk telefonon traccsolni, miközben én már 8-kor aludni szoktam, és nagyon megéreztem, hogy 8 óra helyett csak 6 óra alvás jött össze, hű, de nehezen keltem... ellenben az idei fűtési szezonban ma éjjel volt először, hogy nem fáztam, eddig ugyanis nagyon takarékosan küldték a meleget, jó, ha 20-21 fok bírt keletkezni a lakásban, ami (nekem legalábbis) alváshoz kimondottan hűvöske. Úgyhogy szokás szerint este hermetikusan zártam ajtót-ablakot, erre elkezdtek úgy fűteni, hogy hajnalra totál leizzadtam, és még most napközben is van 24-25 fok a lakásban, pedig ilyenkor takarékon szokott menni csak a fűtés, éjjel biztosan volt vagy 28.

Viszont ma már szerda van, ami alapvetően egy jó hír, mert már csak kétszer kell a héten korán kelnem, és holnapután már megyek a Drágámhoz :)

Egyébként mostanában valahogy egyre sűrűbben felmerül köztünk az összeköltözés lehetősége, mint távlati terv (így közel 2 év után), amit én tulajdonképpen nem erőltetnék, mert szeretném is + nem is, de ahogy észreveszem, a Drágám is így van ezzel. Momentán még főként anyagi akadályai vannak ennek a dolognak, de ezek előbb-utóbb elhárulnak, és akkor viszont komoly dilemmában leszünk. Egyrészt egy kapcsolatnak azért egy idő után mégiscsak az az egyetlen értelmes perspektívája, hogy együttélés, netán erről papír is, gyerek(ek), ilyesmi. Másrészt viszont a Drágám annyira szabad, független és autonóm személyiség, hogy nem szednék rá ciánt, hogy valaha is maradéktalanul boldognak tudná érezni magát egy ilyen helyzetben. Neki szüksége van néha magányra, egyedüllétre, szüksége van a családjára, szüksége van arra, hogy a barátait, a szeretteit a közelben tudhassa és hogy ha bármikor úgy érzi, akkor mehessen, és én ebben egy pillanatig sem gátolnám (ahogy eddig sem tettem soha) és még Vácra is hajlandó lennék leköltözni, tehát eddig még megoldható a történet, viszont az együttélés alapvetően kizárja a magányt, az egyedüllétet, nem nagyon működik az, hogy magamra csukom az ajtót és mindenki hagyjon békén, pláne, ha már mondjuk gyerek is van, és ez az egész helyzet tulajdonképpen még ha szándéktalanul is, de valahol egy lelki terror, egy kötődés, egy rabság, egy muszáj-helyzet, ami a Drágámnak igencsak frusztráló lenne. És én hiába tennék meg mindent azért, hogy ezt ne érezze, hogy ne így érezze, hiába csinál akkor és azt, amikor és amit akar, hiába nem kérem soha számon, hogy hol-volt-mikor-és-kivel-és-mit-csinált-és-ilyenkor-kell-hazajönni-és-így-tovább, azért neki mégiscsak nehéz helyzet lenne, és innentől kezdve nekem is. És nem az lenne a baj, hogy velem nem érzi jól magát, hanem az egész helyzetben nem érezné jól magát. Na mindegy, tulajdonképpen felesleges még a mostani stádiumban erről ennyit értekeznem, csak úgy elgondolkodtam ezen a dolgon, és egyébként az, hogy mostanában ilyen problémákon agyalunk, tulajdonképpen egy hatalmas pozitív változás a mi kapcsolatunkban, mert egy évvel ezelőtt például fel sem merült az összeköltözésnek még a lehetősége sem, a kapcsolatunk csak és kizárólag úgy tudott működni, hogy hétközben külön, hétvégén együtt, mert huzamosabb együttlét alatt meggyilkoltuk volna egymást. Nagyon sokáig az volt a kapcsolatunk jelszava, hogy "Menj el most, add meg nekem az esélyt, hogy hiányozhass" (ezt Annácskánál is olvastam, nagy igazság :P ). Aztán a Drágám változott egy hatalmasat nagyon pozitív irányba (ami előtt egyébként elég sokáig értetlenül álltam és nem tudtam mit kezdeni a helyzettel és tisztára válságba kerültem), úgyhogy mostmár a fenti problémánál tartunk, és ez mindenképpen minőségi változás :)

Na, ma már kóddal jöttem be a kapunkon, és roppantul élveztem, még soha nem laktam olyan helyen, ahol ilyen pöpec kaputelefon lett volna :) És viszont ma van a legeslegutolsó lehetőségem a lomtalanításra, mert holnap már elszállítják, de valahogy nem sok vonzalmam van hozzá...

Jaj, ma reggel nagyon kiakadtam az egyik kollegámra! Tudni kell róla, hogy nem sokkal utánam jött a céghez, és az az igazi tipikus idióta balf@sz, aki a karácsonyi buli szervezésekor, amikor felmerül, hogy a Huszgabi egyik haverjának a vendéglőjébe mehetnénk, akkor elengedi a következő mondatot: erre rendezvényre egy olyan szerződés lenne praktikus az étteremmel, ami szerint egy adott összegért korlátlan étel-italfogyasztást kapunk. Mivan, vazze????? Eszednél vagy???? Rendezvény???? Meg szerződés??? Meg korlátlan fogyasztás???? Bakker, egy páran beülünk vacsizni a Huszgabi haverjához, mi bajod van neked, miről beszélsz????? Ez a fickó laptoppal a hóna alatt jár ebédet szállítani (merthogy ő zenél, elektronikus zenét csinál, és minden percben eszébe juthat egy jó téma... jesszus), ezen kívül ha valahol leparkol az expediáló előtt, akkor tuti, hogy legalább ketten nem tudnak kiállni miatta, ha elkezdi pakolni a kajáját, akkor azt is tutira a legsz@rabb helyen teszi, hogy mindenkinek útban van, és ha mondjuk véletlenül meglökik, vagy megkérik, hogy menjen odébb, vagy szólnak neki, hogy itt nem lesz jó helyen, akkor besértődik és puffog. Párszor én is szóltam neki ezért-azért, látszik is rajta, hogy nem kedvel különösebben (például az étterem-szerződés dumáját se bírtam szó nélkül hagyni), de engem olyan nagyon nem izgatott eddig. Ellenben ma reggel úgy sikerült leparkolnia, hogy zsinórban négyen álltunk egymás mögött, és tőle nem bírtunk kiállni, megkérdeztem tőle, hogy hátrébbállna-e egy kicsit, hogy elférjünk. Erre közölte velem, hogy neki a töke tele van azzal, hogy neki hozzám kell alkalmazkodnia. Hát hallod!?!?!? Én úgy ledöbbentem, hogy inkább nem is szóltam semmit, de teljesen kiakadtam rajta... te nyomorult idióta, nem hozzám kell alkalmazkodnod, hanem mindenkinek kell mindenkihez, próbálj már meg annyira szociális lenni, hogy tekintettel legyél másokra, és ne akadályozz senkit a munkájában, te kretén!!!!!!!!!!!! Nagyjából ezt tudtam volna mondani neki ott rögtön hirtelen felindulásból, de ezt a mondatot inkább lenyeltem, és annyit válaszoltam neki, hogy tulajdonképpen alkalmazkodhatok én is hozzád bakker, ne állj hátrébb, majd behúzom a magassági kormányt és átugorlak. Viszont asszem, előbb-utóbb tisztázni kell vele néhány kérdést. Például, hogy az expediáló körül senkinek nincs bérelt parkolóhelye, és hiába szeretne ő közvetlenül az ajtó elé parkolni, ha én érek oda előbb, akkor én állok oda, és nem vagyok kiváncsi a puffogására. Mellettem, mögöttem van még bőven hely, ÉN ugyanis figyelek rá, hogy másokat ne akadályozzak, és ha másra nem is, legalább arra legyen tekintettel, hogy egyrészt nő vagyok, ő meg egy 90 kilós pasi, másrészt én 2 hónapja kínlódok a derekammal, ne várja már el tőlem, hogy én cipeljem soksok méteren át a kajámat, miközben ő közvetlenül az ajtó előtt szöszöl! Egyébként nem szoktam elvárni senkitől tényleg, hogy bármiben is tekintettel legyen rám, de ez a csávó akkora paraszt, hogy szívesen elmagyaráznám neki az udvariasság és előzékenység, mint fogalmak létezését. Vazze.

Na, most jól kipuffogtam magam :)

Ja, különben ma van november 7., az nagy Szovjetúnió Nagy Októberi Szocialista Forradalmának évordulója:) Pár éve ez még ünnep volt, vonultunk a szép kisdobos- meg úttörő-egyenruhánkban, szóltak a recsegő hangszórókból a jó kis mozgalmi dalok, a szovjet himnusz, szavalták a verseket, lengtek a zászlók, és mindenki roppant ünnepélyes és karótnyelt volt, jesszus, micsoda élmények! :D Ezekről a mai ifjúságnak halvány sejtelme sincs :D Vazze, milyen öreg vagyok a 30 évemmel, elképesztő. Múltkor is mondtam Pedrónak, hogy tudod, amikor megnyílt a határ Ausztria felé és ment a nagy kávébiznisz, öööö... akkor jöttem rá, hogy bakker, ő akkor született, amikor én az anyámékkal már kávét meg kétkazettás sztereó magnót csempésztem Bécsből, halvány segéd fogalma nincs, miről beszélek! :D :D :D Mit tudja ő, mi az a valutakeret, hogy mekkora királyság egy Gorenje hűtőláda, és hogy mennyi tetriszezés kellett ahhoz, hogy 120 kiló kávé beférjen úgy a Zsiguliba, hogy abból egy darab se látszódjon!? :D Ő még a csattogós falepkét tologatta a homokozóban, amikor én már a nyári szünetben délután öttől hajnal egyig egy sörözőben dolgoztam, 14 évesen napi 60-80 korsó sört lecsapoltam, felszolgáltam, mosogattam, hogy meg tudjam venni a magasszárú Puma cipőmet :D Hát, vitathatatlanul más generáció vagyunk, holott csak 10 év van köztünk, de közben hatalmasat fordult a világ :)

Na, asszem a bölcselkedésből elég lesz mára, amúgy is már több, mint egy órája írogatok itt, úgyhogy úgy döntöttem, megkímélem a T. Nagyérdeműt a további agymenéseimtől :) Ezennel veszem a búcsúmat,utánam a vízözön, meg a vízkereszt, vagy amit akartok, különben meg legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)

Töredelmesen be kell vallanom : ma megcsaltam a Drágámat... igaz, a partnerem csupán egy hüvelyi ultrahang-készülék volt, és olyan apró, hogy még csak nem is éreztem (hát igen, nagyobb méretekhez vagyok én szokva... :P ), ráadásul az egész rákszűrés fedőnéven történt. Mindenesetre az már biztos, hogy nem nőgyógyászati probléma miatt fáj a derekam, úgyhogy a vizsgálat után leballagtam a szokásos kis fizikoterápiámra is, ami túrót sem ér, de legalább megvan az az illúzióm, hogy teszek valamit a gyógyulásomért.

Ellenben zseniális vagyok, ezt újfent meg kellett állapítanom. Még az ősblogomban írtam ugye, hogy lökött öcsikém butuska barátnőjének megírtam az önéletrajzát, hogy minél előbb menjen dolgozni, minél kevesebb ideig ücsörögjön itt a nyakunkon. És most végre lett munkája, méghozzá a rendkívül meggyőző önéletrajzának köszönhetően, amivel teljesen levette a lábáról a jövendő munkaadóját. Hát bakker, tényleg zseni vagyok, hol egy Nobel díj? Vagy valami? Akkora jó önéletrajzot tudok írni, hogy képes voltam eladni még ezt az ostoba ludat is I-R-O-D-A-V-E-Z-E-T-Ő-N-E-K!!!! Más kérdés, hogy holnap kezd és bizonyára a leendő főnökének is hamar feltűnik majd a lánykából áradó átható, sűrű sötétség, ami viszont legalább agresszióval párosul, úgyhogy tökéletes. Mármint akkor agresszív, ha úgy érzi, támadják, ergo: semmiért nem lehet szólni neki, mert azonnal úgy szól vissza, hogy attól a bicska kinyílik a zsebemben. Emiatt aztán gyűlik is már a számára néhány füles a tenyeremben, de moderálom magam, elvégre szocializált, értelmes lény vagyok, tudok én együtt élni, ha muszáj... márpedig muszáj, de ha jól mennek a dolgok, már nem sokáig. Mindenesetre kíváncsi vagyok, a jövendő főnöke vajon hogyan viseli majd az ostobaságait. Na mindegy, a lényeg, hogy zseni vagyok. Lehet, hogy kellene egy önéletrajz-író vállakozást indítanom? :P

Na, a mai napom különben tiszta rohangálás volt, bementem 10-kor leszámolni, persze kiderült, hogy értekezlet van ma, hurrá. Rohanás haza, zuhany, rohanás nőgyógyászhoz, onnan fizikoterápia, onnan haza visszaöltözni melósba, rohanás vissza értekezletre, onnan rohanás haza, mert úgy volt, hogy megyünk nézni egy házat, de közben elkelt, úgyhogy ez legalább elmaradt. Viszont roppantul lomtalanítanom kellene, csak se időm, se energiám hozzá boááá...

Persze egész nap tele volt a fejem egy csomó mindennel, amit majd jól leírok a blogomba, most meg semmi sem jut eszembe... De leírhatom például, hogy a Drágáméknál szombaton megint sütöttem vagy 60 palacsintát. Meg hogy még szerda este a madaras teszkóban a Drágám vett Pedrónak egy tévét a tönkrement helyett, ami bazi jól néz ki, bazi nagy és tök jó áron volt. Meg hogy akkumlátort még mindig nem bírtam 11 ezer alatt találni. De ezek a dolgok nem érdekesek. Legalábbis engem nem nagyon foglalkoztatnak most.

Igazából tök nyünnyedt vagyok, csak bambulok ki a fejemből, éjszaka megint jó pocsékul sikerült aludnom, ugyanis megérkezett a lomtalanítás előszele: az előre kipakolt lomok között éjjel-nappal túrnak a kisebbségiek, és persze az éjszaka közepén jut eszükbe összebalhézni egy pár 40 éves bordó plüssfotelen, természetesen az ablakom alatt. Meg asszem, az is a bajom, hogy hülye idealistaként már megint nagyon beleéltem magam ebbe a nagyon is ideálisnak tűnő házba, és nagyon nem esett jól, hogy elhalászták az orrunk elől...

Ja, viszont szereltek nálunk új kaputelefont! Szenzoros, meg kódos, meg minden, meg szép fehér az a része, ami az előszobánk falán van. ami sokkal lélekemelőbb látvány, mint az elődje, a 27 éves házgyári fogkrémzöld bakelit volt. Azért megtarthattuk a bakelitet is, ami nagyon kúl, mert momentán épp szabadulni akarnánk a lomoktól, erre születik még egy, amit még csak ki se dobhatunk, merthogy nyilván benne van a lakásleltárban.

Na, asszem, nem kínlódok tovább, totál üres az agyam, pillanatnyilag lehet, hogy még a saját nevem sem jutna eszembe, úgyhogy ezennel veszem a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)

Hát, eltelt a szép hosszú 4 napos 7vége, de sajnos nem olyan jól, mint szerettem volna... csomó sz@r dolog volt, például a Madárnorbi leöntötte a Drágám telefonját fehérborral. Annácska nem jött se társasozni, se lángosozni, nem hogy dumálni nem tudtunk, még csak nem is találkoztunk, nem is tudom hány hete már, de mindegy, biztosan így kell ennek lennie, tudja, mit miért csinál. Drágámnak folyamatosan voltak programjai, hol garázstakarítás, hol motorszerelés, hol Citadella, hol ez, hol az, egy nyugodt napunk nem volt. És a slusszpoén: az autómban lemerült az akkumlátor, szerencsére a Drágám felajánlotta a segítségét, vasárnap kora délután hazahozott és az volt a terv, hogy veszünk egy akkumlátort, kicseréli nekem és minden rendben lesz. Mondanom sem kell, akkumlátort 4 órás rohangálás után sem kaptunk, tiszta kiborító volt, az egyik helyen majdnem a pultot is ráborítottuk a nyegle eladóra, mindegy, hagyjuk is, csak felidegesítem magam, a vége az lett, hogy a Drágám átrakta nekem az ő akkumlátorát, az övét meg a rossz aksival betoltuk, így beindult, hazajutott, sőt, azt mondta, tölt annyit a generátor, hogy szerinte pár napot simán eljárkál még vele. Ez azért korlátozottan jó hír, mert akkor viszont lehet, hogy az én autómban a generátor rossz, aminek nagyon nem örülnék, mindenesetre első lépésben most akkumlátort hajtunk, Drágám körbeérdeklődi az ismerőseit, ki tud olcsón szerezni, mert ma a Startautóban is megkérdeztem és a kedvezményünkkel együtt sincs 11 rongy alatt akksi, úgyhogy tele van a kiscipőm...

Apropó: Startautó: ma reggel azt láttam a tálalómon, hogy a Startautónak nincs rendelése. Király. Minusz 160 ezer a forgalmamból, a ma reggeli adatok alapján 16 ezer a fizetésem. Überkirály. Aztán 8-kor nyomozásba kezdtem, kiderült, hogy van rendelés, csak későn adták le, ezért mára már nem rögzítettek nekik kaját. Extra kúl. Járat után rohanás vissza a központba, a konyhán megmaradt összes kaja összepakol. rongyolás vissza a Startautóba, hogy azért valamit mégis egyenek, ott meg úgy néztek rám, mint a véres rongyra, mintha én tehetnék róla, hogy nem vittem nekik rendes kaját 1/2 8-kor, hanem csak maradékot 11-kor. Tájékoztattam az egybegyűlteket, hogy a hiba az ő készülékükben van, ettől némileg megenyhült a hangulat, de nem voltam népszerű. Hát bakker. Ja, és azt még nem is írtam, hogy este elromlott a Total fóliázógépe, ezért pattintós műanyag fedeleket raktak a kajákra, amik vagy pattantak, vagy nem, de inkább nem, nap végére kábé 1/2 kiló kiszóródott rizs volt a kocsimban, az egyetlen, amit lefóliáztak, az a paradicsomleves volt, de akkor már kínlódott a gép és azt is sz@rul fóliázta le, úgyhogy folyt, mint állat, vagyis paradicsomlevesből is volt vagy 3 deci a dobozomban. Meg néhány deci a ruhámon. És mindehhez hozzájött még, hogy letört egy körmöm, ami nem túl nagy para, mert ma megyek körmöshöz, épp csak a körmöst igazából át akartam rakni jövő hétfőre, mert akksit kell vennem (esetleg generátort is), és így kissé túl sok kiadásom van megint, de így nem tudom a körmöst más napra tologatni...

Ráadásul pocsékul aludtam éjjel, legalább 6× felébredtem, valamiért tiszta pánikban voltam, hogy elalszom, egyszer azt álmodtam, hogy kint már világos van, nézem az ébresztőórát és észreveszem, hogy nem kapcsoltam be a csörgőjét, totál leizzadva felriadtam, kint mély sötétség, silabizálom az ébresztőórát, 3/4 4, csörgő bekapcsolva, vazze.... aludtam még 20 percet. Tiszta megváltás volt az ébresztő, de azért eléggé paráztam, hogy mi van, ha a Drágám akksijával se indul be az autó, mert valami más baj van, mondjuk zárlat vagy valami, hajnali 1/2 5-kor kit kerítsek, hogy tolja be az autót? De beindult és egész nap indult pöccre, remélem, így is marad a helyzet.

Úgy gondoltam, hazafelé  bemegyek a kis szokásos fizikoterápiámra, de tündéri Anyukám felvitte a lakásba az autó elválaszthatatlan tartozékának számító térképet, amiben én a kezelőlapomat tartom (épp azért, mert az mindig nálam van), úgyhogy ezt a menüpontot ki kellett hagynom. Amúgy sem javul semmit a derekam, viszont mostmár többen mondták, hogy a derékfájást nőgyógyászati probléma is okozhatja, úgyhogy holnapra bejelentkeztem a nőgyógyászomhoz, potom 27 hívásomba került, mire egyszer nem volt foglalt, de aztán az asszisztensnő meglepően kedves volt, úgyhogy lenyugodtam.

Amúgy hiányolom a szmájlikat innen a fríblogból nagyon. Na mindegy. Holnapután van lomtalanítás, tulajdonképpen ma és holnap selejteznem kellene, meg a Drágámnak szülinapi-karácsonyi ajándékot keresgélni a neten, meg hajat mosnom, meg körmöshöz mennem, meg fizikoterápiára, meg szoliba, meg nőgyógyászhoz, meg 1 órára Anyámért a melójába, meg tele van a tököm.

Úgyhogy ezennel veszem a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)