Ja, ezt mindenképpen meg akartam örökíteni...

Szerinted mekkora az esélye annak, hogy 2 hónap után hazafelé tartván Svájc és Magyarország között az éjszaka közepén a kihalt autópályákon a legeslegelső magyar autó, amivel találkozol, az hajnali 1/2 2-kor München előtt 5 km-rel történik???? Mert velem ez történt augusztus végén, amikor mentem haza :) El nem tudtam képzelni, hogy miért jön a seggemben egy autó, amikor éppen 3 sáv van, és közel s távol rajtunk kívül senki nincs az autópályán. Aztán kielőzött, és villogtatta az elakadásjelzőjét, és akkor láttam, hogy ő is magyar... majdnem megkönnyeztem, komolyan. Aztán persze visszavillogtam neki, aztán mivel ő nem tartotta be a sebességkorlátozásokat, eltűnt a messzeségben. És ezek után még hosszú órákat és többszáz kilométert autóztam, mire újra magyar rendszámot láttam.

Aztán persze az első útjelzőtábla láttán, amire már Budapest is ki volt írva, megintcsak majdnem kicsordultak a könnyeim. Hülye szentimentális, honvággyal sújtott idióta vagyok, ideális nekem ez a svájci meló, tényleg. De már csak 24 nap :) És aztán jövök haza :) Addig is legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek! :)