Szóval akkor bővebben... tehát potom 11,5 óra autózással elérhető Budapestről eme falucska, ahol immár 83 napja éldegélek, és többek között arról nevezetes a hely, hogy itt ered a Rajna folyó. Rendkívüli lustaságomból eredően természetesen még nem voltam kirándulni, de mindenki azt állítja, hogy nagyon szép a forrás és a környéke. Én úgy döntöttem, inkább elhiszem nekik :)
A szálloda, ahol dolgozom (a panzió elnevezés inkább megközelítené a lényeget) egy családi vállalkozás, és természetesen minden érintett családtag rém büszke rá, pedig hát... szóval itt-ott hámlik a vakolat, itt-ott beázásfoltok vannak, a tévéantenna a falon kívül fut, a személyzeti zuhanyzóban penészedik a fal, mert nincs szellőzés, a műkőlapok némelyike úgy mozog, hogy frászt kapok, ha rálépek, meg egy csomó egyéb ilyen apróság, bár tény, hogy összességében, felületes ránézésre azért egészen egyben van a dolog. Viszont mindemellett olyan ostoba dolgokban holt maximalisták a főnökök, hogy például a belső pultra bekészített tartalék üdítők sorainak mind előrefelé nézzen a címkéje, hogy ha a vendég benéz a pult mögé (mégis mi az anyjáért nézne be?!?!?), akkor valami rendezett összképet lásson, meg hogy az éppen csak meggyújtott, 4-5 percet égett mécsest is cseréljem ki az asztalon, vagy például nem mindegy ám, hogy este, mikor beszedem a teraszt, hogyan hajtom össze a terítőt, ugyanis a terítő-összehajtás metódusa a következő: hosszában, még egyszer hosszában, majd keresztben, és még egyszer keresztben... De végülis mindegy, ezek mind olyan dolgok, amiket ugyan nem értek, de igazán nem zavarnak, ha így akarják, így csinálom, nem nagy kaland, és akkor megvan az örömük. Valószínűleg ennek a hozzáállásomnak köszönhető, hogy már 3 hét után azt pedzegette a főnök, hogy visszajönnék-e a téli szezonra is, mert meg van velem elégedve :) Aztán ezt pár hete le is konkretizáltuk, úgyhogy november 1-én megyek haza, aztán december 10-15 között valamikor vissza és húsvétig megint itt leszek :) Azért nem mondom, hogy nem hízeleg a hiúságomnak ez a dolog, vagy az például, hogy már hetek óta itt dolgoztam, amikor még mindig újabb és újabb svájci éttermek hívtak fel, hogy munkát ajánljanak nekem (egy internetes vendéglátós állásközvetítő oldalon történt regisztrációmnak köszönhetően, amit képtelen voltam törölni, végül ők töröltek engem, merthogy nem gondoztam az adatlapomat... vazze, be se tudtam lépni! Na mindegy).
Szóval panaszkodni tényleg nincs okom, itt nem meggyőződése egy főnöknek, hogy csak ő az okos és mindenki más hülye, nem kérnek lehetetlent, nem várnak el hülyeségeket, azt kell mondjam, ilyen jó munkahelyem még nem volt. Csak kicsit messze van... mostmár azért kezdem azt érezni, hogy szívesen mennék haza. Pedig augusztus végén meglepetésképpen kaptam egyben 4 szabadnapot, amit hosszas hezitálás után hazautazásra használtam fel, hát az valami isteni volt... hétfőn reggel 10-kor felkeltem, elrohantam bankba, boltba, aztán 2-től este 9-ig dolgoztam, 1/2 10-kor elindultam haza és kedden reggel 1/2 9-re otthon is voltam, egészen péntek délig. Valami elképesztően fantasztikusan csodálatos érzés volt újra látni mindenkit, akit szeretek, a Drágámmal aludni, hozzábújni... és annyira valószínűtlen, hogy még mindig olyan érzés, mintha csak álmodtam volna. De nagyon feltöltött, nagyon kellett :) Mostmár jöhetne a következő ilyen alkalom :)
Egyébként a családi felállás a következő: 40 évig tulajdonos, cégvezető volt itt egy házaspár: Irma és Josy, tulajdonosság mellett Irma felszolgált, Josy pedig a séf volt a konyhán (ja, itt az is magától értetődő, hogy a tulaj dolgozik a legtöbbet a saját cégében, nem az alkalmazottakat hajtja ostorral). Időközben született 4 gyerekük, a legidősebb (most 38 éves) fiú Mac 4 éve átvette a vállalkozást, az öregek pedig nyugdíjazták magukat. Mac-kel együtt a második gyerek Andrea (most 36 éves) férje Torsten (szintén 38 éves) érkezett még az étterem vezetésére és felszolgálni (ez utóbbit csak amikor kedve van), tulajdonképpen ők ketten a főnökeim. Ami némi zavart okoz a képben az az, hogy az öregek nyugdíjazása természetesen nem sikerült maradéktalanul, folyton-folyvást itt eszi a fene őket, és igen szeretnek beleokoskodni mindenbe. Ami mindaddig nem is zavar, amíg el nem kezdenek holt ellenkező dolgokkal inzultálni, mint amit pl. Torsten mondott nekem. Valamint az öregasszony a takarítási mániájával kerget az őrületbe, még a tisztát is újra meg újra le kell pucolni, ki vagyok tőle borulva. Hál' Istennek, nem jön mindig, van, hogy hetekig nem látom, de amikor jön, akkor hozza a rongyait, a puceválószereit, és mivel délután nem nagyon vannak vendégek, hát nekiugraszt a takarításnak. A legjobb sztori az volt, amikor egyszer egy álló héten keresztül mindennap jött, lesikáltuk az összes széket, az összes asztalt, az összes ajtót, az összes ablakot, az összes tetves rézkilincset, az összes sárgaréz lámpabúrát, majd miután már végképp nem talált semmi takarítani valót, odaállított nekem egy nagy doboz fehér damasztszalvétával augusztus 22-én és elkezdett szalvétahajtogatási technikákat tanítani nekem, hogy ezt a doboznyi szalvétát elhajtogathatom délutánonként, amikor ráérek. Megkérdeztem, hogy az összeset? (volt vagy 200 db). Mondta, hogy igen, majd meglátom, Karácsonykor mindegyikre szükség lesz... ismétlem: augusztus 22. volt. Mindegy, hajtogattam. Végülis ráértem. Utána viszont jött a 4 nap otthon, és mire visszajöttem, eltűnt a szalvétás doboz, azóta sem került elő.
Egyébként 90%-ban délután 2-re járok dolgozni, és este 9-10-11-ig, tehát zárásig vagyok, ami végül is jó, mert így mindennap délig alhatok. Ellenben ezzel simán átalszom a személyzeti reggelit és ebédet, minek köszönhetően egy szál egy vacsorát eszem egész nap délután 1/2 6-kor (meg éjjel még 1-2 szendvicset a szobámban őrzött tartalékokból). Vagyis igen gyakran vagyok éhes és igen ritkán jóllakott, de ennek is van jó oldala: legalább 10 kilót fogytam, amióta itt vagyok :)
Na, most úgy gondolom, ekkora információdömping elég volt első nekifutásra, nem ígérem, hogy rendszeresen fogok írogatni, de azért majd igyexem legalább néha-néha írni pár sort :) Addig is legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)
