Közkívánatra, hogy ne mondjátok...
Nos, a mai napon egy olyan mondvacsinált katolikus ünnepnek köszönhetően, melynek nyomát sem találtam semmilyen internetes fórumon, 1 órával korábban kellett dolgozni mennem (értsd: 1 teljes órával korábban kellett kelnem, azaz 12 helyett már 11-kor!!!), mely manővernek a világon semmi értelme nem volt, mert bár gyönyörű idő volt, ezzel együtt 12 ebédet sikerült eladnunk, mely mennyiséget a főnököm ha a fél kezét a seggébe dugja is, simán elintézett volna. Szóval feleslegesen keltem 11-kor. De végülis mindegy, mivel holnap és holnapután szabadnapos leszek, ami jó :) Ennek is köszönhető, hogy hajnali 1/2 2-kor még itt ülök és írok (és csuklok, de ez a tárgy szempontjából abszolút irreleváns, ellenben a bornak köszönhető).
Szóval jó itt, tényleg. A svájciak irtó pedánsak a munkaidőt tekintve is, tehát szó nincs róla, hogy kifizetetlen, felhalmozódott túlórákról siránkozzam itt, a heti két szabadnap és a napi 8 óra munkaidő szent, kábé havi átlagban. Tehát lehet, hogy heti 6 napot dolgozom napi 9 órát, de következő héten van 3 teljes szabadnapom, vagy ilyesmi, szóval kiegyenlítődnek a dolgok. És egyébként is minden rendben. Egy rossz szót sem szólhatok, komolyan. Én vagyok a legjobban meglepődve, hogy ennyire meg vagyok elégedve, tényleg. Nem csesztetnek, nem b@sztatnak, legfeljebb kérnek, és amit megteszek, azért hálásak és örülnek (vazze, milyen munkaerőhöz lehetnek ezek itt szokva?!?!?). Szóval alapjában véve teljesen jól érzem magam, leszámítva azt a csekélységet, hogy 1200 kilométerre vagyok otthonról tökegyedül, immár 82 napja, ellenben már csak 42 napig :)
Na, ígérem, holnap vagy holnapután kimerítőbben írok, de mostmár rendkívül érvényesül a vörösbor hatása, úgyhogy ezennel veszem a búcsúm, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)
