Ma, életemben először, fennállásom 33. évében megmakacsoltam magam, és azt mondtam: nem, nem kérek a locsolásból. Bőkezűen osztogattam a puszikat és a piros tojásokat, de a penetráns drogériaszagból idén nem kértem (azért néhány mindenre elszánt renitens locsolkodótól persze kaptam, de sajnos mind nagyobbak és erősebbek voltak nálam... )

Ellenben ezúton megosztanám a két kedvenc locsolóversemet a T.Nagyérdeművel:

Retro stílus:

Zúg a traktor, szánt az eke,

Elvtársnő! Locsolhatok-e?

Modern stílus:

Ferrarival érkeztem,

Veszett nagyot fékeztem.

Okos vagyok, szép és laza,

Locsoljak, vagy húzzak haza?

Nos igen, túl vagyunk a húsvéton is, és nem mondom, volna miről beszámolnom az elmúlt jó egy évből, de most ettől inkább eltekintek. Lényegi változás annyi, hogy immár váci lakos vagyok és masszívan munkanélküli, ámde ez utóbbi 6 napon belül változni fog, mivel kőkemény elhatározásom, hogy újfent elhagyom kicsiny hazánkat és végre értelmes fizetésért fogok dolgozni némi időt. Mondjuk 2-3 évet. Vagy többet.

Egyre inkább azt látom, hogy itthon bármennyire "jó" fizetésért is tudnék elmenni dolgozni, abból nem lehet egyről a kettőre jutni. Ugyanakkor ha a német munkáltató azt mondja nekem, hogy 1500 euro / hó plusz szállás-ellátás, akkor ki tudod számolni, hogy megéri akár napi 12-14 órát keccsölni pár száz kilométerrel távolabb. Igen, jól számolsz, az a legrosszabb árfolyamon is 400 ezer forint. És mivel vendéglátásról beszélünk, ahol borravalóként napi 15-20 euroval még pluszban számolhatsz, így ez  pénz tisztán hazahozható. És 1/2 év után 2,5 millióval hazajönni nem egy utolsó szempont. Szerintem. Szóval kérem a drukkokat, hogy összejöjjön most is ez a történet (ahogy eddig már 3× összejött, csak nem sikerült megbecsülnöm, és jól kijönnöm belőle)! :) Ellenben most szilárd elhatározásom, hogy végre ésszel állok majd neki ennek a dolognak és igenis jutni fogok belőle valamire.

Na, további kellemes nyúlünnepet Mindenkinek, áldás, békesség! :)