Na, úgy döntöttem, tiszta
lappal kezdek. Eddig ugyanis mélységesen frusztrált, hogy mennyi bepótolnivalóm
van blogírás-ügyben, most viszont úgy gondolom, nem nagyon pótolgatok, mert
úgysem tudnám leírni az elmúlt közel 2 hónap minden fontos eseményét.
Annyit azért kis adalékként: egy hónapja nincs otthon internetem. Az Externet
szerint minden rendben az internetszolgáltatással, a T-com szerint minden
rendben a telefonvonalammal, netem mégsincs. Már kicseréltem az összes tetves
madzagot, a szűrőt, a modemet, mégsincs. Valamint a tündéri Externet
hajlandóságot sem mutatott a problémám kivizsgálására, még a panaszlevelemre
sem válaszoltak, ezért aztán még december közepén küldtem nekik egy
felmondólevelet. Hipp-hopp január közepére, azaz tegnapra meg is sikerült
szabadulnom tőlük (egyébként szerződés szerint 8 nap a felmondás, de végülis a
8 nap és a 26 nap között tulajdonképpen elhanyagolható a különbség ugye),
nagyjából 47 telefonhívás, feljelentéssel, kötbérrel, lejárató újságcikkel való
fenyegetés, és leírhatatlan ordibálás árán. Így aztán tegnap kötöttem magamnak
szépen egy új internet-előfizetést, itt, a rózsaszín szolgáltatónál, amitől
ugyan tetőtől talpig borsódzom, de ez volt a legegyszerűbb. Most várom az
sms-t, hogy aktiválták az internet-szolgáltatásomat. Szóval gátló tényezők
azért akadtak bőven a blogolást illetően, merthogy a munkahelyemen meg a nagy
karácsonyi hajtásban pisilni sem volt időm elmenni, nem, hogy blogolni,
komolyan, már a nyelvünkön álltunk, úgy kivoltunk, aztán meg a 12 nap szabi úgy
elment, mintha nem lett volna 4 nap sem... de tényleg, SEMMI konkrét
tevékenységet nem tudnék megemlíteni, amit végeztem abban a 12 napban, csak
kóvályogtam végig, és igazából nem is tudom, mivel töltöttem el 288 szabad
órát... néha a Drágám ugyan próbált a számítógépe felé terelgetni és blogolásra
sarkallni, de egyszerűen nem bírtam rávenni magam...
Ellenben most visszatértem, momentán még kölcsönnetről, de igen erősen remélem,
hogy hétfőre már meglesz a saját jogú, otthoni internetem.
A visszatéréssel különben kőkeményen belecsaptam rögtön a lecsóba, merthogy ez
eleve egy hatnapos munkahét (tudom, hogy Neked nem, mert a Gyurcsány azt
mondta, de a mi főnökünket nem érdekli, mit mondott a Gyurcsány, ezért nekem
igen), vagyis dolgozom hétfőtől szombatig 8-tól 5-ig, plusz holnap, azaz
vasárnap dolgozom reggel 7-től este 9-ig, merthogy megyünk könyvet árulni,
aztán kezdem újra a hétfőtől péntekig 8-tól 5-ig című mutatványt... és már most
szédülök a kialvatlanságtól vazze... egyébként baromira nem bírok kibékülni
ezzel a 8-tól 5-ig munkaidővel... eljövök otthonról reggel 7-kor és hazaérek
este 6-ra, akkor nekiállok vacsorát főzni (fogyókúrásat, tudod), 7-re kész
vagyok, 1/2 8-8-ra meg is vacsorázom, 1/2 9-re megfürdök, és még akkor álljak
neki mosni-vasalni-takarítani???? Miközben már ledőlök a lábamról, olyan álmos
vagyok?????? Hát halló, nekem nincs életem!!!!Mások hogyan csinálják ezt????
Várom a megoldási javaslatokat arra nézvést, hogy napi 10 órát aludni is tudjak
és időm is maradjon mindenre, köszi :)
Na, egyébként jól vagyok, megvagyok, élek, most viszont veszem a búcsúmat, legyetek rosszak ér erkölcstelenek, pussz és pá Mindekinek :)
