Krisztike

Írhattam volna a címben azt is, hogy VÉGRE péntek, mert ez nekem most nagyon jó, hogy vége a 7nek... dögfáradt vagyok...

Na de azért felvidításképpen jut mostanában némi kielégülés az igazságérzetemnek is, és megintcsak be kell látnom, hogy az életben mindig minden visszajár. És nem kell nekünk bosszút állni senkin sem, a Sors elrendezi a számlákat, mindig. Most is elrendezte a kintlévőséget, személy szerint aZanyukám kolleganőjével, Piroskával. Aki már egy teljes éve újságos, és ezért azt gondolja, hogy ő tojta a spanyol viaszt, és mivel ő már egy éve ott van, aZanyu meg csak 2 hete, így feljogosítva érzi magát, hogy főnökösködjön. Arról nagyvonalúan megfeledkezik, hogy aZanyukám 3 évig volt újságos, így pontosan ismeri a rajzot, csupáncsak az elmúlt néhány évben született új újságokat nem ismeri, valamint kicsit lassan kezdi kiismerni magát Piroska drága rapszodikus újságelrámolási rendszerében, és ebből adódik némi zökkenő. Na, Piroska az összes ilyen zökkenőt, apró hibát, tévedést azonnal ordítva reagálta le, mert "ilyesmi nem fordulhat elő", "ennek egyszerűen nem szabad megtörténnie", "ilyenekre oda kell figyelni, itt nem lehet hibázni", majd kijelentette, hogy ő soha nem téved, ő soha nem hibázik. Na most alapvetően milyen intelligenciahányadosra vall már az, ha egy közel 60 éves ember azt meri állítani, hogy ő soha nem hibázik?!?!? Vazze, aki soha nem hibázik, az nem ember, hanem robot - vagy soha nem csinál semmit. Mert aki dolgozik, az hibázik. És őszintén szólva aZanyukám mindösszes hibája egy 210 forintos hiány (!!!) és egy még aktuális időszakban visszaküldött újság néhány példánya volt (amit vagy kiküldenek újra, vagy amikor ténylegesen vissza kellene küldeni, elszámolják). Valamint Tévedhetetlen Piroskának az sem tetszett, hogy aZanyukám vásárolt egy összecsukható vasalószéket, ami pont elfér a parányi üzletben, ha meg nagy pörgés van és úgysem lehet ücsörögni, akkor összecsukva félre lehet tenni, és mégsem az ingatag, törött, 3 fokú létra 15 centi széles felső fokán kell kényelmetlenül ücsörögni. Tévedhetetlen Piroskának (továbbiakban: TP) ugyanis az a szék állandóan útban volt, nem fért el tőle, nem tudott tőle dolgozni, és örökösen puffogott miatta, szóval aZanyukám inkább állandóan hozta-vitte a széket, hogy ne legyen ebből konfliktus. Na de aztán szép lassan elkezdtek a dolgok törlesztődni. Először is előkerült legalább 70 db különféle régen lejárt újság, amit TP a maga idejében elfelejtett visszaküldeni (ezáltal legalább 2-3 ezer forintos hiányt produkált), és az előkerülés pont akkorra esett, amikor a főnök épp tiszteletét tette az üzletben. Hoppácska. Majd TP totálisan összekutyult 2 féle DVD mellékletet, amikből csak az egyiket kellett volna visszaküldeni, ő viszont ömlesztve-összekeverve visszaküldte a kétfélét, természetesen a hibát azonnal visszajelentették a Lapkertől, tehát kiderült. Erre TP megpróbálta aZanyura kenni a dolgot, mondván, hogy ő leszedte a polcról a nem visszaküldendőt is, ezért lett visszaküldve. AZanyukám pedig ártatlan arccal közölte, hogy persze, hogy leszedte, hiszen küldték az újat, a régit viszont még nem kérték vissza, "téged idézlek, Piroska, ilyenekre oda kell figyelni, nem mindent kell automatikusan visszaküldeni, ami le van szedve, te mondtad a múlt héten". TP némileg leforrázódott, aztán ráadásul a törött létra végképp megadta magát, és amit küldtek helyette, az csak kétfokú, amire ha ráül, a feje sem látszik ki a pult felett, ráadásul van egy magas keret a tetején, ami alá be se fér a nagy hátsója. Nos, TP két napig durcásan és hősiesen végigállta a műszakját, aztán ma szerényen megkérte aZanyut, hogy ugyan, hagyja már ott a vasalószékét, mert neki annyira fáj már a dereka az ácsorgástól... hm, hm. És a hab a tortán: tegnap új pénztárgépet is küldtek a Lapkertől, ami tépte-gyűrte-szaggatta a szalagot, TP tegnap egész délután szalagot szerelt-igazgatott-cserélt... Vagyis TP igen furfangos, ámde rendkívül hatékony módon, legalább 3 ízben csinált akkora hülyét magából, mint ide Jeruzsálem, és mindezt még tetézi az a tudat, hogy alapvetően magát akarta jobb színben feltüntetni az okoskodással+cirkuszolással, végül pedig oda jutott, hogy a föld alá szégyellheti magát, és összeteheti a két kezét, hogy a főnökük egy tényleg átlagon felül normális, kedves, toleráns, segítőkész, elnéző pasi és nem rugdossa ki az embereit minden apróság miatt.

Hát így áll az újságos-helyzet, nálam különben más hír nem nagyon van, Gyöngyi barátnőmék holnapra valami fellengzősen "kerti party"-nak titulált össznépi móka-kacagást terveznek, vasárnapra meg strandolást, azt hiszem, részt veszek majd a programokon, mivel Drágám ismét munkával ünnepli a 7végét, úgyhogy tisztára el vagyok magányosodva, és őszintén szólva nem és nem fér a fejembe, hogy mitől képesek a pasik ilyennyire fejvezéreltek lenni... Tudja, hogy neki most dolgoznia kell, ezért bár megbolondul, annyira hiányzom neki, de mégis otthon marad és dolgozik... egyrészt felnézek rá, hogy ennyire erős és ellenálló a kísértéssel szemben, másrészt viszont én ha az ég a földdel összeszakad, is megoldanám valahogy a találkozást... persze jó érzés hallani, érezni a hangján, hogy mennyire hiányzom neki, mennyire szeretne velem lenni, de akkor miért nem intézi úgy, hogy együtt tudjunk lenni? Ráadásul mostanában reklamálja, hogy én nem mondom neki, hogy hiányzik, miközben pont ő kérte ki magának, hogy ilyesmikkel gyilkoljam a lelkét... fura ez a pasilélek... mert ő csak addig látja ezt a dolgot, hogy hiányzik a másik, és ezen sóhajtozunk, én viszont nem tudom itt félbeszakítani a gondolatot, én azt is látom még hozzá, hogy akkor ezt oldjuk meg és találkozzunk, legyünk együtt. Ez viszont őt már frusztrálja, mert nem érti, miért nem értem, hogy most ez nem megy. Őszintén szólva mindattól, hogy én ezt ilyen klasszul tudom és levezetem, még nem lesz jobb, a helyzet továbbra is patt. Kénytelen leszek újra megszokni a kamaszkoromban rendszeres plátói szerelmet. Mondjuk nem hiszem, hogy most jobban élvezném, mint akkor... elég utálatos érzés, hogy akiért meg vagy veszve, az távolról elkerül, aki viszont érted van megőrülve, attól te kapsz viszketegséget/röhögőgörcsöt/idegrohamot... Jesszus, mennyi ilyen volt az én életemben!!! Nem mondom, mindig akadtak fiúk, akik érdeklődtek utánam, de milyen fiúk, atyaúristen?!?! A mai napig őrzöm a kis szerelmes leveleiket (már csak azért is, hogy bebizonyítsam, igen, én is kaptam ilyeneket), de bezzeg akiért én rajongtam, az rám se bagózott. Vagy ha mégis, az csak jópár év után derült ki, és akkor is jobb lett volna, ha nem derül ki, mert a kérdésre, miszerint akkor mégis miért nem kezdeményeztél???, az volt a válasz, hogy ciki lett volna a haverok előtt, ha ő a többiektől eltérően nem az épp ügyeletes bombanőre hajt (hanem beéri velem is), pedig igazából az ügyeletes bombacsaj neki full nem is volt az esete, de hát a haverok, meg a látszat... Hát kösz... Na hát kérlek, az ilyen sztorikat abszolút nem sírom vissza, de a plátói szerelem többi vonatkozását sem, mindazonáltal most mégis sanszos a történet replay-változata. Gondolkodtam is, hogy tán átmenetileg beköltözhetnék valami apácazárdába, de aztán rájöttem, hogy a szexuális önmegtartóztatáson kívül minden más napirendi ponttal komoly hadilábon állnék, különös tekintettel az Istenhitre, az imádkozásra, valamint az alkohol- és cigitilalomra.
Na viszont úgy látom, megint szómenésem lett, úgy látszik, ez péntekenként már-már rendszeres, pedig most még nem is ittam (de tervezem, csak még korán van), de muszáj azt is elmesélnem, hogy beszereztem végre a szúnyogírtó készséget potom 1200 forintért, ami viszont azt ígéri, hogy a konnektorba dugván 240 órán át (vagyis 10 napon avagy 30 éjszakán át)biztosítja számomra zárt térben a szúnyog- és légymentességet. Majd a biztonsági okosságoknál határozottan felhívja a figyelmemet arra, hogy ne üzemeltessem a készüléket huzamos ideig zárt térben. Kúl. Mindenesetre a kedves háziszúnyogom szerintem megijedt a fenyegetéstől, mert amióta írtam, hogy bosszút esküdtem ellene, eltűnt. Mindenesetre a szúnyogírtó balhét ma éjjelre már üzembe helyezem, és akár van szúnyog, akár nincs, én írtok, mint a fene. Amúgy szeretem az ilyen használati utasításokat. Összeszedtem a netről pár kedvencet is, most közzéteszem, hadd szeresse őket más is:

(Gyermek Superman jelmez dobozán) Az ember alapvetően nem tud
repülni. Ezt a tényt a jelmez viselete sem befolyásolja! (No comment.....)

(Japán konyhagépen) A másik célra ne használja! (Nem mondom, állati
kíváncsivá tett!)

(Karácsonyfa izzókon) Csak kültéri, illetve beltéri használatra!
(Esetleg hol máshol használhatnám még?)

(Vasaló dobozán) Ne vasalja a ruhát saját testén! (Pedig ezzel
mennyi időt spórolhatnánk!)

Altató tabletta dobozán: Álmosságot okozhat. (Még szerencse...)

(Pudingos dobozon) A termék melegítés után forró lesz! (Mint ahogy
az éjszaka után nappal jön.)

(Mélyhűtött mirelit árun) Felhasználási javaslat: Kiolvasztani.
(Persze ez csak javaslat. Ehetjük jégbe fagyva is?)

(Sears hajszárítón) Alvás közben ne használja! (Pedig ilyenkor kéne,
hogy jól nézzen ki a hajam!)

Na de a mindenekfeletti, örök überkedvenc az elektromos csellentyűcske, íme:

Használati útmutat

A játék neve: ELEKTROMOS CSELLENTYÜCSKE. Biztos nágy az örom !

Hogy a gyermek eztet a játék neki, ünneplő alkalom kezébe venni,  által kissé tanulás célzatából kaptál. Tehátakorlá Suk !

 1. A doboz tetővel bír. Ez leszedés után szabad benyujtás a kéznek, négyszögalak ELEKTROMOS CSELLENTYÜCSKE.

2. Alapos és kézbentartva alányulva óvatosan dobos fenekéről első játék bekezdését.      FUGYULIM !  Felszólít !

3. Mindezután meg lehet kezdeni játszását a játéknak vele.

4. Fogjátok a drót alfelét a kéz magsujja közzé, és  job kezetek föl-le mozgat, majd onnét villany be-kapcsol, hirtelen smrioli erősen, különben nem jön a villany se át, se hosszu, se tyü.  

5. Egyfejü magánjáték. Ha vagytok egyed és nincs játszó, önmagatokból is összerakni, és az nyer, aki előbb.

MINDENFEJÜ VÉTELEMBERNEK ÜZEN KEDVES JÁTSZÁS ?                                        

GYÁRTMÁNYTÓ CÉG

Na meg aztán van még a DVD-játékos is, de azt mostmár nem másolom ide, ennyi elég volt a vigadásból szerintem :)

 Ja, és 8-9 hónap után végre rájöttem, hogyan tudom prolongálni a betűtipusomat bekezdésről bekezdésre: hát 

Shift+Enterrel!!!! Vazze, nyugdíjba megyek, mire ezt a szájbatekert fríblogot megtanulom...  


És most asszem, megőrült a bejegyzésszerkesztőm (lehet, hogy besokallt a szómenésemtől), ugyanis elfelejti 

sorokba tördelni amit írok, csak nyúlik, nyúlik végeláthatatlanul a sor, amíg entert nem ütök... 

hogy ez a blogban hogy fog megjelenni, még nem tudom...


(megnéztem a blogban, és most utólag beenterezgetem, mert frankón 2 km hosszú sorokat 

csinált ez az elmebeteg, úgyhogy a fura tördelés most ezért lesz)


Mindenesetre biztos, ami tuti, most inkább veszem a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, 

pussz és pá Mindenkinek :)

A nap (de talán az évszázad) pozitív csalódása: Okosújság hasznosnak bizonyult!!! Választ adott ugyanis a gyötrő zoológiai problémámra, miszerint mi a fészkes, szájbagyűrt francért rajzanak a csigák esőben, miért kell nekik az eső???? Hát hogy ne száradjanak ki. Ilyen egyszerű. Máris könnyebb az én lelkem, köszönöm, Okosújság! Ezért a hasznos információért cserébe most nem savazom le a többi X oldal cikkeit, tanácsait, riportjait. Jajjjj, pedig olyan őrült jól esne!!!! Fracba. Na mindegy. Egyébként olyan ájulósan fáradt vagyok, hogy eddig már vagy 42× ütöttem mellé, pedig alig írtam 5 sort... rájöttem ám, hogy dehogyisnem alszom kevesebbet, mint szoktam, ugyanis aZanyukámnak délelőttös hete van, így 1/4 5-kor kell vele itthonról indulnom, hogy el tudjam vinni a dolgozójába, ehhez viszont 4 helyett már 3/4 4-kor fel kell kelnem. Sőt, 7főn még korábban mentünk, akkor 1/2 4-kor keltem. Szóval gyűjtögetem a deficiteket alvás-ügyben, ráadásul ez a tikkasztó hőség is eléggé energiavámpír-üzemmódban dzsal, tehát fittnek és üdének távolról se nevezném magam.

Na de van ám még a mai napnak híre másik is!!! Még tavaly decemberben feltűnt a színen az én Drágám engem megelőző barátnője (http://witch77.freeblog.hu/archives/2007/12/03/Hmmmm_hat_ez_isteni_volt_p/), akkor éppen azon ötlettel, hogy a Drágám nem akarna-e vele összeköltözni, mármint közös albérletbe. Én már akkor mondtam, hogy ez a tündéri leányzó "csak a szépre emlékezem" jelszóval fel akarja melegíteni azt a káposztát, ide a rozsdás bökőt. Drágám kételkedett, én tudtam, amit tudtam: a lány feldobta a labdát, várja a lecsapást. Eltelt 1-2 hónap, a labda nem csapódott le, egyszercsak sms-ben érkezett egy vicc a lánytól (nevezzük a továbbiakban az egyszerűség kedvéért B-nek), majd reakció híján másnap még egy. Mondtam a Drágámnak, hogy ez már megint kapcsolatfelvételi próbálkozás, és meglátja, ha nem fog reagálni, néhány napon belül előkerül egy "Képzeld, rólad álmodtam", vagy egy "képzeld, megtaláltam a közös fényképeinket" sms avagy telefonhívás. Drágám mélységes hitetlenkedésének adott hangot, a pasik rém értetlenek tudnak lenni néha a nők által sugárzott jelekre... végülis tévedtem, mert nem néhány nap, hanem nagyjából két hónap múlva került elő a "Képzeld megtaláltam azt a fényképet rólad, tudod..." egy telefonhívás képében. Majd hosszas, elbűvölő telefonfecsej végeztén feldobódott az immár harmadik labda, miszerint találkozniuk kéne, hogy a rendezetlen anyagi ügyeiket nyugodtan megbeszélhessék. Ez kábé 2 hete történt, Drágám pedig nem nagyon törte magát találkozó-ügyben, úgyhogy felgyorsultak a történések, ma újabb telefon érkezett B-től, melyben már egészen félreérthetetlen, agresszív labdafeladás zajlott: előszöris B informálta a Drágámat a vadonatúj céges telefonszámáról, majd felajánlotta, hogy mivel momentán éppen ingatlanügynök (is), így szívesen meglátogatná a Drágámat, hogy készítsen néhány fényképet a házukról, és segítsen eladni, végül megemlítésre került egy éppen rendkívül nedves bugyi is... hát hallod?!?!? Ez a spiné nem fog leszállni a Drágámról, amíg ő kőkeményen el nem küldi a sunyiba - vagy meg nem dugja. Azt is előre borítékolom, hogy ha mégis létrejön a B által hőn áhított találkozó a pénzügyek megbeszélése, avagy a ház eladása végett, akkor valami eszméletlen dögös szerkóban fogja magát tenni-venni, amiről bejelenti, hogy most vette (kimondva-kimondatlanul neked édes, mert készültem ám a találkozónkra) nosztalgikusan közös élményeket emleget majd és nem győz majd aranyoskodni, elbűvölősködni, csábítósdit játszani. Hát eldobom az agyam. Egyébként az elmúlt 2 hétben B már vagy háromszor szerepelt az álmaimban, azért nem kevéssé foglalkoztat, hogy ugyan miért akarja lenyúlni a pasimat?!?! Pláne mert nem kevés információval rendelkezem arról, hogy anno 3 évvel ezelőtt hogyan is érezte ő magát a kapcsolatukban, ugyanis pont a sógoromat használta lelki szemetesládának, aki aztán később elrettentésképpen mesélgetett nekem ezen panaszokból. Persze elrettentenie nem sikerült az én Drágámtól, mert én inkább kihívásként értékeltem B panaszait, hogy majd én bebizonyítom, hogy nálam másképp lesz, és nagy része másképp is lett. Mindazonáltal nem fér a fejembe ez a dolog, mert ha én szakítok egy pasival, akkor én azért szakítok, mert az a kapcsolat visszafordíthatatlanul, megmásíthatatlanul megromlott, vége van, kész, a pasit a hátam közepére se kívánom többé. Soha, egyetlenegyszer még csak eszembe se jutott, hogy egy általam elhagyott exszel akármit is újrakezdhetnék, hiszen azért szakítottam vele, mert rossz volt vele, most mitől lenne jobb???? Ráadásul a rossz emlék az utolsó, az vésődik be, és ha hébe-hóba találkozom is egy exemmel, határozottan elővesz a viszketegség, a viszolygás, a menekülhetnék, plusz bónuszban a hitetlenkedés, hogy atyaúristen, én ezzel a pasival valaha is?!?!?! És erre most jön B és félreérthetetlenül, egyértelműen a pasimat akarja, az ő exét, akivel a végén már annyira kínlódott, hogy inkább haza se járt, hogy ne kelljen találkozniuk. Hát ez nekem magas. Ja, a Drágám most sem hiszi ám el, hogy nem fogja tudni lerázni a csajt, amíg így vagy úgy, de egyértelműen színt nem vall. Mindenesetre kíváncsian várom a fejleményeket, hogy mire vetemedik még a drága B??? Például véletlenül Vácon jár és beugrik a Drágámhoz. Esetleg valami egetrengető bajba kerül, amiből csakis a Drágám mentheti ki / meg, ezért kétségbeesett, segélykérő telefonokkal bombázza majd. Netalántán véletlenül elküld a Drágámnak magáról egy aktfotót ímélben vagy smsben, minekutána rögvest postáz egy rakás hosszadalmasan sűrű elézéskérést és a "hogyan esedezhetnék hatékonyabban bocsánatodért?" kérdés valamely formáját. Tisztára szappanoperás lett a helyzet, komolyan. Mindenesetre ígérem, beszámolok a köetkező epizódról is, amint bekövetkezik. Most viszont veszem a búcsúmat és húzok az ágyamba, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)

Vasárnapról 7főre virradóra észleltem a környezetemben az idei szezon első szúnyogját. Már régen hiányoltam, ugyanis hosszú-hosszú évekig MINDIG június 14-én találkoztam először a fajtájával (ők általában azonnal egy -több-  csípéssel üdvözöltek, míg részemről heves hadonászással, csapkodással fejeztem ki a viszontlátás örömét), most viszont a történet több, mint két hetet késett. Igazság szerint semmi bajom a szúnyogokkal, ugyanis a bőröm elég jól tűri a szúnyogcsípés atrocitásait: először persze viszket, mint az állat, de ez már néhány perc múlva enyhül, fél óra (extrém esetekben néhány óra) múlva pedig már semmi sem látszik a bőrömön, szóval semmi bajom a vérszívókkal egészen addig, amíg a fülembe nem zümmögnek azon a rettenetes, vékony, magas hangon, mert attól hisztériarohamot kapok. Ez a fent említett idei első példány természetesen a fülemnél tette első alkalommal tiszteletét az éjszaka közepén holt sötétben, és mivel ahhoz túl fáradt voltam, hogy villanyt kapcsolva vadászni kezdjek rá, így ellegyezgettem a fejemtől, mondván, csípkedjen csak össze, mit bánom én, csak ne zümmögjön a fülembe, hagyjon aludni. Tulajdonképpen hagyott is, bár később ezt a legyezgetést többször meg kellett ismételtem, aznap éjjel is, kedden éjjel is, ma éjjel viszont komolyan berágtam a kis dögre, úgyhogy muszáj lesz valami írtószert beszereznem. Ugyanis tanulékony a kis mocsok, már nem zümmög a fülembe, ellenben 1/2 11-kor arra ébredtem, hogy a takaró alól klógó mindkét lábfejem izzik, perzsel, éget, lángol, viszket, mint az állat, szerintem legalább 8-10 helyen megcsípte a lábaimat a kis dög, és mindez néhány másodperc leforgása alatt bekövetkezhetett, mivel még fel is ébredtem rá. Reggel már nem tudtam összeszámolni a csípéseket,mert azok addigra már rég felszívódtak, de vendettát fogadtam, és ma éjjel leszámolok a mocskos kis minidrakulával. Egyébként mielőtt bárki irigyelni kezdené a bőrömet, közlöm, hogy azért nem csak előnyei vannak ám az én bőrömnek, ugyanis például nem szívja be a krémeket se, még órák múltán is tiszta síkos vagyok a testápolótól, igaz, nem nagyon reagál a rovarcsípésekre sem, viszont a napon percek alatt képes vagyok ropogósra sülni, és a csapvízben való hosszú fürdőcskézés számomra teljesen kizárt, mivel a klórtól (vagy más egyéb vegyszertől) kábé 10 perc után tenyérnyi viszkető piros foltok ütnek ki rajtam. Ezt különben vízminősége válogatja, például Vácon a Drágámnál akár 20 percet is tudok ülni egy kád vízben viszketés nélkül. 

Na. Egyébként 7végén voltam a Drágámnál, szombat este mentem hozzá, aztán vasárnap lementünk a Dunára Pedróval együtt, istenit fürödtünk, tényleg nagyon jó volt a víz, én sokkal jegesebbre számítottam, de tök kellemes volt, na de a kavicsos meder ?!?!?! Kifelé már négykézláb másztam, mert nem bírtam tovább a talpamat gyilkoló köveket, másnap pedig alig bírtam lábra állni, annyira fájt a talpam... soha életemben nem fürödtem még a Dunában, úgyhogy eléggé félelmetes volt különben a bazi erős sodrás, a derékig érő vízben már egyszerűen nem bírtam állva maradni, aztán a Drágám meg Pedró megfogták kétfelől a kezemet és tartottak, én meg hanyattfeküdtem a sodrásban, na, az viszont felért egy jakuzzizással, isteni volt, éppen csak fél perc után azt éreztem, hogy vállból kiszakadnak a karjaim, ahogy a fiúk tartottak vissza. Végül kicsit átadtuk magunkat a sodrásnak és hagytuk, hogy lejjebb vigyen minket, aztán kimásztunk, hogy a parti sétányon visszagyalogolunk a törölközőinkhez, ekkor viszont a kövek által agyonnyomorgatott talpamat még meg is sütögette a naptól felforrósodott aszfalt, vagyis tanulságképpen levonható, hogy legközelebb csakis papucsban szabad a Dunára menni, mert ha a lábamat ért atrocitásokat levonom, akkor isteni volt az a délelőtt :) Még kicsit frizbiztünk is, aztán hazamentünk ebédelni, aztán a Drágámmal megnéztük a Constantin, a démonvadász című filmet, hát... egyszer meg lehet nézni, na. Viszont Gábriel arkangyalt nő játszotta benne, és nekem eddig Gábriel valahogy férfi volt, úgyhogy kissé furcsállottam, de lehet, hogy ennek csak a foghíjas teológiai jártasságom az oka. 

Egyébként iszonyatosan fáradt és álmos vagyok, de annyira, hogy ez már természetellenes, és nem nagyon tudom, miért van most ez, mert nem alszom kevesebbet, mint szoktam, mégis csak vonszolni vagyok képes magam. Pedig ma például jön a főbérlőnk is, úgyhogy kéne valami rendet meg tisztaságot csinálnom, de még a gépeléshez emelgetni a kezemet is nehezemre esik...

Mindenesetre írom a halállistát, néhány szomszéd, pár kutya és a szomszéd kisközért (kocsma) teljes vásárlóközönsége szerepel már rajta (akik a kerítésen áthallatszó, igen emelkedett hangvételű társalgásból leszűrve korábban egyesével rettegésben tartották az egész várost/országot/földrészt, minimum leszerelt tengerészgyalogosok, de persze a légiót is megjárták, aztán hosszasan működtek, mint nehézváltósúlyú boxbajnokok/súlyemelők/utcai harcosok, viszont ránézésre a helyi óvoda kommandós különítményével sem bírnának el), plusz a közért kenyérszállítója, aki éjjel 1/2 1 és 1 óra tájékán érkezik az ablakom elé, rommá hajtott csörgő dízelmotoros furgonjával, iszonyatos döndülésekkel becsapkodott kocsiajtókkal és a járdán csikorogva végigtolt műanyag rekeszekkel. A szembeszomszédok a kedvenceim, akik most hál' Istennek elutaztak nyaralni, de papa, mama, gyerekek, plusz alkesz nagyfater csak és kizárólag az utcára nyíló teraszukon képesek családi és társadalmi életet élni, persze ordítozós hangerővel. Ehhez már csak hab a tortán a szemben kettővel balra lakó család, akik újdonat terasz kivitelezésébe kezdtek, ámde a munkálatokra csak munkaidő után és hétvégén érnek rá, így este 6-tól 9-ig és 7végente reggel 7-től akármeddig jár a betonkeverő, sivít a flex, valamint hozzájárul még a totális zártosztály-hangulathoz az elmebeteg, ámde öblös hangú, nagytestű kutyájuk, ami még a lehulló faleveleket is hosszú percekig ugatja éjjel-nappal... 

Szóval végülis minden rendben, az élet szép, a madarak csiripelnek, én meg egy hét múlva ünnepelem fennállásom 31. évfordulóját, és tájékoztatom a T. Nagyérdeműt, hogy ez alkalomból igen szívesen fogadok nagyösszegű készpénzadományokat. Most viszont veszem a búcsúmat, megpróbálok némi tettvágyat csiholni magamban a rendrakáshoz-takarításhoz, Ti pedig legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)