Krisztike

A Drágám szerint rengeteg elfojtott agresszió van bennem. És igaza lehet. Elalvás előtt, abban a furcsa félálomban, amikor már nem vagyok magamnál, de még nem is alszom mélyen, soxor azt "álmodom" (de ez nem igazi álom, csak úgy képek megjelennek a szemem előtt), hogy valakit ütök, rúgok, gyilkolok, és erre néha magamhoz térek, néha nem - ilyenkor később nem is emléxem ezekre a dolgokra. De amikor felébredek rá, akkor emléxem is mindenre pontosan, és mindig valaki olyannak a fejét pépesítettem épp, akivel valamikor valamilyen konfliktusom volt, ami a mai napig nem rendeződött le megnyugtatóan. Legalábbis számomra megnyugtatóan. Ezek általában olyan dolgok, amiken mások két percig sem idegeskednének, engem viszont évek óta bosszantanak, például hogy a hülye Rixernek anno a FE-nél nem mondtam meg, hogy milyen iszonytatóan utálom a büdös bunkó paraszt stílusát, és már a látványától is kinyílik a bicska a zsebemben, és ha megszólal, akkor a pofájára tudnék mászni, és amikor egyszer a konyhán a köcsögsége miatt nézeteltérésbe keveredtünk, akkor szót fogadtam a területi vezetőnek és inkább elmentem onnan, és nem vágtam tiszta erőből úgy gyomron, hogy lerepül a feljáróról a parkoló kocsik közé... más ilyeneken túllép, nekem nem sikerül, mert olyan felháborítóan igazságtalan volt az egész sztori velem szemben, hogy a mai napig felmegy a vérnyomásom az egekbe, ha rágondolok. Mert ő szólt be nekem, miközben egyáltalán nem volt igaza, aztán ő gerjesztette a vitát tovább, és amikor kirobbantam és üvölteni kezdtem vele, akkor a Zsolt engem kezdett csitítani, és én voltam, aki nagy levegőt vettem, elhallgattam és sétáltam egyet. Tehát én maradtam alul, övé volt az utolsó szó. És persze van ennek egy másik nézőpontja is, hogy "okos enged", meg ilyenekkel nem érdemes leállni, meg csak magammal csesztem volna ki, ha nekiugrok, mert annak csakis rám nézve lehettek volna hátrányos következményei, de ugyanakkor a másik oldalról nézve meg nem álltam ki magamért, nem védtem meg magam bármi áron, nem harcoltam ki az igazamat, hanem feladtam, és neki lett igaza. És bennem meg bennem maradt elfojtva az a tiszta erőből kivitelezett gyomros, meg az a teli tüdőből kiüvöltött vélemény, amit fent már részleteztem, aztán most meg a tudatalattim szépen elégtételt szolgáltat ezekkel az álomféleségekkel. (Természetesen ezekben a félálmokban a Rixer fejét is szoktam pépesíteni). És ahogy múlik az idő, egyre több ilyen lezáratlan konfliktus halmozódik fel bennem, és utálom, hogy nem megyek bele teljes gőzzel az ilyen konfliktusokba és nem harcolom ki az igazamat, hanem mindig inkább én vagyok, aki meghátrál, mert nem kell a cirkusz, jobb a békesség, utálom a feszültséget, a veszekedést, aztán meg én iszom a levét míg élek. Meg a szegény Drágám a múltkor, amikor itt aludt nálam, ő ugyanis sokáig dolgozott, én meg elaludtam, aztán később dabújt hozzám, próbált átölelni + simogatni, erre én (állítólag) ingerülten dobálni kezdtem magam, hadonásztam, végül hátat fordítottam neki, erre ő újra próbálkozott, én pedig megint dobáltam magam, és azt állítja, hogy mindeközben végig nyitva volt a szemem és csúnyán néztem rá. De én ebből egy villanásnyira sem  emléxem!!! Valószínűleg akkor is épp egy múltbeli sérelmem megtorlásával voltam elfoglalva... És tudom, hogy ezeken a dolgokon túl kellene lépnem, el kellene engednem őket, de jó Rákhoz méltón erre képtelen vagyok. Bánts meg egy Rákot (pláne igazságtalanul!) és biztos lehetsz benne, hogy örökre beledöfted azt a tüskét. Bakker, egész kisgyerek koromig visszamenőleg fel tudnám idézni az összes igazságtalanságot és bántást, ami ért, még akkor is, ha azt nem is bántásnak szánták, csak épp nekem rosszul esett. És nem azért, mert dédelgetem ezeket a sérelmeket, és agyalok rajtuk, hanem egyszerűen eszembe jutnak, tök váratlanul akár. Lehet, hogy pszichológushoz kellene járnom? 

Na, miután ilyen kellemesen kianalizáltam magam, elújságolom, hogy végülis tegnap gyönyörű rendet raktam, gyönyörűen kitakarítottam, erre a Drágám közölte, hogy ő nem is biztos, hogy jön hozzám szerdán, mert lehet, hogy csak bejön Pestre, elintézi a dolgát és hazamegy, aztán pénteken meg visszajön (merthogy akkor jön a másik Misi). Persze, ettől függetlenül is elfért már ez a rendrakás és takarítás, de csak úgy biztos nem álltam volna neki... ma viszont értekezletre kell mennem, rettentően örülök ám neki... ahogy a reggeli-délelőtti felhőszakadásokkal tarkított folyamatos esőnek is rendkívül örültem. Mostanra persze kisütött a nap, ellenben hajnalban csak az első 3 címemet sikerült eső nélkül megúsznom, onnantól kezdve áztam folyamatosan. Isteni volt. A múlt hetet sokkal jobban élveztem, amikor délutánonként-esténként esett és délelőtt ragyogó idő volt...

Egyébiránt valahogy elég nyünyi vagyok, tegnap is már 7-kor aludtam, aztán 4-kor mégis alig bírtam felkelni, bizonyára most is sokat hadakoztam különben a démonjaimmal,  mert rommá össze volt reggelre gyűrődve a paplanom a huzatban, szóval kezdek aggódni magam miatt... azért persze nem viszem túlzásba az aggodalmat, ellenben most veszem a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek! :) 

Nos hát, nekiálltam a takarításnak, igen.

És valamiért meggyőződésem volt, hogy az (egyébként sztem a funkciójának a legkevésbé sem eleget tevő) Pronto Por Stop ugyanúgy működik, mint az illatosító (lévén ugyanolyan a flakonjuk, csak más van ráírva), miszerint a flakon csúcsán van a permetezőrésze. Ennek megfelelően a fejjel lefelé tartott flakont ráirányítottam a kezemben tartott portörlő rongyra és fújtam. Bőségesen. Majd miután a rendkívül kellemes, jázminillatú Pronto Por Stop a hasamig átáztatta a pólómat, rájöttem a tévedésemre.

Azt hiszem, ezek után az illatosítót is leellenőrzöm majd, mielőtt kiadósan hasba fújom magam vaníliaillattal is.

Máskülönben lehet, hogy a múltkor az illatosítóval takarítottam. Tököm ebbe a sok hülye házimunkába, hát nem vagyok én Hamupipőke vazze. Ellenben nagyszerű zöld süteményeket tudok gyártani. Pont.

Lenne bőven miről írnom, nem unatkozom, de nyavajgással nem szoktam fárasztani a T. Nagyérdeműt, pozitív történések meg eléggé mérsékelt számban fordulnak elő mostanában az életemben... Drágámmal elég zűrös időszakon megyünk éppen keresztül, az új vállalkozása lefoglalja őt teljesen, én pedig őszintén szólva ezt eléggé rosszul viselem... 7végén fel is lázadtam, úgyhogy született valami kompromisszumféle, még nem tudom, mennyire lesz működőképes, már csak azért is, mert a problémát megint kétféleképpen látjuk - illetve nekem probléma, neki fel sem tűnt. De imádom érte, hogy ennek ellenére hajlott a kompromisszumra, kereste a megoldást, úgyhogy végülis szombat estétől vasárnap délutánig nála voltam Vácon és hetek óta először igazán jól éreztem magam vele :) És mielőtt a gyanú árnyéka vetülne rám, közlöm, hogy nem vagyok egy hülye hisztis hp, és nem azért lázadoztam, mert keveset voltunk együtt, hanem mert abban a kevés időben, amikor velem volt, akkor sem velem volt, hanem csak mellettem és én ezt mindig túlérzékenyen reagálom le. 

Na, azt hiszem, a magánéletbeli válságomból ennyi elég, ellenben elújságolom, hogy múlt csütörtökön némi ruhatárfrissítést végeztem :) Persze, nem ment a dolog annyira egyszerűen, mert először is kaptunk a postaládánkba egy prospektust a nagyszerű Takko ruhaüzlettől, amiből azonnal kinéztem egy nyáriruhát + két felsőt, és hirtelen felindulásból kézen fogtam az a Zanyukámat, hogy akkor most menjünk vásárolni. Csütörtökön indult a prospektusban szereplő akció, mi csütörtök déli 1 órakor látogattuk meg a hozzánk legközelebb eső kirendeltséget, ahol is közölték velem, hogy az akciós cuccok mind egy szálig elfogytak. Azért a biztonság kedvéért rákérdeztem, jól értettem-e: ma reggel 9-kor indult az akció és 13 órakor már egy darab sincs az akciós ruhákból????? A válasz: igen. Ekkor úgy gondoltam, sürgősen ismeretséget kötök egy arab terroristával, és felrobbant(at)om ezt az egész kicseszett rohadt kócerájt, mert ez már tényleg túlmegy minden határon, hogy van merszük ennyire pofátlannak lenni. Azt már nem merik megtenni, hogy nem tartanak a meghirdetett akciós dolgokból egy huncut darabot sem "nem érkezett meg a szállítmány" jelszóval, mert ezért már kőkeményen bírságol a fogyasztóvédelem, úgyhogy most azzal szórakoznak, hogy 3-4 darabot kiraknak belőle, mert ugye mégiscsak legyen valamennyi, aztán ha eladták, hát ez van, ha már odament a veréb vásárló, úgyis vesz valami mást.  Hát én aztán nem, ha rajtam múlik, felőlem ott megy csődbe az összes szájbaszexuált, tetves tróger áruházlánc, amelyik így próbálja átverni a népeket, mert én ott egy kabátgombot se veszek és nem csak most, de az életben soha többet be se teszem hozzájuk a lábamat, az tuti. Úgyhogy agyvérzésközeli állapotban átrángattam aZanyukámat a szomszédos cipőüzletbe, ahol tulajdonképpen semmit sem akartam venni, végül mégis egy eszméletlen dögös cipővel távoztam, amit már többen megdícsértek, úgyhogy egyre kevésbé fáj az a közel 6 rongy, amit otthagytam érte. Némileg lehiggadva rádumáltam kedvenc felmenőmet, hogy menjünk ki a Sárkány Centerbe, mert én már elhatároztam, hogy veszek magamnak két felsőt, csak nem mehetek haza egy pár cipővel?!?! A meggyőzés nem tartott sokáig, lévén Édes Ősöm megrögzött soppingmániás, imád császkálni, nézegetni (velem ellentétben), úgyhogy elmentünk a Sárkányba. A kapun belépve az első üzletből rám vigyorgott a felső, amit kerestem, felpróbáltam, isteni, választottam egy másik hasonlót is, fizettem és boldog voltam. Fennhangon is kinyilvánítottam azon véleményemet, miszerint ez a vásárlás azon formája, amit én felettébb kultiválok: idejöttem, az első helyen megláttam, megvettem, mehetünk haza. Erre Édes Jó Anyám arca kissé elborult és közölte, hogy márpedig ő még soha nem volt itt, úgyhogy nézegetni akar, ha már végre eljutott ide (komolyan, mintha a Marson jártunk volna, holott 4,5 perc tőlünk kocsival). Ekkor tájékoztattam róla, hogy a legvékonyabb talpú, legtűsarkúbb szandálom van rajtam és 42 fok van, egyik körülmény sem ideális az általa lazán "nézegetésnek" titulált többórás gyalogtúrához. Némi vita után viszont beláttam, hogy tényleg nem tehetem meg vele, hogy most hazamegyünk, ha már eljött velem, hadd legyen neki is valami öröme, úgyhogy kiegyeztünk kettő darab pavilon végigjárásában. Sajnálatos módon szinte azonnal belefutottam egy eszméletlen jó 6XL-es ingbe, amit muszáj volt megvennem a Drágámnak, elvégre a legritkább esetekben sikerül rá való cuccokat találni, az meg pláne külön öröm, ha az a cucc még extra jól is néz ki, szóval nem lehetett otthagyni... aztán körömlakkot is kellett venni, mert a pedikűrös legutóbbi műalkotása nyomán úgy néztek ki a körmök a lábamon, mintha egy különösen fertőző, egzotikus gombafajta támadta volna meg őket. Aztán vattapamacsot is kellett venni ugye a kömlakk-lemosóhoz. Aztán még majdnem vettem egy szuper nadrágot, és egy szuperszexi hálóingszerű izét is, de ezekről már sikeresen lebeszéltem magam, végül 1,5 órányi kóválygás után sikerült kikormányoznom végre aZanyukámat a parkolóba, és bár igen komoly szemrehányásokkal illetett, azért csak hazajöttünk. Azt hiszem, legalább fél évre kisoppingoltam magam megint. :)

Aztán ma meg az egyik kollegámtól kaptam egy kisebb vagyonnal felérő motoroscucc-csomagot, csak pislogtam, mondtam is neki, hogy megsüthette a nap a fejét, hogy ilyen hülyeségeket csinál... kaptam tőle egy zsír új hosszúszárú bőrkesztyűt, egy láncspray-t, egy gumihálót, meg egy protektoros cordurakabátot!!!! Iszonyú nagy kár, hogy a kabát rém nagy rám, a könyékprotektor konkrétan 5 centivel a könyököm alatt kezdődik és a csuklómig ér... talán borkatomival sikerül bizniszelni valamit és becseréli nekem egy kisebbre, vagy valami :) Ezúton is mélységes hála és köszönet a drága Hereceg Zolinak :)

Na, azt hiszem, mára eleget írtam pláne, mert ezer dolgom lenne, pl. takarítanom kellene, ugyanis szerdán jön a Drágám, én meg csak ma érek rá, mert holnap értekezletem lesz... szokás szerint nem sok kedem van nekiállni, de sajnos muszáj... úgyhogy ezennel veszem a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)