Na, tegnap elfelejtettem beszámolni róla, hogy tegnapelőtt este megtámadott egy óriási pók. Az ágyamban fekve félálomban épp a Drágámmal értekeztem telefonon, egyszercsak valamiért kinyitottam a szemem, és azt láttam, hogy pár centire a fejemtől ott van a falon egy hatalmas pók. De komolyan, akkora volt, mint a tenyerem, ennek a méretnek a fele a rusnya sárgásbarna teste volt, a lábai meg azok a vastag, kemény, fényes póklábak voltak, amik úgy néznek ki, hogy ha mondjuk üveglapon járna velük, kopognának, szóval rém félelmetes állat ücsörgött a falamon. Szegény Drágámnak azonnal átszakítottam a dobhártyáját egy kicsit sem diszkrét sikollyal, aztán megdöntöttem a hanyattfekvésből magas- és távolugrás világrekordját, végezetül önvédelmi céllal felkaptam a fél pár papucsomat és védekezően magam elé tartottam. Aztán ácsorogtam az ágy mellett tanácstalanul egyik kezemben a telefonnal, a másikban a papuccsal, talpig dilemmában, hogy most ugyan mit csináljak, mert ha lecsapom a pókot, akkor irtó ronda nagy foltot hagy az alig fél éve gyönyörűen kifestett pasztellsárga falamon, ha nem csapom le,... na nem, az szóba sem jöhet, hogy egy ilyen szörnyeteg életben maradjon a szobámban. Drágám közben adta a tanácsokat, hogy fogjak egy darab papírt, arra a pókot zavargassam rá, vigyem az ablakhoz és dobjam a kertbe, de ez nem is értem, hogy jutott eszébe, ez a vadállat abszolút nem úgy nézett ki, mint amelyik majd kedvesen lecsüccsen a kedvemért egy darab papírra és ott moccanatlanul kivárja, hogy én az ablakhoz furikázzam, a függönyt elhúzzam,az ablakot kinyissam és végül kitessékeljem a kertbe, tutira felbolydult volna a zaklatástól, rohangálni kezd, a méreteiből adódóan két lépéssel átszeli a papírlapot, rám mászik, és mittudomén, megesz vagy valami, ráadásul ha ki is rakom a kertbe, onnan visszajöhet ugye... végülis az a megoldás jutott eszembe, hogy le is csapom, meg nem is, szóval próbálom úgy a falhoz nyomni a papuccsal, hogy meg is haljon, meg foltot se hagyjon. Ennek természetesen az lett az eredménye, hogy sikerült a szörnyet rápiszkálnom az ágyamra, ahol azonnal bemenekült a párnám alá. Újra előállt egy dilemma, mert a párnához nem mertem hozzányúlni, de végül muszáj volt, mert aztán még továbbmászott volna, elrejtőzik valahol az ágynemű gyűrődéseiben, és akkor én reggelig virraszthattam volna, mert hogy abba az ágyba be nem fexem úgy, szóval felkaptam a párnát, és irtózatosan péppé zúztam a rémpókot a lepedőmön... győztem, bár megizzasztott a csata. Utána még vagy fél óráig hidegrázással feküdtem az ágyban, szerencsére végül fejbekólintott a fáradtság és tudtam aludni, de ha lett volna a lakásban bármi más használható fekhely, akkor tutira nem maradok abban az ágyban... Mindazonáltal kikérem magamnak, hogy a Drágám nem rohant azonnal a segítségemre. Jó, kicsit messziről kellett volna rohannia, de jöhetett volna helikopterrel vagy űrsiklóval, vagy mittudomén, de azért az már mégiscsak nonszensz, hogy nekem itt mindenféle vérengző szörnyetegek az életemre törnek, és ő meg nincs itt, hogy megmentsen, és nekem egyedül kell itt élet-halál harcot vívnom... Azóta is attól rettegek, hogy a meggyilkolt vadállatnak a családja is itt lakhat a szobámban, vagy a haverjai, mittudomén, és majd jönnek és keresik és rájönnek, hogy én öltem meg és akkor majd bosszút állnak rajtam vagy valami...
Ezen előzmények után rendkívül felzaklatott, hogy ma hajnalban kimondott tömegmészárlást kellett rendeznem a szobámban, ugyanis a nagyszerű (és rohadt drága) szúnyog- és légyirtó berendezésem nem tökéletes. Nem mondhatnám, hogy irt. Inkább kábít. Ennek következtében hajnalban találtam a szőnyegemen kettő darab bambán gyalogoló legyet, ezeket hamar lecsapdostam az önvédelmi papucsommal. Pár perc múlva érkezett egy hatalmas fiúszúnyog a föld felett két centivel kábán kóvályogva, azt is lecsaptam. Aztán újabb mozgást észleltem a bordó szőnyegen, hát egy pók skerázott által rajta, na, azt is gyorsan megsemmisítettem. Végezetül a fürdőszobába menet még keresztülgyalogoltam egy parkettán futkározó másik pókon is, de ekkor már rohadtul rázott a hideg. Hát vazze, én ki vagyok borulva. Micsoda soklábúállat-összejövetel van itt nálam, amíg én alszom?!?!?!?! Ezek itt buliznak, vagy mi????? És pont nálam, aki még attól is libabőrös vagyok, hogy leírom ezeket a dolgokat???? És akkor most aludjak nyugodtan úgy, hogy tudom, százával hemzsegnek a kis soklábú szörnyek a szobámban???? Ez rettenetes, komolyan...
Szóval határozottan kalandos az életem mostanában, ellenben ma délre megyek aZanyukámért, 1 órára körmöshöz, aztán 5 körül a Drágámmal randizom a Nefelejcs utcában, mert dolga van itt Pesten, és van pár cucc, amit 7végén itthagyott nálam, azt elviszem neki, szóval unatkozni nem fogok ma, az biztos. Mindenesetre most más írnivaló nem jut eszembe, úgyhogy ezennel veszem a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindekinek :)
2008.08.13.
2008.08.13. 09:04 witch77
1 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://witch77.blog.hu/api/trackback/id/tr645330066
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ismeretlen_25181 2008.08.13. 12:47:21
Látom Anya, zajlik az életed rendesen:)))
