HTML

Krisztike

Friss topikok

  • witch77: na, ez nekem kimaradt... ezek szerint még nem tudok mindent a motorozás és az eső kölcsönhatásairó... (2015.02.10. 12:41) Esőben motorozás...
  • witch77: Ne légy igazságtalan, szempillarebegtetős nem méltó Baloo barátom, eddig is szólt a blog olyan dol... (2013.07.29. 17:06) Epilógus
  • witch77: Köszönöm :) A lustaság, mint gátló tényező leküzdése után folytatom, ígérem :D (2013.06.03. 17:04) Felfelé a gödörből... ?
  • Ismeretlen_82566: Köszi... akkor is vigasztalhatatlan vagyok... :( Már csak 9 nap... :( (2012.12.10. 19:24) 2012.12.04. kedd
  • Ismeretlen_102606: hehe ez borzasztó... (2010.11.24. 00:28) 2010.10.23. szombat (már 24. vasárnap)

Címkék

2008.07.26. szombat

2008.07.26. 16:49 witch77

Valami istenit aludtam tegnap este 1/2 10-től ma délelőtt 1/2 11-ig, jaj, de nagyon rám fért már... ugyanis a nyaralásom sem kimondottan a pihenésről szólt... volt ott kakaskukorékolás, hajnali kukásautó, bagzó macskák nászdala, szakadó eső dörgő éggel... na de először is elindultunk csütörtökön, nagyjából félúton akkora felhőszakadásba kerültünk, hogy alig láttunk, később ezt elhagytuk és kisütött a nap, aztán zseniálisan elsőre odataláltunk, a szállást tulajdonképpen elsőre korrektnek találtuk 2500/fő/éjért, igaz, tetőtérben volt, úgyhogy mire a 200 fős menekülttábor komplett felszerelésének megfelelő mennyiségű cuccunkat felhordtuk, már a nyelvünkön álltunk. Na de sebaj, bontsunk ki egy üveg bort, koccintsunk a szerencsés megékezésre. Hoztunk dugóhúzót? Nem, de sebaj, elvégre itt "felszerelt konyhá"-val állunk szemben, nosza, keresgéljünk. Keresgéltünk. Végül az, hogy dugóhúzó nem volt, eltörpült a többi felfedezésünk mellett... például a pohárkészlet 4 főre kimerült három darab egydecis borospohárban + 1 darab műanyag fogmosópohárban, ettől Gyöngyi persze azonnal idegrohamot kapott, és hosszas, igen emelt hangú puffogás után leküldte Anitát a főbérlőhöz (aki szerencsére még ott volt), hogy hozzon még poharakat. Közben Joe egy fakanál nyelével beletolta a dugót a borba, később ezt minden üvegnél megismételte, mert dugóhúzó továbbra se került. Spagettit terveztünk főzni, persze tésztaszűrő sem volt, de a falon találtunk egy érdekes dísztányért, ami itt-ott lukas volt, hát leszűrtük azzal a tésztát. Szerencse különben, hogy levest nem akartunk főzni, mert speciel merőkanál se volt, de mélytányér is csak három.  Arra már gondolni se mertem, hogy ha ne adj' Isten rántott húst akartunk volna, akkor azt ugyan hogyan kivitelezzük, mert persze húsklopfoló se volt, na de villából legalább megvolt a 4 darab, késből is akadt néhány, az meg, hogy kanálból csak kettő volt, nem nagyon kavart fel minket, mert ugye nem akartunk levest enni. Meg ha akartunk volna, se tudjuk a fazékból kimerni ugye, úgyhogy a kanál hiánya már tényleg nem okozott volna nagy traumát. Na de talán pakoljunk ki. Oké, de hova? Anitáék szobájában volt egy nagy ruhásszekrény, de nálunk csak vitrines szekrény volt, az is tele könyvekkel. Úgyhogy 4 napig bőröndből öltöztünk, sebaj, mi jól érezzük magunkat. Na, nem akarok elveszni a részletekben, a lényeg, hogy madártávlatból egy egyenlő szárú háromszög egyik sarkában sikerült szállást találnunk, míg a másik két sarok volt a motorostalálkozó helyszíne illetve a strand, és a háromszög oldalai 3 km hosszúak voltak... szombatig lejártam a lábamat, aztán elegem lett és úgy döntöttem, én inkább nem iszok, de mostantól kocsival járunk. A motorostalálkozónak különben az idei koncepciója a "hozzuk be az utca népét is" alapra épült, ezért aztán olyan zenekarokat is sikerült meghívni, mint az Anti Fitness Club vagy a Roy és Ádám... hát a koncepció nem vált be, az utca népe igen gyéren csordogált, ellenben a motorosok közül sokat elriasztott a nem mindennapi program, vagyis tumultus nem volt, viszont a meghívott rockzenekarok kritikán alul teljesítettek... ha van nálam rohadt paradicsom, a köcsög Rudán Joe-t például feltétlenül meghajigálom, mert amit moslék részegen a színpadon művelt, az vérlázító volt... az, hogy a számok címét nem tudta, még hagyján... a szöveget elfelejtette, hát istenkém, elénekelte kétszer ugyanazt a versszakot... az, hogy a mozgáskoreográfiája nem volt túl változatos, mert leginkább kapaszkodott valamibe, nem olyan nagy baj, mert legalább megpróbálta a közönséget megénekeltetni, igaz, közben majdnem beejtette a mikrofonállványt az emberek közé, aztán majdnem magát is... de amikor az Éjféli harangban jópofáskodva cigányos dialektusban előadta, hogy leült a ördög a orgonáho', hát akkor azért már elegem lett... a többit nem részletezem, viszont a Zorall előtt le a kalappal, bár nem szeretem őket, de minden elismerésem, mert nagyon profik voltak, nagyon jól szóltak, egyszerűen minden tökéletesen a helyén volt, és ezzel messze az egyetlenek voltak az összes fellépő közül. Na, ezen kívül többször eláztunk, mert vihar aztán volt, viszont én már vasárnap este sehová sem voltam hajlandó menni, se kocsival, se sehogy, úgyhogy a teraszon üldögéltem, és bár bazi messze voltunk mindentől, a kilátás gyönyörű volt, a teraszról az egész Balatont látni lehetett, és olyat láttam, mint még soha. A vihar valahogy a Balaton túloldaláról jött, és ahogy néztem a Balaton túlsó partját, villódzott az egész, mert folyamatosan villámlott valahol, hol itt, hol ott, de tényleg másodpercenként, irtó jól nézett ki, pláne a biztonságos, fedett teraszról nézve :) Amúgy minimum éjfélig, 1 óráig mindennap fenn voltunk, reggel viszont mindig volt ébresztő, mint azt az elején már részleteztem volt, szóval túl sokat nem pihentünk, viszont a strandra kétszer is lejutottunk, úgyhogy mostmár elmondhatom, hogy idén is megfürödtem már a Balatonban, mint ahogy az elmúlt 31 évben mindig, de mindent összevetve vasárnap este Gyöngyivel megállapítottuk, hogy nem éreztük jól magunkat. Én csak halálra untam magam, és utáltam, hogy mindentől messze vagyunk, Gyöngyi viszont végigcirkuszolta a 4 napot, neki amúgy is lételeme a háborgás, és itt aztán talált mindig alapot hozzá. Valamint azt is megállapítottuk, hogy öregek vagyunk mi már az ilyen többnapos banzájokhoz, csütörtökön még lelkesek voltunk, pénteken szinte jól éreztük magunkat, szombaton már kezdett elég lenni, vasárnapra meg aztán végképp besokalltunk. Persze azért röhögtünk is sokat, meg minden, de azért az egész alaphangulatot meghatározza az, hogy semmi sem úgy működik, hogy "na ugorjunk ki a strandra", vagy "na nézzünk le a bulira, milyen koncert van éppen", mert csak a gyaloglás oda-vissza 2 óra, szóval mindennek annyira neki kellett készülni, hogy a kedvünk is elment tőle...

Na, hát ennyi talán elég is az én nagy nyaralásomról, most viszont szalma vagyok, mert a Drágám utazott le a Balatonra és szerdáig haza sem jön, pedig irtóra hiányzik...

Most viszont őszintén szólva eléggé meguntam az írást, úgyhogy veszem a búcsúmat, majd megpróbálok kicsit sűrűbben írni, addig is legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://witch77.blog.hu/api/trackback/id/tr865330060

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ismeretlen_79180 2008.07.26. 20:37:56

Nagyon jó volt olvasni, király lehetett a szállásotok :D A régmúltból még halványan rémlik, milyen, amikor több kilométert kell gyalogolni a szálláshelytől a nyaralás tényleges helyéig mindennap (többször)… Ezt sajnálom, de azért picit irigyellek, hogy eljutottál oda. :-) Annak különösen örülök, h a koncertekről is írtál kicsit (én se szeretem a Zorallt, de Teniszező barátnőm mostanában nagyon járkál a koncertjeikre, lehet, hogy ezek után elmegyek vele én is). Az Anti Fitness Club helyében én valahogy nem mertem volna odamenni... Szigetre jössz majd?

Ismeretlen_82566 2008.07.27. 05:50:35

A Zorall tényleg tökéletesen profi volt, ha leszámítom azt, hogy nem bírom megszokni a Nirvana alapra énekelt Zoltán Erika szöveget, tényleg jár nekik az 5 csillag. Az Anti Fitness Club, mint zenekar, még hagyján, de képzeld el, amint a kis tündéri 12-16 éves emos angyalkák mélységes világfájdalommal az arcukon, és minden egyéb szükséges emo-külsőséggel üldögélnek a nehéz motoros vagányok között... hát én inkább az ő helyükben nem mertem volna odajönni, állt is a kés a levegőben, komolyan... de végül nem volt balhé hál'Istennek :) Szigetre nem megyek, még sose nem is voltam, de mostmár biztosan tudom, hogy sose nem is fogok menni, mert ahogy írtam is, rám tört a felismerés, hogy öreg vagyok én már ehhez... tényleg. Valahogy nem bírnak már elsodorni az ilyen tömegrendezvények, inkább kényelmetlenül, idegenül érzem magam... Neked viszont mindenképpen jó szórakozást hozzá!!!! :)
süti beállítások módosítása