Mivel nem tolongtatok tornagyakorlat-helyettesítési tanácsokkal, így sajna kénytelen leszek ma is a rohadt, szájbaszexuált kitörésekkel kínlódni basszus... na de addig még ücsörgök meg írogatok 1 kicsit, mert olyan iszonyatosan álmos és fáradt vagyok, mint már régen... ráadásul hajnalban, amikor csörgött az óra, egy röpke pillanatig az futott át az agyamon, hogy atyaúristen, milyen rohadt álmos vagyok és még csak kedd van... retenetes érzés volt, de szerencsére hamar tisztult a kép és rájöttem, hogy már csütörtök van, hurráhurrá. Annyira azért nem ébredtem fel, mert ezek után 1,5 percig melegítettem a mikróban a semmit, ugyanis a reggeli időspórolás végett már este be szoktam készíteni egy bögre vizet a mikróba a kávémhoz - tegnap azonban a Zanyukám még valamit melegített, ezért kivette a bögrémet, majd elfelejtette visszarakni, nekem meg baromira nem tűnt fel a mikró tetején a bazi piros bögrém. Úgyhogy ásítozva vártam, hogy megmelegedjen végre a víz, amikor úgy gondoltam, hogy kész van, akkor kinyitottam a mikrót és irtó bután néztem az üres üvegtálra ott benn... aztán kivettem a szekrényből egy másik piros bögrét, akkurátusan kimértem bele a vizet (rém háklis vagyok ám a kávémra, hajszálpontosan tudom, mennyi víz és mennyi kávé és mennyi tej kell bele, hogy jó legyen, és ezen mértékektől akár csak minimálisan is eltérő mennyiség számomra azonnal sz@r besorolású kávét eredményez), beraktam melegedni és közben rám vigyorgott a mikró tetejéről a tökéletes mennyiségű vízzel feltöltött előző esti bögrém... szóval jól indult ez a nap, hadd ne mondjam.
Na de tegnap meg tegnapelőtt tényleg nagyonnagyon jó napjaim voltak, ugyanis kedden délután eljött hozzám a Drágám és szerda délutánig végig itt volt és nem volt rohangálás, telefonálgatás, zsezsegés, semmi nem volt, csak ő meg én és ez már 2 hónap után rémesen hiányzott, úgyhogy most nagyon jó volt nekem. És ráadásul az én szuperügyes Drágám összekalapálta a 25 pontot a vállalkozásában, meglettünk Supervisorok, és ez azt is jelenti, hogy máris kaptunk a cégtől egy jutalomhétvégét Porecban, Horvátországban egy szuper szállodában teljes ellátással!!! Irtó büszke vagyok a Drágámra és nagyonnagyon várom már október 3-át, amikor utazunk!!! :) Viszont így, hogy itt volt a Drágám, a megszokottnál némileg kevesebb időm jutott alvásra, ezért vagyok most kicentrifugált marcipántorta állapotban...
Egyébként túl sok újság nincs velem, kicsit utálom ezt a kánikulát, persze a Balatonparton határozottan élvezném, de így, hogy dolgoznom kell, azért annyira nem tapsikolok tőle. Na de végülis nyár van, mit akarok, nem eshet a hó.
Ja, viszont mivel a Drágám megrögzött tévémániás, így az elmúlt 2 napban én is tévéztem (továbbra is meggyőződésem, hogy nem maradok le semmiről, ha ezt nem sűrűn teszem), és egy reklámnál megkérdezte a Drágám, hogy jajj, annyira jó ez a reklám, láttad már??? Aztán amikor hülyén néztem rá, akkor észbe kapott, én meg elgondolkodtam, hogy nem is tudnám megmondani, tornavideó nézegetésen kívül mikor kapcsoltam be utoljára a dobozt...
Na, meg kedden végre feltaláltam a spanyol viaszt, miután hetek óta majd' megdöglök éjszakánként a melegtől és csuromvizesre leizzadva ébredek reggelente, rájöttem, hogy jelentősen mérsékelhetem a jelenséget, ha kiveszem a takarót a huzatból és csak a huzattal takarózom. Régen, amíg lakótelepen laktunk, ezt teljesen rendszeresen műveltem minden nyáron, csak azt nem értem, hogy most miért nem jutott hamarabb eszembe. Ez már a szenilitás? Hja, kérem, 13 nap múlva 31 leszek... hiába, az elhülyülést nem lehet elég korán kezdeni.
Na, most más nem jut eszembe, még nyünnyögök itt egy kicsit, aztán ráveszem magam a tornára, aztán meg nem tudom... mindenesetre most veszem a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)
