Krisztike

Lcd-től plagizálok, aki tart macskát, annak azért, aki nem, annak meg azért:

Lebuktak a macskák, elfogtuk a kérdőívet!

Most hamarjában csak ennyi, még lehet, írok ma, addig is áldás, békesség :)

Fáradt vagyok, iszonyúan fáradt... és beteg, ill. az leszek, reggel óta folyamatosan folyik az orrom, kapar a torkom, ég a szemem, émelyeg a gyomrom és eddig 317-et tüsszentettem... mindehhez még ráadásként úgy is érzem magam, mint akit rommá vertek, aztán kicentrifugáztak és végül még egy úthengert is átküldtek rajta... ja, és ma reggel letört egy körmöm, illetve nem letört, hanem a műkörmöm egy darabban szépen levált a körmömről... úgyhogy most nagyon furcsa gépelni.

Ellenben ma voltunk az új lakásban méregetni, úgyhogy mostmár elkezdhetném megtervezni, hogy mit hova rakunk, és az ilyen foglalatosságokat általában szeretni szoktam, de most még ehhez sincs kedvem. Viszont basszus, nem tudom, ki tervezte azt a házat, de olyan méretek vannak benne, hogy el se hittem, semmi se kerek szám... 83, 298, 39, 117 meg ilyenek... bakker még az ablak is 203 centi széles, nem 200 és nem 205, hihetetlen...

Amúgy ettől a költözéstől + motorvásárlástól hihetetlenül nagyon izgatott vagyok, csak az a baj, hogy ez nálam főként alvászavarban és az ebből is fakadó ingerlékenységben csapódik le... halálosan idegesít például, hogy ha bele akarok nézni a szatyorba, hogy jó kaját viszek-e befelé éppen, akkor az a tetves szatyor tutira úgy fordul, gyűrődik, hogy véletlenül se lássam a kaján a betűt, üvölteni tudnék, amikor pakolnám a kaját a szatyorba és hirtelen feltámad a szél, amitől az az istenverte szatyor kifordul, átfordul és sehogy se megy bele a kaja, megőrülök tőle, hogy a hagymának egycentis darabokban jön le a héja és 12 perc, mire megpucolom, kedvem lenne hisztérikusan rángatózni és a földhöz csapdosni magam, amikor tömögetem befelé a joghurtokat a hűtőbe és azon a qrva rácson rohadtul nem állnak meg a talpukon, hanem felborulnak, pláne kiesnek és persze kilyukadnak, és fel kell takarítanom a kifolyt trutyit, ordítok, amikor ki akarok dobni valamit és überfullon van a szemetesünk, amit persze kiviszek, mert ki más vinné ki, de amikor szedem ki a zsákot a vödörből, akkor a túltöltött állapot következtében szétszóródik 4 deka hamu, 2 joghurtospohár (ebből kifolyik a maradék), meg 3 cigicsikk, ordítok és szét tudnám verni az egész ajtót, amikor rohannék ki, de a kilincsbe beleakad a ruhám, ordítok és fel tudnám  gyújtani az egész kib@szott qrva szekrénysort, amikor valamitől nem csukódik vissza rendesen az a szájbaszexuált fiók, egyáltalán folyamatosan hisztérikus vagyok és ordítok, abszolút túlreagálom a legapróbb, legjelentéktelenebb hülyeségeket is... szóval jobb, ha mostanában mindenki vigyáz velem, amíg ez a sok herce-hurca le nem zajlik... tulajdonképpen azt hiszem, a felelősség nyomaszt, amit épp a vállamra venni készülök az albérlettel + a motorhitellel, de meg fogom oldani, tudom.

Na. El se hiszitek, mi történt velem tegnap...  rossz volt az egyik címemen a lift. Na melyik címemen???? Hát persze, hogy a 11. emeletin... amit én ott mondtam, azt ide inkább nem írnám le... ellenben mostmár csak izomlázam sincs a 22 emelettől. Kúl. Mi a f@sz az a tornabérlet?!?!?!? :-DDDD

Tegnap amúgy voltunk a Drágámmal csempét, padlólapot, vécécsészét, ilyeneket vásárolni és mindezt még Vácra is leszállítottuk, aztán ma meg Valentin nap lett, minek alkalmából vásároltam némi boldogsághormont a Zanyukának és a Drágámnak, valamint megragadnám az alkalmat, hogy ezúton küldjek mindazoknak némi virtuális szivecske-valamit, akiket különösen kedvelek és / vagy szeretek : Öcsémnek, Főnökanyámnak, Annácskának, Pistikének, Évának, Pedrónak, és persze világbéke :)

Ja, a nap sztorija: egyik irodaházban együtt várom a liftet egy nagyon-fitnesz pasival: nagyon menő melegítő, nagyon kapucnis pulcsi, nagyon vastag talpú fitneszcipő, nagyon dögös válltatyó, amiből persze kilóg a nagyon márkás fitneszital szopókás kupakos nyaka, és a pasi nagyon nyugodtan vár 8,5 percet a liftre, majd felliftezik velem a másodikon levő fitneszterembe!!!! Hát vazze... nagyonfitneszpasi nagyon sokat ad a látszatra, de a másodikra nem lépcsőzne fel... erről ennyit.

Amúgy momentán vár a teregetni való ruha, a megsütni való krumpli, úgyhogy ezennel veszem is a búcsúmat, csak jelezni akartam, hogy még élek, szóval áldás, békesség :) 

Hűűűűűűűűű, a tegnapi nap aztán fordulatosra sikeredett... először is, mostmár 99%, hogy

LESZ MOTOROM!!!!!!

már csak a bankon múlik, hogy hajlandó-e a Drágámnak hitelt adni, és miért ne lenne, és akkor Ő

az enyém lesz :) 

Ő egy GS 500, a leborított változatról végülis a fiúk (Drágám + a motorosboltos) egyöntetűen lebeszéltek, merthogy ha azzal borulok-dőlök egyet, az százezreknél kezdődik, ezen viszont maximum bukócsőcsere 17 ezerért, szóval hagytam magam meggyőzni, és annyira jó a hitel, hogy még adnak egy kilót készpénzben is, amiből megcsinálhatom a jogsimat - saját motorral még olcsóbban is + némi ruhafélét és bukósisakot tudok belőle vásárolni :) És most nagyonnagyon lelkes vagyok és várom, hogy szombat legyen és menjünk az Amargoba elindítani a hitelkérelmet :)

És szintén a tegnapi nap jó híre, hogy

KÖLTÖZÜNK!!!!!

Aláírtuk a szerződést, kifizettük a kauciót, március 1-től már egy nagyon klassz 4 lakásos társasház egyik földszinti lakásának a lakói leszünk kerttel, garázzsal, madárcsicsergéssel!!!! Eszméletlenül izgatott vagyok, ma már elkezdtem intézni a kábeltv és net- lemondást, a telefonátszerelést, stb, aztán majd átmegyünk lemérni pontosan a szobákat, hogy azt is el tudjuk tervezni, mit pontosan hová rakunk, mert már csak 2 hetünk van, jaj, már nagyon várom... elképesztő mennyiségű cuccunk lesz, az tuti, így 28 év gyűjtögetés után, de annyira nagyon jó lesz ott lakni békében, nyugalomban... persze, vannak kis aggodalmaim is, mert a motor + a lakás nem kis anyagi megterhelés lesz, de meg fogom oldani, tudom.

És ezúton kérem minden kedves barátomat, rajongómat, ismerősömet, hogy március 29-én reggel 8-kor szíveskedjen felsorakozni az ajtóm előtt és egy délutáni pizzázás fejében támogassa lehetőségeihez képest a költözési törekvéseimet! :) Köszönöm :)

Mindezen belelkesülések következtében tegnap nem bírtam elaludni, így most már szédülök az álmosságtól, és tartok tőle, hogy ez az állapot néhány hétre állandósulni is fog, mert folyamatosan tiszta izgatott vagyok, és egyfolytában csak a klassz motoromon és a klassz új lakáson jár az eszem és tervezgetek, álmodozok :)

Fentiek tükrében remélem, megbocsájtjátok nekem, hogy most nem számolok be semmi földhözragadt, hétköznapi hülyeségről, ellenben veszem a búcsúmat, megyek vissza a konyhába pipőzni, hogy a Drágámnak legyen vacsorája, és közben szövögetem tovább az álmaimat. :) Szóval szokás szerint legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)

Hűűűűű, hát jó hosszúra sikerült a 7vége, nem is tudom, hol kezdjem... talán a péntek délutánnal, amikoris kőkemény elhatározással 1/2 2-kor lefeküdtem, hogy 1/2 6-ig alszom.  Mondanom sem kell, hogy nagyjából 4 óra volt, mire elaludtam, és 1,5 óra alvás után úgy keltem fel, mint akit kicentrifugáztak... égtek és fájtak a szemeim, kóválygott a fejem, émelygett a gyomrom, rettenetes volt, azért adtam vacsorát a Drágámnak, összepakoltam, zuhanyoztam és még Vácra is levezettem. Ugyanis a Drágám vett nekem hátsó fékbetétet, és mondta, hogy kicseréli, ehhez viszont az autómat le kellett juttatni Vácra. Két autóval menni viszont hülyeség, így a Drágám autója maradt Pesten, és mentünk az enyémmel, amit viszont a Drágám nem akart vezetni, így nekem kellett. Útközben még bementünk az OBI-ba Drágámék tervben levő mellékhelység-felújítási projektjéhez árakat gyűjteni, kábé 1/2 9-re értünk Vácra, én pedig a legnagyobb erőfeszítéseim ellenére is elájultam 1/2 10 körül. 

Szombat reggel 9-kor Pistike agresszív  telefonálására ébredtünk, miszerint ő már Annácskával a lángososnál an és mi ugyan hol vagyunk. (később észrevételeztem Pistike egy 1/2 9-es zaklatási kísérletét is, amit szerencsére a telefonom kikapcsolt állapota meghiúsított). Tájékoztattuk róla, hogy alsó hangon 1/2 óra, mire mi lángosképes állapotba kerülünk, így Pistike hazafuvarozta Annácskát és eljött értünk, majd nyélbeütöttük a rituális lángosozást, isteni volt... :P

Hazaérve Pedrón újfent kiütött az autótakarítási hiszti, Drágám pedig nekiállt a fékbetétjeimnek, ezzel fél délután elvoltak, majd érkezett egy telefon Pistikétől, miszerint kinézett magának egy motort Iszapszentgumicsizma alsón és a Drágám legyen már olyan kedves, hogy elmegy vele megnézni. Drágám velem együtt volt olyan kedves, úgyhogy Pistike jött, elindultunk, de még mielőtt Vácról kiértünk volna, felhívta az eladót, hogy akkor jönnénk megnézni a motort, most indultunk. Válasz: bocs, de most épp vásárolni vagyok, és majd csak pár óra múlva érek haza... utazás storno. Pistike állította, hogy kicsivel korábban az eladó azt állította, hogy haza tud ugrani, ha kell, mi viszont fogtuk a fejünket. Pistike ekkor felajánlotta, hogy üljünk be a Jupátba egyrészt várakozni, hátha belátható időn belül telefonál a csávó, hogy mégis mehetünk, másrészt meg meghívna minket valamire. Nagy kegyesen hagytuk magunkat rábeszélni a dologra, részemről kávét és melegszendvicset fogyasztottam, aminek később meglett a böjtje, de ne ugorjunk ennyire előre. 6-kor feladtuk a Jupátot, merthogy már teljesen besötétedett, sötétben úgysem lehetne motort nézni, megbeszéltük az esti csocsózást 1/2 9-re és hazamentünk, vacsizni, fürdeni, ilyenek. Aztán este vissza, megint ettünk-ittunk, ámde a fiúk nem nagyon sokat csocsóztak, így Annácskával nem sikerült hosszas eszmecserébe bonyolódnunk, mindenesetre vagy 1/2 11-ig ott voltunk, aztán haza és alvás. Illetve próbálás aludni. Ugyanis olyan rettenetesen elkezdett fájni a hasam, mintha valaki izzó parazsat rakott volna a két medencecsontom közé... nagy nehezen elaludtam egy egész órára, aztán iszonyatos fájdalomra ébredtem, aztán valahogy sikerült megint egy óra alvás, megint iszonyú fájdalom -  felébredtem, ez így ment hajnali 4-ig, mire szegény szervezetem többé-kevésbé meg tudta emészteni azt az átok melegszendvicset és meg tudtam szabadulni tőle... hiába, vannak dolgok, amik nem változnak. Mint például a Jupátban a melegszendvics. Tulajdonosok, alkalmazottak jönnek-mennek, a melegszendicsben biztos lehetsz: megeszed, és hasmenést kapsz. Ez tuti, ebben bízhatsz.

Vasárnap Drágám elment Pistikével a délelőttre áthelyezett motorvizitet megtartani, de sajnálatos módon feleslegesen, mert a motort nem érdemes megvenni, aztán mikor hazajött, ebédeltünk és nemsokára el is indultunk Pestre, merthogy a Drágám nagyon klassz programot szervezett nekem: elmentünk a Red Baronba motort nézni!!!! Húúúúúúúúúú, mennyi nagyon klassz dögös motor van ott... volt néhány darab az általam tavaly kinézett GSF 500-ból is, meglepően jó áron (1 millió alatt és 10%-kal elhozható), egyre fel is ültem, jaj, azt hiszem, nagyon tudnám szeretni... aztán később eszembe jutott, hogy ez a motor újonan is csak 1,3 millió körül volt tavaly, gyorsan megnéztük a neten az Amargoban, és kiderült, hogy még lejjebb is ment az ára: csak 1,2 millió ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉS most 0%-kal elhozható havi 15-16 ezres részletre, plusz még adnak 100.000 ft készpénzt!!!!! És tavaly itt alkudta ki nekem a Drágám, hogy kifizetik a jogsimat is! Azt hiszem, motort veszek :)

Aztán 5 óra körül hazértünk és a Drágám azt mondja nekem, adjam oda a kocsikulcsát. Mondom, nálam nincs. Nála sincs. És a lakásban sincs.  Kiderült, hogy a Drágám a kocsiját ugyan itthagyta, de a kocsikulcsot hazavitte, és otthon még ki is rakta a zsebéből. Vagyis kocsi Pesten, kocsikulcs Vácon. Kúúúúúúl. Ellenben itt megemlíteném, hogy mélységesen hálás vagyok Pistike készséges intézkedő hajlamáért, ugyanis első szóra ugrott, elment a Drágám kocsikulcsáért és zseniálisan megoldotta, hogy az a következő távolsági busszal Pestre kerüljön, szóval ezer köszönet neki!!!! Valamint köszönet illeti azért is, mert szombat délben, amikor a Drágám a fékbetéteket cserélte, szintén első szóra ugrott és ment nekem csavart venni a kerekemhez, nem az ő hibája, hogy nem kapott. Szóval a kulcs Pestre került, Drágám elautózott érte, jött a happy end, még csak elénk sem ült, vacsoráztunk, tévéztünk, aludtunk.

És ma nagyon utáltam dolgozni. És vásárolni is. De isteni finomságokat vásároltam, ez némileg kárpótol. És 3 nap múlva Valentin nap. Eléggé utálom az ilyen csinált ünnepeket, de azért majd veszek valamit a Drágámnak :)

Most viszont már halálosan unom a kopogtatást, pedig még a Drágám Repi haverjának is össze kell hoznom egy önéletrajzot, ugyanis Ebédet mindenkinek! felkiáltással úgy döntött, próbálkozik egyet nálunk, én meg írok neki egy tuti önéletrajzot és elküldöm a Főnökanyámnak.

Szóval veszem a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)