Krisztike

Megüt a guta... kábé 5 hónap után újra elkezdett működni a live space-en a tárhelyem, és azt írja, hogy még nem osztottam meg semmit!!!! Vazze, és akkor a fél évig írt blogom, a rengeteg feltöltött fényképem, az egész adatlapom ugyan hova a fészkes fenébe lett????? Nincs nevem, fényképem, eltűnt minden, ellenben megmaradtak a barátaim, na ezt add össze. Tisztára kiborultam, mert egészen mostanáig abban reménykedtem, hogy az a blog még megkerül... mostmár nem fog tutira.

És ma reggel mi történt már megint???? Persze, hogy rossz volt a lift az egyik címen, de itt "csak" a nyolcadikra kellett felgyalogolnom. Hallod, már fel sem háborodtam, komolyan. Szépen nekiindultam, aztán fellépcsőztem. Pedig itt még kapukulcsom is van, épp csak szomszéd lépcsőház nincs, hogy ott felliftezve a tetőfolyosón átsétáljak, ugyanis ez egy teljesen különálló tömbház. Szóval rendesen rádolgoztam az izomlázamra, ami a tegnapelőtti 11 emelet következtében lett, ráadásul ez a 8. emeleti cím pont a 11. emeleti előtt van és átvillant az agyamon az eshetőség, hogy mi van, ha ott meg megint szintén rossz a lift, akkor azért 19 emelet le-fel 10 percen belül kicsit sok lenne már a jóból... de ott jó volt a lift szerencsére. Na, ezért utálom a lakótelepi címeket. Valahogy a lakótelepen élő emberek csakis abban az esetben bírnak kaját rendelni, ha a hatodik emeletnél magasabban laknak.  5 db lakótelepi címem van, ebből két 10. emelet (kapu a pinceszinten, tehát 11. emelet), egy 9. emelet, egy 8. emelet és egyetlen darab 4. emelet, de valójában az is ötödik, mert az is pincés ház. És elmondanám, hogy az ötből négyre már kellett gyalog mennem vazze. Az ötödik valószínűleg azért maradt ki, mert még csak 1  hónapja rendel kaját. Tényleg nem kell tornabérlet.

Viszont rém álmos vagyok, a tegnapra tervezett délutáni alvásom természetesen kimaradt, mert utófőzést kellett eszközölnöm ebből-abból, ráadásul este 10-kor még bőven nem aludtam, úgyhogy most még az is rémesen nehezemre esik, hogy az íráshoz emelgessem az ujjaimat-kezemet... mindjárt lefordulok innen. De a hajamat már megmostam, most mindjárt megyek és kenek rá egy kis hajhabot, aztán bizonyisten lefexem és 1/2 6-ig alszom.

Úgyhogy ezennel veszem a búcsúmat, jó 7végét, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :) 

Na, tegnap elfelejtettem leírni a nap sztoriját. Az utolsó címemen épp nem volt benn az irodában a megrendelő, és amíg vártam rá, addig a kolleganője elkezdett velem beszélgetni. Néhány általános, a munkámra vonatkozó menüpont után a következő roppant éleselméjű kérdést bírta feltenni: és kocsival jár? Kedvem lett volna azt válaszolni neki, hogy nem, reggel a konyhán a hátamra kötöm a 150-160 adag kaját és felszállok vele a villamosra. Idióta. Nem győzök néha csodálkozni az emberi hülyeség határtalanságán...

Ma reggel meg a piros lámpánál állva hátulról nekem jött egy BKV busz. Hát hallod?!?!? Békésen bambultam kifelé a fejemből, vártam a zöldre, egyszercsak arra lettem figyelmes, hogy baromira sziszeg mögöttem egy légfék és nagyon csikorog egy busz, belenéztem a tükörbe, amiben akkor már csak egy nagy kékséget láttam, de szerencsére volt annyi lélekjelenlétem a pánik közepette, hogy leugrottam a fékről, mert ugye kisebb az ütközés ereje, ha el tud lökni, a másik szerencse, hogy volt némi hely köztem és az előttem álló kocsi között (szóval lett volna hova löknie), a harmadik szerencse pedig, hogy a buszos is rutinos volt, ügyesen, pumpálva fékezett a nyálkás, csúszós úton, úgyhogy végülis annyi történt, hogy összekoppant a két műanyag lökhárító. Kiszálltam, hátramentem, megnéztem, addigra már a buszos is ugrott lefelé, de hál' Istennek tényleg nem látszik még egy karcolás sem az autón, aztán a buszos valami olajfoltról kezdett magyarázni, meg elnézést kért, meg bizonygatta, hogy nem történt semmilyen kár, aztán visszaültünk és az éppen zöldre váltó lámpán át továbbhaladtunk, mindenesetre a rendszámát beleírtam a telefonomba, ha esetleg a későbbiekben mégiscsak úgy látnám, hogy leszakadt a kocsim fél hátulja, vagy valami... Aztán jutott csak eszembe, hogy a busz reggel 1/2 8 lévén tömve volt, az utasok bizonyára élvezték, amint krumpliszsák módjára dőltek-borultak a vészfékezés következtében, szóval a sofőr anyukája valószínűleg sűrűn csuklott szegény.

Na. Tegnap voltam körmösnél, lett megint szép kezem-lábam, és korszakalkotó felfedezést tettem: a pedikűröz(tet)és nem felesleges, úri fakszni, amit azok vesznek igénybe, akik unalmukban már nem tudnak mit kezdeni a pénzükkel, mint ahogyan azt közel 30 évig gondoltam!!! Tényleg hasznos, sokkal szebbek a lábujjkörmeim, és sokkal finomabb a bőr is a lábamon, mióta 3 hetente rendszeresen pedikűröztetek, és már el is felejtettem, hogy régen mennyi bajom volt főleg télen a harisnya, a hideg, a szép-ámde-hordhatatlan cipők és egyebek következményeivel. Egyébként ugyanezt a fodrásszal kapcsolatban is el kell ismernem, anno úgy gondoltam, tök felesleges pénzkidobás, befesteni én is be tudom a hajamat itthon, a végéből is le tudok vágni, aztán nő magától, nem kell vele foglalkozni. Tulajdonképpen nőtt is, mert volt nekem fenékig érő hosszú hajam, de valahogy sosem volt igazán szép meg olyan igazán ápoltnak tűnő a hajam. Aztán levágattam egész rövidre, és azóta újra növesztem, de már rendszeresen fodrászhoz járva, és össze sem lehet hasonlítani az eredményt. Ugyan még nem ér a hátam közepéig sem, viszont sokkal jobban néz ki.

Na de hagyjuk ezt a szépészeti értekezést, az jutott még eszembe, hogy sokan itt a fríblogon az első bejegyzésükben bemutatkoznak pár sorban, hogy aki olvasni kezdi őket, az nagyjából tudja, kinek a blogjába fog bele, és nekem ez eddig még csak eszembe sem jutott. Úgyhogy úgy döntöttem, jobb későn, mint soha, ezennel megejtem a bemutatkozást, bár nekem nem fog menni pár sorban, az tuti, úgyhogy akit nem érdekel a dolog nagy terjedelemben, az ne olvasson most tovább:

BEMUTATKOZÁS

nevem Krisztina, 1977-ben születtem a Rák jegyében, Rák aszcendenssel, ámde Kos holdjeggyel, amit az asztrológusom szerint nehezítésként kaptam az életfeladatom végrehajtásához. Mármint a Kost a két Rák mellé. Az életfeladatom ugyanis az alkalmazkodás, önfeláldozás megtanulása, a saját érdekeim háttérbe szorítása másokéval szemben, és ezzel elég jól is haladok, de a Kos azért néha fellázad. Hihetetlen módon jól működnek a megérzéseim, igen rövid idő alatt meg tudok ismerni embereket, mert egyszerűen megérzem, milyenek, mire hogyan reagálnak, és a megérzéseim alapján máris alkalmazkodom hozzájuk. Ugyanakkor rémesen idealista is vagyok, így gyakran előfordul, hogy túlzottan pozitív következtetéseket vonok le dolgokból, és aztán kiderül, hogy az a valaki mégsem annyira olyan... Az asztrológiában feltétel nélkül hiszek, és nem a napilapok horoszkóprovatára gondolok, hanem a személyreszabott születési horoszkóp elkészítésében, ami ugyan nem predesztinál, de mindenképpen hajlamosít, és irányt mutat az elégedett élethez, szóval érdemes szem előtt tartani.

Alapvetően lusta és kényelmes vagyok és nincs bennem nagyravágyás, általában megelégszem azzal, ami van, alkalmazkodom a körülményekhez. Persze egy minimum elvárásom azért van az életben: legyen hol laknom, legyen mit ennem és legyen miből élnem, egy alapszintű létbiztonságra vágyom. Momentán ezzel akadnak némi problémák az életemben, úgyhogy nem is mondhatom tökéletesen nyugodtnak a mostani időszakomat, de már dolgozom a megoldáson.

Egyébként vendéglátóipari szakközépiskolában érettségiztem 1996-ban, közben és aztán dolgoztam elég sokat német nyelvterületen, úgyhogy mondhatom, hogy beszélek németül, sokáig ebből éltem kisebb-nagyobb cégeknél külkereskedelmi ügyintéző munkakörben, aztán rájöttem, hogy nem nagyon sokáig van nekem türelmem napi 8-10-12 órában egy irodába zárva nálam fényévekkel hülyébb főnökök ugráltatásaihoz, és akkor rátaláltam az ebédszállítói-területi képviselői munkára, ami nagyon bejött: viszonylag kevés munkával viszonylag sok pénzt kerestem, és ezért hajlandó voltam a munkával járó kényelmetlenségek elviselésére. Közben együtt éltem, majd hozzámentem az első komoly pasimhoz, majd igen hamarosan el is váltam tőle és összejöttem, majd összeköltözem egy kollegámmal. Aztán vele együtt kaptunk egy lehetőséget Spanyolországban, ami sajnos nem jött be, ellenben hazaérve még kimentünk Ausztriába is dolgozni, és az időközben eltelt két év alatt rájöttem, hogy ő sem igazán az a pasi, aki nekem kell, úgyhogy szakítottam vele. Ezután elkezdtem együtt dolgozni a sógorommal egy "közös vállalkozásban", ami az én nagyszerű alkalmazkodóképességemnek és béketűrésemnek is köszönhetően a leggázosabb főnök-beosztott viszonnyá fajult, és a sógorom elnyerte nálam a keresztségben a kretén exfőnököm megszólítást, a feleségéről, aki a nővérem volt valamikor, pedig nem szeretnék hosszasan értekezni, a lényeg, hogy munka- és családi ügyek következtében is kihúzta nálam a gyufát, minek következtében ma már ott tartok, hogy szembeköpném, ha találkoznék vele.

Az én Drágámat viszont kretén exfőnökömnek köszönhetem, ők ugyanis baráti viszonyt ápoltak, így ismerkedtünk mi meg, aztán a Drágám is elkezdett velünk dolgozni a fent említett "közös vállalkozásban", és szegény azóta is ott küzd az ipari mennyiségben árasztott hülyeséggel, míg én tavaly június elején végképp beelegelve a rabszolgaságtól a távozás mezejére léptem és megkerestem a volt főnökasszonyomat (az ebédszállító cégnél), ő pedig kérdés nélkül azonnal felvett. Azóta újra ebédet szállítok és jól érzem magam :)

A Zanyukámmal élek együtt többé-kevésbé kényszerből, mert én ha nagyon akarnám, megengedhetném magamnak, hogy egyedül éljek, de ő sajnos a nyugdíjából nem, és ugyan két gyereke van, de valamiért csak nekem fontos, hogy mi van vele, így próbálom megkönnyíteni az életét amennyire tudom. Néhány évig az öcsém is itt lakott velünk, aki tulajdonképpen az unokaöcsém, mert a "nővérem" fia, de mivel csak 6 év van köztünk, így olyan, mintha testvérek lennénk, meg jó ideig az ő barátnője is velünk lakott, szóval kicsit kommunás volt a hangulat, de mostmár csak ketten vagyunk a Zanyukámmal. Ja, plusz a macska. :) Apukám sajnos 2001-ben meghalt rákban.

A Drágámmal 26 hónapja jöttünk össze, nem sokkal azután, hogy a kudarcos kapcsolataim végeztén leültem magammal és hosszas gondolkodás után felismertem végre, milyen pasira van szükségem, és ezt pontokba szedve, írásba foglalva megfogalmaztam. És lett az én Drágám, aki az utolsó ékezetig kimeríti azt a listát, miszerint laza, vagány, nagydumás, jófej, értelmes, intelligens, erős, kemény, domináns, irányító alkatú pasi, aki magas, szélesvállú, szőrös mellű, tetovált, dögös, motoros, IGAZI FÉRFI és a rockzenét szereti. És itt visszakanyarodnék az aztrológiához, ugyanis baromira nem véletlen, hogy én ilyen pasit kerestem és találtam is, ugyanis nála tökéletsebben senki nem segítene hozzá az életfeladatom végrehajtásához :) Az én Nyilas Drágám maximálisan szabad, öntörvényű és önző, ezzel együtt imádnivaló, és mellette aztán megtanulhatom a lemondást, elfogadást, alkalmazkodást és önfeláldozást. Az első néhány hónap harcai és küzdelmei után egészen jól optimalizálódott a kapcsolatunk és azt hiszem, jól működünk együtt.

Különben 167 centi magas vagyok, a hajam vörösesszőke (pedig én már egy éve szőke szeretnék lenni, de valahogy a fodrászomnak ez nem akar összejönni, a gyári hajszínem szintúgy vöröseszőke), és örökös súlyproblémákkal küzdök, alapvetően kimondottan nőies alkat vagyok, de rémesen hajlamos a hízásra. Viszont ha igazán nekidurálom magam, akkor viszonylag gyorsan és könnyen fogyok, ehhez csupán a kedvenceimről kell lemondanom: az édességekről és a bő zsírban sült rántott dolgokról vödörnyi tartármártással/majonézzel. A szemem kékesszürke vagy szürkéskék, és szeplőim is vannak, bár az évek múltával egyre kevesebb.

Egyébiránt a Vágó-kvízben nem indulnék, de azért az alapműveltséget magamra szedtem, intelligenciatesztet egyszer csináltam, az 144-ig mért és maximális pontszámra teljesítettem, imádom a rockzenét, imádok aludni és napi 12-14 órát minden különösebb gond nélkül tudnék is, dohányzom, alkalomszerűen iszom is főként vodka-tonikot, immár 4 hónapja aktív gerincsérvem van, szeretek olvasni, napi 5-6 liter vizet megiszok, és általában, vagány, jófej, belevaló csajnak szoktak mások jellemezni.

Hirtelen ennyi, ez sem kevés, remélem, sikerült kielégítenem a kiváncsiságát annak, aki ezt a bemutatkozást esetlegesen igényli, én mindenesetre igyekeztem :)

Most viszont veszem a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)

Úgy döntöttem, mostantól címként mindig a pontos dátumot fogom megadni, sokkal praktikusabb.

Na. A mai napom már hajnali 6-kor el lett cseszve, ugyanis a negyedik címemen rossz volt a lift. Kitalálod hányadikra kellett felgyalogolnom????? Naná, hogy a tizedikre. Plusz a ház kapuja a pinceszinten van, tehát 11 emelet. Nagyjából a nyelvemen álltam, mire felértem és akkor még a drága megrendelő megkérdi: hogyhogy ilyen sokára ért fel? Mondom (lihegem): rossz a lift. Erre ő: de hát akkor miért nem ment be a szomszéd lépcsőházba, fel lifttel a tizedikre és a tetőfolyosón átjött volna ide, a kapukulcs nyitja a szomszéd kaput is. Mondom: az lehet, de nekem nincs kapukulcsom, ön szokott beengedni a kaputelefonon keresztül. Erre ő: jaaaaaaa, téééééényleg... Imádom, amikor hülyének néznek. Mindenesetre mire leértem, úgy éreztem, hogy a lábaimban izmok helyett reszkető kocsonyák vannak csak, mostanra viszont már határozottan érzem a kezdődő izomlázat. Szép nap ez a mai, ezen a héten se veszek tornabérletet. Már csak azért sem, mert pont egy órával ezelőtt hagytam ott a postán 22 ezer forintot, cserébe kaptam néhány lebélyegzett sárga cetlit. Aztán a postáról kifelé jövet megállított egy csövi és 200 forintot próbált leakasztani rólam, mondván kenyérre kéri, miközben beleárasztott az arcomba fél köbméter pálinkabűzt. Meglobogtattam neki a feladott csekkjeimet és mondtam, hogy épp most adtam fel az utolsó fillérjeimet is, mielőtt kikapcsolják a villanyomat és még magamnak sem tudok kenyeret venni... erre még ő kezdett puffogni. Hát vazze.

Na de azt még nem is írtam, hogy tegnap este feltúrtam a lakás összes ágyneműtartóját (van belőle nem kevés, mert ágyunk aztán van) és találtam a Drágámnak egy akkora párnát, hogy a földre téve simán elfunkcionálna mint puff, én viszont huzatot húztam rá és bekészítettem az ágyba, én aztán nem fogok mégegyszer közelharcot vívni a paplanomért :D Ellenben én még jól jártam, ugyanis a Drágám elmesélte, hogy volt már hasonló incidense az engem megelőző barátnőjével, csak az rosszabbul sült el. Az ágynemű-begyűjtési kényszere folytán akkor is elzsákmányolta az összes paplant, és amikor szegény lány megpróbálta a sajátját visszaszerezni, akkor az én Drágám öntudatlan állapotában, ámde érzékelve, hogy most őt éppen kirabolják, keresetlenül elküldte a próbálkozót a k...a anyjába... majd mindebből semmire sem emlékezve reggel megdöbbenve konstatálta a durcát. Szóval én még szerencsés vagyok :)

Viszont tegnap este a Drágám majdnem 9 órakor ért csak haza, úgyhogy újfent sikerült rém keveset aludnom, és olyan álmos vagyok, hogy szerintem a körmösnél le fogok ájulni a székről...

Ja, és basszus, már a rádióban is reklámozzák a tegnap emlegetett Szerelem (a) kolera idején című remekművet... hurrá.

Na, most viszont más nem jut eszembe, úgyhogy veszem a búcsúmat, áldás, békesség :)

Van abban valami szörnyen lehangoló, amikor tudatosul benned, hogy immárom egy teljes órája gályázol a konyhában, és tulajdonképpen még semmit a világon nem főztél, éppen csak az előkészítésen vagy túl (húsnyiszatolás, húsklopfolás, hagyma-, fokhagymapucolás és -aprítás, szalonnakockázás, nokedlitészta keverés, ilyenek). Aztán még lehangolóbb, amikor újabb másfél óra gálya múltán mosogatástól rommá szétázott kezekkel, sajgó derékkal végre leülsz a gép elé egy nyugodt cigire és tudatosul benned, hogy neked tulajdonképpen még mindig nincs mit enned, mert mindaz amit eddig kiviteleztél, az messze nem fogyókúrás. 

Na, itt tartok most. Ellenben a Zanyukám kiteregette helyettem az utolsó adag mosást. És mindettől függetlenül imádom az én Drágámat és remélem, este meg tudom várni, míg hazaér, mert ma még csak nem is beszéltünk, és tegnap este óta már hiányzik ám... :( 

Na, áldás és békesség Belétek:) 

Szerelem a kolera idején????? Hát ez meg milyen filmcím vazze????? Jó, hogy nem rögtön Leprától leszáradt karral is ölellek vagy ilyesmi... mennyi romantika van már abban, hogy kolera idején????  Aszongya Bálint napi filmbemutató nem csak szerelmeseknek... hát hallod, elképzelem, ahogy a fülig szerelmes rózsaszín szemüveges lány édesen odabújik az őt rajongva, csillogó szemekkel imádó fiújához és érzelmesen azt sóhajtja, kérlek, nézzük meg azt a kolerás filmet! Még szerencse hogy a film nem csak szerelmeseknek szól... most nemtom, hogy tényleg ez a film címe, vagy csak a szokásosan idióta magyar keresztségben nyerte el ezt a fantasztikus címet, mindenesetre eléggé szerencsétlen választás volt szerintem... 

Na de ez most csak hirtelen jutott eszembe a főoldalon látott ajánlóból, tulajdonképpen azzal akartam kezdeni, hogy rém strapás éjszakám volt... hajnali 2-kor arra ébredtem, hogy a Drágám húzza le rólam a takarót. Rövid ráncigálás után visszaszereztem és visszaájultam alvósba. Ámde 3-kor megint arra ébredtem, hogy húzza le a takarómat, akkora vehemenciával, hogy muszáj volt teljesen felébrednem és visszarángatnom, aztán megnéztem, hogy hol van az ő takarója, nos hát: a takarója a feje alá volt behajtogatva párna gyanánt, ő pedig egy kispárnával próbált takarózni, miközben másik két párna a földön figyelt. Miután felismertem a helyzetet, cirka 1,5 percben eléggé felindult beszédet intéztem hozzá, miszerint rajta fekszik a takaróján, és talán azt kellene kivenni a feje alól, betakarózni vele, a helyére tenni a lehajigált párnákat, és nem az én takaróm lenyúlásával próbálkozni, miközben tettleg is demonstrálni próbáltam a mondandómat és cibáltam volna ki a feje alól az ő takaróját. Lehet, hogy a fenti mondókát hajnali 3-kor nem sikerült tökéletes artikulációval abszolválnom és ezért maradt hatástalan, mindenesetre megdöbbentően heves ellenállásba ütköztem hangos nyögdécselős méltatlankodás, kapálózás, valamint a takaró feje alá történő erőteljes visszarántása képében. Na, akkor úgy döntöttem, hogy pukkadjon meg, és fagyoskodjon tovább, visszaájultam aludni. 4-kor az óra csörgésére felébredve újfent takaróeltulajdonítási kísérletet érzékeltem, de ekkor már engedtem az erőszaknak, szépen betakargattam a Drágámat az én takarómmal és az elégedett mümmögésétől kísérve elhagytam a csatatérként funkcionáló ágyat. Most komolyan. 3, azaz három darab párnát bocsátottam a Drágám rendelkezésére, hogy az esti tévézéshez legyen mivel megtámasztania a hátát. Erre ő begyűri még a paplant is a feje alá, aztán persze elalszik, álmában túl magasnak érzékeli a fejét, ezért kihajigálja a párnákat, az egyikkel azért még betakarózik és aztán megpróbálja elzsákmányolni az én paplanomat. És még ő mondja, hogy mellettem aztán nem egyszerű aludni, mert addig-addig fészkelődök, míg nem sikerül keresztbe feküdnöm az ágyon. Hát bakker. Én legalább nem akarom elrabolni az ágyneműjét. Szóval kalandos volt az éjszaka, na :DDD

Aztán újfent némi indiszponáltságról tettem tanúbizonyságot meló közben, az egyik sütiből 14, a másikból 11 volt, én pedig fordítva vittem ki, de megoldódott szerencsére, mert az ilyenformán bent felejtett 3 sütim csodák csodájára nem tűnt el, úgyhogy 1/4 10-kor mint az őrült visszavágtattam a központba, gyorsan le is számoltam, kidobtam a Startautóhoz a hiányzó 3 sütit és jöttem haza.

Ja, még tegnap este megnéztük azt a jónak tűnő lakást, hát inkább hagyjuk... nem az a baj, hogy egy garázsból alakítják át épp, mert láttam már nagyon pöpec garázs-lakást. A baj az, hogy fantázia nélkül álltak neki, a garázs hosszában jobb oldalon csináltak egy folyosót, ebből nyílik balra egy kisszoba, aztán egy nagyobb szoba, végül a konyha. Na de ablak csak a garázs elején meg a hátulján van. Vagyis került középre egy szoba, aminek nincs ablaka vazze! Az egyik fala ugye a folyosó, a másik a szomszéd épület, a harmadik az első szoba, a negyedik a konyha. Erre azt mondja a tulajdonos: hát gondoltam, hálószobának jó lehet... na most eleve még aludni is milyen már egy ablaktalan barlangban, ráadásul akkor miért ezt a szobát csinálta meg nagyobbra????? Istenem, annyira hülyék az emberek... 

Na, ma különben pipőzős napom lesz  megint, a Drágám újfent bakonyit rendelt, plusz tegnap vásároltam még egy csomó további főznivalót is és ma mindennek a végére szeretnék járni, plusz még 2-3 adag mosni (és teregetni-)való is van, ami a mai nap elintézendője, mert holnap körmöshöz megyek, csütörtökre meg úgy ki leszek már dőlve, hogy szerintem aludni fogok, pénteken meg ugye már készülődnöm kell, szóval csak a mai napom van ilyen célra. Meg most mindjárt a Zanyukámért is mennem kell, úgyhogy veszem is a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)

Írnom kellene valamit, de nem nagyon tudom, mit... pénteken voltunk vacsizni a Drágámmal, isteni volt, aztán szombaton lángosozni is voltunk, az is jó volt, bár most valahogy furcsán sült meg a lángosom, de azért finom volt. Aztán végigasszisztáltam a Drágám és Pedró hirtelen fellángolásból elkövetett (és az eső miatt majdnem meghiúsult) autótakarítási akcióját, amihez még polírozógépet, több köbméter pamutpólót és néhány liter polírpasztát is elhasználtak, ja, meg közben főztem rizst is (ezt rendszeres kötelességként megnyertem Drágáméknál, mert állítólag jobb állagúra kivitelezem, mint Éva, az Anyukájuk), aztán este lett és mivel mindenki elhúzott a szélrózsa ezer irányába (Pedróék + Süti, Pistike dolgozott), így a Jupát kimaradt, pedig végre nem felejtettem el az esküvői fényképalbumomat elvinni magammal, amit azt hiszem, egyszer megígértem Annácskának. Így most a bemutatása elmaradt, de legalább már Vácon van :)

Aztán tegnap 26 hónaposak lettünk a Drágámmal, bizonybizony :) El akartunk menni a nagyon hirdetett imax moziba azért a bizonyos 3D élményért, de mire jegyet foglaltunk volna, addigra már csak nagyon későre volt hely, úgyhogy ez kimaradt. Ellenben hazafelé beültünk egy McDonald's-ba és kiadós bűnt foganatosítottam a fogyókúrám ellen...

Ja, és még azt megemlíteném a 7végéből, hogy szombat este 8-tól vasárnap 1/4 12-ig bírtam aludni. Kicsit álmos voltam...

Na, dióhéjban ennyi a  7vége, ámde ma este megint megyünk lakást nézni a Zanyukámmal, remélem, holnap jó hírekről számolhatok be. Most viszont tényleg nincs más írnivalóm, úgyhogy veszem a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)