Jajistenemistenem... nekem most gőzerővel csomagolnom kéne, mert holnap még kismillió rohangálnivalónk lesz és este 1/2 9-kor meg megy a busz, de valami rettenetesen agyonütöttnek érzem magam... csak ülök itt bambán és még gondolkodni is képtelen vagyok, hogy mit is kellene magammal vinnem... a ruháimat már összepakoltam egébként. És az utálatos az, hogy a ruháim mind beleférnének egy darab szatyorba, a probléma a sallangokkal van: sminkkészlet, smukk-készlet, sampon, balzsam, fésű, hajcsat, borotva, testápoló, tusfürdő, kézkrém, arckrém, olvasnivaló, füzet, toll, na meg a halott német katona... kész vagyok vazze. Ráadásul a Drágám is megérkezett már egész kora délután, majd miután megebédelt, befeküdt 2 órácskára a fürdőkádba, aztán leült dolgozni, aztán meg nemrég kissé hisztériásan távozott a dolgára, és este 9 előtt tutira nem is jön vissza, én meg csak nézek itt ki bután a fejemből, mert valahogy megint olyan érzésem van, hogy itt volt, de nem volt itt...
Egyébként egész finom rakott krumplit sikerült alkotnom, bár a Drágámnak és aZanyukámnak bizonyára nem fog ízleni, mert kissé száraz lett, de nekem pont ezért ízlik. Na meg kilakkoztam a lábamon a körmöket, na bakker, pedikűrösnek se megyek, az tuti, sírba tesz ez a macera.
Na de mostmár muszáj lesz mennem a dolgomra, mert még hajat is kell mosnom, meg minden, szóval kéretik drukkolni, hogy nagyonnagyon jól sikerüljön a horvátországi 7végénk (apropó: még soha nem voltam Horvátországban!), és ezennel veszem a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölstelenek, pussz és pá Mindenkinek! :)
2008.09.29.
2008.09.29. 10:18 witch77
Ezúton is Isten éltesse a Mihályokat nevük napján, legesleginkább az én Drágámat! :)
Valamelyik éjjel azt álmodtam, hogy éjszakai piacon voltam (már ez is rendkívül életszerű) és egy zöldségesbácsinál döbröntei dörgölt tököt (is) lehetett kapni. Hogy ilyen épületes baromságok a tudatalattim mely részéből képződnek, arról a leghalványabb fogalmam sincs. Egyébként erre a spéci zöldségre úgy derült fény, hogy a bácsinak ilyen hiperszuper mérlege volt, mint a nagy bevásárlóközpontokban, amin kis képecskékkel ellátott gombok vannak a méréshez, hogy rárakod a banánt, megnyomod a banános gombot és kiadja a mérleg a matricát, amit a zacskóra kell ragasztani. Szóval a bácsinak ilyen mérlege volt és odament egy srác hozzá és elkezdte össze-vissza nyomogatni a gombokat, és a bácsi nem haragudott meg érte, hanem a mérleg által kiadott matricákat elkezdte hangosan felolvasni - többek között a döbröntei dörgölt tököt is... remélem, nem a kezdődő elmebaj tünete ez a marhaság...
Na, meg tegnap este hamar elaludtam, és a Drágám reggel azt mondta, hogy rettenetesen horkoltam! És soha életemben nem mondta még senki, akivel aludtam, hogy horkoltam volna, úgyhogy vagy most horkoltam életemben először, vagy most hallotta bárki is először. Egyébként hajlamos vagyok a horkolásért is azt a förtelmes hagymateát okolni, amit a Drágám főzött nekem a torokfájásomra, mert az annyira bűnrossz, hogy bármilyen rosszért felelős lehet. Mindenesetre a szándékot nagyon értékeltem, és nagyon aranyos volt a Drágámtól, hogy így gondoskodott rólam, és nem ő tehet róla, hogy totálisan hatástalan maradt a gyógyfőzet és még mindig ordítani tudnék minden nyelésnél... ez a torokfájás egyébként eléggé rányomta a bélyegét a szombati szülinapi bulira is, ahová hivatalosak voltunk, bár jó kiadósan megünnepeltük Anti barátunkat, én végigkínlódtam az estét... mondjuk így is jól bírtam azért, mert hajnali 1/2 3-kor indultunk haza. A Drágám különben kissé alulteljesített szervezés-ügyben, ugyanis Anti 5-re hívott minket, de ő nekünk 4 órát mondott, és eléggé kínos volt, amikor talpig gálában rárontottunk a melegítőben rohangáló házigazdára... mindemellett Bereczékkel is Drágám egyeztetett, nekik viszont azt mondta, hogy 5-re jöjjenek, de hozzánk és majd innen indulunk együtt... na mindegy, végülis megérkeztünk, és a Zanyukámmal eléggé nyünnyedtek voltunk, úgyhogy elhatároztuk, hogy ha Anti rohangálásai során újfent benéz hozzánk a nappaliba, megpróbálunk tőle kérni egy kávét. Pár perc múlva jött is Anti, és mondtuk neki, hogy bunkóság, mert nem kínált, de tudna esetleg mégis egy kávét adni nekünk? Erre Anti arcán páni rémület hullámzott át, felkiáltott, hogy úristen, a fejéhez kapott és kirohant. Kissé megdöbbenve néztünk össze a Zanyukámmal, de hát mit volt mit tenni, üldögéltünk tovább, majdcsak kiderül, mi rosszat mondtunk... egyszercsak megjött a kerti bogrács mellőli szolgálatból az Anti fia, a Kisanti, köszönt és megkérdezte, hogy nem láttuk-e az apját. Mondtuk, hogy kértünk tőle egy kávét, mire ő pánikszerűen elrohant. Erre Kisanti arcára kiült a rémület, felkiáltott, hogy úristen, a fejéhez kapott és elrohant. Na, ekkor már kezdtük határozottan kínosan érezni magunkat, és megbeszéltük, hogy tutiqrvaélet, hogy mi az életben többet ki nem ejtjük az Antik előtt azt a szót, hogy kávé, mert tisztára megkergülnek tőle, és ki tudja, még a végén milyen jóvátehetetlen cselekedetre ragadtatják magukat... végülis az idősebbik Anti kábé 10 perc múlva visszajött és elmesélte, hogy mielőtt jöttünk, tett fel kávét, de teljesen elfeledkezett róla, és amikor kávét kértünk, akkor jutott eszébe és elrohant megnézni, hogy hátha nem füstölt még el teljesen a kávéfőző. Persze, elfüstölt, de pont ilyen esetekre van tartalék tömítése itthon, úgyhogy kicserélte és mindjárt kész az új kávé. Kicsit később Kisanti is előkerült, és elmesélte, hogy ő meg attól esett pánikba, hogy a kávéról eszébe jutott a konyha, a konyháról pedig a főni feltett krumpli, amiről meg ő feledkezett el, pedig neki kellett volna rá figyelnie, és elrohant megnézni, hogy hátha nem főtt még szét a krumpli teljesen. Hagytuk magunkat meggyőzni, de azért óvatosan emlegettük innentől kezdve a kávét :-D Na, szóval mindent összevetve nagyon jól sikerült a buli, ettünk-ittunk, csak én éreztem magam rémesen rosszul, de erről igazán nem a buli tehetett, hanem azok a bacik, amiktől még mindig úgy érzem magam, mintha átment volna rajtam az úthenger kétszer...
Egyébként csütörtök este indulunk a Drágámmal Porecbe, ha a fene fenét eszik is, megáztatjuk a lábunkat a tengerben, aztán majd vasárnap este jövünk :)
Most viszont veszem a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek! :)
Valamelyik éjjel azt álmodtam, hogy éjszakai piacon voltam (már ez is rendkívül életszerű) és egy zöldségesbácsinál döbröntei dörgölt tököt (is) lehetett kapni. Hogy ilyen épületes baromságok a tudatalattim mely részéből képződnek, arról a leghalványabb fogalmam sincs. Egyébként erre a spéci zöldségre úgy derült fény, hogy a bácsinak ilyen hiperszuper mérlege volt, mint a nagy bevásárlóközpontokban, amin kis képecskékkel ellátott gombok vannak a méréshez, hogy rárakod a banánt, megnyomod a banános gombot és kiadja a mérleg a matricát, amit a zacskóra kell ragasztani. Szóval a bácsinak ilyen mérlege volt és odament egy srác hozzá és elkezdte össze-vissza nyomogatni a gombokat, és a bácsi nem haragudott meg érte, hanem a mérleg által kiadott matricákat elkezdte hangosan felolvasni - többek között a döbröntei dörgölt tököt is... remélem, nem a kezdődő elmebaj tünete ez a marhaság...
Na, meg tegnap este hamar elaludtam, és a Drágám reggel azt mondta, hogy rettenetesen horkoltam! És soha életemben nem mondta még senki, akivel aludtam, hogy horkoltam volna, úgyhogy vagy most horkoltam életemben először, vagy most hallotta bárki is először. Egyébként hajlamos vagyok a horkolásért is azt a förtelmes hagymateát okolni, amit a Drágám főzött nekem a torokfájásomra, mert az annyira bűnrossz, hogy bármilyen rosszért felelős lehet. Mindenesetre a szándékot nagyon értékeltem, és nagyon aranyos volt a Drágámtól, hogy így gondoskodott rólam, és nem ő tehet róla, hogy totálisan hatástalan maradt a gyógyfőzet és még mindig ordítani tudnék minden nyelésnél... ez a torokfájás egyébként eléggé rányomta a bélyegét a szombati szülinapi bulira is, ahová hivatalosak voltunk, bár jó kiadósan megünnepeltük Anti barátunkat, én végigkínlódtam az estét... mondjuk így is jól bírtam azért, mert hajnali 1/2 3-kor indultunk haza. A Drágám különben kissé alulteljesített szervezés-ügyben, ugyanis Anti 5-re hívott minket, de ő nekünk 4 órát mondott, és eléggé kínos volt, amikor talpig gálában rárontottunk a melegítőben rohangáló házigazdára... mindemellett Bereczékkel is Drágám egyeztetett, nekik viszont azt mondta, hogy 5-re jöjjenek, de hozzánk és majd innen indulunk együtt... na mindegy, végülis megérkeztünk, és a Zanyukámmal eléggé nyünnyedtek voltunk, úgyhogy elhatároztuk, hogy ha Anti rohangálásai során újfent benéz hozzánk a nappaliba, megpróbálunk tőle kérni egy kávét. Pár perc múlva jött is Anti, és mondtuk neki, hogy bunkóság, mert nem kínált, de tudna esetleg mégis egy kávét adni nekünk? Erre Anti arcán páni rémület hullámzott át, felkiáltott, hogy úristen, a fejéhez kapott és kirohant. Kissé megdöbbenve néztünk össze a Zanyukámmal, de hát mit volt mit tenni, üldögéltünk tovább, majdcsak kiderül, mi rosszat mondtunk... egyszercsak megjött a kerti bogrács mellőli szolgálatból az Anti fia, a Kisanti, köszönt és megkérdezte, hogy nem láttuk-e az apját. Mondtuk, hogy kértünk tőle egy kávét, mire ő pánikszerűen elrohant. Erre Kisanti arcára kiült a rémület, felkiáltott, hogy úristen, a fejéhez kapott és elrohant. Na, ekkor már kezdtük határozottan kínosan érezni magunkat, és megbeszéltük, hogy tutiqrvaélet, hogy mi az életben többet ki nem ejtjük az Antik előtt azt a szót, hogy kávé, mert tisztára megkergülnek tőle, és ki tudja, még a végén milyen jóvátehetetlen cselekedetre ragadtatják magukat... végülis az idősebbik Anti kábé 10 perc múlva visszajött és elmesélte, hogy mielőtt jöttünk, tett fel kávét, de teljesen elfeledkezett róla, és amikor kávét kértünk, akkor jutott eszébe és elrohant megnézni, hogy hátha nem füstölt még el teljesen a kávéfőző. Persze, elfüstölt, de pont ilyen esetekre van tartalék tömítése itthon, úgyhogy kicserélte és mindjárt kész az új kávé. Kicsit később Kisanti is előkerült, és elmesélte, hogy ő meg attól esett pánikba, hogy a kávéról eszébe jutott a konyha, a konyháról pedig a főni feltett krumpli, amiről meg ő feledkezett el, pedig neki kellett volna rá figyelnie, és elrohant megnézni, hogy hátha nem főtt még szét a krumpli teljesen. Hagytuk magunkat meggyőzni, de azért óvatosan emlegettük innentől kezdve a kávét :-D Na, szóval mindent összevetve nagyon jól sikerült a buli, ettünk-ittunk, csak én éreztem magam rémesen rosszul, de erről igazán nem a buli tehetett, hanem azok a bacik, amiktől még mindig úgy érzem magam, mintha átment volna rajtam az úthenger kétszer...
Egyébként csütörtök este indulunk a Drágámmal Porecbe, ha a fene fenét eszik is, megáztatjuk a lábunkat a tengerben, aztán majd vasárnap este jövünk :)
Most viszont veszem a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek! :)
7 komment
